Ellenőr, 1876. június (8. évfolyam, 150-178. szám)
1876-06-01 / 150. szám
gylérizetési árak: Egész évre . . 20 irt — kr. Évnegyedre . .. 5 írt — kr. félévre • • • 1O „ — „ Egy hónapra , 1 , 80 , Egyes szám ára 10 krajczár*. iSzerkesztési iroda: oQ~lXd(Xp e St&TL, TbCL&OT'-VLt C Z CL 6. S Z CL TTL, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, 150. szám. Budapest, csütörtök, junius , 1876. hirdetések felvételei Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafire & Cie czegnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. bz. jZiadóhivatal, Budapesten, nádor-utcza 6. szám, Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszin is. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Egy évre................................20 forint — kr. Félévre 10 „ — kr. Negyedévre...............................5 „ — kr. Egy hóra....................................180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) • • Százaléka könyvárusi uton történő megrendelések után az „Ellenőr'4 részéről nem adatik. Táviratok. Bécs, május 31. A „Pol. C.“ táviratilag értesül Konstantinápolyból, hogy a szultánnak detronizálása sem nép sem palotaforradalom folytán történt, hanem miniszteri forradalom következtében, mely csak akkor rendeztetett, midőn a szultán azon kívánságtól, hogy magánkincseiből a kimerült hadi pénztárnak adjon kölcsön, mit sem akart tudni; a sejk-al-izlam Heirullah effendi valamennyi miniszter jelenlétében rögtön kijelenté a szultánnak, hogy a nép uralkodásával nincs megelégedve és e szerint a trónja vesztett; közvetlenül ezután a szultán a szultánné validával erőszakkal a top-kopu palotába vitetett, hol élve szigorú őrizet alatt tartatik. Prága, május 31. Palacky temetése a testületek, cseh és német egyesületek, a nép minden osztályainak óriási részvétele mellett ma délelőtt nagy pompával végbement; sok házról gyászlobogó lengett és az üzletek azon utczákon, melyeken a gyászmenet indult, zárva voltak. Berlin, máj. 31. A császár Hofmann hesseni miniszterelnököt a birodalmi kancellária elnökévé nevezte ki. Speier, május 31. Haneberg püspök meghalt. Berlin, május 31. A „Reichsanzeiger“ értesítése szerint az együttes egybehangzó közlés, melyet Orosz-, Ausztria-Magyar-, Franczia-, Olasz- és Németország követelnek a berlini megállapodások alapján e hó 30-án kellett volna a portához intézni, a beállott trónváltoztatás folytán elhalasztatott. London, május 31. A lapok a konstantinápolyi trónváltozásról egészben kedvezően nyilatkoznak, de egyelőre tartózkodva túlhajtott remények kiemelése nélkül; az a kérdés, vájjon a szófiák szándékai formális programmon alapulnak és a programmot keresztülvihetik-e; különben a trónváltoztatásban a keleti kérdés megoldására kedvező eseményt látnak és azt hiszik, hogy a hatalmaknak Törökország törekvéseit támogatniok kell. Bukarest, május 31- A letéti pénztárnak vezértitkára Constantin Árion eltűnt; az elsikkasztott összeg még nem constatáltatott, de minden valószinüséggel igen jelentékeny. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, csütörtök, junius 1. 1876. Nemzeti színház. I A tolom* Bérlet 55 szám. Eredeti népszínmű, dalokkal JONADIO BIANCA kisasz- | _ 4 3 szony utolsó vendégjátékául Kontra Fridolin Tihanyi Razsa Partényiné Mignon, vág* Miklós, Tamássi regényes opera 1. és 2-ik Ab*isz Eöri felvonása. Dolgos Kolozsvári Meiner Vilmos Paul. Rigó Kovács Lothario Péter Pártényi Laertes Gallián Ördög Sára, Lukacsyné hridak Benedek L, Angyal Liszka Soldosné Marna Kőszeghy Mravceák Johann, Horváth Mignon Donadio B, ’ Philine Balázsné A ..jó lelkű Inas Alszegi korcsmáros Hatvani Ezt követi: Pestvárosi rendőr Makó LAMMERMOORI LUCIA János bácsi Zádor 3-dik felvonásának része. — Lucia _ Donadio B. BraM Színkör. Népszínház. A csikós. SOLDOSNÉ LUIZA és LU- Eredeti népszínmű 3 szak. KACSYNÉ MARIa EBZO- Kezdete 7 órakornyok mint vendégek, UTOLSÓ POSTA. A konstantinápolyi eseményekre vonatkozólag a következőket jelentik: „Zichy jelenti, hogy a forradalom és a detronizálás bizonynyal elmaradt volna, ha Ignatieffet eltávolították volna Konstantinápolyból. Zichynek volt tudomása az összeesküvésről, de valamennyi collegájával együtt, kik szintén beavattattak, az időpontra vonatkozólag megcsalatott. Most Ignatieff az utolsó kétségbeesett erőfeszítést teszi, hogy a kanóczot a puskaporos hordóba vesse. Még most is azt hiszik, hogy a szenvedélyek kitörését előidézheti. Hivatalosan egyetért a permanens tanácsot tartó többi követtel, de ismerik működését. Elliot egész erejével ellene működik. Murad legközelebb hadét fog kibocsátani, melyben e kötelező ígéreteket teend a szabadság iránt, s hangsúlyozni fogja, hogy a mohamedanizmus nem feltételezi a tömegek rabszolgaságát. Az európai diplomába, mely az új helyzet fölött már tanácskozik, egyelőre fel fog hagyni minden accióval, s ez alatt valószínűleg megbeszélik, hogy miként adják majd értésére a constituált új kormánynak, hogy az európai kívánalmak az ozmán birodalom regenerátiójára nézve ugyanazok maradtak, mint eddig voltak. Az orosz nagykövetség még nem kapott újabb utasítást. Hogy különben az orosz czárra miként hatott az általában jobb fordulat jelének magyarázott hit, azt egy sentimentális párisi távirat következőképen adja elő: Oroszország császárja a legmélyebben meg volt rendülve. Óvatosak voltak, s előkészítették rá; mindemellett is II. Sándor 1Q perczél továbbra elnémult. Ülve hallgatá az Abdul Aziz sorsáról való jelentést, aztán hátradült a székben, lezárta szemeit s a legnagyobb mértékben meg volt kapva. Látni lehetett, a mint a vér eltávozók orczáiból. Végtére mélyen föllélegzett, s néhány szóban kifejezést adott sajnálkozásának a „félrevezetett uralkodó“ sorsa fölött. Anglia nemcsak hadi flottáját erősíti, hanem erődeit is fegyverzi a Földközi Tengeren, mintha háborúra készülne. Woolwichból 100 tonna puskaport és 1 millió töltényt küldtek tegnapelőtt Gibraltárba, Mattara és a Földközi Tengerben állomásozó hajórajhoz. Legújabb és legjobb ágyukat, közöttök néhány igen súlyosat és hatalmast, helyeztek el a régiek helyén a két erődben, melyek szintén erősíttettek. Portsmouth-ban nyakra-főre dolgoznak a nagy hajókon. A konstantinápolyi eset előzményeinek egyike talán az lesz, melyet 23-ról jelentenek, midőn t. i. a császári palotában a szultán tanácsot tartott volt a nagy vezírrel, a hatt gyérrel és Mid hat pasával. A szultán ekkor állítólag 4 millió lírát ajánlott föl kölcsön kép állami szükségletre, de a miniszterek 10 milliót javasoltak. Lehet, hogy a szultán vonakodása siettette az esemény bekövetkezését. Budapest, május 31. A török forradalom. Trónját is? életét is? mindent elvesztett hát Abdul Aziz khán ? Ki tudna biztosat e pillanatban. Ellenkező hírek érkeznek : egy részük megerősíti tegnap esti értesülésünket, hogy a trónjavesztett szultán „ismeretlen“ bajban hirtelen kimúlt; más hírek ismét életben létét jelentik, de egyszersmind oly szigorú őriztetését a topkapu palotában, hogy már csak ennélfogva se lehet róla semmi bizonyosat megtudni. De éljen vagy haljon: meg van ő halva jól. S bár a korán úgyszólván utasít a detronizált szultán megölésére, „jobb a halál a háborgásnál“ — mondván, Abdul Aziz ellen, kinek annyira nincs pártja a nagy török birodalomban, hogy egyetlen egy szó nem emelkedett mellette — bizony fölösleges lenne a korán utasítása szerint cselekedni. Meg van ő halva a nemzetre s Európára nézve. Testi meggyilkoltatása csak a forradalom rovására ébresztene részvétet az ember tragikus vége iránt, mit az uralkodó catastrophája nem kelt sehol. Buktát örömmel üdvözli egész Európa. Ahonnan csak hir érkezett eddig, mindenünnen a megelégedés és a jó remény szól. A kabinetek, a pénzpiac, a sajtó egyformán osztoznak e véleményben. A börze áremelkedéssel, a diplomatia bizalommal, a sajtó derülő hangulattal üdvözli a vértelen török forradalmat, mely huszonnégy óra keretében egyesít kezdetet és véget s új állami rendet alapít az összerombolt helyén, minden legcsekélyebb rázkódás nélkül. Egy szép forradalom volt ez, mint ritkán találkozunk hasonlóval a történelemben. Teljesen bizonyos, hogy szellemi szerzője a merész Mid hat pasa volt, ki biztos végrehajtó kezeket talált: Huszein Avni és Khalil Serif pasákban, s ezek és a sejk-al-izlám által a konstantinápolyi mohamedán értelmiségben. A forradalom lefolyásáról azt jelentik a mai hírek, hogy tulajdonképpen még 29. este történt meg az elhatározó tett. A birodalom főméltóságai tanácsot ültek s onnan a sejk-al-izlám vezetése alatt a szultán elé menvén, röviden kijelentették neki a birodalom főpapja által, hogy a nép elégedetlensége következtében trónja vesztett s a palotából távoznia kell. Abdul Aziz megadással fogadta sorsát, s azonnal a top-kopu palotába szállíttatott anyjával együtt, s a legszigorúbb őrizet alá helyeztetett. Tegnap reggel új tanácskozásra gyűltek össze az ország főméltóságai, s a praesumtiv trónörököst, Mehemmed Murad effendit körükbe hiván, a trón elfoglalására felszólították. Erre megjelent a nyilatkozvány, mely az eseményeket a lakossággal tudatta, s Murad effendi, a nép örömrivalgása közt foglalta el trónját előbb az istenházában — hálákat adva allahnak, a palotában azután, hol a főméltóságok, a papság, a katonaság és a nép hódolatát fogadta, mint Murad khán, e néven V-ik nagyszirhtán és kaliffa. Amint látjuk palotaforradalom volt ez in optima forma, minden izgalmas decoratio és lármás statistira nélkül. De a nép nevében, megbízásából és szentesítésével történt, egy hang ellenmondás nélkül, csendesen. így lett V. Murad khán, nemcsak „isten kegyelméből,“ de valóban a „nép akaratából“ is Törökország uralkodója, s szinte sajátságosan esik hallani, hogy ez utóbbi jelzőt csakugyan fel is vette czimébe: „A nép akaratából!“ Szinte hihetetlen. Valami rendkívüli az, mikor a legzsarnokiabb önkény trónján Isten és a nép előtt egyszerre hajlik meg az uralkodó. Korszakot alkotó kijelentés ez az Oszmán dynastia részéről, melynek uralkodó tagjai nem csak isten kegyelméből valók, de annak valóságos földi helytartói a vallás és a törvény értelmében egyaránt. És úgy látszik, hogy a török uralkodói czíme lényeges kibővítése, nem a puszta szóvirág kedvéért való. Megbízható oldalról hírlik, hogy V. Murad kötelezte magát alkotmányosan kormányozni. Kötelezte magát, az előkelők gyülekezetét mint alkotmányos ellenőrző és törvényhozó factort elismerni, a szemályt feloszlatni, és a civillisztát leszállítani. Az állami tanács már dolgozik az alkotmányjavaslaton, s az új török kormány, melynek feje okvetetlenül Midhat pasa mint nagyvezér, és főoszlopa Huszein Avni lesz, valószínűleg európai formák szerint, mint a népnek is felelős kormány fog constituálódni. Szép ez. De őszintén szólva, mi e pillanatban mindaddig, míg Törökországon a normális állapot helyre nem áll, sokkal kevesebb súlyt fektetünk az intézményekre és alkotmányos formákra, mint a személyekre. A legzsarnokibb kényuralom, vagy legkorlátlanabb dictatura, ha ember van a gáton, bátor, erélyes, ügyes és kitartó , kedvezőbb eredményt szülhet Törökországnak e pillanatban, mint a legtökéletesebb alkotmányos institutiók e nélkül. Mi helyzetférfiai czímén reméljük a jót, bár nem tévesztjük szem elől , a reform - aera haladéktalan megkezdése hatásában rejlő előnyt sem. A hatalmak elismerik az új uralkodót, az kétségtelen. A legtöbb konstantinápolyi követ már utasítást kapott ez iránt. Megnyugtató jelenség, hogy a konstantinápolyi esemény majdnem kivétel nélkül az orosz politikára nézve kedvezőtlen értelmezést nyer, s általános az a föltevés is, hogy a dolgok rendjének e megváltoztatásában jelentékeny része volt az angol befolyásnak. Valószínűnek kell tehát tartanunk, hogy az orosz politika önkényt is visszahúzódik a Berlinben leleplezett iránytól, vagy legalább tetemesen rövidebb lélekzetet vesz. De legyen bármint, az mindenesetre tisztán áll előttünk, hogy a konstantinápolyi események felmentik a mi diplomatiánkat a berlini memorandum terhétől. Ez úgyszólván tárgytalanná lett. Panasz volt az ósdi csökönyösség ellen: az új török kormány reform-kormány, ami reform végrehajtható, végre fogja hajtani bizonynyal külső nyomás nélkül is. — Panasz volt, hogy nincs a török kormányban erély, s nincs az uralkodóban jóakarat: most van erélyes kormány, jóakaratú uralkodó. Hagyják őket cselekedniük. Minden beavatkozás csak bénító hatású lehetne , s ezenkívül kiszámíthatatlan veszélyek magvát rejtené. Szabad kezet kell engedni a megújult török birodalomnak, hadd végezzen lázadóival maga, amint tud, s a leghatározottabb kárhoztatásunk volna ezentúl minden olyan diplomatiai lépésre, mely e tekintetben Szerbia és Montenegró számára kivételt akarna tenni. Ezt tenni nem szabad. Ha e századrét hatalmasságoknak tetszik fegyverkezni és háborúra játszani a török ellen . Imbeant sibi, a törököt nem szabad többé meggátolni, hogy tetszése szerint tegyen rendet, nemcsak a lázadókkal, de a lázadás fenyegető istápolóival is, ha erejét érzi. Bízzák a török birodalmat sorsára, aki győzi, marja. A diplomatiának nem lehet ezentúl egyéb feladata a keleten, mint meggátolni azt, hogy az ár túlcsapjon Törökország birodalmi határain. Ha erre nem képes, úgy is hiábavaló minden erőlködés a keleti kérdés elámítására, s ha erre képes, mindent megnyertünk. Mi legalább bizton hiszszük, hogy az ereje kifejtésében nem gátolt megifjuló Törökorig mestere lesz a lázadásnak, omnibus cum appertinentiis, mielőtt újra f elolvad a hó”. Nowikoff, az orosz nagykövet ma Hoffmann külügyminiszteri osztálytanácsossal hosszabb, körülbelül egy óráig tartó értekezletet tartott, a tanácskozások Bécsben folytattatni fognak. Nocikoff e találkozás után ma délutáni örömre ment meglátogatni az ottani orosz kápolnát, melyben orosz fejedelmi sarj hamvai nyugosznak. Ma a gyorsvonattal a török nagykövetség egy előkelő személyisége érkezett Bécsből Budapestre, ki még ma fog tartani gr. Andrássy Gyulával sürgős értekezletet. A német nagykövet holnap Bécsbe utazik. Az osztrák delegatió költségvetési bizottsága ma a magyar delegatió részéről érkezett üzenetek fölött tanácskozott. A közös pénzügyminiszteri költségvetésre vonatkozólag a két delegatió határozatai megegyeznek. A legfőbb számszék budgetjét illetőleg a bizottság hozzájárul a magyar delegatió határozataihoz, mely egy üdv. tanácsosi állás rendszeresítésére 2086 írttal kevesebbet szavazott meg. A haditengerészet budgetjének 3. czíménél a magyar delegatió 453,300 az osztrák 473,000 frtot szavazott meg. Demel előadó 460,000 frtot kíván megszavazni. Egy szónok a magyar delegatió kisebb összegét ajánlja, egy másik az osztrák delegatió határozata mellett kívánt megmaradni Az előadó indítványa elfogadtatik. A 4 ik czimnél a bizottság csatlakozik a magyar delegatió határozatához. A 6. és 8. czimre nézve fentartatik az osztrák delegatió eredeti határozata. Az extraordinarium 8. cziménél a magyar delegatió határozta (50,600 frt) fogadtatik el. Az országházból. (Május 31.) A képviselőház folytatta ma a területi rendezésről szóló javaslat felett az átalános vitát, s mert még Simonyi Ernő is hátra volt, nem érhette meg végét. A javaslat ellenzői ma is édes keveset beszéltek a területi rendezés kérdéséről, hanem minden más egyébről annál többet. Helfy először azon törte magát, hogy ellentétet állítson fel gr. Péchy Manó és Tóth Vilmos nyilatkozatai között. Az egyik — úgymond -- azért fogadta el a javaslatot, mert nagyobb változások kezdetét látja benne, a másik pedig azért, mert a javaslat nem bántja a status quot. Az ellentét felállítása tehát tökéletesen sikerült volna, csakhogy Tóth Vilmos nem így mondta a dolgot, amivel persze Helly nem sokat törődik. Tóth Vilmosnak egyátalán meg volt az a szerencsétlensége, hogy majd minden szavát félrecsavarták, s ebben a mesterségben különösen Simonyi Ernő excellált ma, kit semmikép sem zavartak meg Tóth Vilmos „nem mondtam“ közbekiáltásai. A javaslat mellett szólottak Várady Gábor és Hammersperg Jenő, mindketten hatással. Váradyval együtt mi is azt mondjuk, hogy a jelenlegi kormány mindig és minden körülmények között az ország érdekeit vette kiindulási pontul, s hazafiságát senki meg nem tagadhatja. Ha valaki aztán a kormánynak még őszinte jóakaratát is kétségbe vonja, mint teszik a szélsőbal szónokai, az csak annak bizonyítéka, hogy az oppositio tisztességének határairól fogalommal sem bírnak. A szászok részéről Zay Adolf beszélt a kormány „magyarizáló“ javaslata ellen. Különben megengedjük, hogy az ultra-szászoknak a maguk álláspontjából van okuk a javaslat ellen feljajdulni, de éppen ez az, ami magyar szempontból annak helyessége mellett szól. Némi érdekkel néztünk a független szabadelvű párt elnökének Földváry Mihálynak beszéde elé. Mindig higgadt, mérsékelt politikusnak ismertük, s így kiváncsiak voltunk arra, vajjon minő indokokat fog a kormány javaslata ellen felhozni, mert hogy a szélső bal, szélsőjobb és a nemzetiségek a tout prix ellenzik, azt még értjük, de azok részéről, akik a kormány közigazgatási politikáját eddig támogatták, az ellenzést nem értjük. A beszédet meghalgattuk, s kimondhatjuk, hogy Földváry sem tudott a javaslat ellenében megállható indokot felhozni. Ehelyett védte pártját Tóth Vilmos ellenében, s végül azt mondta, hogy nem fogadja el a javaslatot azért, mert amint most a miniszterelnök e javaslatot a többi közigazgatási törvényjavaslat folytatásául tekinti és elfogadtatni kívánja, úgy az ősszel könnyen azzal állhatna elő, hogy el kell fogadni az új kiegyezést azért, mert elfogadtuk az 1867-ikit. Már ennek a hasonlatnak absolute nincs értelme, s vnczez sincs benne. A szélsőbalnak azért tetszett, s ha csak ezt akarta Földváry, hát elérte, mert hogy az egész centrum hallgatott, azt tapasztalhatta. Az ülés utolsó, órája, s még azontúl is egy Ijdosi, egészen Simonyi Ernőé volt. Sok valótlan állítása közül a miniszterelnök a legvalótlanabbat szükségesnek tartotta rectificálni, s ezzel az ülés véget ért. Holnap talán szavaznak. . . ■ — -im.------— ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Ülése május 31-én. Elnök : Ghyczy Kálmán. Jegyzők : Beöthy Algernon, Molnár Aladár, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Simonyi Lajos báró, Péchy Tamás, Trefort Ágoston, Szende Béla. Elnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja : Bács Bodrog megye feliratát, melyben Deák Ferencz elhunyta fölött részvétének ad kifejezést, mi tudomásul szolgál; továbbá a nagy-kikindai kerület kérvényét, mely szerint a nagy-kikindai kerületet mint önálló hatóságot továbbá is fentartatni, esetleg a kerületi vagyon kezelésére külön gazdasági igazgatóságot felállíttatni kéri. Ezen kérvény megtekintés végett le fog tétetni a ház irodájába. Végre Görörmegye feliratát mutatja be, önálló magyar nemzeti bank és külön vámterület felállítása és az uzsora korlátozása iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatott, Boross Bálint képviselő Szatmár megye közigazgatási székhelyének Nagy-Károly mezővárosból Szatmár-Németi sz. kir. városba leendő áthelyezése tárgyában a következő községek kérvényét nyújtotta be: Kányaháza, Lekencze, Terep, Bikszád, Szamos-Ujlak, Gyügye , Kis-Szekeres, Darnó, Kaksa, Avas-Felső Falu, Vámfalu, Avas- Újfalu, Görbéd, Nagysikálló, Misztmogyorós, Buság, Misztótfalu, Misztbánya, Mező-Aranyos. Ezen kérvények mind a ház irodájába fognak letétetni megtekintés végett. Madarász József a házszabályokra hivatkozva szót emel. Kijelentve, hogy tudomására esett, miszerint egy képviselő bizonyos törvényszék elnökének neveztetett ki, márpedig az összeférhetlenségi törvény értelmében a bíróság a képviselőséggel incompatibilis, azért a következő határozati javaslat elfogadására kéri a házat: „Bízza meg a képviselőház a ház elnökét, tudja meg hivatalosan az igazságügyminisztertől, hogy Zákó György országgyűlési képviselő kineveztetett-e a nagykikindai törvényszék elnökének, vagy nem; és ha igen, kézbesíttetett-e és mikor a kineveztetés, vagy a kineveztetés kihirdettetett-e és mikor, és a képviselőháznak az ez iránti jelentést megtegye.“ Elnök kijelenti, hogy a Zákó György kineveztetéséről még május 15-ei kerettel értestette az igazságügyminiszter s ő Zakó Györgygyel érintkezésbe lépett, aki olyképpen szólott, hogy ő ez állást nemcsak nem fogadta el, de elfogadása iránt sem nyilatkozott. Sem az indítványos, sem az interpellálös könyben újabb bejegyzés nem találtatván: a ház a területi szabályozásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalásába belekezdett. Remete Géza a törvényjavaslatot általánosságban a tárgyalás alapjául elfogadja, s hibáztatja a szabadelvű körből kiépett képviselők eljárását, kik az ellenzékieskedést e javaslattal szemben kezdették meg, nem akar útjában állani az eddig hozott közigazgatási törvények végrehajtásának, mert keresve sem találja fel azon okokat, melyek őt az ebből eredhető felelősség terhe alól fölmenthetnék. Aztán Tóth Vilmos tegnapi beszédére megemlékezve, kijelenti, hogy ők nem a szabadelvű pártból, csak ennek köréből léptek ki, hogy a kormányt nem pártolják minden kérdésben, hogy ürügyül sem használták kilépésüket az opponálásra, sokkal fontosabb okok késztették őket erre. Ő már választói előtt is ekként nyilatkozott. Elnök: Nem szólottam az ellen, hogy a képviselő úr Tóth Vilmos tegnapi észrevételeire megjegyzéseit tenni méltóztatott, nem is szólhattam. De állásának azon tisztázása, melylyel választói iránt a t. képviselő úr tartozik, talán mégsem e helyre és szorosan nem is e tárgyra tartozik. (Derültség.) Remete Géza tisztelettel veszi az elnök figyelmeztetését, de az insinuatiók megdöntésére mondott szavait mégis felolvassa. Már akkor kijelentette, hogy ő vezérének nem személyét de elveit követi. Elnök : Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani. (Nagy zaj. Felkiáltások: Eláll!) Remete Géza: Mindjárt vége lesz. Elenzékeskedni fogok legalább részemről, ha azt tapasztalom, hogy Tisza Kálmánt az ő előterjesztéseiben a szabadelvűség érvényesítésében kálomistasága szülte állovagiassága visszatartja, Trefort miniszter úrnak kezeit pedig (Nagy zaj) bizonyos uraknak krokodil könyei tartandják a szabadelvű kérdésekben kötve; továbbá ellenzéket fogok képezni akkor, mikor a keleti vasut-kérdésben és egyéb kérdésekben a t. kormány nem meri a császárvágást megtenni. (Folyton tartó zaj.) Elnök: Bocsánatot kérek, a t. képviselő úrnak személyes állása itten csakugyan nem képezi a tanácskozás tárgyát és ismételve kérem, méltóztassék magát a tárgyhoz tartani, különben kénytelen leszek a t. képviselő úrtól a szót elvonni. (Helyeslés a középen. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Remete Géza végre előadja, hogy a kormánypártból kizárt szabadelvű képviselők pártjának még egy magasztos hivatása van, s ez az hogy ha a kormány valamely kérdést szabadelvű irányban kívánna megoldani, és az azt tapasztalná hogy e miatt pártjában a palota-forradalom ttrend ki, hogy akkor siessen a jelen kormányt megmenteni. (Általános nagy derültség.) Kijelenti befejezőig, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. (Nagy derültség szélsőpalon.) Helfy Ignácz a törvényjavaslat tárgyalásánál két kérdést tart fölvetendőnek: váljon az új területi felosztás szükségese? s vájjon helyesen van-e kidolgozva? A második kérdéshez nem szólhat, mert az indokolást ő is hiányosnak látja - az első kérdésre pedig azt mondja, hogy ő 6 esztendő alatt az ország sok vidékét bejárta, de a területi szabályozás szükségét emlegetni soha sem hallotta A megyei székhelyek kijelölését és megállapítását roszalja; az egész javaslatban nem lát egyéb czélt mint a minőt látott 9 év óta mindenféle kormánytól, hogy mindig kezében legyen valami, amit fegyverképpen használhasson, hol egyik, hol másik vidék, hol egyik vagy másik ember ellen. (Igaz, úgy van a szélső balról.) Ő tehát a területi uj szabályozást szükségesnek nem tartja sőt egyenesen czél- és időszerűtlennek. Aztán Tóth Vilmos tegnapi beszédére s Tisza Kálmán némely szavaira tesz néhány erőltetett észrevételt, s végezetre kijelenti, hogy a törvényjavaslatot nem fogadja el átalánosságban sem a tárgyalás alapjául Várady Gábor. T. hát! Helfy Ignácz !, képviselőtársam több kérdést tűzött ki maga elé hogy czélszerű-e, szükséges-e ez a törvényjavaslat és azután ezen kérdésekre egyenként megfelelt maga magának. Nekem nem lehet szándékom tehát, hogy bizonyítgassam ennek a tvjavaslatnak szükségét czélszerűségét, mert tudom, hogy ezen szándékról le kell mondania annak, aki egy részről minden áron ellenzékkel áll szemben, más részről oly t. tagokkal, akik pessimistikus hajlamaiknál és kedély állapotuknál fogva a fehéret feketének és a legvilágosabbat sötétnek nézik, vagy legalább festik. Én ezért tehát kénytelen vagyok az érvelés sikerének reményéről is lemondani. Ugyanezért nagyon rövid lehetek. (Halljuk!) ! Szorítkozom csupán kettőnek constatálására Az egyik az, hogy annak a miniszternek, aki e törvényjavaslatot a particularistikus érdekbarctok ismeretében és tudatában a ház elé hozta, előhozta pedig a jelen nehéz viszonyok között, bizonynyal megszerezhetik a megnyugvást, a meggyőződést, a benyújtott, egymással ellentétes, divergens, egymást partalizáló javaslatok, indítványok, módosítások hogy ezen törvényjavaslat a helyes középúton áll, és hogy a szélsőségek, az extravagantiák közül XIII. évfolyam.