Ellenőr, 1876. június (8. évfolyam, 150-178. szám)

1876-06-03 / 152. szám

(Előfizetési árak: Egész évre . . 20 írt — kr. Évnegyedre . * 5 frt — kr. Félévre ... 1O „ — „ Egy hónapra .. 1 „80, Egyes szám ára 10 krajczár.­­Szerkesztési iroda: (Budapesten, nádor-utcza 6. szám, Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szombat, június 3. 1876. 152. szám. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lau­te & Cie­­czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. (Kiadó­hivatal: Bu­dapesten, nádor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Az „Ellenőr“ ára mint eddig : Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az ,,Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárnál úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Egy évre..............................20 forint — kr. Félévre 10­0 — kr. Negyedévre.............................5­0­0 kr. Egy hóra..................................1­­­80 kr. Táviratok. Pancsova, jun. 2. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Miletics audientiája Milán fejedelemnél minden józan szerbekre igen roszul hatott Az audientia után Miletics és Stratimirovics „tábornok“ az utczán összecsókolódzott. — Miletics azonkívül, hogy segédcsapatokat szándékozik szerezni, Milán fejedelmet ki akarja békíteni Karagyorgyevics Pé­terrel. Róma, ,jun. 2. Az „Ital. Nachrichten“ je­lenti: Hassan patriarcha tegnap este a vaticánba ment, hogy a pápával Murad trónralépését közölje; a változást az egyházra és a pápai székre nézve kedvezőnek magyarázzák, és a törökországi püspö­kök valószínűleg utasítást fognak kapni, hogy Mu­­radot támogassák. Konstantinápoly, jún. 2. A külügymi­niszter a külföldi török követekhez a következő táviratot intézte: Minthogy a letett szultán sorsáról részakaratt hírek terjedtek, sietek azokat a legha­tározottabban megc­áfolni, és egyúttal a következő tényállást közleni: Murad szultán közvetlenül pro­­clamáltatása után saját initiatívájából megparancsolá, hogy nagybátyját a személyének tartozó tekintetek­kel és tisztelgésekkel környezzék és lakásául a Bosporus mellett levő Teheragan palotát a hozzá­tartozó pavillonnal jelölé ki. Abdul Aziz, Murad szultánhoz egy sajátkezűleg írt levelet intézett, mely­ben Murad trónralépését elismeri és egyúttal ki­jelenti, hogy a trónról lemond, nyugalomra lévén szüksége visszavonultságban óhajt élni. London, jún. 2. A „Times“-nak Cadixből jelentik, hogy a spanyol hajóraj — kivételével azon hajóknak, melyek a ciscayai öbölben és a cubai vizekben tartatnak — parancsot kapott, hogy az angol középtengeri hajórajhoz csatla­kozzék. Bukarest, jun. 2. Az Ausztria Magyaror­szággal kötött kereskedelmi szerződést tegnap ra­­tifikálták és kicserélték. Konstantinápoly, jun. 2. Mahmud Da­­mad pasa kereskedelmi miniszterré neveztetett ki. Frankfurt, junius 2. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsié 167.75. Osztr. bank-részT 671.—. 1860. 94.75. Évjárulék papír 54.50. Lombard 63.—. Magy. sorsjegy 138.—. Osztr. hitelrész’­. 108 50. Osztr. államvasp. részvénytársa­ság 210.50. 1864. —.—. Évjárulék ezüst 56 75. Galiczia 1~7,50 Győr-Gráczi —... BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, szombat, junius 3 1876. Nemzeti színház. a toloncz. Bérlet 57. szám. Eredeti népszínmű, dalokkal BOGYÓ ALAJOS ur­ven- 3 felvonásban. Végjátékánl : Kontra Fridolin Tihanyi A troubadour. Krizsa Pártényiné Opera 4 felvonásban. vágó Miklós, Tamássi Luna, gróf Malecky Abris, Eőri Leonora Balázsné Dolgos Kolozsvári Azucena Kvassainé Bigó Kovács Manrico Bogyó A. Péter Pártényi Egy czigány Ney ördög Sára, Lukácsyné Fernando Tarnán Angyal Liszka Soldosné Inez Balogh M. Mravcsák Johann, Horváth Ellis Szalai * .. ipionii Hírnök _ Széphegyi korSmáros Hatvani VAnavinb­árr Pestvárosi rendőr Makó iseps­imiaz. János bácsi Zádor SOLDOSNÉ LUIZA és LU­ . . KÁCSYNÉ MARI asszo- Kezdete 7 /3 órakor. nyolc mint vendégek. Budapest, junius 2. Budapest, junius 2. A delegációk tárgyalásai véget értek, miután a megszavazott tételekre nézve fenfor­­gott különbségeket ma délután kiegyenlítet­ték, s holnapra a közös budgetről szóló törvény meg lesz állapítva. A tárgyalások egészen a keleti esemé­­­­nyek nyomása alatt állottak, s az eredmény is ennek megfelelő. Töröltek néhány száz­ezer forintot, s illetőleg átírták a következő budget számlájára, mert a törlés többnyire egy két év múlva okvetlen megszavazandó építési részleteket ért vagy olyan követe­léseket, melyekkel a hadügyminisztérium a jövő évben megint elő fog állani Ha a viszonyok teljesen békések let­tek volna, kétségkívül lett volna okunk szigorúbb mértékkel bírálni a delegatiók el­járását, de hogy a viszonyok mennyire nem állandók és mennyire megbízhatlanok, az a delegatiók ülésezésének két hete alatt is bebizonyult. A tárgyalások elején a kül­ügyi helyzet más volt, mint a végén, köz­beesvén a konstantinápolyi események, s ez utóbbiak lényegesen siettették a differen­­tiált kiegyenlítését is. Az osztrák delegáció pénzügyi bizottsága a hadügyi budgetre nézve hozott egy olyan határozatot, melyet mi is helyesnek és pártolandónak tartot­tunk. A budgetből akart két milliót tö­rölni, ebből egy milliót egészen megtakarí­tani, s egy milliót a legénység élelmezésé­nek megjavítására fordítani. A delegatió plénuma azonban ezt a combinatiót nem fo­gadta el. Megbukott Wahrmann Mórnak is a magyar delegatióban tett körülbelül ha­sonló törlési indítványa. Most már ne vitázzunk a felett, hogy el kellett volna-e fogadni vagy sem. Egy­előre csak a hadügyminisztérium képviselő­jének mindkét delegatió előtt tett azon ko­moly ígéretében bizakodhatunk, hogy a hadügyminisztérium telhetőleg takarékos­kodni fog a budget megszavazott tételein belől. Az már előfordult eddig is, hogy a hadügyminisztérium egyik-másik tételnél kisebb-nagyobb összeget megtakarított, csak hogy más c­ímen annál többet adott ki. Szíveskedjék hát egyszer valóban megtaka­rítani azt, a­mit megtakarít, akkér, hogy aztán disputálhassunk felette. Hanem azért, a­mi az idén nem volt kivihető, ha a viszonyok engedik, kivihető lesz jövőre. Szakemberek nyilvánították, hogy a megtakarítás azon mód által, a­mint az most mindkét delegációban javaslatba ho­zatott, keresztülvihető a hadsereg harczké­­pességének veszélyeztetése nélkül. A had­ügyminisztérium közegei maguk is kijelen­tették, hogy a szolgálati idő megrövidíté­sét eddig is alkalmazták, s ez után je­lentékeny megtakarítások eszközölhetők. Ha most leszavazták az eszmét, fel fog az támadni a jövőben, s kell hogy győz­zön, mert lehetetlen, hogy a hadügyi költségvetést jelenlegi mértékében normál budgetnek tekintsük, a­milyenül pedig most feltüntetni akarták. Nem lehet az normál budget, a­melyet a monarchia egyik fele sem bst meg. A fejedelem is úgy nyilatko­zott az osztrák delegátió egyik tagja előtt, hogy Európaszerte kénytelenek lesznek be­ismerni a hadseregekre fordított költségek elviselhetlen voltát. A tapasztalás bizonyítja, hogy az egy éves önkénytesek néhány hét alatt képesek az altiszti rang elnyerésére. A rendes soro­zás útján is jut elég intelligens elem a had­seregbe, mely ha egy pár hónap alatt nem is, de másfél vagy két év alatt tökéletesen kiképezhető, s az ilyen elemeket teljes há­rom évig tartani szolgálatban fölösleges pa­zarlás a költség szempontjából, s valóságos bűn azon tekintetből, hogy az illetők a pol­gári társadalomnak minél előbb visszaadva hasznosabb szolgálatokat tehetnek az állam­nak, mintha megszokják a katonai élettel járó tétlenséget, s minden munkának elfe­ledését. A korábbi szabadságolás által a had­ügyminisztérium jelentékeny megtakarításo­kat érhet el, s alkalmazza ezt, ha nem kö­tik is a delegatiók határozatai. Ha a próbát megteszi, mely különben már 1874-ben si­keresnek bizonyult be, tapasztalásról be­szélhet majd a delegatiókkal szemben, me­lyek az indítványt bizonyosan meg fogják újítani, s előbb-utóbb keresztül is vinni. A szabadelvű párt ma esti értekezletét Gorove elnök megnyitván, folytattatott a törvény­­hatóságok kikerekítéséről szóló törvényjavaslat tár­gyalása. A tárgyalás megkezdése előtt Horánszky Nándor a jegyzőkönyvben kimondatni kívánja, hogy Heves-Szolnok megyére vonatkozólag az utóbbi ér­tekezlet Szolnokot fogadta el határozatilag szék­helyül. Elnök e kijelentést megerősíti. Megkezdetvén a tárgyalás Szomjas József Szabolcs megye érdekében szólal fel, s a Hajdú­­megye részére e megyétől elszakított területért Szatmár megyének néhány beszögellő községét és Bereg megyétől Namény városának Szabolcshoz csatoltatását kéri, ez irányban módosítást nyújt­ván be. Az értekezlet megmarad előbbi álláspontja mellett, az indítvány benyújtását azonban nem ellenzi. Következik a törvényjavaslat 2. szakaszának tárgyalása, melynél Máriássy Sándor szólal fel, indítványt nyújtván be az iránt, hogy a 16 szepesi város választási censusára vonatkozólag egyenlő kedvezményben részesüljön a királyföldi városoké­val, melynek eddigi választási jogait a törvény érintetlenül hagyja. Bánó József melegen pártolja az indítványt, különösen ezen városok értelmiségének befolyását és vagyonosságát emelvén ki. Tisza Kálmán miniszterelnök kifejti, hogy a szepesi városok helyzete e tekintetben nem egyenlő a királyföldi városokéval, a mennyiben ezekben a most létező census hagyatott meg; míg az indítvá­nyozó a szepesi városoknál a census megszorítását tehát változtatását kívánja, minek ő sem indítvá­nyozására sem védelmezésére nem hajlandó. Az értekezlet erre megtartja a §. szövegét, de nincs kifogása az indítvány benyújtása ellen. A tvjavaslat 4. §-a változatlanul elfogadtatik. Az 5 §-nál, mely a minisztert a kikerekített tör­vényhatóságok határainak az érdekeltek meghallgatá­sával való megállapítására hatalmazaz fel, Tisza K. miniszterelnök azon módosítást kí­vánja beigtattatni, hogy ezen megállapítás még ezen év folytán hajtassák végre. Ez elfogadtatott, valamint a tvjavaslat többi §§-ai is s ezzel az ér­tekezlet eloszlott. A képviselőház igazságügyi bi­zottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében foly­tatta a békebíróságról szóló­­javaslat tárgyalását. Folytattatott a 24. §. feletti vita. T­e r­e­s­z­k­y előadó ajánlja, hogy a békebíró hatásköre rendszerint az egész közigazgatási járásra terjedjen ki. Schmausz ugyanezt pártolja. H­am­mersberg ismétli múltkori indítvá­nyát, hogy a békebiró területi hatáskörét esetről esetre a törvényhatóság szabja meg. Horváth Lajos, Marsovszky és Bok­ros az előadó javaslatát pártolván az elfogadtatik, 25. §. T­e l­e­s­z­k­y feleslegesnek tartja a fő­város kivételével a városoknak több békebirói já­rásra való felosztását. A bizottság megtartja a szöveget. 26. §-nál elfogadtatik, hogy a községi bíró­ság illetékességébe utalt ügyek kizárólag ezen bí­rósághoz tartoznak. 27. §: változatlanul elfogadtatik. 28. §: Horváth Lajos szükségesnek tartja, hogy a kereskedelmi és cselédtörvény szabványai­nak figyelembe vételével újabban állapíttassák meg a tárgyi illetékesség. Hammersberg miután ott a­hol más bé­kebiró nem lesz, a bizottság határozata folytán a járásbíró ítélend a kisebb ügyekben is, s miután kimondatott, hogy a városi békebíráknak jogvég­zett egyéneknek kell lenniök, a békebirói eljárást 100 frtig kívánja kiterjeszteni. T­eleszky statisztikai adatok alapján ele­gendőnek tartja, ha a bagatell eljárás maximuma 50 írtban állapíttatik meg. Csemeghy Ausztriára hivatkozva, hol na­gyobb személyes garantiák mellett is előbb csak 25 frtig, utóbb 50 frtig terjesztették ki a bagatell­­eljárást, nálunk merész kísérletnek tartaná maga­sabb összegig menni. Perczel miniszte nem tartja szükségesnek, hogy a járásbíróktól oly nagy része teendőjöknek vétessék el. Horváth Lajos : a békebírák igen el vol­nának halmozva, ha 50 írton felül mennénk. A 28, 29. és 30. §-ok helyett más szöveget kíván, melyben a perrendtartásra való hivatkozás helyett pontonként és részletesen soroltassanak elő mindazon ügyek, melyek a békebirói eljárás alá tartoznak. « Bokros Horváth indítványát pártolja. A bizottság a szövegezésre nézve Horvát in­dítványát fogadja el, megtartva az 50 forint maxi­mumot. 31. §: Szilágyi a községi bíró hatáskörét csak 12 frtig állapítaná meg. Hammersberg 30 frtig terjesztené ki. Bokros 10 frtot is elégnek tart. Horváth Lajos nagy­községben 20 frtig, kis községben 10 frtig állapitná meg a községi bíró illetőségét. A többség a községi bírók competentiáját áta­­lában 15 frtig állapítja meg. 32. §. Ham­mersberg éppen a mezei ká­roknál tartja a legszükségesebbnek, hogy azoknak helyben a községben legyen bírája, mert e károk most éppen a bíró távolsága miatt sokkal gyako­ribbak, mint azelőtt voltak. Azért a községi bírák competentiáját a mezei rendőri ügyekre is ki kell terjeszteni, azon kivétellel, hogy a kárvallottnak legyen joga vagy a szomszédos község bírájánál vagy a szolgabirónál tenni panaszát. Schmausz és Teleszky ellenezik ezen indítványt. A többség Horváth Lajos indítványára kiter­jeszti a községi biró illetékességét a mezei rend­őri követelésekre is azon kivétellel, hogy a káro­sodottnak jogában álljon a községi biró mellőzésé­vel, a járásbíró elé vinni követelését. A 33. és 34. §§-ok elfogadtatnak. A 35. §. elfogadtatik. A 36. §-ban a szolgabíró helyett járásbíró létetik. A 37. §-nál Teleszky indítványára­ elha­­tároztatik, hogy a bírói érdekeltség esetei a tör­vényben elősorolandók. Továbbá, hogy ily érdekeltség esetében fel­peres választhat a szomszédos hasonkörű békebírák között. A 38. §-nál Szilágyi csak az ingyenes, nem jogvégzett békebiráknak engedné meg, hogy a bonyolódottabb ügyeket a járásbíró elé utasíthassák. A bizottság Horváth Lajos indítványára az egész §­t. kihagyja. Jövő ülés holnap d. u. 5 órakor. Cápán a-K­a­r­­­o­l­a a porosz-rajnai tar­tomány mezőgazdasági egyesületének jelenlegi és a Raiffeisen által életbeléptetett kisbirtoki hitelszer­vezetnek volt igazgatója kimerítő levelet intézett a magyar kisbirtokosok földhitelegyesületét létesítő bizottsághoz, melynek a bizottság tervére vonatkozó tartalma a következő: „A­mi az önök ügyét illeti, engedjék meg, hogy mindenekelőtt méltó csodálkozásomat fejezzem ki a létesítendő kisbirtoki hitelszervezett felett. A legnagyobb érdeklődéssel tanulmányoztam át egész tervüket s megvallom, hogy annak eszméit oly ere­detieknek, alapjait oly nagyszerűeknek és az e té­ren eddig tett tapasztalatokat oly ügyesen felhasz­nálva találtam, hogy valóban nagy meglepetésemre szolgált. Ha ez csakugyan életbe lép s ha a kor­mánynak segélyével, valamint a magyar főpapság­nak, főnemességnek és nagybirtokosságnak stb. kilátásba helyezett támogatásával tényleg keresztül vitetik, úgy egy oly intézményt alkottak, mely egyetlen lesz a maga nemében és bőven fogja osz­tani az önök által elérni czélzott áldásokat. Ez átalánosságban őszinte véleményem tervük felett; meggyőződésem, hogy az teljesen megfelel azon humanitárius elveknek, a­melyeket a szabad­kereskedelmi iskola valamennyi állam termelő, ér­téket előállító néposztályának oly nagy hátrányá­ra közgazdasági fejlődésünkből kiszorított és hogy ez alkalmazkodni fog az ezen fejlődés következté­ben beállott állapotokhoz, még­pedig oly módon, hogy orvoslólag fog azokra hatni és czélját semmi esetre sem eltéveszteni. A­mi már most különösen a hozzám intézett egyes kérdéseket illeti, bátor vagyok azokra a kö­vetkezőket válaszolni: én a tervezett hitelszerve­zetet czélirányosnak és minden tekintetben életké­pesnek tartom; nézetem szerint sok előleg-egylet egy központi intézet nélkül — ha ezen egyletek mezőgazdaságiak — a maguk elé kitűzött felada­toknak megfelelni képtelenek; ugyanez áll egy ma­gában álló központi hitelintézetről. Csakis az egyes egyleteknek egy czélszerűen szervezett központi in­tézettel benső összefüggése, viszonyaik kölcsönös­sége és működéskörük kölcsönös kiegészítése mel­lett működhetnek oly öszhangzóan, hogy minden igénynek megfelelhessenek. Harmadik kérdésükre: ha várjon egy részvé­nyekre alapított központi földhitelintézet sikereseb­ben, áldásosabban és önzetlenebbül foglalkozhatnék-e a kisbirtokosok hitelszükségének kielégítésével, mint egy hazafias alapítványok segélyével létrehozott, minden nyerészkedést kizáró központi egyesület , az én álláspontomnál fogva, a­melyet mostanig any­­agi támadás ellen megvédtem. Határozoti nemmal kell válaszolnom. Vannak ugyan oly nemzetgazdák — közéjük tartozik Schultze-Delitzsch is nagyszámban, de sok önnálló ítélettel nem bíró követőivel együtt, a­kik egy ily alapokra fektetett intézményt inkább jótékonysági intézetnek, mintsem önsegély elvére alapított vállalatnak tekintik. E felfogást én teljes­séggel nem oszthatom. Ily vélekedés csakis a sza­bad kereskedelmi iskola elveivel egyeztethető össze; oly nemzetgazdászat azonban, mely kizárólag ily elvekre támaszkodik, nem válhat soha, de sohasem az összességnek hasznára. Állításom mellett szólnak azon szomorú állapotok, a­melyekbe épp ezen el­vek sodortak bennünket. Tanúskodik emellett a nagyszámú termelő osztály hanyatló fizetési képes­sége. A fizetési kötelezettség különösen a nagy számú kisbirtokosoknál az egyesekben rejlő erőkhöz mérendő, mihelyt ennél többet követelnek tőlük, úgy a nyújtott támogatás a­helyett, hogy előnyükre volna, még romlásukra is vezethet. Ha tehát a tőke csak oda irányul, a­hol egyszerre a legnagyobb hasznot vívja ki, úgy el kell kerülnie a kisbirtoko­sokat, mert nem tehetik őstermeléssel oly jövedel­mezővé a kölcsönvett tőkét, mint gyáripar vagy üzérkedés által; ha ez azonban bekövetkezik, úgy az őstermelés előbb-utóbb megszűnik, s ez nézetem szerint a legnagyobb szerencsétlenség, a­mi egy nagy nemzetet érhet. E szerint jól felfogott érdeke mesz­­szelátó, hazafias férfiaknak az őstermelést megóvni hanyatlásától az­által, hogy az annak rendelkezé­sére bocsátott tőkékért nem követelnek nagyobb viszontszolgálatot (kamatot), mint a­milyet az nyúj­tani képes. Ez nem jótétemény, hanem a pillanat­nyi nyereségnél túljátó gazdasági bölcsesség, és épp ez okból nagy gyönyörködtetésemre tapasztal­­tam, hogy önök ezen igazán gazdasági alapelveket tervükben érvényre emelték. A negyedik kérdést illetőleg, ha várjon a kis­birtokosok személyes hitelének kielégítéséről épp úgy gondoskodni kell, mint azoknak reálhiteléről, feltétlenül igennel kell válaszolnom. Épp e kérdés megoldása — legalább minálunk — életkérdés rá­juk nézve. Ötödik kérdésükre is igennel kell válazsolnom, miután a közlött feltételek alatt kibocsátandó zálogle­velek jó kamatoztatás és a szokottnál nagyobb bizto­sítékok mellett a külföldön is könnyen elhelyezhető papírok lesznek. Továbbá nézetem szerint kormányuk a köz­alapítványi pénzeket a létesítendő központi intézet zálogleveleibe legnagyobb biztonsággal elhelyezhetné. Ily pénzek elhelyezésénél az első kellék a pupillá­­ris biztosíték, ez pedig az önök intézeténél minden bizonynyal meglesz.“ Capann-Karlowa ezek után né­hány jó tanácsot ad a létesítő bizottságnak és hosz­­szú levelét a következő meleg hangon írt sorokkal fejezi be : „Midőn megtisztelő felszólításukért legőszin­tébb köszönetemet fejezem ki, kérem fogadják szívesen szerény megjegyzéseimet. Adja isten, hogy nagy és szép müvük máskülönben oly áldott hazájuknak üdvére sikerüljön ! Teljes szivemből kí­vánom ezt s maradok stb. C­ap au n-K­arlowa.“ Békebiráskodás, vagy bagatell-eljárás ? — Az „Ellenőr“ szerkesztőjéhez. — T. szerkesztő ur! Sajnálattal tapaszta­lom, hogy a békebírákról szóló törvényja­vaslat a jogügyi bizottságban nem részesült megérdemlett sorsában, mely helyesen csak az lehetett volna, hogy a bizottság azt kereken és határozottan visszautasítja, s az igazságügyi kormány korösszülötte számára a minisztérium lomtárában keres vala méltó helyet, s még a szándékról is lemond, hogy azt felnevelje. A javaslatot a bizottság csak egy szótöbbséggel fogadta el tárgyalás alapjául, hat szavazat ellenében, melyek súlyát nem akarom ugyan mérlegelni, de mindenesetre igen súlyosak lehetnek, mert tekintélyes jogászaink szavazatát képviselik. E hat szakférfiú tehát azon véleményben van, hogy a javaslat alapjában el van hibázva, s hozzátehetném, hogy a lehető legroszabb javaslat, minőt a békebíróság kompromittá­­lására csak kifundálni lehetett. Heten pedig azt hitték, hogy a kis szörnyetegnek pap­jai, kinövéseinek lemetélése által némi em­beri formát lehet adni, s mindjárt a rész­letes tárgyalás kezdetén tett is rajta egy becsületes császárvágást, kimetszvén onnét a szolgabirák békebíráskodását. Nem akarok ismét a javaslat hibáinak fejtegetésébe bocsátkozni. Előbbi czikkünkben már többször rámutattam azon lényeges ba­jokra, melyek a javaslatot életképtelenné teszik. Ezúttal csak néhány balfogalom helyre­­igazítására szorítkozom, mely a javaslat régi és új alakjára vonatkozólag felmerült. Panaszkodtam előbbi czikkeim során, hogy midőn oly fontos reformról van szó, mint a békebíráskodás életbeléptetése, oly kevés hang emelkedik a napi sajtóban úgy, mint a szaklapokban, akár a javaslat mel­lett, akár ellene. E panaszt azonban meg kellett bán­nom ; nem azért, mintha a sajtó az ellen­kező végletbe esett volna, hanem azért, mivel leszámítva egy-két nyilatkozatot, a többi bátran bennrekedhetett volna, mivel sem nem árt, sem nem használ a javaslat­nak. Ez azonban még nem volna baj. Ha az ártatlan naivság is bele­dadog a komoly szakvitába, s abból gyermekjátékot csinál, hát csak mosolyog az ember, s nem rontja el a kisdedek örömét. De ha aztán a komoly képű tudákosság hallatja fontoskodó hang­ját, s helyesel, vagy kárhoztat anélkül, hogy az alapfogalmakkal tisztában volna, akkor már nem lehet megelégedni a néma mosoly­gással. A javaslat régi alakjának akadt párt­fogója is. Ez mellesleg legyen mondva, nem bámulatos, mert hát sokféle ízlés lehet és van a nap alatt, sőt tudni való d­olog, hogy nincs oly veszett ügy, melynek prókátora nem akadna. Mivel pedig senkinek gusztu­sát sem akarom rontani, nem is foglalko­zom a védővel, hanem megjegyezve azt, hogy legyen mindenkinek az ő ízlése sze­rint, áttérek azon alaptévedésre, melyből sokan a javaslat bírálatában kiindultak, alaposan összezavarván a békebírásko­dás fogalmát a bagat­e­ll b­í­rás­k­o­d­ás fogalmával. Igaz ugyan, hogy e tévedésre maga a javaslat szolgáltatott némileg alkalmat, mert hát azon sok czél közt, melynek egy füst alatt való megoldását maga elé tűzte, mind a két bíráskodás szerepel. De hát ez hibája a javaslatnak is, de még nagyobb hibája azoknak, a­kik a kettő közti kü­lönbséget nem ismervén fel, azokat egy­mással azonosítják. Nagyon kellemetlen feladat az, midőn az ily vitánál, melyben csak alapos szakis­meret mellett van jogosítva valaki részt venni, az alapfogalmakat kell magyarázni. S itt eszembe jut Szalay Lászlónk kifaka­­dása, midőn a negyvenes években a szó­beliség és közvetlenség felett polemizált, s ellenfeleinek kénytelen volt praelectiót tar­tani arról, hogy tulajdonképen mi is hát az a szóbeliség és közvetlenség. Nem bírván Szalaynk tekintélyével e kifakadást elnyomom, s csak megjegyzem az illetők számára, hogy a békebíráskodás még nem bagat-ll-biráskodás, s viszont a bagatell-biráskodás még nem békebirásko­dás ; mert hát a bagatell-biráskodás létez­hetik és létezik békebiráskodás nélkül és viszont, s mindkettő két különböző fórumot és eljárást tételez fel, lévén egyiknek kö­zegei a békebirák, a másiknak az arra hi­vatott rendes bírósági közegek. S hogy pe­dig ezen alaptévedés mentségére még azon esetleges védelmet se lehessen felhozni, mi­szerint a javaslat a kétféle fórumot és el­járást összeolvasztja, megjegyzem, miszerint az igazságügyi kormány boldogtalan javas­lata által czélozott sokféle fórum, s a bé­kebirói eljárás daczára is be akarja hozni a járásbíróságoknál, a 100 frt alatti össze­gekre, s igy azon perekre is, melyek a bé­­kebiráktól a rendes per révén visszakerül­nek azokhoz, a b a g a t e 11-eljárást. A békebiráskodás főjellege a békélte­tés, hogy igy a pereknek lehetőleg eleje vétessék. Legfőbb kelléke tehát a bizalom, melylyel a felek a békebiró iránt visel­tetnek. A bagatell-eljárásnak főjellege az egyszerű eljárási formák alkalmazása, s a perorvoslatok lehető kizárása. Legfőbb kel­léke, hogy e bíráskodás közegei oly kép­zettséggel bírjanak, miszerint az állam nyugodtan bízhassa rájuk az apró ügyek végérvényes elbírálását. A békebíráskodás­­nál a rendes per útját mindenesetre fenn kell tartani; a bagatell-bíráskodásnak egy felebbezésen, vagy semmiségi panaszon kí­vül semmiféle jogorvoslatnak sem lehet helye. Ezek a főkülönbségek, melyek a béke- és bagatell-bíráskodás közt fennforognak, eltekintve a kétféle bíráskodás származása és gyakorlása közti különbségtől. S hogy e két bíráskodást mégis összezavarják, csak azon sötét zűrzavart mutatja, mely nálunk a legfontosabb jogi kérdésekre nézve ural­kodik. Áttérve a jogügyi bizottság azon tá­nyéré, hogy a békebirák sorából a szolgabi­­rákat törölte s oda a járásbirákat felvette, részemről ezen tényt csak örömmel üdvözöl­hetem , mert habár azért nem is lett jóvá a javaslat, mégis közeledik azon álláspont felé, mely véleményem szerint egyedül he­lyes, hogy t. i. az apró ügyekben is a já­rásbíró, s igen csekély összegekig a községi bíróság járjon el. Czikkeim során kétségbevonhatlan szá­mokkal kimutattam, hogy a békebírák ké­tes eredményű működésével szemben telje­sen megfelel a gyakorlati élet igényeinek a járásbirák bagatell-biráskodása. Hivatkoztam Vil­. évfolyam.

Next