Ellenőr, 1877. június (9. évfolyam, 180-232. szám)

1877-06-01 / 180. szám

telességem lesz őt védelmezni. Ez feladatom, a­me­lyet nem fogok elhanyagolni. — Fogadja főügyész úr kitűnő tiszteletem biztosítását. NAPLÓ. BÉCS, május 31 .(Távirat. — Saját külön tudósítónktól.) Az udvar mint a múlt évben, az idén is rendelkezésére bocsátotta Andrássy gróf külügyminiszternek a schönbrunni vár­kastély hietzingi osztályát nyári lakus s a mi­niszter a napokban költözködik oda át. Fiume, május 31. (Eredeti távirat.) Az Amadis nevű első rendű angol gőzös most rakodik az itteni révben London számára. Fiumei ügynöke Oszvinak Lajos távirati rendelet alapján bármely árunak a gőzösön szállítását elvállalja és pedig a súlyba eső áru súly tonnáját tizenhat sillinggel, könnyebb árut arányban ; a gőzös június hó 6-án esetleg 9 dikén indul. A fiumei angol tengeri forgalom egyáltalán nagyobb lendü­letet kezd venni, e hó 23-án a Lubrina, 25-én Zanela, 26-án Opach angol gőzösök indultak jelentékeny rakománynyal Glas­­gowba, Liverpoolba és Londonba. Athén, máj. 31. Kumundurosz, támogatatva Trikupisz és Deligeorgisz által, a királynak kö­vetkező miniszteri névsort fog előterjeszteni: Bel­­ügy : Kumundurosz; külügy : Kontosztavlosz; igaz­ságügy : Papamikhalopulosz; pénzügy: Szotiropu­­losz ; hadügy : Permezasz ; tengerészet: Kamaresz ; közoktatásügy: Leopulosz. Athén, máj. 31. Az új kabinet következőleg alakult meg : Külügyér és elnök: Kumundurosz ; belügy: Papamikhalopulosz ; pénzügy: Szotiropu­­losz; hadügy: Permezasz; tengerészet: Bubulisz ; igazságügy: Kontosztavlosz, és közoktatásügy: No­­tarasz. Trikupisz és Deligeorgisz pártjai megígérték tám­ogatásukat az uj cabinetnek. A regnicoláris deputatiók. (Eredeti tudósítás.) Bécs, május 30. este. A magyar quóta-bizottság úgy látszik egy kis bakot lőtt tegnapi határozatával, melynek értelmé­ben elvetette azon, úgy hiszem Fálk Miksától szár­mazott egyetlen helyes és indokolt indítványt, hogy küldjön ki a bizottság egy albizottságot, mely az­után megbizatott volna azzal, hogy készítsen és ter­­jeszszen elő egy kész javaslatot. Hanem úgy látszik, néhány tagot bántott a féltékenység, hogy be nem jut abba az albizottságba- és egy P/2 vita után szépen rájöttek arra a gondolatra, hogy legjobb lesz, ha az egész bizottság albizottsággá alakul és jegyzőkönyv nélküli konferentiákat tart, melyben le­het megváltoztatható határozatokat hozni. Haynald­­nak az indítványa, hogy bizassék a javaslat kidol­gozása egy előadóra, tehát bizassék egy emberre, azt a­mit öt egyénre bízni nem mertek, természete­sen elejtetett. Hogy azonban mit fog most tenni a magyar bizottság, azt úgy látszik maguk a tagok sem tudják. Csak nem lehet 15 ember beszédéből, kik közt alig van kettő még egy véleményen, egy javaslatot készíteni ? El fognak most vitatkozni az előterjesztett kimutatásokon egynéhány napig és végre mégis kénytelen a bizottság egy kis albizott­ságra a javaslat fogalmazását bízni. Mert a kor­mány által előterjesztett javaslat nem tekinthető tárgyalási alapul, — hisz a kormány nem terjeszt elő regnicoláris bizottságnak elfogadandó javaslato­kat — hanem épp úgy mint a kimutatások, melyek még hiányosak, segédanyagul a szükséges kipuha­­tolásokra. Maga a bizottság szükségképpen utasítva van, maga föllépni javaslatokkal és ajánlatokkal. Az osztrák bizottságban még nagyobb a zűr­zavar és határozatlanság Egy tagja pláne föl akarja az egész quotakérdést dönteni és az isme­retes, a delegatió-intézmény megváltoztatására c­élzó javaslatot ebben a bizottságban pertractáltatni. Töb­bek, és félő, hogy a nagy­­többség hallani sem akar a vámrestitutio kérdésének Magyarország irányában való igazságos megoldásáról, sőt vannak még olya­nok is, akiknek azonkívül sok a 68*6°/0 és ezen arányt is meg akarják változtatni Ausztria javára. Nagyon természetes, hogy a dolgok ilyetén állásá­nál szó sem lehet gyors tárgyalásokról. A­mint a magyar bizottság egyszer tisztában lesz elvileg legalább, hogy mit kíván és mit köve­tel, nem fog késni határozott propositiókkal föl­lépni és azokat az osztrák bizottságnak formulázva átküldeni, addig azonban nem fog valami nevezete­sebb mozzanat föltűnni, ha csak egy kormánypárti bizottsági tag kormányellenes viszketegei nem, ki jónak látja most frándírozni a kormány ellen, mi­kor a minisztérium tulajdonképpen egészen háttérbe vonul és bizottság bizottság ellen áll. * Ugyanerre vonatkozólag a következőt írják Bécsből a „Bud. Corr.“-nek: Szlávy elnök a ta­nácskozásokat igen tapintatosan vezeti. Az ülések a korábbi erdélyi udvari canc­ellária termében tar­tatnak. A terem egyik oldala Tisza miniszterelnök szobájával szomszédos, a másik a pénzügyminisz­terével. A küldöttség horvát tagja, Jakics Antal, a­ki egy szót sem tud magyarul, nem valami jól é­rzi magát, s­ egy Horvátországra és határőrvidékre vonatkozó külön indítványnyal készül fellépni. Az ellenzéki tagok eddig igen tartózkodók. B. Bán­­hidy Béla csak későbbre helyezte kilátásba az „elvi kérdést“ és b. Sennyey eddig inkább csak forma­litásokról beszél, míg gr. Széchen Antal ismételve a kormány mellett nyilatkozott. Az igazságü­gyminiszter a szegény­jogra nézve a következő körrendeletét bocsátotta ki: A budapesti és maros­vásárhelyi kir. ítélő­táblák területén levő bíróságok előtt, polgári jog­ügyeiket szorgalmazó horvát-szlavónországi lakosok szegény­ joga tekintetében, a következő szabályok alkalmazandók: I. Megadandó a szegény­jog azon horvát- és szlavónországi lakosoknak, a­kik lakhe­lyük hatóságának bizonyítványával kimutatják, hogy reájuk nézve fenforognak azon feltételek, melyek lakhelyük törvényei szerint, a szegény­ jog engedé­lyezéséhez megkívántatnak. Ennek megfelelőleg a Horvát-Szlavonország területén levő bíróságok is hasonlóan fognak eljárni a budapesti és maros­vá­sárhelyi kir. izélő­ táblák területén lakó, s polgári jogügyeiket a horvát-szlavonországi bíróságok előtt szorgalmazó felek szegény­joga tekintetében. II. A horvát-szlavonországi lakosok szegény­joga érvényes a polgári jogügyeket tárgyazó meg­keresések foganatosításánál is. Ennélfogva a költ­ség megtérítésének követelése nélkül foganatosítan­­dók a horvát-szlavónországi bíróságoknak a terü­letükön lakó és szegényjogot élvező felek polgári jogügyeit tárgyazó megkeresései, valamint a hor­vát-szlavónországi bíróságok is a költség megtérí­tésének követelése nélkül fogják foganatosítani a bu­dapesti és marosvásárhelyi kir. itélő­ táblák terüle­tén levő bíróságoknak, a területükön lakó és sze­gényjogot élvező felek polgári jogügyeit tárgyazó megkereséseit. A felmerült költségek jegyzéke, a foganatosító bíróság által megküldendő a megke­reső bíróságnak. III. A horvát-szlavónországi lakosok szegény­joga tárgyában eddig felmerült és még függőben levő kérdések szintén a jelen szabályok értelmében oldandók meg. Esztergomi tisztujjitás. Május 30-ki kelet­tel a következőt írja esztergomi rendes levele­zőnk : E város tisztujitása hosszú és küzdelmes vajúdás után, melyet az ósdiak ellenében kitartással és erélylyel kelle kivívni, végre megtartatott. Az eredmény sikerdús. Megválasztattak polgármester­nek : Brinkman Antal kir. törvényszéki biró Győ­rött, városunk fia. Hírlik, hogy megválasztatását csak úgy fogadja el, ha bírói minősége után a kor­mány nyugdíjazni fogja. Ezt nem vagyunk képe­sek feltenni kormányunkról, a fenálló törvényes és gazdálkodási elvvel szemben, és hiszszük, hogy Brinkman választóit meg fogja becsülni azzal, hogy nem nézi üzletnek megválasztatását. Kapitánynyá Sallay Ede, tanácsosokká : Sziklai­ József és Nagy János; főjegyzővé: Takács Géza választattak meg. A választásnál Kruplanitz Kálmán alispán elnö­költ, kinek tapintatos és eszélyes eljárása az egész közönséget magával ragadta. 1. 1. Fiuméból jelentik a „B. C.“-nek, hogy a tor­pedók kivitelét ott megtiltották. Hivatalos. Kinevezések: A magyar igazságügyminisz­ter Sándor Kálmán marosvásárhelyi törvényzséki díjas gya­kornokot a maros­vásárhelyi s Kisfaludy Ákos budapesti ügyvédet a budapesti Ítélőtáblához tiszteletbeli segédfogalma­zókká, Brodszky Béla mohácsi kir. j birósági dijas joggyakor­nokot a pécsi kir. tvszékhez aljegyzővé és ifj. Simonovics Elek fővárosi volt ideiglenes telekkönyvvezetőt a győri kir. tvszékhez telekkönyvi írnokká nevezte ki. — Előléptetések. A m. kir. pénzügyminiszter Auguszt Ferencz rendelkezés alatti adótisztet a veszprémi kir. adófel­­ügyelőt mellé Ill­ad oszt. számtisztté, az aradi m. kir. pénz­ügyigazgatóság által Halász János makói, Dániel Gyula pan­­kotai és Bolics Béla békési ideiglenes minőségben kinevezett adóhivatali ellenőröket ezen minőségükben megerősítette ; a temesvári m. kir. pénzügyi igazgatóság Féhn János dohány­­áruda-raktári tisztet a temesvári m. kir. dohány­áruda és bé­­lyeg-raktárhoz ellenőrré nevezte ki. — A pozsonyi ügyvédi kamara köréből. A pozsonyi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy néhai Biermann Károly pozsonyi ügyvéd és kamarai tagnak nevét, bekövetkezett elhalálozása folytán, az ügyvédi lajstromból ki­törölte, és a halaszthatlan teendők teljesítésére, a meghatáro­­zott özvegyének határozott kérésére Brolly Tivadar pozsonyi lakos ügyvédet rendelte ki gondnokul. — Az arnapi körmenet ma a szokásos egy­házi pompával, s a hívők tömeges részvéte mellett ment véghez a fővárosban. Szerencsére nem volt verőfény s igy a szintén szokásos napszurási és ájulási esetek nem zavarták az ájtatosságot. — Aczél Péter főispánt az „Alföld“ értesü­lése szerint kormánybiztossá nevezte ki a minisz­terelnök. Megbízatása Arad város és megye terüle­tére terjed ki az árvízveszély tartama alatt. — A Kisfaludy-társaság havi ülése tegnap nem igen látogatott volt — sem a tagok, sem a közönség részéről. Pedig a programm változatos­ságát illetőleg elég érdekes volt. Tóth Kálmán két hangulatteljes költeménye („A bűnhődők“ és „Er­zsike“) után — melyeket Vadnay Károly olvasott föl, Rákossy Jenő mutatott be egy fejezetet „A legnagyobb bolond“ czímű most készülő regényé­ből. A fölolvasott rész egy békétlen meghasonlott öreg­ember lélekrajzát nyújtja, ki halálos ágyán sem tud kibékülni a világgal és istennel. A szer­zőt megéljenezték. Követte őt Abafi Lajosnak, Gre­­gu­s által fölolvasott „Hero­s Leander“ czímű dol­gozata, melyben kimutatja, hogy e tárgyat majd­nem minden nemzet népköltészete átvette, így a magyaré is, mit a „Kis Julis“ balladája eléggé bizonyíthat. Még Szilády Áron ismertetett egy „car­men miserabilét“, mely trochaeusokban és tíz so­ros, rimes versszakokban írva, valószínűleg a 13-ik században készült — mire az ülés folyó ügyek el­intézésére tért át. Uj alapitó tagok lettek 100— 100 írttal Pallavicini Sándor őrgróf és Lányi Gyula. Sebestyén Jenő Terentius- s Csiky Ger­gelynek Sophocles-forditásairól elismerőleg nyilat­koznak a kiküldött bírálók s ajánlják azok kia­datását, bár az előbbinél némi megszorítással. Még egy beérkezett drámai költeményt „A bölcsek köve“ czímmel adnak ki bírálat végett Kazár Emilnek, mire a gyűlés véget ért. — Több elfogatás történt e napokban hazaelle­nes tények miatt Oraviczán. Egy ottani oláh könyv­­kereskedő, bizonyos Tieranu boltjának hatósági zár alá tétele volt a bevezetés, melyre rögtön követ­kezett a könyvkereskedő elfogatása, ki mint a „N. Arader Ztg.“ irja, többféle hazaáruló nyomtatvá­nyokat terjesztett, s „Új Dácia“-féle térképeket árult. Ezen kívül még több egyént fogatot el a latóság, nyilvános bujtogatásért. A muszka rubel — jegyzi meg az idéztük lap — úgy látszik csí­rázni kezd, mihez a magunk részéről azt az észre­vételt csatoljuk, hogy: itt az aratás ideje. A kor­mány ne kímélje a kaszát. — Ma reggeli 4 órakor a budai ráczfürdő irá­nyában egy ismeretlen vidéki földmives, 40—45 éves egyén összerogyott, s mire segély érkezhetett volna már meg is halt. Holttestét a szt. Rókus-kórházba szállittották. Az ismeretlen férfi holttestén egy rummal félig telt palaczkon kívül, semmi sem ta­láltatott. — Két falu háborúja. Véres összeütközés tör­tént Szerb-Szent-Márton és Ivánda temes megyei köz­ségek lakosai között a mostani árvízveszély idején a védőtöltések átvágása miatt. A háborúság oly mérvet öltött, hogy — mint a „Temesi Lapok“ írja, tegnapelőtt két század gyalogságot kellett a rend helyreállítása végzett Temesvárról a helyszínére ki­küldeni. A verekedésben az egyik falu 20, a má­sik 18 sebesültet „hagyott a csatatéren“. — A szegedi szappanos asszony és a rubel. Eladott a portékájából több mázsát, ráéz kézre pedig, már mint a szegedi szappanos asszony, és pedig a temesvári piac­on. Fizetésre kerülvén a dolog, négy szép ezüst pénzt is oda pótolt a vevő a bankóhoz. „Hát ez mi király pénz!“, kérdi a szap­panos asszony, ki még nem látott ilyet.“ — Orosz pénz, rubel, magyarázza a rácz, akinek úgy látszik van módja a rubelben. — „Rubel!“ kiált fel az asszony; — „no istenverte muszkája, ezt se látod többet“ — szólt és hirtelen — zsebébe dugta az odiosus pénzt. Hiába ; nemcsak a római pápának, a szegedi szappanos asszonynak is „non élet“. — Cogolnicseán szenvedélye, ki indokolatlan sejtéseknek elejét veendők sietünk kijelenteni, hogy nem iszik. Az oláh külügyminiszternek igazán nemes passiója van — nem agarászik, nem is kártyázik — hanem képeket gyűjt. Régi képeket pedig. Magánlakása, mint a „Figaro“ levelezője írja, (ki Cogolnicseánt meginterviewálta) minden zugában telidesteli van a legkülönfélébb iskolák régi fest­ményeivel, még az a parányi dolgozószoba is, a­hol a vándorló Figarót fogadta, mutatott e nemből látni valót; bár a Figaro figyelmét inkább lekö­tötte egy kis dívány, a­melyen a szenvedélyes kép­­gyűjtő némileg szintén „festménybe“ játszó inge és papucsa hevert nagyurias nond­alane-szal. Szekrénye kincseit is megmutatta az oláh miniszter, többi közt egy arany tintatartót, melyet— úgymond­ — I. Napóleon ajándékozott volt a szultánnak , de arról nem szólt, hogy mikép került ez a szenvedélyes „képész“ gyűjteményébe.­­ A margitszigeti patvarista majális, mint a rendező bizottság jelenti, (június 2-án), az eddigi mozgalomból ítélve is, igen látogatott lesz, s legelőkelőb családok már­is megváltot­ták jegyeiket, s alig van a fővárosban szép nő, ki meg ne ígérte volna megjelenését. Az ügyvédi és bírói kar tekintélye­sebb tagjai, az ügyvédjelöltek egyesületének tiszteletbeli tagjai, úgy az egyesület díszelnöke , Mailáth György is megígérték a majálison leendő megjelenésüket. Jegyek szombaton, június 2-án, egész délelőtt, s délután 3 óráig az egyesület helyiségé­ben (hatvani­ utcza 3. sz. I. em.), délután 3 órától kezdve a Margitszigeten válthatók. — Flamon Cabrer­a a hires kar­lista vezér meg­halt. Cabrera 1810 augusztus 31-én Tortosában, Cataloniában született, kezdetben papi pályára adta magát, de nem sokára abba­hagyta, s kalandokra ment.1833-ban már don Carlos csapatainak vezére lett, s miután ellenfele, Mina tábornok, anyját s három nővérét legyilkoltatta, ő is rendkívüli vérengzéseket követett el. Legyőzetve végre, egy ideig eltűnt s holtnak hitték, hanem nemsokára Valencziában jelent meg egy sereg élén. Bunol és Burrasonnál győzött, de Torre Blancanál ismét csatát vesztett, majd újra mosolygott rá a szerencse, s urával Madridba vo­nulhatott. Don Carlos morellai grófnak s hadsegé­dének nevezte ki. Több szerencsétlen ütközet után­­1840. július 6-án Francziaországba menekült, de 1848. még egyszer Cataloniába jött megkísértve egy fölkelés rendezését, bár siker nélkül. 1849. végleg elhagyta Spanyolországot, s Anglia Went­worth városában­­telepedett meg. Itt érte el a na­pokban a halál. Cabrera nagy vagyont szerzett a háborúk alatt, s nagy­­­lábon is élt nejével együtt, ki angol származású. Élte vége felé­ igen megutálta párthiveit és alphonsista lett. — Nemzeti színház. Donadio Bianka k. a. ma este mint „éj királynője“ mutatta be magát Mozart „Varázsfuvolya“ czimü operában. Daczára az este felé kiderült időnek, Schikaneder botrányosan egy figyfi librettójának, a színház a művésznő vonz­erejénél fogva csaknem egészen megtelt, s a közön­ség bizonyára nem kevesebbé élvezett, mint azt remélte, amennyiben Donadio Bianka művészete egy fokot sem engedett elődjének, s iskolája,

Next