Ellenőr, 1877. május (9. évfolyam, 125-179. szám)
1877-05-01 / 125. szám
Budapest, április 30. A gyámsági és gondnoksági törvényjavaslatról. A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat azon része, mely az örökösödési eljárásról szól, sok nehézséggel találkozik. Elég nehézség e rész megítélésénél már az, hogy az örökösödési eljárás szabályozása külön törvény tárgya, e törvény pedig még sem megalkotva, sem törvényjavaslatképen párhuzamosan előterjesztve nincs.Az igazságügyi minisztérium által ezelőtt 2 évvel előterjesztett örökösödési eljárást számba nem vehetem, mert ez úgy látszik, egészen félretétetett. Ily törvény vagy törvényjavaslat hiányában ki van téve a gyámsági és gondnoksági törvény annak, hogy később újra módosíttassék az örökösödési eljárásról szóló törvény elvei szerint. Szaporította a nehézségeket a képviselőház közigazgatási bizottsága. E bizottság az örökösödési eljárást, mely a javaslat első szövegezése szerint kiskorúak és gondnokság alá tartozók ügyeiben elejétől végig a gyámhatóságoknak volt fentartva — a bíróságok és a gyámhatóságok közt újra megosztotta, mégpedig oly szerencsétlenül, hogy az elejét (haláleseti felvétel bejelentése, végrendelet kihirdetése) a bíróságoknál meghagyta, a közepét (leltározás, biztosítás hagyatéki tárgyalás) a gyámhatóságokra bízta, a végét pedig (örökösök kijelentése) részben a gyámhatóságoknak, részben a bíróságoknak adta át, az előbbieknek az ingó vagyon, az utóbbiaknak az ingatlan s ezekre vonatkozó telekkönyvi jogok tekintetében Növelte a cáoszt a bizottság a hirdetményi eljárás behozatalával, ezen felesleges, igen költséges, és az eljárás befejezését mód nélkül hátráltató, tengernyi irkafirkát okozó intézkedéssel, még ott is, hol az ingatlan az örökhagyó nevén áll, nem véve tekintetbe, hogy a hagyatéki tárgyalás nyilvánossága többet ér minden hirdetménynél a hivatalos lapban, és hogy törvényeink a hirdetményi eljárást gyámoltak és gondnokoltak örökösödésénél eddig nem ismerték, és hogy az éppen így volt jó. És növelte ismét akkép, hogy a hirdetmény kibocsátására, s ennek alapján az örökjog kijelentésére a bíróságok mellett, egy esetben (miért éppen ebben ?) a gyámhatóságokat is felhatalmazta, még ha a hagyaték ingatlanokból áll is! (268. §.) A törvényjavaslat örökösödési részének ilyen átalakítása határozottan rosznak mondható. Nem irtatom, bírósági vagy közigazgatási hatáskörbe tartozik-e a hagyatéki eljárás, de az tisztán áll, hogy felerészben bírósági, felerészben pedig közigazgatási nem lehet, különösen úgy nem, amint a képviselőház közigazgatási bizottsága tervezi. Ki ne látná be, hogy amely közeg az eljárást megindítja, a hagyatékot tárgyalja, azon közegnek kell az eljárást be is fejezni, vagy megfordítva: amit az eljárás befejezése illet, azt illeti a tárgyalás és az eljárás megindítása is ? Ha a tárgyalás befejezése a gyámhatóságokra nem bízható, mert közigazgatási közegek, hogyan bízható maga a tárgyalás, mely nem csupán vagyonrendezés, hanem kiválólag az örökjogok és ezekkel járó kötelezettségek tárgyalása és rendezése, tehát éppen azon kérdések, melyek a bírósági végzés tárgyait képezik? A hagyatéki tárgyalás szükséges előkészítése a bírói határozatnak. Ugyanaz a kiskorúaknál, ami a hirdetményi eljárás a nagykorúaknál, csak a név különbözik. Micsoda rendszer az, mely a bíróságokat kötelezi jogérvényesen bíráskodni oly ügyekben, melyek nem előttük folytak le? Nyújthat-e a kiskorúság ily elszigetelt működésre alapot? Nem halljuk-e untig emlegetni, hogy nagykorúak és kiskorúak közt a bíróságok előtti egyenlőség elvénél fogva különbséget ne tegyünk ? Alkalmaskodunk-e ez elvhez, ha a kiskorúak örökjogait két után tisztázzuk: a gyámhatóság által is, hagyatéki tárgyalással, és a bíróság által is, hirdetményi eljárással, nem is említve, hogy két különböző hatóság elé hurczoljuk őket? A törvényjavaslat eredeti szövege közigazgatási álláspontra helyezkedvén, mely álláspontnak egykor igen sok híve volt, sokkal következetesebb maradt. A hagyatéki tárgyalást átadta a gyámhatóságoknak, de mint szükséges következményt, átadta az örökösök kijelentését, az ingatlanok átadása iránti intézkedést, szóval a hagyatéki eljárás befejezését is, mert a kettő együtt jár, így amint a törvényjavaslat ma áll, az aggodalmak igenis jogosultak. Beláthatlan zűrzavarnak nézünk eléje, melyért nem lehet felelősséget vállalni. Vagy adjuk oda a hagyatéki eljárást ott, ahol kiskorúak vannak, egészen a gyámhatóságoknak (ha lehet), vagy hagyjuk a bíróságoknál, úgy mint eddig volt. Az elmélet és a gyakorlat az utóbbi mellett szól. Kétségtelen jogi elv, hogy nagykorúak örökösödési ügyei, a leltározással, az egyeztetéssel és az örökösök kijelentésével, tehát mindenestől a bíróságok elé tartoznak. Odatartoznak tehát a kiskorúak örökösödési ügyei is, kik mint örökösök, e minőségükben nem különbözhetnek más örökösöktől. E mellett szól a hazai gyakorlat is. Eddigi törvényeink és törvényes szabályaink, nevezetesen az 1868: 54. t. sz. és a bírósági és árvaszéki hatáskört szabályozó 1872-ki bel- és igazságügyminszteri rendelés az egész eljárást a bíróságok hatáskörébe utalják, és csak 2 esetben: a gyámrendelet kieszközlése és a létrejött osztályegyességek jóváhagyása alkalmával engednek a gyámhatóságoknak is befolyást. E szabályozás megfelelt viszonyainknak, s az ellen alig lehet valamit felhozni. Nem arra van szükségünk, hogy azt elvessük, hanem hogy javítsuk, mert így amint az fennáll, nagyon általános és munkát szaporító. Ha a bíróságoknak megengedjük, hogy bizonyos esetekben a hagyaték tárgyalásához a kiskorú örökös képviselésére gyámot ideiglenesen ők is rendelhessenek ki, ha megszabjuk, mit kell tenni akkor, midőn az örökösök nem osztályt tenni, hanem az ingatlanokat a telekkönyvi rendelet 73. §-a és az igazságügyi minisztériumnak a hagyatéki ingatlan eladására vonatkozó 1872-ki rendelete szerint eladni kívánják, ha kijelöljük a hagyaték biztosítása körüli eljárást a hagyatéki vagyon sokféleségéhez képest, ha meghatározzuk az eseteket, melyekben az osztályos egyesség vagy eladási javaslatot tartalmazó tárgyalási jegyzőkönyv a gyámhatósághoz jóváhagyás végett fölterjesztendő, általában kissé részletezzük és rendezzük a mai eljárás keretén belül előforduló teendőket, akkor sok jót tettünk. Megkönnyebbítettük a bíróságok és a gyámhatóságok dolgát, s előmozdítottuk a nagyközönség érdekeit. Az eddigi alapok megtartása nem zárja ki a község oly mérvű részvétét, amilyent a törvényjavaslat megadni jónak lát. A községet a leltározással, a kezelésre való felügyelettel, az ingók eladásával, kisebb és egyszerűbb hagyatéki ügyek tárgyalásával, az osztály megkísérlésével a bíróságok is megbízhatják. Hiszen ott áll a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény 23. §-ában és a bírói felelősségről szóló törvény 67. §-ában, hogy a törvényhatósági és a községi közegek a bíróságok megkereséseit a peres vagy peren kívüli eljáráshoz tartozó polgári ügyekben teljesíteni tartoznak, ha erre a törvény által köteleztetnek. De itt van a czélszerűség kérdése is. A hagyatéki tárgyalásokat egy-egy nagyobb megyében 15—20 járásbíróság végezi, melyek lehető közel vannak községeikhez. Már most amit 15—20 járásbíróság végez, azt végezze el egy árvaszék, mely a törvényjavaslat szerint úgyis elég új dolgot kap, a hagyatéki eljáráshoz nem tartozó ügyekben, és végezze el a megyék területi rendezése és megnagyobbodása után! A közjegyzői törvény a közjegyzők viszonyát csak a bíróságok irányában határozza meg, úgy a kiküldés, valamint a felügyelet, a pénzekkel való beszámolás, a közjegyzői díjak és egyebek tekintetében. Alkalmazható lesz-e ezen törvény a gyámhatóságok általi kiküldések eseteire ? És az adóhivatalokra nézve nem jobb-e, ha az örökösödési illeték kivetésére szükséges adatokat mindenkor egy kézből, az eljáró bíróság kezéből kapják ? Ezek csak futólagos megjegyzések, de ezek is kiáltóan bizonyítják : mily igazuk van azoknak, kik a törvényjavaslat örökösödési részének mai szerkezetétől félnek, s annak ismételt átvizsgálását sürgetik, mielőtt a képviselőház elé kerülne. A belügyminiszter úr e kitűnő alapelvekre fektetett s nagy gonddal készült törvényjavaslattal csak jót akarhatott. Nem engedheti meg, hogy egy alapjában elhibázott, de igen kényes részlet miatt maga az ügy áldoztassék fel. Dalmidi Győző. Az országgyűlési szaabadelvű párt május 1-én esti 7/2 órakor értekezletet tart. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét Gorovs elnök megnyitván, elsősorban Földváry Mihály és társainak határozati javaslata vétetett föl, melyben mint tudva van a török szultánnak a Corvinák ideajándékozásáért a parliament köszönetnyilvánítását indítványozza. Tisza Kálmán miniszterelnök indítványára az értekezlet egyhangúlag abban állapodott meg, hogy a határozati javaslat, — nem tekintve a szerkezet neorreet voltát — minden vita nélkül fogadtassák el. Ugyancsak a miniszterelnök felszólalására elhatározza az értekezlet, hogy a quota-bizottság tagjainak kijelölése végett, holnap, május 1-én esti 71, órakor értekezlet tartassák. Elhatároztatott továbbá, hogy a miniszterelnök által a bank- és vámügyi törvényjavaslatok előzetes tárgyalása végett kiküldendő 15—15 tagú bizottságokra vonatkozólag benyújtott határozati javaslatok változtatás nélkül elfogadtassanak. Ezután megkezdetvén a gyámügyi törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, a 175. §. Házmán Ferencz és Várady Gábor felszólalására oda módosíttatott, hogy a családtanács ellenőrzésére a közigazgatási bizottságban egy közbeeső fórum állíttassák fel. A közbeeső §§-ok változatlanul elfogadtatván a 305-ik §-hoz Tanárky Gedeon indítványára, melyet Hosztinszky melegen pártolt, új kikezdésül felvétetett, hogy az árvapénztárakból egy évnél továbbra terjedő kölcsönök a talajérték 1/1-ad részéig szőlő és erdőbirtokokra is adassanak. A többi §§, változatlanul elfogadtatván ajavaslat tárgyalásának befejezésével, az értekezlet véget ért. Amint halljuk, a Brassó melletti hosszúfalusi kir. járásbiróságot az igazságügyminisztérium a brassóiba szándékoznék beolvasztani. Ez intézkedés a hét magyar falu érdekei tekintetéből nem lenne helyeselhető, azért óhajtanók, hogy az egész combinatio csak puszta hír maradjon. Azt a kis magyar elemet ott erősítenünk és támogatnunk kell mindenképpen, s előmozdítani a brassói szász elemtől való nagyobb függetlenségét, nem hogy még igazságszolgáltatási tekintetben is újból Brassóba kényszerítsük. A két kormány a „Bud. Corr.“ szerint a regnicolaris deputatió elé az adókat és a többi 10 év forgalmát illető statisztikai kimutatást terjeszti azon indítványnyal, hogy az eddigi quóta-arány fentartassék. Most dolgoznak a terjedelmes előterjesztésen. A hely, ahol a deputátiók ülésezni fognak, még nincs meghatározva. Zichy Terence, konstantinápolyi nagykövet tegnap este Budapestre érkezett. A török fővárosba indulásának ideje még nincs biztosan meghatározva. Török vendégeink tiszteletére a szélső baloldal egy pár érdemes képviselője szíveskedett a mai banquetta végén egy kis pityókás politikát rögtönözni. Figyelmeztetjük ezeket az urakat, hogy itt egy nemzeti közérzület nyilatkozása áll napirenden , nem pedig a szélső bal politikai bogarainak legeltetése. Legyenek szívesek tudomásul venni, hogy az a parányi izé, amit ők képviselnek, nem girálhatja magát Magyarország gyanánt. A képviselőhöz összeférhetlenségi bizottsága tegnapi ülésében Axente Severn képviselői megbízását megszűntnek s passiv választójogát a törvény értelmében felfüggesztettnek mondta ki. Román Sándor összeférhetlenségi ügyének tárgyalására csütörtökre újabb határidő tűzetett ki. A reichsrath centrumának jelöltjei a kiegyezési bizottságba a következő képviselők: Eichhoff, Kellersperg, Hopfen, Tinti, Reesz, Scharschmid, Spens, Oppenheimer, Fluck és Weinrich. A hét első báró, kettő lovag és csak az utolsó közönséges halandó. Tudományos mozgalmak. A magyar tudományos, akadémia. (Április 30-ikán.) A mai gyűlésen gr. Lányai M. elnökölt , Gyulai Pál jegyzősködött. Az ülés rendjét csupán folyó ügyek képezték, melyek következő sorrendben tárgyaltattak le: Arany János főtitkár jelenti, hogy a mára bejelentett emlékbeszéd visszalépés miatt a jövő ülésre halasztatott. A magy. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium megküldei az akadémiának a mű történelmi kiállítás fénykép-albumát. Gyulai Pál jelenti, hogy egy hazafi által beküldött „Az ember eposza“ czimü dolgozat az I. osztály által megbiráltatván, bár tartalmas, de nehézkes s elég költői becscsel nem biró munkának találtatott. Im mutatványul a bevezetésből pár sor: I. Szakasz. Első jelenet. Az önmeghatározás mozgalma. Jahve „Vagyok !“ ez hát az én nevem! Örökké egy, s határom nincs sehol ! A végtelenség méri önmagát, Magánál más mértéke nem lehet, Magába tér, s csak úgy hat kifelé, Saját létének lesve titkait, És egy fenséges kép terül eléje. Szent fény, élő sugár, hatalmas A végtelen tér roppant óceánát Betöltni léttel. . . Egy és egyetem! A műben allegorikus és megszemélyesíthetlen alakok játszanak, az ultimamanus nincs rátéve, egy darabig felvonásokra van osztva, majd az is elmarad, a versfolyam határtalan prózatengerré terjed, a hősei üvegházban laknak, csak bibliát és mathezist tanulva, míg Ádám és Éva bevégzik a drámát az égi jelenések hosszú sorát nézegetve. Szóval a mű nem érdemes arra, hogy az akadémia firmája alatt lásson napvilágot. A mű egy óriási kötet rendetlen sűrű írással, kemény kötésben. Hertelendy Zsigmond „Az azonos szók használatáról“ czimü munkája az első osztály által megbiráltatván, a homonymák összeállítása általában haszontalan munkának mondatik ki, s a műt elutasittatik. Sólymos Béla Londonból levelet küld a titkárnak, melyben szolgálatait ajánlja föl az akadémiának, mellékelve Haithcarth egy, már itt megfordult értekezését. Mayer Aurél úr „A lágy aspiráták fonetikai értékéről a finnben“ szándékozik felolvasni személyesen. Megengedtetik. Storch Aurél világnyelvet akar megalkotni 1500 szóból, számokkal helyettesítvén a szókat, s négy nyelvű szótárt csatolt művéhez. A mű a könyvtárba fog tétetni. A III. osztály részéről azon módozat iránt, miképpen gyakoroljon befolyást a bizottság az osztályra, jegyzőkönyvben terjesztetik be. Ebben az van mondva, hogy tekintettel az akadémia alapszabályainak 35. szakaszára, kell, hogy a bizottság az osztálylyal egyértelműleg működjék, a vitás ügyek az osztály elé hozassanak. Kívánatos továbbá, hogy minden osztály szabályzatilag állapítsa meg a fontos kérdést. Főtitkár ajánlja, hogy a Fáy alapítványból tűzessék ki 1876—78-ra a pályázat. Erre nézve a takarékpénztár nyilatkozik, miszerint a díjat oly adórendszert feltüntető műre óhajtja kitűzni, mely hazánk viszonyainak legjobban megfelelne. A kérdést az akadémia fogja részletesebben formulázni. Csengery indítványára az albizottságnak adatik ki. Bertha Sándor gr. Széchényinek atyjához irt 3 levelét küldi be, valamint „az 1830-iki országgyűlés leírása“ czimü művét, mely az akadémia könyvárusához fog áttétetni, s hirdettetni fog. Kubinyi Lajos „Vasuthálózatunk“ czímű munkáját bírálatra adván be, azt a bíráló bizottság visszaadta. Most a szerző kiadót találván, 200 forint segélyt kér az akadémiától, hogy kinyomathassa. Az akadémia költségvetése azonban ezt meg nem engedi, amennyiben jövő hónapban már saját kiadványainak költségeit sem lesz képes fedezni. A III. osztály Gauss 100 ad éves születése napjának alkalmából Göttingába átiratot indítványoz. Elfogadtatik. Horváth Ignácz l.ftag betegsége miatt székfoglalóját elhalasztatni kéri (Tárgya „a dunai mérésekről“.) Dr. Muhinbro-Zaco egy könyvet ígérkezik küldeni szanszkrit nyelven az indiai zenéről. Tag szeretne lenni, de nem tudja a módját. A levél derültséget keltett. Az akadémia 1877. május 23—27-ig tűzte ki a nagygyűlés idejét. Ez alkalommal az osztályelnökök is újra választatnak. A sorrend ez : 23. nagygyűlés, 24 előleges tanácskozás, választás, 25 szabadnap, 26 igazgató tanácsi ülés. A tárgyak lesznek : 1. Elnöki megnyitó, 2. Titkári jelentés, 3. Emlékbeszéd gr. Mikó Imre felett Horváth Boldizsártól, 4. Sziládi Árontól egy értekezés: A Mátyás király korabeli költészetről, ami mint Arany János mondja, nagyon érdekes lehet, mert ő semmit sem tud róla. 5. Esetleg egy természettudományi értekezés. 6. Elnöki zárszó. Eötvös Lóránt b. „A távalba hatás kérdéséről“ ajánlkozott a jövő közülésen értekezni, mely érdekes kérdés újabban szőnyegen forog a tudományos világban. Pauler véleménye az, hogy e pont a sorrendből kihagyassék. Stoczek azt állítja, hogy az osztály ezzel csak a felszólításnak tett eleget, melylyel egy értekezés bejelentésére hívták fel a naggyűlés alkalmából. Arany János egészségének gyöngülése mellett szemei gyöngülése által is gyötörtetvén, tavaly benyújtott lemondását ismétli. Csengery, habár arról határozni a naggyűlés dolga, óhajtja, hogy e kérdés a franczia akadémiák hasonló ügyei szerint intéztessék el. Az „örökös titkár“ név nem azt jelenti, hogy ez állás változtatható. Mentse fel az akadémia egy időre, de lemondását semmiesetre se fogadja el, mivel baja javulását reméljük, általános helyesléssel találkozik. A bécsi zoológiai társulat köszöni az akadémia megküldött kiadványait. Egy érdekes munka érkezett az akadémiához: „Originis de l’orfévresse" czim alatt, melyet Ch. de Linar a világkiállításon jelen volt tudós a magyar ötvösség történetével való kiegészítés végett küldt be. Ipolyi Arnoldnak adatik át áttekintés végett. Ezenkivül számos munkát kapott az akadémia magánosoktól, melyek hosszú sorát a titkár felolvassa. Ezzel az ülés, a jövő ülés napirendjének felolvasásával, véget ért. Fővárosi ügyek. — A főváros szervező bizottsága Kamermayer elnöklete alatt ma személyi ügyekkel foglalkozott. A fővárosi törvény függőben hagyott 66-ik §-a kapcsán előtérbe kellett nyomulni ama többször felmerült kérdésnek, hogy a hatóság főtisztviselői mennyiben szükségesek, hogy ezek számát nem lehetne-e redukálni. Az elnök a főpolgármesteri állás megszüntetését javasolta, mert az jelenlegi szervezetében nem csak az administratiónak ad sok felesleges munkát, hanem tetemes költségbe is jön, eltekintve az állam tízezer forintjától. Kérdés merült fel az iránt is, hogy nem lehetne-e az egyik alpolgármesteri állást „cassálni“. E nézethez ő nem járulhat, mert az alpolgármesterek ma is nagyon el vannak foglalva az ügyosztályok dolgozatainak revisiójával, évenként legalább 200 ezer ügyszám van. Ezenkívül egyéb dolgok is annyira igénybe veszik idejöket, hogy 8—10 órát kell dolgozniok, tehát nem nélkülözhetők. Gerlócsy első alpolgármester is így nyilatkozott, míg ellenben Steiger pártolva a főpolgármesteri és polgármesteri állások egyesítését, ellene mond annak, hogy az egyik alpolgármester nélkülözhetlen, csak az ügyrendet kell módosítani s a revistót a fontosabb tárgyakra szorítani. Királyi Pál nem szeretne a főpolgármesteri állás feszegetésébe bocsátkozni, mely változtatás tetemesen módosítaná a kormány és hatóság közti viszonyt. A személyi megtakarítások kérdésének általában háttérbe kell szorulni azon kérdés előtt: vájjon megmaradjon-e az osztályrendszer vagy a jegyzőkönyvi rendszer léptettetek újra életbe, mint 48 előtt volt. Ez utóbbi eszmét ő melegen ajánlja az adminisztrativs ügykezelés egyszerűsítése tekintetéből. Széher elismeri, hogy az osztályrendszer mai szervezetében rész, de hátralépés volna a történelemben a jegyzőkönyvi rendszert hozni vissza. Javítani kell az osztályrendszert, de a roppant hiányokkal egybekötött régiséget feltámasztani nem lehet. Az újabb intézmények az administratióban is új módokat tettek szükségessé. A bizottság e kérdés megfeszítésébe azért is belebocsátkozott, mert a törvény tárgyalása előtt kimondta, hogy annak befejezése után a tagok önálló indítványai kerülhetnek szőnyegre. Kamermayer más rendszert nem is képzelhet a jelenlegi szakosztályi rendszernél, de egyszerűsíteni kell, pl. azáltal is, hogy az osztályok igtatót, kiadókönyveket, indexet ne vezessenek, csak számsort. A bizottság erre megmaradt az elvnél, s meghagyja az osztályrendszert. Most a személyi ügyek eldöntése került volna elő, de mivel az alpolgármesteri, főjegyzői, főmérnöki, főlevéltárnoki s főpolgármesteri állomások eltörléséről van szó, csekély számára, ez alkalommal ezek tárgyalásába a bizottság nem bocsátkozott. A jövő ülésre maradt a 166. és 167. §§-ok eldöntése, amelyek kapcsán az állomások kérdését is el kell intézni. HÍREK. (Április 30.) Török vendégeink. A mai délután programmja csak két pontból állt: az ifjúság bankettje és a népszínházi díszelőadás. De mind a kettő igen alkalmas arra, hogy a lelkesedés és rokonszenv a török nemzet iránt a legimpozánsabban nyilatkozzék. Az ifjúság bankettje. A vendégek körsétájuk befejezése után Borsos fényképésznél levetették magukat (külön és összes képben) s azzal a Hungáriába kocsiztak, hogy az ifjak által tiszteletükre rendezett díszebédben résztvegyenek. A szálloda előtt sokan gyülekeztek öszszenézni a hazaérkezőket, még nagyobb volt a sürgés-forgás bent az épületben, de különösen az udvaron, hol ebédre volt felteritve. E díszudvar valóban meglepő látványt nyújtott; jellemzésére elég ha mondjuk, hogy Lehman mesterkeze díszítette föl. A homlokzaton óriási, magyar s török zászlótól övezett czimer volt látható, melyben jelképezve volt, mint fog a két nemzet egymással kezet; ezen diszítmény kisebb alakban folytatódott köröskörül az ablakoknál, melyek mögött számtalan néző foglalt helyet. Lent az udvar mindinkább telni kezdett. Rácz Pál és Berkes díszben öltözött bandája várakozott itt egy virágok s zöld növények által elzárt térségen, hogy ráhúzza a tüzes indulót. A közönség részint bálirészint szalonruhában jelent meg, volt azonban több díszmagyarba öltözött és fezes vendég is. A függetlenségi párt csaknem teljesen képviselve volt: Irányi D., Simonyi Ernő, Helfy Ignáczczal Bélükön.A vidéki küldöttségek szintén megjelentek s különösen az egyes akadémiák növendékei tűntek ki tarka egyenruhájukkal. A rendezést nemzeti szalagos fiatalemberek vitték. Egyszerre mozgás támad az embertömeg között, sorfal képződik és megdördül Rácz Pál lelkes török indulója, melynek lármáját csak a kitörő éljenzés múlta föl.A törökök,megjelentek. Elől a tisztes Szulejman sejk, utána a rendezők által vezettetve egyenként a többi. A főasztalnál a vendégek öreg tagjai helyezkedtek el Kaas Ivorral, Horváth Gyula képviselővel, Simonyi Ernővel stb. Megjelenésük intés volt a lakoma megkezdésére, melynek egész folyama alatt a két czigánybanda húzta váltogatva a gyújtó nótákat. A lakoma menüje a következő ■' Purée de volaille. Pet:tes bouchées á la reine. SaumOn du Rhin et Fogas & la raayon aise sauce remoulade. Filet de boeuf á la brocbe. Riz á la tűre. Fricandeau de cbevreuil aux confitures. Pounch á la tűre. Oies et Poulardes de cette année. Salade-Compote Pudding au sue de fruits. Glaces variées.f Fruits. Fromage. Patisseries. Café noir. Liqueurs de Hollandé. Vieu vin blanc de Somló. Vin Rouge d’Adelsberg. A hatodik fogásnál megeredtek a beszédek. Voltak szépen s lelkesen tartott szónoklatok, de mindannyia közül kivált két fiatal török: Resad és Radis bejen fölszólalása, oly tartalmilag s alakilag kitűnő beszédet csak ritkán lehet hallani — különösen török emberek s hozzá még oly fiatal emberek ajkairól. Az első felköszöntést Kaas Ivor mondta francziául a magyar királyra és a török szultánra, mi természetesen hatalmas éljenzéssel s tussal fogadtatott. Erődi Béla a török vendégekre, a derék Huszny beg a magyarokra ültték poharaikat. Nagy tetszést keltett Irányi Dániel franczia beszéde, de még inkább a fiatal s csinos Resad bey fölköszöntése, melyet a magyar nemzetre mondott. Szóltak azután a cserkesz Semzedin bej törökül, ismét Huszni bej, Erődi Béla, Tankó Sámuel, ki a török fegyverek dicsőségére ivott, Radib bej, ki hosszabb beszédében ép oly mivelt mint lelkes szónoknak bizonyult be, szépen fejtegetve hazája viszonyait s törekvéseit a külföldi előítéletekkel szembe. Szalay Imre a magyar s török nemzet egyetértését éltetve, továbbá beszéltek Németh Albert francziául s kissé kíméletlenül a hazai kormány iránt, a török nemzet boldogságáért, Szűcs Gyula Abdul Kerímért, Orbán Balázs a magyar-, török-, lengyel szövetségért. György Aladár ama felszólalása, hogy a török nemzettel ezentúl folytonos szellemi érintkezés jöjjön létre, szintén nagy hatást keltett, valamint Krivácsy József kívánsága is, hogy a török fegyvereket győzelem kísérje. Igen tetszett Tamássy beszéde, ki — úgymond — maga képviseli e helyen a komédiát, de azért az egész színészet nevében fölköszönti a nemes vendégeket. Ígéri azt is, hogy igyekezni fog fél év múlva legalább már azt mondhatni törökül, hogy isten áldjon meg benneteket. E beszédre fölállt Erődi s kijelentette egyik fiatal török amaz ígéretét, hogy ez meg magyarul fog megtanulni, ami persze zajos tapsot idézett elő. György Aladár Terüik journalistát éltette, Kovács Gyula kecskeméti joghallgató a 60-as bizottságot. Volt ugyan még néhány szónak, de ezeket már jóformányaiig hallgatták meg(végül már csak Kossuth Lajosnak jutott ki a tüzes s lelkes éltetés, ha jól hallottuk, a fiatal Radic bey szintén emelt érte poharat). Azt mondanunk sem kell, hogy minden felköszöntés — különösen mely a török nemzetre illetőleg vendégeire vonatkozott a kellő méltatásban részesült. Az egyes beszédek után a török ifjak fölemelkedtek, majd körüljárva az asztalokat, kaczintottak a lakomázókkal. „Éljen a török s magyar nemzet“ ez volt minden ajkon — és bizonynyal minden szívben is. Időközben számos távirat is érkezett Zalaegerszegről, Dunaföldvárról stb., melyeket éljenzéssel fogadtak. Még néhány felköszöntés — többek között a buzgó s fáradhatlan Erődi Bélára — és b. Kaas Ivor a lakomát befejezettnek nyilvánító. A vendégek a népszínházba készülvén, lelkes éljenzés között hagyták oda az udvart, melyből kilépve a csarnokba tódult tömeg által élénken üdvözöltettek. A lakomázók egy része visszamaradt, a java azonban szintén a színházba sietett — a török vendégekkel együtt Ekkor már 7 óra felé járt az idő. A népszínházban. A népszínház ma ünnepi jelleget öltött. A nézőtér telve volt a legválogatottabb közönséggel; a páholyokban számost aristokrata, képviselő foglalt helyet; a férfiak kivétel nélkül feketében és a hölgyek is a szokottnál még díszesebb öltözetekben. Türelmetlenül, várt mindenki a török vendégekre. Ezek a kerepesi utón végigkocsizva, melyen szintén nagy néptömeg gyűlt össze, 7 óra után léptek be a számukra kijelölt hat, első emeleti páholyba. Kint a színház bejáratánál oly tolongás volt, hogy csak ügygyel-bajjal jöhettek be, pedig külön utat nyitottak számukra. Amint a páholyokban meglátta a közönség a fezes vendégeket, perczekig tartó tapsban tört ki, mely alig akart csillapodni. Ismételve föl kellett állniok, köszönni láttatni. A taps lecsillapultával a látcsövek kezdték működésöket s ezen jelenet tartott mindaddig mig csak a függönyt fel nem húzták. A népszínház Kozikit tűzte ki előadásul, helyesen vagy helytelenül-e azt most fejtegetni nem akarjuk. Annyit azonban megemlíthetünk, hogy a szereplők mind kitettek magukért, különösen Soldosné, kinek már megjelenése elég volt, hogy élénk tapsot keltsen, még a török urak részéről is. Mindjárt kezdetben egy gyönyörű bokrétát kapott. A népszínház, valamint a jó előadás látszólag érdekelték vendégeinket. A mellettük levő urak fölvilágosításait ritkán vették igénybe, hanem annál inkább tekingettek körül látcsöveikkel. A közönség pedig egyre várta az alkalmat melynél ismét megújíthassa rokonszenvi tüntetését. S ezen alkalom megjött. A második felvonás egyik szép couplet áriáját énekelte Soldosné és már el is végzett belőle két strophát, midőn egy harmadikba s egy újba kezdett. Ide igtatjuk e strophát, mely maga eléggé kifejezheti s magyarázhatja meg a keltett hatást. A török ember a magyar ember keserű harciban volt sokat De a veretlen, a közös ellen Most kimutatta utjukat S egymást megértve szép ölelésbe íme a testvérnépet lásd, Hogy viszonozta a török szófia íme a magyar látogatást. E szerint a ki van szófia Az isten hozta és Allah hozta íme most tudja, meg is érti tán Ha kihirdettem tiszta magyarán. Lehetetlen leirni a jelenetet, mely e versszak elénekelése után következett. Az egész színház, a karzattól kezdve a páholyokig egy köztengerré látszott válni, kendők lobogtak, a férfiak fölálltak helyeikről s úgy tapsoltak. A vendégek szintén fölemelkedtek, szintén tapsoltak, hajtogatták magukat — mind hiába. Soldosnénak háromszor kellett ismételni a dalt s mégsem volt elég. Az elődás ezután zavartanul folyt le. Vendégeink bevárták a darab végét s lelkes éljenzés közül távoztak haza, a Hungáriába. A kerepesi utón számos ablak ki volt világítva s egész este hullámzott föl s alá az egybegyült sokaság. Hivatalos. Kinevezések. A m. kir. igazságügy miniszter Horald Árpád deési ügyvédet a jászberényi Moldován Simon oraviczabányai kir. járásbirósági aljegyzőt pedig a fehértemplomi kir. törvényszékhez jegyzőkké, Szentiványi József lugosi kir. törvényszéki írnokot az oraviczabányai kir. járásbírósághoz aljegyzővé, és Végh Kálmán pozsonyi ügyvédi gyakornokot a csornai kir. járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá nevezte ki. — Áthelyezések. A m. kir. igazságügyminiszter Ambrózy Mihály székesfehérvári kir. alügyészt a nyíregyházi — és Lázár Kálmán békés-gyulai kir. alügyészt a székes-fehérvári kir. ügyészséghez helyezte át. — Előléptetések. A m. kir. pénzügyminiszter a kolozsvári katasteri kerületbe, kerületi felügyelővé: Demeter Károly szász-régeni becslőbiztost, ifj. Nagy József nagy-szalontai földbirtokost és városi főjegyzőt a debreczeni katasteri kerület a szalontai járásába becslőbiztossá nevezte ki, Xhaisz Péter szalontai járási becslőbiztost pedig a békéscsabai becslőjárásba helyezte át; a kassai katasteri kerületben becslőbiztosokká• Bassó Bertalan földbirtokost és katasteri pótbiztost az edelényi és Lengyel József földbirtokost a mezőkövesdi becslőjárásba, végre pedig a temesvári katasteri kerület karánsebesi becslőjárásába Vidovits Antal nagy-szent-miklósi lakost és okleveles gazdát becslőbiztossá nevezte ki. — Állomáson való megerősítés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a karánsebesi állami polgári iskolához tanitóul ideiglenes minőségben kinevezett Mandreanu Vazult állomásán végleg megerősítette. — Lemondás. Gróf Csáky Rezső 5-ik lovas ezredbeli szabadságolt állományú honvéd lovas százados, a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. — Uj egyesületk. A fogarasi ,,német dalárda alapszabályai, s a barsmegyei oszlányi járásbeli önkéntes tűzoltóegylet alapszabályai a m. kir. belügyminisztérium által a bemutatási záradékkal elláttattak. — Kitüntetés. A király dr. Albert Ferencz hevesmegyei tanfelügyelőnek a királyi tanácsosi czimet adományozta. — A pápa püspöki jubileumára már április 26-án számos ajándék és műtárgy érkezett, melyek az egyidejűleg rendezett vaticáni műkiállitás termeibe helyeztetnek el. — Apponyi György gróf hosszabb gyöngéikezdéséből fölépült s elhagyta Nizzát; két vagy 3napot Bécsben az osztrák katolikusok gyűlésében fog tölteni, mikép a „Magyar Állam“ megbízható forrásból értesül. . . A budapesti philologiai társaságnak máj. 2* (szerdán) d. u. 5 órakor az Akadémia Kisfaludytermében tartandó ülésére. Tárgyai: 1. Megjegyzések Ábel Jenő úr értekezésére a Hóman-féle Pindarus kiadásról és önálló magyar philologiai irodalomról Dr. Hóman Ottótól. 2. Theocritus I. idyllje. Ford. Hegedűs István. 3. Esete az indoeurópai nominativus Szamosi Jánostól.