Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-06-30 / 147. szám
^il évfolyam. «tebkesszói iroda ® jj0T^ g Up szellemi részét illeti közlemények jtvP I®' dimiendék. - jUJENZIS" ELŐFIZETÉSI DUA: " ^ín jurt helyben bálhoz hordva: «*" TM I» N«.dim . . . Negyedévre.................3 írt. Egy bóra helyben . . 1 fit. * . • • 6 írt. „, ■ ' 't*a ira helyben 4 kr. vidéken 5 kr r J|I^ —* gllediA“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével rátok •*•*“•* 110 147. szám. -----------------------------------------------Kolozsvár, csütörtök, június 30. 1881» kiadó-hivatal : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAS: Hatszor határozott gazmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdíj minden hirdető, után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hidetésénél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő Sás ti alado'si. gossuth Iajos «« a székely nép. .. erős volt-e ennek a 15 évig?Ltto»k demoralizáló ereje, hogy melyről fajn ok legnagyobb ■Ä Jelölt azt énekelte, hogy mintulsí „ vére drága gyöngyöt ér; annyira Mt tolna, hogy az a kemény és sujl*t Jrt«i legközelebb a baracconei nagy rit* sújtotta, kivétel nélkül a nép egélp^ »amazható legyen? Vájjon azon KjBisilaf, melyet a «Keret*-ek, „Nenaponként nagy mennyiségű és bokban nyújtanak e nép szellemi r^kán] annyira megrontották volna e I • J vérét, hogy hűtlenné válva ősei hához, a Biasinik, Dániel Gáborok, rt- Péterek és Császár Bálintok szavát röntse egy nemzetrontó politika velljgon szolgájává szegődjék ? Hát odáig ? Tolna e nép, hogy egy Jókai politit lorokodilára, nevetséges és tudatlanui, kész legyen magát Isten és világ Ls, nevetségessé tenni és compromittálni? Lypa lett volna Császár Bálintnak, mi- Lí képviselő korában Lónyai előtt kijelentik, hogy Li képes a székelyekkel, ha akárkiflibotját is megválasztatni isfkítik. E sorok héja, eredetére székely , de jeliül Magyarország egy olyan városában UW- emberek lelkéből a politikai elv- 1.^ fj jellem nem halt ki, hol a nemzet adieaséjéért való buzgó törekvést nem a tilalom képes bárminő fegyverrel sem Lui. E városban sokszor volt alkalmam Lui a legsujtóbb ítéletet ama sajnos de- Ijitórt, mely a székely nemzetet dic-:5 mllssal oly nyomorúságos ellentétbe be- It».Itt köznevetség tárgyát képezi a széli nemzet ama mameluk szolgálataiért, li-fet a Magyarországból kikopott kétes pápai individumok készséges befogadása álrr int és teljesít. Itt meg vannak ■.iíire, hogy Székelyföldön nincs is ember, II politikai romlottság a jelen kormány “»Men zsoldosává ne tett volna. Bur pedig a Fgundoritóbb cynis mussal a kormány bérencz szói, hogy mi■' :?wkik a székely nép vállán bejut' kimentbe, zsíros jövedelmekre és si•r» szert tenni. És ha valaki inegso■ i gúnyos és megvető beszédet, hivat -' u^7 nemzet intelligentiájára, gu^ nemébe vágják névsorát azoknak a E* értelmetlen embereknek, kiket, L követeket fel szoktak Ó3 n küldeni. Ltff, hogy az érdek emberei e EL, . sors°t vetettek és azon meg- Lu’ mint P,látni durva katonái a ricsf!^?' ^ látszik, a székely Istenek pantheonából a Komlók és Császár Bálintok politikai üzérség és kufárság házát csinálták; de a magyar Nemzet Megváltója megsuhintotta ostorát, hogy a lelketlen népséget onnan kikergesse. Vájjon a kemény hangú ítélet, mely minden önérzetes és független gondolkodású székelynek vérét arczába kergette, fel fogja-e rázni a székely népet ama kárhozatos lethargiájából, melybe a pálinkafőző és vasúti slippereket, táviró oszlopjukat szállító követjei sülyesztették? A jelen választásoknál bizonyára nem, mert későn jött, és nem volt elég idő, hogy a megdöbbenés és megszégyenítés további üdvös hatását az önérzetre ébredést is elősegítse. Szegény székely nemzet! Hát a te pollitikai és nemzeti törekvéseid, csakugyan a kis üstös pálinkafőzés elérhetésében culmi-nálnának? Hát, mikor hallod a végrehajtó dobját egyetlen tehened, vagy malaczod el- i árverezésén megpördülni, nem jut-e soha eszedbe, hogy kik viselik a te képedet, hogy kiknek lelkiismeretlensége juttatott a bukás szélére, hogy ki akasztotta nyakadba a koldus-tarisznyát? Vagy akkor is a Tibád által kivívott kis üstök főzte politikai nektár csöpjeiben keresed vigaszod ? Szegény fölhasznált nép, várjon amitóid tudtodra adták-e Kossuth ítéletét? Alig hiszem, mert hiszen az ö hig velejük is tudja, hogy akkor a vér arczodba szöknék a szégyentől, mint nekünk, a sors által kebledről leszakított, de becsületedet szivünkön viselő fiaidnak és viharként menydörgő hangon oda kiáltanád a politikai becsületedet tönkretevő Catilináknak : „Quousque tandem ?■ Dr. Gelenczei Vincze, Arcza. ÉS KÖTELESSÉG, Angolból V. (10) Folytatás: mit gondol, p. 108 ““S mit csinált? -kér•^e0Dehéz'k-Tál&8Z°U a leány meg* V1 Mélyben kle8ett l0szivéről- h°gy ’ em ^teg csak valami időt hogy ez a rosz ‘re Utum,komolyan, CL*** * VMto :IT * *•.., ■'s'«ot»ian . fJ a8‘,zony IB uta '»jit. ;tt :#i‘etett ty , '■ . H>. . tne£!íaz!íoá''U 1 . “,n*ba az I g Ufl ‘ oh. volú4 el de — Lehet hogy szerette, jegyzé meg Viola alig hallható hangon. — Szerette? — de hogy szerette ; ostobaság olyat még gondolnunk is: olyan „bánom is én“ kedélyében volt, s elkeseredésében meg gondolatlanul követte el ezt az ostobaságot, mit egész életében meg fog bánni. Hogy szerette volna azt az asszonyt — a hogy mentségére kegyed mondá — hiszen tudja hogy szivének egész szerelmét kegyed birja? — De annak már vége — válaszold a leány, s egy mély sóhajtás szakadt fel szivéből. — Meg lehet hogy vége van, legalább úgy kell hogy legyen, folytatá Dacre ur, de az ember nem tépheti ki szerelmét oly könnyen szivéből : nem olyan könnyű dolog élettársat választani, mint egy pár kesztyűt, melyet ha nem jó eldobunk s mást veszünk, az egyik nőtől nem lehet oly gyorsan a másikhoz menni. Viola, én ki tudom magyarázni magamnak, hogy hogy történt ez a baj. Az a fiú nagyon heves véra, indulatos, s haragban vált el tőlünk; én mondtam, hogy kegyednek igaza van, de nem hallgatott reám, s aztán az időre, s távollétre bíztam a dolgot, reményltem, hogy a fiú lecsillapul, s hibáját belátva engedőlmet kér kegyedtől. Az a fiú azért vette el azt asszonyt, kit én egy kalandornőnek tartok, hogy kegyetlen mint gondola megbosszulja magát, vagy pedig úgy történt, hogy az a kitanult asszony, látva az ifjú elkeseredését, igen ügyesen felhasználta az alkalmat a maga hasznára ; a kettő közzül bármelyik eset áll, annyi bizonyos, hogy Vivián kegyetlenül meg fogja bánni elhamarkodott tettét. * * * Ez kegyetlen csapás volt a leányra , s a Viola érzékeny szíve nagyon fájt. Ezt nem hitte, hogy oly hamar el legyen feledve, s Vivián oly hamar más nőt válasszon feleségének! Megfoghatlan volt előtte, hogy lehetett Viviánnak szerelmét, bánatát oly kimar elfelejteni , hogy tudott oly hamar egy más nő mosolyában gyönyörködni, egy más nő édes szavát hasonló édes szavakkal viszonozni. Arra el volt készülve, hogy Vivián majd idővel későbben évek múlva, meg fog házasodni, de azt nem képzelte, hogy alig néhány hét múlva, hogy ötét menyasszonyát, első szerelmét elhagyta, ilyet tehessen, annál inkább mert Vivián tudta, hogy Viola mennyire szereti és mily nagy fájdalmába került elveszíteni őket. Néhány hónap múlva Dacreur megmutatta a fia feleségének az arczképét. Midőn Viola meglátta, fejét alázatosan lesütötte, s többé nem csudálkozott rajta, hogy Vivián, miért felejtett el oly hamar. A nő arcza rendkívüli szép volt, de midőn közelebbről vizsgálta s hosszasan nézett reá, hogy elvesztett kedvese feleségének a jellemét tanulmányozza, akkor úgy találta, hogy a gyönyörű arcába volt valami viszszataszító; a szabályos szép ajkakon gonosz mosoly látszott, a fenséges szemek mélyéből gúnyos fény ragyogott. De e pompás majdnem vakító szépségű vonásaiból hiányzottt a jóság kifejezése, tehát hidegen hagyta a nézőt. — Azt hiszem, mondá Dacre ur, hogy ez is asszony csodaszépsége a férfiak legnagyobb részét bolondá tudta tenni; de Vivián urnak meg fog gyűlni a baja nemsokára. Nekem nem tetszik ez asszony. Hát kegyed mit mond hozzá ? — Nagyon szépnek találom s nem csudalom, hogy Viviánnak megtetszett válaszoló Viola , de nem szeretem az arcakifejezését, olyan mintha mindig csúfolódna az emberrel. — Emlékezzék meg a szavamra édes Viola, hogy ez a szép asszony sok bajt hoz a fiam fejére, keservesen megadja az árát elhamarkodott tettének. Meglássa, hogy igazam van, én érzem és előre sajnálom Viviánt. Dacre ur azután is épen oly 'gyakran járt a borostyán lakba, mint eddig, de e naptól kezdve soha sem említették fel a Dacre Vivián felesége nevét. * * * Az idő haladt, már három év múlt el a Vivián elmenetele óta. Dacre ur még most is élt, azaz tengődött, mert szerencsétlen állapota nem változott jobbra, sőt most úgy látszott, hogy az életerő fogyott benne ; napról-napra több szüksége volt szerető leányának gyöngéd és türelmes ápolására. Viola éjjel nappal a beteg mellett volt, úgy gondozta, mint gyermekét, elég jutalom volt az neki, hogy bár menynyire el volt borulva az atyja lelke, élet ismerte s midőn ébren volt, tekintete mindig leányán csüngött, s ajkai mindig e szavakat rebegték : — Violám — kis Violám — ne hagyj el! Egy reggel Viola levelet kapott, melyen az indiai postabélyeg volt. Reszketett, midőn meglátta, nem tudta elképzelni, hogy Vivián mit akar vele tudatni. Felbontotta s a következő sietve irt sorokat olvasta: »Viola ! .Évekkel ezelőtt haraggal váltam el tőled. Azt hiszem, hogy én akkor a sértett szerelem és sértett büszkeség miatt, majdnem őrült voltam. Viola, minőn legjobban dühöngtem ellened, jobban szerettelek saját életemnél, és mégis, bocsásd meg bűnömet, melyért már meglakoltam, csak azért, hogy sértett büszkeségemet Lielégieeui — csak azért, hogy megmutassam, hogy nálad nélkül is meg tudok élni, az első nőt elvettem a ki utamba akadt. Az asszony szép volt, de álnok kaczér és gonosz. Öt hosszú évig volt a nőm, és abban a házban lakott, melyet én annyi szerelemmel a te számodra készítettem el. Nem elhagyott. Nevemet megbecstelenítette és meggyalázta. Nem soha sem szeretett, én sem őtet, tehát elismerem, hogy büntetésem igazságos. Sohasem szándékoztam haza menni, de nem tudok nyugodni, míg bocsánatot nem kérél tőled kegyetlenségemért és büszkeségemért. Bűnömnek büntetését megkaptam. Meg vagyok alázva. Viola, isten veled örökre. Már most tudom, hogy igazad volt, midőn a „kötelességet“ választottad a szerelem felett.“ Vivián.« (Folyt követ.) — Az orosz czárhoz úgy felsége a király, mint a német császár sajáthezű levelet intézett. Királyunk levelét Dubril nyujtotta át, a német császár levelét Schweinitz. Mindkét levél politikai tartalmú s mint állítják a bulgáriai mozgalmakkal van összefüggésben. — Horvát tartománygyűlés. A fiumei bizottság ülésén Derevzsin a kormány képviselője kijelentette, hogy a bán már érintkezésbe tette magát a magyar belügyminiszterrel, hogy a fiumei horvát lakások részére, mennyiben szükségek volna rá, a törvény oltalmát kikérje. E nyilatkozat, valamint a tartormánygyűlés tegnapi ülésén a törvényhamisítás ügyében adott felvilágosíttások alapján a kormány képviselője indítványozta, hogy térjenek napirendre. Subotics elnök ,a bizottság ellenzéki tagjait felkérte, hogy adjanak véleményt, vagy esetleg tegyenek ellenindítványt, ezek azon-ban mindkettőtől tartózkodtak, hanem követelték a kormánytól, hogy a kiegyezési törvény eredeti példányát az átragasztott hely megszemlélhetése végett mutassa meg, úgyszintén az erre vonatkozó királyi leiratot és a tartománygyűlési jegyzőkönyveket eredeti példányaikban. Derencsin osztályfőnök illetéktelennek mondta ugyan magát erre, úgy vélte azonban, hogy a kormány e kívánságot teljesíteni fogja. Azonban Starcsevics azon indítványát, hogy a magyar és horvát kormányok közt a tervezett fiumei állandó provizórium tárgyában keletkezett levelezést terjesszék elő, határozottan visszautasította. Mrazovics és Starcsevics a bizottságban eléggé tartózkodó magatartást tanúsítottak. A román érsek körlevele, A nagyszebeni „Telegraful roman“ 68-ik számában (jun. 25) közzéteszi Román Miron érsek metropolitának az erdélyi esperesekhez intézett azon köriratát, amelyben tudatja a papsággal és híveivel, hogy a nagyszebeni román konferentia határozatával egyet nem ért és felhívja őket, hogy választási joguk gyakorlatában ezen konferentia határozata által magukat megakadályozva ne találják. A passivitás és erdélyi autonómia elvének ezzel a derék, hazafias főpap hadat üzen. Az érdekes körlevél így hangzik : Körlevél : „Erdély érseki megyéjének esperességi hivatalaihoz. „Némely balvéleménynyel szemben, mely — miképen értesülve vagyok — mindinkább tért kezd hódítani, különösen most az országgyűlési képviselők választása napjaiban, lelkiismeretemnek és főpásztori állásomnak tartozom azzal, hogy tudassam érsekmegyei kedves papságommal és híveimmel, hogy Nagyszebenben május havában megtartott román politikai konferentiában sem közvetve, sem közvetlenül részt nem vettem és hogy azon konferentia határozatával, amely az erdélyi románoknak a képviselő választásokkal szemben követendő passivitására és az összes románok programmjában felvett azon pontjával, mely Erdély autonómiájának helyreállítására vonatkozik, egyet nem értek. „Az említett konferentia hatómatának ezen 2 pontja negatióját képezi a tényleges jogállapotnak s mint ilyen, csak kompromittálhatja lojalitásunkat, hazafiságunkat, főleg pedig a román intelligentia becsértékét , helyzetünket csak súlyosbíthatja ; holott pedig, hogy ha mi erősen a fennálló közjogi alapon állunk, s hogyha legálisan használjuk azon tért, amely nekünk megadatott, és az alkotmányos életben egy erélyes de bölcs activitást kifejtünk, megszerezhetjük azon tiszteletet, amely minket, mint az országnak egy történelmi és compact népét megillet, és előmozdíthatjuk népünknek úgy kulturális nemzetiségi érdekeinket, valamint anyagi jólétét is és pedig annyival is inkább, mert személyes tapasztalataim szerint a magasabb döntő körökben e részben sohasem mutatkozott még annyi jóakaratnak speciális jele, mint épen az utolsó időkben. „Bizonyosan tudom azt, hogy a román nemzetiség legkitűnőbb és legjobb fiai közül sokan egyetértenek az imént kifejtett elvemmel, és épen ezen körülmény jogosít azon remény táplálására, hogy a solidaritás, melynek nagy áldozatokat hozott egy nagy része a románoknak a nagyszebeni konferencziában, meg fog valósulni, de nem azon konferenczia határozata alapján, hanem oly biztos alapokon fog az nyugodni, amelyek képesek lesznek a legjobb öszszhangba hozni speciális érdekeinket, az állam általános érdekeivel. Különben az én óhajom, a jelen körlevelemnek az a czélja, hogy az érsekmegyei kedvelt papságom és szeretett híveim a helyzetről egy biztosabb informátiót nyerjenek, és következésképen, hogy szembeszálljanak minden olyféle pressióval, amely arra volna czélozva, hogy a híveket polgári jogaik gyakorlásában meggátolni próbálná.“ „Felhivatnak az esperességi hivatalok, hogy jelen körlevelemet kerületeikben kihirdessék, és elrendelem, hogy a plébánosok útján világosítsák fel a népet a fent jelzett irányban, és ez alkalomból figyelmeztessék a népet a legnagyobb polgári erénynek gyakorlására, a rendíthetlen hűség a fejedelem, haza és az alkotmány irányában ; és tisztelet, hódolat és engedelmesség a szentesített törvények iránt. rkelt Nagy-Szebenben, 1881. évi június hó 23-án Román Miron s. k. érsek-metropolita.“ Levél Tordáról. „Leltbkrás-rivás és fogakank csikorgatása* Tordán. A nagy Tisza, az erdélyi részekben legelső mameluk, a miniszterelnök vérbeli testvére, megverve, vérbe köpülve. A győzelem becsületes küzdés útján lett megnyerve, a mérkőzés hatalmas ellenféllel tisztességes fegyverekkel viva. Eltemette ezt a kormánypárt vezérkara, a temetésre meghívott közös hadsereg, Miksa Elek díszkíséretét képező, és az ünnepély díszítésére felállított testőrhad, a zsandárok felszaporított öszszesége. Hallgattam, mert hisz a szégyenletes bukást szenvedő ellenfelet kigunyolni nem magyar szokás. Kár volt. Tordai emberről azt fel nem teszem, amit a kormánypárt tagjai hirdetnek, hogy írta volna. Nem is volt szükség, mert a Tisza győzelmére díszküldöttségkap a főhadiszállásról, Kolozsvárról kiküldött két kormánypárti lap nagyrabecsült szerkesztői, ott volt a kormány által díszes hivatallal — kir. tanfelügyelőség és királyi tanácsosi k látással a függetleenségi párt soraiból ezelőtt nyolcz hóval felfogadott főkortes ott volt a temetésen. Ezek kevés érzékkel birnak erről a becsületes magyar természetről. Ezeknek nem elég, hogy mi a választái folyamán a párt nevében a hivatalnokok által űzött hitványságokat szemükre nem lobbantjuk. Ezek mocskos szájukkal ahelyett, hogy hallgatnának, pártunkat óhajtanák bepiszkolni. „A csőcselék diadalmaskodott Tisza intelligens választóin“. Ezt hirdetik lapjaikban hegyen-völgyön. Megérdemlett vereségüket ezen aljas rágalmazással kívánják szépíteni. Hát ily eljárás nem jogosítja-e fel a magyar őszinteség gyöngéd értelmét az előfordult tört cserepek faltárására? Szabad-e említetten hagyni a kormánypárt működését? Szabad-e azt a híres intelligens közönség megismertetését mellőzni? Csak az elfogult vizsgáló, csak a magas paripáról szemlélődő Tisza-huszár, csak az elbizakodott és már a korábbi események alapján a Tisza László élethosziglani követválasztási jogát, hitehagyottsága daczára, bevégzett ténynek tekintő, elvi meggyőződéssel nem bíró korteshad nem vette észre, hogy Torda városa és a tordai ■rn—iwmMiMiii ■ ni—nn---- ' ’ ** választókerület értelmes, hivatali konczok által, avagy zsíros kortesdiurnusokkal meg nem nyűgözött választói felébredtek mély álmukból. Csak azt nem látták, hogy megunták a hitehagyás uszályhordozói lenni, hogy ismét felébredt keblükben a vágy részt venni a szabad és független polgárokat megillető küzdelemben. Ideje korán sorakoztak a függetlenség zászlója körül. Nem személy ellen, nem személyért, hanem elvért, meggyőződésükért készültek síkra szállani. És ha küzdésüket győzelem koronázta, nem a személy , hanem elvi diadal volt az. Nem követték azt a híres intelligens választókat, kik jelöltjük világhírű érdemeit; nagyszerű politikai képzettségét; befolyásos családi összeköttetését hangsúlyozták. Nem küzdöttek személyért , elvet akartak diadalra juttatni. A jól fizetett sajtó ezt persze nem szereti. A Tisza-huszárok az érző szivet, a gondolkozó főt elküldik a pokolba , nekik engedelmes rabszolga, dróton mozgó gépezet, és olyan fő kell, melynek a gondolkozás nem mestersége. Érdekes arra a híres intelligens kormánypárti tordai választóközönségre egy pillantást vetni: az adatokért jótállást vállalni lehet , mert egy e részben curiosus, hitelt érdemlő egyén jegyzeteiből vannak véve. Kapott Tisza László összesen 235 szavazatot. Ebből voltak megyei, törvényszéki, városi hivatalnokok, falusi körjegyzők összesen legkevesebb 99. Kétségbe vonhatlanul ezek az intelligens választókhoz tartoznak , de aki őket úgy ismeri, mint mi , nagyon jól tudja, hogy mily keserves mulatságuk volt, mikor fensőbb rendeletre saját meggyőződésüket sírba taposva legszentebb érzésüket áruba kellett bocsájtaniuk. Nem mindenéről van szó, de nem nagy mondás, ha a nagyobbrészről ezt állítjuk. Volt köztük három ügyvéd, a megyei ügyészszel, kereskedő, gyógyszerész tizenkettő. Gazdatiszt három. Volt harminczkilencz különböző, jobbára havasi községből összeszedett kilenczvenkét szavazó. Azonkívül ott volt dr. Kemény Ödön, és a szindi körjegyző Jobbágy Samu a községi megbízásból adott szavazatával és ott kevélykedett 22 tordai polgár és iparos, élükön Miklós Samuval és Pápai Józseffel. Az a 39 községből behurczolt 92 jámbor polgártárs, hogy mily intelligens népség, majd referálni fog róla Szabó Ferencz szolgabiró , ki kévében vonult végig Torda piaczán, vezetve egy 2—3 szekérből álló hadat, melyen az intelligens választók a pálinka és bor gőzétől áthatva delingeztek és pláne egy része kötéllel megkötözve aludta a boldogok álmát, melybe őket Habus elringatta. Referálni fog Szőcs Péter szolgabiroki passivista különben, de ha az alispán úgy parancsolja, zsandárokkal hozza be a szabad és független választópolgárokat. Vagy referálhatnak azok a függetlenségi párttal szavazott havasvidéki polgárok , kik azzal indokolták, hogy pártunkhoz csatlakoznak, mert szégyenlettek azzal a szemenszedett néppel egy után megindulni. Nem árt megkérdezni Várady Károly kir. tanfelügyelőt, ki a választás előestéjén boros hordó tetejéről hirdette a Tisza kormány és a szabadelvű párt honboldogitó működését, és paedagogiai tanulmányait palánkával telt poharakkal öntötte azon igen intelligens választók szive mellé — bendőjükbe. Azon hires intelligens választók között volt tehát úgynevezett független választó 42 mood negyvenkettő ; ezenkívül a főispán fia, és egy megjelent körjegyző , ki meggyőződését oly