Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)

1873-10-14 / 238. szám

azon törvények s intézményekének, melyek arra vonatkoznak.Történjék bármi, az világos, miszerint a monarchikus képviselők egyesülten fognak ma­radni és akként fognak cselekedni, hogy a nem­zetgyűlés jövő tárgyalásaiból keletkező kormány ne legyen oly természetű, mely Francziaország conser­­vativ érdekeit veszélyeztethetné. Angol lapok véleménye a bathi választásról. A Times­ így ir : A conservativek győzelme elvégre egy vereség által megszakíttatott. Ha eredményé­ről mint jelentékenyről emlékezünk, úgy csupán azon mérlegelést fogadjuk el, melyben a conser­vativek részesíték a választást, kik azt felette fon­tosnak mondák. Mi részünkről nem nagy súlyt fektetünk egy oly város esetleges választására, hol a liberális és conservativ elvek mindig egyensú­­lyozák egymást. Ily választókerületekben időleges befolyások felette nagy szerepet játszanak a válasz­tások kimenetelénél. Azonban maga Disraeli volt az, ki kiemeli, miszerint Bathnak jutott a szerencse nemcsak vezérelni a közvéleményt, de még támogatni is a válságos időben. Ezt előrebocsátva, a bathi válasz­tás eredménye megmutatta, hogy a conservativ párt vezére nagyon is korán örült, s hogy még korábban tört ki nagy hangú denunciatióival. — Bathnak valóban meg kell adni, hogy állandósá­got tanúsít, azonban nem conservativ, hanem libe­rális irányban. Korai és mértéktelen megtámadás még ritkán utasíttatott vissza nagyobb erélylyel és találóbban mint jelenleg. — A „Daily News“ szintén nem hagyja szó nélkül a jóvátehetlen bakot,­­ melyet Disraeli az általunk is közlött levelével lőtt; csakhogy a „D. N.“ szavai még csipősebben találhatják Disraelit, mert minden szava egy-egy­­ gúny. _________ * Legitimista művészet. Denique a divat uralma mindenre kiterjed. Jézus-szent­ szivének cultusát kiterjesztették a szabásmintákra, a bro­­che-ok és nyakékekre, nos miért ne állhatna Chambord király szolgálatába a festő ecsete is. De biz oda áll: a módi úgy kívánja és a legitimista uraknak van ősi pénzök a divatot támogató ecset recompensálására. — így gondolkozhatott Pierre Lebrun festő, midőn ,,L’ autorité et la revolution devant la France en 1871“ cziműt „magnifique“ festményét vászonra vetette. Ez élvezetes képről következő nem kevésbé élvezetes leírást olvasunk legitimista lapokban : A kép központján áll a Bourbon-ház feje ama fenséges öltözetben, mely IV. Henrikre és XIV. Lajosra emlékeztet. Szilárd képpel tartja ősei di­csőséges zászlaját s nemes büszke taglejtéssel ad kifejezést manifestuma fenséges szavainak. A feje­delem fölött a magas Francziaország őrangyala lebeg, s vidám terület terjed szét a kép azon ré­szén, hol a rend s a tekintély képviselője áll. Oldalt az árnyékban gubbaszt a gonoszság szelleme ne­hézkes, baljóslatú szárnyaival. Kitátott szájából fenyegetődzés ömlik a fejedelem felé, kezébe őr­jöngve szőrűt tőrt és lobogó szövétneket: ez a for­radalom jelképe. Lent az előtérben feneketlen mélység partján ül Francziaország leverten hajtván homlokát a porba. De neszei és hallgatja az egy­ház hivó szavát, mely gyászruhában s minden dí­széből kifosztva, lehajlik szeretett leányához, s fel­hívja, hogy szemeit ama fejedelemre emelje, ki egyedü­l képes régi fényét visszaszerezni. A hát­tér Páris látképét mutatja a notre-dame­i templom s a Sainte-chapelle ,fényes felragyogó tornyaival­. Ilyen a legitim képzőművészet első terméke. * Mermillod, a száműzött svájezi püs­pök, jelenleg franczia területen Savoyenben ű­zi gyalázatosságait, s nyíltan prédikálja az engedet­lenséget a svájezi kormány s a hazai törvények irányában, s felkelti a szerencsésen elfeledt pol­gárháború emlékeit. Ilyen épületes prédicatiója volt már a nemes püspöknek több, s nemcsak a Svájcz­­ban, de Savoyenben is méltó visszatetszést s meg­botránkozást keltett. A franczia Svájczban a néze­ten vannak, hogy a szövetségtanács kell, hogy nyilatkozatot kérjen Broglie herczegtől, hogyan tartja összegyeztethetőnek ez izgatás megengedését a nemzetközi jó viszonynyal járó kötelezettségek teljesítésével ? Mermillod trzelmei Savoyenben és Ariban Svájcznak folytonos provocatiója; s ha a nép nem becsületesebb és okosabb a püspöki ka­landornál, már­is súrlódások keletkeztek volna a protestáns és katholikus lakosság között. Azt hi­szik azonban, hogy a franczia clericalis kormány szívesen látja ez izgatásokat, a czélból, hogy majd esetleg oka kerülhet belőlük a Svájczba bele­kötni. * Az amerikai Egyesült­ Államok­ból az a hir érkezett, hogy a senatus bizottsága oly törvényjavaslaton dolgozik, mely által az el­nökválasztás közvetlenül a választókra Hi­báztatnék s a jelenleg fennálló közvetett válasz­tási rendszer teljesen elejtetnék. * Némely párisi lap jelentése szerint, még mindig fennállana az olasz kormány azon szándéka, mely szerint diplomatiai köriratban adna felvilágosítást a király utazása természetéről azon különféle commentárok ellenében, melyek ide vo­natkozólag oly tarka változatossággal gyártattak. — (úgy tudjuk, hogy a kormány ilyféle szándé­káról szóló hír már egyszer megc­áfoltatott. De ez is­mét újabb keletű lesz. Bazaine tábornagy pere. Mint már jeleztük, a vádiratnak tán legterhelőbb részét képezi az, mely a kapituláczió tényére s előkészítésére vonatkozik. Érintettük, hogy maguk a kapitulácziónak Bazaine által elfogadott feltételei a legsúlyosabb vádak Ba­zaine ellen. Eme feltételeket tartalmazó jegyzőkönyv szóról-szóra ez: 1. czikk. A Bazaine tábornagy alatt álló hadsereg hadifogságba esik. 2. czikk. Metz városa és erőssége minden előddel, hadiszerekkel, élelmiszerekkel s minden államvagyonnal egyetemben, úgy a­mint e szerző­dés aláírásakor találtatik, a porosz hadseregnek lesz átadandó. Szombaton október 29-ikén délben a Saint- Quentin, Plappeville, Saint Julien, Queuley, Saint- Privat erődök valamint a mazelle várkapu (Strass­­burg felé) átadatnak a porosz csapatoknak. Ugyanaz nap reggeli tíz órától kezdve sza­bad bemenete lészen nevezett helyekre a porosz tiszteknek s velük néhány altisztnek, az aknák fölbontása s a lőportárak átvétele végett. 3. czikk: A fegyverek valamint a hadsereg egész felszerelése, u. m. zászlók, sasok, hadi pénz­tárak, ágyuk, mitrailleuse-ök, lovak, tábori szeke­rek, lőszerek stb. Metzben maradnak s az erődökben Bazaine tábornagy által kinevezendő biztosok őrizete alatt, kik azonnal a porosz hadseregnek fogják azokat átszolgáltatni. A csapatok, ezredek és hadtestek sze­rint rendezve fegyver nélkül fognak kijelölt helyeikre vezettetni. A tisztek tetszésük szerint vagy a körülzá­rolt határokon belül maradnak,vagy Metzbe térnek visz­­sza, s becsületszavukat adják, hogy onnan a po­rosz parancsnok rendeletén kívül nem távoznak. A csapatok ezután altiszteik vezetése alatt a bivoune-okba mennek. A legénység megtartja táskáit, tisztogató és evőeszközeit. 4. czikk: Minden tábornok tiszt és tisztviselő, akik írásban lekötik becsületszavukat, hogy a háború bevégeztéig nem emelnek fegyvert s nem is cselekesznek semmit és semmi módon Németország ellenében, nem vettetnek hadifogságra; az ezen feltételt elfogadó tisztek és tisztviselők megtartják fegyvereiket, s a magántulajdonukat képező tárgyakat. A hadviselés tartama alatt tanúsított hősies­ség elismeréséül, megengedtetik a hadifogságban maradó tiszteknek, hogy kardjaikat s mindazt, ami magántulajdonukat képezi, megtarthassák.“ Ez volt a rajnai hadsereg vége — mondja a jelentés — úgy lett poroszszá Lotharingia! Különös súlyt fektetnek arra, hogy Bazaine el­különítette a legénység sorsát a tisztekétől, mit az 1863. decretum 256. szakasza világosan tilt; tiszteket a hazafiság kötelességével ellenkező útra jogositá fel; hogy a zászlókat nem semmisítette meg, és hogy a legénység élelmezéséről nem gon­doskodott. T a n U g­y. — A Józ­s­e­f-műegy­etem az uj tanévet folyó hó 15 én délelőtt 10 órakor az intézet nagy termében tartandó ünnepélylyel nyitja meg. Con­­legner Károly, a lelépő rector zárbeszédet fog tar­tani ; az uj rector, dr. Nendvich Károly pedig szék­foglalójában a „műegyetemi hallgatók teendőiről“ fog értekezni. — Az országos középtanodai ta­nár egylet választmánya folyó hó 14-én d. u. 4 órakor a városi főreáltanoda épületében ülést tart, melyre az illető tagok ezennel meghi­vatnak. Az elnök megbízásából Komáromy Lajos, első titkár. — A szegedi polgári iskola tanítói állomásaira pénteken jelölte ki a pályázók közül azokat, kiknek megválasztását a közgyűlésnek ajánlja. A kijelölés meg volt nehezítve az által, hogy a hét betöltendő állomásra 34-en pályáztak. Az iskolaszék teljes számban vett részt a kijelö­lésben, melynek eredménye az lett, hogy a ma­gyar nyelv és földrajz tanszékére Nagy József, a mennyiségtanra Vass Mátyás, a természettudomá­nyok tanszékére Láng István, a tornászaira Takáts Lajos fognak első helyen ajánltatni. Az igazgatói állásra egyhangúlag Tóth János ajánltatik s való­színű, hogy a közgyűlés e kijelölést erősíti meg. — A budapesti tanítók segély­egylete, mely Zichy Antal indítványa és kezde­ményezése folytán a legszebb remények közt indult meg, alkalmasint dugába dől. A minisztérium a felterjesztett alapszabályokat nem erősíti meg vára­kozásra utalva az egyletet addig, mig a vidéken is véget érnek a hasonló czélú mozgalmak s akkor majd megállapítható lesz, vájjon csak fővárosi vagy országos egylet alakittassék-e ? E késleltetésben a fővárosi tanítók, kik napról-napra nyomasztóbb anyagi helyzetök javulását az egylet mielőbbi meg­alakulásától várták, az ügy bukását látják, s most már a tanító testület közelebbi közgyűlésén szóba kívánják hozni, hogy a segély­egylet eszméjével kénytelenek lévén ki tudja mily hosszú időre fel­hagyni, minő intézkedések lennének legalkalma­sabbak az égető szükségen haladéktalanul segíteni. A budapesti tanító egyesület közgyűlése, melyen e kérdést szőnyegre hozni akarják, hír szerint e hó 19-ére tűzetett ki, mely alkalommal be fognak jelentetni a minisztériumtól leérkezett s már köz­gyűlésiig módosított alapszabályok is. Újólag fel­vétetett ezek közé a miniszteri szabályrendelet ama pontja, mely az évenkint egyszer tartandó rendes közgyűlésen meg nem jelent s elmaradásu­kat kellőleg nem igazolt tagokra 2 forint bünte­tést szab. — A kolozs-da­bokamegyei nép­tanítók egylete rendes közgyűlését a jövő hó 3—4 napjain fogja megtartani. A közgyűlés pro­­grammja a következő: 3-án d. u. előértekezlet, 4-én délelőtt közgyűlés, utána díszebéd, délután pedig torna-mutatványok a torna­csarnokban, 5-én délelőtt minta-tanítások, ezután pedig zárülés. Azok, akik a közgyűlésben részt venni szándékoznak, f. hó 23-ig jeletkezzenek az egylet titkáránál, hogy elszállásolásokról gondoskodni lehessen. Indítvá­nyok, a közgyűlésen tartandó értekezések a köz­gyűlés előtt 14 nappal bejelentendők, illetőleg be­küldendők. Magyar tudományos akadémia. Október 13-án. Ma a történelmi osztály tartott ülést, tárgyai voltak Matlekovics Sándor levelező tag székfogla­lója a részvénytársulatokról s Lubrich történeti visszatekintése a görög nevelésről Socrates ko­rában. A székfoglaló értekezés a lehetőleg hosszad­al­masan előadta a bukásokat, melyek a részvénytár­­sulatoknál oly gyakoriak, megkisérte okait fürkészni­­ s elsorolta amaz óvintézkedéseket, melyek e baj orvoslására czélszerüknek látszanak. Maga az érte­kezés tárgya nagyon korszerű; a részvénytársula­tokkal való szédelgés napirenden van s nagyon itt az ideje komolyan gondolkozni e veszélyes kór megzabolázásán. Matlekovics gondolkodott fölötte, de nem sikerült neki felfedezni a baj orvosságát. Sem a társulatok megadóztatása, sem egyéb ha­sonló kísérletek, melyekkel a visszaélések mega­kadályozását czélozák, nem tudtak czélhoz vezetni. A részvényekkel való üzérkedést betiltani nem le­het, ez által pedig kényelmes rés marad nyitva a szédelgési hajlam besurranására. Legfelebb meg­szorítani lehet ez üzérkedést s átalában szigorító rendszabályokat hozni be Milyeneket? f­elsorolta. Mindenek előtt az alapításnál a czél, a kivi­tel módozata s az eszközök világosan és leplezet­lenül hozassanak tudomásra, az aláírási felhíváson pedig valamennyi alapító neve ott figuráljon. Azu­tán a részvények mindaddig ki ne bocsáttassanak, míg az aláírási összeg 40—50%-a be nincs fizetve. Az aláírások eredetisége igazoltassák, — már a­mennyire lehet, bejegyzett c­égeknél az aláírások összehasonlítása stb. által; szükségesnek véli azt is, hogy az alapszabályokban a társulat valamennyi sarkalatos viszonyai részletesen és kimerítően kör­­vonalaztassanak. Az igazgatóság mindig készen álljon a számadásra, az év végén tartani szokott közgyűléseken pedig a legparányibb részletig ki­merítő jelentést terjeszszen elő. Ellenőrzést sürget, melynek joga legyen a számadásokat hatósági kö­zegek közbejötte mellett bármikor megtekinteni, s mindazáltal a számvizsgáló intézményt nyűgnek tartja az üzlet vállain, s nem is látja szükségesnek, azt törvényhozásilag kikötni. Mondott többet is, de semmi újat; az itt elsoroltak is ott diszlenek valamennyi részvény­társulat alapszabályaiban s a szédelgések egy­mást érik. Átalában megjegyzi Matlekovics ér­tekezése végén, hogy a részvénytársulati szédelgé­sek nem törvényhozási úton, hanem az érdeklettek éber vigyázása és óvatossága által korlátoz­hatók. A második értekezést Lubrich Ágost levelező tag tartotta a görög nevelés történetéről, Perikies I korából. A felolvasás bővelkedett hangos nagy szavakban, dagályos frázisokban; a lényege kö­rülbelül a következő volt. A műveltség az emberiség honában, Azsi- I ban, nem tudott megszabadulni a természettől s I Görögországnak jutott a feladat azt a bölcsészet alkalmazása által különválasztani. A görög neve­lés két korszakra osztható: Perikles előtti és Perik­­les utáni korszakra. Amaz az erő, a tökély, a szép utáni törekvés korszaka, ez a puhaságé, az er­kölcsi lazultságé, melyben a szép lényege helyett HÍREK. — Október 13. — — Gr. Andrássy Gyula külügyminisz­ter Budapesten időz, s tegnap ő felsége által Gö­döllőn fogadtatott. — Szörény m­egye főispánját, Bog­dán Jakabot, nagy kitüntetésekkel fogadták az uj megye székhelyén, Karánsebesen, hová azonban d. u. 5 órakor vonult be. A megye határánál kül­döttségek és lovas bandérium fogadta, magyar lobogóval. A város föl volt lobogózva, még pedig nagyrészben magyar zászlókkal. Este fáklyásme­net volt, melyben az ottani dalárda is részt vett a nagy közönséggel, a várost pedig kivilágították. Eközben az elöljáróság is tisztelgett a főispánnál, később pedig nagy banquet volt, melyben az ot­tani püspök német és román nyelven mondott to­­asztott mire a főispán magyar, német és román nyelven mondott toaszttal válaszolt. Ma pedig Szörénymegye legelső közgyűlése nyilt meg, a „P. Lloyd“ távirati értesülése a hangulatot lelkesült­nek mondja. — A nemzeti színház előbbi igazga­tóságának számadásait megvizsgálandó, mint a „P. N.“ hallja, legközelebb a belügyminisztérium öt tagú bizottságot fog kiküldeni. — Építkezések. A nemzeti színház tu­lajdonát képező sarokházat november elején kez­dik bontani s aztán rögtön hozzáfognak, hogy diszes épületté emeljék, melyben szinházi raktárak öltözők is lesznek. Hasonlón megkezdik a tél fo­lyamában az operaház építését is. A régi botani­kuskertben az egyetemi építkezésekhez az országút felőli részen is hozzá akarnak fogni, miután az ínség és az átalános munkahiány közepette a köz­munkák megindításával ezer meg ezer szegény ember segíthet magán és övéin. A fővároshoz kö­zel fekvő falvakból családostól jártak be eddig is az építkezési munkához, de a pénzválság folytán a magánépítkezések megapadtak, most tehát össze kell kötni a szükséget munkával. A tervben levő magánépítkezések közül megemlítjük a múzeum­nál, a Sándor-utcza sarkán levő Luby-házat. A mostani régi épületet szintén novemberben kezdik bontani, s impozáns palotát épitnek helyére. A természettudományi társulat folyó hó 15-ikén, szerdán d. u. 5 órakor a m. tud. akadémia palotájában szakgyűlést tart, melyre az érdeklett közönség meghivatik. Előter­jesztéseket tesznek: Báró Eötvös Loránd: Az égi testek látszólagos alakjáról; König Gyula: A sze­mélyes észleleti hibák vizsgálatáról; Heller Ágost: A hang mozgásáról hajlott és elágazó csövekben; Szily Kálmán: A Gramme-féle villanyáram gépről. — A leégett gőz ma­l­o a legnagyobb volt a fővárosban a „Concordia“ után, s folyton nagy erővel dolgozott. Mi okozta a roppant sze­rencsétlenséget, még nem tudni bizonyosan. Éjfél­kor is teljes működésben voltak a gépek, s azt mondják, hogy a lisztláng kapott jobbet a gáztól, minthogy e helyen, a­hol igen finom liszt szitá­­lódot­t, elmulasztották a gázt elfedni. A veszede­lem a váczi út felőli rész alsóbb helyiségében tört ki s egy pillanat alatt szétfutott a lisztpor és szi­ták által, aztán belekapott a falépcsőkbe. Már nagy volt a veszély, s a felsőbb részeken még mindig dolgoztak a nélkül, hogy a munkásoknak sejtelmük is lett volna a tűzről. Ezek az ablakon kihajolva kiáltoztak segély után, s létrákon, to­vábbá a tűzoltók mentő­készleteivel szabadították meg őket, de fájdalom, emberélet is esett áldoza­tul, többi közt egy tűzoltó. Többféle hír szárnyal, hogy a munkásokból nem egy ott találta halálát; egyik ötöt, másik kilenc­et, harmadik ennél is többet említ. De e hírek még megerősítésre vár­nak. Ma egész nap tömegesen járt-kelt a közönség a romok körül, melyek közt a tüzet még az esti órákban is öntötték. Sem a vagyongyár, sem a kártolyfonoda égése nem hasonlítható a tűzhöz, s hasonlóra senki sem emlékezik. A hőség oly nagy volt köröskörül, hogy az több száz ölnyire is izzasz­tott. A szerencsétlenség közepette nagy szerencse a tökéletes szélcsend, mert csak kisebb szélben is aligha lehetett volna megmenteni a közelben levő malmokat, s akkor az egész ottani gyártelep el­hamvad. A leégett gyárat nem egy könnyen lehet fölépíteni, miután a falak nagyon megrongálták, s már az égés alatt is omladozni kezdett némely részük.­­ A sugárút burkolata vagy kö­vezete nemcsak a lapokban volt vita tárgya, ha­nem a közmunkatanács is sokszor foglalkozott vele, még abban állapodott meg, hogy faburkolattal lát­ja el. De mivel ez ellen is sok kifogás merült föl, többi közt az, hogy hamar romlik, s még Chica­góban is fölhagytak vele, mely pedig a faburkolat városa, ennélfogva a közmunkatanács távirati után intézett kérdést Chicagóba a faburkolat felől. Ne­gyednapra aztán megjött a válasz, mely azt tartal­mazta, hogy a faburkolat ott a legjobbnak bizo­nyult be, nem is hagytak föl vele s a burkolat 8 évig marad épségben. Ennyi idő alatt némely ré­szén, vagy elkopik, vagy behorpad, de könnyen javítható. A legnagyobb részben azonban 8 éven túl is jó, s ezek még számos évig szilárdan ma­radnak, rendesen tovább, mint a kijavított helyen. Ez értesítés után fogadta el a közmunkatanács a faburkolatot, melynek a boulevardon az a kettős előnye lesz, hogy elnyeli a kocsirobogást és nem síkos. Az asphalt burkolatot a síkosság miatt mel­lőzték, mert ha évenkint csak egyszer történnék is meg, hogy ily nagy kocsiforgalmú vonalon egy ló elsiklanék, az utána robogó többi kocsira s a ben­­ülőkre nagy baj és calamitás következnék. A járda különben asphalt lesz, nemcsak itt, hanem átalá­ban városszerte. A belváros minden utczáját, s a Lipót­város nagy részét is egészen asphalttal látják el 3- 4 év alatt. Kivétel csak az oly vonalaknál lesz, melyek nagy teherközlekedést közvetítenek, pé­dául a fürdő utcza. — Gyűjtések a cholera-inségesek javára. Hivatalos jelentés szerint Bihar megyében a cholerában elhaltak özvegyeinek s árváinak fel­­segélésére folyó évi október hó­­­ig 5375 frt 61 kr, Bács-Bodrog megyében pedig október hó 3 áig 1300 frtnyi összeg gyüjtetett.­­ Dr. Reich Armin Pesten újabban 29 frtot gyűjtött, és azt kiosztás végett a belügyminisztériumnak adta át. — Negyedik kimutatás. Hálás kö­szönettel vézetett a cholera járvány által árvaság­ra jutott szegény gyermekek javára okt. 4-től mai napig Damjanich Jánosné elnöknél letéteményezett adakozás: Ruprecht Demidoff Kornélia 200 frt, dr. Szentkereszty Stephanie 30 frt, Szitányi Sámuel 25 frt, Forinyák Gyuláné, Bér Salamon és társa, Dr. Procop József, Baliczky Sándor, Bors Dánielné Zágonyi nőegylet, Casztelanovits János, Triesztből 10 - 10 frt, Bozsnyák László, Bozsnyák Gusztáv, Wirsbitzky Longinné, Reichárd Emil, Glück Róza és Englender, Harsányi Ignáczné, N. N. 5-5 frt. Rozsnyák Sarolta 4 frt, N. N. Poprádról, Sztárok Fáni, Dózsa Gergelyné, Török Lujza 2—2 frt. Fa­zekas Mihály, Huszárekné, N. N. szakácsné, N. N. szobaleány 1-1 frt. Összeg 396 frt, főösszeg 1513 frt és 4 arany, továbbá Lontay Samu 16ezer virginiai szivar szalmát és egy dobozzal szivarhe­gyet, Pulszky Polyxena 2 nagy dobozzal szivar­hegyet.­­ Diszes két kandelábert rendelt meg a közmunkatanács a Deák-tér számára. Ezek e­lem­éből a főváros legelső ily művészi darabjai lesznek, s a térnek a boulevardon átmenő részén két oldalt lesznek fölállítva. Nagy, monumentális kandeláberek ezek bronzból, gazdag ékítményekkel ellátva. Hasonló díszes kandelábereket terveznek a belső körút világítására ott, hová a hatvani utcza és Kerepesi út torkolik. Itt a négy sarkon, a szé­les járdák szögleténél akarják ezeket fölállítani, hogy az ottani nagy és most sötét torkolat kellő világítást nyerjen.­­ Az utczák új feliratainak egy rés­ze már elkészült. Ezek fehér táblán fekete be­tűkkel jelzik a városrészt és utcza nevét, a kerü­let pedig vörösre festett római számmal van feltün­tetve. A szöveg kizárólag magyar. — A magyar mérnök-egylet szom­baton kezdte meg ülésezéseit. Ezúttal Hieronimy Károly tartott felolvasást. „A közmunka-ügy köz­ponti igazgatásáról“, melyben az állami közmun­kák, u. m. az út-, hid-, viz- s vasút­ stb. építkezés központi vezetése körül a különböző államokban divatozó eljárást ismerteti; különösen részletesen szólott a már 1640 óta fennálló franczia rendszer­ről s az összes európai gyakorlattal e tekintetben ellentétben álló új porosz rendszerről, mely a többi valamennyitől eltérőleg az egyéni felelősség helyett a végrehajtásnál is a testületi vezetés elveit fo­gadta el. A felolvasáson Tisza Lajos közlekedési miniszter is jelen volt.­­ A szénatér a főváros kevés tere közt évről-évre feltűnőbb lesz. Az utóbbi években sok díszes ház épült ott, s most, hogy az első hazai takarékpénztár palotája is elkészült a néhai „két pisztoly helyén, egyike a legszebb pontoknak. A közmunkatanács már élénken foglalkozik a terv­vel, mely által a még szabálytalan s kevésbé ki­épített részt öszhangba hozhassa a többi részszel. E térség különben a legalkalmasabb pont egy mo­numentális szobor fölállítására is. — Színtársulat van Új-Pesten, mely Kiss Gyula igazgatása alatt a restauratió termé­ben tart előadásokat, hetenkint négyszer. Az első előadás holnap lesz. — A főváros új képviseletének statisztikája. A budapesti bizottmány 400 rendes és 200 póttagja állás és foglalkozásra nézve következőképen oszlik meg: Országgyűlési kép­viselő 24; a magyar tudományos akadémia tagja 29. Ezen minősítvény azonban a hivatalos kimutatásban mellőztetvén, tulajdonosaik alább is­mét és pedig egyéb foglalkozásaik szerint beosztva előfordulnak. A kormány két miniszter által (Szlávy József és gr. Szapáry Gyula) van a fő­városi bizottmányban képviselve. Ezenkívül tagja 2 báró (Lipthay Béla és Podmaniczky Fri­gyes), 10 bíró, 39 hivatalnok (1 államtitkár, 10 miniszteri tanácsos, 2 polgármester, 1 főkapitány stb.) 2 hírlapszerkesztő, 9 író, 1 színművész; a tanszakot 9 egyén képviseli, ezek közt 4 egye­temi tanár, 43 ügyvéd, 38 orvos, 13 gyógyszerész 2 sebész, 9 mérnök, 10 építész és építőmester. Egy vasúti, egy bank-, egy gyár-, egy takarék­­pénztári s egy közúti vasúti igazgató, egy hajós­­kapitány. Az egyházi rendet 7 egyén képviseli (Horváth M. püspök, Hatala egyetemi tanár, Ráth József, Déry Mihály és Kurtz Vilmos lelkészek; a kegyesrend tartományfőnöke Somhegyi Ferencz egyet. tanár, s Szabóky Adolf kegyesrendi tanár, 1 kántor. A kereskedelem és nagyipart 99 egyén képviseli. Ezek közül gyáros 15, kereskedő 81, pénzváltó 2, szállító 1. A kézműves iparnak 104 tagja ül a fővárosi bizottmányban, kik által min­den iparszak be van töltve. Háztulajdonos 56, földbirtokos 5, és magánzó 9. — Ha összehason­lítjuk az uj képviselőtestületet a régivel, úgy ta­pasztaljuk, hogy a régiből 189 rendes és 21 pót­tag választatott meg újra, tehát az uj képviselő­­testületnek mintegy fele a régi emberekből áll. Az újra megválasztottak közül Pestre 127, Budára és Ó-Budára 62 esik.­­ A bécsi kiállítás igazgatósága kö­vetkező adatokat közöl: 1873. szeptember végéig bevé­tetett összesen 17.729,270 frt 96 kr ; és pedig saját bevétel volt 1872. végéig 190,475 frt 53 kr; 1873. szeptember végéig 2.491,152 frt 12 kr. Idegen be­vétel volt 4329 frt 15 kr. Állami segély 15.403,314 frt 15 kr. Kiadatott 14.769,932 frt 12. A kincs­tárnak visszafizettetett 2.681,627 frt 65 kr. Pénz­tári állomány 277,710 frt 18 kr. A deficit ennél­fogva eddig 12.083,976 frt 311/a kr., mely azon­ban a még hátralékban levő fizetésekre való tekin­tettel alább fog szállani, hanem csak kevéssel! — Új könyvek. „Az országos nőképző egylet története és tanintézetének statisztikai kimu­tatása.“ Összeállította B. F. Ez évkönyv a derék egylet történetét és tanintézetének szervezetét rész­letesen tünteti föl, míg a statisztikai adatok a foly­tonos haladást mutatják. Az egylet 1869 végén alakult, s tanintézete egy osztályból állt 12 növen­dékkel. Most négy osztályú tanintézete van 16 ta­nárral s 3 nevelőnővel és 99 tanítványnyal Van önképző köre is. — Megjelent továbbá: A „züri­chi magyar egylet emlékkönyve“, ösz­­szeállította Vajdafy Géza. E könyv 119 lapra ter­jed, s czimképe azon házat tünteti föl, melyben egykor Szalay László lakott, s mely most emlék­táblával van megjelölve. Az első czik a 10 év óta fenálló egylet történetét adja elő ; megismerteti to­vábbá az alapszabályokat, a tagok névsorát, a pénz­tár és könyvtár állapotát; szól az egylet ünnepé­lyeiről, a külföldi magyar egyletekről, s a svájczi tanintézetekről, stb. végül pedig közli a kül­földi magyar egyletek czímzetét. A könyvtár áll 397 műből, mely 498 kötetet tesz, ezen­kívül 52 bekötött folyóiratból. A múlt iskolai év elején beíratta magát 117 tag, 1873. jan. 1-én volt 76 tag, kik néhány kivétellel a zü­richi egye­törvényszéki csarnok. (Ha az üzlet kí­vánj­a.) A törvényszék előtt a „Mária Hungária“ temetkezési és betegegylet alelnöke áll. Elnök: Neve? Vádlott: Singhoffer Mátyás. Elnök: Kora? Vádlott: Huszonkilencz éves. Elnök: Vallása? Vádlott: R. kath. Elnök: Foglalko­zása ? Vádlott: Lakatosmester. Elnök: Azonkí­vül a Mária „Hungária“ egylet alelnöke ? Vádlott: Igen. Elnök: Azzal vádoltatik, hogy 80srtot sik­kasztott el az egylet kárára. Igaz az? Vádlott: Igaz, hogy 80 frtot vittem el az egylettől, de ez nem sikkasztás. Elnök: Hát micsoda ? Vádlott: Kölcsön fejében vittem el a pénzt. Elnök: Mi czélból? Vádlott: Hát kérem, a gscheftembe kel­lett egy kis pénz. Elnök: Ebből ön visszafizetett az egyletnek 39 frt 50 frt s igy 40 frt 50 kk­al még hátralékban van. V­á d 1­o 11: Ezt is vissza fogom fizetni. Elnök: Ön apró részletekben fizeti vissza a 80 frtot, miáltal az egylet, kivált pedig a segélyezendő betegek tetemes kárt vallanak. Emi­att ön 1 havi börtönre és a még hiányzó összeg megtérítésére ítéltetik. Vádlott: Az Ítélet ellen tisztelettel felebbezek. Én nem követtem el sik­kasztást. A kir. ügyész (Tóth Gerő), ki 2 havi börtönt indítványozott, szintén felebbez. (Ny­il­ván­o­s er­ő­s­z­a­k­o­s­k­o­d­á­s.) 1868- ban Stein Ferencz, egy eszelős zsidó fiú, tüntetést okozott a Herminatéren. Emiatt őt Leittersdorfer (azóta meghalt) rendbiztos be akarta kisérni, de Stein Ferencz részéről heves ellenállásra talált, úgy hogy elfogatására Leitersdorfer több poroszlót volt kénytelen igénybe venni. Ez alkalommal Stein Fe­rencz segélyére jött bátyja, Stein Vilmos, szatócs a Hermina téren, és öcscsét kiragadta a biztos kezei közöl, miközben bántalmazta és tettleg megsértette az eljáró biztost. Az ügy ma a fenyítő törvényszék elé kerülvén, ki­hallgattattak a pro és contra tanúk. Schwarz Lipót, Grad Karolina és Langer Babette azt vallják, hogy Stein Vilmos nem sértette meg Leutersdorfer biztost, hanem látván, hogy öcscsét ez a földön vonszolja és fojtogatja, csupán ezen eljárás ellen tiltakozott és semmikép sem akarta meggátolni azóta meghalt öcscse elfogatását. Ellenben Wester­­mayer és Trencsényi volt rendbiztosok, úgyszintén Szikora József és Goldstein Jakab tanuk vallomása szerint Stein Vilmos, amint a hely­színére ért, ök­lével csapást mért Leutersdorfer biztos arczába. Valamennyi tanú megeskettetik, azután a kir. ügyész (Dr. Csukássy) indítványozza, hogy Stein Vilmos a hatósági közegek tettleges bántalmazásának bűn­tényében bűnösnek mondassák s emiatt 3 havi börtönre ítéltessék. Védő ügyvéd Dr. Füzesséry constatálja, hogy a meghalt Stein Ferencz csak­ugyan félőrült volt és hogy Stein Vilmos koránsem bűnös a nyilvános erőszakoskodás bűntényében, miután ő nem bántalmazta a biztost, sőt inkább őt, Stein Vilmost, ütötték pofon a kapitánysági hi­vatalban, midőn itt Stein Vilmos ez ügyben önkényt jelentkezett. Ez esetet Stein Vilmos annak idején hírlapok útján is tette közzé, de eredménytelenül. A törvényszék (elnök: Sebestyén, Birák,Freureisz, Mirth) visszavonul és következő ítéletet hoz. Stein Vilmos az ellene vádként felhozott nyilvános erő­szakoskodás bűnténye alól bizonyitékok hiányá­ból fölmentetik. A királyi ügyész felebbez. — Ugyancsak nyilvános erőszakoskodással vádlói­nak még Szuppovics Ferencz, Plech Ká­roly, M­u­r­a­r­i­k János, abbani részvéttel pedig Murarik Hermin, Lefkovics Mórné, Fried­mann Katalin. A tényálladék következő: Mura­rik János, órás, (aradi utcza 30. sz.) idézve volt a fenyítő bírósághoz, de miután meg nem jelent, a törvényszék elrendelte elővezettetését. Murarik se­­hogysem akarta követni az ezzel megbízott Lebor István terézvárosi tvszéki biztost és midőn ez két poroszlót hitt segélyül, a fönemlített asszonyok un­szolására Szuppovics kőmiveslegény és Plech var­gamester kiragadták Murarikot a két poroszló ke­zeiből. A ma lefolyt végtárgyalás alkalmával ki­tűnt, hogy Szuppovics, Plech és Murarik annak idején részegek voltak s hogy nem a három asz­­szony izgatta föl Szuppovicsot és Plechet tettek elkövetésére. A kir. ügyész (Bilkey-Papp) ugyan va­lamennyi vádlott megbüntetését indíványozza, de a törvényszék csupán Szupovicsot és Plechet ítéli 3—3 havi börtönre, a többieket pedig bizonyítékok hiányából fölmenti, az alaki arányosságra fektették a fosulyt. Az első korszakban a kalokagathia felé törekedtek, a tes­ti-lelki szépség felé s e czél elérésére a gymnasz­­tika és musika szolgáltak. E kor remekműveket, költészetteljes verseket, magasztos jellemeket, er­­kölcsöt, a családi tűzhely szentségét teremté. Erő, egészség, épség, tökély jellemzik e kor fiait, erény, költészet, ihlettség, emelkedettség alkotásaikat. E korban az állam vezeté a nevelés ügyét, az állam őrködött a szabályok szigorú megtartása fölött. De jött Socrates és feloldá a kötelékeket, melyekkel addig az állam a nevelést szabályozó. A kathedrát átengedő mindenkinek, ki arra lábát tenni kívánta. A féktelen nevelés vette kezdetét, vele az elpuhulás, az erkölcsök hanyatlása, ken­dőzése, a hivalkodás, az üresség, a test elkényez­­tetése, elsatnyulása. A költők erkölcstelenek lettek, a művészek a léhaságot kedvelték. A kalokauszhia háttérbe lett szorítva s helyette a szó általi tet­tetés mestersége, az ékesszólástan lett a legfőbb tudomány. Alcibiades e kornak leghűbb képviselője, az ő egyénisége teljesen magában fog­lalja ama kor minden felületes, könnyed csillogá­sát mély sebeivel együtt. Az értekező előadása végén kimerítően is­merteti Aristophanes, Euripides stb. hatását s még egy futólagos visszapillantást vetve e korra bezáró értekezését. Végül az Oltoványi-alapitvány ügyében ho­zott határozatot az osztály, mielőtt szétoszlott vol­na. A közös gyülés ez osztályhoz utasitá azt, s most a titkár formulázása után határozatba ment, hogy a pályázat a jövő évi nagygyűlésen fog­­­ hirdettetni, s a dij csak absolut becsű műnek adatik ki. Átalában a feltételek a rendesek. Az ülés hét órakor oszlott fel, tem látogatói. A múlt évben az egylet bevétele volt 1931 ftk. 26 ct., a kiadás pedig 289 frk. 80 ct. A könyv ára 1 frt. s a tiszta jövedelem egy­leti tagok és átutazó honfitársaink segélyezésére fordittatik. — Aigner Lajos bizományában megje­lent : „A népnevelésügy a bécsi nemzetközi kiállításon 1873-ban,“ tekintettel hazánk, különös tekintettel a fővárosi tanügy viszonyaira. Irta Szet­­vizer Lajos budapesti tanitó, ki a terézvárosi első tankerület iskolaszéke által­­ volt felküldve, s igen eleven és nagy szorgalommal összeállított jelentést tesz ebben a kiállításban megfigyelt tanügyi ada­tok felől. — A következő sorok közzétételére ké­rettünk fel: Tisztelt szerkesztőség! Mint a ferencz- és józsefvárosi betéti hitelezők nagy részének kép­viselője f. é. sept. 19-én 49220 sz. a folyamodtam a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminisztériumhoz, miszerint a csődtömeg ellen intézendő bejelentő csődkeresetekre 50 foton alóli — többnyire szegény sorsú cselédek, napszámosok, munkások — köve­telésük értékéig a bélyegmentességet megengedni méltóztatnék. Ezen folyamodványomra a m. kir. pénzügyi igazgatóságnak f. é. októb. 4-én 25836 sz. a. kelt következő végzését kaptam: A nagymél­tóságu m. kir. pénzügyminisztérium f. é. sept. hó 22-én 49220 sz. a. magas rendelete folytán értesil­­tetik folyamodó­ul, miszerint a folyamodványban érintett perbeli beadványoktól törvény szerint járó illeték elengedése a minisztérium hatáskörén kívül áll. — Budapesten 1873 okt. 4. Zimányi m. k. — Felkérem miszerint a tisztelt szerkesztőség — te­kintettel a közérdekű ügyre, ezen értesítésemet becses lapjába felvenni szíveskedjék. Budapesten 1873 évi oktob. 13. Oszvald Sándor, ügyvéd. KÖZGAZDASÁG Kísérletek külföldi buzafajokkal. A gabonáinkat pusztított rozsdabetegség okai és óvszerei tárgyában f. évi július hó 30-án össze­hívott értekezlet által a földmivelés-, ipar- és keres­kedelemügyi m. kir. minisztérium felkéretvén arra, hogy az országban termelt külföldi buzafajokkal az ország különböző pontjain termelési kísérletet esz­közöljön, s ezenkívül e külföldi fajbuzák közül az ismertebbekkel, mint az austráliai Adelaide-­s Vic­­toriabuza, őrlési és sütési próbákat is tétessen: a minisztérium készséggel engedett az értekez­­lett óhajának — s nem késett a szőnyi uradalom­ban termelt Adelaide-buzából 200 mázsát a pesti hengermalomnak őrlés végett átkü­ldetni. Az őrlési kísérlet eredménye e lapok utján legközelebb jön a gazda­közönség tudomására hozva. A Victoria-buzából oly mennyiség, melylyel tüzetes gőzmalmi — egyedül irányadó — őrletés lett volna eszközölhető beszerezhető még nem lévén, az őrlési kísérlet ennélfogva kis meny­­nyiségre szorítkozott s az őrlés csakis dunai malomban volt végrehajtó, — mely körülmény aka­dályul szolgál arra nézve, hogy a Victoria­ bízza el-

Next