Ellenőr, 1880. május (12. évfolyam, 204-254. szám)

1880-05-05 / 210. szám

JElófizetési árait: 20 frt — kr. 10 „ - , Évnegyedre Egy hónapra 5 frt — kr. 1­­­­0 „ Egész, érte Félévre Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Rosta áfital csak bérmentes leveleket fogadunk el. 210. szám. Egyes szám ára 4 kr. ELLENŐR REGGELI KIAD­ÁS. Budapest, szerda, május 5. 1880. Hirdetések felvitele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Danke­lr. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­út sarkán). Ide intézendők az előfizetőtek és a lap szétküldésére vonatkozó minden foltmalalda, XII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára reggeli és esti lap együtt : Egy évre .... 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Két hóra ... 3 , 60 , Egy hóra ... 1 „ 80 „ Az esti lap postán való külön küldésé­ért 1 frt jár évnegyedenként. Budapest, május 4. A porta megkapta a hatalmak collec­­tiv jegyzékét, mely kötelezettségének telje­sítésére inti. Nem első és nem is utolsó az efféle levél, mely a porta czimére intéztetett. Úgy megszokta már az efféle dorgatóriumokat, hogy miattuk nem is pironkodik. Egyálta­lán ily collectiv jegyzékek nem volnának érdemesek rá, hogy foglalkozzunk velük, ha nem adna a jelenleginek különös súlyt az európai helyzet. Hogy az albánoknak a porta nem tud, vagy nem akar parancsolni, ez régi dolog. Az sem meglepő, hogy a porta kiürítette és az albánok által megszállni engedte azon területeket, melyeket ígérete szerint (a ber­lini szerződésről nem is szólva) tartozott volna átadni a montenegróiaknak, úgy hogy legközelebb az albánok és a montenegrói csapatok közt összetűzés várható. Az azonban már bámulatos, hogy a tö­rök kormányt az európai viszonyokban tör­tént mozgalom fel nem rázta apathiájából. Mi egyáltalán nem vagyunk barátai Montenegro terjeszkedésének. Ha ezt a kecskepásztor-államocskát Oroszország nem veszi vala védőszárnyai alá, édeskeveset gon­dolt volna a világ és a Fekete-hegyekre. De hát Oroszország csinált montenegrói kérdést is. Már ez elég arra, hogy Montenegro iránt bizalmatlanok legyünk. De midőn kötelezettség teljesítéséről és Törökország reputatiójáról van szó, el kell tűnniök az ily melléktekinteteknek. Az angol választások, mint ismétel­ten kifejtettük, lényegében nem változtatták meg az európai helyzetet. A Gladston-Gran­­ville-cabinet nem lesz Oroszország barátja. Egy pontban azonban az angol külügyi po­litika módosítást szenvedett. Az új kormány nem veszi védő­szárnyai alá Törökországot, mint Beaconsfield kabinetje. Hartington, nem a választások hevében, hanem akkor, midőn a szabadelvűek győzelme már bizto­sítva volt, kimondta, hogy Törökország fel­bomlása csak idő kérdése. A conservativből tüntetőleg szabadelvűvé lett Derby csak a napokban jelentette ki, hogy mielőbb fel­oszlik Törökoszág annál jobb. Gladstone török iszonya köztudomású dolog. Meg va­gyunk győződve ugyan, hogy ha Orosz­ország mostanában újra le akarná ti­porni Törökországot, a szabadelvű kor­mány az utóbbinak fogná pártját, persze csak azon esetre, ha az angol érdekek fe­­nyegettetnének. De a török államférfiak előtt nem lehet titok, hogy a whig-kormány­­férfiak Oroszország balkáni hódításait más­ként akarák megakadályozni, mint Török­ország minden áron való fentartása által. A görögöket s az orosz érdekekkel ellentétbe hozott szlávokat akarják torlasz g­ránánt fel­emelni Oroszország és Konstantinápoly közt. Ez a terv lehet hibás, megvalósítása is csak a messze jövőben történhetik meg, mert bármily korhadt a török állam épülete, nem egy könnyen omlik össze, főleg mert Ausztria-Magyarország támogatja azt. A török kormánynak azonban komo­lyan figyelembe kellene vennie az intő jele­ket. Meg kellene mutatnia, hogy kötelezett­ségeit tudja és akarja teljesíteni, s főleg, hogy a rendet fenn tudja tartani otthona. Minden oly tény, mely az ellenkezőről tesz tanúságot, rontja Törökország reputatióját, s elősegíti azon vélemény terjedését, hogy a török birodalom tarthatatlan. Tudjuk, hogy Törökország szükséges az európai súlyegyen miatt, hisz egy szá­zad óta ez a sulyegyen tartja fenn, különben már rég elbukott volna. De a politikában valamint nincsenek nélkülözhetetlen férfiak, úgy államok sincsenek. Attól lehet tartani, hogy ez a felfogás Törökországra való vo­natkozással, mindig több és több hívőre ta­lál, s Európa elő fogja készíteni azon alaku­lást, melyre Törökország szétmálása esetén szükség lesz. Ezt kell megakadályoznia Törökország­nak az­által, hogy megmutatja erélyét és életképességét. A képviselőház szerdán, május hó 5-én, d. e. 10 órakor ülést tart. A főrendiház folyó évi május hó 5-én d. u. 7,1 órakor ülést tart. A főrendiház mára hirdetett ülését elnökei­nek betegsége miatt nem tarthatta meg. Miután erről a ház több tagja különben is idején értesült, a múzeumban nagyon kevesen jelentek meg. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délután 5 órakor Horváth Lajos elnöklete alatt ülést tartott. Jelen voltak a kormány részéről: Tisza Kálmán s P­a­u­­­e­r Tivadar. Tárgyalás alá került a büntető törvénykönyv életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatnak a bizottsághoz tárgyalás végett újólag visszautasított 40—44 §§-ai Chor­in indítványával együtt, mely 1. a kir. járásbirák ha­táskörének szűkebb megállapítását; 2. az első bi­­rósági közigazgatási hatóság által elbírálandó ki­­hágási ügyekre nézve a felebbezésnek a kir. tör­vényszékhez leendő juttatását; 3. a közigazgatási hatóságok előtti eljárásnak rendeleti úton leendő szabályozására szükséges meghatalmazás megadá­sát czélozza. A járásbíróságok hatáskörének kér­dése ezúttal nem vétetett tárgyalás alá, Chorin indítványának 2-ik és 3-ik pontját indokolta. Tisza Kálmán mint belügyminiszter figyel­mezteti a bizottságot, hogy a kihágási ügyekre nagyrészt már meg van állapítva a felebbviteli fórumok sorrendje s igy Chorin indítványának elfogadása esetében igen szűk lenne a törvényszé­kek felebbezési hatásköre, míg másrészről a sok­féle felebbezés csak confusiot idézne elő. Ez irány­ban kéri tehát Chorin indítványának elvetését, ellenben az eljárás egyöntetűsége, egyszerűsége és lehető biztosítékkal való ellátása szempontjából kész az igazságügyminiszterrel egyetértőleg vállal­kozni, annak rendeleti útón való szabályozására, ha erre a háztól meghatalmazást nyerend. Hosszú vita után, melyben a bizottságnak csaknem minden tagja részt vett, végül szavazásra került a dolog. Chorinnak az eljárás rendeleti után leendő szabályozására vonatkozó indítványát egy­hangúlag elfogadta a bizottság. A felebbviteli kér­désben tett indítványa mellett öten, ellene öten szavaztak, ellene szavazott az elnök s igy Chorin ez indítványát a bizottság elvetette. Az országgyűlési függetlenségi pártnak ma este tartott értekezletében a párt részéről az ösz­­szeférhetlenségi bizottságba Miklós István, a múzeum ügyének megvizsgálására kiküldendő bi­zottságba Hermann Ottó, a vallás és tanulmá­nyi alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására kiküldendő bizottságba M­o­c­s­á­r­y Lajos és Hegedűs László jelöltettek ki. A korona és koronajelvényeknek tudományos vizsgálatra kivétele és a visszatételénél jelen leendő országgyűlési küldöttség megválasztására vonatkozólag az értekezletnek nincs kifogása. M­o­c­s­á­r­y Lajos előterjeszti, hogy a képvise­lőház holnapi ülésében­ egy határozati javaslatot szándékozik benyújtani a szerb vasúti conventio tárgyalásának azon időre elhalasztása végett, mi­kor a budapesti egyenes vasúti összeköttetés kér­dése fog a házban tárgyaltatni. Az értekezlet he­lyeslő tudomásul veszi. Szederkényi Nándor az ipar érdekébe vágó ügyekre, nevezetesen az ipartörvény revisiója kérdésének megvitatására egy öttagú bizottság ki­küldését a párt kebelében indítványozta. Az érte­kezlet az indítványt elfogadta s a bizottság tagjait a jövő értekezleten fogja megválasztani. (0. É.) Az országgyűlési egyesült ellenzék mai érte­kezletén a holnap megválasztandó bizottságokba a párt részéről a következő tagokat jelölte ki : A múzeumi bizottságba: Királyi Pált, az alapok és alapítványok bizottságába : Hoffmann Pált és Molnár Aladárt. (0. É.) A magyar-horvát pénzügyi kiegyezés tárgya­lására kiküldött országos bizottság ma d. u. 3 órától esti 9 óráig Cziráky János gr. el­nöklete alatt ülést tartott. A kormány tagjai közül jelen voltak : Tisza miniszterelnök, Orczy Béla b., Szapáry gr. és Bedekovich miniszterek. Elnök az ülést megnyitván, bejelenti, hogy Ordódy Pál bizottsági tag közlekedési miniszterré neveztetvén ki, a bizottságból kilépett s helyébe a képviselőház más tagot fog választani holnap. Ezután felolvassa Márkus István levelét, melyben jelenti, hogy betegségénél fogva az ülés­ben részt nem vehet, az irományokat átküldi az elnökségnek és a bizottság belátására bízza, váj­jon nem lenne-e jobb, ha egészen kilépne a bizott­ságból, s helyét másnak engedné át, minthogy föl­gyógyulása valószínűleg hosszabb időt kíván. A bizottság erre kijelenti, hogy a kilépést nem fogadja el, óhajtván s remélvén, hogy egész­sége rövid idő alatt helyreáll. Minthogy azonban az előadói tiszt ezen idő alatt betöltetlen nem ma­radhat, a bizottság egyhangú sürgető kérésére Fálk Miksa vállalkozott az előadói tisztre. Ezután előterjesztetett a pénzügyminisztérium­nak összeállítása melyben egyfelől Magyarországnak, másfelől Horvátországnak a követelései a múltra nézve felhozatnak. A bizottság úgy találván, hogy ezen összeállításban vannak olyan tételek, nevezetesen a legjelentékenyebbek azok, melyek az államkincstári pénztárból a horvát vallás­­­alap szükségei­nek fedezésére 1848 november 9-től bezárólag 1867-ig előlegezett összegekre vonatkoznak, tehát oly tárgyra, melyre a bizottság kiküldetése nem terjed ki, ezen előterjesztés érdemleges tárgyalá­sára nem tartja magát illetékesnek, a kormányra bízván, várjon akarja-e ezen kiküldetésnek hatá­rait egy újabb országgyűlési határozat által kiszé­­lesbíteni. Ezzel az ülés véget ért és bizalmas értekez­letté alakult át, a­mely azzal végződött, hogy a horvát küldöttség a bán által fel fog kéretni, hogy pontonként formulázva közölje a magyar küldött­séggel azon pontokat, melyeket a horvát küldött­ség minapi ülésében elfogadott, s ha a közlés meg­történik, akkor holnap este 7 órakor az értekezlet folytattatni fog. (D. E.) A novi­ sziszek-károlyvárosi vasút kiépítése végett — mint a „Budapester Corr.“ értesül — legközelebb törvényjavaslatot fog a képviselőház elé terjeszteni a kormány. E vasutat állami vas­útnak fogják kiépíteni és az építést még az idén megkezdeni. Táviratok. Bécs, máj. 4. (Eredeti távirat.) A konstanti­nápolyi nagykövetek ismét fölszólítást intéztek a portához, hogy foglalja el újra a Montenegrónak átadandó, de már kiürített területet. A nagykövetek közölték kormányukkal a portának a nagykövetek első fölszólítására adott válaszát és utasítást kér­tek. Lord Granville ekkor azon javaslattal fordult Haymerle báróhoz, hogy ragaszkodjanak a hatal­mak követelésükhez. Haymerle elfogadta Granville indítványát és ilyen értelmű utasítást küldött Dubsky grófnak. Konstantinápoly, máj. 4. A nagykövetek col­lectiv jegyzéket nyújtottak ma át a török kor­mánynak, a­melyben ezt mondják : Minthogy nem volt kielégítő a portának válasza, melyet a nagy­követek első jegyzékére adott, a nagykövetek, kor­mányuk parancsára, fölszólítják a portát, hogy rö­vid idő alatt világos szavakkal nyilatkozzék, váj­jon szándékozik-e ismét megszállani a szabályelle­nes módon kiürített hadállásokat vagy sem, hogy a megkötött szerződés értelmében átadhassa a had­állásokat Montenegrónak. Bécs, máj. 4. Az urak­ háza elfogadta a mes­terséges bor készítéséről és a helyi vasutakról szóló törvényt. Az előbbit a földmivelési miniszter, az utóbbit a kereskedelmi miniszter pártolta. — A képviselőház megszavazta az államvasutak költség­vetését és a földmivelési minisztérium költségve­tésének egy részét. Berlin, máj. 4. A birodalmi gyűlés az Elbe hajózására vonatkozó szerződést 14-es bizottsághoz utasította, elfogadta az Ausztria-Magyarországgal az okmány hitelesítése érdekében kötött szerző­dést, továbbá a boszniai, herczegovinai és egyptomi consulátusok bíráskodásáról szóló javaslatokat, végül harmadik olvasásban 191 szavazati 94 ellenében elfogadta a socialista törvényt, a második olvasás alkalmával hozott határozatokkal. Reichensperger indítványát, hogy e törvény érvényességét csak egy évre hosszabbítsák meg, elvetették. Liebknecht és Hasselman socialista képviselőket rendre utasí­tották, az előbbit egyik képviselő megsértése miatt az utóbbit azért, mert kijelentette, hogy a német munkások kénytelenek lesznek, hogy olyan eljárást kövessenek, mint az orosz anarchisták. Róma, május 4. A hivatalos lap összehívja a választási bizottságokat. A mellé csatolt jelentés­ben azt írja, hogy a képviselőházban több sürgős­­ja­­vaslat volt a napirenden, azonban az ellenzék gátolta ezen munkák befejezését, a­midőn a minisztéri­umnak bizalmatlanságot szavazott, miután néhány nappal azelőtt még helyesnek találta eljárását. A minisztérium most meg akarja tudni, vájjon a válasz­tók olyan egyetértő többséget fognak-e a parl­a­­mentbe küldeni, mely képes lesz a minisztérium állását­ megerősíteni. A kabinet óhajtása a liszt­adó mielőbbi eltörlése és a választási jog kiterjesztése. A minisztériumpártoló képviselők ma gyűlést tartottak, melyben a manifesztumot szövegezték. Az „Italie“ jelenti : A jobbpárt néhány­­ képviselője felkérte Sellát, hogy tekintettel a küszöbön levő új választásokra, fogadja el ismét a párt vezetését. Sella ez ajánlatot nem fogadta el. A választási mozgalom már most is nagyon élénk. A képviselők a tartományokba utaztak, hogy a választásokat szervezzék. Vasúti politikánk. Egész serege a fontosabbnál fontosabb vasúti törvényjavaslatoknak kerül legközelebb a törvényhozás elé. Hogy csak kettőt em­lítsünk, itt van a tiszai vasút megvételéről s a pest-zimonyi vasút kiépítéséről szóló tör­vényjavaslatok. Mindkét javaslat c­élja ismeretes. Az első által magyar állami vasutat nyerünk Budapesttől Brassóig. A második által meg­vetjük alapját annak, hogy a nagy keleti csatlakozást hazánkon keresztül vezessük. Midőn alig pár óra választ el bennün­ket amaz ünnepélyes percztől, midőn a tö­­mösi csatlakozás is megnyílik és ezzel Buda­pestet Bukaresttel oly közvetlen összekötte­tésbe hozzuk, mely minden valószínűség sze­rint diadalmasan fog versenyezni az osztrák államvaspálya eddigi összeköttetésével Ver­­ciorován keresztül — lehetetlen bizonyos megelégedéssel nem tekinteni az ezen téren eddig elért eredményekre. De azért nagy baj volna, ha meg akarnánk állapodni a fél­úton és nem vonnók le az eddigi sikerek­ből a további consequentiákat, az újabban kitűzendő czélokat. A tiszai vasút megvétele nemcsak abban a tekintetben lehet hasznos, hogy nagy lendületet ad a magyar állami pálya hálózatának és függetleníti azt az osztrák államvasúttól. Nagy fontossága lehet abban is, hogy kiinduláspontját képezheti egy helyes vasúti csoportosí­tás­n­a­k. A tiszai vasút debreczen-miskol­­c­­­i vonala úgy­szólván egészen kívül esik az új hálózat természetes körén. A magyar állami vasutak éjszaki és keleti hálózatának természetes végpontjait Kassa, Debreczen, Arad és Brassó képezik. Ezek a fő végállo­mások, melyek felé a budapesti központ sugarai szétágaznak. A miskolcz-debre­­c­z­e­n­i vonal e hálózatban meglehetősen másodrendű szerepet játszik. Anná­l fon­tosabb lehetne azonban e vonal az éjszakkeleti vasút kezelésében, mely ezáltal természetszerű kiegészítést nyerne, s mostani zsákutcza jellegű állapotából egy életképes csoporttá emelkednék, mely Szi­get, Ungvár, Munkács, Kassa, Miskolcz és Debreczen végállomásokkal jóval hasznosabb közvetítőt képezhetne egyrészt a kassa-oder­­bergi-eperjes-tarnovi, első gácsországi s más­részt a magyar állami vasutak közt. De van még egy másik körülmény is, melyet nem szabad szem elől tévesztenünk. A budapest-bukaresti csatlakozást most Hat­­van-Szolnokon keresztül tervezik, hogy az osztrák államvasút tulajdonában levő buda­pest-czeglédi vonalat ki lehessen kerülni. S e vonalat csakugyan mellőzni is kell, ha azt akarjuk, hogy a még ma tiszai vas­útnak összes forgalmát a magyar állam­pálya kapja meg, Pesttől Éjszaknémetor-­szágba is, és nem az osztrák államvasút. A hatvan-szolnoki összeköttetés azonban meg­lehetős nagy kerülő és igen lehet attól tar­tani, hogy ezzel magának a Kolozsvár- Brassón keresztül vezető új budapest-buka­resti vonalnak versenyképességét veszélyez­tetjük a mostani verc­orovai s az osztrák államvasút által közvetített összeköttetéssel szemben. Bármily költséges legyen is, nem marad más hátra, mint egy új közvet­len vasút építése Budapesttől­­ Szolnokig, vagy legalább is Kőbányától Szt.­Györgyig. Az utóbbi alig tenne 10 mértföldet s körülbelül ugyanannyival rövi­dítené meg az utat. Midőn ez áldozatokat követeljük, tesz­­szük azt azon hitben és meggyőződésben, hogy vasúti politikánkban ezentúl is minden igyekezet oda lesz irányozva, hogy a ma­gyar vasúti forgalom egészen önállóvá le­gyen. Egy idő óta többször merülnek fel oly hírek, mintha a pest-zimonyi vasutat nem maga az állam építené ki, hanem vala­mely magántársulat. Jól tudjuk, hogy ilyen társulattól külön­féle garantiákat lehet követelni, de azok az írott garantiák soha sem képezhetnek való­ságos biztosítékot. Megállapításuknál mindig csak a jelen viszonyok szolgálnak irányadóul. A maiakhoz hasonló visszaélések ellen, megengedjük, talán eléggé gondoskodnak mindenféle clausulákkal, de újabb eddig nem használt mesterfogások ellen, nincs semmi biztosíték, mint a valóságos hatalom, a tiszta állami tulajdon. Nem azt kívánjuk mi, hogy az állam építse e vonalat. Bízza azt a kor­mány, a­kire jónak látja. Ez mellékes kér­dés. A fődolog az, hogy az állam kezelje a kész vasutat mint kizárólagos tulajdonát. Megengedjük, hogy a magánkezelés ta­lán kevesebb áldozattal fog járni. Noha ezt sem hiszszük. Mert csak az a társulat fog az államnak befolyást engedni, mely azért kellő anyagi fedezetet is kap. De még ha így volna is, igen nagynak kellene a va­gyoni áldozatnak lenni az állami kezelés mellett, hogy ne ezt válaszszuk. Bármily fontos közlekedési tényező a magyar államvasút eddigi hálózata, a pest­­zimonyi vasút fontosabb vonalat képvisel, mint bármely eddig a magyar állam tulaj­donában levő vonal. Ezt tehát teljesen meg kell tartani az állam kezében, ha azt nem akarjuk, hogy előbb-utóbb az osztrák állam­vasút kezébe kerüljön. Az ország milliókat áldozott vasutaira. Sokáig alig kaptunk valami kis jövedelmet belőlük, míg ma már negyedfél millióra előirányoztuk az államvasutainkból várható tiszta jövedelmet. Ha most elszalasztjuk ez alkalmat és rosszul alkalmazott takaré­kosságból magánosoknak engedjük át e pá­lyát, meghozzuk az áldozatokat, a­nélkül, hogy mi élveznők azok gyümölcsét a ma­guk teljében. Ismétlődni fog, a­mi történt állampályáink első éveiben, midőn keserves millióinkkal csak az osztrák államvasút mo­nopóliumát öregbítettük, vizsgálat tárgyában biroktu­dés iránt folyamodtak, és mint a magyar kereskedelmi csarnok tagjai ugyanennek erkölcsi támogatását kérték ki. A magyar kereskedelmi csarnok az ügyet magáévá tette és a miniszter vasárnap fogadta a H Hubenay József alel­­nök és Izsipy Géza választmányi tag által vezetett küldöttséget. Hubenay József alelnök az ügy beható előterjesztése után azon kérelmet fejezte ki, hogy a közhitel érdekében és a vidéken előforduló szá­mos hasonló esetekre való tekintettel szigorú vizs­gálat tárgyává tegye. A miniszter a küldöttséget szívélyesen fogadta és megígérte, hogy az ügy minden oldalról való megvizsgálása után az elő­terjesztett kérelemre saját hatáskörén belül te­kintettel lesz. Már többször volt alkalmunk azon, különösen a vidéken előforduló esetekre utalnunk, melyekben a bukás küszöbén álló adósok hitele­zőik alól a kielégítési alapot elvonni igye­keznek. Hasonló esetek a vidéken mindinkább szapo­rodnak és ép nagyon is alkalmasak arra, hogy a közhitelt megrázkódtassék. Legközelebb is furfangos eljárást követtek Reich L. és érdektársai Hajdú-Böszörményben. Reich kevéssel fizetés­ beszüntetése előtt Buda­pesten nagy mennyiségű árubevásárlásokat eszkö­zölt és a bevásárolt árukat megérkeztekkor na­­gyobbára köztudomásilag vagyontalan rokonok által végrehajtásilag lefoglaltatta. A megcsalatott hite­lezők a büntető bírósághoz folyamodtak. A vizs­gálatot azonban nem vezették azon mederben, melybe a hitelezők érdekére és a fenforgó bűn­esetre való tekintettel terelendő lett volna. A megkárosított hitelezők kérelmét, hogy a rokonok álköveteléseire és a követelések fedezetéül végrehajtásilag lefoglalt árukra fenyítő zár­lat rendeltessék el, tekintetbe nem vették, és így a bukottnak társai akadálytalanul fo­ganatosíthatták a világosan bebizonyított tények szerint a hitelezők kijátszására gyártott váltók érvényesítésére jónak látott polgári peruti lépé­seket. De elég vakmerők voltak még a polgári peruton is törvényes formalitásokat is mellőzni. A végrehajtásilag lefoglalt áruknak elárverezését is kieszközölték azon szándékkal, hogy azokat köve­teléseikre beszámítandólag árverésileg megvegyék, és miután azon tervet a hitelező megjelenése által meghiúsította, semmit sem mondó indokokból az árverés beszüntettetett. Az árverést azonban egy második határnapon, mely előre meghirdetve és az érdekeltekkel tudatva sem volt, megtartották s ekkor az árverést kérőknek megengedték, hogy készpénz fizetés nélkül és követeléseikre való be­számítással árvereljenek. A bukott rokonainak te­hát szabad játéka volt a nélkül, hogy a megkáro­sított hitelezőknek sikerült volna a nyilvánvaló sza­bálytalanságok ellenében jogaikat érvényesíthetni. Ily körülmények között a megkárosított hi­telezők nyomós, a büntető eljárásra vonatkozó adatok előterjesztése mellett az igazságügyminisz­­téri urahoz a Reich L. és társai elleni bűnügyi A pozsonyi választók küldöttsége báró Sennyeynél. Sennyey Pál b. ma délután 1/2 2 órakor fo­gadta az Angol Királynő szálloda egyik első eme­leti termében, a­hol Deák Ferencz szokta volt fogadni a küldöttségeket, a pozsonyi küldöttséget, mely neki a pozsonyi első választókerület képvi­selői mandátumát jött felajánlani. A küldöttség elnöke, Neusiedler, miután az egyes tagokat Sennyeynek bemutatta, a követ­kező beszédet intézte hozzá: Nagyméltóságo ur! Szab. kir. Pozsony városa első választókerü­lete Nagyméltóságodat közlelkesedéssel országgyű­lési képviselőjelöltjévé proclamálta, és kebeléből e küldöttséget, mely Excellentiád előtt tiszteleg, bizta meg, hogy nevükben tolmácsolják azon már Excellentiáddal táviratilag is közlött forró óhajukat és kérelmüket, hogy Pozsony első kerületének mandátumát megválasztatása után elfogadni szí­veskedjék. Jól tudjuk azt, kegyelmes úr, hogy ezen ké­résünk által oly áldozatot követelünk, melynek teljesítése a jelen helyzetben nagy önmegtagadást igényel; de azon öntudatban, hogy kedves hazánk érdekében cselekszünk, hogy egyedüli jelszavunk, a haza mindenek felett, hiszszük, hogy nagymél­­tóságod kérésünk teljesítését tőlünk megtagadni nem fogja. Midőn nagyméltóságod a nyilvánosság teréről, melyen oly kiválólag tündöklött, visszalépett, ezen elhatározását a haza polgárai pártkülönbség nél­kül fájdalommal vették és máig is nagy veszte­ségnek tartják, mert nagy méltóságodban a törvény­hozó testület oly államférfiút veszített, a­kit a gondviselés a legkitűnőbb tulajdonokkal dúsan meg­áldott. Hogy azzal kapcsolatban fáradozásainak és önzetlen törekvéseinek gyümölcseit eddig nem él­vezhettük, annak ismét a helyzet s a viszonyok lesznek okai. De legyen szabad reménylenünk, hogy a kö­zel­jövő hivatva lesz azt megérlelni, hogy abban a haza polgárai mielőbb és a lehetőségig egyfor­mán részesülhessenek. Ezen jó reményben, mert nagyméltóságod kérelmünk teljesítését kilátásba helyezni kegyeskedett, az erre vonatkozó távsür­gönyt Pozsony választói nagy örömmel vették és annak tartalmát magukévá tették. Fogadja nagyméltóságod küldőink nevében forró, hálás köszönetünket ezen elhatározásáért, mert ígérni merjük hogy Pozsony, a haza második városa, közlelkesedéssel fogja képviseltetését nagy­méltóságod biztos kezeibe adni és hogy Pozsony polgárai közös örömtől áthatva fogják május 10-én hangoztatni : Éljen báró Sennyey Pál, Pozsony első választó kerületének képviselője ! Lelkes éljenzés fogadta e szavakat. Sennyey Pál b. az üdvözlő beszédre kö­­rülbelől a következőket mondotta: Tisztelt küldöttség! Midőn Pozsony sz. kir. városa első választókerülete polgárainak nevében küldöttségileg nyilvánítják nekem azon elhatáro­zást, hogy azon választókerületnek tisztelt válasz­tói engem proclamáltak képviselőjelöltjüknek, kö­szönetem­ és forró hálám érzelmei között csak is­mételhetem azt, a­mit önök 1. elnökének sürgö­nyömben kijelentettem, hogy én ezen kijelölést a legdíszesebb polgári kitüntetésnek tartom, melylyel engem megajándékozhatnak és hogy kötelességem­nek tartom önök kívánságát a legnagyobb kész­séggel teljesíteni. Nagy megtiszteltetés, t, uraim, ezen választó­­kerület által képviselőnek kijelöltetni, mert nem­csak történelmi múltjánál, hanem a választó­pol­gárok hisze, jelentősége és tekintélyénél fogva is az ország első választókerületei közé számítta­­tik és melyet eddig oly kitűnő államférfiak kép­viseltek. Növeli ennek súlyát az, hogy, mint értesülve vagyok, e választókerületek polgárai pártkülönbség nélkül kijelölésemben megegyeztek. Ezen a tény által önök útmutatást adtak és kijelölték az irányt, hogy hazánk jelen viszonyai között, melyeknek súlyát mindannyian érezzük, a­mit legszüksége­sebbnek tartanak, az, hogy mellőzve minden elfo­gultságot és menten minden előítélettől, a megol­dást egyedül concret és objectív módok által igye­kezzünk keresni és megtalálni. Ezen irány saját sze­mélyemre nézve is a rokon érzelemnek egyik kap­csát képezi, mely önökkel összefűz és ez annyival inkább bátorít, hogy megtisztelő ajánlatukat elfo­gadjam. (Éljenzés.) Csak egyet engedjenek még megmondanom. Eddigi elvonultságomat nem okozta az, hogy a közügyek iránt közönyös lettem, vagy pedig, hogy egyéni érdekeket hajhásztam volna. Okozta egyedül gyenge erőmnek szigorú mérlegelése és azon kötelesség érzete, hogy én csak arra vállal­kozom, a­minek megfelelni képes vagyok. Önök, uraim, azon szerény keretet, melyen be­lül a mandátumot elvállalhatni véltem, helyeselni méltóztattak és így szives elhatározásuk végkép elhárította az okokat, melyek eddig reám nézve mérvadók voltak. Méltóztassanak küldőiknek addig is, míg ezt személyesen tehetném, tiszteletemet és üdvözlete­met nyilvánítani és egyszersmind magukra nézve köszönetemet elfogadni, hogy a kiküldetést el­vállalni és egyszersmind engem lekötelező sza­vaikkal és becses jelenlétekkel megtisztelni szí­veskedtek. Csak azzal fejezhetem be köszönő nyilatko­zatomat: A viszontlátásra Pozsonyban! A küldöttség éljenzéssel fogadta Sennyey sza­vait, ki ezután a küldöttség tagjaival társalgásba bocsátkozott.

Next