Ellenőr, 1880. augusztus (12. évfolyam, 363-417. szám)
1880-08-01 / 363. szám
Előfizetési árai : Egész évr . 90 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 , , Egy hónapra . 1 , 80, Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésért nem 363. szám. Egyes szám ára 4 kr. vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Érdesek feltételm a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán). Továbbá Daube 8. L.ég társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr* ki**lj-hivatala által nyugtázó« számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (fö-út sarkán). iit intétaulük at rIS/ittíistk it a lap ixiMUdMra tttmikawi mtrndmi fdmMtiAt, Budapest, vasárnap, augusztus I. 1880. XII. évfolyam. r———.-- ■■■.-------------- - --------------- rrv-r^r^T— ----------------------------------------------------------- ------------- .r— Az „Ellenőr“ ára reá a éli és esti laveauitt . Az estilap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, külön frt jár évnegyedenként. Egy évre . . . . 20 frt — kr. Félévre . . . . 10 , — „ Negyedévre . • • 5 . . Két hóra . . 3 „ 60 „ Egy hóra . . 1 „ 80 „ Budapest, julius 31 Régen hallottunk olyan okos szavakat, mint aminőket valamelyik rendkívül nagy tekintélyű berlini államférfiu mondott a „Daily Telegraph“ tudósítójának. E szavak értelme az, hogy a keleti kérdés nem fogja megzavarni Európa békéjét, mert a hatalmak komoly intéseket adnak ugyan a portának, de nem fognak beavatkozni, hanem a portára bízzák, hogy a Balkán-félszigeten készülő mozgalmak láttára vagy azok eredménye után hajoljon meg Európa akarata előtt. Ennél jobbat csakugyan nem tehetnek a nagyhatalmak. A Balkán-félszigeten bekövetkezhető változás egyik állam érdekeit sem érintheti, sértheti esetleg jobban mint Ausztria-Magyarországét. Minda mellett azt a nézetet valljuk, hogy a Balkán-félszigeten e kis népek acciója által kivivott változás semmi esetre sem okozhat annyi kárt Ausztria-Magyarországnak, mint a számtalan függő kérdés örökös és mesterséges halasztása, mint „Európa“ tehetetlen beavatkozása. A nagyhatalmak minden kérdést rendeztek már a Balkán félszigeten. Okosan tették. Mint bíróság jól teljesítették feladatukat. Arra azonban, hogy végre is hajtsa ítéletét, ha nem is erőtlennek, de alkalmatlannak bizonyult az európai törvényszék. A török kormányra, a bolgárokra, az albánokra, a szerbekre és más szépreményű nemzetiségekre pazarolt feddés és intés sikeretlen volt a múltban és a jelenben. Nagyon szívesen látnók tehát, ha más módszerhez folyamodnának a hatalmak és magukra hagyják ezeket a furcsa nemzetiségeket. Meg vagyunk győződve róla, hogy rövid időn valamennyinek megjönne az esze. Két eshetőség lehetséges. Vagy megveri a porta a rakonczátlan apró nemzetiségeket, akkor ezek megkapják a mit kerestek. Vagy ezek a nemzetiségek osztoznak meg, ha mégis meg tudnának osztozni Ozmán örökségén vagy a még ki nem szolgáltatott konczon , akkor a török kormány nem állhatna elő azzal az ellenvetéssel, hogy a korán nem engedi meg háború nélkül az igazhívők földjének kiszolgáltatását. A porta tehetetlen politikájának láttára kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy az egyik eshetőség sem bántana úgy bennünket mint a mostani örökös riogatás és az egész Európában mesterségesen táplált izgatottság, mint az az örökös bizonytalanság, hogy nekünk, nem tudjuk, kinek kedvéért vagy érdekéért a nagyhatalmakkal közösen hadiialókkal kell majd tüntetnünk, esetleg itt vagy amott háborúba keverednünk. Bizony szívesen látnók már, ha egy kissé kevésbé lenne egyetértő Európa, mert ameddig egyetértő lesz, addig nem fog félni a porta azoktól a hatalmaktól, amelyeknek kedvük támadhat a berlini szerződés és conferencia pontjainak végrehajtására ; addig a balkán-félszigeti nemzetiségek Európától várják, hogy a szájukba röpítse a sült galambot. A legnagyobb szerencsétlenség abból állhatna, hogy Bulgária és Keleti-Rumélia egyesül, a görögök megszállják a nekik kijelölt határt, Szerbia és Montenegro talán nagyobb lesz néhány várossal vagy faluval, végre hogy teljesen kiűzik Európából a törököket. A legutóbbi kérdéssel együtt egyik sem oly fontos, hogy százmilliókat és számtalan embert áldozzunk értük, ha még feltartóztatható is megoldásuk. Ami Konstantinápoly jövendő sorsát illeti, ez sem valami borzasztó dolog. Ausztria-Magyarország bizonyára nem vállalkozhatik elfoglalására és megtartására. Miért nem bízzuk tehát e város sorsát Francziaországra és Angliára. Hiszen abban az egyben bizonyosak lehetünk, hogy ez a két állam semmiesetre sem fogja átengedni Oroszországnak. Ha tehát fontolóra veszszük a balkánfélszigeti függő kérdéseket, bátran kérdezhetjük, hogy miért okoznak Ausztria-Magyarországban oly nagy izgatottságot. Külügyi hivatalunk több ízben kijelentette, hogy Ausztria-Magyarország nem vágyik hódításokra. A görög és montenegrói határok rendezése alkalmával Törökország épsége sem jön kérdésbe. Honnan van tehát mégis az a nagy izgatottság? Azt hiszszük, hogy az európai diplomácia most még nagyobb zajjal működik, mint azelőtt. Az utolsó török-orosz háború alkalmával követeltük az actiót, de akkor sem a közöset. Akkor azzal vigasztaltak, hogy adandó alkalommal meg lesznek védve érdekeink. Most is szívesebben hallanék, ha ezzel biztatnának, nem pedig azzal, hogy a nagyhatalmakkal közösen fogjuk még nagyobbá tenni a Balkán-félszigeten uralkodó zűrzavart. * A görög határkérdést — mint a „Fremdenblatt“ írja — nem fogják újra tárgyalni a hatalmak, hanem még egyszer föl fogják szólítani a portát a conferencia határozatának elfogadására. * Galiczia hadat üzent a telekadó reformálása ellen. A galicziai országos bizottság ugyanis — mint a „Presse* értesül — a tartozmánygyűlés határozata alapján kérvényt intézett ő felségéhez a telekadó fölemelése ellen.* Az afganisztáni harctérről nem érkezett fontosabb hír. Kandahár, úgy látszik, el van zárva a többi angol csapatoktól, amelyek heliográf segítségével sem tudnak érintkezni Kandahárral. Burrows tábornok dandára 2670 emberből állott. Kandahárba kisebb csapatok is érkeztek Burrows seregéből. Kandahár helyzete, mint a „Daily Telegraph“ írja, nem reménytelen. A vár erős és igen jó karban van. Az őrség bőven el van látva vízzel és mindenféle élelemmel és hadiszerrel. E lap szerint az erős várba zárt angolok nagyobb félelem nélkül várhatnak a felmentésre. A segítség, úgy számítják, augusztus végén fog Kandahár alá megérkezni. Ez a határidő is elég hosszú, de ennyi idő alatt is csak úgy fog Kandahár alá érkezni Phayre tábornok, ha Ejub kán sem lesz okosabb mint a többi afgán tábornokok és Kandahár városának és vidékének pusztításával fog mulatni, ahelyett, hogy utjukat állja az angoloknak a szorosokban vagy legalább elrontsa utjukat. A „Times“ furcsa czikket közöl ma, amelyben azt mondja, hogy Anglia annectálta Indiát, de India is annectálta Angliát. Kérdés, vájjon elég kárpótlást kaptak-e érte az angolok. India érdemes ugyan a megtartásra, de más feltételek mellett mint eddig. India forrásainak jobban kell ezután fedezniük szükségleteit. Angliának fontos része India, de nem a legfontosabb, ámbár a legköltségesebb része. Bécsből jelentik, a közös pénzügyminisztériumban jelenleg tervezetet dolgoznak ki, mely megállapítja azon módozatokat, melyek szemmeltartásával Boszniában részvénytársaságok alakulhatnak vagy ott fióktelepeket állíthatnak. E munka alapjául egy a magyar kereskedelmi minisztériumban kidolgozott tervezet szolgál. Táviratok: Bécs, jul. 31. (Ered. táv.) Milán fejedelem augusztus 2-kán Ischlbe indul Belgrádból és az ischli fürdőket fogja használni. Ischl, jul. 31. (Ered. táv.) Hírlik, hogy Károly román fejedelem legközelebb ide érkezik. Skutari, jul. 31. (Ered. távirat.) E hó 28-kán ismét összetűztek a montenegróiak az albánokkal. A montenegróiak ki akarták űzni Matagosból az 500 főre rugó albán őrséget, de kudarczot vallottak és a golubovczei templomig szettek vissza. Prizrendből érkezett tudósítás szerint 1500 ember fog Skutariba jönni a liga segítségére. Prága, jul. 31. (Eredeti távirati A cseh lapok arról értesülnek, hogy a balkán-félszigeti események miatt most nem fog szabadságra menni Haymerle báró. Páris, júl. 31. A „National“ megerősíti, hogy a kormány tekintettel a sajtó és a közvélemény indokolt aggodalmaira, lemondott a katonai bizottságnak Görögországba való küldéséről. Valótlan, hogy Saint-Vallier gróf, berlini franczia nagykövet szabadságidejének letelte után nem fog többé Berlinbe visszatérni. Freycinet miniszterelnök aug. 15-kén szabadságra megy. London, júl. 31. (Eredeti távirat.) A „Daily Telegraph“ jelenti, hogy a konstantinápolyi nagykövetek új jegyzéket szövegeznek a montenegrói határkérdés ügyében. A jegyzéket rövid idő alatt Hatzfeldt német nagykövet fogja átnyújtani. A „Daily News“ értesül Berlinből, hogy a német kormány határozottan kijelentette, hogy a görög határ ügyét lehetetlen újra tárgyalás alá venni, mint a porta követeli jegyzékében. Párisból értesül a „Standard“, hogy a franczia kormány, Görögország iránt táplált rokonszenve daczára is belátta, hogy végtelen veszélyekkel jár Gladstone politikája, és hogy e változás a franczia kormány határozataiból is ki fog tűnni nemsokára. Pétervár, júl. 31. Ramiból érkezett, július 30-ról tett hivatalos jelentés szerint Szkobelev tábornok jul. 13 án Geok-Tepe irányában kémszemlére indult. Jul. 17-én megszállotta Egranyt és Batiz-Kalat, azután előnyomulását Dergil Geok- Tepe irányában folytatta, egészen a megerősített város külső várfalai alá ért és a környék kifürkészését elrendelte. Ekkor ellenséges lovasság nagy tömegben támadást intézett ellene. Szkobelev tábornok visszaverte a támadást és júl. 22-én visszatért Bámiába. Az oroszok a lefolyt kilencz nap alatt három halottat és nyolcz sebesültet vesztettek. Útközben az orosz csapatok, a vetések és az élelmi készletek megsemmisítése által, érzékeny kárt okoztak az ellenségnek. Mármár szükséget kezdenek szenvedni a Geok-Tepeben öszpontosított 10.000 főre menő ellenséges csapatok, melyekhez még Mervből érkezett 700 ember csatlakozott. Az orosz csapatok kitűnően érzik magukat. (Nem valami takargatott vereség ez? Szerk.) Bécs, július 31. Taaffe gróf miniszterelnök és Potocky gróf helytartó Ischlbe utaztak. Laibach, jul. 31. Winkler tartományelnök leköszönt reichsrathi képviselői állásáról. Prága, jul. 31. Rudolf trónörökös ma este Brüsszelből ide érkezett. Páris, jul. 31. ("Eredeti távirat.) Saint-Vallier berlini nagykövet szabadságra ment. Hírlik, hogy a márcziusi rendeletek ellen elfoglalt ellenséges álláspontja miatt el fog mozdulatni állomásáról. Budapest, julius 31. Folyik a korteskedés a nagykanizsai választókerületért nyíltan és a kulisszák mögött. Mind a két fajta korteskedésben váltig fáradoznak ellenzéki pártjaink. A szélsőbal politikai commis-voyageuröket küld a helyszínére, hogy kikémlelje a területeket, megszállja az elfoglalható positiókat, elkészítse a csatatervet. Lapjai eközben, vezérczikkekben és apróságokban, megkísértik verbuválni a választókat s megbontani azon szilárd positiót, melyet a n.-kanizsai választókerületben a kormánypárt elfoglal. A mérsékelt ellenzék utánozza a szélsőbal példáját, csakhogy kevesebb ügyességgel, de annál nagyobb lármával. Lapjaiban most is harangukoz, mint rendesen szokott. Egyedül a kormány pártja őrzi meg nyugodtságát, mely önbizalmában és erejének tudatában gyökerezik. Miért estek úgy neki az ellenzéki pártok Nagy-Kanizsának ? Miért intéznek oly heves rohamot a kormány itteni állása ellen ? Hiszen csak egy kerületről, csak egy szavazatról s hozzá még egy felettébb rövid tartamú mandátumról van szó. Tudja az ellenzék mit csinál. Nagy-Kanizsa előkelő, értelmes, vagyonos város. Kereskedelmi és forgalmi központ. Vidéki városaink közt kevés van, mely e tekintetben hozzáfogható lenne. Nagy- Kanizsán át fut a kereskedelem nagy útja délfelé. A szélrózsa minden irányából robogó vasúti forgalom találkozási helye. A dunántúli, horvátországi, boszniai kereskedelem depótja. Monarchiánk keleti politikája pedig nagyban emelte fontosságát, s fényes jövőt biztosít számára. Annak a mandátumnak tehát, melyet Nagy-Kanizsa ad, súlya van. Visszatükrözi a dunántúli kereskedelmi és iparos világ, valamint a zalai gentrus értelmiség politikai véleményét. De fontos a nagykanizsai mandátum más szempontból is. Arról van szó : ki legyen Csengery utóda Nagy-Kanizsán ? Csengery után mandátumot nyerni dicsőség bármely politikai celebritásra, megtiszteltetés bármely pártra. Mindez együttvéve oka az ellenzéki invasiónak, melynek színhelyévé Nagy-Kanizsa lett. A küzdelmet, míg tisztességes fegyverekkel vivatik, jogosnak tartjuk. A kormány pártja is bizonyára küzdeni fog, hogy a nagy-kanizsai választókerületet megtartsa. Élhetetlen párt volna az, mely Nagy-Kanizsa mandátumát nem akarná megnyerni. Az a fegyverkezés, az a küzdelem azonban, melyre a mérsékelt ellenzék készül, s melyre a „Pesti Napló“ mai vezérczikkében adta ki a jelszót, máris megrovásra méltó. Milyen lesz ezután ? Megszokott taktikája a „Napló“-nak, hogy midőn saját pártja nyomorúságos meztelenségét, szétzilált tehetetlenségét akarja elfedni, minden kigondolható piszkot a kormánypártra halmoz. A semmi érdemet felmutatni nem tudó köznapiság, a semmi munkát nem végzett renyheség, a minden gondolatra képtelen eszmeszegénység rendesen az által szokta előtérbe tolni sivár énjét, hogy irigykedve rágalmaz, kisebbít. De midőn a „Napló“ most ismét rágalmazó agyarkodásban tör ki a kormány és pártja ellen, ez a taktikája háttérben marad egymás fogása mögött, melylyel a nagykanizsai választókat meg akarja ejteni. Mindenekelőtt hangsúlyozva Csengery deákpártiságát, úgy akarja őt feltüntetni, mint aki a kormánynyal és a kormánypárttal elégedetlen, míg szívében ellenzéki volt. Ha a „Napló“ nem tenne egyebet, mint ekként sértené a nagy halott emlékét, aki fel nem kelhet a sírból, hogy megcáfolja a „Napló“ insinuatióját, már ez magában véve jellemezné a mérsékelt ellenzék és lapjának eljárását. De a „Napló“ a deák-pártiság fényes legendáját további csalfaságokra is felhasználja. A Deák-párt ezége alatt akarja becsempészni Nagy-Kanizsára a mérsékelt ellenzék trójai lovát. Tudja jól, hogy a mérsékelt ellenzék nevében hasztalan beszélne a nagy-kanizsai választókhoz. Tudja jól, hogy valamint az ország, úgy Nagy-Kanizsa is elítélte azt a pártot, melyet helytelenül neveznek egyesültnek, mivel annyifelé szét van válva, ahány tagja van ; helytelenül nevezik mérsékelt ellenzéknek is, mert sok tekintetben túltesz a szélsőbalon ; mérhetlen ambitiója miatt pedig, mely nem ismer más czélt, nem ismer más hivatást, más programmot, mint a hatalomrajutás czélját és programmját, mindennek inkább mondható, mint mérsékeltnek. A „Napló“ tehát tudja mit csinál. De nem veszi észre, mennyire megalázza saját pártját, mily kíméletlen ítéletet mond saját pártja felett, midőn mai kortesbeszédében kénytelen hazug czímekhez, a Deák-párt hagyományának bitorlásához folyamodni. S ugyanaz a „Napló“ meri taktikai czéljaira használni a Deák párt köpenyét, ugyanaz a „Napló“ ajánlja a nagykanizsai választóknak az „ellenzéki Deák-pártiakat“, mely minduntalan ellentétbe jut a deák-párti traditiókkal. Ugyanaz a „Napló“, mely csak tegnap proclamálta a szélsőbal közjogi politikáját, mely csak tegnap követelte, miként minden kínálkozó alkalmat felhasználjunk, hogy Magyarországot Ausztriától államilag, közjogilag, politikailag, gazdaságilag függetlenítsük, hogy megállhassunk nélküle.“ E nyilatkozat után azt lehetett várni, hogy a „Napló“ átmegy a szélső ellenzék szolgálatába ; s hogy, miután egy évtizeden át segítette megalkotni Deák Ferencz nagy művét, innéttől azok közé sorakozik, akik le akarják rombolni azt. Lehetett mindent várni, csak azt nem, hogy mindjárt rákövet,kező nap, ma, a Deák-párt nevében beszéljen. És mégis ez történt. S hogy nem túlozzák a „Napló“ elleni vádat, mutatja az is, hogy a mérsékelt ellenzék másik közlönye a „Magyarország“ megtámadja a „Napló“-t, tegnapi czikke miatt, s igy nyilvánossá tei azon alkovót forradalmat, mely különfélébbnél különfélébb alakban vivatik a mérsékelt ellenzék családi tűzhelyénél. Ily eszközökhöz, a tactikának, politikai elvtelenségnek ily fajtájához is képes folyamodni a „Napló“, s vele a mérsékelt ellenzék, csak hogy a kormánynak egy positióját megostromolhassa. A nagykanizsai választók azonban bizonyára sokkal értelmesebbek, hogy át ne látnák a mérsékelt ellenzék taktikáját, s fel nem ismernék politikai elvtelenségét és idegen tollakkal ékeskedő meztelenségét. Európa nagy események, s Magyarország talán nagy megpróbáltatások előtt áll. Miként bírhatna létjogosultsággal egy oly párt, melynek nincs politikai eszméje, nincs programmja, melyről nem tudni, mit csinálna, ha hatalomra kerülne. A szélsőbal elveit mindenki ismeri. Ettől óvakodhatik, aki a hazát rázkódásoknak nem akarja kitenni. A mérsékelt ellenzék annyival veszedelmesebb, hogy nem tudni, mivé fejlődhetik. Bensőjében számtalan, de egy főszakadás van. Egyik részét képviseli a „Magyarország“ a lojalitást fitogtató szédelgés, a másikat a „Napló“ a szélsőbal felé közeledés politikájával. A nagykanizsai polgároknak, ily körülmények közt, könnyű megtenni választásukat. Nem is lehet kétséges, hogy a választási küzdelemből a kormánypárt kerül ki diadalmasan: a tót írók szépirodalmi művei tót nyelven, tudományos műveik pedig cseh nyelven adatnak ki. A könyvtár, mely csak ez év elején alapíttatott, eddigelé egy tót és egy cseh könyvet adott ki. Csehországban a cseh-tót egység létrehozásán Pokorny Rudolf cseh költő és szerkesztő, Holecsek József író és Hejduk Adolf elsőrendű cseh költő fáradoznak. A tótok között a solidaritás felől nagyon eltérők a nézetek. Némelyek a világért sem fogadnák el a cseh nyelvet. Rossz hírek azt mondják, hogy azért, mert sok tót írónak neve nem törne magának utat a szép kifejlődésű cseh irodalomban. Vannak, akik minden pillanatban készek a cseh nyelvet elfogadni, ezek kisebbségben vannak. A tót sajtó eddig nem vallott szint. A turóczszentmártoni „Narodnie Noviny“, a legkompetensebb, indirekte kijelentette, hogy a cseh-tót szolidaritás kérdését feleleveníteni nincs kedve. Lehet különben, hogy ez ügyben a fiatalság fog dönteni. Az öreg írók elhalnak, kérdés, milyen nyelven fog írni a helyeket elfoglaló tótság ? A bécsi „Tátrán“ tagjai talán egytől-egyik Stúr követők, idealisták, nekik a tót nyelv minden irányban elégséges. De ezek nagyobb részt orvosok, akik az irodalommal keveset foglalkoznak. Az irodalomért buzgólkodó fiatal tótok a prágai egyetemen tanulnak s ezek közül némelyek már most mint cseh nyelvű írók léptek fel (Jaroslav Vicek.) A cseh-tót szolidaritás kérdése elég fontos arra nézve, hogy a magyarok is érdekkel várják elintézését. A kérdés fontosságát le nem szállítja azon körülmény, hogy ez csak az irodalomra vonatkozik. Minden irodalomban bizonyos szellem uralkodik, a cseh irodalomban csik szellem. Ha a tótok magukévá tennék a cseh irodalmat, átvennék egyszersmind a cseh szellemet is s tudva levő, hogy ez a magyar hazafiságot nem nagyon segítené elő a hazai tótokban. A tótok a mostani viszonyok között magukban is tényezőt képeznek, de ha ők magukat egyszerre a cseh nemzet egy részének manifestálnák, ezen tényező jelentőségében megváltoznék. Tudjuk, hogy a hazai szerbek száma a tótok számához csekély és tudjuk, hogy milyen tényezőt képeznek ezek a magyar politikában. Az ő fontosságuk bizonyosan nem saját önmagukban fekszik, hanem azon faktumban, hogy ők egy a haza határán kívül meglehetős számmal elterjedt nemzetnek részét képezik. A tótök és csehek épen úgy földrajzi összeköttetésben állanak mint a szerbek. Végül megjegyzem, hogy az első rangú politikai cseh lapok ebben az ügyben nem nyilatkoztak. Lehet, nem bíznak abban, hogy a cseh-tót egység feleleveníthető volna, vagy nem tartják erre az időt alkalmasnak. CZAMBEL SAMU: A csehek és tótok irodalmi egységéről. (Vége.) 1852-ben egy nyelvészeti értekezlet tartatott, melyen résztvettek: dr. Hurban, Palárik, dr. Radlivtsky és dr. Hattala. Ez értekezleten Stúr nyelve megvizsgáltatott és etymologiai alapra fektettetek, melyet Stúr tökéletesen ignorált, a szerb Karadinának hódolván. Az elszakadást sokan már véglegesnek tekintették. A sanctio csak egy tényezőtől függött. 1863-ban aug. 4-én megalakult a tót „Matica“ irodalmi intézet, az volt a kérdés, hogy ez milyen állást fog elfoglalni a nyelvi kérdéssel szemben? A matica kebelében tekintélyes párt volt, mely a tudományos irodalom terén a csehekkel egységben kívánt maradni, s mely tót nyelven csak a népnek szánt könyveket kívánta íratni, de e párt végre a túlbuzgó tótok által leszavaztatott sa Matica a tótoknak a csehektőli elszakadását az emlitett első gyűlésben koronázta. A tótok és csehek között ezek után hidegség állott be. A csehek nem szenvedhették a tótokat, a kik a közös ügyön oly csorbát ejtettek s a tótok kerülték szintén a cseheket, nem akarván minden lépten-nyomon szemrehányásokat hallgatni. A tót nyelv meghozta gyümölcsét. Mig a cseh nyelv korában csak gyéren jelentkeztek a tótságon költők, most egyszerre sokan tűntek fel, ilyenek: Sladkovic, Kello, Chalupka Samo, Botto, Bachát-Dumny, az újabb időben Vajanskÿ, stb. Ezek mindnyájan a maguk nemében többé-kevésbé kitűnők s ezek mindnyájan költői eredetiségüket csak annak köszönhetik, hogy tótul írtak és nem csehül. Cseh nyelven speciális tót életet festeni lehetetlen. Prágában igen szegény az új tót irodalom, nevezetesebb írók : Kalincák, Tomásik Samo, Zâborskÿ, Pauliny-Tóth, Dumny-Bachát stb. Tudományos irodalmuk a tótoknak nincs ; egynéhány mű nem vehető számba. Ebből kitetszik, hogy a tótok, amint a költészetben nyertek, úgy a prózában és a tudományos irodalomban vesztettek az elszakadás következtében. A matica bezárása után siki csend állott be a tót irodalom terén. Á, irók nem írtak, az olvasók nem olvastak. Hosszú idő alatt alig jelent meg egy-két könyv. A titok ezen szánandó állapota bátorságot öntött néhány fiatal cseh író szívébe: feleleveníteni a c. .h-tól irodalmi solidaritás kérdését. Eddig cseh részről két röpirat jelent meg, mely a solidaritás mellett plaidiroz. Mind a kettő azon elvből iati... ki, hogy a tótok az egység megsértése nélkül használhatják nyelvüket a népnek szánt könyvekben, ha csak a tudományos irodalomban a csehekkel egységben maradnak. A röpiratok érvekkel igyekeznek bebizonyítani, hogy a tótoknak a teljes elszakadás nem tesz jó szolgálatot, mert ők, mint csekély számú nemzet , amelynek politikai önállóságra kilátása nincs, a legjobb viszonyok közt sem teremthetnek maguknak tudományos irodalmat. A csehek a soidaritás életbeléptetése czéljából Prágában egy „Cseh-tót könyvtárt“ alapítottak, melyben A fővárosi közmunkák tanácsából. Július 29. Podmaniczky Frigyes báró alelnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésével Kléh István és Buzetzky Pál tanácstagokat bízza meg. A sugárúti telkek megvásárlására vonatkozólag következő ajánlatokat fogadta el az ülés. 1. Pucker Józsefé, a XV. csoportbeli 65. számú telekre négyszögölenkint 200 forintjával. 2. Ernst Henrik és Anna hitestársak ajánlata a XXV. csoport 93. számú telekre,négyszögölenkint 80 írtjával. Továbbá helyben hagyták a következő adásvevési szerződéseket : 1. Hübner hitestársaké, a XVIII. csoport 78. számú telekre 31622 frt 50 kr. 2. Schön Hermané, a XI. csoport 52/a. számú telekre 11250 frt. 3. Haggenmacher Henrik és Mária hitestársaké, a XIV. csoport 68/18. számú telekre 63663 frt 60 kr és 4. Ernst Henrik és Anna hitestársaké a XXV. csoport 93. számú telekre, 20893 frt 60 kr, és így összesen 127.429 frt 70 kr vételár mellett. A főváros átiratát, melyben a közmunkatanácsnak a Deák tér, valamint a Margit-hidi feljárók rendezése körül tett módosítványaihoz hozzájárulását nyilvánítja, tudomásul vette az ülés, mihez képest az említett munkák azonnal megindíthatók lesznek. A budai Dunapart a lánchíd és élelmezésitér közötti részének szabályozására vonatkozólag a közmunkatanács és a főváros között nézetkülönbségek állottak fenn, amennyiben a közmunkatanács a házak előtti járdáknak magasságát 24 lábbal kívánta megállapíttatni, míg a főváros azokat 24 lábon felüli magasságban óhajtotta fektetni. Ezen eltérő nézetek kiegyenlítésével megbízott vegyes bizottság az egész területet bejárván, a helyszínen észlelt jelenségek nyomán a következőket javasolja: 1-szer, hogy a II. kerületi Margit rakparton fekvő gr. Andrássy-féle házak járdáinak magasságai érintetlenül maradjanak, 2-szer, hogy az özvegy gróf Andrássyné kapuküszöbének 7.82 méternyi (24 1. 9 h.) magassága alapként elfogadtatván, a rakpart magasságai akként állapíttassanak meg, hogy az építendő új házak küszöbei az egész soron, ugyanazon 7,82 méternyi magasságra helyeztessenek, és hogy ezen általános kapuküszöb- magasság legyen az egész rendezésnek alapja. 3-szor, hogy a kapuküszöbökre nézve megállapított 7,82 méternyi magasságból a járda esése folytán, a járdaszegélykő magassága akként lesz megállapítandó, hogy a járdaszélesség minden hosszele után 12 hüvelyk, vagyis 4 centiméter leszámítandó. 4-szer végre, hogy az ezen járda és a parti járda magasságai közti különbözet fejtőzet útján kiegyenlíttessék. A közmunkák tanácsa a javaslatot elvileg elfogadván, végleges határozat előtt a főváros hatóságának e tárgyban való felterjesztését bevárja, úgy hogy a munkálatok az idény folyama alatt foganatba vétethessenek. Kapcsolatosan ezen szabályozással elhatározta a tanács, hogy a rakpart menténi háztulajdonosokat felhívja, mikép a telkükhöz eső terjedékeket bekeríttetvén, kerti czélokra használják fel. Ennek folytán a járda hosszában egyenes vonal létesülne. A háztulajdonosok, csak igen mérsékelt használati díjat lennének kötelesek fizetni, a terjedők maga azonban csak a tényleges beépítés alkalmával lenne megváltandó. Ez iránybani részletes kimutatás összeállításával Országh Sándor min. tanácsos bízatott meg. Az újonnan rendezett múzeumkert megóvása végett : 4 hadastyán állandólag alkalmaztatik, a rendőrség pedig egy őr odaállítása iránt megkerestetik. A padokat számokkal látják el és egy ülésért 2 kvnyi díjat szednek. Azonban a közönség szabad használatára külön padokat is állítanak fel