Ellenőr, 1874. július (6. évfolyam, 178-208. szám)
1874-07-10 / 187. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 itt. — kr. Évnegyedre . . 5 it. kr. Félévre . . . 10 „ — * Egy hónapra . 1 „ 80 „ F.gyeri szám Ara 10 krajezár. szerkesztési iroda: Budapeetent »ád*rnteza 0. ** Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok viaszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 187. szám Budapest, péntek, július 10. 1874. II. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza e.8*. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben ó* posta utján: nádor-utsza 6. sz. a) A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre..................................20 forint — kr. Félévre.......................................10 ^1-N gyedévre...............................5 » Kr. Egy hóra....................................1 » 80 Kr. Az előfizetést — postai útón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK: Bécs, julius 9. (Zárlat.) Hitelrészvények 228.— Galicziai 249 75. Államvasut 309 SO. Járadék 7015.1860-dik 110.25. 1864-diki 133.— Ezüst 104.75. London 111.65. Unió bank 116 25. Általános épitőbank 64. . Angol-ausztria 151.25 Lombardok 135.—. Tramway 149—. Hitelsorsjegy 157.25. Napoleondor 893.-. Arany 531.—. Frankfurt 93 70 .orosz pénzutalvány 165.25. Török sorsjegy 46 50. Angol épitő-bank 71 50. Bécs, julius. 9. (Hivat. zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 76.50. Salg Tarján 97.—. Magyar hitel. 210.-. Magyar záloglevél 85.50. Erdélyi 142/0. Magyar keleti vasút 61.50. Magyar sorsjegy 86.50. Teszei vasút 229.75. Magyar vasúti kölcsön 86.50. Angol-magyar 38.—. Franco-magyar 83.—.Alföld 144.— . Magy. északkeleti vasút 113.50 Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.75. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhiteintézet 75 —. Török —. Municipális —.—. Berlin, julius 9. (Kezdet.) Galicziai 113.—. Lombardók 79 —. Ezüst-jöv. 67.60. 1860-iki 100.50. Bécs 89 94 Romániai 39.75. Államvaspálya 18.675. "Papirjövedék 62 60 Hitelsorsjegyek 107.25. 1864-iki 90.75 Hitelrészvények 134.50. Magyarsorsjegy 65.—. Berlin, julius 9 (Zárlat.) Galicziai 112 12. Lombardók 79.25. Ezüst-jöved. 68.25. 1860-as 103.— Bécs 91.— Romániai 40 75 Államvaspálya 194 50 Papirjövedék 62 84 Hitelsorsjegyek 118.50 1864-ki 9150. Hitelrészvény 132.— Magyar sorsjegy 53—. Berlin, julius 9. Búza 81.75. 78. — . —. rozs 54 50 59—. 56.56. 57.50 Zab 64.—. 55.—. Árpa helyben —.—. Olaj 20.50. 20—. 20.34. 20.73. Szesz 25.05. 25.20 Köln, julius 9. Búza —.—. —.rozs —. — Utolsó posta. — A versaillesi nagy nap előzményeiről „Külföld“ rovatunkban foglaltak kiegészítéséül ide iktatjuk a „Temps“ ez éjjel érkezett Brima utáni, azon napirend-javaslat hiteles szövegét is, melyet a balközép jul. 7-ikén éjjel tartott értekezletén megállapított: „A balközép, — tekintve, hogy az országot a pártok támadásaitól megvédeni egyedüli mód, ha végleges köztársasági intézményekkel vesszük körül, és szervezzük a köztársasági elnökre a nov. 20-iki törvény által ruházott hatalmat — napirendre tér.“ Ugyancsak a ,,Temps“ szerint, a jobb és bal közép számos kiváló tagja közt folytatott értekezések eredménye az lett, hogy teljes egyetértés várható a két párt között Péter javaslatának elfogadása iránt. (Könnyen megesketik, hogy a legújabb események után ez a későn jött szép egyetértés merőben gyümölcsteán marad.) — Santander fenyegettetése a karisták által egyre komolyabba lesz. Valdespina marquis kétezerből álló bandájával már Astilleróban, Santander közvetlen közelében van. Santanderben van ugyan katonai kormányzó, de nincs katona, s ha Madridból gyorsan nem érkezik segély, ez a fontos hely okvetlenül a karlisták kezébe esik. — Angol lapok, a franczia nemzetgyűlés feloszla tását bizonyosnak hiszik, azon (már bekövetkezett) esetben, ha Lucien Brun interpellációja alkalmából a kormány megbukik. BUDAI SZÍNKÖR. Péntek, júl. 10-én. Hatodszor ; szaz száz. Kezdete 7 órakor. Budapest, jul. 9. Rabbi-vitában megzavarodott képviselőházunk s jeles kormányzó pártja nagyot hizhatik önérzetében a legújabb versaillesi hírek hallatára, s ámulhat a confuzio szellemének oly mérvű sikerdús tevékenységén, aminőt a fejvesztettség legszebb aranyóráiban sem mernek megálmodni a Llyod-épületbeli fiók-parlamentben. A franczia nemzetgyűlés határozottan túltesz mi rajtunk a chnosz-épités művészetében s e részben kifejtett nemes becsvágyunk szárnyszegetten kénytelen aláhullani, megszégyenülve belátván képtelenségét, ama szédítő magasba feljuthatni, hol a versaillesi parlamentarizmus turbulens pártélete gomolyog. Vigasztalásunk legfeljebb az lehet, hogy a fundamentális törvényhozás olyan életbevágó problémái, amilyenek megoldásán a franczia nemzetgyűlés felét veszteni látjuk, valószínűleg a szőke Duna partjain is nem sokkal alább való hatással lennének, mint oda lenn, a Szajna mellékén. Ott már régen felülemelkedett a honatyák nagyratörő szelleme az afféle kicsinyes tájékozatlanság töprengésein, hogy, például, orthodox legyen-e valaki vagy neológ? — Meghaladt álláspont: ott szerencsésen elérték már a tájékozatlanság zűrzavarának ama bódító sphaeráit, hol az az önmagával meghasonlott kedély töprengései már a „fiú-e, vagy leány?“ észbontó kérdése körül forognak. És oly benyomást tesz ránk a tegnapi nemzetgyűlés electrographiai vázlata, hogy ebben a fatális kérdésben a honatyáknak legalább is kilencztizedrésze és oly kevéssé jött magával tisztába, mint Mac-Mahon és kormánya abban, hogy e helyzetalkotó tájékozatlanság zavart votumaiból, micsoda eredményre vezesse az országot? Nem vélünk csalódni, ha e confusioban a mostani nemzetgyűlés kormányzó s törvényhozó rendszerének olyan labyrinthsét hisszük felismerni, melyben alig válhatik már be Ariadne-fonalnak egyéb, mint vagy a nemzetgyűlés önkénytes abdicatiója a választó nemzet javára , vagy szétugratása a nemzetgyűlésnek az erőszak szuronyos hatalma által, melynek esetleg a „souverain nép“ plebiscitum útján adhatná meg a hazug szentesítést. A megoldás ez utóbbi módozata sokat nyert ugyan valószínűség dolgában a Chambord manifesztuma óta tökéletesen fejeságyára állított helyzet folytán , de nem mutatja fel, hogy Mac-Mahon addig akarna hozzá folyamodni, míg ország-világ előtt félreismerhetetlen bizonyságot nem mutathat fel a nemzetgyűlés olyan iszonyú lelki állapotáról, melyben Obernyik Brankovics a ,,sem meghalni, sem megőrülni“ nem tudott. Igaz, hogy a nemzetgyűlés tegnapi vátumai ezen lelki állapot bekövetkezését igen közel kiáltásba helyezik. De Mac-Mahonnak a roppant felelősség, melyet egy államcsíny következményeiért a nemzet és a történelem előtt viselnie kellene, minden valószínűség szerint azt a hevesebb inspiratiót adja : bevárni, hogy hát csakugyan meghalni sem tud-e az élni nem bíró assemblée ? A legközelebbi hetek, tán napok, megadják erre a feleletet okvetlenül, mert a Fourtou-Cissey minisztérium elfogadott lemondása után és olyan pártvergődési tünemények mellett, aminek tegnap mutatkoztak a nemzetgyűlésben, absolute nem képzelhető pártalakulás, mely egy élni való kormánynak többséget adhatna s megtartaná vele magát és az assembléet. A centrumok fúziója, mely még Broglie bukása után is tűrhető helyzetet teremthetett volna a republikánus baloldal akkor még megnyerhető támogatása mellett, ma már teljesen elégtelen s létrejötte nem sok szolgálatot tehetne a közzavar tisztázására. Ezt látjuk legalább a republikánus pártok tegnapi meghasonlásából, mely a„Journal de Debats“táviratilag jelzett értelmezése szerint is szakítást jelent a szélsőballal a balközép részéről, s mint ilyen valószínűleg útját vágja annak, hogy az elszakadt pártárnyalatnak a jobbközéppel való szövetségében testőrségeül s biztosítójául adja magát az elhagyott árnyalat. De egyébként is a „Gauche republicaine“ s az „Union republicaine“ a középpártok fúzióját csak ideiglenesen és abban a reményben részesítette volna támogatásában, hogy a pártok ez új constellatiója hamarább előkészíti az assemblée feloszlatását, s addig is a republikánus szellem megedzésére szolgálhat. E kettős czélt könynyebben s hamarább felérheti a legitimisták határozott szakítása óta. A május 24- iki coalitió hagyományos royalistáinak helye, Chambord gróf manifesztuma után csak az ellenzék soraiban lehet, feltéve, hogy Mac-Mahon, valamint kétértelmű fogással ismét nem teszi számukra lehetővé a monarchikus koalícióban való megmaradást. Erre azonban nincs ez óráig kilátás , s az ellenzékhez vetett royalistákban kényszerített szövetségest talál a republikánus baloldal minden törekvésénél, mely a jelenlegi assemblée megsemmisítésére fog irányulni. Egyebet ők nem tehetnek ; a mostani helyzet megtagad tőlük mindent, míg az újonnan alkotandó legalább a reményt tartja fenn. Igen természetes, hogy azon köztársasági árnyalatok, melyek a nemzetgyűlés alkotmányozó jogát nem ismerik el s kárbaveszettnek ítélik az időt, mit alkotmányozó erőlkedéseivel elfecsérel, két kézzel megragadják az alkalmat, mely ez élhetetlen testületnek halálos döfést hozhat — és most már számítanak a legitimistákra is. úgy látszik, hogy a helyzet kulcsát ezzel a balezentrum kezébe adták a legújabb zavarok. A kérdés csak az, hogy kitalálja-e alkalmazásának titkát? Mert a történtek után, határozottan téves kísérletnek kellene tartani azt, ha még most is a középpártok szövetségében keresnék a megoldást, s döntő befolyását ez irányban érvényesítené a balközép, nevezetesen ennek Péker-féle árnyalata. Ha kérdésen kívül hagyjuk is azt, hogy egyátalán összehozható-e ma a baloldal elmaradása után s a bonapartisták nélkül ez alapon kormányképes többség ? — ez iránt kétség sem lehet, hogy ez a többség az uj constellatióban semmivel sem volna különb a mostaninál s a zűrzavarnak mindössze is csak egy uj gomolyodásával állanánk szemközt. De dönthet a balezentrum, s egy csapással tisztázhatja a helyzetet, mihelyt az assemblée feloszlatására adja szavazatát a baloldal s a coalitióból kitett legitimistákhoz csatlakozván. A helyzettisztázás ezen módjának sikere tökéletesen bizonyos, feltéve, hogy a legitimisták pártállását a legutóbbi események valóban úgy határozták meg, mint az előjelek mutatják. De erről, valamint egyátalán mindenről, ami tegnapelőtt este a pártok értekezleteinek s a nemzetgyűlés tegnapi ülésének zavarában s a kormány elhatározásait rejtő ködburok alatt történt, ez órában még tájékozva nem vagyunk. Bizonyos csak az, hogy a Le Brun interpellációjával támasztott förgeteg villámai egymásután lesújtották a kormánypártokta indítványt és úgy, mint a legitimistákét s egy oly napirend elfogadására tagadta a nemzetgyűlést, mely a kormány megbuktatására elegendő volt ugyan, de kormányalakító többséget nem teremtett. Bizonyos továbbá az, hogy a szavazásoknál a lehető legfurcsább csoportosulások történtek, melyek teljesen igazolják a föltevést, hogy a nemzetgyűlés egészen találomra indult neki ez életbe vágó momentumnak. Bizonyos végre, hogy a kabinet lemondott és Mac-Mahon elfogadta a lemondást, de hogy mi lesz a vége mindennek ? ahhoz még hozzávetni sem enged a pillanat óriási confuziója. Trefort miniszternél ma egy zsidó küldöttség járt Schweiger Márton elnöklete alatt, örömét fejezve ki hivatalában megmaradása felett és ügyét, nevezetesen a rabbiképezde felállítását további jó akaratába ajánlva. Trefort a „Pester Lloyd“ szerint a küldöttség előtt így nyilatkozott : „A rabbiképezde ügye ma úgy áll, mint hónapok előtt, mielőtt a képviselőházban tárgyaltatott volna, mindaz, ami a házban történt a képezde felállítását illetőleg, nem döntő. A képezde felállíttatott volna, ha a kultusminiszter indítványa fogadtatik el; a képezde életbe lépett volna, ha a Tisza-féle indítvány nyer többséget és a képezde fel fog állíttatni azután is, hogy semmiféle határozat nem hozatott, mely mindenesetre csak formális természetű lehetett volna, mert a zsidó-iskolaalap kérdése tisztán administrativ, és ő felsége elhatározása a ház határozata által érvényen kívül nem helyeztethetik.“ Ez bizony furcsa történet, s még furcsább elmélet. E szerint a király admnistrált s amit egy „tisztán administratív“ kérdésben elhatározott, azon többé a ház nem változtathat. Az ilyen kérdésben a miniszter — ki magát felelősnek és parlamentinek neveztetni kegyesen megengedi — szörnyű blkkot lehet; ezen baklövés hetekig, hónapokig foglalkoztathat bizottságot, pártértekezleteket s kormánytanácsot; elrabolhat két napot a kánikulai hőségben kínlódó háznak égető munkaidejéből, s midőn e vita — a miniszteri kapkodás — által ép oly nevetséges mint botrányos krawall zsákutczájába jut, akkor a megkerült miniszter kijelenti egy zsidó deputatiónak egész kedélyességgel, hogy egyre ment volna ki minden szavazás eredménye, mert a képviselőház határozata, „minden esetre csak formális természetű lehetett volna.“ — Meg kell vallani, hogy ennél komikusabb modorban még nem nyiltkozott miniszter egy olyan esetről, amely miatt már lemondását is megírta. — Trefort úr alkotmányos theóriái egyébiránt megérdemlik, hogy alkalmat nyerjenek kifejtésre a képviselőházban , mi, alkalmas időben meg is fog történni. Mert azt csakugyan nem lehet már megtűrni, hogy a parlamentáris miniszterek az „ő felsége“ háta mögé szaladgáljanak minden csínjük vagy botlásuk után, s fedeztessék ott felelősségüket a remegő gyámoltalanság felkiáltásával: ne touchez pas auroi! Szerkesztő. — A katonai előléptetési szabályzat, mint a bécsi „N. Mil. Ztg.“ megbízható forrásból tudni akarja, haladéktalanul meg fog változtatni ő felsége parancsa folytán, még november előtt úgy, hogy a közelebbi előléptetés már az új szabályzat szerint történnék. Az országházból. Július 9. □ A választási törvény részletes tárgyalása — mint előre is látható volt — a választási jogot tárgyazó I. fejezet §-ain nagyon lassan halad előre. Ma csak a régi jogra vonatkozó 2. § on haladt túl a ház, és megkezdő a házbirtokosokat illető 3. §-t. Az előbbihez szólott legelőbb Irányi Dániel, ismert radicális elveihez következetesen; az után Horn Ede, akinek statistikus adatokra épített érvelését érdemlegesen megcáfolta Tisza Kálmán; és akinek azon érvelését, miszerint hajlandó volna meghagyni a régi jogra alapított jogot, ha kevesebb választóról volna szó, például az összes választók egy tized részéről, — de nem hajlandó azért, mert szerinte itt legalább is egy ötöd részről van szó : megváltjuk, bajosan tudjuk szabadelvűségével megegyeztetni, mert ekként ő inkább akarná több, mintsem kevesebb honpolgárnak elvenni eddig gyakorlott jogát is. Hogy pedig — mint ugyanő mondá — a nemesség elnyomná ekként az ipar és kereskedelem érdekeit, ez afféle „Interessen-Vertretung“ saga. Pedig alig hinnék, hogy ő az úgynevezett érdek-képviseletét valódi népképviseletnek tartaná. Legyen szabad még azt is megjegyeznünk, hogy a régi jog czímével bíró honpolgárok — legalább a mi tapasztalásunk szerint — még legkevésbbé hódolnak az indifferentismusnak, és ez is egyik oka, hogy e czímen aránylag sok választó volt beírva. Ezután Tisza Kálmán terjesztvén elő a balközép többsége által elfogadott ismert módosítványt, Szilágyi Dezső ez ellen azon érveléssel harczolt a közp. biz. szövege mellett, hogy ez „acceptálja“ az 1848-iki törvény oly értelmezését, mintha az nem az egyéneknek, de az osztálynak hagyta volna meg jogát. Hát ugyan kérjük, az általa védelmezett szöveg nem acceptálja ugyanazt ? de igenis, csak hogy acceptálja nem átalában, hanem csak azon törvényhatóságokra, amelyek ezen értelmezéshez képest jártak el, és nem acceptálja a többiekre nézve, s így felállít egy indokolatlan különbséget a máskor oly hagzatosan követelt „uniformitas“ rovására. Hogy pedig azok, kik így az egyik megyében elesnek a jogtól, míg a szomszéd megyében ugyanolyan honpolgár annak élvezetében marad, nem érezhetik magukat sértve, mert folytonos gyakorlatot kimutatni nem képesek : ezen „juridicus subtilitas“ a nem-jurista honpolgárt bizony nem nyugtatja meg. Csiky Sándornak elnöki rendfentalitást is magára vont beszéde arról nevezetes, hogy Iványi Dániel ellenében a Tisza Kálmán módosítását pártolta. Simonyi Ernő helyesebb mederbe igyekezett a vitát terelni, midőn arra figyelmeztető a házat, hogy itt nem csupán a nemességről, de a székelyek, hajdúk, jászok, kunok és városi polgárokról is van szó; igen helyesen cáfolta Popovics Desseanu János képv. azon állítását, miszerint a Tisza Kálmán módosítványa az „abensust“ örökítené meg, felhozván, hogy a képv.ház is megsemmisített épen pestmegyyei két választást, a melyek ellen a fő panasz az volt, hogy a régi jog alapján jelentkezett nemesek visszautasittattak, — és még egy lépéssel tovább ment Tisza Kálmánnál, az 1872. év helyett a jelen törvény életbelépésének idejével kívánván a régi jog hatályát jövőre megszüntetni. Ez ellenében ismét a szöveg védelmére kelt Paczolay János, aki arra hivatkozván, hogy neki is volt része a 48-diki törvények meghozatalában, mintegy „ex tripode“ mondá, hogy az nem az osztálynak, de az egyéneknek hagyta meg a gyakorlott választói jogot; a Tisza Kálmán módosítványára pedig azt mondá, hogy az össze nem egyeztethető a jelen javaslat azon szándékával, miszerint a bíráskodás a curiára ruháztatik, mert úgymond, a curia mint bíróság kénytelen a törvényt szorosan magyarázni, csak úgy magyarázhatja, mint ő, hogy t. i. csak az egyéneknek hagyatott meg azon jog. Mind a kettőre van megjegyzésünk. Mi nem vettünk ugyan részt a 48. törvény hozatalában mint ő, de jelen voltunk annak hozatalánál, és úgy vagyunk meggyőződve, hogy az véglegesen se az egyéneknek, se az osztálynak nem hagyta meg a jogot, de e felett véglegesen határozni a legközelebb összeülendő nemzetgyűlésnek hagyta fel, annak praejudicálni, kezét megkötni se egy, se más irányban nem akarván. Ezért mondja azon törvény, hogy jogokat elvenni aJelen országgyűlés feladatának nem tarthatván.“ Ily állásában a dolognak, mindaddig, míg egy következő törvényhozás e kérdést véglegesen meg nem oldotta, helyesebben jártak el azon törvényhatóságok, melyek a törvényt kedvezőbb, tágabb értelemben alkalmazták. Ami pedig a curia bíráskodásából merített okoskodását illeti talán elfelejtkezett a t. képviselő úr, hogy a curiának már nem az 1848-iki, de a mostani 2. §. alapján kell ítélnie. Végre a már igen hangosan sürgetett szavazás 126 szóval 121 ellen a szöveg mellett döntött. Következett a 3. §., melyen előreláthatólag ismét nem igen könnyen esik a ház által. Itt a II. és V. oszt. különvéleményét Nagy György előadó oly alaposan védte, hogy beszédéből azért nem emelünk ki egyes részeket, mert azt olvasóink az illető rovatban egész terjedelmében olvashatják. A szöveg védelmére ismét Paczolay János kelt ki és beszélt oly folyékonyan és oly hosszan, amint csak terjedelmes melle lélekzettel győzhette. Nem igen vette figyelembe a belügyminiszternek legújabban tett azon nyilatkozatát, miszerint (a kerületek felosztásánál) nem egyedül a lakosság számát, de annak vagyonosságát és értesültségét is figyelembe veendőnek tartja, mert sehogy se akarta átlátni, miért kellene megtűrni azon állapotot, amely mellett a városi lakosok kisebb vagyon mellett is bejuthassanak a választók közé, mint a falusiak. Hogy pedig a kedélyeket inkább véli megnyugtathatni ha a városiaktól az egyenlőség kedvéért elveszi a jogot, mintsem ha az eddigi gyakorlathoz hasonlóbb állapotban hagyja meg őket, azt már épen nem értjük A nap leghatályosabb szónoka tagadhatlanul Beliczey Rezső volt, aki hiteles adattal mutatta ki, hogy csak Gyula városában 1207 oly választó közül, akik a 300 pftos értékű házbirtok alapján szavaztak, a három osztályú qualificatió mellett 1089 esik el ezen jogtól. Érvelése oly bátor és erőteljes, hangja oly rokonszenves, előadása oly figyelmet gerjesztő, folyékony és minden kivánalmaknak megfelelő, hogy azt állíthatjuk, miszerint e részben vele a háznak nem sok tagja állja ki a versenyt, és valóban óhajtjuk, hogy ezentúl ne csak akkor részesítsen minket azon élvezetben, melyet szónoklata nyújt, midőn épen helyi érdekek rázzák fel szokott hallgatagságából. A §. sorsa még ma nincs eldöntve, sőt valószínűleg még a holnapi ülésnek is tetemes részét veendi igénybe. — A mádi választásról. Egy képviselő Mádról egy ismerősétől levelet kapott, amelyből az ő engedelmével közöljük, hogy Szabó Lajos megválasztott képviselő magát baloldalinak vallotta, és — amint a levélben mondatik — „a szabad ég alatt megesküdött a baloldal hűségére.“ A Huebern dr. tanácsos, szerb congressusi kir. biztos, mint az „U. St.“ értesül, 10-én Karloviczon megérkeztekor a hajó kikötőjénél a katonai és polgári hatóságok által ünnepélyesen fog fogadtatni, hol a kirendelt diszőrség sortüzével és három ágyulövéssel üdvözlendő. A bevonulás a városba ünnepélyes harangzúgás közt történik s a királyi biztos az érseki palotában fog lakni, hol két katona fog őrt állani. A congressust 12-én nyitják meg. Ez alkalommal a biztos a legfelsőbb összehívó rendeletet magyar és szerb nyelven olvassa fel, s előbb magyar nyelven üdvözli a gyűlést, mire a tulajdonképi megnyitás szerb nyelven történik. 13 tól 15-ig az igazolások folynak, s a királyi biztos 19 éve ismét nyilvános ülést fog összehivatni, melyben a képviselőket előbb választási elvök választására s azután a patriarcha-választásra fogja felhívni. Ez megtörténvén, a püpökökkel elhagyja a termet, hol zárt ajtók mellett folynak a tanácskozások. Hogy a programmot ilyképen meg fogják-e tarthatni, elsősrban a congressus magaviseletétől függ. A királyi biztost congressusi tollnok minőségében Kiss V. közoktatásügyi miniszériumbeli fogalmazó kíséri, ki már előbb is működött a királyi biztosságnál Újvidéken. A keleti kérdés. A keleti politikát illetőleg abban a szürkületben, mely a hadügyminiszteri változás és Konstantin orosz nagyherczeg fogadtatási sempélye után támadt, csakúgy szeldeliű baljóslatú híreki a levegőt. Valami titkos erő, mely a délszláv mozgalmakat intézi és Szent-Pétervárról elnyúl Újvidék, Zágráb és Belgrádra, üstökénél fogva vonszolja elő a keleti kérdés ügyét. Oros, szerb, román és horvát lapok telve vannak a legmystikusabb kombinatiókkal és a legharciasabb hírekkel, melyekhez férhet ugyan hitelek érdekében kétely quantum satis, de a forrás azonossága, melyből merítenek és a hang egyöntetűsége, melyen szólanak, mégis meglepővé és figyelemreméltóvá teszi fejtegetéseiket. E fordulat különben nem új. Keletkezését nyomról-nyomra fel lehet vezetni a bosnyák kérdés zavaráig, mely Andrássy politikájának első merészebb sakkbúzása és a traditionális osztrák politikától való eltérése volt Keleten. Nyoma feltalálható Milán bécsi látogatásában és a hozzá fűzött közbeszéd sejtelmeiben. Benne van a szent-pétervári látogatásban, Zichy stambuli küldetésében s benne van főkép azon fordulatban, mely a katonai, igazabban harcz párt felülkerekedésével végződött a közös minisztérium körében. Van-e Ausztria és Magyarország sorsát döntőleg uraló embereknek kedvök az égő üszköt beledobni a Keleten felhalmozott robbantó anyagokba, azt nehéz volna meghatározni. De hogy Szent-Pétervár téli palotájának háborgó elemei türelmetlenek a sok várakozásban és szeretnék a Bosporus habjaiban megfüröszteni lovaikat, az a pánszláv tendentiájú orosz és délszláv sajtó újabb hireléseiből szembeszökő jelenség gyanánt vonható ki. A kérdés csak az, mennyiben áll e harczi hangulat és békebolygató tervelés összeköttetésben az oroszosztrák-magyar szövetséggel és mennyiben a bécsi katonai párt elhatározásaival. Mondanunk sem kell, hogy Magyarország nem érezhet hivatást, mert sem czéljaival, sem erejével nem egyez meg, hogy a conflictust orosz segélylyel kimesterkélje, de felelősséget sem vállalhat Európa keleti láthatárának békeháborító lángbaborításáért. S ép azért a monarchia consolidálása érdekében józan politikai feladat meggátolni minden rendelkezésünkre álló eszközzel az afféle kardcsörtető mániákat, melyek a kellő szellemi és anyagi előfeltételek nélkül akarnák kitenni Ausztriát és Magyarországot egy újabb Sadowa esélyeinek. Bécs katona körei annyira hozzászoktattak bennünket a meglepetésekhez, hogy sem kicsinyleni, sem nagyitlni nincs érdekünkben az uj harczias hangulat híveit, hanem mint jellemzőket közöljük őket a következőkben: Kezdjük a horvát nemzeti párt orgánumán, az „Obzor“-on, mely a keleti fordulat jelzésére következő mysteriosus czikket szentel: „Egy idő óta — mondja e lap — Zágrábban nevezetes vendégeket lehet látni. Katonatiszteket, akiknek sem nevüket, sem utazásuk czélját nem tudjuk. Annyit azonban lehet tapasztalni, hogy azon a zágrábi, károlyvárosi és a sziszeki vidéket vizsgálják, valószínűleg katonai szempontból? Őszkor Károlyváros mellett nagy hadcsapatok gyűlnek össze egy táborba, hogy a hadi gyakorlatokat végezzék. Egyidejűleg Boszniából is érkeznek hírek, hogy ottan a török hadcsapatok pontosulnak össze. Konstantinápolyból pedig, amint egy bécsi lap írja, Zichy gróf osztrák-magyar nagykövet a diplomatiai testületben panaszkodott, hogy nyári lakása igen alkalmatlan. Erre Ignatjev saját kastélyának egy részével megkínálta, ami Zichy gr. által el is fogadtatott, és jelenleg az orosz és az osztrák-magyar nagykövet egy házfedél alatt vannak. E hallatlan esemény különféle combinafiókra nyújtott alkalmat, de főkép arra, hogy az orosz és az osztrák magyar nagykövet ugyanazon politikai uton járnak. Ha ehhez még tekintetbe veszszük, hogy Milán szerb fejedelem, Konstantinápolyból visszatérve, Romániával és a montenegrói fejedelemmel szövetségre lépett, és mostanában Európában utazik, hogy az európai hatalmakat Szerbia politikai terveinek megnyerje, akkor bátran lehet kérdezni: vájjon mindezen előjelek állanak e valamely okozati viszonyban (causal-nexus) ? Nekünk úgy látszik, hogy az európai Dél-kelet nemsokára nagy események színhelyét fogja képezni. Hogy mily alakban kivánnak mi a keleti kérdés megoldását, felesleges mondani is, de történjék ez bármiként, jusson Bosznia bárki alá is, elég az hozzá, hogy a török igától meg fog szabadulni. Hogy Oroszország és Ausztria a volt czivakodásokat elfelejtették, s hogy jó barátságban akarnak maradni — Konstantin nagyherczeg Bécsben történt fogadtatásából elegendőleg észrevehető tény. Ezen barátságtól kinek kell gyanakodnia: Bismarcknakc-e, vagy a török padisának ? — még nem lehet megmondani. Végtére említenünk kell, hogy Konstantin jelenlétében a híres horvát indulót húzták. Vájjon ezen induló: Serajevoban, Banjalukában, Travnikban stb. fog-e hallatszani.“ * * — A pétervári „Golos“ szó szerint közli ő felsége Ferencz József császár-király és Konstantin Nikolajevics által mondott pohárfelköszöntések tartalmát következő bevezetéssel. „Ha az *