Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)
1878-05-05 / 224. szám
oglefsztust írok: Egész évre . . 20 fit — kr. Évnegyedre . S frt — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-vetcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által esőik bérmentes leveleket fogadunk el. Slaggelt ^kiadás. 224. szám. ^raVim wrffww a ToladóTurcsaiban, Budapesten, Eidor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laute & Cle. ez égnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. ,V\ t ' ο›' r * -túladó-hivatal, Budapesten, nádor-sztéra 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Budapest, vasárnap, május 5. 1878. X. évfolyam. ........... I 'i mi n—mnmwww.M.aaan.iiM—■ Budapest, május 4. Még mindig csak a jó reménység táplálja a diplomatiát, s semmi egyéb. Oroszország semmi által sem bizonyította, hogy hajlandó teljesen megfelelni Anglia követeléseinek, ez pedig minisztereinek nyilatkozatai által, hangsúlyozza álláspontjának rendületlenségét. Hogy mennyivel volna ilyen körülmények közt kedvezőbb a kilátás, azt nehéz felfogni, bár az olasz külügyminiszter is ily értelemben nyilatkozott ma a senatusban a két nap óta érkezett hírekről. Konstatálta ezenkívül Corti, hogy Olaszország semminemű lekötelezettségre nem lépett s megóvta nagyhatalmi állását. Arról, hogy Olaszország Németországgal együtt felszólította-e Angliát javaslatok ajánlására, a miniszter nem szólott, csak annyit említett, hogy a tárgyalásokban Olaszország a háború megakadályozására és congressus létrejövésére irányozta működését. * Sok mindenfélét jelentettek Berlin felől azóta, hogy első híre kerekedett az angol kormány azon szándékának, hogy flottát küldjön a Keleti Tengerre ; nem hiányoztak német részről a fenyegetések sem, a Dániánál és Norvégiánál megkísérlett egyezkedések Anglia ellen stb. A Journal des Débats egy berlini távirata most azt mondja, hogy mindezek a hírek egy túlbuzgó, officiosus, ferdítő zsurnalista koholmányai. * Az oroszok és törökök közt mind élesebbé válik a Batum, Sumla és Várna kiferetése körül folyó vita. A porta érthető és már többször megvilágított okokból — nem igen töri magát a san stefanoi szerződés ezen, vagy akármely másik pontjának hamaros teljesítésével. Az oroszok meg roszalják ezt a vonakodást s szerződésszegéssel vádolják a portát, a mely még ezzel sem sokat törődik, amig ő lehet a beata possidens azon várakban, melyek még nincsenek s talán nem is lesznek, orosz kézben. * Egy sereg képtelen hír járja sorba a lapokat Bosznia megszállásáról. Mi ismételve előadtuk, mit tartunk e tárgyról. Most csak azon egyszerű de a dolgok teljes ismeretein alapuló megjegyzésre szorítkozunk, hogy ha monarchiánk bármikor abba a helyzetbe jutna, hogy Boszniában is állást foglalni kénytelen lesz, ez az állásfoglalatu is semmi esetre nem fog Törökország beleegyezése nélkül megtörténni. A bécsi tanácskozásokról a „B. C.“ oly értelmű táviratokat közöl, hogy a két kormány közt a kiegyezés függő pontjaira nézve compromissum jött létre , a delegáltak összehívásának idejét azonban még ma nem állapították meg. A „Pester Lloyd“ április 29-én megjelent esti lapjában a főváros pénzügyi bizottságának ugyan e napon tartott üléséről szóló ama közleményre, mintha a budai várerődítésre vonatkozó ügyiratok, a honvédelmi minisztériumban elvesztek volna, illetékes helyről azon értesülést nyertük, hogy a kérdéses tárgyiratok említett minisztérium részéről, a főváros közönségének 17.185. 17. szám alatt megküldettek. A békésmegyei választópolgárok április 27-iki értekezletéről bővebb tudósítást kaptunk, mely egyszersmind egy bizonyos lap ferdítési viszketegének is alkalmas lesz talán véget vetni. A tudósítás így szól: B.Csaba, május. 2 Bartóky István, takarékpénztári igazgató úr egy privát jellegű értekezletet hívott össze B.Csabán, a felmerült új pártalakulással szemben követendő eljárás ügyében. A közfelkiáltással megválasztott elnök, Karassiay István felhívására mindenekelőtt Kemény Mihály országos képviselő adta elő a legújabb fúzió történetét, okadatolva körülményesen fejtegette, hogy miért szavazott ő a kormánynyal, s fölkérte a szép számmal egybegyűlt választókat, hogy nézeteiket az „Egyesült ellenzéki programmjára nézve előadni szíveskedjenek. Miután többen nyilatkoztak volna arról, hogy új pártállás foglalására a mostani körülmények között semmi okot nem találnak, s hogy a jelenlegi kormányt megbuktatni, anélkül, hogy valami jobbat bírjunk elérni, nem volna eszélyes dolog, felszólalt Zsilinszky Mihály, országos képviselő is, ki a kiegyezést nem fogadta ugyan el, de a kormány hazafias törekvései és küzdelmei iránt méltánylással viseltetik. Ha valakinek, akkor neki, ki a pártból kiszavazott, lett volna oka az új fusióhoz csatlakozni. Midőn azonban az uj fusió megtörtént, s az egyesült ellenzék programmja megjelent, mely a dolog lényegét kerüli, s csak általánosságokban mozog, inkább mint valaha meg volt győződve, hogy az uj párthoz nem tartozhatik, s részletesen körvonalazta a maga egyéni, nézeteit. Elővette az „egyesült ellenzéki“ programra mind a tizenkét pontját, s azokat egyenként bírálván azon meggyőződéseinek adott kifejezést, hogy azok közt egy sincs olyan — kivéve a kiegyezésre vonatkozó pontot — melyet akármely kormányas képviselő is nyugodt lelkiismerettel alá nem von. Kiemelte, hogy nem annyira az elveken eltérés, mint inkább azoknak mikénti aljában , mert hiszen ki nem akarná pélvasutak csportosítását, a honvédség feja jó közigazgatást, de nem az a kérdés, hogy miként lehet és egyáltalában let a jelen körülmények, a jelen pénzért megvalósítani. Megemlítette az k habozását némely fontos kérdésen az első pontba felvett, de utóbb kihagyott naiv passust az uralkodó ház iránti hűségről, mi általános derültséget okozott. Szólották még: Dr. Réthy Pál, Sztráka György és Dr. Báttaszéky L. ügyvéd mind azon egyértelemben. És miután egyetlen egy hang sem nyilatkozott az egyesült ellenzék mellett, az értekezlet egyhangúlag a szabadelvű pártban maradását nyilatkoztatta ki. — r. —ü. A köztárházak fogják a jövő városi közgyűlés tárgyát képezni. A városi képviselők közül sokan ma délután értekezletet tartottak, hogy mily állást foglaljanak el a főváros szerződési ajánlatára Meiggs és Church-től beérkezett válasz irányában. A cég legfontosabb ellenvetése az évi 125,000 frt subventió ellen irányul, amit az 5 millió arany forintnyi befektetési tőke után kérését s oly követelménykép állítja föl a 150,000 frt aranysegély biztosítását, amely nélkül a vállalatba semmi áron sem kezdhet. A cég a közraktárakat természetesen üzleti szempontból fogja föl s öt milliónyi tőkéjének 3°/6-os évi kamatját méltán hiszi kérdetni Budapesttől, mert, ha tőkéjét magyar állampapírokba fekteti, biztos 8% jövedelmet hozand s az üzleti riska veszélyétől is óva van. Azonban a cég egy új, eddig elé nem érintett kedvezményt tesz a városnak. Ha a jövedelem a 800*-t meghaladná, a fölösleget megosztja, és pedig nemcsak a subventió 33 évén át, hanem a használati jog 50 évén keresztül. Ezen kedvezmény jó hatást tett a fővárosi bizottsági tagok közt. Ráth Károly gyáros azon nyilatkozattal kezdt a cég ajánlatát pártoló véleményét, hogy az a 25.000 frt többlet nem képez nagyobb megterhelést a fővárosra 8°/0 haszonmegosztási ajánlattal szemben. A 8°/o jövedelemengedés oly méltányos, hogy üzletember annyinak reménye nélkül nem is kaphat ily nagyszerű vállalatba. Magától értetik, hogy az 5 millió befektetésre felügyelni kell s csak azon esetre szavazzák meg — úgymond — a kért 150 ezer arany forintot, ha ennek befektetése biztosítva lesz és ha kevesebbe jönnének az építési költségek, a subventióból is le kellene az aránylagos összeget vonni. Mátyus Arisztid is erős érveléssel védte azon álláspontot, amelyet Ráth foglalt el s számításai alapján kitűnt, hogy ha a raktárjövedelem csak egy-két százalékkal is meghaladja a 8%-ot a haszonmegosztás folytán eredő jövedelem megóvja a várost az évi tehertől. Többen mint Tencser, Krausz nehézségeket kezdtek emelni, részint a bevételek helyes ellenőrzésének lehetőségét támadták meg, részint a befektetési összeg nagyságát, mert egyikök szerint az elevátort s hat raktárt 3.900.000 forintból ki lehetne építeni. De Mátyus mindkét ellenvetést megczáfolta s az utóbbira különösen azt mondá, hogy Tolnay Lajos és Hyeronini államtitkár csak a zsebükben tartott nem kötelező levelekre hivatkoztak, midőn azt állították, hogy a saját régievel egy milliót meg lehet takarítani. Nyíri Lajos a 870-nál több hasznot problematikusnak tart, amire a főváros nem számíthat. S ha a clég számít a 8®/0-ra, minek ragaszkodik a 25.000 frt többlethez, elég lenne neki a 125 ezer is?! Dr. Ország Sándor: Ha problematikus a 9%, ugyancsak ez marad a 801% is. Tíz éve, hogy hazánk összes nemzetgazdászai hangsúlyozzák, hogy Budapestet kereskedelmi góczponttá, virágzó fővárossá csak az entropei-k tehetik. Alkudozunk három éve, csődöt írunk ki, vállalkozók alig akadnak . . . . Immár „proximus ardet dealegon!“ Ha a helyzet ma még roszabb, mint volt ezelőtt, annál jobban siessünk az orvoslással! Szóltak még hasonló értelemben pártolólag: Márkus Ignácz, Fuchs Gusztáv, Északy Károly, Dr. Schönberg Armin s végül maga az elnöklő Havas Sándor, kik a dolog országos fontosságától áthatva, 25 ezer forintnyi különbözet miatt nagy hibának tartották az ügy kockáztatását. Utóbbi azon reményét fejezte ki, hogy minden adóemelés nélkül, puszta költségvetési megtakarítás útján fedezetét lehet találni ez évi segélynek. A túlnyomó többség tehát a cég irányában kedvezően nyilatkozván, a jelen levő számos bizottsági tag elhatározta, hogy Ráth Károly intenziója szerint a szerdai közgyűlésen meg fogja szavazni a 150 ezer arany forint évi segélyt, mint maximális összeget. Az értekezlet még a többi pontokon is, amikre nézve a cég észrevételeket tett, átment és mindnyájára nézve méltányosnak találta az engedést, így remélhető, hogy a főváros közgyűlése immár meg fogja pecsételni a szerződést s a közraktárak építésének megkezdése a legközelebbi jövőben várható lesz. Velő tartja megszállva Lassziti és Sfakia közti területet, akik nem akarnak hallani a portával való kibékülésről, és Görögországgal akarnak egyesülni. Bécs, május 4. A Politische Correspondenz jelenti Bukarestből: Oroszország állítólag új katonai conventio tervét közölte a román kormánynyal. A tervezet feljogosítaná Oroszországot, hogy Ploiesti és Toksani mellett két tábort állítson, ellenben kötelezné Oroszországot, hogy a hadsereghez tartozó intézeteket távol fogja tartani a fővárostól, és még az orosz csapatok főparancsnokságát is valamely vidéki városban helyezné el; eddig azonban a román kormány vonakodik elfogadni ezt a conventiót. Róma, május 4. A senatusban Corui egy interpellátióra a kormány politikáját illetőleg ismételte a képviselőházban tett nyilatkozatait s hozzátéve, hogy Olaszország megóvta nagyhatalmi állását s semminemű lekötelezettségre nem lépett. Olaszországnak más hatalmakkal való tárgyalásainak czélja a háborúnak megakadályozása és a congressus létrejövetele volt. A külföldről két nap óta érkezett táviratok — jegyzi meg Corti — kedvezőbben hangzanak a békére nézve. Corti legközelebbre bejelenti a zöldkönyv kiadását. A senatus egyhangúlag elfogadta azon resolutiót, hogy a senatust a minisztérium nyilatkozatai kielégítették, s teljes bizalmát fejezvén ki, áttér a napirendre. Pétervár, május 4. Nikoláj nagyherczeg ma délután ide érkezett s a közönség őt lelkesedéssel fogadta. Táviratok:. Konstantinápoly, máj. 4. (Eredeti távirat.) Tegnap este Konstantinápoly utczáin nagy verekedések voltak angol hadi matrózok és a Meteor és Pomerania német ágyunaszádok legénysége közt. — Az Ali bej vezérlete alatt álló felkelők kiszorították az oroszokat Kadikiejből. Konstantinápoly, máj. 4. San Stefano kiürítését az oroszok még korántsem határozták el. A csapatok egy része egészségi okokból a közellevő magaslatokra vonult ugyan, de legnagyobb részük San Stefanóban marad. Az orosz csapatok és az angol flotta visszavonulását illetőleg folynak a tárgyalások. Alaptalan az a hír, hogy Tottleben tábornok tárgyalásokat folytat Hornby admirállal. Dátumban növeszik az agitátió az orosz occupátió ellen. A trácziai muzulmánok fölkelése szűnik. Bécs, máj. 4. Konstantinápolyból jelenti a Pol. Corro, Szavjet-pasa és Tottleben tábornok tegnap hosszasan értekeztek Sumla, Várna és Bátum váraknak az oroszok által erélyesen követelt kiürítéséről ; ezzel összefüggő Oroszország javaslata, hogy csapatai nagy részét a csataldsai megerősített vonalak mögé vonja vissza. Az oroszok a porta ellenvetéseit e várak kiürítése ellen szerződésszegő kísérletnek nevezik és visszautasítják. A trácziai pacificáló bizottság már összeült. Bécs, máj. 4. A Politische Correspondenz egyik athéni távirata megerősíti, hogy a thesszáliai fölkelők és az angol consulok közt egyezség jött létre, és jelenti továbbá, hogy az angolok békítő kísérletei Kréta szigetén eddig eredménytelenek maradtak, mert 12.000 jól fölfegyverzett krétai föl-Bécs, máj. 4. (Bud. Corr. távirata.) A miniszterek délelőtt 121/2 óráig értekeztek Auersperg herczegnél, ezután egy félóráig Andrássy grófnál. Egy órától három óráig minisztertanácsot tartottak ő felsége elnöklete alatt, melyben részt vettek Auersperg, Tisza, Széll, Pretis, Chlumetzky és Wenckheim miniszterek, és a kiegyezési differentiákat illetőleg teljes megegyezésre jutott a két kormány kölcsönös compromissum alapján. A magyar kormány a jövő hét közepén fogja ezt közölni a szabadelvűl és a parlamenttel. Délután 3—5 óráig közös miniszteri tanács volt ő felsége elnöklete alatt, de sem a delegáttok összehívási határidejét, sem a munkarendet nem tudták megállapítani, azért Tisza miniszterelnök itt marad. Széll pénzügyminiszter ma este utazik haza. BéCS, máj. 4. Az esti lapok jelentik, hogy a képviselői körökben határozottan hírlik, hogy a kormány legközelebb előterjesztést tesz a képviselőházban a delegáltok által engedélyezett 60 milliós hitel födözését illetőleg. Bécs, máj. 4. (Budap. Corr.) A 60 milliós hitel fedezetére vonatkozó törvényjavaslat ugyan már kész, de előterjesztését illetőleg még nem történt megállapodás. Bécs, máj. 4. A Pester Correspondenz jelenti : A kiegyezési differentiák, melyek évekig állandó feszültséget okoztak a birodalom két fele közt, végre ma kiegyenlíttettek. A miniszteri tanácsban, melyet, a két fél minisztereinek hosszasabb értekezést előzött meg, Auersperg herczegnél a két kormány véglegesen kiegyezett, és pedig a kölcsönös compromissum alapján. Azt is elhatározták, hogy az eredményt törvényjavaslatok alakjában azonnal előterjesztik Bécsben és Pesten, és természetesen most már a két parlament magatartásától függ, hogy a sok bajjal kivívott siker törvényes erőre emelkedjék. A delegációk összehívását még ma sem állapították meg s valamivel későbbre halasztották. A kiegyezés finalizálása végett a magyar miniszterek vasárnapig Bécsben maradnak. Bécs, május 4. A kormány javaslatát a tachaui vízkárosultak kölcsönét illetőleg első felolvasásban a költségvetési bizottsághoz utasították, hasonlóképen Oberstraut indítványát is a csehországi vízkárosultak előlegeinek visszafizetését illetőleg. Ezután folytatták a részvény-adótörvény részletes vitáját. A 3 §, illetőleg 9 szónok jelentkezett szólásra. Scharschmidt báró meg akarja változtatni a leírásra és amortisatióra vonatkozó pontot. Foregger valamennyi pontozatokat bírálta; a szelvényadót védi; a 3. pontot a bizottsághoz akarja utasítani átdolgozás végett. Auspitz védelmezi a bizottság indítványát és ellenzi a szelvényadót. Pacher megtámadja azt a határozatot, hogy a veszteséget csak egy évre szabad előírni. Krczeczanowicz módosítást indítványoz a betéteket a kamatozást illetőleg. Walterskirchen a társulatok érdekében szólal fel. Dinstl a takarékpénztárak mellett. Cherték a kormány képviselője kijelenti, hogy a betéteket nem szándékoznak megadóztatni. Tinti indítványozza a záloglevelek és a községi kötvények adómentességét. Cherték ezt ellenzi. Neuwirth támogatja Pacher indítványát, Auspitz ellenzi. Plener támogatja Tinti indítványát. Beer előadó végszava után a 3. §. legtöbb módosítását visszautasították és a bizottság javaslatát Tinti pótlékával elfogadták. A 6. és 8. kikezdést Scharschmidt szövegezése szerint fogadták el. A legközelebbi ülés kedden lesz. Berlin, máj. 4. A „Nordd. Alig. Ztg.“ megerősíti azon hírt, hogy Vilmos császár a „pour le merite“ rendjelet Nagy Frigyes arczképével Sándor czárnak adományozta. A mecklenburgi nagyherczeg vitte a rendjelet és Vilmos császárnak egy sajátkezüleg irt levelét Pétervárra, melyben állítólag ezen mondás is foglaltatik: Hadseregem büszke lesz arra, hogy ezen rendjelet felséged mellén fogja láthatni. Róma, máj. 4. Corti gróf válaszólván a senatus mai ülésében Montegano, Mariani és Curacioli által tett interpellátiókra, ezen válaszban, annak hivatalos szövegezése szerint, a miniszter legelőször reassumálta a helyzetet s azután igy folytatta: Miután a diplomába a háború kitörését meg nem akadályozhatta, most az iránt folynak a tárgyalások , hogy annak eredményei szabályoztassanak Olaszország törekvése oda irányult, hogy ezen tárgyalások menete simittassék. Kétséget nem szenved, hogy találnak egy oly közvetítő módot, mely Európát komoly bajoktól megóvandja. A legújabb hírek csak táplálhatják ezen reményt. Még eddig egy állam sem vállalkozott a szoros értelemben vett közvetítésre. Miután azonban Németország felajánlotta szolgálatait, a király kormánya azokat csak helyeselhette, külön tárgyalásokba azonban nem bocsátkozhatott. A kormány nincs lekötelezve semmi irányban sem, s további eljárásában is csakis az ország valódi érdekeit fogja szem előtt tartani. Az 1856-os szerződés még mindig lehet kiindulási pontja a tárgyalásoknak, melyeknek azonban az a czéljuk, hogy a közjogot összhangzásba hozzák az új, az események által teremtet helyzettel. Ezen tárgyalások alkalmával nem feledkezünk meg sem a nemzeti létünket képező alapelvekről, sem pedig kereskedelmünk szabadságáról. Nincs igazuk azoknak, kik a király kormányát félénkséggel vádolják. Olaszországnak nincs szüksége arra, hogy magát folytonos izgatottságban tartsa, hogy nagyhatalmi állását megvédje. Amúgy is fölkeresik Olaszországot, ha a dolgok komolyra találnak fordulni. A király kormánya mindenesetre meg fogja védeni az ország érdekeit, s fentartani részrehajthatlanságát, s be fogja bizonyítani, hogy Olaszország Európában a rend és a civilisatió egyik eleme. A miniszter azzal fejezte be beszédét, hogy bejelentette, miszerint legközelebb beterjeszti a diplomatiai okmányokat. Zágráb, máj. 4. A hivatalos lap dementálja a legközelebb megjelent tudósítást, hogy Rauch exbán birtokaira előjegyzett félmillió forint (a Ljonskopolje-kérdés) felsőbb befolyás által terültetek ki. Königsberg, (Poroszország) máj. 4. Az „Ostpreussische Zeitung“ szerint a birodalmi cancellár megengedte azon lovaknak kivitelét, melyek az idei május 25-től 29-ig tartó königsbergi lóvásáron a külföld számára vásároltatnak. Budapest, május 4. A német császár az oroszok urát érdemkereszttel díszíti fel, Mac Mahon poharat űzít a walesi herczeg egészségére, s az„ ez előtt ellenségeskedésben élő, most azonban örökre egyesült, angol és franczia nemzet jólétéért. Berlin és Pétervár, Páris és London rokonszenvnyilatkozatokat cserél ki egymással. Az ily nyilatkozatok magukban véve gyenge alapot képeznének politikai combinatiók felépítésére. Az uralkodók sokszor kezet szorítottak s csakhamar rá kardot rántottak egymás ellen. Sok uralkodói rokonszenven győzedelmeskedett már — és kell, hogy győzedelmeskedjék — a népek jól megfontolt érdeke. Aki tehát Vilmos császár és az orosz czár közti személyes barátságból Német- és Oroszország közti szövetségre volna következtetést, épp ugy csalatkoznék, mint az, ki a louvrei pohárköszöntésben Franczia- és Angolország alliance-ját pillantaná meg. Van azonban minden pohárköszöntésnél, az uralkodók kézszorításánál és személyes barátságánál sokkal biztosabb mértéke két nemzet belső csatlakozásának. Ez a közös érdek. E téren kiegyenlítődnek az ellentétek, rokonszenvvé lesz a neheztelés, szívélyes barátsággá a százados gyűlölet. Törökország három századon keresztül állt irtó harczban Magyarországgal. A világ meghódítására vágyó Ozman-dynastiának Magyarországon törött meg ereje. Magyarország a töröknek köszöni Mohácsát, nemzeti és állami fejlődésének hosszú századokon át való megakadályozását. A török nép ártott nekünk annyit, mennyit egyik nép árthat a másiknak hosszú, elkeseredett, nemzetgyilkos harczban. S mégis lehet-e nép és nép közt bensőbb rokonszenv, mint Törökország és Magyarország között. Itália virágzó városait, a világot egy századdal megelőző czivilizatióját a spanyol katholikus felség és a német császár zsoldosai dúlták vandáli módon. így jutott tönkre az olasz nép függetlensége fejedelemségről fejedelemségre. S mégis láttuk a legújabb korban Itáliát Spanyolország barátjaként, melynek királyt adott, láttuk Németország szövetségeseként a csatamezőn és a diplomatában. Ez a közös érdek hatása. Ily közös érdek készül egyesíteni Francziaországot és Angliát most barátságban, s utóbb szövetségben. Ha volt valaha két nép, mely egymás iránti gyűlöletét hagyta nemzedékről-nemzedékre, századról-századra, úgy ez a két nép a franczia és a brit nemzet volt. Az ellenszenv apáról fiúra szállt, a háborút a trónralépő fejedelem elődjének kormánypálctájával örökölte. A Henrikek és Károlyok irtó harczban álltak egymással. Az angolok léptei alatt Calaisnál megingott a franczia föld, a brit hódítás a Loire mögé vetette vissza a franczia királyságot. Viszont Francziaország, amikor csak tehette, ártott Angliának. Szövetkezett minden ellenségével, a spanyollal, az észak-amerikai forradalommal stb. Ez a nem szűnő, a nép vérébe oltott gyűlölet átszállt a jelen századra is. I. Napóleon meg akarta semmisíteni Britania kereskedelmét, birkózott Angliával szárazföldön és tengeren s kalandos tervet forralt a brit sziget meghódítására. Anglia viszont adott Napóleonnak Waterloo-t és St.Helenát, s nyugodtan a megelégedés egy nemével szemlélte Sedant, Páris ostromát, s annyi századon át rettegett versenytársának letiprását. Ámde az idők változtak. Az érdekkülönbség, mely Angliát és Francziaországot egymás ellenségévé tette, érdekközösséggé lett. A gyarmat politikának százados viszályai elintézést nyertek a múlt században, s pedig Francziaország hátrányára. Anglia elvesztette ugyan Éjszak-Amerikát, de megnyerte Indiát azon szerencsés harcrok által, melyekben Hastings, Clive szilárdsága győzedelmeskedett a franczia vitézség és leleményesség felett. Az európai vizek uralmát Angliának szerezte meg II. Fülöp ármádiájának tönkrejutása, a spanyol örökösödési háború s Gibraltár elfoglalása. A continentális egyensúly helyreállításában szintén Anglia győzedelmeskedett I. Napoleon megbuktatása által. S e pillanattól fogva nem létezett érdek, mely a két ország közt választó vonalat képezhetett volna, s ép azért mindazon angol politikának, mely 1815-től fogva Francziaország ellen fordult, nem volt reális alapja, hanem csak a traditió, az ősöktől örökölt ellenszenv. Gladstone-é az érdem, hogy e politikának legalább passive kifejezést adott a legújabb korban, de a következmények megmutatták, hogy a rokon- és ellenszenv politikája, mely nem gyökerez az érdekek tápláló talajában, mindig megboszulja mgát. Angliának szüksége van a continentális egyensúly fentartása czéljából erős Francziaországra,mert különben mint a tények megmutatták, maga Anglia kénytelen kardját ez egyensúly mérlegének megbillent tányérába vetni. Sedannál, Párisnál Konstantinápoly volt fenyegetve. Viszont Francziaországnak szüksége van Anglia barátságára, hogy nagy és hatalmas legyen. Egy ellenséges Anglia Francziaország háta mögött megbénítja Francziaország minden actióját. Ezt belátják ma Londonban és Párisban. A franczia és angol politika megtalálja az érintkezési pontot a közös érdekek területén. S ez ad súlyt Mac-Mahon pohárköszöntésének, melyekként a közös érdekekre támaszkodva a franczia és angol politika jövendőbeli programmját képezi. A két állam közti érdek-differenciák rég megszűntek. Innét túl minden érdek egymásra utalja Európa e két vezérállamát. Anglia önérzetes fellépése visszaadta Európának öntudatát. Francziaországnak Angliához — most, vagy jövőre való csatlakozása, visszaadhatja Európának a békét. Lapunk mai számta is mellékeljük Jotbschiitz E. Mró pösendorfi kézipar-házieszközökről szóló árjegyzékét. Felhívás a párisi és erfurti kiállításra küldendő iparosok segélyzése tárgyában. A párisi világkiállítás megnyitása küszöbén, midőn minden műveit és műveltségre törekvő ország termelő osztályainak figyelme Páris felé irányul, felesleges e kiállítás fontosságát kiemelni. A magyar törvényhozásnak s az érdekelt osztályoknak áldozatkészsége folytán hazánk mezőgazdasága, ipara és művészete e kiállításon megfelelő módon képviselve lez. A fő feladat most arról gondoskodni, hogy e kiállítás tanulságai iparunkra nézve el ne veszszenek, hanem minél nagyobb mérvben értékesíttessenek. E végből kívánatos, hogy minél több szakavatott iparosnak alkalma legyen a kiállítás megszemlélésére és tanulmányozására, és pedig úgy, hogy a tanulmányozás eredményeiről — a teendő jelentések által — az egész iparos közönség is tudomást nyerhessen. A párisi világkiállítás folyama alatt Erfurtban is tartotik egy speciális nemzetközi kiállítás oly gépek és eszközökből, melyek a kézműiparban alkalmaztatnak, és ezt a gyáriparral szemben versenyképessé teszik. Hazai viszonyaink között ezen kiállítás annál nagyobb fontossággal bír, mivel iparunk ma még legnagyobbrészt a kézműre van utalva. Kívánatos tehát, hogy ezen kiállítás tanulságai is tudomására jussanak iparosainknak. A kettős czél elérése végett az alulírt iparegyesület, visszaemlékezve azon szép eredményekre, melyeket az 1873-iki bécsi kiállítás alkalmával adakozások gyűjtése utján elérnie sikerült, Posner K. Lajos annak az egyesület kiállítási szakosztályában tett s az áldozatkészség nemes példaadásával támogatott indítványa folytán elhatározta, adományok gyűjtését eszközölni, hogy a begyülendő összegből néhány szakavatott iparos küldessék Párisba és egyúttal Erfurtba. E végből azon tiszteletteljes kérelemmel fordulunk a hazai közönséghez, főleg pedig a főváros iparosaihoz és mindazon testületekhez és magánegyénekhez, kik a hazai ipar előmozdítását szívükön viselik, hogy a kitűzött czélt adományaikkal elősegíteni kegyeskedjenek. A kegyes adományok az egyesület közlönyeiben fognak nyugtáztatni. Kelt Budapesten az országos magyar iparegyesület igazgatóságának 1878. évi április 11-én tartott üléséből. Az igazgatóság nevében: Mudrony Soma, igazgató.