Ellenőr, 1875. április (7. évfolyam, 90-119. szám)
1875-04-22 / 111. szám
A keleti vasút ügye. A képviselőház egyesült pénzügyi és vasúti bizottsága elkészült jelentésével. A jelentés 53 lapra terjed és így kisebb terjedelmű, mint az albizottság előbbi munkálata. A bevezetésben az albizottság idézi a képv.háznak ezen ügy megvizsgálására vonatkozó határozatát és a maga hivatását úgy definiálja, „hogy a vizsgálat folyamán bebizonyult tényeket constatálja, hogy így a képv.ház a vizsgálatban felhozott anyaghoz képest a szükséges intézkedéseket megtehesse.“ Ennek megfelelőleg a bizottság ezúttal tartózkodik minden indítványtól, és egyedül a tényállás rövid előadására szorítkozik. Elmondja a keleti vasút ismert történetét, recapitulálja a párisi szerződés, az egyéb a vasút körében történtek eredetét és azután felállítja a tudvalevő hat kérdést. Az első kérdésre: Megvolt-e a keleti vasútnál a kiépítéshez megkívántató dotatió — a bizottság azt feleli, hogy itt ha egyáltalában még lehetséges, csak alapos, pártatlan szakértői helyszíni felvétel és vizsgálat adhatna kellő tájékozást. A második kérdésre, hogy elfogadhatólag történt-e a papírok értékesítése, a bizottság azt feleli, hogy ezen kérdésre csak akkor lehetne teljes meggyőződéssel válaszolni, ha tudva volna azon egész összeg, mely az értékesített papírokból tényleg befolyt; ha tudva volna továbbá számszerint azon agrókülönbözetből eredt összeg, mely állítólag nem könyveztetett, ha végre tudva volnának a bank pénztárába befizetett tőkék után járó kamatok, melyek állítólag szintén nem könyveztettek a társaság javára. A 3., 4. és 5. kérdésekre, melyek a munka végrehajtására, a kiutalványozásokra és az igazgatótanács eljárására vonatkoznak, a bizottság több rendbeli kifogásokat tesz. A hatodik kérdésre, hogy terheli-e valami nehezítő körülmény a kormánybiztosok eljárását, a bizottság azt mondja, hogy igen kevés az, ami e tekintetben a vizsgálat eredménye gyanánt felmutatható. A bizottságnak úgy látszik, hogy a kormány a biztos által gyakorlandó ellenőrzésre nem helyezett nagy súlyt. A bizottság elmondja, hogy ez ügyben a részvényesek részéről minő kérvények érkeztek hozzá és kijelenti, hogy a részvényesek sorsa figyelmet érdemel, kivált miután az 1874. I. tvczikk által a másodsorozatu kötvények érvényessége el van ismerve és igy azon kamat, mely törvény szerint a részvények birtokosait illette volna meg, most már másodsorozatu kötvények kamatainak fizetésére tétetett át. A jelentés vége igy hangzik: „Ezekben öszpontosul az együttes bizottság részéről a képviselőház határozatának korlátai közt foganatosított vizsgálat eredménye, mit is, hogy a képv. ház, határozatához képest, a netán szükséges intézkedéseket megtehesse, a mellékletekkel együtt ezennel tiszteletteljesen bemutat.“ A délutáni együttes ülésben elnök Csengery Antal először is a bizottság tagjait arra hívta fel, hogy a keleti vasútról szóló jelentést felolvasottnak vegyék, kiki a tárgyak sorozata szerint tenné meg észrevételeit. E szerint áttekintetvén a jelentés, midőn a keleti vasúttársaság keletkezésére került a sor, Wahrmann ki akarta hagyatni a jelentés azon tételét, hogy szemben hazánk törvényeivel ezen keletkezés szabálytalan volt, mely állítás jogosultságát el nem ismerheti, miután az 1840. évről idézett 18. t. sz. minden újabb vasútnál tettleg mellőztetett. Hosszabb vita után elfogadtatott azon módosítás, hogy minden hosszabb indokolás nélkül mondassák ki azon tény, hogy a keleti vasút csak azon módon keletkezett, mint amelyen az akkori vasúttársaságok alakultak. Ily nemű több rendbeli észrevételek után, úgymint a részvényesekre vonatkozó résznek újabb szövegezése s a jelentésnek végleges hitelesítése a pénteken tartandó ülésre halasztatott. A király útja. (Eredeti tudósítás.) S e ben i c o, april 10. Tegnap reggel hat órakor indult ki 3 felsége yachtja, a „Miramare“ Zárából „Gargnano“ a kiséret hajója, továbbát a „Fantasy“ yach, „Andreas Hofer“, a dalmácziai helytartó szolgálatára rendelt hadi gőzös s a Lloyd-társulat „Adria“ gőzöse követték. Amíg azonban ezek egyenesen Sebenicoba tartottak, a „Miramare“ három helyen is állomást tartott. Az első állomás Zaravecchia volt, a régi Bielográd, hol 1102-ben Kálmán királyunk horvát és dalmát királylyá koronáztatott; a második Stretto falu; a harmadik pedig a sebenicei kikötő torkolatánál fekvő Zlatin sziget és falu. Az utóbbi korall-halászairól nevezetes, a kiktől ő felsége néhány szebb koralldarabot vett is. Ezen 47 tengeri mértföldnyi után Dalmáczia szigetvilága mindinkább fejlődik szemeink előtt és Sebenico bejáratánál sziklás, szaggatott földeinek és apró tengereinek egész teljességében tűnik elénk. A csatorna bejáratát egy kis erőd, a Fort San Nicolo őrzi. A csatornából már látszanak a tengerből köröskörül amphitheatralis módon emelkedő hegyek, a fejük felett lévő három ormon őrül három erőddel, a S. Anna, S. Giovanni és Barone erődökkel. Az első sort S. Anna különösen megérdemli a figyelmünket. Ez volt a régi város tulajdonképi magva és Kálmán király 1105-ben Dalmácziát beutazván, ezen várban tartózkodott. Most is magyar az úr ezen ormon: egy Este-ezredbeli fratter, különben becsületes vörösvári sváb gyerek, a ki az erdőben levő puskapor-raktár őrségének parancsnoka, és nagy nyugalommal, nem is álmodva a régi dicsőségről, tekint alá ugyanazon tájra, melyben hajdanra könyves királyunk gyönyörködött. Az erőd a legszebb bakaőrségek egyike. A I.Anna-erődből leereszkedve Sebenico egyik legkiválóbb sajátságába botlunk, mely fölfelé menet tán elkerülte figyelmünket. Ez márvány keménységű mészkőből készült kövezet, mely minden lépésnél eltűréssel fenyegeti lábainkat. Ami a dalmát városoknak sajátságos érdekét képezi, hogy eredeti típusukat lehetőleg híven megőrizzék, az kiválóan megvan Sebenicoban. Egy kis darabja ez a középkornak, kőben megörökítve, új építkezések, átalakítások által meg nem hamisítva. A középkori parti város, mely a tengeri rablók ellen a hegyoldalba vonul, s a parti zsiványok ellen szűk utczáival, magas házaival bástyák közé szorul, egész szűziességben meg van őrizve. Bástyái is — magyar királyok alkotásai — jó részt még állanak. Van egy XV. századbeli műkincse is, egy szép román stylü templom, magas, egyszerű gömbölyű övezetben tetődző közép- és két alacsonyabb mellékhajóval, minden gerenda és tégla nélkül, — még teteje is tisztán kőkockákból s márvány- és ércalkatrészekből épült. A népről is kellene szólnunk. Zárától idáig egy nagy lépést tettünk befelé Dalmátiába. Az olasz elem háttérbe szorul, helyébe a szláv vörös sapka, nemzeti öltöny és színek lépnek. Az utcza mindenütt az övé, hanem azért a kormányzat, üzlet, iskola még mindig a műveltebb olasz elemé, s még sokáig az is marad. Sebenico városa teljes erejéből versenyre kelt Zárával ő felsége fogadásának szívélyességében és fényében Midőn ő felsége tegnap délután a kikötőbe érkezett, Sebenico partja alig engedett a zárai Kiva Nuovának. Amint mondták, egy egész kis házsort, mely a partot dísztelenítette, tulajdonosaik önkényt engedték lebontatni. A parton színes sátor, fegyveres dalmaták és virágszóró lányok sorfala, a község, az újon egyenruházott városi zenekar, és az Este-ezred itt fekvő százada, mint díszszázad, várta ő felségét. Ő felsége tegnap délután a szokásos tisztelgetéseket fogadta a püspöki palotában, s este az igen csinos kivilágítást tekintette meg. Ma délelőtt száznál több magánkihallgatást adott; a tanintézetek egész sorát, kaszárnyát, a sebenboknini vasút indóházának munkálatait tekintette meg, és meglátogatta a délután rendezett népünnepet. Ez egy tekintetben érdekesebb volt a zárainál is; a táncz és ének megint az volt ugyan, s a népviseletek mások, de nem voltak sajátságosabbak, hanem a mi különös érdeket kölcsönzött neki, az egy teljesen kiállított lakodalmi menet volt, úgy, ahogyan a nép lehetőségeinél szokásban van. Elős legények és leányok vitték nagy kosarakban az esküvői ajándékokat, roppant nagyságú fonott kalácsokat, azután jött a fiatal leányok sora, akiket a férfiak " követtek kettős sorban, bal vállukon hosszan lelógó kendővel, és végre az asszonyok, szintén párosával, köztük a virágokkal ékesített menyasszonynyal. Az ünnepélyek befejezése theatre páré volt, Mazzoleni, egy sebenicoi születésű a jelenleg gazdagon visszavonulva Nápolyban élő énekes koncertjével, aki szülővárosa meghívására pusztán azon czélból jött haza, hogy felsége jelenléte alkalmával énekeljen. A színház térben megközelíti a zárai színházat; külső díszben versenyez vele; nagyon csinos, kedves benyomása ház. A földszinti közönség jó része a föld népéből telt ki, akik fegyvereiket, melyekkel egész nap ő felsége hű kíséretét és néhol hasznos rendőrségét képezték, otthon hagyták ugyan, de hangjuk egész hatalmát magukkal hozták, s ő felsége belépte után harsány zsiókkal tán negyed óráig nem engedték az előadást megkezdeni. Az előadásnak, melyben Mazzoleni és neje, mint énekes és kisfia mint zongoraművész, is részt vettek, legkiválóbb része a vendégművész éneke volt, akinek hangja és előadása egyaránt mutatja, hogy egyike lehetett a kiválóbb olasz tenoroknak. Előadás után ő felsége szállására, a „Miramare“ fedélzetére tért vissza, ahonnét holnap reggel öt órakor a „Fantasy“ fedélzetén indul Skardonába, s onnét tovább három napi szárazföldi útra.* * * Ő felsége tegnap reggel 6 órakor a „Miramare“ fedélzetén, több gőzöstől kisérve, a lakosság szives zsiói közt elutazott Sebenicoból; 8 órakor Trauba érkezett, ott lelkesedéssel fogadtatott ; a polgármester beszédére igen kegyelmesen válaszolt, megtekintő az emlékezetes székesegyházat, a történeti érdekű városházat, a közintézeteket, mindenütt tudakozódott a részletekről, több személyt megszólított és a posta után Salonán át folytatta útját Spalató felé. A szives fogadás minden nagyobb községben ismétlődött; ő felsége több ízben leszállt a kocsiról, meghallgatá az elöljárók és papi küldöttségek tisztelgését , a tömegesen összesereglett lakosság lelkesen üdvözölte a királyt. Salona határának végpontján dr. Bajamonti spalatói polgármester fogadta, a spalatói dombon az egész községi képviselet várta az érkező királyt, ki fehérvörössel díszített pavillonban fogadá a tisztelgőket. Ezek hálájukat fejezték ki a kikötő szabályozásáért, és az épített vasútért, ismételten biztositák ő felségét hűségök és ragaszkodásukról. A király a várost kiváló gondoskodásáról biztositá és felszólitá a lakókat, hogy egyetértően támogassák a kormányt. Ezek után ő felsége bevonult Spalato városába, útja diadalíveken és ünnepélyesen díszített utczákon vezette át; a kerületi kapitányság épületében szállt meg, szemlét tartott a díszőrség felett ; a tisztelgő papságot a püspök vezeté, kinek beszédére ő felsége azt felelé, hogy a papság meg fogja őrizni a hit ragaszkodás érzelmeit, a lakosság sziveibe fogja azokat oltani és így elismerést érdemlő munkát fog teljesíteni. A papság után a hatóságok, testületek, az olasz, franczia, német és török consuli ügynökök, a zsidó hitközség és idegen községek küldöttségei fogadtattak. A kereskedelmi kamara elnökének beszédére felelve ő felsége, azon meggyőződését fejezé ki, hogy semmi sem fog elmulasztatni a kedvező viszonyok kiaknázására; a kormány a forgalom és kereskedelem érdekeit buzgón fogja ápolni. Ő felsége ezután állami ügyekkel foglalkozott. Este kivilágítás volt és fáklyásmenet, mely alkalommal 800 fáklyavivő vonult el a király lakása előtt. Ő felsége az erkélyről megköszönte az ovatiót. ORSZÁGGYŰLÉS: I. Az ülés elején Wenckheim miniszterelnök válaszolt Istóczy ismeretes interpellátiójára, s ezzel reméljük a „zsidókérdés“ el van temetve abban az értelemben, amint azt Istóczy úr felvetette, ki ma körülbelül azt felelte, hogy ő csak Cassandra kívánt lenni. Felelt még a miniszterelnök Brlin interpellatiójára a horvát vasutak kérdésében, kijelentve, hogy a kormány nemcsak nem akadályozza, hanem előmozdítani kívánja a határőrvidéki vasutak létesítését, de a kérdés tanulmányt igényel, s így a jelen országgyűlésen már napirendre nem kerülhet. Ebben meg is nyughatnak a határőrvidékiek, akik azt a pénzt, mely az erdőüzleti bankok ottveszett biztosítékából lefolyt, minden terv és meggondolás nélkül fiietnének befektetni. Három-négy millióval, igaz, hogy lehet kezdeni,de miből fogják végezni? A kormány kénytelen a dolog pénzügyi oldalát is komolyan fontolóra venni, mert az elhamarkodás utoljára is csak az államkincstáron boszálná meg magát. Napirenden volt az elsőfokú törvényszékek leszállításáról szóló törvényjavaslat, s az általános vitában még Iványi, Csiky és Vajda beszéltek a javaslat ellen. A részletes vitánál a ház csak az első két szakaszt intézhette el, s a harmadik szakasz tárgyalását holnap folytatják, mert Hoffmann olyan módosítást indítványozott, hogy a fel nem oszlatott törvényszékek bíráira az áthelyezési felhatalmazás ne terjedjen ki. A második szakasz elfogadására történt szavazásnál meg kellett olvasni a szavazókat. A szélsőjobb, a szélsőbal, a szászok, Szilágyi Dezső és A képviselőház Ülése ápril 21-én. Elnök: Ghyczy. Jegyzők: Wächter, Huszár, Szeniczey. A kormány részéről jelen vannak: Wenckheim, Széll, Szende, Péchy, Perczel, Simonyi, Trefort, Pejacsevics. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök bemutatja Pozsony megye feliratát a néptanítóknak a védkötelezettség alól felmentetése iránt. Kiadatik a kérvényi bizottságnak. Gullner Gyula interpellate intéz a honvédelmi miniszterhez, melyben azt kérdi tőle, hogy hajlandó e a katonai beszállásolás szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot a legközelebbi időben előterjeszteni, hogy az még a jelen országgyűlés folyama alatt tárgyalható, illetőleg törvényerőre emelhető legyen? Majoros István azt kérdi a kereskedelmi minisztertől: „Van-e tudomása arról, hogy az országos központi főposta-igazgatói állomás — eléggé nem indokolt okból a nyugalmazás által — üresedésbe hozatván, és most egy egészen idegen külföldi származású egyénnel szándékoltatik az betöltetni ?“ Az interpellátiók kiadatnak az illető minisztereknek. miletics Szvetozár] törvényjavaslatot nyújt be az 1867-ik évi 38-ik t. cz.-nek a bekebelezett volt magyar határőrvidékre leendő kiterjesztése tárgyában. Ki fog nyomatni, szét fog osztatni. Horváth Lajos a pénzügyi bizottság jelentését adja be az indemnity-törvényjavaslat május végéig való meghosszabbítása iránt. Az osztályok mellőzésével a holnapi ülés napirendjére tűzetik. Wenckheim Béla miniszterelnök, Istóczy Győző. képviselő úr interpellare intézett hozzám a kormánynak az izraelita elem irányában követendő politika tárgyában, melyre ezúttal válaszolni kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom azon terjedelmes beszédjének taglalásába bocsátkozni, melylyel interpellátióját motiválta, mert ezt nem tartom sem időszerűnek, sem czélra vezetőnek, s azért szorítkozom válaszomban egyszerűen azon kérdésekre, melyeket ő maga három pontban formulázott. Az első kérdés ekként hangzik: „1) Van-e szándéka az incolatust szabályozó törvényjavaslatnak az eddigi kormányok által több ízben ígért, de soha nem teljesített benyújtásával egy e tárgyban hozandó törvény létrejöttének eszközlése által az országot elárasztó külföldi zsidóság itten való meghonosulásának lehetőleg gátat vetni ?“ Ezen kérdésre válaszom az, hogy igenis a kormánynak szándékában áll az incolatust honosítási törvény által szabályozni, de nem azon incidensből és azon indokoknál fogva, melyeket a t. képviselő úr interpellátiójában és beszédében fejtegetni jónak látott; nem is, különösen csupán és tisztán a zsidók bevándorlása ellen, hanem egyátalában tartja a kormány szükségesnek az incolatus kérdését szabályozni törvény által, és így ez iránt törvényjavaslat fog az országgyűlés elé terjesztetni. (Helyeslés.) A második kérdés ekként szól: 2) Fogna-e egy a társadalmi téren és ezen támadó kaszt ellen a nem zsidó elemek részéről esetleg a megindulandó békés önvédelmi mozgalom útjába akadályokat gördíten.“ Ezen kérdésre válaszom az, hogy a kormány bármily üdvös irányú társadalmi mozgalomnak nem ellensége, sőt az ily mozgalmak keletkezését és a társadalomban fejlődését, ha üdvös irányúak, egész örömmel látja és szemléli, és bizonyára az ily üdvös irányú társadalmi mozgalmak elé nem szándékozik és nem fog bárminemű akadályokat gördíteni. (Helyeslés.) De igenis ,kénytelen volna ellenséges álláspontot foglalni el minden oly mozgalom irányában, mely a hazában létező egyházak és vallásfelekezetek, vagy az azokhoz tartozó polgárok között a békés egyetértést s azok polgári jogainak kölcsönös tiszteletben tartását bármi részben megzavarná, vagy bármely irányban megzavarni igyekeznék. (Élénk helyeslés.) A képviselő úr 3-ik kérdése így szól: S általában szándékozik-e ezen kérdéssel szemben határozott álláspontot foglalva, az államélet nyilvánulásaiban és a közadministratió terén az emancipáció keresztülvitele óta e részben követett, a szerzett tapasztalatok által azonban nem igazolt teljes semlegesség és közönbösség politikáját továbbra is folytatni ?‘‘ Ezen kérdésre válaszom igen egyszerű, mert hiszen éppen azon 1867. XVII. t. sz. folytán, mely az izraelitáknak egyenjogositását a hazának minden többi polgáraival kimondotta, a kormány ez értelemben zsidókérdést nem ismer, nem is ismerhet, s ennélfogva irányában semmiféle álláspontot nem foglalhat el. (Élénk helyeslés.) Igen jól tudom, hogy e válaszom a t. képviselő urat interpellációjának egyik pontjára nézve sen elégítheti ki, mert hiszen e válasz ellentétben áll az elvekkel, s a képviselő úrnak a kormány magatartása iránti kifejezett kívánságaival, melyeket az interpellátióját motiváló terjedelmes beszédében kifejtett. De a kormány nem követ, és nem követhet nemcsak az izraeliták, hanem bármely más elem irányában sem más politikát, mint amelyet ezennel jelezni szerencsém volt, mert különben vétene a humanismus, a civilisatió, és az igazság ellen; de vétene mindenek fölött az ország azon törvényei ellen, melyek az ország minden lakosának vallás-, nyelv és fajkülönbség nélkül egyenlő polgári jogokat biztosítnak. (Élénk helyeslés.) Istóczy Győző még egyszer jelzi a kérdésben elfoglalt „egyszerűen társadalmi és közgazdászati álláspontját, és kijelenti, hogy nem is reménytette, miszerint a kormány válasza kielégítő lesz, hanem hát „a haza és a nemzet veszedelmét látva, kötelességérzetből“ tette volt interpellációját. Majd eljön az idő. Ellenkező esetben pedig legyen ő „Magyarország Cassandrája.“ Tudomásul veszi a választ. A ház tudomásul vévén a választ, Wenckheim Béla miniszterelnök az összes minisztérium nevében válaszol Bilics Ignácznak a határőrvidéki vasutakra”vonatkozó interpellációjára, s azt mondja, hogy a kormány ezen vasutak létesítését nemcsak akadályozni nem igyekszik, hanem ezt előmozdítani tartja kötelességének, úgy a határőrvidék érdekeinek előmozdítására, mint az ország ezen részének az anyaországgal való szorosabb összeköttetésbe hozatala czéljából. Eddig a zágrábi katonai parancsnokság által felterjesztett tervezetek átvizsgálására fordította a kormány figyelmét, továbbá a határőrvidéki vagyonból a kiépítésre rendelkezésre álló összeg nem elegendő, s í így új pénzforrásokról kell gondoskodni. ígéri a kormány, hogy a szünidők alatt mind a tervezeteket megvizsgálandja, mind a szükséges fedezetről gondoskodni fog, s a jövő országgyűlés első ülésszakában megteendi e részben előterjesztéseit. (Helyeslés) A válasz tudomásul vétetvén, következik a napirend második tárgya, vagyis a képviselőház ápril havi költségvetésének, és a pénztár márczius havi számadásai kimutatásának tárgyalása. Felolvastatik a gazdabizottság jelentése. A ház elfogadja az előirányzatot, s felolvasottnak tekinti a márczius havi kiadások kimutatását. Következik a napirend 3-ik tárgya, vagyis az elsőfokú bíróságok újjászervezésére vonatkozó törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Irányi Dániel, Csemeghi Károly felszólalása folytán kér szót, s azt mondja, hogy a szélső bal most is óhajtja a bíróságok újjászervezését, de a használandó orvosi szerekre nézve tér el a kormány nézeteitől. A szélső bal is kívánja a törvényszékek számának egyelőre 20-szal való leszállítását, de a törvényhozás útján, a miniszter előterjesztése mellett, a nyugdíjazást és áthelyezést pedig visszautasítja. Ily gyökeres átalakítás a törvényhozáson kívül még sehol sem történt, s ezen 20 törvényszék megszüntetésének kérdése éppen nem lenne képes a házban az illető területi képviselők érdekét az ország érdeke fölé emelni. A minisztérium által így talán elkövetendő hibákat a ház tanácskozása és a felsőház hozzájárulása jóvá tehetné. Mily alakja lenne a megyéknek, ha pl. a Bittó-minisztérium ily felhatalmazást nyert volna a megyék kikerekítésére. Szól ezután a bírák önkényes áthelyezéséről és nyugdíjazásáról s itt ismét a Bittó volt igazságügyminiszter által elkövetett hibákat hozza föl érvül, s kifejti, hogy a miniszteri felelősség egymagában elégtelen biztosítéka a szabadságnak, az alkotmánynak. Csatlakozik Lázár Ádám hat. javaslatához. Csemegki Károly Irányi ellenében kijelenti, hogy ezen kérdéshez ő beleegyezésével nem járult hozzá, s ha most mégis hozzájárul ez az eredmények által igazolt következetesség, mert igenis belátta, hogy gyökeres hibák vannak, melyeket orvosolni kell. Csiky Sándor és Varda János szólnak még a törvényjavaslat ellen, mire a szakbizottság előadója elállván a szótól, elnök fölteszi a kérdést és a ház többsége a törvényjavaslatot elfogadja a részletes tárgyalás alapjál. A czím helybenhagyatik. Az 1. §-hoz Gaál Mihály és Csázár Ádám módosításokat nyújtanak be, előbbi minden megyének és kerületnek legalább egy törvényszéket akarván biztosítani, utóbbi a leszállítást 20-szal kívánja praetisálni s még néhány apróbb módosítást tesz. Horánszky Nándor előadó a bizottság nevében nem fogadván el a módosításokat, Simonyi Ernő kijelenti, hogy ezen szakaszt meg nem szavazza, mire a ház az 1. §-t a bizottság szövegezése szerint elfogadja. Következik a 2. §. Stanesku Imre e szakasznál a következő módosítványt nyújtja be: „Az 1. §-ban meghatározott leszállítás által beállott új szervezés folytán az összes elsőfokú bíróságoknál alkalmazott bírák és királyi ügyészség tagjai a szükséghez képest és a 3. §. korlátai közt nyugdíjazhatók vagy az illető vidékbeli nyelveknek az 1868. évi 44. t. sz. 27. §-ában követett teljes ismeretére figyelemmel áthelyezhetők.“ Lázár Ádám e §. utolsóelőtti sorában lévő e kitételt: „a 3. §. korlátai között nyugdíjazhatók vagy áthelyezhetők“ szükségtelennek tartja, mivel az 1871. IX. t. sz. 2. §-a az áthelyezés, 12. §-a a nyugdíjazás eseteiről rendelkezik. Az „összes“ kitétel helyett pedig „megszüntetendők“ kitételt indítványoz. Hoffmann Pál egy módosítványt nyújt be, melyet a 3. §-nál akart beadni, de aggodalma támadt az iránt, hogy ha a 2. §. a jogügyi bizottság szövegezése szerint fogadtatnék el, nem tekintetnék-e elütöttnek a 3. §-nál általa beterjesztendő módosítványt ezen előzetes §. által. Módosítványában készséggel megadja a kormánynak azon hatalmat, miszerint nyugdíjazás tekintetében, ne legyen a megszüntetendő törvényszékek tagjaihoz kötve, hanem amidőn a törvényszéket meg fogja szüntetni, a nyugdíjazást esetleg meg nem szüntetett törvényszékek tagjaira alkalmazhassa. Ellenben nem adhatná meg a kormánynak azon hatalmat, mely a 3. § ban szintén meg van adva, t. i. miszerint az áthelyezés se legyen megszüntetendő törvényszékek tagjaihoz kötve, hanem a fönmaradó törvényszékek tagjait is áthelyezhesse. Javaslatának indokolására megjegyzi, hogy habár az igazságszolgáltatás érdekében megadjuk a kormánynak a szükséges felhatalmazást a bírói állás függetlenségének csonkításáról is, úgy mégsem lehet nézete szerint a bírói állás függetlenségének ezen csonkítását azon vonalon túlterjeszteni, amely vonalon túl azt az új rendezés nem igényli. A többség ez-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint fogadja el. A 3-ik §-nál Perczel Béla felel nagy tetszés közt Hoffmannak s kijelenti, hogy habár tökéletesen egyetért vele abban, hogy azon kivételes hatalom, mely e törvénynél fogva a minisztériumnak adatik, csak azon korlátok közt adassék meg, amelyek az igazságszolgáltatás javítása tekintetéből szükségesek, mégsem fogadhatja el módosítványát, mert ezen módosítás az igazságszolgáltatás szempontjából nem javítana az állapoton, financiális tekintetben pedig jelentékenyen roszabbá tenné a helyzetet. (Helyeslés.) Teleszky István azt indítványozza, hogy azon biró, ki a jelen törvény alapján már egy ízben áthelyeztetett, az 1871. 9. t.-cz.l. § a) pontjának esetén kívül újabban csak akkor helyeztethessék át, ha azon bíróság, melynél alkalmazva van, megszűnnék, vagy ha e bíróságnál a szervezés folytán a bírák létszáma leszállíttatnék. Hivatkozás történik módosítványában a kivételre is, mely az áthelyezés azon eseteit tartalmazza, amely ugyanazon bíróságnál alkalmazott bíráknál rokonsági összeköttetés folytán válik szükségessé. Apponyi Albert gr. Hoffmann módosítványát pártolja. E §-hoz szólásra még többen lévén följegyezve, a tárgyalás holnap folytattatik. Ez előtt azonban sürgősségénél fogva az indemnity-törvényjavaslat fog tárgyaltatni. Ülés vége 2 órakor. Pulszky Ágost az eredeti szerkezet ellen szavaztak, de 53 szóval 78 ellenében kisebbségben maradtak. A főrendiházban a cseléd-, tekejáték-, lótartási stb. adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából gr. Cziráky felmelegítette indítványát, a hirlapbélyeg ismétt behozatalára. A pénzügyminiszter szépen felelt, s beszédét alább adjuk. II. A főrendiház ülése ápril 21-én. Elnök: Majláth. Jegyzők: Pallavicini, Károlyi. A kormány részéről jelen vannak: Széll, Tisza. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Az ülés elején az utóbb szentesített törvényczikkek hirdettek ki, továbbá a néptanítók nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatra a főrendek által tett módosításoknak a képviselőház részéről változtatás nélkül tett elfogadásáról szóló jegyzőkönyvi kivonat tudomásul vétetett. Következik a cselédtartásért, tekeasztalokért, játékhelyiségekért járó, kocsi- és leadóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Cziráky János gr. egy hosszas beszédben e törvényjavaslatnak más czélirányosabb adóztatási móddal való fölcserélését kívánja. Nem fogadja el részletes tárgyalás alapjául. A hirlapbélyegadó behozatalát ismét sürgeti. Széll Kálmán e törvényjavaslatot, mely nem sújtó s az államnak mégis tetemes jövedelmet ígér, elfogadásra ajánlja. A hirlapbélyegadóra nézve megjegyzi, hogy ő ennek újabb behozatalára javaslatot nem fog tenni, mert sem hatására, sem pénzügyi eredményére nézve a bélyegadónak behozatalát nem tartja motiváltnak. Ő a hírlapbélyeg behozatalát egyenesen irodalmi viszonyaink, szellemi fejlődésünk akadályának tekinti. Egészen mások a viszonyok a Lajthán túl. Ott sokkal hálásabb viszonyok vannak a hírlapirodalomra nézve. Vay Miklós b. mintegy morális kötelességnek tartja a főrendiház részéről ezen adó elfogadását, mert az a vagyonosabb osztályt érinti leginkább, mely pedig e házban van képviselve, nem szeretne elfogultsággal vádoltatni. Andrása Aladár gr. reflectál Vay kijelentésére. A személyes szempontot sem ő reá, sem másra a házban döntőnek nem tartja, de a főváros emelkedését s versenyképességét más nagy városokkal szemben veszélyeztetve látja ez adónem elfogadása által. Szólnak még Perczel Miklós, ki elfogadja, Gyürky Ábrahám gr., és Tomcsányi József, kik a javaslat ellen nyilatkoznak, mire ajavaslatot a többség általánosságban elfogadva, megkezdetett a részletes tárgyalás. Ajavaslat némi módosítással elfogadtatott. Ezután változatlanul elfogadtatott a nemzeti színház bérházára vonatkozójavaslat, a bélyegilletékek és díjakról szóló pedig csekély módosítással. A holnapi ülés tárgyai : a bányaadó, azután a vadászati- és a keresetadóról szólójavaslatok. Ülés vége 2 óra 45 perckor. KÜLFÖLD. — Április 21-én. — Belgium. (A képviselőházból.) A képviselőház tegnapi ülésében Jolranik azt kérdé a kormánytól, igaz-e, hogy a kormány Dechamt az új bibornokot ünnepélyesen, katonai tisztelgéssel szándékozik fogadni , mert ha az igaz, akkor a kormány többé nem állíthatja, hogy az érsekek nem államhivatalnokok, s ez a német felszólalásokkal szemben igen megnehezítené a helyzetet. A hadügyminiszter azt feleli, hogy ő rendelte el, hogy a bibornok a messidori rendeletben előírt katonai tisztelgéssel fogadtassák, erre — úgymond — több praecedens van. Németország. (Egyházi törvények, Bismarck és Antonelli. Az egyházi vagyon kezelésére vonatkozó javaslatot a bizottság elkészítette. Legfontosabb módosítás benne azon pont, mely az államnak az alaptulajdon és az egyházi elöljáróságok által rendezett gyűjtések fölötti ellenőrzését körülményesen meghatározza; továbbá, mely a lojalitási nyilatkozatnak egy hó alatt le nem tétele folytán felfüggesztett püspökségekben a községi papi járadékok fizetését eltiltja. A kolostortörvényről azt beszélik, hogy a császár helybenhagyta annak alapelveit és beterjeszthetését, de a javaslatot magával vitte Wiesbadenba, a további határozást fenntartva magának. Az „Osservatore Romano“ Bismarcknak a minap tett leleplezéséről szólván Antonellivel való érintkezését illetőleg, azt mondja, hogy midőn a német követ a centrumtöredékről azt mondta: Antonellinek, hogy az a pápa világi hatalmának visszaállítását követeli, s kérte, hogy rászállólag nyilatkozzék a centrumpárt felől. [Antonelli azt mondotta, hogy bár az ügy fontosságánál fogva határozott választ nem adhat, míg a pápával nem beszél,annyit mondhat, hogy a pápa nincs azon helyzetben, miszerint ezen kívánatra hajoljon, mivel a szentszék nem szokott a népek belügyeibe avatkozni, míg ezen ügyek nem érintik az egyház érdekeit. Hozzátette még Antonelli, hogy bár a jó német katholikusok ezen kívánsága elhamarkodottnak látszhatik is, ő jó szándékukat tekintve, buzgóságukat nem róvhatja meg. A szentszéknek egyátalában soha sem lenne feladata, még ha eljárásuk országuk alkotmányával ütköznék is össze, őket kötelességeikre felszólítani. Antonelli ezen válaszát a pápa helybenhagyta. Az „Osservatore“ megjegyzi, hogy Antonelli ezen válaszát 1871. junius hóban közölte Ketteler püspökkel, s ezt a német lapok is közzétették. Angolország. (A német-belga eset a parliamentben.) Jeleztük tegnap Derby válaszát Russel interpellatiójára, melynek magva az, hogy a brit kormány súlyt fektet a béke fenntartására és Belgium függetlenségére, de azon meggyőződését fejezheti ki, hogy jelenleg Belgiumnak sem békéje, sem függetlensége nem látszik veszélyeztetve lenni. Az alsóházban O’Reilly képviselő azt kérdezte a kormányelnöktől, hogy igaz-e, miszerint 1874-ben a német kormány felszólította volna a brit kormányt, hogy a belga ultramontán agitatio miatt a belga kormánynál lépéseket tegyen ? Disraeli azt feleji, hogy a német kir. cancellár a Belgiumba szökött jezsuita papok és a német katholikusok között fennállott conspiratio miatt kénytelen volt a belga kormánynál felszólalni. Később a cancellár a berlini brit kötet előtt óhajtását fejezé ki, hogy a brit kormány a német felszólalást támogassa. Granville akkor a követnek kifejezé azon óhaját, hogy Németország és Belgium között ne legyen differentia, reményű, hogy német részről lehetőleg tekintetbe veszik az általánosan kath. Belgium viszonyait. Azon hír, mintha a német kormány újabb időben Angliához fordult volna a belga ügyben, alaptalan. A mostani brit kabinet előtt a német kormány sohasem nyilatkoztatott ilynemű óhajtást. immim — Az akadémia kiadványaiból egyszerre egész sorozat került ki a sajtó alól. Mindenek előtt megemlítjük Jakab Eleknek „Az utolsó Apafi“ czímű történeti tanulmányát, mely a legalaposabb monographiák közé tartozik. Jakab Elek eredeti oklevelek nyomán részletesen és behatólag ismerteti az akkori időt és embereket, akik kiválóan magukat, nem a haza közérdekét szerették és védték, eltávoztak ez alkotmány egyedül biztos talapzatáról, elhagyták, sőt megrontották fejedelmüket, folytatták a corruptiót, minden téren, minden alakban. A társadalom romlott, az ország egyre sülyedt. A Teleki és Bethlen önérdeke megbuktatta az önálló fejedelemséget, tönkre silányította az alkotmányt, s a gyenge és fiatal Apafi Mihályt elárulta. E korszakot a haldokló alkotmány, kiszívott, pusztuló ország, gyöngülő s folyvást hanyatló nemzet jellemzi. Minden mozgalom két nagy küzdelem körül csoportosult ; az egyik küzdelem Apafi fejedelemségének megsemmisítésére s az ország kormányának a német tartományok mintája szerinti átalakulására irányult; a másikat gróf Bethlen Miklós a maga önző érdekében folytatta, a végre hogy az ifjú fejedelmet jogaitól megfoszsza, a hatalmat benn a hazában és az udvarnál a maga