Ellenőr, 1875. május (7. évfolyam, 120-149. szám)
1875-05-05 / 124. szám
Előfizetési árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 124. szász. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szerda, május 5.1875. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadó hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára »min eddig: lítff <’*? • . . . , 20 forint, — kr. Félév! ... Itt — kr. N L'yeifévre.................................5 ., — kr. FLyv hóra ...... 1 Hó kr. Az eU f Üzet.és fc - portai úton vagy személyessül nyugtázza az „Ellenőr*1 kiadó hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő int síelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRAT 0 K. Magdeburg, máj. 4. A „Magdeburger Ztg.“ közli, hogy az utolsó belga jegyzék csupán az ápr. 15-iki német jegyzékről szóló diplomatiai vevény, — megerősíti azon felfogást, mely szerint a discussio, — a német részről kilátásba helyezett, a büntetörvények kiegészítésére vonatkozó kezdeményezés fenntartásával — mindkét részről be van fejezve. A mellékelt emlékirat megbizonyítottak tünteti fel, hogy Duchesne a párisi érsekhez intézett 3 levelet különböző időkben írta. Berlin, máj. 4. Parliament körökben a zárdatörvény kiegészítéséül egy birodalmi törvényt várnak, mely szerint a feloszlatott szerzetek tagjainak szabad költözködése korlátoltatik. Cattaro, máj. 4. Ő felsége ma reggel az államügyeket elintézte és közvetlenül elutazása előtt a montenegrói fejedelmet búcsukihallgatáson fogadta, 32 órakor a „Miramare“-ra szállt Melinebe utazandó. — A montenegrói fejedelem is elutazott már. Brácz, máj. 4. A helytartó ma valamennyi tanuló-egyletet feloszlatott, kivéve a humanitáriusokat és tudományosokat. Brüssel, máj. 4. A kamara mai ülésében a külügyi miniszter felolvasta a belga válaszjegyzéket az ápril 15-ki német jegyzékre. A válaszban a következő mondatok : A belga kormány nem utasítja vissza a február 3-ai német jegyzékben foglalt kívánságokat, amint ezt a birodalmi cancellár fölteszi, hanem kijelentette, hogy ha a hatalmasságok a büntetőjogot akként módosítanák, miszerint a vétkes szándék egyszerű delictummá minősíttetnék, ezen büntetőjogi anyagot vizsgálatnak kellene alávetni. A Duchesne-féle ügyben a vizsgálat azonnal megindíttatott, de még nem fejeztetett be. A berlini kabinet felhívja a belga kormányt annak kinyomozására, miként kell minden államnak a gyakorlatban azon kötelességét teljesítenie, hogy alattvalói a szomszéd államok belbékéjét ne háborgassák és a nemzetközi jó viszonyokat meg ne ingassák; ezen kérdés nemcsak Németországot és Belgiumot illeti. Mihelyt a belga kormány a birodalmi cancellária által kilátásba helyezett, a német törvényhozás kiegészítésére vonatkozó intézkedésekről tudomást nyerend törekedni fog azokat Belgium traditióival való viszonylatukban, valamint tekintettel az alkotmányilag biztosított szabadságokra átvizsgálni. A belga kormány őszintén óhajtja a nemzetközi jó viszonyok fentartását és szilárd szándéka egy semleges állam kötelességeit baráti értelemben és oly kiterjedésben teljesíteni, amint azt a nemzetközi jog igényli. A jegyzék végül mondja : A belga kormány sohasem kételkedett a jó szándékban, mely a berlini cabinetet a többi garantia-államokhoz intézett közléseiben vezette, ismételve hangsúlyozza a nagy becset, melyet Belgium a Németországgal való barátságos viszonyok fentartásának tulajdonítani sohasem szűnik meg, és hogy a külügyminiszter el van tökélve ez iránt minden tőle kitelhetőt megtenni. A jegyzék felolvasása után a miniszter előadja, hogy a Duchesne-ügyre vonatkozólag a kormány mit sem tett közzé, és ettől mindaddig fog tartózkodni, míg a bírói vizsgálat eredményét nem tudja; bármilyen legyen ez eredmény, lelkiismeretesen fog a berlini kormánynak tett nyilatkozatai értelmében eljárni; appellál minden párt hazafiságára, ő úgy hiszi, hogy a kormány Belgium gondolatainak és érzelmeinek hű tolmácsa volt; reménye, hogy ezen érzelmek Németország részéről méltányoltatni fognak . A tárgyalás péntekig elnapoltatott. Bécs, máj. 4. (Hív. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 80.50. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 222.50 Magyar záloglevél 86.80. Erdély 129.50. Magyar keleti vasút 52.—. Magyar sorsjegy 83.50. Magyar földhitel —. Magyar vasuti kölcsön 100.50. Anglo-magyar 66.—. Franco-magyar 66.—. Alföld 130.50. Magyar északkelet vasút 122.75. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.70. Tisza vasút 195—. Municipal-bank — .—. Pesti bank — .— nála mindjárt tudja ki-ki, hol az első hely. És vannak ismét mozzanatok, melyeknek kryptogam jelentősége lappangva fészkel az összeboruló okoskodás szirmai alatt, s a közügy érdekében mindig nagyon kívánatos dolog s elodázhatatlan journalistai kötelesség az ilyen „rejtőző fontosságokat“ idejekorán kifejteni a burokból. Ez térít el bennünket a szabálytól. Tisza Kálmán beszéde az első, az Apponyi Albert grófé a második kathegoriába tartozik. S mig arról, hogy az előbbi eszédből kiemelés nélkül sem megy veszendőbe a nagy közönségnél a legfinomabb árnyalat sem, biztosit a feszült érdeklődés, melylyel egy Tisza Kálmán működésén egész ez ország függ, addig az Apponyi Albert gróf politikai egyéniségének vonzó erejét illetőleg, nagyreményű tehetségeinek készséges elismerése mellett sem mernénk egészen hasonló megnyugvásba ringatódzni. Kár volna pedig a gróf úr szép szabású szónoklatának némely finomabb hajtású redőjét kisimitatlanul átereszteni a közönség bírálatán. Nevezetesen egyet, azt a vonzó rejtelmességet, melybe a pártalakulás titkai vannak göngyölve, úgy a mint a gróf úr képzeletében élnek és sokasodnak azon szítogató tehetségnek általa, melyet a jobboldali ellenzék is örvendetes módon kezd elsajátítani. Nem tudjuk, hogy a képviselő úr beszédének ezen része is kiegészítésül, körülírásul van-e szánva a Sennyey Pál báró által tegnap elmondottakhoz. Óvatosan kerülve van ennél az egyebütt eléggé mutogatott kapcsolatosság feltüntetése. S meg kell adni, hogy nagyon jó sugallat volt az, mely ez óvakodást tanácsolta. Mert, ha az Apponyi Albert gróf által a beszéd ezen részében elmondottakat evidens szálon lehetne összefűzni a tegnap hallott előkelő csengésű szónoklattal, kénytelenek volnánk az ily módon nyert megvilágítás következtében, a Sennyey Pál báró felszólalását is úgy jellemezni, mint tegnap még vonakodtunk volna, közönséges kortesbeszédnek t. i., mely nem az értelemhez, de a szenvedélyekhez akar szólani, s a bizalomnak a védett ügy iránt mutatkozó hiányát, a megtámadott ügy hívei között felszítandó bizalmatlansággal kívánja pótolni. A jóakaratnak ilyetén munkásságát csendes megvetéssel tapasztaljuk egy idő óta némely jó illatú hírlapban. De mindig hajlandók voltunk e buzgó igyekezetét a gazdakeresés tolakodó hűségeskedésének tulajdonítani, s magunktól sohasem mertük volna e kínálkozó szolgálatkészség erőlködéseit a conservatív párt taktikájával összefüggésbe hozni. A bitangságba jutott újságpapirosok miattunk ugyan folytathatták volna a törleszkedő hecczelés mesterségét a szabadelvű párt kebelében uralkodó jó egyetértés megbontására, akár a létfenntartó idegen garasok utolsójának elgurulásáig, nem lett volna rá szavunk, s igazán resteljük, hogy Apponyi Albert gróf mai fejtegetéseivel, midőn a viszályhintés szárnypróbálgatását a parliament légkörében is megereszté, arra kényszerit bennünket, hogy beszéde mellett kell megemlítenünk amaz utálatos üzelmeket, melyektől a gróf úr bizonynyal épp úgy undorodik, mint magunk. Undorodik öntudatosan, s meg vagyunk róla győződve, hogy csak öntudatlanul történik, ha mégis táplálja. Pedig táplálja. Mert a mit Apponyi Albert gróf a szabadelvű párt egyetértésének megbolygatására finom modorban a tetszetős ékesszólással a parliamentben elpróbált, jóformán csak alakjára különbözik s fennt sem tisztelt sajtó buzgó törekvéseitől. Sőt, a mi a viszályhintés lényegét illeti, a gróf úr még combináltabb s terjedtebb hálózatú operátióval bocsátkozott szolgálatába. Oda tapint, szép Hiedelemmel, minden gyöngének vélt helyre, megérint minden fájónak képzelt ideget, s feszeget minden búrt, melynek elpattanásától a szabadelvű párt harmóniájának megzavarását reménye. Szíves figyelme épp úgy kiterjed a volt balközép ingerlésére, mint a volt jobboldal féltékenykedésének felébresztésére, nem feledkezvén meg arról sem, hogy e néhai pártok elemeit ezenkívül még külön-külön kebelbeli viszályra bátorítsa, s míg Sennyey Pál báró tegnapi beszédében a kormánynak csak két tagját, a pénzügyi és belügyi minisztert ellentétbe hozni, Apponyi Albert gróf * már az egész minisztériumot szeretné féltékenységre bírni Tisza Kálmán ellen. De még ezzel sincs kimerítve a gróf úr széles látkörű operatiója. A volt Deákpártot kisebbítve s „dispositióját” nevetséges világításba helyezve, a kormány bizalmatlanságának felkeltésére is megtette a magáét, sőt még az „Ellenőr“ olvasóinak sem engedte el az izgató pilulát. Egy szóval, a gróf úr minden irányban a feladat magaslatára igyekezett emelkedni. Fraget nur nicht, wie Bérlet, NEMZETI SZÍNHÁZ. 31. szám. Szerda máj. 5-én, II. Rákóczy Ferenc* fogsága. Eredeti dráma 5 felv. Irta Szigligeti. Kezdete 7 órakor. Budapest, május 4. Az országházból. Hiába, nincs szabály kivétel nélkül. Ma Tisza Kálmán beszélt a képviselőházban s mégis az Apponyi Albert gróf peroratiojának vagyunk kénytelenek kiváló tért szakítani e helyütt, melyet a journalistikai szokás a nap legfontosabb eseményének, legjelentékenyebb mozzanatának szentelős időktől óta. Hanem vannak események és vannak a nyilvános életnek momentumai, melyeknek egyszerű jelzésével ki van mutatva fontosságuk mérve, s az előkelőség, hová a maguk erejéből emelkednek, úgyszólván, csak elő kell mondani, kik ülnek az asztalvégtelenül, vagy hát a gróf úr szójátékával élve, féktelenül naiv felfogása az az érett emberek dolgának, ha valaki azt hiszi, hogy a hazafias gondok terhe alatt egygyé tömörült liberális elemeket játszó kicsinyeskedéssel szét lehet bomlasztani. Ha a gróf úr, vagy valamely kortes azt mondja: ime balközép, a te vezéreid feladták elvüket s téged eltiltanak a magadétól; ha a gróf ur, vagy valamely kortes azt mondja: ime jobboldal, öröködbe pogányok jöttek s szent hajlékodat megfertőzteték; ha a gróf ur vagy valamely kortes azt mondja: nézz a kezére annak a volt jobboldalnak, mert az ő „dispositiója“ olyan, hogy kiver a házadból, ha befogadtad: hát minderre a józan magyar népnek künn az országban s képviseletének a parlamentben válasza nem lehet egyéb, mint rámutatni a czáfoló tényekre, melyek napról-napra sokasodó számmal állják útját az ingerlő szónak. Nem féltjük mi a szabadelvű párt jó egyetértését az ilyen kortes manőverektől, s csak az legyen a legnagyobb baja, amit ezek fognak neki okozni, beleőszülhet a jobboldali ellenzék legfiatalabb tagja is, amíg e párt bomlását megéri. Ha mégis hosszasabban foglalkoztunk e manőver parliamenti nyilvánulásával e helyütt, tettük azt azon felebaráti szeretet viszonzására, melylyel Apponyi Albert gróf ma a szabadelvű pártot elhalmozá, s mely felebaráti szeretet arra a jó tanácsra indít bennünket a jobboldali ellenzék irányában, hogy ne rajzoljon ilyen tűzkígyókat, mert az először nem jól áll neki, másodszor pedig könnyen pyromániára vezet. S ez aztán igazi pyrománia lesz, nem olyan, a minőtől Apponyi Albert gróf a szabadelvű pártot félti. Helferstorfer Othmár a bécsi skót kenezések apátja, mint egyszersmind telki apát, a „Közérdek“ értesülése szerint, fölvétetett a pestmegyei pátyi országgyűlési képviselőválasztók sorába. Úgy tudjuk, hogy az apát ar az osztrák birodalmi tanács tagja, de ettől eltekint ő is, kérdés, hogy honosított magyar állampolgár-e ? A bécsi skót papok, igaz, hogy Mária Terézia óta élvezik a telki apátság nagy jövedelmeit, de 1849 előtt az apát urak mindig a magyar országgyűléshez folyamodtak indigenatusérte. Helferstorfer úr, ki az absolut uralom alatt neveztetett ki telki apát úrrá, ezt tenni eddig elmulasztotta. Különben a telki apátság kérdése a század első felében folytonos gravament képezett a zalavári apátsággal együtt, nevezetesen Zala megye kezdeményezésére az utóbbi mellett a megyék nem feledkeztek meg soha felirataikban a szintén idegen papok által birtokolt telki apátságról sem. A zalavári apátságot két évvel ezelőtt visszanyertük, s ugyanazon az alapon kell visszakivánnunk a telki apátságot is. A tanulmányi alap nagy hasznát vehetné az apátság jövedelmének. Ámbár a telki apátságra vonatkozó okiratok az absolut uralom alatt az országos levéltárból eltűntek, azt hiszszük, feltalálhatók lesznek azok valamelyik bécsi levéltárban. A bécsi skót papok állítólag még I. Lipótnak adtak 6000 monold hatezer ezüst forintot kölcsön a török bábomra, s ennek fejében kapták azután Mária Teréziától a telki apátságot, de aligha örök időkre. A kölcsön és befektetések összegét bőven fedezte azóta az apátság jövedelme, mely most körülbelül 60,000 srtot hoz tisztán, s rationálisabb kezelés mellett, mint a a milyen az övék, hozhatna még többet is. A kielégítés kérdése tehát minden nagyobb financziális nehézség nélkül lenne elintézhető. Kívánatos még más szempontból is, hogy ezt az ügyet most már ne hagyjuk elaludni. A tisztelendő urak ugyanis az apátság területén fekvő iskolákba német tanítókat küldenek, s míg a többi pestmegyei sváb falukban a magyarosodás ügye örvendetes haladást tesz, addig a telki apátság állandó német fészket képez, s az iskolákba még a megyei iskolaszék tagjait sem eresztik be. Hasonló renitentiát tanúsítanak minden más kérdésben, nevezetesen a megyei utak fenntartásától is vonakodnak, s a szolgabiráknak örökös bajuk van velük, mert az apátságot osztrák gyarmatnak nézik, melynek ügyeibe magyar embernek, magyar hatóságnak beleszólani nem szabad. Azt hiszszük, ma már nem nagy fáradságba kerülne ennek a dolognak is végére járni. Ami állott a zalavári apátságra, ugyanaz áll a telki apátságra nézve is. Haynald Lajos érsek vezérlete alatt egy 46 tagból álló küldöttség, melyhez Földváry Mihály és Szederkényi Nándor képviselők is csatlakoztak, tisztelgett május elsején az igazságügyminiszternél a kalocsai törvényszék fenntartását kérelmezve. Az átadott kérvény kiemeli, hogy az illető törvényszék elé 1873. és 1874-ben 20.000- nél több ügy került eldöntésre, mit a törvényszék csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudott letárgyalni. Még több súlyt fektet a kérvény arra, hogy a törvényszék a személyi illetékeken kívül nem kerül többe mint 2000 forintba, miután a helyiséget e czélra az érsek díjtalanul adta át, sőt az épület szükséges megnagyobbítását is adakozás útján s az állam megterheltetése nélkül reményük elérni. Főokul pedig azt hozzák fel, hogy a környék részközlekedései folytán egyáltalán nehéz lesz e területet más törvényszék területébe beosztani, miután ez az igazságszolgáltatást csak nehezebbé és drágábbá tenné. Volt e küldöttség még Wenckheim, Tisza és Széll minisztereknél, s miként az első helyen, úgy itt is mindenütt a legszívesebben fogadtatott. Az olasz külügyminiszter értesítette a magyar kormányt, hogy a nemzetközi levelezésekre vonatkozó egyezkedésben megállapodás történt a viszonosság alapján, azaz hogy minden iratot az állam saját nyelvén állít ki s a másik állam gondoskodik annak lefordításáról. A magyar állam tehát az olasz kormánynak, valamint az olasz hatóságoknak albirói ítéleteket, a megkereséseket s minden egyéb iratot magyar nyelven küldi el, s ott fordítják olaszra; az olasz állam kormányunknak viszont olaszul küld el mindent, s itt gondoskodnak lefordításáról. Arról értesülünk — írja a „Pesti Napló“ — hogy Wenckheim min. elnök jövő vasárnap Fiuméba utazik ő felsége fogadására s az alkalomkor bemutatja a trónbeszéd szövegét, melylyel az országgyűlés befejeztetik. Az országgyűlés befejezésére ő felsége nem jön Budára, a trónbeszédet ő felsége megbízásából a min. elnök fogja felolvasni. A szabadelvű párt körében azt hiszik, hogy az országgyűlés a pünkösti ünnepek előtt befejez minden érdemleges tárgyat s az Ünnepek után csak formális ülések tartatnak a törvények kihirdetésére. A kormányhoz a folyó évi április 18-án közlött kimutatás óta, még a következő választókerületek, pártkörök, megyei és városi közönségek intéztek bizalmi feliratokat: Ung megyei szabadelvű párt választmánya, Küküllő megye választókerülete, Újvidék város szabadelvű pártja, Jászberényi szabadelvű párt, Gyöngyösi szabadelvű párt, Zentai szabadelvű párt, Hódmezővásárhelyi szabadelvű párt, Kisczelli szabadelvű párt, Ugocsa megyei szabadelvű párt, Ráczalmási szabadelvű párt, Sopron megyei szabadelvű párt, Ó kanizsai szabadelvű párt, Pancsovai szabadelvű párt, Tapolczai szabadelvű párt, Komárom megye, Ung megye, Bazin város, Eperjes város közönsége. A miniszterelnök szívélyesen válaszolt az összkormány nevében e hazafias bizalmi nyilatkozatokra. A horvát közigazgatási és bírói szervezés e hó utolsó napján lép életbe. A horvát bán föl is hozta magával azon előterjesztést, mely az új birák kinevezésére vonatkozik és a horvát miniszter által Ő felségének szentesítésre előterjesztendő. Ennek értelmében ki lesz nevezve a hat elsőfokú társas törvényszékhez, és azonkívül 34 járásbírósághoz a szükséges személyzet. A horvát tartománygyűlés a magyar országgyűlés bezárása után még rövid sessióra öszszetol, hogy letárgyalja a bagatellügyekről szóló kész törvényjavaslatot és tán még egy kisajátításijavaslatot. A hamis bukásról szólójavaslat, mely szintén kész, de Horvátországban nagy ellenszenvvel fogadtatott, elmarad őszre. Félegyházán, mint a „Hon“ egyik távirati tudósítása értesít, az összes helyi pártokból egyesült szabadelvű párt gyűlést tartott, melyen dr. Szivók Imre, szabadelvű párti jelölt, kifejtette programmját. Beszéde lelkesülten fogadtatott. Később Irányi és Rátonyi negyvennyolczas képviselők a fővárosból megérkezvén, néhány nem-választó pusztakereső által fogadtattak. Beszédük színtelen volt. Teljes fiaskójukat belátva, sietve távoztak. A kóborló próféták vándorgyűlése Kassán. (Eredeti tudósítás.) Kassa május 2.*) Városunkban rég ideje nem kezdődött oly kecsegtetően a gyermekmulatságok hava, mint ebben az esztendőben. Mindjárt második napjára esett egy olyan takaros tavaszi szórakozás, mely a lutheránus gyermekek majális-rendező bizottságának emlékkönyvében a buzdító de utólérhetetlen példák legelén fog örökleni idők végezetéig. A szélsőbaloldali bűnmentés kóborló prófétáinak vándorgyűléséről beszélek, melyről — a mulatságos dolgok iránt tapasztalt országos érdeklődés istápolására — kedveskedem egy kis ismertetéssel az „Ellenőr“ olvasóinak is. Sajnálattal kell azonban megjegyeznem mindjárt a legkezdetén, hogy e szokatlan productio iránt éppen reggel nem mutatkozott városunkban és vidéken az az érdeklődés, mely méltán megillette volna s történt, hogy míg egyrészről az egész vándorló szélsőbalt egy szál oinibusz szállította a városba , addig másrészről a városbeli „elvtársak“ száma egyáltalában nem lévén oly compendiosus, hogy a legrózsaszínűbb szemüvegen keresztül is bárki pártnak nézhette a bús magyarok ezen elszánt csoportját: a productió meglehetősen siralmasan dőlt dugába. A gyűlést megelőző értekezlet folyamáról azt tudtam meg, hogy a jelen voltak semmiképen sem bírtak megegyezni az alakítandó együttes szélbal nevének megállapításában. — Simonyi Ernő a „függetlenségi párt“ "elnevezést óhajtotta, ezt azonban nagyon perborrestálták az itteniek, s így a keresztelés kérdésében a fusio hajótörést szenvedett. De nem szenvedett az elvek terén! A mai gyűlésen, melynek anyagát mintegy negyven elvhű ellenzéki és számos hallgatóság képezte, szép egyetértéssel elmondatott mindaz, amit a magyar nyelv bősége az elvtagadás, — köpenyforgatás, — parlamentáris csíny, — bizalomvisszaélés és ezekhez hasonló fogalmakról felmutatni képes. A gyűlés elnökéül Ragályi jegyzőkül Vezerle és Timkó lettek kikiáltva. Megalakulván a gyűlés, Simonyi Ernő emelkedett fel helyéről s másfél óráig tartott beszédében sikerült elmondania mindazt, amit nyolcz hosszú éven át a szélsőbaloldal az országnak feltálalni üdvösnek és szükségesnek látott. — Úgy hiszem, nem fogja tőlem senki azt a vezeklést kívánni, hogy a beszéd tartalmát papírra tegyem. Ha azonban az „Ellenőr“ olvasói kiváncsiak volnának reá, szolgálok azzal a tanácscsal a miként a tudni vágyók szerezzék meg Simonyinak bármely országgyűlési „nagyszabású“ beszédét, s tájékozva lesznek legújabb kassai szülöttje tartalmáról is. Tanultam azonban mégis valamit Simonyitól: azt fejtegette t. i., hogy a közös hadsereg helyett legjobb volna az iskolákban dressirozni a *) E tudósítás május másodikén adatott fel Kassán, s a budapesti postahivatal csak ma, arikém reggel adta kezünkhöz. Jóformán annyi idő alatt szoktuk megkapni a leveleket Páriából. Szerk. gyermekeket katonákká, és pedig az elemi népiskolákban a közkatonák, a középtanodákban az altisztek, a felsőbb tanintézekben pedig a tisztek számára szolgáló tudnivalók adatván elő, így nem volna szükség állandó hadseregtartásra, hanem háború esetén az egész nemzet fegyver alá lenne hívható. Nagy kár, hogy arról nem értekezett a tisztelt államférfi, varjon mi történjék azon nagy számú gyermekkel és ifjúval, kik ez idő szerint.Magyarországon egyáltalában nem látogatják az iskolát. Simonyi után Timkó József, a kassai honmentő szélbaliak hallgatag elfogadott vezére szólalt fel, azt bizonyítván ékes szavakkal, hogy miután az európai egyensúly fenntartása Magyarország függetlenségétől van feltételezve, annálfogva egész Európa romba dölése kikerülhetlen, ha a közjogi ellenzék hazánkban többségre nem vergődik, s ezen meggyőződéstől áthatva felolvasta a tegnapi értekezleten megállapított határozati javaslatot, mely szerint: „mondja ki a gyülekezet, miként óhajtja, hogy az eddig három felé szakadt közjogi ellenzék egy párttá egyesüljön; és mondja ki a gyűlés azt is, hogy oly választókerületekben, melyekben a jövőre megkeresztelendő ellenzéki pártnak legalább 100 szavazó elvtársa van, minden közjogi ellenzéki honfi erkölcsi kötelességének ismerje a jövő országgyűlési választások alkalmával egy külön képviselőjelölt felállításáról gondoskodni s a választásnál a szavazást követelni.“ A gyülekezet ezen határozati javaslatot elfogadván a megingatott európai egyensúly evvel szerencsésen helyreállíttatott. Mocsáry Lajos a határozati javaslat elfogadása mellett azt még azon hozzáadással toldja meg, hogy oly választókerületek választói, melyekben nincs kilátá® a győzelemre, igyekezzenek a szomszéd kerületek elvtársait nehéz munkájukban segíteni, hogy mily eszközökkel, arról elég bölcsen hallgatott a képviselő úr. Kijelentette egyébiránt, hogy a fusionált kormánypártot a „szabadelvű“ név nem illeti meg, az által egyszerűen bitoroltatik, amennyiben szabadelvűnek csak azon magyar ember neveztethetik, aki Ausztriává semmiféle közös ügyet el nem ismer. Ilyen elvet ez idő szerint csak a közjogi ellenzék vall magáénak s ennélfogva csak ezen pártot illethetné meg jogosan a „szabadelvű“ név; miután azonban azt az ország végső elpusztítására szövetkezett kormánypárt vette magára, annálfogva ő többé nem kér belőle. Nem igy Kún Tamás, aki a „szabadelvű“ nevét nem óhajtván magától eldobni, indítványozza, hogy a kormánypárt azon vakmerő eljárása, mely szerint elég merészséggel bírt, a „szabadelvű“ elnevezést magára venni, határozatilag rászaltassék. Ezen határozati javaslat elfogadásával a szélsőbaloldali hóbort szerencsésen elérte volna tetőpontját, daczára azonban annak, hogy az elnök kimondta az indítvány elfogadását, az mégis minden nevetni szerető ember mély sajnálatára Timko felszólalása folytán visszavonatott. Következett ezután a másik Kún szónoklata, melynek érdekes tartalma az volt, hogy miután ez idő szerint az „Ellenőr“ és „Hon“ egy követ fújnak a „Pesti Naplóival és „Reform“-mal, a „Magyar Újság-Egyetértés“ fusionált lap költségei fedezését sem Csanády, sem Baldácsy nem győzik már: szükségesnek mutatkozik, hogy az elvhű honfiak tömegesen pártolják az elvhű magyar lapokat, ilyeneküt pedig ajánlatnak a „Magyar Újság,“ a „Nép Zászlója,“ az „Abauj Kassai Közlöny“ és a „Garaboncziás Deák“; mert — úgy kiált fel szónok — ha egy Csanády, egy Baldácsi elvérzik a hazafias áldozatok súlya alatt, s mi azt vállaikról legalább részben le nem emeljük, akkor megérkezett Magyarország végpusztulásának ideje. Mielőtt a gyűlés még üdvözlő táviratot menesztett volna Kossuth Lajoshoz, az elnök Mocsáry és Kún Tamásnak Tisza Kálmán és a volt balközép ellen szórt invectiváihoz méltóan rekesztette be az ülést, zárbeszéde folyamában kijelentvén, hogy a balközép tagjai tisztán önérdekből hagyták el eddigi állásukat, mert — úgymond a lelkesült szónok — a hatalom árnyékában sütkérezni nem kellemetlen érzés, mert ha nem csurog, hát bizonyára cseppen, mely fenkölt elnöki kijelentést a jelen volt honmentők nagy lelkesedéssel megtapsolván, „megfogyva bár de törve nem“ ebédelni indultak, így folyt le Simonyi Ernő és társainak legújabb kassai vendégszereplése. Meg vagyok azonban győződve, hogy ha nem is Csiky Sándor, aki a kassaiak mély sajnálatára nem szólalt fel, de Simonyi Ernő bizonyosan azon tudattal fog távozni Kassáról, hogy pártja bizonyára nem fog dicsekedni a kassai választókerületben 100 szavazattal,gy biztosítva lehetünk afelől, hogy a mai határozat következményei nem fognak árva fejeinkre zúdulni._________ X + v. A vajti törvényjavaslat tárgyalása a vasúti és pénzügyi bizottságban. A pénzügyi bizottság tegnap délután 5 órakor tartott ülésében Csengery Antal indítványára elharozta, hogy a vasúti kártalanítási követelések kiegyenlítéséről szóló törvényjavaslatot a vasúti bizottsággal együtt tárgyalja. A magyar éjszak-keleti és nyíregyház-ungvári vasutak függő ügyeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat felolvasása után Zsedényi Ede szólal fel. Azt kívánta volna, hogy a minisztérium világosítsa föl az országot azon könnyelmű eljárás felől, melynek nyomán azon kényszerhelyzetbe jutott, hogy a kérdéses felhatalmazást követelje; az ország jól tudja, hogy a vasutak építési alapja a törvényhozás által oly mennyiségben állapíttatott meg, hogy nemcsak az építési költségek bőven fedeztettek, de az engedélyesek és vállalkozók tetemes nyereményre tettek szert és pedig az állam rovására, mely oly elérhetetlen nagy jövedelmet biztosított, hogy azon reményt sem táplálhatja, mint szerint az 1868. év óta a vasutaknál előlegezett pénzeket valaha visszakapja. Midőn tehát most újabb áldozatok követeltetnek az államtól, az ország méltán azon kérdést intézi kormányához, hogyan történhetett, hogy a már hozott roppant áldozatok daczára a vasutak megiát az állam pénzeit veszik igénybe, így bizonytalan, váljon a bajt a volt minisztériumnak rohamos fellépése idézte-e elő a napirenden levő kártalanítási követe