Ellenőr, 1878. május (10. évfolyam, 216-272. szám)

1878-05-05 / 224. szám

oglefsztu­st írok: Egész évre . . 20 fit — kr. Évnegyedre . S frt — kr. Félévre . . . 10 . — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-vetcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által esőik bérmentes leveleket fogadunk el. Slag­gelt ^kiadás. 224. szám. ^raVim wrffww a ToladóTu­rcsaiban, Budapesten, Eidor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lau­te & Cle. ez égnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. ,V\ t ' ο›' r * -túladó-hivatal, Budapesten, nádor-sztéra 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Budapest, vasárnap, május 5. 1878. X. évfolyam. ........... I 'i mi n—mnmwww.M.aaan.iiM—■ Budapest, május 4. Még mindig csak a jó reménység táp­lálja a diplomatiát, s semmi egyéb. Oroszor­szág semmi által sem bizonyította, hogy hajlandó teljesen megfelelni Anglia követe­léseinek, ez pedig minisztereinek nyilatkozatai által, hangsúlyozza álláspontjának rendület­­lenségét. Hogy mennyivel volna ilyen kö­rülmények közt kedvezőbb a kilátás, azt ne­héz felfogni, bár az olasz külügyminiszter is ily értelemben nyilatkozott ma a sena­­tusban a két nap óta érkezett hírekről. Konstatálta ezenkívül Corti, hogy Olaszor­szág semminemű lekötelezettségre nem lé­pett s megóvta nagyhatalmi állását. Arról, hogy Olaszország Németországgal együtt felszólította-e Angliát javaslatok ajánlására, a miniszter nem szólott, csak annyit emlí­tett, hogy a tárgyalásokban Olaszország a háború megakadályozására és congressus létrejövésére irányozta működését. * Sok mindenfélét jelentettek Berlin felől azóta, hogy első híre kerekedett az angol kormány azon szándékának, hogy flottát küldjön a Keleti Tengerre ; nem hiányoztak német részről a fenyegetések sem,­ a Dániá­nál és Norvégiánál megkísérlett egyezkedé­sek Anglia ellen stb. A Journal d­es Débats egy berlini távirata most azt mondja, hogy mindezek a hírek egy túlbuzgó, officiosus, ferdítő zsurnalista koholmányai. * Az oroszok és törökök közt mind éle­sebbé válik a Batum, Sumla és Várna ki­­feretése körül folyó vita. A porta érthető és már többször megvilágított okokból — nem igen töri magát a san­ stefanoi szerződés ezen, vagy akármely másik pontjának ha­­maros teljesítésével. Az oroszok meg ro­­szalják ezt a vonakodást s szerződés­szegés­­sel vádolják a portát, a mely még ezzel sem sokat törődik, a­mig ő lehet a beata possidens azon várakban, melyek még nin­csenek s talán nem is lesznek, orosz kézben. * Egy sereg képtelen hír járja sorba a lapokat Bosznia megszállásáról. Mi ismételve előadtuk, mit tartunk e tárgyról. Most csak azon­ egyszerű de a dolgok teljes ismeretein alapuló megjegyzésre szo­rítkozunk, hogy ha monarchiánk bármikor abba a helyzetbe jutna, hogy Boszniában is állást foglalni kénytelen lesz, ez az állásfoglalatu is semmi esetre nem fog T­örökország beleegyezése nélkül megtörténni. A bécsi tanácskozásokról a „B. C.“ oly értel­mű táviratokat közöl, hogy a két kormány közt a kiegyezés függő p­ontjaira nézve compromissum jött létre , a delegáltak összehívásának idejét azonban még ma nem állapították meg. A „Pester Lloyd“ április 29-én megjelent esti lapjában a főváros pénzügyi biz­ottságának ugyan e napon tartott üléséről szóló ama közleményre, mintha a budai várerődítésre vonatkozó ügyiratok, a honvédelmi minisztériumban elvesztek volna, ille­tékes helyről azon értesülést nyertük, hogy a kér­déses tárgy­iratok említett minisztérium részéről, a főváros közönségének 17.185. 17. szám alatt meg­küldettek. A békésmegyei választópolgárok április 27-iki értekezletéről bővebb tudósítást kaptunk, mely egy­szersmind egy bizonyos lap ferdítési viszketegének is alkalmas lesz talán véget vetni. A tudósítás így szól: B.­Csaba, május. 2 Bartóky István, takarékpénztári igazgató úr egy privát jellegű értekezletet hívott össze B.­­Csabán, a felmerült új pártalakulással szemben kö­vetendő eljárás ügyében. A közfelkiáltással megvá­lasztott elnök, Karassiay István felhívására min­denekelőtt Kemény Mihály országos képviselő adta elő a legújabb fúzió történetét, okadatolva körül­ményesen fejtegette, hogy miért szavazott ő a kor­mánynyal, s fölkérte a szép számmal egybegyűlt választókat, hogy nézeteiket az „Egyesült ellenzéki programmjára nézve előadni szíveskedjenek. Miután többen nyilatkoztak volna arról, hogy új pártállás foglalására a mostani körülmények kö­zött semmi okot nem találnak, s hogy a jelenlegi kormányt megbuktatni, anélkül, hogy valami job­bat bírjunk elérni, nem volna eszélyes dolog, fel­szólalt Zsilinszky Mihály, országos képviselő is, ki a kiegyezést nem fogadta ugyan el, de a kor­mány hazafias törekvései és küzdelmei iránt mél­tánylással viseltetik. Ha valakinek, akkor neki, ki a pártból kiszavazott, lett volna oka az új fusióhoz csatlakozni. Midőn azonban az uj fusió megtörtént, s az egyesült ellenzék programmja megjelent, mely a dolog lényegét kerüli, s csak általánosságokban mozog, inkább mint valaha meg volt győződve, hogy az uj párthoz nem tartozhatik, s részletesen kör­­vonalazta a maga egyéni, nézeteit. Elővette az „egyesült ellenzéki“ programra mind a tizenkét pontját, s azokat egyenként bírál­ván azon meggyőződéseinek adott kifejezést, hogy azok közt egy sincs oly­an — kivéve a kiegyezésre vonatkozó pontot — melyet akármely kormány­as képviselő is nyugodt lelkiismerettel alá nem von. Kiemelte, hogy nem annyira az elvek­en eltérés, mint inkább azoknak mikénti al­jában , mert hiszen ki nem akarná pél­­vasutak csportosítását, a honvédség fej­­a jó közigazgatást, de nem az a kérdés, hogy miként lehet és egyáltalában le­­t a jelen körülmények, a jelen pénz­­ért megvalósítani. Megemlítette az k habozását némely fontos kérdé­sen az első pontba felvett, de utóbb kihagyott naiv passust az uralkodó ház iránti hűségről, mi általános derültséget okozott. Szólot­ták még: Dr. Réthy Pál, Sztráka György és Dr. Báttaszéky L. ügyvéd mind azon egyértelemben. És miután egyetlen egy hang sem nyilatkozott az egyesült ellenzék mellett, az értekezlet egyhan­gúlag a szabadelvű pártban maradását nyilatkoz­tatta ki. — r. —­ü. A köztárházak fogják a jövő városi közgyű­lés tárgyát képezni. A városi képviselők közül sokan ma délután értekezletet tartottak, hogy mily állást foglaljanak el a főváros szerződési ajánla­tára Meiggs és Church-től beérkezett válasz irányá­ban. A c­ég legfontosabb ellenvetése az évi 125,000 frt subventió ellen irányul, a­mit az 5 millió arany forintnyi befektetési tőke után kérését s oly köve­­telménykép állítja föl a 150,000 frt aranysegély biztosítását, a­mely nélkül a vállalatba semmi áron sem kezdhet. A c­ég a közraktárakat természete­sen üzleti szempontból fogja föl s öt milliónyi tő­kéjének 3°/6-os évi kamatját méltán hiszi kérdetni Budapesttől, mert, ha tőkéjét magyar állampapí­rokba fekteti, biztos 8% jövedelmet hozand s az üzleti risk­a veszélyétől is óva van. Azonban a c­ég egy új, eddig elé nem érintett kedvezményt tesz a városnak. Ha a jövedelem a 80­0*-t meghaladná, a fölösleget megosztja, és pedig nemcsak a sub­­ventió 33 évén át, hanem a használati jog 50 évén keresztül. Ezen kedvezmény jó hatást tett a fő­városi bizottsági tagok közt. Ráth Károly gyáros azon nyilatkozattal kezdt a c­ég ajánlatát pártoló véleményét, hogy az a 25.000 frt többlet nem ké­pez nagyobb megterhelést a fővárosra 8°/0 haszon­megosztási ajánlattal szemben. A 8°/o jövedelem­engedés oly méltányos, hogy üzletember annyinak reménye nélkül nem is kaphat ily nagyszerű válla­latba. Magától értetik, hogy az 5 millió befekte­tésre felügyelni kell s csak azon esetre szavazzák meg — úgymond — a kért 150 ezer arany forin­tot, ha ennek befektetése biztosítva lesz és ha ke­vesebbe jönnének az építési költségek, a subven­­tióból is le kellene az aránylagos összeget vonni. Mátyus Arisztid is erős érveléssel védte azon ál­láspontot, a­melyet Ráth foglalt el s számításai alapján kitűnt, hogy ha a raktárjövedelem csak egy-két százalékkal is meghaladja a 8%-ot a ha­szon­megosztás folytán eredő jövedelem megóvja a várost az évi tehertől. Többen mint Tencser, Krausz nehézségeket kezdtek emelni, részint a bevételek helyes ellenőrzésének lehetőségét támadták meg, részint a befektetési összeg nagyságát, mert egyikök szerint az elevátort s hat raktárt 3.900.000 forintból ki lehetne építeni. De Mátyus mind­két ellenvetést megczáfolta s az utóbbira különö­sen azt mondá, hogy Tolnay Lajos és Hyeronini államtitkár csak a zsebükben tartott nem kötelező levelekre hivatkoztak, midőn azt állították, hogy a saját régievel egy milliót meg lehet takarítani. Nyíri Lajos a 870-nál több hasznot problematikus­­nak tart, a­mire a főváros nem számíthat. S ha a clég számít a 8®/0-ra, minek ragaszkodik a 25.000 frt többlethez, elég lenne neki a 125 ezer is?! Dr. Ország Sándor: Ha problematikus a 9%, ugyan­csak ez marad a 801% is. Tíz éve, hogy hazánk összes nemzetgazdászai hangsúlyozzák, hogy Buda­pestet kereskedelmi góczponttá, virágzó fővárossá csak az entropei-k tehetik. Alkudozunk három éve, csődöt írunk ki, vállalkozók alig akadnak . . . . Immár „proximus ardet dealegon!“ Ha a helyzet ma még roszabb, mint volt ezelőtt, annál jobban siessünk az orvoslással! Szóltak még hasonló érte­lemben pártolólag: Márkus Ignácz, Fuchs Gusztáv, Északy Károly, Dr. Schönberg Armin s végül maga az elnöklő Havas Sándor, kik a dolog országos fontosságától áthatva, 25 ezer forintnyi különbözet miatt nagy hibának tartották az ügy koc­káztatá­­sát. Utóbbi azon reményét fejezte ki, hogy minden adóemelés nélkül, puszta költségvetési megtakarítás útján fedezetét lehet találni ez évi segélynek. A túlnyomó többség tehát a c­ég irányában kedvezően nyilatkozván, a jelen levő számos bizottsági tag elhatározta, hogy Ráth Károly intenziója szerint a szerdai közgyűlésen meg fogja szavazni a 150 ezer arany forint évi segélyt, mint maximális összeget. Az értekezlet még a többi pontokon is, a­mikre nézve a c­ég észrevételeket tett, átment és mind­nyájára nézve méltányosnak találta az engedést, így remélhető, hogy a főváros közgyűlése immár meg fogja pecsételni a szerződést s a közraktárak építésének megkezdése a legközelebbi jövőben vár­ható lesz. Velő tartja megszállva Lassziti és Sfakia közti te­rületet, a­kik nem akarnak hallani a portával való kibékülésről, és Görögországgal akarnak egyesülni. Bécs, május 4. A Politische Corres­pondenz jelenti Bukarestből: Oroszország állítólag új katonai conventio tervét kö­zölte a román kormánynyal. A tervezet fel­jogosítaná Oroszországot, hogy Ploiesti és Toksani mellett két tábort állítson, ellen­ben kötelezné Oroszországot, hogy a hadse­reghez tartozó intézeteket távol fogja tar­tani a fővárostól, és még az orosz csapatok főparancsnokságát is valamely vidéki város­ban helyezné el; eddig azonban a román kor­mány vonakodik elfogadni ezt a conventiót. Róma, május 4. A senatusban Corui egy interpellátióra a kormány politikáját illetőleg ismételte a képviselőházban tett nyilatkozatait s hozzátéve, hogy Olaszor­szág megóvta nagyhatalmi állását s sem­minemű lekötelezettségre nem lépett. Olasz­országnak más hatalmakkal való tárgyalá­sainak czélja a háborúnak megakadályozása és a congressus létrejövetele volt. A kül­földről két nap óta érkezett táviratok — jegyzi meg Corti — kedvezőbben hangza­nak a békére nézve. Corti legközelebbre bejelenti a zöldkönyv kiadását. A senatus egyhangúlag elfogadta azon resolutiót, hogy a senatust a minisztérium nyilatko­zatai kielégítették, s teljes bizalmát fejez­vén ki, áttér a napirendre. Pétervár, május 4. Nikoláj nagyher­­czeg ma délután ide érkezett s a közönség őt lelkesedéssel fogadta. Távi­ratok:. Konstantinápoly, máj. 4. (Eredeti táv­irat.) Tegnap este Konstantinápoly utczáin nagy verekedések voltak angol hadi matró­zok és a Meteor és Pomerania német ágyu­­naszádok legénysége közt. — Az Ali bej vezérlete alatt álló felkelők kiszorították az oroszokat Kadikiejből. Konstantinápoly, máj. 4. San­ Stefano kiürítését az oroszok még korántsem hatá­rozták el. A csapatok egy része egészségi okokból a közellevő magaslatokra vonult ugyan, de legnagyobb részük San­ Stefanóban marad. Az orosz csapatok és az angol flotta visszavonulását illetőleg folynak a tárgya­lások. Alaptalan az a hír, hogy Tottleben tábornok tárgyalásokat folytat Hornby ad­­mirállal. Dátumban növeszik az agitátió az orosz occupátió ellen. A trácziai muzulmá­nok fölkelése szűnik. Bécs, máj. 4. Konstantinápolyból jelenti a Pol. Corro, Szavjet-pasa és Tottleben tábornok teg­nap hosszasan értekeztek Sumla, Várna és Bátum váraknak az oroszok által erélyesen követelt kiürí­téséről ; ezzel összefügg­ő Oroszország javaslata, hogy csapatai nagy részét a csataldsai megerősített vonalak mögé vonja vissza. Az oroszok a porta ellenvetéseit e várak kiürítése ellen szerződésszegő kísérletnek nevezik és visszautasítják. A trácziai pacificáló bizottság már összeült. Bécs, máj. 4. A Politische Correspondenz egyik athéni távirata megerősíti, hogy a thesszáliai fölkelők és az angol consulok közt egyezség jött létre, és jelenti továbbá, hogy az angolok békítő kísérletei Kréta szigetén eddig eredménytelenek maradtak, mert 12.000 jól fölfegyverzett krétai föl-Bécs, máj. 4. (Bud. Corr. távirata.) A miniszterek délelőtt 121/2 óráig értekeztek Auersperg herczegnél, ezután egy félóráig Andrássy grófnál. Egy órától három óráig minisztertanácsot tartottak ő felsége elnök­lete alatt, melyben részt vettek Auersperg, Tisza, Széll, Pretis, Chlumetzky és Wenck­­heim miniszterek, és a kiegyezési differen­­tiákat illetőleg teljes megegyezésre jutott a két kormány kölcsönös compromissum alap­ján. A magyar kormány a jövő hét köze­pén fogja ezt közölni a szabadelvű­l és a parlamenttel. Délután 3—5 óráig közös miniszteri tanács volt ő felsége elnöklete alatt, de sem a delegáttok összehívási határidejét, sem a munkarendet nem tudták megállapítani, azért Tisza miniszterelnök itt marad. Széll pénzügyminiszter ma este utazik haza. BéCS, máj. 4. Az esti lapok jelentik, hogy a képviselői körökben határozottan hírlik, hogy a kormány legközelebb előter­jesztést tesz a képviselőházban a delegáltok által engedélyezett 60 milliós hitel födözé­­sét illetőleg. Bécs, máj. 4. (Budap. Corr.) A 60 mil­liós hitel fedezetére vonatkozó törvényjavas­lat ugyan már kész, de előterjesztését ille­tőleg még nem történt megállapodás. Bécs, máj. 4. A Pester Correspondenz je­lenti : A kiegyezési differentiák, melyek évekig ál­landó feszültséget okoztak a birodalom két fele közt, végre ma kiegyenlíttettek. A miniszteri ta­nácsban, melyet, a két fél minisztereinek hosszasabb értekezést előzött meg, Auersperg herczegnél a két kormány véglegesen kiegyezett, és pedig a kölcsö­nös compromissum alapján. Azt is elhatározták, hogy az eredményt törvényjavaslatok alakjában azonnal előterjesztik Bécsben és Pesten, és termé­szetesen most már a két parl­ament magatartásától függ, hogy a sok bajjal kivívott siker törvényes erőre emelkedjék. A delegációk összehívását még ma sem állapították meg s valamivel későbbre ha­lasztották. A kiegyezés finalizálása végett a magyar miniszterek vasárnapig Bécsben maradnak. Bécs, május 4. A kormány javaslatát a tachaui vízkárosultak kölcsönét illetőleg első fel­olvasásban a költségvetési bizottsághoz utasították, hasonlóképen Oberstraut indítványát is a csehor­szági vízkárosultak előlegeinek visszafizetését ille­tőleg. Ezután folytatták a részvény-adótörvény részletes vitáját. A 3 §, illetőleg 9 szónok jelent­kezett szólásra. Scharschmidt báró meg akarja vál­toztatni a leírásra és amortisatióra vonatkozó pon­tot. Foregger valamennyi pontozatokat bírálta; a szelvényadót védi; a 3. pontot a bizottsághoz akarja utasítani átdolgozás végett. Auspitz védel­mezi a bizottság indítványát és ellenzi a szel­vényadót. Pacher megtámadja azt a határozatot, hogy a veszteséget csak egy évre szabad előírni. Krczeczanowicz módosítást indítványoz a betéteket a kamatozást illetőleg. Walterskirchen a társulatok ér­dekében szólal fel. Dinstl a takarékpénztárak mellett. Cherték a kormány képviselője kijelenti, hogy a betéteket nem szándékoznak megadóztatni. Tinti in­dítványozza a záloglevelek és a községi kötvények adómentességét. Cherték ezt ellenzi. Neuwirth tá­mogatja Pacher indítványát, Auspitz ellenzi. Plener támogatja Tinti indítványát. Beer előadó végszava után a 3. §. legtöbb módosítását visszautasították és a bizottság javaslatát Tinti pótlékával elfogad­ták. A 6. és 8. kikezdést Scharschmidt szövegezése szerint fogadták el. A legközelebbi ülés kedden lesz. Berlin, máj. 4. A „Nordd. Alig. Ztg.“ megerősíti azon hírt, hogy Vilmos császár a „pour le merite“ rendjelet Nagy Frigyes arczképével Sándor czárnak adományozta. A mecklenburgi nagyherczeg vitte a rendjelet és Vilmos császárnak egy sajátkezüleg irt levelét Pétervárra, melyben állítólag ezen mondás is foglaltatik: Hadseregem büszke lesz arra, hogy ezen rendjelet felséged mel­lén fogja láthatni. Róma, máj. 4. Corti gróf válaszólván a se­­natus mai ülésében Montegano, Mariani és Curacioli által tett interpellátiókra, ezen válaszban, annak hivatalos szövegezése szerint, a miniszter legelőször reassumálta a helyzetet s azután igy folytatta: Mi­után a diplomába a háború kitörését meg nem akadályozhatta, most az iránt folynak a tár­gyalások , hogy annak eredményei szabályoz­­tassanak­ Olaszország törekvése oda irányult, hogy ezen tárgyalások menete simittassék. Két­séget nem szenved, hogy találnak egy oly köz­vetítő módot, mely Európát komoly bajoktól meg­­óvandja. A legújabb hírek csak táplálhatják ezen reményt. Még eddig egy állam sem vállalkozott a szoros értelemben vett közvetítésre. Miután azonban Németország felajánlotta szolgálatait, a király kor­mánya azokat csak helyeselhette, külön tárgyalá­sokba azonban nem bocsátkozhatott. A kormány nincs lekötelezve semmi irányban sem, s további eljárásá­ban is csakis az ország valódi érdekeit fogja szem előtt tartani. Az 1856-os szerződés még mindig le­het kiindulási pontja a tárgyalásoknak, melyeknek azonban az a czéljuk, hogy a közjogot összhang­zásba hozzák az új, az események által teremtet helyzettel. Ezen tárgyalások alkalmával nem feledke­zünk meg sem a nemzeti létünket képező alapelvekről, sem pedig kereskedelmünk szabadságáról. Nincs iga­zuk azoknak, kik a király kormányát félénkséggel vá­dolják. Olaszországnak nincs szüksége arra, hogy magát folytonos izgatottságban tartsa, hogy nagyha­talmi állását megvédje. Amúgy is fölkeresik Olasz­országot, ha a dolgok komolyra találnak fordulni. A király kormánya mindenesetre meg fogja védeni az ország érdekeit, s fentartani részre­hajthatlanságát, s be fogja bizonyítani, hogy Olaszország Európában a rend és a civilisatió egyik eleme. A miniszter azzal fejezte be beszédét, hogy bejelentette, miszerint leg­közelebb beterjeszti a diplomatiai okmányokat. Zágráb, máj. 4. A hivatalos lap dementálja a legközelebb megjelent tudósítást, hogy Rauch exbán birtokaira előjegyzett félmillió forint (a Ljonskopolje-kérdés) felsőbb befolyás által terülte­tek ki. Königsberg, (Poroszország) máj. 4. Az „Ostpreussische Zeitung“ szerint a birodalmi can­­cellár megengedte azon lovaknak kivitelét, melyek az idei május 25-től 29-ig tartó königsbergi lóvá­sáron a külföld számára vásároltatnak. Budapest, május 4. A német császár az oroszok urát ér­demkereszttel díszíti fel, Mac Mahon poha­rat űzít a walesi herczeg egészségére, s az„ ez előtt ellenségeskedésben élő, most azonban örökre egyesült, angol és franczia nemzet jólétéért. Berlin és Pétervár, Páris és Lon­don rokonszenvnyilatkozatokat cserél ki egymással. Az ily nyilatkozatok magukban véve gyenge alapot képeznének politikai combinatiók felépítésére. Az uralkodók sokszor kezet szorítottak s csakhamar rá kardot rántottak egymás ellen. Sok uralkodói rokonszenven győzedelmeskedett már — és kell, hogy győzedelmeskedjék — a népek jól megfontolt érdeke. Aki tehát Vilmos császár és az orosz czár közti sze­mélyes barátságból Német- és Oroszország közti szövetségre volna következtetést, épp u­­gy csalatkoznék, mint az, ki a louvrei pohárköszöntésben Franczia- és Angolország alliance-ját pillantaná meg. Van azonban minden pohárköszöntés­­nél, az uralkodók kézszorításánál és sze­mélyes barátságánál sokkal biztosabb mér­téke két nemzet belső csatlakozásának. Ez a közös érdek. E téren kiegyenlítődnek az ellentétek, rokonszenvvé lesz a neheztelés, szívélyes barátsággá a százados gyűlölet. Törökország három századon keresztül állt irtó harczban Magyarországgal. A világ meghódítására vágyó Ozman-dynastiának Magyarországon törött meg ereje. Magyar­­ország a töröknek köszöni Mohácsát, nem­zeti és állami fejlődésének hosszú százado­kon át való megakadályozását. A török nép ártott nekünk annyit, mennyit egyik nép árthat a másiknak hosszú, elkeseredett, nemzetgyilkos harczban. S mégis lehet-e nép és nép közt bensőbb rokonszenv, mint Törökország és Magyarország között. Itália virágzó városait, a világot egy századdal megelőző czivilizatióját a spanyol katholi­­kus felség és a német császár zsoldosai dúl­ták vandáli módon. így jutott tönkre az olasz nép függetlensége fejedelemségről fe­jedelemségre. S mégis láttuk a legújabb korban Itáliát Spanyolország barátjaként, melynek királyt adott, láttuk Németország szövetségeseként a csatamezőn és a diploma­tában. Ez a közös érdek hatása. Ily közös ér­dek készül egyesíteni Francziaországot és Angliát most barátságban, s utóbb szö­vetségben. Ha volt valaha két nép, mely egymás iránti gyűlöletét hagyta nemzedék­­ről-nemzedékre, századról-századra, úgy ez a két nép a franczia és a brit nemzet volt. Az ellenszenv apáról fiúra szállt, a háborút a trónralépő fejedelem elődjének kormány­­pálctájával örökölte. A Henrikek és Káro­­lyok irtó harczban álltak egymással. Az angolok léptei alatt Calaisnál megingott a franczia föld, a brit hódítás a Loire mögé vetette vissza a franczia királyságot. Vi­szont Francziaország, a­mikor csak tehette, ártott Angliának. Szövetkezett minden el­lenségével, a spanyollal, az észak-amerikai forradalommal stb. Ez a nem szűnő, a nép vérébe oltott gyűlölet átszállt a jelen szá­zadra is. I. Napóleon meg akarta semmisí­teni Britania kereskedelmét, birkózott Ang­liával szárazföldön és tengeren s kalandos tervet forralt a brit sziget meghódítására. Anglia viszont adott Napóleonnak Waterloo-t és St.­Helenát, s nyugodtan a megelégedés egy nemével szemlélte Sedant, Páris ostromát, s annyi századon át rettegett versenytár­sának letiprását. Ámde az idők változtak. Az érdekkü­lönbség, mely Angliát és Francziaországot egymás ellenségévé tette, érdekközösséggé lett. A gyarmat­ politikának százados viszá­lyai elintézést nyertek a múlt században, s pedig Francziaország hátrányára. Anglia el­vesztette ugyan Éjszak-Amerikát, de meg­nyerte Indiát azon szerencsés harcrok által, melyekben Hastings, Clive szilárdsága győ­zedelmeskedett a franczia vitézség és lele­ményesség felett. Az európai vizek uralmát Angliának szerezte meg II. Fülöp ármádiá­jának tönkrejutása, a spanyol örökösödési háború s Gibraltár elfoglalása. A continen­­tális egyensúly helyreállításában szintén Anglia győzedelmeskedett I. Napoleon meg­buktatása által. S e pillanattól fogva nem létezett ér­dek, mely a két ország közt választó vo­nalat képezhetett volna, s ép azért mind­azon angol politikának, mely 1815-től fogva Francziaország ellen fordult, nem volt reális alapja, hanem csak a traditió, az ősöktől örökölt ellenszenv. Gladstone-é az érdem, hogy e politikának legalább passive kifeje­zést adott a legújabb korban, de a követ­kezmények megmutatták, hogy a rokon- és ellenszenv politikája, mely nem gyökerez az érdekek tápláló talajában, mindig meg­­boszulja mgát. Angliának szüksége van a continentális egyensúly fentartása czéljából erős Francziaországra,mert különben mint a tények megmutatták, maga Anglia kényte­len kardját ez egyensúly mérlegének meg­billent tányérába vetni. Sedannál, Párisnál Konstantinápoly volt fenyegetve. Viszont Francziaországnak szüksége van Anglia ba­rátságára, hogy nagy és hatalmas legyen. Egy ellenséges Anglia Francziaország háta mögött megbénítja Francziaország minden actióját. Ezt belátják ma Londonban és Páris­ban. A franczia és angol politika megtalálja az érintkezési pontot a közös érdekek te­rületén. S ez ad súlyt Mac-Mahon pohárkö­szöntésének, mely­ekként a közös érdekekre támaszkodva a franczia és angol politika jö­vendőbeli programmját képezi. A két állam közti érdek-differenciák rég megszűntek. Innét­ túl minden érdek egymásra utalja Európa e két vezérállamát. Anglia önérze­tes fellépése visszaadta Európának öntuda­tát. Francziaországnak Angliához — most, vagy jövőre való­­ csatlakozása, vissza­adhatja Európának a békét. Lapunk mai szám­ta is mellékeljük J­otbschiitz E. Mró pösendorfi kézipar-házieszközökről szóló árjegyzékét. Felhívás a párisi és erfurti kiállításra küldendő iparosok segélyzése tárgyában. A párisi világkiállítás megnyitása küszöbén, midőn minden műveit és műveltségre törekvő or­szág termelő osztályainak figyelme Páris felé irá­nyul, felesleges e kiállítás fontosságát kiemelni. A magyar törvényhozásnak s az érdekelt osz­tályoknak áldozatkészsége folytán hazánk mezőgaz­dasága, ipara és művészete e kiállításon megfelelő módon képviselve lez. A fő feladat most arról gon­doskodni, hogy e kiállítás tanulságai iparunkra nézve el ne veszszenek, hanem minél nagyobb mérv­ben értékesíttessenek. E végből kívánatos, hogy minél több szak­avatott iparosnak alkalma legyen a kiállítás meg­szemlélésére és tanulmányozására, és pedig úgy, hogy a tanulmányozás eredményeiről — a teendő jelentések által — az egész iparos közönség is tu­domást nyerhessen. A párisi világkiállítás folyama alatt Erfurtban is tartotik egy speciális nemzetközi kiállítás oly gépek és eszközökből, melyek a kézműiparban al­kalmaztatnak, és ezt a gyáriparral szemben ver­senyképessé teszik. Hazai viszonyaink között ezen kiállítás annál nagyobb fontossággal bír, mivel iparunk ma még legnagyobbrészt a kézműre van utalva. Kívánatos tehát, hogy ezen kiállítás tanul­ságai is tudomására jussanak iparosainknak. A kettős czél elérése végett az alulírt ipar­egyesület, visszaemlékezve azon szép eredményekre, melyeket az 1873-iki bécsi kiállítás alkalmával adakozások gyűjtése utján elérnie sikerült, Posner K. Lajos annak az egyesület kiállítási szakosztá­lyában tett s az áldozatkészség nemes példaadásá­val támogatott indítványa folytán elhatározta, ado­mányok gyűjtését eszközölni, hogy a begyülendő összegből néhány szakavatott iparos küldessék Pá­­risba és egyúttal Erfurtba. E végből azon tiszteletteljes kérelemmel for­dulunk a hazai közönséghez, főleg pedig a főváros iparosaihoz és mindazon testületekhez és magán­egyénekhez, kik a hazai ipar előmozdítását szívü­kön viselik, hogy a kitűzött czélt adományaikkal elősegíteni kegyeskedjenek. A kegyes adományok az egyesület közlönyei­ben fognak nyugtáztatni. Kelt Budapesten az országos magyar ipar­egyesület igazgatóságának 1878. évi április 11-én tartott üléséből. Az igazgatóság nevében: Mudrony Soma, igazgató.

Next