Ellenőr, 1876. december (8. évfolyam, 332-360. szám)
1876-12-03 / 334. szám
£ 16 fizetési árak: egész évre , . 20 írt — kr. Évnegyedre .. „ 5 írt — kr. 1lévre . . . 1O „ — „ Egy hónapra I , 80 , Egyes szám ára 10 krajczár. ”Szerkesztési iroda: (J^ndoj)esten, nádor-tztczcc 6. szám, £■'miit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, vasárnap, deczember 3. 1876. 334. szám. gird Henki Müntlt: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie czegnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok utcza 431. sz. tgiadóhivatal, Budapesten, addor~utcza 6. szám. Ide intézendők az eifizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden fűszólalás. T Táviratok. Bécs, decz. 2. A „Pol. C.”-nek Bukarestből jelentik. Orosz ügynökök bejárják az országot és tudakozódnak az utak és hidak állapota, némely pontok távolsága, készletben levő élelmi és takarmányszerek, valamint a vidék lakosságának hangulata felő. Egy tábornok vezetése alatt álló orosz bizottság az Oroszországot Romániával összekötő kornest-ungheni vasútvonalat a napokban megszemlélte és átvette. Berlin, decz. 2. A „Kreuz-Ztg.“ szerint Bismarck kívánatosnak tekintette, hogy ha háború törne ki, az localizálva maradjon, hogy tehát Anglia arra hivassék, mikép a többi hatalmaktól elkülönítve Oroszországgal össze ne tűzzön. Berlin, decz. 2. A „National Ztg.“ írja: A tegnapi parliament lakomán Bismarck herczeg a költségvetés harmadik tárgyalására a politikai helyzet iránti nyilatkozatot tett kilátásba és hangsúlyozva ismét ré a semleges állást, melyet Németország háborús bonyodalmaknál el fog foglalni, úgyszintén azon súly is lépett különösen előtérbe, melyet Bismarck az Ausztriához való viszonyokra fektetett. A trónbeszédnek a külügyi politikára vonatkozó passusát illetőleg, csodálkozását fejezi ki, hogy a „történelmileg rokon hatalmak* szavakban Angliára adott utalást kikerülhették és félreérthették. Berlin, decz. 2. A „Köln. Ztg.* szerint Bismarck herczeg a tegnapi parliamenti lakomán továbbá igy nyilatkozott: A béke fentartása iránt még nincs mit kétségbeesni, de ha háborúra kerülne, amint mindenesetre látszik, úgy Orosz- és Törökország kevés idő múlva belefáradnának és Németország több kilátással az eredményre közvetíthetne, mint most. Oroszországnak jelenleg tanácsot adni nincs helyén, mire nézve az okokat kifejtő és megjegyző, hogy egy ily tanács következtében az orosz nemzet kedvezőtlen hangulatba ejtetnék és ez roszabb, mint a múló differentia egy kormánynyal. Amit Angliát illetőleg kifejezett, azt úgy értették, hogy a birodalmi kancellár reménye, mikép Anglia semmi esetre sem fog Oroszországgal nyílt háborút viselni, hanem legfölebb egy félhivatalost, mint Oroszország Szerbiában. Ausztria fölött Bismarck igen rokonszenvesen nyilatkozott és ezt mondá: Ha Ausztria bele is vonatnék a háborúba, és ha fennállására nézve veszélyek mutatkoznának, úgy Németországnak feladata Ausztriának, valamint a jelenlegi földabrosz fenmaradásáért helyt állani. Németország teljes önzetlenségét meg fogja mutatni, ezen ország az ólomalapzat, mely a figurát mindig megállásba hozza. Ausztria különben nagy életerővel bir, nagyobbal mint némelyek hinnék, ezt Salisburynak is megjegyezte, és megbizonyosodnék, ha Ferencz József császár adandó körülmények között maga fordulna népeihez. — Bulgária megszállásáról a neki tulajdonított modorban Salisburynak egy szót sem szólt. Bécs, decz. 2. (A „B. C.“ távirata.) Londonból jelentik: Ausztria-Magyarországnak angol részről azt a javaslatot tették, hogy az esetre, ha Oroszország occupatióhoz fogna, ne Boszniát, hanem Belgrádot szállja meg. Belgrád, decz. 2. (A „B. C.“ távirata.) A demarcationális bizottság által megállapított semleges vonalba esnek: Zajcsár, Izvor, a Timokon. A Morava demarcationalis vonala Djunisz és Deligrád közt van, s igy Alekszinácz török kézben marad. A bizottság most a Diánához megy. Kopenhága, decz. 2. A „Berlingska Tidende” kijelenti: Az angol és osztrák lapok híresztelései, melyek szerint Oroszország és Dánia között alkudozások folynának egy orosz flottaállomásnak Leelandon engedélyezése iránt, minden tényleges alap nélkül valók. Páris, decz. 2. Dufaure beadta lemondását. — A képviselőkamrában a belügyminiszter a polgári temetkezés iránti javaslatot visszavonta. A bizottság elnöke a napirendet indítványozza és ezt mondja: A kamara meg van győződve, hogy a kormány jövőre a lelkiismeret szabadsága és a polgárok törvény előtti egyenlősége elveinek tiszteletet tudand szerezni. A belügyminiszter a napirendet a kormány nevében elfogadja, úgyszintén a kamara is 370 szavazattal 25 ellen. Ülés után az a hír terjedt el, hogy a hadügyminiszter a napirendet nem fogadja el, minthogy azt egy ellene irányzott rászólásnak tekinti. Páris, decz. 1. A senatus és a kamara három baloldali csoportjának gyűlése elhatározta, hogy Dufauret fel kell hívni a lemondásra, Jules Simon lenne miniszterelnök, a többi miniszterek megmaradnának. De mivel Mac-Mahon Dufaure lemondását az egész cabinet lemondásakép fogja föl, e combínatio sikere kétségesnek tartatik. New-York, decz. 1. Büger tábornok, a délarolinai szövetségi csapatok parancsnoka, a demokrata képviselők elnökével , tegnap tudatta, hogy oly képviselők, kiknek választása meg nem vizsgáltatott, s nem igazoltatott, a tartományi törvényhozás mai ülésére be nem bocsáthatók. Ez ellen a demokrata képviselők formaszerű tiltakozást emeltek, s kijelentették, hogy csak a fegyveres hatalomnak engednek. Grant elnök és Sherman hadügyminiszter ma éjjel értekezletet tartottak, mire távirati után Rüger tábornoknak bizalmas parancsok küldettek. UTOLSÓ POSTA. Az osztrák alkotmánypárt —írja a „N. fr. Pr.“ — határozott nyilatkozatra készül a bankkérdésben, melynek szövegezését most még a clubokban vitatják, de amely már holnap (vasárnap) meg fog történni az alkotmánypárt teljes ülésében. A baloldali club e czélból ma este gyűl össze. Oly határozatot akarnak hozni, mely a bankdualismust elvileg visszautasítja. Lembergben egy holnap megtartattani szándékolt választógyűlést eltiltottak. A gyűlés intézői következő határozatot akartak javasolni : A reichsrathbeli lengyel képviselőség felszólittatik, hogy a keleti kérdésben újabb vitát provokáljon, s az orosz kormány alatt élő lengyel alattvalók számára ugyanazon szabadságokat kivánja, melyeket Oroszország a délszlávok részére akar elérni. — C z a r t o ry s k i hg. leköszönése folytán Konopka br. választatott meg képviselőnek. Déloroszországból egy ott utazott egyéniség érdekes közlést ír a „Journa des Déb.“nak, azt mondván, hogy ott a közvélemény ma éppen annyira a béke mellett van, mint egy hónapja a háború mellett volt. Akkor csak az ügy szépségét a nemes érdekeket látták, a barbár iga alól fölszabaduló szláv testvéreket, a megmentendő és örökké hálás keresztyéneket. Ma már a polgárság, kereskedői osztály és nemesség nem kedvelik úgy a háborút, mióta közelről látják kellemetlenségeit; katona-elszállásolás, lovak elvétele, kereskedelem, forgalom pangása, orosz papírok elértéktelenülése stb. A nép nem szereti a katonai szolgálatot, melyet a legnagyobb szerencsétlenségnek tekint. Hanem azért lángoló hazafiság van Oroszországban, s ha az ország megtámadtatnék, fegyverre sietne mindenki, a csendőrök kényszerítése nélkül is. A „Bien Publ.“ megerősíti azt a hírt, hogy Dufaure beadta lemondását,s mert a képviselőház többségével szemben lehetetlennek érzi magát. Budapest, deczember 2. Az országházból. (Deczember 2.) A maihoz hasonló ülés nem fordul elő gyakran bármely parlamentben sem, akár azt tekintsük, hogy milyen és mennyi fontos kérdés jutott vita alá egy minden szempontból komor idő viharterhes elemeinek csoportosulási zűrzavara közt, akár pedig abból ítéljünk, hogy a vita alá jutott fontos kérdésekre vonatkozólag mekkora változatosság volt a beszédek jelentőségében és a szónokok egyéniségeiben. A ház és a karzatok különböző osztályzatainak legellentétesebb alkatrészei sem nélkülözhették benne az értelmi és lelkiismereti fogékonyság illető igényei szerint táplált várakozások kielégítését, mind a tárgygazdagságra nézve, mind a nyilatkozatok sokoldalúságánál fogva. S a ház és a karzatok tagjai hálásak voltak előre, mert tömegesen jelentek meg. Midőn azonban részletezni kellene a mai ülés azon jellegét, melynek legjobb kifejezése lehetne a variétas delectat iránti ismeretes szójárás:nem némíthatjuk el kínos aggodalmunk visszafojthatatlan szavát azon tapasztalás felett, hogy az ország képviselő testületében a haza rendkívül komoly viszonyainak észlelésére és méltánylásához mennyire hiányzik némelyeknél az éber előrelátás tájékozó érzéke s másoknál mekkora szerepet játszik a hiúság és factio gonosz természete. Merjük állítani, hogy Magyarország, és — határozottabban szólva — a magyar nemzet nem volt a mostanihoz mérhető nagy válságban a mohácsi veszedelem óta. Itthon ránk nehezedtek a természet sok évi csapásai és az állami háztartás sáfárainak meggondolatlan cselekedetei. Künn, mig üvölt egy részről az orosz terjeszkedés szláv orkánja, mely akár a háború akár a béke által nyerje meg a sóvárgása szerinti haladást végkitörésének czélja felé, egyiránt fenyegeti fajunk léterét, addig másrészről mérgesen sziszeg megélhetésünk anyagi feltételei ellen a bécsi tőzsdepolitika bankdiplomatáinak egész kigyó bölcsessége és minden viperája. S milyen magatartással bizonyítja ezen sötét állapot megdöbbentő mélységei iránt a kellő ítéleterőt és férfias belátást a képviselőház egyik-másik töredéke ? Egyrészről azáltal, hogy a pártállás fentartására declamál, midőn a nemzeti lét forog kérdésben, s másrészről azáltal, hogy egy időszerűtlen fáklyásmenet betiltása miatt idétlen macskazenét hoz színre a parlamentben, midőn a haza veszedelmére mutat minden jel s a leghiggadtabb eljárásra van utalva minden becsületes akarat. Bizony mondjuk, hogy ezen töredékek és urak fellépéséhez képest még Gallicaus császár is komoly embernek volna tekinthető, a kiől pedig megvető gúnynyal jegyezte meg a történetírás, hogy a római birodalom roskadozásának hallható recsegései közben vidám verseket firkált unokáinak nászünnepére. De menjünk — röviden — a részletekre. Az igazságügyi budget hátramaradt részeinek (a jogász képviselők helyzettapintatának dicséretére szolgáló) gyors letárgyalása után a közoktatási és cultusbudget került általános tárgyalás alá. Ez a tárcza azok közé tartozik, amelyek bő anyagot szolgáltatnak a beszédre minden évben. Nem volt különben ma sem. És nem is panaszkodunk e miatt nagyon. Mert jelesen szónokolt mind Schwarz Gyula képviselő úr, noha számításainak nem igényelhet több hitelességet a miniszteri előterjesztésekben foglaltaknál, mind Irányi Dániel képviselő úr, noha zárszavainak hevétől nem melegedett fel senki. Schwarz Gyula úr beszédéről, mely több mulatságos ötletet tartalmazott s igen ügyes gonoszsággal végződött, nem szólunk többet, de a másik beszédre van egy-két észrevételünk. Irányi Dániel egyéniségét és magatartását becsülés illeti meg és környezi is, úgy a házban, mint a hazában, minden részről. Megvannak neki is az ő gyengeségei — ambitionális gyarlóságok és merevségek — de Magyarországnak nincs tisztább jellemü ii , mint ő. És mivelt ember, az ügyek, melyek mellett felszólal, nem selejtesek soha. Ma is igaz ügyet védett, és nem hatástalanul, sőt ékesen is. De épen mert olyan derék hazafi és tanult, tapasztalt gentleman, annyival több jogot ad a csodálkozásra beszédének azon részei által, melyekből — ha nem volnának csak oratori túlzások és extravagantiák —azt kellene következtetni, hogy nem ismeri sem hazája, sem a más országok viszonyait. Hogy Nagy-Britániában milyen állandó és szenvedélyes küzdelem foly az uralkodó angol egyház és a többi hitfelekezetek közt, arról csaknem mindennap hoznak hírt az ottani lapok. Hogy Francziaországban — daczára a vallásszabadság iránti törvénynek — éppen most is egy hitfelekezeti kérdés miatt állott elő egy igen komoly krízis, arról a táviratok is beszélnek. Hogy Belgiumban miként működik a clericalizmus, azt olvastuk nem régen az ottani krawallok alkalmával is. Hogy Németországban nincsenek nagyon irigylendő állapotban a katholikus főpapok, arra tán nem is szükséges az emlékeztetés senkire nézve. Itália eléggé türelmes, felvilágosult vagy ha tetszik hitetlen kormányzókkal bír, de azért biz alkotmányából még máig sem törülte ki az egyedül üdvözítő római egyház uralkodásának elismerése iránti §-t. Hogy Spanyolországban, Oroszországban, Szerbiában, Romániában s a többi államocskákban miként áll a vallásszabadság és hitfelekezeti egyenlőség, azt tudja mindenki. És ezen átalános európai tényekkel szemben, Irányi Dániel képviselő úr annyira belovagolja magát egy igaz ügy melletti bajnokságának túlhajtásában, hogy Magyarországot úgy mutatja be, mint amelynek szégyenelni kell magát a külföld előtt, mert hát nálunk még nincs jobban minden mint másutt a vallásszabadság dolgában, s Mayer úrnak meggyűlt a baja Újvidéken és Poprádon a proselyta-szerzéssel. Nincs úgy minden nálunk a mint kellene lenni, az tény ; de hát hol van úgy ? S mert soknak kell még történni a haladás útján, s még sem történik rögtön minden: hát ennek — Iványi szerint — az az oka, hogy „a kormány fél a papoktól !” Ugyan miként emelhetett ily badar vádat a képviselő úr ? A kormánynak, igenis, kötelessége félni valamitől, de ez nem a papság, hanem a meghasonlási és ellenségeskedési anyagok szaporítása a nemzetnek egymásra utalt elemei közt, s főleg az olyan válságos időkben, mint a mostaniak, midőn még több baj forrását nyitni meg, halálos luxus lehetne hazánkra nézve. S higyye meg Irányi Dániel, hogy ő is félne ettől, ha kormányra jutna, s ezen félelmében nyilvánulna leginkább hazaszeretete akármit declamálna ellene valaki a „szabadelvűség” nevében. A miniszterelnök mai beszédeit nem kommentáljuk és nem magasztaljuk. Ott állanak olvasóink részére az országgyűlési tudósítások rovatában s nem szorulnak semmi más ajánlgatásra. S nem szólunk azon macskazenéről sem, melyet a szélsőbaloldal politikai tehetetlen kandúrja kezdett ma meg s a melyet — a magyar parlament e vidám és boldog időkhöz mért komolysága iránti figyelemmel — folytatni fognak a többi vadmacskák és cziezusok, egész tálán cziczáig. Az országgyűlési szabadelvű párt, folyó év deczember hót-én, délután 6 órakor értekezletet tart. Tárgya: az IS77-ik évi költségvetés hátra levő része. Lasser és Pretis osztrák miniszterek a tegnap esti gyorsvonattal érkeztek meg. A délelőtt folyamában nem látogatták meg a magyar minisztereket. Ő felsége délután 4 órakor fogadta őket. Hoffmann közös pénzügyminiszter felsőbb meghívásra ma Budapestre érkezik. Emlékeztetjük olvasóinkat azon néhány nap előtt közlött táviratunkra, hogy Hoffmann báró nevét egy új osztrák kabinet alakításával hozzák kapcsolatba. Holnap, mint egy bécsi távirat jelenti, Auersperg miniszterelnök is Budapestre jön. Holnap délben nagy minisztertanács lesz, amelyen — mint a „P. C.“ írja — a két kabinet illető tagjai, s valószínűleg Andrássy és Hoffmann közös miniszterek is jelen lesznek. A két kormány közötti ügyekben Andrássy eddig még nem tett lépést. — Az osztrák miniszterek még nem találkoztak kormányunk tagjaival. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében elsősorban a phylloxera kiirtására szükséges póthitelről szóló törvényjavaslatot vévén tárgyalás alá, rövid eszmecsere után abban állapodott meg, hogy e kérdést függőben hagyja, míg a miniszter által e tárgyban összehívandó enquéte véleményét megtudandja. Tárgyaltatott az állatgyógyintézeti tanárok fizetésfölemelés iránti kérvénye, a magyar keleti vasút megvétele iránti törvényjavaslat, melyet hosszabb és érdekes vita után végre elfogadott. A bécsi lapok ma a magyar miniszterelnöknek a képviselőházban tegnap tett nyilatkozatával foglalkoznak. Az öreg „Presse“ egészen higgadt czikket ír az imponáló nyilatkozat hatása alatt. Emlékezteti az osztrákokat 1867-re, mikor Magyarországon a parliamentáris többség és a kormány az elérendő czélok felől teljesen tisztában voltak, míg az osztrák reichsrathban és a sajtóban akkor is a legnagyobb fejetlenség uralkodott. A jelenlegi helyzet egészen az akkori eseményekre emlékeztet. Nincs olyan élesen látó politikus Bécsben, aki meg tudná vonni a határt, ameddig az egyes fraciók el fognak menni a kiegyezési kérdésekben, ha azokba a bankkérdés is belevonatik. Magyarországban ellenben a parliamentáris többség tudatával bír ma is a czélnak, melyre törekszik, s ennek elérésére a legjobb eszköznek tartja, hogy lehetőleg benső solidaritásban álljon parliamentáris kormányával. Ez a példányszerű pártfegyelem adja meg a Tisza-minisztériumnak a biztosságot az actióban, ami szemben az Ausztriában uralkodó széthúzó viszonyokkal a magyar politikusokat határozottabbakká teheti. És ebben fekszik a pillanatnyi helyzet komolysága. Tehát dicsér bennünket, hogy nagyobb összetartásra intse velünk szemben az osztrákokat. A „N. Fr. Presse“ Tisza nyilatkozatát nagy elővigyázattal és tartózkodással szerkesztettnek találja. A „Vorstadtzeitung“ szerint a baloldal Herbst által bizalmi nyilatkozatot szándékozik jelenetezni a kormány állásának erősbítésére. De vájjon a haladók megadják-e szintén a bizalmi nyilatkozatot? A holnapi conferentián az lesz az indítvány, hogy az egész alkotmánypárt vesse el a dualistikus banknak a bankstatutumban foglalt tervét. A kormány nincs meghiva a conferentiára. A bankkérdéshez. (Türr István tábornok úr levele Széll Kálmán pénzügyminiszter úrhoz) Nagyméltóságú miniszter úr ! Május havában, midőn oly heves vitatkozások folytak a lapokban a fölött, váljon önálló magyar bank létesittéssé -e, vagy dualisticus elv alapján az osztrák nemzeti bankkal történjék-e egyezkedés ? én az utóbbi mellett voltára, meg lévén győződve, miszerint lehetőleg egyenlő jegyek cirkulátiója által könnyítve volna úgy a fizetéseken mint a transactiókon. De az osztrák nemzeti bank ahelyett, hogy örömmel megragadta s készséggel fogadta volna az alkalmat, melyet a magyar s osztrák kormányok közt létrejött megállapodás neki engedélyének megújítására nyujtandott, egész felfuvalkodással szembe szállván a két kormánynyal igy kiált föl: L’ état c’est moi! — És miért ? mert ő szabadalmat élvez (mely szerencsére most lejár) bankjegyek kibocsátására, és pedig kényszerforgalommal, mely ezen elhízott bank igazgatói s részvényeseinek 100 forintnyi befizetett összeg után oly jövedelmet ad, mintha három vagy négyszáz forintot fizettek volna be. Pedig ezen banknak legcsekélyebb riskája van, mert ha végig vizsgáljuk az egész világon az ily papír jegypénz kibocsátására szabadalmazott bankokat, melyek csak jó letétekre előlegeznek, vagy pedig csak ismeretes s elfogadható váltókat leszámítolnak, alig szenvednek veszteséget, tehát biztos az operációjuk és biztos évenkénti nyereségük. És ezen ostrák nemzeti bank nem elégszik meg mindezzel, hanem a fejedelem fölé áll, uralkodni akar osztrák s magyar kormányok fölött, és zsarnokoskodni a kereskedelem, ipar s mezőgazdaságon, melynek fejlődése éppen nektek adna éltető erőt. Ez anomália ellen az óvszer ebben áll. Az állam, melynek egyedül van joga pénzt verni, vegye vissza a bankjegy készíttetési jogát, csinálja ő a jegyeket, melyeket egy létesítendő osztrák s magyar banknak, mindegyiknek a biztosítéki képesség erejéhez mérve átad; ezen bankok mindegyikének igazgatója s pénztárnoka hozzájárulnak az állam által kiállított jegyek aláírásához;a bankok pedig biztosítékul teljes érczkészletekkel s portfeuillekkel állanak jót az államnak, évi nyereségükből is kötelesek lévén az államnak bizonyos részletet juttatni. Hogy a fentebbi tervezet szerint papírjegyek Vil, évfolyam kibocsátásával se az államnál, se a bankoknál visszaélés ne történjék, és hogy érez fedezetnél annak meghatározott arányánál nagyobb számú bankjegyforgalom lehetetlen legyen, arra elégséges. 1 Ha a két kormány által készítendő egyöntetű bankjegyek egyik vagy másik bankigazgató és pénztárnok ellenjegyzése mellett válnak érvényesekké. 2. Ha a bankjegyek kiosztása és ellenjegyzése a külön bankoknál az osztrák-magyar küldöttség főfelügyelése mellett történik. Ha ezt létesítjük, mely gyakorlatilag kivihető, akkor az osztrák s magyar kormányok fogják mondhatni: L’état c’est mois az osztrák nemzeti bank, melynek keservesen esnék lemondani eddigi nyereményeiről, egyike lesz tán az elsőknek, mely a föntebbiek alapján folyamodni fog bank felállításáért. Mély tisztelettel maradok excellentiádnak. Budapest, 1876. évi deczember. őszinte tisztelője Türr István. Lucám ur érvelései. ii. A bírálat második része czimében a tervezetnek az osztrák-magyar banktársaság, mint „részvénytársaság* és „jegybank* szervezésére vonatkozó pontozataival foglalkozást ígéri ugyan, de aztán beéri annak vitatásával, hogy mennyire elkerülhetlenül szükséges egy részvénytársaságnál a fővezetésnek minden tekintetben való egységesítése. Miután pedig a két kormány tervezete ezen egységet nem minden részletre kihatólag lépteti érvénybe, Lucumur azt természetesen s már ez okból is absolute elvetendőnek ítéli. És hogy szavai annál nyomatékosabbak legyenek: a gyengébbek kedvéért nem rest még Thel és Renaud munkáinak idézésével is apróra megmagyarázni, hogy egy részvénytársaság szervezetében a „Verwaltung“ fogalma alatt mi és mely hatáskör értendő. Hát hiszen részünkről is tiszteljük e tudós urakat. Úgy gyanítjuk azonban, hogy midőn a „Verwaltung“ fogalmát meghatározták, csupán átalános nézpontok lebegtek szemeik előtt s legkevésbé sem volt szándékukban az osztrák-magyar banktársaságnak az osztrák-magyar monarchia sajátságos viszonyaihoz idomuló s akkor még nem létezett tervezete felett mondani ítéletet. De bármi legyen azon urak általános vagy viszonylagos nézete egy részvénytársaság szervezetének kellékei iránt: a felforgó speciális kérdés vonatkozásában egy másik principális nyilatkozatot állíthatunk elébek. „Valamely nagy forgalmi területnek a jegybank a legfontosabb hitelintézete, nem azért, mert tőkéje nagyobb, nem is egy jegybanknak rendesen nagyobb terjedelmű üzletforgalma okából; lehetnek más hitelintézetek, melyek a reájuk bízott idegen pénzekben talán még tetemesebb tőkeerő felett rendelkeznek. A jegybank egy ország közérdekeire nézve azon okon a legfontosabb hitelintézet, mert az általa forgalomba hozott pénzjegyek nemcsak minden egyes állampolgár vagyonának egy részét képezik, hanem ezen pénzjegyek értéke minden egyes állampolgár összvagyonának értékére, minden tárgy árára, az összes termelés gazdasági cselekményképességére (Leistungsfähigkeit), az államgazdaságra és ennélfogva nemcsak mindarra, ami az adókérdéssel, — hanem mindarra is, ami a külhitellel összefügg, — lényegesen befolyik. Egy jegybank a szerint, amint vezettetik, előmozdíthatja az egészséges gazdasági kifejlődést; ha azonban hamis elveket követ, vagy talán valamely uralkodó irányzat tévelyei által magát elragadtatni engedi, oly okká válhatik át, hogy ily tévelyek hátrányos következményeitől senki meg nem óvhatja magát.“ Reméljük, miszerint Lucám úr annyival inkább meghajlik az idézett állítmány igazsága előtt, mert azt munkájának 18-ik lapján szóról-szóra ő maga mondja. Melyik most már a két alapelv közüla fontosabb ? A vezetés mindenre kiterjedő egységes voltának még nem is egészen infallibilis dogmája e, avagy az, hogy azon jegybank, mely az államnak összes közgazdaságát annyira befolyásolja, mindenekfelett az állami érdekek követelménye szerint szervezendő? Megengedi nekünk Lucám úr, hogy részünkről annyival inkább ez utóbbit tartsuk fontosabbnak, mert hiszen maga a jegybank nem cél, hanem csupán eszköz az államérdekek szolgálatában, mert továbbá nem az állam van a jegybankért, hanem megfordítva és végre, mert bármily hatalmas részvénytőkével rendelkezzék a banktársaság, az csupán csekély töredék azon nemzetvagyonhoz képest, melyre a jegybank, szervezetének helyes vagy helytelen volta szerint, terméke nyítőleg vagy pusztítólag