Ellenőr, 1880. május (12. évfolyam, 204-254. szám)
1880-05-05 / 210. szám
JElófizetési árait: 20 frt — kr. 10 „ - , Évnegyedre Egy hónapra 5 frt — kr. 10 „ Egész, érte Félévre Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Rosta áfital csak bérmentes leveleket fogadunk el. 210. szám. Egyes szám ára 4 kr. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, szerda, május 5. 1880. Hirdetések felvitele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi körút 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Dankelr. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide intézendők az előfizetőtek és a lap szétküldésére vonatkozó minden foltmalalda, XII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára reggeli és esti lap együtt : Egy évre .... 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Két hóra ... 3 , 60 , Egy hóra ... 1 „ 80 „ Az esti lap postán való külön küldéséért 1 frt jár évnegyedenként. Budapest, május 4. A porta megkapta a hatalmak collectiv jegyzékét, mely kötelezettségének teljesítésére inti. Nem első és nem is utolsó az efféle levél, mely a porta czimére intéztetett. Úgy megszokta már az efféle dorgatóriumokat, hogy miattuk nem is pironkodik. Egyáltalán ily collectiv jegyzékek nem volnának érdemesek rá, hogy foglalkozzunk velük, ha nem adna a jelenleginek különös súlyt az európai helyzet. Hogy az albánoknak a porta nem tud, vagy nem akar parancsolni, ez régi dolog. Az sem meglepő, hogy a porta kiürítette és az albánok által megszállni engedte azon területeket, melyeket ígérete szerint (a berlini szerződésről nem is szólva) tartozott volna átadni a montenegróiaknak, úgy hogy legközelebb az albánok és a montenegrói csapatok közt összetűzés várható. Az azonban már bámulatos, hogy a török kormányt az európai viszonyokban történt mozgalom fel nem rázta apathiájából. Mi egyáltalán nem vagyunk barátai Montenegro terjeszkedésének. Ha ezt a kecskepásztor-államocskát Oroszország nem veszi vala védőszárnyai alá, édeskeveset gondolt volna a világ és a Fekete-hegyekre. De hát Oroszország csinált montenegrói kérdést is. Már ez elég arra, hogy Montenegro iránt bizalmatlanok legyünk. De midőn kötelezettség teljesítéséről és Törökország reputatiójáról van szó, el kell tűnniök az ily melléktekinteteknek. Az angol választások, mint ismételten kifejtettük, lényegében nem változtatták meg az európai helyzetet. A Gladston-Granville-cabinet nem lesz Oroszország barátja. Egy pontban azonban az angol külügyi politika módosítást szenvedett. Az új kormány nem veszi védőszárnyai alá Törökországot, mint Beaconsfield kabinetje. Hartington, nem a választások hevében, hanem akkor, midőn a szabadelvűek győzelme már biztosítva volt, kimondta, hogy Törökország felbomlása csak idő kérdése. A conservativből tüntetőleg szabadelvűvé lett Derby csak a napokban jelentette ki, hogy mielőbb feloszlik Törökoszág annál jobb. Gladstone török iszonya köztudomású dolog. Meg vagyunk győződve ugyan, hogy ha Oroszország mostanában újra le akarná tiporni Törökországot, a szabadelvű kormány az utóbbinak fogná pártját, persze csak azon esetre, ha az angol érdekek fenyegettetnének. De a török államférfiak előtt nem lehet titok, hogy a whig-kormányférfiak Oroszország balkáni hódításait másként akarák megakadályozni, mint Törökország minden áron való fentartása által. A görögöket s az orosz érdekekkel ellentétbe hozott szlávokat akarják torlasz gránánt felemelni Oroszország és Konstantinápoly közt. Ez a terv lehet hibás, megvalósítása is csak a messze jövőben történhetik meg, mert bármily korhadt a török állam épülete, nem egy könnyen omlik össze, főleg mert Ausztria-Magyarország támogatja azt. A török kormánynak azonban komolyan figyelembe kellene vennie az intő jeleket. Meg kellene mutatnia, hogy kötelezettségeit tudja és akarja teljesíteni, s főleg, hogy a rendet fenn tudja tartani otthona. Minden oly tény, mely az ellenkezőről tesz tanúságot, rontja Törökország reputatióját, s elősegíti azon vélemény terjedését, hogy a török birodalom tarthatatlan. Tudjuk, hogy Törökország szükséges az európai súlyegyen miatt, hisz egy század óta ez a sulyegyen tartja fenn, különben már rég elbukott volna. De a politikában valamint nincsenek nélkülözhetetlen férfiak, úgy államok sincsenek. Attól lehet tartani, hogy ez a felfogás Törökországra való vonatkozással, mindig több és több hívőre talál, s Európa elő fogja készíteni azon alakulást, melyre Törökország szétmálása esetén szükség lesz. Ezt kell megakadályoznia Törökországnak azáltal, hogy megmutatja erélyét és életképességét. A képviselőház szerdán, május hó 5-én, d. e. 10 órakor ülést tart. A főrendiház folyó évi május hó 5-én d. u. 7,1 órakor ülést tart. A főrendiház mára hirdetett ülését elnökeinek betegsége miatt nem tarthatta meg. Miután erről a ház több tagja különben is idején értesült, a múzeumban nagyon kevesen jelentek meg. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délután 5 órakor Horváth Lajos elnöklete alatt ülést tartott. Jelen voltak a kormány részéről: Tisza Kálmán s Pauer Tivadar. Tárgyalás alá került a büntető törvénykönyv életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatnak a bizottsághoz tárgyalás végett újólag visszautasított 40—44 §§-ai Chorin indítványával együtt, mely 1. a kir. járásbirák hatáskörének szűkebb megállapítását; 2. az első birósági közigazgatási hatóság által elbírálandó kihágási ügyekre nézve a felebbezésnek a kir. törvényszékhez leendő juttatását; 3. a közigazgatási hatóságok előtti eljárásnak rendeleti úton leendő szabályozására szükséges meghatalmazás megadását czélozza. A járásbíróságok hatáskörének kérdése ezúttal nem vétetett tárgyalás alá, Chorin indítványának 2-ik és 3-ik pontját indokolta. Tisza Kálmán mint belügyminiszter figyelmezteti a bizottságot, hogy a kihágási ügyekre nagyrészt már meg van állapítva a felebbviteli fórumok sorrendje s igy Chorin indítványának elfogadása esetében igen szűk lenne a törvényszékek felebbezési hatásköre, míg másrészről a sokféle felebbezés csak confusiot idézne elő. Ez irányban kéri tehát Chorin indítványának elvetését, ellenben az eljárás egyöntetűsége, egyszerűsége és lehető biztosítékkal való ellátása szempontjából kész az igazságügyminiszterrel egyetértőleg vállalkozni, annak rendeleti útón való szabályozására, ha erre a háztól meghatalmazást nyerend. Hosszú vita után, melyben a bizottságnak csaknem minden tagja részt vett, végül szavazásra került a dolog. Chorinnak az eljárás rendeleti után leendő szabályozására vonatkozó indítványát egyhangúlag elfogadta a bizottság. A felebbviteli kérdésben tett indítványa mellett öten, ellene öten szavaztak, ellene szavazott az elnök s igy Chorin ez indítványát a bizottság elvetette. Az országgyűlési függetlenségi pártnak ma este tartott értekezletében a párt részéről az öszszeférhetlenségi bizottságba Miklós István, a múzeum ügyének megvizsgálására kiküldendő bizottságba Hermann Ottó, a vallás és tanulmányi alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására kiküldendő bizottságba Mocsáry Lajos és Hegedűs László jelöltettek ki. A korona és koronajelvényeknek tudományos vizsgálatra kivétele és a visszatételénél jelen leendő országgyűlési küldöttség megválasztására vonatkozólag az értekezletnek nincs kifogása. Mocsáry Lajos előterjeszti, hogy a képviselőház holnapi ülésében egy határozati javaslatot szándékozik benyújtani a szerb vasúti conventio tárgyalásának azon időre elhalasztása végett, mikor a budapesti egyenes vasúti összeköttetés kérdése fog a házban tárgyaltatni. Az értekezlet helyeslő tudomásul veszi. Szederkényi Nándor az ipar érdekébe vágó ügyekre, nevezetesen az ipartörvény revisiója kérdésének megvitatására egy öttagú bizottság kiküldését a párt kebelében indítványozta. Az értekezlet az indítványt elfogadta s a bizottság tagjait a jövő értekezleten fogja megválasztani. (0. É.) Az országgyűlési egyesült ellenzék mai értekezletén a holnap megválasztandó bizottságokba a párt részéről a következő tagokat jelölte ki : A múzeumi bizottságba: Királyi Pált, az alapok és alapítványok bizottságába : Hoffmann Pált és Molnár Aladárt. (0. É.) A magyar-horvát pénzügyi kiegyezés tárgyalására kiküldött országos bizottság ma d. u. 3 órától esti 9 óráig Cziráky János gr. elnöklete alatt ülést tartott. A kormány tagjai közül jelen voltak : Tisza miniszterelnök, Orczy Béla b., Szapáry gr. és Bedekovich miniszterek. Elnök az ülést megnyitván, bejelenti, hogy Ordódy Pál bizottsági tag közlekedési miniszterré neveztetvén ki, a bizottságból kilépett s helyébe a képviselőház más tagot fog választani holnap. Ezután felolvassa Márkus István levelét, melyben jelenti, hogy betegségénél fogva az ülésben részt nem vehet, az irományokat átküldi az elnökségnek és a bizottság belátására bízza, vájjon nem lenne-e jobb, ha egészen kilépne a bizottságból, s helyét másnak engedné át, minthogy fölgyógyulása valószínűleg hosszabb időt kíván. A bizottság erre kijelenti, hogy a kilépést nem fogadja el, óhajtván s remélvén, hogy egészsége rövid idő alatt helyreáll. Minthogy azonban az előadói tiszt ezen idő alatt betöltetlen nem maradhat, a bizottság egyhangú sürgető kérésére Fálk Miksa vállalkozott az előadói tisztre. Ezután előterjesztetett a pénzügyminisztériumnak összeállítása melyben egyfelől Magyarországnak, másfelől Horvátországnak a követelései a múltra nézve felhozatnak. A bizottság úgy találván, hogy ezen összeállításban vannak olyan tételek, nevezetesen a legjelentékenyebbek azok, melyek az államkincstári pénztárból a horvát vallásalap szükségeinek fedezésére 1848 november 9-től bezárólag 1867-ig előlegezett összegekre vonatkoznak, tehát oly tárgyra, melyre a bizottság kiküldetése nem terjed ki, ezen előterjesztés érdemleges tárgyalására nem tartja magát illetékesnek, a kormányra bízván, várjon akarja-e ezen kiküldetésnek határait egy újabb országgyűlési határozat által kiszélesbíteni. Ezzel az ülés véget ért és bizalmas értekezletté alakult át, amely azzal végződött, hogy a horvát küldöttség a bán által fel fog kéretni, hogy pontonként formulázva közölje a magyar küldöttséggel azon pontokat, melyeket a horvát küldöttség minapi ülésében elfogadott, s ha a közlés megtörténik, akkor holnap este 7 órakor az értekezlet folytattatni fog. (D. E.) A novi sziszek-károlyvárosi vasút kiépítése végett — mint a „Budapester Corr.“ értesül — legközelebb törvényjavaslatot fog a képviselőház elé terjeszteni a kormány. E vasutat állami vasútnak fogják kiépíteni és az építést még az idén megkezdeni. Táviratok. Bécs, máj. 4. (Eredeti távirat.) A konstantinápolyi nagykövetek ismét fölszólítást intéztek a portához, hogy foglalja el újra a Montenegrónak átadandó, de már kiürített területet. A nagykövetek közölték kormányukkal a portának a nagykövetek első fölszólítására adott válaszát és utasítást kértek. Lord Granville ekkor azon javaslattal fordult Haymerle báróhoz, hogy ragaszkodjanak a hatalmak követelésükhez. Haymerle elfogadta Granville indítványát és ilyen értelmű utasítást küldött Dubsky grófnak. Konstantinápoly, máj. 4. A nagykövetek collectiv jegyzéket nyújtottak ma át a török kormánynak, amelyben ezt mondják : Minthogy nem volt kielégítő a portának válasza, melyet a nagykövetek első jegyzékére adott, a nagykövetek, kormányuk parancsára, fölszólítják a portát, hogy rövid idő alatt világos szavakkal nyilatkozzék, vájjon szándékozik-e ismét megszállani a szabályellenes módon kiürített hadállásokat vagy sem, hogy a megkötött szerződés értelmében átadhassa a hadállásokat Montenegrónak. Bécs, máj. 4. Az urak háza elfogadta a mesterséges bor készítéséről és a helyi vasutakról szóló törvényt. Az előbbit a földmivelési miniszter, az utóbbit a kereskedelmi miniszter pártolta. — A képviselőház megszavazta az államvasutak költségvetését és a földmivelési minisztérium költségvetésének egy részét. Berlin, máj. 4. A birodalmi gyűlés az Elbe hajózására vonatkozó szerződést 14-es bizottsághoz utasította, elfogadta az Ausztria-Magyarországgal az okmány hitelesítése érdekében kötött szerződést, továbbá a boszniai, herczegovinai és egyptomi consulátusok bíráskodásáról szóló javaslatokat, végül harmadik olvasásban 191 szavazati 94 ellenében elfogadta a socialista törvényt, a második olvasás alkalmával hozott határozatokkal. Reichensperger indítványát, hogy e törvény érvényességét csak egy évre hosszabbítsák meg, elvetették. Liebknecht és Hasselman socialista képviselőket rendre utasították, az előbbit egyik képviselő megsértése miatt az utóbbit azért, mert kijelentette, hogy a német munkások kénytelenek lesznek, hogy olyan eljárást kövessenek, mint az orosz anarchisták. Róma, május 4. A hivatalos lap összehívja a választási bizottságokat. A mellé csatolt jelentésben azt írja, hogy a képviselőházban több sürgősjavaslat volt a napirenden, azonban az ellenzék gátolta ezen munkák befejezését, amidőn a minisztériumnak bizalmatlanságot szavazott, miután néhány nappal azelőtt még helyesnek találta eljárását. A minisztérium most meg akarja tudni, vájjon a választók olyan egyetértő többséget fognak-e a parlamentbe küldeni, mely képes lesz a minisztérium állását megerősíteni. A kabinet óhajtása a lisztadó mielőbbi eltörlése és a választási jog kiterjesztése. A minisztériumpártoló képviselők ma gyűlést tartottak, melyben a manifesztumot szövegezték. Az „Italie“ jelenti : A jobbpárt néhány képviselője felkérte Sellát, hogy tekintettel a küszöbön levő új választásokra, fogadja el ismét a párt vezetését. Sella ez ajánlatot nem fogadta el. A választási mozgalom már most is nagyon élénk. A képviselők a tartományokba utaztak, hogy a választásokat szervezzék. Vasúti politikánk. Egész serege a fontosabbnál fontosabb vasúti törvényjavaslatoknak kerül legközelebb a törvényhozás elé. Hogy csak kettőt említsünk, itt van a tiszai vasút megvételéről s a pest-zimonyi vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslatok. Mindkét javaslat célja ismeretes. Az első által magyar állami vasutat nyerünk Budapesttől Brassóig. A második által megvetjük alapját annak, hogy a nagy keleti csatlakozást hazánkon keresztül vezessük. Midőn alig pár óra választ el bennünket amaz ünnepélyes percztől, midőn a tömösi csatlakozás is megnyílik és ezzel Budapestet Bukaresttel oly közvetlen összeköttetésbe hozzuk, mely minden valószínűség szerint diadalmasan fog versenyezni az osztrák államvaspálya eddigi összeköttetésével Verciorován keresztül — lehetetlen bizonyos megelégedéssel nem tekinteni az ezen téren eddig elért eredményekre. De azért nagy baj volna, ha meg akarnánk állapodni a félúton és nem vonnók le az eddigi sikerekből a további consequentiákat, az újabban kitűzendő czélokat. A tiszai vasút megvétele nemcsak abban a tekintetben lehet hasznos, hogy nagy lendületet ad a magyar állami pálya hálózatának és függetleníti azt az osztrák államvasúttól. Nagy fontossága lehet abban is, hogy kiinduláspontját képezheti egy helyes vasúti csoportosításnak. A tiszai vasút debreczen-miskolci vonala úgyszólván egészen kívül esik az új hálózat természetes körén. A magyar állami vasutak éjszaki és keleti hálózatának természetes végpontjait Kassa, Debreczen, Arad és Brassó képezik. Ezek a fő végállomások, melyek felé a budapesti központ sugarai szétágaznak. A miskolcz-debreczeni vonal e hálózatban meglehetősen másodrendű szerepet játszik. Annál fontosabb lehetne azonban e vonal az éjszakkeleti vasút kezelésében, mely ezáltal természetszerű kiegészítést nyerne, s mostani zsákutcza jellegű állapotából egy életképes csoporttá emelkednék, mely Sziget, Ungvár, Munkács, Kassa, Miskolcz és Debreczen végállomásokkal jóval hasznosabb közvetítőt képezhetne egyrészt a kassa-oderbergi-eperjes-tarnovi, első gácsországi s másrészt a magyar állami vasutak közt. De van még egy másik körülmény is, melyet nem szabad szem elől tévesztenünk. A budapest-bukaresti csatlakozást most Hatvan-Szolnokon keresztül tervezik, hogy az osztrák államvasút tulajdonában levő budapest-czeglédi vonalat ki lehessen kerülni. S e vonalat csakugyan mellőzni is kell, ha azt akarjuk, hogy a még ma tiszai vasútnak összes forgalmát a magyar állampálya kapja meg, Pesttől Éjszaknémetor-szágba is, és nem az osztrák államvasút. A hatvan-szolnoki összeköttetés azonban meglehetős nagy kerülő és igen lehet attól tartani, hogy ezzel magának a Kolozsvár- Brassón keresztül vezető új budapest-bukaresti vonalnak versenyképességét veszélyeztetjük a mostani vercorovai s az osztrák államvasút által közvetített összeköttetéssel szemben. Bármily költséges legyen is, nem marad más hátra, mint egy új közvetlen vasút építése Budapesttől Szolnokig, vagy legalább is Kőbányától Szt.Györgyig. Az utóbbi alig tenne 10 mértföldet s körülbelül ugyanannyival rövidítené meg az utat. Midőn ez áldozatokat követeljük, teszszük azt azon hitben és meggyőződésben, hogy vasúti politikánkban ezentúl is minden igyekezet oda lesz irányozva, hogy a magyar vasúti forgalom egészen önállóvá legyen. Egy idő óta többször merülnek fel oly hírek, mintha a pest-zimonyi vasutat nem maga az állam építené ki, hanem valamely magántársulat. Jól tudjuk, hogy ilyen társulattól különféle garantiákat lehet követelni, de azok az írott garantiák soha sem képezhetnek valóságos biztosítékot. Megállapításuknál mindig csak a jelen viszonyok szolgálnak irányadóul. A maiakhoz hasonló visszaélések ellen, megengedjük, talán eléggé gondoskodnak mindenféle clausulákkal, de újabb eddig nem használt mesterfogások ellen, nincs semmi biztosíték, mint a valóságos hatalom, a tiszta állami tulajdon. Nem azt kívánjuk mi, hogy az állam építse e vonalat. Bízza azt a kormány, akire jónak látja. Ez mellékes kérdés. A fődolog az, hogy az állam kezelje a kész vasutat mint kizárólagos tulajdonát. Megengedjük, hogy a magánkezelés talán kevesebb áldozattal fog járni. Noha ezt sem hiszszük. Mert csak az a társulat fog az államnak befolyást engedni, mely azért kellő anyagi fedezetet is kap. De még ha így volna is, igen nagynak kellene a vagyoni áldozatnak lenni az állami kezelés mellett, hogy ne ezt válaszszuk. Bármily fontos közlekedési tényező a magyar államvasút eddigi hálózata, a pestzimonyi vasút fontosabb vonalat képvisel, mint bármely eddig a magyar állam tulajdonában levő vonal. Ezt tehát teljesen meg kell tartani az állam kezében, ha azt nem akarjuk, hogy előbb-utóbb az osztrák államvasút kezébe kerüljön. Az ország milliókat áldozott vasutaira. Sokáig alig kaptunk valami kis jövedelmet belőlük, míg ma már negyedfél millióra előirányoztuk az államvasutainkból várható tiszta jövedelmet. Ha most elszalasztjuk ez alkalmat és rosszul alkalmazott takarékosságból magánosoknak engedjük át e pályát, meghozzuk az áldozatokat, anélkül, hogy mi élveznők azok gyümölcsét a maguk teljében. Ismétlődni fog, ami történt állampályáink első éveiben, midőn keserves millióinkkal csak az osztrák államvasút monopóliumát öregbítettük, vizsgálat tárgyában biroktudés iránt folyamodtak, és mint a magyar kereskedelmi csarnok tagjai ugyanennek erkölcsi támogatását kérték ki. A magyar kereskedelmi csarnok az ügyet magáévá tette és a miniszter vasárnap fogadta a H Hubenay József alelnök és Izsipy Géza választmányi tag által vezetett küldöttséget. Hubenay József alelnök az ügy beható előterjesztése után azon kérelmet fejezte ki, hogy a közhitel érdekében és a vidéken előforduló számos hasonló esetekre való tekintettel szigorú vizsgálat tárgyává tegye. A miniszter a küldöttséget szívélyesen fogadta és megígérte, hogy az ügy minden oldalról való megvizsgálása után az előterjesztett kérelemre saját hatáskörén belül tekintettel lesz. Már többször volt alkalmunk azon, különösen a vidéken előforduló esetekre utalnunk, melyekben a bukás küszöbén álló adósok hitelezőik alól a kielégítési alapot elvonni igyekeznek. Hasonló esetek a vidéken mindinkább szaporodnak és ép nagyon is alkalmasak arra, hogy a közhitelt megrázkódtassék. Legközelebb is furfangos eljárást követtek Reich L. és érdektársai Hajdú-Böszörményben. Reich kevéssel fizetés beszüntetése előtt Budapesten nagy mennyiségű árubevásárlásokat eszközölt és a bevásárolt árukat megérkeztekkor nagyobbára köztudomásilag vagyontalan rokonok által végrehajtásilag lefoglaltatta. A megcsalatott hitelezők a büntető bírósághoz folyamodtak. A vizsgálatot azonban nem vezették azon mederben, melybe a hitelezők érdekére és a fenforgó bűnesetre való tekintettel terelendő lett volna. A megkárosított hitelezők kérelmét, hogy a rokonok álköveteléseire és a követelések fedezetéül végrehajtásilag lefoglalt árukra fenyítő zárlat rendeltessék el, tekintetbe nem vették, és így a bukottnak társai akadálytalanul foganatosíthatták a világosan bebizonyított tények szerint a hitelezők kijátszására gyártott váltók érvényesítésére jónak látott polgári peruti lépéseket. De elég vakmerők voltak még a polgári peruton is törvényes formalitásokat is mellőzni. A végrehajtásilag lefoglalt áruknak elárverezését is kieszközölték azon szándékkal, hogy azokat követeléseikre beszámítandólag árverésileg megvegyék, és miután azon tervet a hitelező megjelenése által meghiúsította, semmit sem mondó indokokból az árverés beszüntettetett. Az árverést azonban egy második határnapon, mely előre meghirdetve és az érdekeltekkel tudatva sem volt, megtartották s ekkor az árverést kérőknek megengedték, hogy készpénz fizetés nélkül és követeléseikre való beszámítással árvereljenek. A bukott rokonainak tehát szabad játéka volt a nélkül, hogy a megkárosított hitelezőknek sikerült volna a nyilvánvaló szabálytalanságok ellenében jogaikat érvényesíthetni. Ily körülmények között a megkárosított hitelezők nyomós, a büntető eljárásra vonatkozó adatok előterjesztése mellett az igazságügyminisztéri urahoz a Reich L. és társai elleni bűnügyi A pozsonyi választók küldöttsége báró Sennyeynél. Sennyey Pál b. ma délután 1/2 2 órakor fogadta az Angol Királynő szálloda egyik első emeleti termében, ahol Deák Ferencz szokta volt fogadni a küldöttségeket, a pozsonyi küldöttséget, mely neki a pozsonyi első választókerület képviselői mandátumát jött felajánlani. A küldöttség elnöke, Neusiedler, miután az egyes tagokat Sennyeynek bemutatta, a következő beszédet intézte hozzá: Nagyméltóságo ur! Szab. kir. Pozsony városa első választókerülete Nagyméltóságodat közlelkesedéssel országgyűlési képviselőjelöltjévé proclamálta, és kebeléből e küldöttséget, mely Excellentiád előtt tiszteleg, bizta meg, hogy nevükben tolmácsolják azon már Excellentiáddal táviratilag is közlött forró óhajukat és kérelmüket, hogy Pozsony első kerületének mandátumát megválasztatása után elfogadni szíveskedjék. Jól tudjuk azt, kegyelmes úr, hogy ezen kérésünk által oly áldozatot követelünk, melynek teljesítése a jelen helyzetben nagy önmegtagadást igényel; de azon öntudatban, hogy kedves hazánk érdekében cselekszünk, hogy egyedüli jelszavunk, a haza mindenek felett, hiszszük, hogy nagyméltóságod kérésünk teljesítését tőlünk megtagadni nem fogja. Midőn nagyméltóságod a nyilvánosság teréről, melyen oly kiválólag tündöklött, visszalépett, ezen elhatározását a haza polgárai pártkülönbség nélkül fájdalommal vették és máig is nagy veszteségnek tartják, mert nagy méltóságodban a törvényhozó testület oly államférfiút veszített, akit a gondviselés a legkitűnőbb tulajdonokkal dúsan megáldott. Hogy azzal kapcsolatban fáradozásainak és önzetlen törekvéseinek gyümölcseit eddig nem élvezhettük, annak ismét a helyzet s a viszonyok lesznek okai. De legyen szabad reménylenünk, hogy a közeljövő hivatva lesz azt megérlelni, hogy abban a haza polgárai mielőbb és a lehetőségig egyformán részesülhessenek. Ezen jó reményben, mert nagyméltóságod kérelmünk teljesítését kilátásba helyezni kegyeskedett, az erre vonatkozó távsürgönyt Pozsony választói nagy örömmel vették és annak tartalmát magukévá tették. Fogadja nagyméltóságod küldőink nevében forró, hálás köszönetünket ezen elhatározásáért, mert ígérni merjük hogy Pozsony, a haza második városa, közlelkesedéssel fogja képviseltetését nagyméltóságod biztos kezeibe adni és hogy Pozsony polgárai közös örömtől áthatva fogják május 10-én hangoztatni : Éljen báró Sennyey Pál, Pozsony első választó kerületének képviselője ! Lelkes éljenzés fogadta e szavakat. Sennyey Pál b. az üdvözlő beszédre körülbelől a következőket mondotta: Tisztelt küldöttség! Midőn Pozsony sz. kir. városa első választókerülete polgárainak nevében küldöttségileg nyilvánítják nekem azon elhatározást, hogy azon választókerületnek tisztelt választói engem proclamáltak képviselőjelöltjüknek, köszönetem és forró hálám érzelmei között csak ismételhetem azt, amit önök 1. elnökének sürgönyömben kijelentettem, hogy én ezen kijelölést a legdíszesebb polgári kitüntetésnek tartom, melylyel engem megajándékozhatnak és hogy kötelességemnek tartom önök kívánságát a legnagyobb készséggel teljesíteni. Nagy megtiszteltetés, t, uraim, ezen választókerület által képviselőnek kijelöltetni, mert nemcsak történelmi múltjánál, hanem a választópolgárok hisze, jelentősége és tekintélyénél fogva is az ország első választókerületei közé számíttatik és melyet eddig oly kitűnő államférfiak képviseltek. Növeli ennek súlyát az, hogy, mint értesülve vagyok, e választókerületek polgárai pártkülönbség nélkül kijelölésemben megegyeztek. Ezen a tény által önök útmutatást adtak és kijelölték az irányt, hogy hazánk jelen viszonyai között, melyeknek súlyát mindannyian érezzük, amit legszükségesebbnek tartanak, az, hogy mellőzve minden elfogultságot és menten minden előítélettől, a megoldást egyedül concret és objectív módok által igyekezzünk keresni és megtalálni. Ezen irány saját személyemre nézve is a rokon érzelemnek egyik kapcsát képezi, mely önökkel összefűz és ez annyival inkább bátorít, hogy megtisztelő ajánlatukat elfogadjam. (Éljenzés.) Csak egyet engedjenek még megmondanom. Eddigi elvonultságomat nem okozta az, hogy a közügyek iránt közönyös lettem, vagy pedig, hogy egyéni érdekeket hajhásztam volna. Okozta egyedül gyenge erőmnek szigorú mérlegelése és azon kötelesség érzete, hogy én csak arra vállalkozom, aminek megfelelni képes vagyok. Önök, uraim, azon szerény keretet, melyen belül a mandátumot elvállalhatni véltem, helyeselni méltóztattak és így szives elhatározásuk végkép elhárította az okokat, melyek eddig reám nézve mérvadók voltak. Méltóztassanak küldőiknek addig is, míg ezt személyesen tehetném, tiszteletemet és üdvözletemet nyilvánítani és egyszersmind magukra nézve köszönetemet elfogadni, hogy a kiküldetést elvállalni és egyszersmind engem lekötelező szavaikkal és becses jelenlétekkel megtisztelni szíveskedtek. Csak azzal fejezhetem be köszönő nyilatkozatomat: A viszontlátásra Pozsonyban! A küldöttség éljenzéssel fogadta Sennyey szavait, ki ezután a küldöttség tagjaival társalgásba bocsátkozott.