Ellenőr, 1875. május (7. évfolyam, 120-149. szám)
1875-05-04 / 123. szám
Előfizetés! árak, rgész évre . 5£0 trt. — kr. Évnegyedre . . » írt. — kr Féltre . . IO „ — „ Egy hónapra . 1 . 80 „ F.gj«*» számára IO kr^írzár. Szerkesztési Iroda: K 11 «lapjai én, nádor utcia 6. aa. Sun mit »eui kitelünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésre nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor»utcza #• «*. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és poan utján: nidor-utcza 6. az. ». A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. m.) intézendők. 123. szála. Budapest, kedd, május 4. 1875, VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára (iránt eddig: efih.......................... . 20 forint — kr. Félévre.........................................f® Sgyedévre..........................,5 „ kr. iígy hón»........................................1» kr. A?, előfizetést — postai utón vagy személyesért nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) százalék a könyvárus! úton történő illetnendelésiek után az „Mlena*“ részéről nem TÁVIRATOK. Caltaro, máj. 3. A montenegrói fejedelem egy elejébe lovagolt kapitány, az archimandrita, senatorok és számos testőr kiséretében ide érkezett . Jovanovics parancsnok által fogadtatott, és a felállított díszszázad, megérkezésekor a montenegrói néphymnust játszta. A fejedelem a polgármester házába szállt, hol királyi felsége kísérete és a tengerészeti tisztek tisztelegtek, s később a fejedelem a király által fogadtatik. Cattaro, máj. 3. A montenegrói fejedelem kíséretével ő felségénél tisztelgést tett, közvetlenül rá a király viszonza a látogatást, ezután megtekinté a nevezetességeket, s mindenütt lelkesülten üdvözölteti. Este az öböl és a város nagyszerűen kivilágittatnak. Berlin, máj. 3. A képviselőház az ó-katholikus hitközségeknek az egyházvagyont illető jogaira vonatkozó törvényjavaslatot a centrum folytonos óvása között második olvasásban a bizottság javaslatai szerint elfogadta. Konstantinápoly, máj. 3. Három archimandrita fogja a patriarchátust a Rómában tartandó ókatholikus congressben képviselni. Bécs, máj. 3. (Hiv. zárlat) Magy. földtehermentítvény 80.50. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 222.50 Magyar záloglevél 86.80 Erdély 129.50. Magyar keleti vasút 52 —. Magyar sorsjegy 83.50. Magyar földhitel —. Magyar vasuti kísleset 100.50. Anglo-magyar 66.—. Franco magyar 66.—. Alföld 130.50. Magyar északkelet vasut 122.75. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.70. Tisza vasút. 195—. Municipal-bank —.—. Festi bank — .— Pária, máj 3. Liszt 53.75, 54.25, 56.76 Répaolaj 74.50 75. , 76. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— B n újpentí h skí n lap ok. Kedd, máj. 4-én. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 30. szám. HAUK MINNNIE k. a. vendégjátékus: A szevillai borbély. Víg opera 2 felvonásban. Zenéjét szerzette Rossini. Személyek: Gróf Atmaviva — — — — Panli Barto, orvos — — — Kőszeghy Rosina, gyámleánya — — — Hauk M. k. a. Bazilio, zenemester — — — Odry Figaro, borbély — — — Láng Bertha, Rosina nevelője — — Kvassainé őrtiszt — — — — Széphegyi Fiorillo, Almaviva inasa — — Szalai Jegyző — — — — — Vitkofsky J. Kezdete 7 órakor. VÁRSZÍNHÁZ. A tabáni szegény gyermekkert javára, műkedvelői előadásai: A regény vége. Vígjáték 1 felvonásban. Irta Szépfaludy Ferenz. Személyek: Stefanie, fiatal özvegy — — Kiss Cornelia k. a. Ypszilon író — — — Balbach ur. Kánya Pál — — — Kedves ur. Arabella, tánczosnő — — Plesskottné assz. Zsófi, szobaleány — — Gottwald Betti k. a. Ezt követi: Kübli predikátiók. Vígjáték 1 felvonásban. Irta Moser. Fordította Szerdahelyi KSzemélyek: Feles Mihály kereskedő — — Beliczay nr. Róza, neje — — — — Wilhalmné aszsz. Móka Bogdán, tőkepénzes — Lang nr. Dorottya neje — — — Gottwald k. a. Gyöngyös Márton — — Olló ur. Ilka, neje — — — — Horváth k. a. Pinczér — — — — Kedves ur. Végül: Kérek két pengőt kölcsön. Vígjáték egy felvonásban; franciából fordította Egressy B. Személyek: Leontine fiatal özvegy — — Wilhalmné assz. Szárcsa, írnok — — — Balbach ur. Daróczy, táblabiró — — Tittl ur. Hermin neje — — — Horváth k. a. Gyula, festész — — — Ollé ur. Füzéry, bálrendező — — Varga ur. Jean, főpinczér — — — Reviczky ur. Egy másik pincér — — — Id ur Budapest, május 3. Az országházból. Sennyey Pál báró ma ismét jelezte álláspontját. A régi ez, s a régi szónoki erő is, mely a jobboldali ellenzék tisztelt vezérének minden felszólalását kiemeli a hétköznapi szófogyasztás köréből, ha magva nem is felel meg mindig a virágjához kötött várakozásnak. S ez arányban ma még némi hanyatlást is kénytelenek vagyunk constatálni az eddigiekhez képest. Sennyey Pál báró, valahányszor még felszólalt a képviselőházban, mindig nyilvánvalóvá, megérthetővé tudta tenni a czélt, amiért ezt teszi. Mai felszólalásának politikai czéli át, — értve ezt ama nagy szabásban, mely egyedül méltó a komoly megfontolás és államférfiul tettek emberéhez — sűrű sötétségben hagyta a nemes báró, az okát pedig abba az érdekes félhomályba helyezé, melyben a romanticismus igen kedvére érezheti ugyan magát, de annál kellemetlenebb botorkázásnak van kitéve a mi csalódás nélkül szeretne tájékozódni. Minekünk pedig ez volna az óhajtásunk. Csak fájlalni fogjuk, ha ez nem sikerül teljesen, s legyen felróva annak, hogy ahol megszoktuk a világosságot, ott az ereszkedő köd kétszeres útvesztő. Mikor, például, Sennyey Pál báró nagy nyomatékkal kijelenti, hogy a kormányhoz intézett faggató kérdései megválaszolását nem tekinti szavazata feltételéül, és nem él velük álláspontja tisztább jelzése kedvéért sem, mert pártja létjogát bizonyítani szüksége nincs, s kijelenti, hogy előre is tisztában van az adandó válasz ki nem elégítendő volta iránt, s aztán mégis kérdez és mégis sürgeti a feleletet : akkor az ember méltán oly sejtelmek martalékául eshetik, melyek a nemes báró felszólalását a pure et simple kötekedésre vezetnék vissza, ha eresztené a báró úr javára munkás tisztelet és jó vélemény. Hiába mozog, ezt a feltevést mi nem bocsátjuk szabadon. Sokkal drágább nekünk az igazság, melyet a báró úr ma is oly szépen kiemelt, hogy magának a parlamenti rendszernek van érdekében a gouvernementális kisebbség független ellenőrzése, semmint ennek legfőbb tényező kellékét, a komolyságot eljátszva szeretnék látni azon kötekedési viszketeg révén, melyen szélsőbaloldali ellenzékünk már szerencsésen elúsztatta magát a parlamenti rendszerben hasznos tényezők közül. De e föltevést törülve, Sennyey Pál báró mai felszólalásának indító oka csak annál ossiánibb légkörbe borul elölünk, mert mi nem akarunk s nem fogunk azzal a szövétnekkel világítani utána, amit a jobboldali ellenzék tisztelt vezére maga gyújtott meg. Ez a világosság nagyon kisebbít, és Sennyey Pál báró meglehetősen csalódik, ha azt hiszi, hogy kápráztat is egyszersmind. Azt mondja a báró úr, hogy ő az urnához lépő választó nemzetnek kíván tájékoztatót a kormánytól, teszi ezt mint honpolgár honpolgártársai nevében, „akiknek joguk van követelni, hogy midőn az urnához lépve a képviselők választása által alkotmányos jogukat gyakorolják, tudják megbírálni és tudják meghatározni: kit, és miért választanak ?“ Arany igazság. A maga helyén, ott az urna előtt, valóságos spanyol csizmára lehet tökéletesíteni, ha nem vall magától aki megválasztatni akar, hogy miért akarja azt? És mi nem tudunk olyan választókerületet képzelni, mely jelöltjeinek e vallomást elengedje, és nem tudunk képzelni olyan jelöltet, aki választóinak adós akarna maradni a tájékoztatóval. De Sennyey Pál báró úr bizonyára maga sem oly kegyetlen, hogy a kormánynak ez vagy amaz tagjait az universális programmcsinálás áldozatául szemelje ki, a ki aztán boldognak boldogtalannak en gros izzadja ki a programm-„czikkeket“ kellő változatosságban a különféle választók ízlése szerint detaillírozva. A báró úr erősen mutatja ugyan, mintha csakugyan ezt kívánná. De tekintetbe véve, hogy ő a miniszteri tárczák reductióját óhajtja, az ilyen kívánság teljesítése pedig nehezen menne egy külön „programmcsináló minisztérium“ rendszeresítése nélkül, szabad legyen e kívánságot nem tekinteni oly nagyon komolynak, mint látszani akar. Kápráztatni tehát nem kápráztat ez a szövetnek. De azt mondtuk, hogy kisebbít. Lássuk. A jobboldali ellenzék tisztelt vezére, mikor a saját pártjának létjogát eléggé megbizonyítva látja, a vele szemben álló „óriási majoritás“ létezése által, sét céljának kifejtésére is elegendőnek vallja — mert hiszen egyebet még alig vallott ki eddig — a kijelentést, hogy „várakozó állást“ kíván elfoglalni, s azt az „óriás majoritást“ ugyanakkor arra sarkalja, hogy köztudomású létczélját szilánkokra fosztva akadémikus szóegerészet útján bizonyítsa be létjogát: ezt csak azért nem minősítjük „mulatságosnak“, mert olyan forma sejtelmet ébreszt bennünk, hogy nagyon is kíméletre méltó szomorú hangulatnak a kifolyása. Ránk legalább azzal a benyomással volt ez a sarkalló csengés, mintha tulajdonképpen nem is a szabadelvű párt létjoga és létczélja iránt forognának fel kételyek a jobboldali ellenzék kebelében, mint inkább azon létezés iránt, mely a conservativek előtt lebeg. Mintha a kormánytól várnák azt a valamit, ami ellenzéki voltuk mibenléte iránt kellőleg tájékoztatná a „várakozó álláspont“ megszállóit, s rávezetné őket a felfedezetlen titkos résekre, melyeken át sikeres kirohanást lehetne intézni „erős várukból“ az ellenzéki mandátumokra. Igaz ugyan, hogy az ellenzék számára mindig a kormány szokott legsikeresebben dolgozni , ha roszul dolgozik,de ez épp oly kevéssé létczélja, mint nem létezés az ellenzékre nézve, hogy egyes-egyedül ebben reménykedjék. Ha teszi, megkisebbíti magát. A parliamenti ellenőrzés hatályossága érdekében mi nem szeretnék ebben látni munkálatosnak a conservatív ellenzéket. S jóllehet, van érzékünk apró kellemetlenségek iránt, melyek a kezdet nehézségeiből e szülendő parliamenti ellenzékre hárulnak, gyöngédségünk nem terjedhet annyira, hogy a rosz hangulatból eredő balfogásaira is szemet hunyjunk. Jó béketűrést, kitartást és egyenes utat tanácsolva, jobb szolgálatot vélünk tenni a pártnak, mely irányában lojalitásunkat kétségbe vonni bizonynyal nem fogja senki. Rosz tanácsadó a türelmetlenség. A boszankodás még roszabb. . Sennyey Pál báró beszédén még csak ma érkezt meg először, s csak igen enyhén e kedélyállapot, s az ellenmondások és tarthatatlan állítások oly labyrinthjébe láttuk keveredni, ahonnan vezéri nymbusát a szónoki tehetség elragadó hatalma is nagy erőmegfeszítéssel tudta kivezetni. Széll Kálmán pénzügyminiszternek a gondosan előkészített támadást csakis a tarthatatlan positiók sokasága következtében lehetett egy rögtönzött védelemmel oly győzelmesen visszaverni, mint visszaverte ma. De mikor a jobboldali ellenzék tisztelt vezére egyik szavában hónapokra szóló szabadságlevelet ad a kormánynak, hogy fővonásaiban vázolt programmját részletesen kidolgozza, s a másik szavával pisztolyt szegez a kormány mellének, hogy álljon elő most mindjárt azokkal a részletekkel egy jó féltucat kérdésre nézve, s a többit se várassa sokáig, mikor a felsorolt kérdések között egyetlenegy sincs olyan, melyre nézve a kormány tagjai már ki nem fejtették volna irányelveiket, és nincs egy se, melynek részletezése vagy a siker kompromittálásával, vagy oly precipitálással ne járna, mely a „zöldpadokon“ nem árthat ugyan mint „eszmepengetés“, de ha a „piros karszékekre“ átragad, végzetessé lehet, akkor a rhetorika fegyverei csendesen nyughatnak hüvelyükben, elég az ily támadás visszaverésére az ellenmondások egyszerű constatálása. Ezt tette a pénzügyminiszter úr. Ott a beszéde, ez a benső meggyőződés melegétől s igazainak tudatától áthatott beszéd, az tanúskodjék róla, milyen sikerrel. Még csak egyet kívánunk a Sennyey Pál báró beszédére megjegyezni. Vonatkozik ez arra a bizonyos hangra, mely a szenvedélyekhez keresi a szavak útját. Ezt megszoktuk a szélsőbaloldalról hallani, s ott értjük is, s megtanultuk nem venni számba. De Sennyey Pál bárótól hallva szokatlanul lep meg, s kellemetlenül érint már csak azon oknál fogva is, mert oly reminiscentiákat ébreszt, s oly összehasonlításokat provokál, melyeket örömest aludni hagynánk. Ha egy szélső ellenzéki bajnok veri a mellét és jajgat az „elviselhetetlen terhek miatt“, melyeket mindenféle átkos rendszerek raktak a sanyargatott nép vállaira, s melyeket „már az 1861-iki országgyűlés felirata“ constatált, az korántsem olyan különös, mintha ugyanaz a Sennyey Pál báró teszi ezt, a ki ez országgyűlésileg constatált megbizhatatlan terhek tekintében országgyűlés nélkül kormányozva, in praximás véleménynyel látszott bírni. Ő felségének utazási programmjában a következő módosítások történtek: Ápril 28-ától bezárólag május 1-jéig Rágásában marad 3 felsége, onnan csak május 2-án utazik Cattaróba, május 3-án és 4-én Cattaróban időz, 5-én az utazás folytattatik Castellastuán át Buduába , 6-án Cattarón át Risanóba, 7-én Dragailvaraczon át Castelnuovoba, 9-én innét a Meleda szigetén levő Porto Palazzóba, 10-én Cuzzalába, 11-én Lezinába, 12-én Lissába, május 13-án mindjárt virradat után érkezik ő felsége Lussin Piccolóba és útját Cherzo és Veglián át folytatván este felé Fiuméba, honnét május 14-én 8x/2 órakor történik a visszautazás Bécsbe. Itt 15-én délelőtt 11 órakor fog megérkezni. A képviselőház vasúti és pénzügyi bizottsága ma d. n. 5 órakor tartott ülésében tárgyába a vasutak építéséből felmerült kártalanítási követelések kiegyenlítéséről szóló törvényjavaslatot. A magy. észak-keleti és a nyíregyház-ungvári vasutak függő kérdésének rendezéséről szóló törvényjavaslat s az illető szerződés felolvastatása után Zserényi azon kérdést intézi a kormány jelenlevő képviselőihez, miképpen történhetett az, hogy a hozott roppant áldozatok daczára a vasutak ismét az állam pénzét veszik igénybe.. A köztek, miniszter indokolásában a múltban rohamos vasút-építkezésekre hivatkozik, s úgy látszik, hogy a közlekedési minisztérium illető közegei hiányosan készült tervek alapján ajánlották az engedélyezést, ennek jövőre nem szabad megtörténnie, kívánja, hogy a minisztérium utasíttassék arra, hogy ilyen eljárás jövőre ne történjék. Pécsy miniszter válaszában biztosítja előtte szólót, hogy jövőben csak részletes tervek alapján történnek az engedélyezések, kifejti, miért nem volt felvehető az indokolásban az előbbi eljárás megemlítése. Lipthay b. a kártalanítási követelések alapos volta felől nincs kellőleg felvilágosítva. Mire Záhorszky közi. min. tanácsos részletes felvilágosítást ad. Nicolics Sándor az Unionbank túlságos követeléseit támadván meg, kijelenti, hogy nézete szerint a minisztérium illető közegei felelősségre vonattassanak. Molnár Gy. kifejti, miért nem járulhat az előtte szólott nézetéhez. Simonyi Ernő nem hiszi, hogy az országgyűlés hátralévő ideje elég legyen a számítások megvizsgálására, kívánja a jelentésbe betétetni, hogy a felelősség továbbra is a miniszteré. Péchy miniszter: A minisztérium csak azon követeléseket fogadja el, amelyeknek jogos alapjuk van. Ajánlja a törvényjavaslatokat, melyek a kormányra nézve nem kedvezőtlenek. Végre Horváth Gy., Lipthay, Zsedényi, Széll Kálmán és Péchy miniszterek felszólalásai után a bizottság kimondja azon megállapodását, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja, mire a részletek észrevétel nélkül helybenhagyattak. Ezután az általános felhatalmazásról szóló törvényjavaslat vétetett fel. Ez ellen Helfy emel szót, mire hosszabb vita után az 1. §. elfogadtatott. Tegnap délben hosszabb minisztertanács tartatott, melyben részt vett a minisztereken kívül egy ideig azuranics horvát bán is. Folyó ügyeken kívül a honvédelmi, belügy- és pénzügyminiszter több előterjesztései képezték a tárgyalás anyagát. A pest-szabadka-újvidék-zimonyi vasut tárgyában a minisztérium beható tanulmányozás alá vette a gr. Zichy János, mint az érdeklett vidékek bizottságainak elnöke által tett ajánlatot és terveket. A „Hon“ értesülése szerint gr. Zichy János egy angol házat nyert meg a pálya kiépítésére szükséges pénz megadására, ha a pályát az állam akarja építeni. A külügyminisztérium útján vett értesülés folytán megbízhatónak találtatván az angol ház, tegnap meghatalmazottja eljött és a minisztertanácsnak meg is tette ajánlatát. Ez oda megy ki, hogy a bankház kiépitné a pályát a kormány javára és fizetés helyében elfogadna a kormánytól állami kötvényeket, még pedig 6 százalékos 90 százalék arany árfolyamban fogadná azokat el (nem papírban). De feltételül azt tűzte ki, hogy még ez országgyűlés által tárgyaltassék a javaslat, nehogy a pénzpiac változzék. A kormány ezt nem tarta lehetőnek, hanem 2 havi időt kért, hogy ez alatt részletes számításokat tétessen; ez idő alatt az ajánlkozó arra kötelezné magát, hogy az ajánlott alapon fenntartja a kormánynak az opciót, de ez is kötelezi magát arra, hogy elsőséget neki ad. A „Národne Novine“ szerint a horvátorsági végvidéken nagy küldöttség van készülőben, mely a határőrvidéki vasutak tárgyában Fiumébe megy ő felsége elé. Pártmozgalom a fővárosban. A pesti lipótvárosi választók bizottsága tegnap d. e. értekezletet tartott Vécsey Sándor elnöknél, s azt határozta, hogy május 9-én, vasárnap, d. e. 10 órára a választókat a vigadó (a redonte) termébe gyűlésre hívja egybe, azt ajánlván, hogy alakuljanak szabadelvű párttá. Pártmozgalom a vidéken. A szabadelvű párt alakulása távirati tudósítások szerint több helyütt megtörtént. Esztergomban vasárnap ment végbe a Deák-párt és balközép egyesülése. Beliczay Gyula indítványára elhatároztatott, hogy a gyűlés a kormánynak bizalmi szavalatot küld; egyszersmind kimondatott, hogy a városban szabadelvű kört alakítanak. A kápolnai választókerület balpártja, hasonlókép tegnap, értekezletet tartott Kaalban, melyen Fáy László indítványára elhatározta, hogy a pest megyei baloldalnak f. márczius 15-én hozott határozata alapján a szabadelvű kormánypárt nevét veszi fel; továbbá, hogy a kerület összes választóihoz felhívást intéz, hogy mindazok, kik a nevezett határozat alapján a párthoz csatlakozni kívánnak, a f. hó 30-án Kápolnán tartandó értekezletre megjelenni szíveskedenek. A Fehértemplomban a választókerület összegyűlt választópolgárai is a szabadelvű párt mellett nyilatkoztak, amennyiben mostani képviselőjöket, Missch Jánost, ki a szabadelvű párt tagja, egyhangúlag kiáltották ki a jövő országgyűlésre képviselőül. — Nagybecskereken tegnap május 2-án, alakult meg és szervezkedett a szabadelvű párt. I gaz i tá s. Az Ausztria adóbevételeiről esti lapunkban foglalt közlésből egy sor kimaradt, nevezetesen a direct adóknál a csökkenés egy fél milliónyi, az indirect adóknál pedig egy milliónyi. A király útja. (Eredeti tudósítás.) Vergorae, April 25. Három napi útnak kell képet adnom oly vázlatossággal és rövidséggel, a minőre az átázott és fáradt test hideg szobában a legközlékenyebb tollat is kényszerítené. Három napja van ismét utána felsége, és három napja vannak felszabadulva az utazás gonosz ellenségei: szél és eső. A hullámok magasan csapdostak fel a hajó oldalán, a kiszálló csónak, majd több lábbal a hajó lépcsője felett, majd mélyen alatta tánczolt.3 felsége ezért mindjárt az első kiszállás után rendeletet adott, hogy legközvetlenebb kíséretéből is csak néhány személy kövesse a partra, saját maga azonban vagy tizennégyszer tette meg e terhes utat a száraz és hajó között, s meglátogatta a programmban kitűzött helyeket, kivéve Mirna városát Brazza szigetén. A nép részvéte ő felsége fogadásánál oly tömeges, és lelkesedése mindenütt oly rajongásig fokozott volt, mint az eddig meglátogatott vidékek bármelyikében. Tegnap reggel négy órakor ő felsége már kocsin volt, hogy megkezdje a dalmácziai út leghosszabb, négy napos szárazföldi körútját, mely a török határ hosszában Imoski, Vergorac és Metkovic főállomásokkal negyed nap Slanoban éri ismét a tengerpartot. Világossággal értünk még el Klissa hegyi vára alá, mely a Kozjak és Mosor hegyeket elválasztó szakadásban egy magas magános sziklán áll; egyik oldalán a postaúttal, a másik meredekebb részén a védelme alá vonuló kis faluval. A régi magyar királyi vár, melyben IV. Béla első menedékét találta a tatárok elől, később pedig a Brebirek szedték a vámot a spalatoi és traui kereskedőktől, — ma is az, a ill hajdanra volt: kulcsa a tengerpartról a belföldre vezető útnak. Jókarban lévő erőd, s egy gyalog- és tüzérosztályból álló őrsége van. Ő felsége kiszállott, s a falu népe által készített lombkapuk alatt és fegyveresek sorai közt ment föl az erődbe, melynek megtekintésével mintegy fél órát töltött s aztán tovább utáztunk. Ez az utazás elég kellemetlenné lett. Esni kezdett erősen. Ő felsége daczolt az esővel, és nyitott kocsifedéllel hajtatott tovább, a kiséret nagyobb része azonban a kocsifedél oltalma alá hátrált a hatalmas ellenség elől. Két óra tájban ért ő felsége egy bandérium vezetése alatt a rendetlen kőházakból álló Imoskiba. Az út felett vagy huszonöt lomb diadalív, mellette több száz fegyveres sorfala állott. Érdekes nép a szerb és török viselet bizonyos vegyületében, vacsko,r vörös turbánjaik Ázsiára, az esernyő, melyet soknak a fegyer mellett hóna alatt, sőt egy banderialistának feje felett láttunk. Európára a hossza pipaszár, mely a handzsár mellett az övben kegyeskedet, mind a kettőre emlékeztetett. Különben itt már láttunk valóságos törököket is fehér turbánnal és komoly sárga arczokkal; ezek csak negyed órányi lévő határról rándultak át az ünnepélyességekre. Ezeket különben nagyobbára elmosta az eső. Estre a kivilágítás sikerült. Egész éjjel csurgott az eső, és napkeltével alig hogy alábbhagyott. Pedig ma lett volna leginkább szükség jó száraz időre. Ez volt ugyanis az első lovasút napja. Imoskiból egy keskeny községi út visz a hegyeken át vissza a postaútra Zagvozdhoz. Ő felsége a Város templomában rövid misét hallgatott. Előbb azonban az eső és sár daczára meglátogatta a város felett lévő érdekes romot. Hat órakor azután megindult a tizenegy tagból álló kis cavalcade. Az út a Skroba Ljussa magaslatain kanyargott át. Itt-ott egy távol falucska népe térdel áhitatos hódolatban az utazóién, és mindenütt rengeteg koldus, akik — mint látszik — találkozót adnak egymásnak és újra meg újra megjelennek a vonalokon, melyeken ő felsége utazik. Az emberi nyomor e mintáit alig lehetett a lovak kengyeleiről lerázni. Ő felsége lovas kíséretével csakhamar elhagyta a kocsikaravánt, melynek kocsijait a fáradt lovakon kivül 4—5, szolgálatra kész morlák legény segítette felfelé a meredek kapaszkodókon. A széles hegyháton túl az út egy szép terjedt völgybe ereszkedett, melynek túlsó oldalát a még magasabb Monte-Turia képezi. E völgyben fut a postaút és feküsznek messze szétszórva Zagvozd helység házai. Vagy 3 órai lovaglás után érte el ő felsége az útszéli postaházat, mely a reggeli helyéül volt kitűzve. A falu népe már tovább az országúton várta teljes díszben ő felségét, papjuk ékes beszédet tartott, pozsgás leányaik pedig oly jóakarattal szórták a virágot ő felsége lovainak szeme közé, hogy a fiatal tüzes paripa majd megbokrosodott tőle. Tíz óra után kelt ő felsége ismét, útra. A Monte Turia egyik nyergén keltünk át s azután fel és le, de folyton tekintélyes magaslatokon haladva haladtunk a sziklás tömkelegben. Végre egy tágasabb termő völgy nyilt meg, és szemben velünk, magasan a hegyoldalban szép várrommal az ormon, feltűntek Vergorac szürke kőházai, melyekhez az út egy szép kanyarulatban fenn a hegyoldalban vitt. A lombból készült diadalívek, zászlók oly mennyisége fogadta ő felségét, melyet ez elhagyott vidéken senki sem várt volna. Ő felsége a fogadásokat és látogatásokat elvégezvén, csakhamar lakásába vonult, melynek ablaka alatt azonban egész késő estig egy nagy kör járta kólót, a búgó és csukló énekét dudanyekergéssel kisértetve. Ő felsége lakása az adóhivatalban egyetlen szobából állott. Az ebédlőterem egy szomszéd házban volt, s az udvari konyhát e háznak félszerében állították fel. Az ételek beszállítása egészen egy új találmánya emelőrúddal történt, két egymásra helyezett hordón egy szolga állt, aki a tálakat az emelet ablakán benyújtotta. Bizonyára szokatlan szolgálat az udvari életben. A kivilágítás itt sem maradt el. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése május 3-án. Az ülés elejéről lapnak esti száma adott tudósítást. Következik Sennyey Pál báró, kinek beszédét egész terjedelmében közöljük. Sennyey Pál báró: Mielőtt magára a fennforgó tárgyra nézve szerény nézetemet elmondanám, engedje meg a t. ház, hogy azon tárgyalásokra, melyek a múlt hetekben és hónapokban a költségvetés megállapítása körül e házban folytak, némi retrospectív pillantást vethessek. (Halljuk!) ami a jelen helyzet constatálására és egyszersmind a jövő bizonyos kitűzött irányainak kifejtésére nézve tanúságul szolgál. (Halljuk!) Két irányban ébresztheti fel figyelmünket az, ami e tárgyalások közben felmerült. Az első az, hogy bár a fedezet kérdésében a pénzügyi bizottság ezt első ízben beadott jelentésében függőben