Ellenőr, 1873. március (5. évfolyam, 50-74. szám)
1873-03-01 / 50. szám
Trefort Ágost miniszter kijelenti, hogy a költségvetést nem ő állította össze, de részt vett a pénzügyi bizottság üléseiben, s annak nézeteit elfogadja. Az utóbbi napokban a ház különböző oldaláról fölbátorították, hogy közoktatási czélokra vegyen föl nagyobb összegeket, de könnyelmű bátorságnak tartaná oly összegeket szavaztatni meg, melyeknek fedezetéről a pénzügyminiszter nem volna képes gondoskodni. — A ház a pénzügyi bizottság által ajánlott összegeket megszavazván következik: Tanulmányi ügyek igazgatása. Tankerületi főigazgatóságok: 31,850 frt, mint tavaly. A pénzügyi bizottság 28,200 frtot ajánl megszavazásra. Vécsey Tamás: ez intézményre a legnagyobb feladatok egyike nehezül, s nagyon kívánatos volna, hogy jobban megfelelne azoknak, mint eddig. Szól ezután a magántanulók és bizonyítványok kiadása által űzött rendetlenkedésekről, s aggodalmát fejezi ki, hogy az ily esetek, — melyek közül speciális esetet is idéz, — tönkre teszik tanügyi hitelünket. Nem tartja lehetségesnek a főigazgatók intézményének jelenlegi megszüntetését, de kéri a minisztert, hatna oda, hogy ne tekintsenek felekezetekre, hanem törekedjenek komoly és rendszeres eljárásra és iparkodjanak a fegyelem alkalmazásával a tanügy megrontott hitelét helyreállítani.—Madarász József indítványt ad be, mely szerint az egész összeg, mint fölösleges, törültessék. — Trefort Ágost az indítványt fölöslegesnek mondja, miután a középtanodákra vonatkozó törvényjavaslat készen van s ezen intézmény újra fog szerveztetek — A pénzügyi bizottság javaslata szerint 28,200 frt. megszavaztatik. — Következik: népnevelési tanfelügyelőségek: 240,830 frt. (Tavaly 232,740 frt.) A pénzügyi bizottság a másod-tanfelügyelőknek hárommal való szaporítását nem véli megszavazandónak, a határőrvidéki tanfelügyelők illetménye pedig átalányképen lészen fölveendő. Egyéb kisebb törlésekkel 230,880 frt. megszavazását ajánlja. Molnár Aladár kéri, hogy a három tanfelügyelői állást szavazza meg a ház. Eddig is azért nem felelhettek meg kellőleg feladatuknak, mert nincs meg a szükséges szám. Ezután azokra válaszolt, miket Csengery az ő beszéde folytán mondott. Orbán Balázs: a tanfelügyelői intézményt jelen szervezetében teljesen czéltalannak tartja. Népünkben meg van a művelődési hajlam, csak ébreszteni kell, s ép erre nem gondolnak a tanfelügyelők. Az 52.000-nyi unitárius felekezetben alig van férfi, ki írni-olvasni ne tudna, mert vannak köztük a műveltségnek buzgó apostolai. A kormány nagyon szerencsétlenül járt el a tanfelügyelők választásában, mert azok egy része sine curának tekinti állását, mint megérdemlett cortes-jutalmat. Mit lehet mondani az oly tanfelügyelőkről is, kik egyszersmind képviselők is? Emitt szóló egy 320,000 lelket számláló tankerületet, melynek tanfelügyelője mint képviselő mindig Pesten ült ; a másodtanfelügyelőt pedig, mint ilyet nem ismerte senki, de ismerték mint kortest, ki a pénzt szokta széthordani. Az egész intézmény gyökeres reformálását és új kinevezéseket óhajt, valamint azt is, hogy a tanfelügyelőt a törvényhatóságokkal összeköttetésbe kellene helyezni. Zsedényi Ede : a tanfelügyelők fő célja lett volna, hogy azon községekben, melyekben nincsenek iskolák, ezek létesítését mozdították volna elő ; e helyett a felekezeti iskolákat zavarták föl oly igényekkel, melyekre jogosítva nincsenek és kellemetlen súrlódásokat idéztek elő. Pártolja a pénzügyi bizottság véleményét. Madarász József hivatkozik, hogy Molnár Aladár is azt mondta, mikép a tanfelügyelők elégtelenek, mert egyetlenegy felügyelő 50 községnek meg nem felel, s 75 tanfelügyelő helyett 300-ra volna szükség. Mivel tehát ez úgy sem felel meg a célnak, a kellő számot létesíteni pedig nem akarják, fölösleges az előirányzott összeg, s annak törlését határozati javaslat alakjában kívánja. Zichy Antal határozati javaslatot ad be, mely így szól: A népnevelési tanfelügyelőségekre szánt összeg azon magyarázattal szavaztatik meg, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter a fővárosi tanfelügyelőségek esetleges kivételes szervezésénél, a személyi járandóságok előirányzatába vett tételeknél akadályozva ne legyen. E javaslatát azzal indokolja, hogy míg a fővárosban uralkodó drágaság folytán mindenütt fizetés fölemelések történtek, a budapesti tanfelügyelő 1800 frt fizetéssel és 300 frtnyi lakbérrel tiszteségesen meg nem élhet. Tisza Kálmán a pénzügyi bizottság véleményét fogadja el. Molnár Aladár két okot említett, melyeknél fogva a tanfelügyelők meg nem felelhettek feladatuknak. Azt mondá ugyanis, hogy csekély a tanfelügyelők száma és hogy nem bírnak kellő hatáskörrel. Egy harmadikat elfelejtett említeni, és ez azon tömérdek hiba, mely a kinevezéseknél történt. (Helyeslés) mert nem lehet ember, ki ezt tagadná. Elismeri, hogy vannak, kik hivatásukat lelkiismeretesen teljesítik, de alig lesz valaki, ki tagadhatná, hogy igen sok hibás kinevezés történt, hogy mi indokból, vagy mi végett történt, azt most már körülbelül mindenki az egész országban tudni fogja, aki az elmúlt képviselőválasztás — nem a legközelebbit értem — eseményeit összehasonlítja az akkor kinevezett tanfelügyelők névsorával. Ami hatáskörüket illeti, szükséges lesz összeköttetésüket a közigazgatósági hatóságok irányában czélszerűbben, jobban és precízebben szabályozni. Ami pedig azt illeti, hogy kevés vagy sok-e a tanfelügyelő, vitatni most nem akarja. Részéről sem a hivatalnokok sem a tanfelügyelők számát nem akarja szaporíttatni, hanem óhajtja, hogy a miniszter fontolóra véve a közoktatási törvényt és az a körül gyűjtött tapasztalatokat oly organismus iránt tegyen javaslatot, melynél fogva helyesebben állapíttatván meg, különösen összeköttetésük a tanfelügyelőknek közigazgatási hatóságokkal, a kevesebb szám is tudjon többre menni, tudjon hivatásának megfelelni. (Élénk helyeslés.) Beszédét így végző: „Három tanfelügyelőnek megszavazása ajánltatott itt több részről. ” Én részemről mint előre is bocsátom, ezzel szemben a pénzügyi bizottság véleményét fogadom el, elfogadom pedig azért, mert ha három tanfelügyelőnek az országban való működése már valami előnyt és hasznot képes előidézni, a t. miniszter úrnak hatalmában, módjában van, anélkül, hogy e három altanfelügyelőség felállítatnék, a czélnak megfelelni; méltóztassék azon tanfelügyelőket, kik ahelyett, hogy kerületeikben lennének, mint képviselők itt ülnek, utasítani hogy menjenek kerületeikbe, (Elénk helyeslés balon) és akkor a czélnak meg lesz felelve. (Elénk zajos helyeslés balfelől.) Csengery Antal a tanfelügyelői intézményt olyannak tartja, mely nélkül az államnak lehetetlen előmozdítni a közoktatás ügyét, s ez intézményt , miveit külföld is ápolja. Nem az institutióban, hanem egyes személyek megválasztásában van a hiba , de azért nem vádolja a minisztert, mert hiányában vagyunk a szakférfiaknak, s a kezdet nehézségeit is tekintetbe veszi. Szaló azt tapasztalta, hogy a tanfelügyelők legkevésbé sem panaszkodnak, hogy kevés hatáskörük van. Ellenkezőleg, sok közülök azt mondja, hogy ha őket kérdezték volna meg, mit csináljanak azon összegekkel, melyeket a közelebbi időkben a közoktatási célokra megszavazott az országgyűlés, de a kormány elkölteni nem tudott, ők tudták volna azt hová fordítani, és nem kellett volna Molnár Aladárnak egy hesszú beszédben igazolni a kormánynak e tekintetben történt mulasztásait. Különben nem lett volna szükséges e tekintetben a tanfelügyelőket megkérdezni, csak körül kellett volna tekinteni a fővárosban, s csak itt Budán és Pesten is be lehetett volna azon összegeket bőségesen ruházni, s ha beruháztattak volna, 10—20 évvel vitték volna előbbre azon nagy feladatot, mely a fővárosban áll előttünk, hogy az ország fővárosa ne csak mivelt, hanem magyar is legyen. (Helyeslés.) Szükséges-e a három másodrendű tanfelügyelő, erre kevés súlyt fektet, noha nem tartja elegendőnek a tanfelügyelőket, mindazáltal a másodrangúakat nem akarja szaporítani, mert arra úgy sem vállalkoznak szakképzettek. Ez intézmény fejlesztése inkább minőségileg, mint mennyiségileg kívánatos. Trefort Ágost miniszter arra nem fektet nagy súlyt, hogy a 3 másod tanfelügyelő költsége megszavaztatik-e, vagy sem. Azonban már többször létetett azon észrevétel, hogy itt a házban 4 tanfelügyelő ül. Én megvallom, nem találnám kívánatosnak, de nagyon veszélyes precedensnek tekinteném alkotmányos szempontból, ha én bármi pressió által valakit a házból kitűrnék. (Felkiáltások balról: nem a házból, hanem hivatalából) kérem ez mégis oly pressió lenne, mely őket a házból kitúrná, és mely épen azért nem volna alkotmányos eljárás. Méltóztassék megalkotni az incompatibilitási törvényt s ezen urak nem fognak itt ülni, de minél hosszasabban fogjuk tárgyalni a budgetet, annál később fogunk ily és ehhez hasonló praktikus törvényekhez jutni. Ha minden évben 7 hónapig fogjuk tárgyalni a költségvetést, parlamentünk el fogja veszteni életképességét. Tisza Kálmán szavai félreértése folytán így szól: Én nem azt mondtam, hogy a miniszter bárkinek megtilthatja, hogy képviselő legyen, mert azt nem teheti, hanem én azt mondottam, azt értettem és mondom most is, hogy minden alárendelt közegétől megkívánhatja, hogy ott legyen, ahol helye van. (Helyeslés) Azt, hogy ne legyen képviselő, azt nem parancsolhatja senkinek, de, hogy azt, aki a maga kerületében nincs, oda viszsza utasítsa (Helyeslés) vagy azt mondja neki, hogy ha nem megysz oda, akkor megszűntél hivatalnok lenni (Helyes !! Helyes!) ehhez épen olyan joga van, mint minden törvényhatóságnak. Meg is tette ezt minden törvényhatóság tisztviselői irányában, akik képviselőkké lettek, és minden tanintézet szintén ezt teszi. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) P. Szathmáry Károly osztja Tisza Kálmán véleményét. Az a tanfelügyelő, aki teendőit itt az országházban elvégezheti a nélkül, hogy kerületében lenne, nem való ez állomásra. Három tanfelügyelőt kíván, kiket nem annyira hivatalos, mint társadalmi missióval óhajt felruháztatni, s kiknek nemcsak joguk, de kötelességük is legyen a felekezeti iskolába is betekinteni. Patrubány Gergely már a múlt évben megmondta, hogy a tanfelügyelői intézmény nem jó s hogy ez ügyet a megyei autonómiára kell bízni fenntartván az állam főfelügyeleti jogát. Ennélfogva a pénzügyi bizottság véleményét mellőzendőnek tartja, mindazonáltal Madarász József határozati javaslatát nem fogadhatja el. Schwarz Gyula nem szólhat a tanfelügyelők hatáskörének megváltoztatásáról, mert törvényt megváltoztatni nem a budget-vitához tartozik. A miniszteri jelentést hiányosnak tartja, s ennek alapján tüzetesen nem is szólhatni hozzá, elég-e kevés-e az áltanfelügyelők száma, vagy a felügyelőségek személyzete. Az előirányzott 10.000 forintot nem tartja az országra nézve nagy tehernek és nem érti, miért nem szavazza meg Tisza Kálmán, mikor az eddig kinevezett tanfelügyelők költségét megszavazza. Ő részéről a pénzügyi bizottság előterjesztése értelmében szavaz. Körmendy Sándor azt tartja, hogy az egész ház czélszerűetlennek látván a tanfelügyelői intézményt arra egy krajczárt sem szavazhat meg. Hanem kérdi a minisztertől : szándékozik-e az 1868. 38. tcz. remélhető revisiója alkalmával figyelmét a tanfelügyelői intézményre is kiterjeszteni? szándékozik-e ez intézményt gyökeresen átalakítani ? van e szándékában addig is, mig ezt tehetné a hasznavehetőnekett állásaikról elmozdítani ? Tisza Kálmán véeményét elfogadja, sőt tovább megy: a községi orgánumokkal kell szoros összeköttetésbe hozni ez intézményt s a felekezeti iskolákban is gyakorolni a felügyeletét. Szerencsétlen észjárásnak tartja a Csengeryét, ki azt tartja, jobb a rosz iskola is a semminél. Gullner Gyula megszavazta volna a 3 másodtanfelügyelői állást, ha a miniszter kívánja, mert ezt teszi mindenért felelőssé, de miután a miniszter is ellene van, pazarlás lenne rászavazni. Schwarcz Gyulának azt mondja, hogy Tisza azért szavaz a már meglevő tanfelügyelőkre, mert ez már törvényben van, ha rosz is, s mivel ezúttal változtatni nem lehet, de a roszat szaporítani nem akarja. — Szólásra nem lévén többen feljegyezve elnök felteszi a kérdést és a ház a pénzügyi bizottság által előirányzott összeget megszavazza. Zichy Antal határozati javaslata nem fogadtatott el. Következik: Tanintézetek. Ez egész rovatban előirányoztatott 3.306,131 forint. (Tavaly volt 2.332,561 frt.) Ebben a pesti egyetemre 468,095 frt. kéretik. Tavaly volt 415,434 frt.) A kiadás emelkedése újabb tanszékek felállítása folytán származik. A pénzügyi bizottság 5000 frt. törlésével ajánlja megszavazni. Helly Ignácznak nagy megelégedésére szolgál a miniszternek amaz ígérete, hogy az egyetemen koronkint külföldi tanárokat is fog alkalmazni, de a módot, melylyel ezt kivinni akarja, nem helyeselheti, mivel beszédéből azt következteti, hogy csupa németeket akar alkalmazni. Szóló azt tapasztalja, hogy a magyar kultúra hátramaradásának oka abban rejlik, hogy a német cultura nálunk fő szerepet játszik. A német cultura nem egyezhet meg a magyar ember jellemével sőt még más nemzetével sem. Ha a miniszter franczia, angol, olasz tanárokat is meghív, egy szó megjegyzése sem lesz a németek ellen sem. Az nem cáfolat, hogy nem értik meg csak a németet, mert az ilyen intézmények a jövőre állíttatnak fel. Ha most kevesen értenék meg őket, majd megértik idővel. A közoktatási miniszternek különben is egyik fő kötelessége az idegen nyelvek ismeretét terjeszteni. Az csak légből kapott állítás, hogy a német szóval a világvégéig lehet menni. A keleti akadémia kérdésére térve át, évek előtt mért sürgette ő ennek felállítását, hogy alkalom nyíljék a magyar ifjúságnak magát a diplomatiai pályára kiképezni. A miniszter az a megjegyzése, hogy csak a bécsi keleti akadémián képzett ifjúság tekintetik qualifikáltnak, nem lesz érthető, mihelyt rendszeres keleti akadémiánk lesz. Hogy akadémiánkon végzett ifjak elismertessenek, a kormány feladata, s erre nézve a miniszter nem nyilatkozott. Nekünk ehhez jogunk van, mert a bécsi keleti akadémia közösügyesített, ami törvénytelen, s melyet a delegátiók tanácskozásai alól ki kell venni s nálunk alapítani ilyet, hogy pótolva legyen. Mielőtt a miniszter e tárgyban intézkednék, felhívja, hogy nyilatkozzék, miként jutott a bécsi keleti akadémia a közös ügyek közé és szándékozik-e a tavaly adott utasításnak úgy megfelelni, amint az adatott ?! Trefort Ágoston válaszolja, hogy ami történik a delegátióban, nem hozzá tartozik. Azt tudja, hogy ha a dualizmusban érvényt akarunk magunknak szerezni, képezni kell fiatalságunkat a diplomatiai és a hadi pályára. Majd javaslatot fog beterjeszteni, amint ő a keleti akadémiát felállítandónak tartja. Matolay Etelét nagyon meglepi, hogy az egyetemen nincs az angol nyelvnek és irodalomnak tanszéke, miután ez nagyon szükséges, reménye, hogy a miniszternek lesz rá gondja. Kautz Gy. felvilágosítja a szólót, hogy a mondott tanszék be van töltve. Schwarcz Gyula hiányosnak találván az egyetemi új törvényjavaslatot, ez alkalommal figyelmébe ajánlja a miniszternek, hogy a földtan és palaeontológia külön tanszéket nyerjenek, s több tervbe nem vett újabbak állíttassanak, milyen az astronómia tanszéke. Hiányzik az egyetemes művelődési történelem tanszéke is. Végül kérdi, van-e kilátás, hogy az állami Observatórium felállíttatik ? Trefort Ágost miniszter azt feleli, hogy állít ő tanszékeket, csak a ház adjon hozzá pénzt s akadjon rá alkalmas egyén. A csillagda felállítása kérdésével is most foglalkozik. Az egyetemi költségvetés részletenként megszavaztatik a 9-ik rovatig, mely a jutalmazások és segélyezések czimén 4135 frtot kér. Simonyi Lajos báró azt tapasztalja, hogy a szegény tanulókon kívül, kiknek a tandíj elengedtetik, vannak még sokan, kiknek nagyon terhes a tandíj fizetése, indítványozza tehát, hogy abból az 5000 írtból, melyet az állam tandíjak fejében bevesz, fizessék ki amaz egyébként szorgalmas és tehetséges ifjak tandíját, kiknek nagyon terhes annak fizetése. Kautz Gyula előadó megjegyzi Simonyi határozati javaslatára, hogy kivitele sok nehézségbe fog ütközni, de különben is, akinek bajos lefizetni a tandíjt és szorgalmas tanuló, eddig is elengedtetett az. Amaz 5000 írtból a quaestura költsége fedeztetik. Hoffmann Pál előtte szóló megjegyzéseihez hozzáteszi még, hogy akkor volna értelme az indítványnak, ha az átalában minden elengedett tandíj állami kárpótlását tartalmazná. Oláh Gyula aként értelmezi Simonyi javaslatát, hogy az némely tanár szűkkeblűsége ellen akar az ifjúságon segíteni, s hogy azokon akar könnyíteni, kik szegénységi bizonyítványnyal nem igazolhatják ugyan azt, hogy a tandíjt fizetni alig képesek, de valóságban mégis így van. úgy érti a javaslatot, hogy az 1 frt 5 kr tandíjból engedtessék el az az 5 kr, mely az államra esik azok javára, kik nem könnyen fizethetnek. Pártolja Simonyi javaslatát. Patrubány Gergely pedig úgy érzi, hogy míg az egyetem nem reformáltatik, bizonyos összeg bocsátassék a tanári kar rendelkezése alá, hogy ez után nagyobb mérvben szolgáltathassa ki a felmentéseket. Ő ily értelemben pártolja. Simony Lajos báró elmondja mi célja indítványának, mert félreértették. Tény az, hogy sok tanulónak nem engedik el a tandíjt, pedig valóban megerőltetésébe kerül azt lefizetni. Ezek tandíjat kívánja az állam által fizettetni. Csengery Antal a szokásos eljárásra hivatkozva indítványozza, hogy utasitassék az indítvány a pénzügyi bizottmányhoz. — Az indítvány a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Megszavaztatik ezután a gymnásiumi tanárképezdére 32,800 frt. (Tavaly 13,750 frt.) A kolozsvári egyetemre 157,025 frtot a pénzügyi bizottság 160,000 frtra kívánja fölemelni, tekintetbe vévén az ottani múzeum könyvtárának szakmunkákkal való gyarapítását. Megszavaztatik. A József-műegyetemre 199,234 frt; a reáltanodai tanár képezdére 15,700 frt; orsz. rajztanár képezdére és minta-rajztanodára 39,740 frt; nagyszebeni jogakadémiára 15,020 frt. Következik a középtanodák rovata. A gymnasiumok összesen 159,333 frtal vannak fölvéve. (Tavaly volt 65,186 frt.) A pénzügyi bizottság összesen 91,618 frt megszavazását ajánlja, s ez összegből a n.szebenip 23,683, a kaposvárira 16,370, a fiumeire 20,350, a losonczira 10,170, a munkácsira 10,770 s egy az ország alsó vidékén felállítandóra 10,270 forintot. Benes Döme már mint az átalános vitánál jelezve volt, kijelente, hogy egy határozati javaslatot fog benyújtani. Most megtevő, s javaslata következő: „Tekintve, hogy az 1868 évi 44. sz. 17 §-a követelményeinek és szellemének a román nemzetiségű polgárok érdekében mindeddig elég téve nincs, a mennyiben a románajku ifjúság részére seho az állam középtanodákat nem állított fel, utasittatik a közoktatási miniszter a jövő 1874 évi államköltségvetésben a románok által lakott vidéken egy gymnasium felállítására megkívántató összegeket előirányzatba hozni.“ Trefort Ágost miniszter nem ajánlja a határozati javaslat elfogadását, nemsokára rá kerül a sor a középtanodák rendezésére, majd akkor lehet róla beszélni, állítassék-e, és mennyi, hol és minő középtanoda. A kormány egyébiránt nem viseltetik ellenszenvvel az ügy iránt. Munkácson már tervben van egy algymnázium, melyben tekintet lesz az ottani nemzetiségre. Legjobb tehát e kérdést’későbbre halasztani. Ezúttal egy észrevételt tesz. Nem állhat érdekükben — így szól — sem a románoknak, sem a szerbeknek a középtanodákban csak román vagy szerb nyelven tanítani, mert az ott tanuló ifjúság ez esetben nem vehetne részt a közigazgatás vagy törvénykezésben, sem a törvényhozásban, mert nem fognak tudni magyarul. Másik megjegyzése az, hogy nem is találhatni alkalmas tanerőt. Tisza Kálmán nem lát új kívánalmat a határozati javaslatban, megígérte már ezt a ház, márpedig amit a ház ígér, meg is kell adnia. Egyébként nem lesz fennakadás, ha nem magyar nyelven tanítanak is egyik másik gymnasiumban, csak fordítsanak a magyar nyelvre annyi gondot, hogy a felsőbb tanulmányokat folytathassák magyar nyelven. A javaslat különben nem sürgeti a rögtön való intézkedést. Ajánlja azt elfogadásra. Trefort Ágoston miniszter megjegyzi, hogy ő nem is volt ellene a Bones javaslatának, csak azt mondja, hogy halasztassék el akkorára, mikor a középtanodák külön fognak tárgyaltatni. A gymnasiumok rovata alatt előirányzott összegek a pénzügyi bizottság javaslata szerint szavaztattak meg. Bones Döme határozati javaslatát a többség nem fogadta el. Következik a reáliskolák rovata, melyre 275,768 frt van előirányozva s ennek megszavazását a pénzügyi bizottság is ajánlja. Az egyes költségek így oszolnak meg: Buda 32,000; Pest 43,500; Győr 4,963 Kassa 24,265; Körmöcz 19,500; Lőcse 18,000; N.Várad 3000; Pancsova 23,290; Pécs 21,600; Szeged 12,050; Székely-Udvarhely 8050 ; Temesvár 20,200; Déva 8050; Kecskemét 10,450; N.Kálló 10,250; Pozsony, Sopron, Sümeg és Sz.-Fehérvár egyenként 4000 frt. A pénzügyi bizottság polgári iskolák állítására is fölhívja a miniszter figyelmét; az új reáltanodák iránt Győr és Várad városokkal kötött szerződésekre vonatkozólag pedig több észrevételt tesz, miért Györffy Gyula föl is szólalt. A fentebbi összegek megszavaztattak. Tisza László egy Tordán állítandó állami reáliskola ügyében szólalt föl, mire nézve már Eötvös is reményeket gerjesztett. Trefort ígéri, hogy a tárgyalások fonalát fölveszi. Megszavaztatik továbbá a közép tanodák közös költségeire 10,000 frt, a tanodai szaklapokra 800 frt. Következik: szaktanodák: Pozsonyban, N.-Váradon és N.-Szebenben bába-iskolákra összesen 9225 frt. Ugyan e rovat első helyére tétetik a kereskedelmi miniszteriumtól a pesti kereskedelmi akadémiára már megszavazott 10.(XX) frt. — Következik: tanitóképezdék, melyek előirányzatát a bizottság teljesen megszavazni ajánlja: a férfi tanítóképezdékre 325,700, a tanítónőképezdékre 117,810, e képezdék közös költségeire 30,000 írttal. Molnár Aladár 3 pontra szorítkozva beszélt, melyek az eddigi viták alatt felhozattak. Első a tanítóképezdék növendékeinek hadkötelezettsége; másik a hitoktatás a praeparandiákban, harmadik az internatus kérdése. A hadkötelezettség által a növendékek zavartatnak tanulmányaikban, de ezért szóló nem tartaná jogosnak felmenteni őket. Véleménye az, hogy a tanítóképezdei ifjak 3 évig háborútlanul folytassák tanulmányaikat, s aztán egy évre kivétel nélkül szolgálni kötelesek, és ez idő alatt a katonai felnőtteket oktatnák. A hittanárokra nézve nem tudna megnyugodni abban, ha a vallástanításról állami iskolában nem a felelős kormány gondoskodnék, hanem oly egyén eszközölné, kit a felekezet fizet s kit a kormány felelősségre nem vonhat. Szólván még a képezdei tanrendszer kívánatos megváltoztatásáról, áttért az internatusra, melyről hosszabban értekezett. A tanulók benlakásának nem feltétlen barátja, de a viszonyok és alkalmazások szerint kell az internátust tekinteni. Ha ezt Erdélyben eltörölnék s az enyedi és többi collegiumok megszűnnének, százak fosztatnának meg a művelődéstől. Kéri a minisztert, hogy tanulmányozza e kérdést, s terjesszen elő javaslatot, hogy ahol szükséges, minél nagyobb számú tanitónövendékek számára jól rendezett és a külvilággal összeköttetésben álló internatusok jönnének létre. Csengery Antal szintén az internatus kérdéséről szól, nem egyezvén meg nézete Molnár Aladáréval. Nem látja át, hogy ahol jelenleg internatus nélkül ezer meg ezer más ifjú tanul, miért ne tarthatná fönn magát hasonló körülmények között, mint a többi ifjú, államsegélye mellett azon néhány száz vagy ezer tanítójelölt, aki a tanítói pályára szánta magát? Tegyék alkalmas helyre a tanítóképezdéket és akkor elkerültük az internátusok fölállításának szükségét. Madarász József lehetetlennek hiszi, hogy a mig betöltetlen levő 8—10,000 tanítói helyre nem nevelünk tanítókat, hogy legalább addig a képezdei ifjak a katonaság alól föl ne mentessenek. A vallásoktatásra nézve pedig az a véleménye, hogy a helyett erkölcstant kell tanítani. A képezdék fentebbi összegei megszavaztattak , azokkal kapcsolatban képezdei póttanfolyamra 100,000, tornafolyamokra 20,000, képezdei tanárjelöltek és iskolatanítók külföldi utaztatására 10,000, az októberben felállítandó budai polgári iskola tanítóképezdére eső 3 havi időszakra 3000 frt, a budai polg.iskola tanítónőképezdére 6838 frt. Következik a népnevelési szükségletek rovata 990.000 frttal, mit a bizottság megszavazni ajánl, a népiskolák segélyezési elvének tüzetes megállapítását sürgetvén. Tisza Kálmán: a népoktatás egyik legfőbb factora czélszerb taneszközök. A miniszter indokolásában foglaltatik, hogy e tekintetben miket létesített , többi közt az osztrák-magyar monarchia térképét is. Hogy az osztrák-magyar monarchia térképe adassék be mindjárt az elemi iskolákba, nem helyeselheti. Azon tanuló, ki tán többet nem is fog tanulni hazájáról, ott az elemi iskolában nyomul lelkébe annak képe s ott a magyar hazabeli gyermek lelkébe Magyarországnak mint államnak képét kell benyomni, a magyar államnak fogalmát kell keblükben megfoganhatni, nem pedig a Magyar-Osztrák monarchiáét. (Élénk helyeslés.) Nagy hibának tartja hazafiai szempontból, hogy mint egységet, ezen monarchiát tanulja megismerni. Magyarázhatja ott a tanító, hogy ezen a nagy térképen levő monarchia egy darabja a te hazád, Magyarország, de ő azt mindig úgy fogja ismerni, mint az egésznek egy részét. Kéri a minisztert, hogy e tekintetben intézkedjék. Gönczy Pál miniszteri tanácsos azt a felvilágosítást adja, hogy az említett térképek voltaképen a középtanodák számára készültek. Legelőször a magyar birodalom térképe jelent meg a népiskolák részére. Az elemi iskolákba azonban már oly növendékek is járnak, kik nem akarnak tisztán csak a népoktatás körében maradni, s akkor a földrajzot is tovább kell tanítani. Elnök: a vita folytatását holnapra tűzi ki s az ülést, 3 órakor feloszlatja. A holnapi ülés napirendjén lesz : a kérvényi bizottság jelentésének tárgyalása ; a szavazatok beadása a pénzügyi bizottságba választandó 6 tagra s a jogügyi bizottság 15 tagjára. KÜLFÖLD. — Febr. 28. — Spanyol Köztársaság. Az új kormány nagyfontosságú rendeletet adott ki a hadsereg szervezésére vonatkozólag. Mindenek előtt az ujonczozás eltöröltetett s a tényleges hadsereg a jövőben toborzások utján egészittetik ki. A beállók kora 19—40 év közt van megállapítva, a hadsereg létszámát pedig évről évre a cortes határozza meg. A tartalék a 20—23 éves összes férfi spanyol népességből fog állani s a szolgálati idő három év, az első évet mindenki zászló alatt tölti. A tényleges hadseregben mutatkozó hiány mindenkor a tartalékból pótoltatik. Minden helyettesítés eltöröltetett. A jelenleg szolgálatban levő katonaságra azonban a régi törvények érvényben maradnak.— Mindenfelé fontos hadügyi reformok, csak mi maradunk a régi slendriannál! — Don Carlos hír szerint Vera közelében tartózkodik. Dorregarray karlista vezér proclamatiót intézett a spanyol hadsereghez, melyben Don Carlos nevében kegyelmet ígér a katonaságnak, ha rögtön leteszi fegyvereit s nagy jutalmakat helyez nekik kilátásba, ha ura Ugye mellett fognak fegyvert. Anglia. A parlament 24-ei ülésén Bright először jelent meg a jelen ülésszak alatt. Megjelenése nem nyújthatott azonban semmi átalános üdvözlő tüntetésre alkalmat, mert korán, még az ülést megelőzni szokott ima előtt foglalta el rendes helyét s a később tömegesen érkező képviselők már ott találták, de a szabadelvű főszereplők annál inkább siettek kezet szorítani és csevegni vele, a többek közt Childers és Forster is. Bright végig hallgatta Barttelot ezredes indítványát az indiai hadak egészségi viszonyainak javítása tárgyában, mely ügyben többen szólottak, azonban a hadügyi jelentést türelmetlenül váró ház által alig hallgattatván meg Barttelot visszavonta indítványát. Ezután Cardwell hadügyminiszteri titkár indokolta az idei hadügyi budgetet, melynek előirányzata 14.416,400 font sterling, mi a múlt évhez képest 408,000 font megtakarítást tüntet fel s ha az élelmiszerek, takarmány és ruházat ára megtartotta volna normális magasságát, a megtakarítás még 400,000 fonttal nagyobb lehetett volna. Kifejté ezután, hogy ez előirányzat 462,754 főnyi katonaságra van felvéve, noha a rendes britt hadsereg most csak 154,004 emberből áll. Majd az ujonczozás és szabadságolás körül felmerült panaszokra térvén át, megjegyezte, hogy nem áll oly roszul a dolog, mint sokan gyanítják s 23,000 ujoncz vonatik be évenkint, hogy a hadsereg fenebbi létszámát folyton kiegészítse. A militia 129,000 főre megy. Az önkéntesekről sajnálattal jegyezte meg, hogy ezeknek szakmai , ingben jelentékenyen csökkent. Ezután egy „katonai mérnökkari főnök“ kinevezését hozta indítványba, ki a hadsereg fővezérének oldala mellett szoros figyelemmel kisérné a vasutakat, távirda vonalakat, a közlekedési eszközöket stb . képes lenne ezekről bármely pillanatban tüzetes felvilágosítást nyújtani a főhadvezérnek; e főnök fizetését 1200 fontban irányozta elő. Végül nagy érdekeltség között felemlítette, hogy a britt közkatona napi zsoldja jelenleg 1 shilling és 2 penny, mihez még naponkint „sörpénzül“ 1 penny jár, ebből levonatik élelmezésre 4/2 penny s marad tiszta napi zsold 10■, penny, mi a mi pénzünk szerint körülbelül 42 krnak felel meg, a titkár szerint a jelen körülmények között e fizetés csekély s a ház átalános helyeslése közt indítványozza, hogy a közkatonák tiszta napi zsoldja minden levonáson felül egy shillingben állapíttassák meg. A hadügyi titkár beszéde, mely két óra hosszat tartott, a ház mindkét oldalán átalános tetszéssel fogadtatott s a hadügyi budget tárgyalásának megkezdése jövő csütörtökre tűzetvén ki, némely csekélyebb fontosságú tárgyak elintézése után az ülés véget ért. — Asheffieldi iskolatanács 24-én küldöttségileg tisztelgett Forster közoktatási miniszternél . Mandella a bizottság elnöke kifejtette, hogy Sheffieldben 40,000 tanköteles közül több mint a felerész nem jár isiskolába; az iskolatanács a múlt évben gondoskodott kellő számú iskolákról, midőn azonban a tankötelezettség kényszerítő szabályait akarta alkalmazni, azt vette észre, hogy a munkarendszabá- - lyok ellenkezésben állanak a tankötelezettség elveivel. Kérték tehát, hogy a 8 —13 éves gyermemekek sem gyár, sem más munkára ne alkalmaztassanak s az iskolakertdtőkre mért birság 5 shillingről 10-re emeltessék és hogy az iskolatanács kisebb bírságokat a törvényhatóság közbejárása nélkül is vethessen ki. Forster megígérte, hogy legközelebb nyilatkozni fog e tárgyban. — A királyi jótékony szabadkőmivesegylet, melynek czélja az elaggott szabadkőmiveseket és szabadkőmivesek özvegyeit segélyezni, 24-én ülte meg 31-ik évfordulóját s az ez alkalomból adott banketten jelen volt a walesi ág mint elnök, továbbá Ripon marquis angliai nagymester, Carnarvon gr. helyettes nagymester, több nagytiszt és mintegy 600 testvér mint a fővárosi és vidéki páholyok képviselői. A karzatokon mintegy 300 nő foglalt helyet. A szabadkőmivesek mindnyájan pompás egyenruháikban jelentek meg. A walesi herczeg beléptével lelkesült éljenekkel fogadtatott. A toasztok hosszú sorát a koronalg nyitotta meg a királynő éltetésével, Ripon marquis a koronalgre iritő poharát, mely után ez intézett rövid beszédet a nagymesterhez és testvéreihez, biztosítván őket, hogy élénk érdekeltséggel viseltetik a szabadkőmívesség elvei és működése iránt. Végül az egylet czéljára aláírás nyittatott, mely 6,686 font 6 sb. és 6 pennyt mutatott fel eredményül. A hajótulajdonosok 25-én gyűlést tartottak Plimsoll röpirata folytán s mindnyájan hevesen tiltakoztak az abban foglalt rágalmak ellen, végül pedig elhatározták, hogy emlékiratot intéznek a kormányhoz, melyben egy kir. vizsgáló bizottság kiküldését sürgetik. Franczia köztársaság. (Chambord gr.s az uno.) Mióta a harmadik franczia köztársaság fönáll, mindenki elismeri, miszerint az egyedüli veszély, mely komolyan fenyegetheti az új államintézményt, egyedül a royalistáktól jöhetett. Francziaország nagy központjai a császárság alatt sem szűntek meg republikánusok lenni, a vidék földmivelő népe csakhamar követé ez áramban a műveltebb városi lakosság irányát s a republika ellensége ekként csupán a 89 előtti absolut királyság, az alkotmányos királyság s a napóleoni császárság kiváltságoltjai s e három részre oszlott papság maradtak. E három párt közül a bonapartisták, kiknek közel bűnei legélénkebben élnek még emlékezetben, hamar belátták erőlködéseik sikertelenségét a vesztett hatalom visszanyerésére, s a küzdtért, melyen a jelen republika leverendő leendett, egészen a royalisták kegyelmére hágják, így folyt a harcz szünetlenül republika s monarchia között már 3 év óta s habár ez utóbbi nem is tudott ellenén győzedelmeskedni, mégis kivitte, hogy a republikánusoknak folyton kelle rettegniük a felettük Damokles kardjaként lebegő veszély miatt. Ma már e veszélytől nem tarthatnak : a franczia royalismus feje, Chambord gróf örökre lemondott trónköveteléséről, mert valóban nem mást, mint lemondást tartalmaz a levél, melyet „Henri“ e hó 8-án bocsátott az orleansi püspökhöz, s melyet alább egész terjedelmében adunk A royalistáknak, tudják ők maguk, csupán az unió létrehozása által lehete némi reményük a republikán felül kerekedni, de ez az egy reményük is csak múlandó álom volt, mert, mint látni fogjuk, Chamborder. mit sem tud azokról, mik 89 óta történtek, ő még mindig e nagy korszak előtti időben él, szemei előtt a fehér lobogó lebeg melynek középkori gyalázatosságai még magával a Bourbon család fiatalabb ágával is visszautasittatja az utálatos lobogót. Chambord levele, Bécs, 1873 febr. 8. Püspök úr! Mint önnek, nekem sem lehet e világon más érdekem, mint Francziaország üdve, sem más óhajom, mint jobb napokat látniderülni az egyház felett. Blacus gr. kit megbíztam, hogy szóbeli felelem megvigye a levelekre, miket ön hozzám czímzett, bizton nem mulasztó el kiemelni e tekintetben mennyire őszhangzásban vannak saját érzelmeim az önéivel. — Ez alkalommal önmagam akarom néhány szóban sajnálatom kifejezni a felett, hogy hazafiassága sugallotta tanácsait nem követhetem. — Úgy látszik, ön képzeleti skrupulusoknak, mikért Isten számot fog kérni tőlem, tulajdonítja az oly gyakran megújított erőlködések eredménytelenségét, családom két ága között egyetértést hozni létre. — Hasztalan ereszkedem lelkem mélyébe, nem találok napot, nem életemben csak egy órát is, melyben állítólagos követeléseim komoly akadályt gördíthettek volna az őszinte kibékülés elé. Előítélet s fondorkodás nélkül a személyek ellen, kötelességem vala egész teljességében föntartani az örökösödési elvet, melynek megőrzésére vagyok hivatva; amaz elvet, melyen kívül — s ezt nem ismételhetem eléggé — semmi sem vagyok, de melylyel mindent tehetek. Ez az, mit nem akarnak eléggé megérteni. — Czélzásai folytán szabad legyen, püspök úr, föltételeznem, miszerint az ön által nélkülözhetlennek tartott áldozatok legelső helyére, hogy megfelelhessek az ország óhajainak, a zászlót helyezi. — Azok által föltalált czím ez, kik midőn elismerik a hagyományos monarchiához való visszatérés szükségességét, legalább a forradalom jelvényét akarják föntartani. — Higgye el, Francziaország minden hibái mellett sem vesztte el e tekintetben a becsületérzetet; nem értené meg az Algír felett győzedelmeskedő lobogót megtagadó Bourbonház fejét, mint nem értette volna meg az orleansi püspököt, ha ez elhatározza magát a franczia akadémiában kétkedők s istentagadók társaságában ülésezni. — Nem kevesebb örömmel értesültem, mint az ország igazi barátai, herczegi unokafivéreimnek jan. 21-én az engesztelő kápolnában való jelenlétükről , mert ezen a martyr-király emlékének szentelt imaházba jőve nyilvánosan esdem, egész teljességgel kell vala érezniük e nagy tanok s ne-