Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-11-21 / 266. szám
nrtdik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA : • 'ivatds le. »*• tova a lap szellemi részét illető közlemények flíl-kora • cimitendők. AZ „ELLSNTÉS" ElÖFISSlESl DIJA | Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Z W ......................12 frt. ||l Negyedévre......................3 frt. ^ • 6 frt. Egy hóra helyben . . 1 frt. f Egr68 szám 4r® helyben 4 Kr. vidéken 5 kr. ielenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak haala. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI NAPILAP. TSzekt.1 Kiadás. 2(((1 szám. Kolozsvár, hétfő, november 21, 1881. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó hivatal. Nyílttéri csikkek tarmond tora után 20 kr. fizetendő ■ ' A •' $*gv . gr. Kálnoky Gusztáv. Régen vajúdó kérdés oldatott meg tegnapelőtt Bécsben a Felsége által. Körispataki Kálnoky Zsigmond Gusztáv gróf, cs. kir.kanrás, val. k- t. tanácsos, a maltai rend tisteletbeli, a lipótrend valódi lovagja kineveztetett közös külügyminiszterré! Azonban hiába írja magát Kőrispatak„ig nevezi magát Kálnokinak — mert az külügyér nem magyar. Innen származott ■ • egyik ősapja a Székelyföldről, de mint katonák, nagybirtokosokká váltak Morvában, . Havnemzetiségű lett az egész család ott. jó hiába reklamálnék őt magunknak, miként , Steinkheim családot hiába reklamálná tőlünk a német, Gr. Kálnoky garzon ember, még csak 49 .re3) két év óta Ausztria-Magyarország szentpétervári nagykövete, ezt megelőzőleg szólalt Berlinben, Londonban, Münchenben, Kotahágában és Rómában. 1854-ben lépett a tplomatiai pályára mint követségi attadó s ő volt osztva mint ilyen a Berlini követséghez, mkikhamar követségi titkár lett, s mint ilyen londonban működött. 1871-től fogva mint indkivüli nagykövet, Rómában volt, honnan ,1-ben Kopenhágába s innen egyenesen Szentpétervárra ment. Szolgált a közös hadseregben is a 2-ik foglár-ezrednél. Mint követségi titkár is viselte a számfölötti ezredes czimét. A hadsereg közeléből nem lépett ki; 72-ben ezredessé, 19-ben vezérőrnaggyá lépett elő. Mi a Kálnoky gróf kineveztetésében egy ékezetet látunk, mely arra van hivatva, hogy a dualistikus rendszert megbontsa az első lépés erre Szerbia függetlenitése, a mások a lázadó dunamellékiek népek titkos támogatása, a harmadik Bosznia elfoglalása, a negyedik Taafe kineveztetése volt. Az osztrák magyar monarchia politikája lassan-lassan kilakozik a Boszniai occupatio homályából muszka beereszkedésnek a birodalom szia izzásával akarnak ugy látszik gátat vetni .gy triviális hasonlattal éljünk, a kutya járást kutyaszőrrel akarják gyógyítani. Minden jel arra mutat, hogy ezen irány sem lett minden ellenmondás nélkül inauguráló. S ha józan okokat keresünk az Andrássysszalépéséhez, úgy ezt épen ezen irány feltörekedésében találhatjuk meg. Rudolf trónörökös Prágában, a foedera- Ista Taaffe a miniszterelnöki székben, a mor- Kálnoky a szt.-pétervári udvar e kegyenle a külügyi palotában ; mindez nem törlik ok nélkül. A határőrvidéket polgárosítok — helyesen, de ezen alkalommal szobán kiváltságokkal látják el! Montenegro nolitja a dalmát lázadókat — de Montnegrónak nem üt monarchiánk a körére. No, ha ez nem szlavizáló irány, akkor nem tudjuk, hogy egyáltalában van-e értelme a kombinácziók után való következtetéseknek. Andrássy Gyula gróf tevékenyebb részt vett a delegácziók idei tárgyalásában, mint valaha. Beszédei, felvilágosításai, felszólalásai mindig bizonyos hivatalos színt viseltek. Semmi legkisebb nyilatkozattal sem igyekezett magáról a külügyek aspiráns gyanúját elhárítani. És Andrássy nem lett külügyér. Pedig akart lenni, Tisza is úgy akarta, a németek is úgy akarták. Csak Taaffe nem akarta és a csehek és a morvák és a többi szlávok. Meglett Kálnoky, akit sem a németek, sem a magyarok nem akartak. E tény tehát a szláv irány győzelme. TARG2A. Egy különös eset-X. (20. Folytatás.) Most érkezett, monda Emma, s veled itt találkozni. — Láttad már Emmám? Ki ez az ember? ^ Lord Moreville. Nem, még nem láttam. Nem tudva, hogy ^ vagy, András nekem jelentette be. Azt , hogy Croyland úr egy középkorú gent^In’ kinek öltözetéről látszik, hogy vagyonos ember. Azt szente, hogy igen fontos dolgad veled, ő okvetetlenül látni akar. Miksa, meg- 11 °tt már Tekla neked mindent ? ^ —^6 eddig semmit sem mondott, de ha igaz a sejtelmem, s ez az úriember az ^ °Da’ most már beszélni fog szegényke. Kér^®°nd meg Andrásnak, hogy vezesse a sa- 42 ura^ s tudassa vele, hogy rögtön íjj. * fogok. Ha veled akar beszélni, utasítsd a kívánságát, távozott, hogy Andrásnak utasítást k.i., k°fd Moreville pedig vissza ment abba a melyből ki jött volt. Mta ^ 1Qos^ azon a he]yen a ki«* artza halott halovány volt; jobb ke'’i sífere szoritotta; a bal szorosan összeszokó homlokáról verejték gyöngyözött, ^mtetében halálos félelemmel nézett reá, itt it a lab, hogy bárminő rázkódás jobb, míg tovább is ily kínos függésben lenni. nyujtotta a leánynak a névjegyet. — Tekla, ismeri ezt a nevet? A leány előbb a névjegyre,aztán Lord Morevillera nézett; a kiszáradt ajkak mozogtak. Lassú, alig hallható hangon suttogd: — Igen, ismerem , ez a nagybátyám, gyámnokom, az édesapám testvére. Engemet Croyland Teklának hívnak. A nagybátyám házától szöktem el. Itt van már? Értem jött? Lord Moreville a földre lökte a névjegyet, s reá tette a lábát, úgy látszott, mintha inkább vétlenségből tette volna, mint szándékosan, ámbár tettében olyan különös nyugodt határozottság látszott. — Igen Tekla, nagybátyja itt van , kétségtelen, hogy kegyedért jött. Mit mondjak neki ? — Semmit. A leány most érczesebben és világosabban beszélt, s egy lépést tett az ajtó felé. Megyek hozzá, vissza akarok vele menni. __ Még nem, gyermekem, nekem is van szavam hozzá. Kegyed azt mondja, hogy nehány évvel ezelőtt egy Croyland úr lakott Elmsmere pókban, ki az Tekla? _ Az én atyám. De már évekkel ezelőtt meghalt. Anyámmal ekkor Olaszhonba mentünk, és ő ott halt meg. Miksának eszébe jutott, hogy betegségében gyakran beszélt az olajfákról és anyjáról a ki az olajfák bűvös árnyékába aludt. _ Kegyed egyedüli gyermek és atyjának törvényes örökösségimsmere a kegyed birtoka kellene hogy legyen. Ismét azt a halálos félelmet látta a lány szemébe jönni. — Igen az enyém, annak kellene lenni, az volna. A Lord Moreville modora egészen megváltozott. — Tekla, kegyed nem távozik el ebből a szobából addig, míg mindent nem tudok. Szóljon, mondja ha teheti, hogy e férfitól való rettenetes félelme csak agy régi volt, betegagyának a képzelődése; ol mondja, hogy mindig ugyan azon kérésének, hogy ez embertől ments sem m meg, egy beteg leány lázas álmán kívül nem volt egyébb értelme; mondja, hogy hibázott midőn ez embert elhagyta, hogy betegségében egy olyantól futott, a kit szeret és a ki által szerettetik ; mondja, hogy mióta egészsége helyre állt s eszméleténél van, azóta csak szerepet játszott, meg csalva azokat kik legigazibb barátai; ekkor, de csak ekkor engedem meg, hogy ígéretemtől felmentsen. A leány egy elfojtott kiáltással térdre borult előtte, majd nem a lábaihoz csúszott, arczát összekulcsolt kezei közzé rejtve. — Nem, nem, nem csaltam meg önt. Oh kímélet, könyörüljön! Nagybátyám kegyetlen! Az ég tudja, hogy volt okom elhagyni! Nem, nem, hagyjon itt, mondá midőn Lord Moreville fel akarta emelni, engedje, hogy itt s arcromat elrejtve mondjam el önnek történetemet, mert nem merek az ön arczára nézni, félek, hogy elhiszi azt rólam amit nagybátyám mond. Bezárva tartott mint foglyot, igen az atyám házánál fogoly voltam. Megesküdtek reá, hogy őrült vagyok. Lord Moreville annyira megdöbbent azon gonoszság felett, mely e gyöngéden nevelt leánykát az ajtai háztól megszökni kényszeritette, hogy egy pillanatig némán s mozdulatlanul állott. De Tekle e hallgatást másképen magyarázta , kábultan tántorogva állott fel. — Oh, egek! susogta, tudtam, hogy igy lesz! Ettől féltem! Tudtam, hogy Ön is őrültnek fog gondolni. — Tekla, Tekla — mondá az ifjú a reszkető kis kezeket megfogva — Teklám, csalódik ! Nézzen a szemembe, látott kételyt? De elég volt eddig uralkodni magamon most már bátorkodom beszélni és a Teklám szerelméért csengeni. A leányt felemelte, lesütött fejét a keblére vonta s a fényes fürtöket simogatta, mint betegségében oly gyakran. Reklám, nézz reám! Szólj angyalom ! suttogá szenvedélyesen. Hadd halljam édes ajkaidról azt, a mit akkor mondtál, midőn igy tartottalak keblemen mint most, s irántad érzett szerelmemet nem tudtam eltitkolni. Reklám, az a csók az én szégyenem volt, nem a tied. Azt nem lett volna szabad tennem, de nem bírtam ellent állani. Drágám, megbocsátod most! Megbocsátani! Hiszen soha sem jutott eszébe hibáztatni érte. Ő tett magának szemrehányásokat, hogy keserű bán utánuk első kitörésében kegyetlennek gondolta. Felemelte fejét, s átható csodálkozó tekintettel nézett rá. — Miksa, szeret? — kérdé suttogva — igazán szeret? Nem álom-e a mit hallottam? — Nem álom reklám, szent igazság, és ez a perez életem legdrágább, legboldogabb percze, mert kérdésemre válaszoltál. Piccolomini Miksában Moreville Miksát tanultad meg szeretni. A választás, amiről alig fél órával ezelőtt beszéltem, megtörtént. Ah Teklám, én szinte kitaláltam, hogy miért voltál készebb börtönödbe visszamenni, minthogy szabadságodat nekem köszönd. — Most már tudom, — suttog, mélyen elpirulva amint arczát az ifjú keblére retté, — de eddig nem tudtam, Miksa, legyen egy kis türelemmel — én. — Az előbb kiállott kínos aggály, a a reá következő változás, kimerítették Teklát, néhány pillanatig nem tudott szólani. Moreville, is hallgatott, csak szorosabban ölelte szivére kedvesét, s gyöngéden csókolgatta homlokát. Tekla ismét felnézett reá. — Miksa, gondolatom vissza látszik szülni arra az időre, midőn beteg voltam, s édes szavaival álomba ringatott; de Miksa valamit akarok mondani. — Mit drágám! _ Lehet, tudja, lehetséges, hogy amit rólam mondanak igaz , én nem hiszem, de azt, értem, hogy ők képesek olyan bizonyítványokat mutatni fel állítások mellett, mi önben is kételyt támaszthat. De Miksaék nem mondhatják azt hogy a véremben van, hogy öröklött baj; ezt nem is próbálták bebizonyítani. Csak azt mondták hogy én vagyok őrült. Miksa elhiszi ? — Annyira hiszek neked kedvesem, hogy megelégszem vele csak a te elbeszélésedet végig hallgatni, nem azért, hogy meggyőződjem ama rettenetes betegségtől ment vagy, mert azt tudom, hanem csak azért mert tudni akarom mindazt, amit szenvedtél. Beszélj szerelmem! — De tudja — válaszola a Seany — nehéz lesz nagybátyám ellen fellépni, mert a törvény mellette van. Híres orvosokat hozott a házhoz, bebizonyítani, hogy őrült vagyok. Miksa édes Miksám, ők igyekezni fognak engem tőled el-Venni" (Folyt. köv.) Udvarhelymegye. T. Szerkesztő ur! Törvényhatóságunk őszi rendes közgyűlését a napokban tartottuk meg, a nállunk szokásos buzgósággal és ügyszeretettel, hiven régi jelszavunkhoz: a haza minden előtt. Itten közlöm a gyűlés lefolyását gyorsírói följegyzés szerint. Főispán: Jó reggelt kívánok. Örvendek, hogy szerencsém van. Alispán: Jöttünk, mentünk száz forint, ettünk, ittunk száz forint. Összesen háromszáz forint. Ugron Gábor: Romlásnak indult hajdan erős magyar stb. stb. Gergely Ferencz : Mordio ! Ribillió ! Papramorgó. Lárifári. Siromlárom. Ákombákom. Diri, diri, dongó! (Éljenzés.) Az állandó választmány véleményes jelentése a beterjesztett tárgyakra egyenként és általában: minden úgy jó, ahogy van. Egy pecsovics: Papperlapap! Sem nem rész az, sem nem jó. (Kölcseytől lopta.) Publikum beáll gőzmalomnak s a mit a közigazgatás fél év alatt összehordott, nehány óra alatt lőrli. Főispán: A garat lejárván, alasszolgája! Oszlás. Kedélyes ebédek és vacsorák sógornál, kománál, jóbarátoknál. Este egy kis jó izü ferleli Koronkánál. Mert neked élni kell, ohhon, S örökre, mint tavasz virulni, Ah, mert omladékidon Reszketve fognék szétomolni. Hazám ! Kemény falvy. — A külügyminiszteri tárcza betöltésére nézve az „Egyetértés“ és „Pester Lloyd“ távirati rovatukban határozottan azon hirt közük, hogy Kálnoky Zsigmond Gusztáv gróf kineveztetett külügyminiszterré. — A képviselőhöz pénzügyi bizottsága ma hétfőn kezdi meg az 1882. évi költségvetés tárgyalását. — A képviselőhöz igazságügyi bizottsága szombaton d. u. tartott ülésében tárgyalta és Kazy János előadó által javasolt styláris módosításokkal elfogadta a következőjavaslatokat: 1) A Szerbiával 1881. évi május hó 6-án Bécsben kötött konzuli egyezmény beczikkelyezése tárgyát ad, és 2) A Szerbiával 1881. évi május hó 6 án Bécsben a két fél állampolgárainak hagyatékai körüli eljárás szabályozása, a gyámság vagy gondnokság ideiglenes rendezése és a polgári állapotra vonatkozó okiratok közlése iránt kötött államszerződés beczikkelyezése tárgyában. A bizottság legközelebbi ülése hétfőn d. u. 5 órakor lesz. Az osztrák egyesült balpárt szombaton megalakult, a program vita igy szól : Áthatva azon szükségesség által, hogy alapot nyerjünk egyetértő parliamentáris eljárásra — indíttatva azon veszély által, amely a németeknek történési és az államtól elválaszthatlan állását fenyegeti — megértvén, hogy a jelen kormány politikája fenyegeti az állam egységét, a németek nemzeti érdekeit, a szabadságot és a culturát, úgyszintén azon népeket, amelyek a németekkel együtt szabadságra és culturális haladásra törekszenek , az alulírottak állami és nemzeti érdekeik védelmezése, mindenekelőtt pedig a jelen kormány ellen való küzdés végett sparliamentáris clubbá egyesülnek, amelynek „Egyesült balpárt“ a neve. (Következnek az aláírások). — Dalmáczia déli részében, mint ezt már röviden említettük — zavargások törtek ki az ott elrendelt ujonczozás miatt. Erre vonatkozólag újabban a következőket jelentik Bécsből. „Már félhivatalos részről is beismerik, hogy Rodiikot a hegyi törzsek ígéreteikkel ismét csalódásba hozták s a hivatalos jelentések az ujonczozás keresztülviteléről nem feleltek meg a valóságnak. Jovanovics újon kinevezett helytartó sürgős elutazása azt bizonyítja, ahogy illetékes körökben is attól tartanak, mikép az új védtörvénynyel is fenyegetett Herczegovinából a lázadó mozgalom hatalmas tápot nyerhet. Jovanovicsnak szigorú utasításai vannak komolyabb bajok megelőzése iránt. A hadügyminisztérium igen nyugtalanító híreket kapott, melyek azonban lehetőleg titkoltatóak. Ama hívek a bochedicattaroi fölkelő mozgalom nagy mérvei kétségtelenné teszik, s jelzik hogy a montenegrói részről is támogatott mozgalom immár a tupcsiak herczegovinai törzsére is átterjedt. * felhívás gailaközönségünkhez. Egy oly ügyben szólalunk fel, egy oly tárgyra hívjuk fel gazdáink figyelmét, melynek hasznos volta sok érvelésre, magyarázatra nem szorult; minden a mai kor kívánalmainak színvonalára felemelkedő gazdának tudnia kell azt, hogy az állatkiállítások, azok díjazása, azok nemesedésének, javulásának mily fontos, mondhatni okvetlen tényezői. Nézzük Angliát, hol házi állataink legnemesebbjétől, a lótól elkezdve le az utolsó majorságig, a kifogástalan, correct állatok nagy díjakkal jutalmaztatnak; mi az eredménye, hogy minden házi állatja a tökéletesség, használhatóság mintaképe. Különböző czéljaira, lehető legnagyobb haszon előmutatására produkálja állatjait s ezeknek egyedüli tényezői a nagy dijakkal ellátott kiállítások. Kiállításokon szerzett tapasztalatok, megfigyelések, összehasonlítások vezérelnek a kivetendő irány felé; díjak nyerhetősége, fáradságaink, kiadásaink megtérülése ösztönöz azok előteremtésére. A kiállítások fontosságát bizonyítgatni, e tárgynak nagy horderejét tovább fejtegetni felesleges s térjünk át felszólalásunk, illetőleg kérelmünk valódi tárgyára. Mi alólíottak egy Erdély fővárosában, Kolozsvárit létesítendő, állandó, azaz minden évben megújuló s aránylag nagy díjakkal ellátott állatkiáltás létesítésére hívjuk fel nép gazdaközönségünk figyelmét. Erdélyi égaljunk, talajviszonyaink olyanok, melyek házi állatainknak a kitartás, szivóság, rugékonyság, erő jellegét kölcsönzik, s e tekintetben, más önmagukra hagyatva is, kevesebb utánjárás mellett, e tulajdonságuk más országok állatjai felibe helyezi s ha már csakis égalji befolyások következtében, magukra hagyatva ily fölényt tudtak felmutatni: helyes, okszerű fajkiválasztás, rationális kezeléssel mivé lehetne azt fejleszteni? Erdélynek, e specializer állattenyésztő országnak e természetadta előnyeit felhasználnunk, javunkra fordutnunk, elmulaszthatlan kötelességünk. Házi állataink legfontosabbika a szarvasmarha ; bizonnyára ez fogja képezni jelenleg nyomasztó, gazdasági viszonyaink felvirágoztatásának egyik legjelentékenyebb tényezőjét; látjuk, hogy a belszükséglet fedezésén kívül, az exportnak is mily fontos ágát képezi, de szomorúan látjuk, hogy köznépünk elszegényültével — ki ezen állatnak kiválólag nagy tenyésztője volt — ezek száma napról-napra apad. S ha ezen, oly jövedelmező szarvasmarha állományunk apadásának okát keressük, a többek között megtaláljuk azon abnormis helyzetben, mely szerint nálunk a tenyész állatnak majd semmi becse, értéke nincs. A tenyészanyag forgalomban bevett értékénél oly ferde irány, oly abnormis helyzet van, mely annak fejlődésére okvetlen rész befolyással kell hogy legyen. Nézzünk példát : a legtöbb gazdaember tartja tehenét tejéért s főleg azon reményben, hogy ökörborjut fog adni, melyet majd jó drágán ad el, s mi történik, ha tehene imnő borjut ad? bizonyára a legtöbb esetben e szerencsétlen állat szidalmak közt jön világra s ily előzmények mellett a legraostobább bánásmódban részesülve, az anyatej tőle elhuzatva s más élelmet is alig kapva, egy satnya elmecserészett állattá válik, s miért? mert nállunk a tenyészanyagnak értéke nincsen, az ökör 3—4-szeres értékét képviseli annak, mit anyja, a tehén ér, azaz a productum jóval felülmúlja értékben a producenst s mig 200—300 frtos ökröt látunk, azok nemzőtét alig becsüljük 50—60 frtra. Hogy a tenyészanyag értéke tenyésztményéhez viszonyítva, ily arányban legyen, ez egy oly abnormis állapot, melynek párja sehol e világon fel nem található, s ha ez sokáig így tart, ha tenyészanyagunk javítására tőlünk minden kizelhetőt meg nem teszünk, úgy kétségtelenül eljövend azon idő, midőn tenyésztményeink elfajulva, elsatnyulva, értékekben tetemes veszteséget fognak felmutatni. Ennek meggátlására, tenyészanyagunk megjavítására csakis és egyedül a nagy díjakkal ellátott kiállítás lehet jótékony befolyással. A gazda igyekezni fog bika avagy tehén borjúját jól tartani, fejleszteni, mert előtte lebeg az a lehetőség, hogy egy annak értékénél nagyobb összeget képviselő díjat nyerhet vele, mely fáradságát, belefektetett tőkéjét busásan kárpótolja, feltámad a vetélkedés, nő a concurrentia s teremti országszerte a legszebb tenyészanyagot. Szarvasmarha tenyésztésünk emelése, életkérdés elsősorban Erdélyre nézve, nem különben egyik szükséges tényező Magyarország földivelését illetőleg, mert tudjuk, hogy ma ez utóbbi tőlünk szerzi be — terjedelmes szántóföldjei megmivelésére — a hiányzó jármas marhát. A jelenlegi világverseny minden productumban tömeges termelést igényel, hogy így jutányos árban lehessen előállítani, ezért van ma Magyarország is kényszerítve arra, hogy termőföldjeinek legnagyobb részét gabonatermelésre fordítsa; ennek megművelhetetésére azonban sok állaterő szükséges, s ezt kiszolgáltatói, talaj és éghajlati viszonyainál fogva, Erdély van hivatva. Ma azonban e nagy keresletnek megfelelni nem tudunk; magyarországi uradalmak számára — előrelátható pénzes tulajdonosok — tulkokat vásárolnak, hogy magukat jövőre biztosítsák, de ez a nagyközönség számára pár év múlva még nagyobb bajt fog okozni, mert midőn az anyagot, mely jármas ökörré fejlődik, előre elvesszük, ez annál nagyobb hiányt fog annak idejében szülni, midőn különben mint jármas ökör került volna eladás alá. Az erdélyi szarvas-marh a tenyésztés emelése, alaposan állíthatjuk, nemcsak kiválólag erdélyi, hanem országos érdek, melynek emelését méltán kérhetjük kormányunktól s méltán fordulhatunk e tárgyban minden józan gondolkozásu, áldozatkész hazafihoz, ki hazánkban földmiveléssel foglalkozik. Erdélyben tenyésztett lovainknak széles e világon hire volt, kis hazánknak egy jelentékeny jövedelmi forrását képezte, mesés összegekkel fizették; elhanyagolás, gondatlanság, célszerűtlen keresztezés által jelenben száma, úgy mennyiség, mint minőség tekintetében, hanyatlóban van, megapadt ; ennek megakadályozását csakis a jó tenyészanyag díjazása segítheti elő. Igaz, hogy ennek előmozdítói részben a lóversenyeken nyert díjak, ezek érvényesítvén a kitartást, győzeséget, sebességet, de az országos lónevelés emelésére egyoldalúlag hatnak, párhuzamosan, egymást támogatva kell haladnia a kétnemű lódíjazásnak arra, hogy egy közös czélt elérjen, az általános országos lónemesitésre jótékonyan hasson, mert mig a verseny fejleszti lovaink tárképességét, sebességét, addigt tenyész anyagunk hat azok külső formáira, correct alkotásukra s ebből kifolyólag minden kívánalomnak megfelelhető szabad mozgásra. Juhaink hasonlólag specialitások, vidékek szerint látjuk a havasi, mezőségi, kalotaszegi stb. juhoknak kiváló példányait, de ezek nemesítéséről, összehasonlításáról, a világgali megismertetéséről még eddig vajmi keveset gondolkoztunk. Ló, szarvasmarha, bivaly, juh, sertés, majorság, méh, egy szóval házi hasznot hajtó állataink mindegyikének nemesítésre, okszerű fajkiválasztásra, czélszerű kezelésre van szüksége s ez csakis egy, évente ismétlődő, nagy díjakkal ellátott kiállítás által érhető el. De szóljunk röviden, ne fejtegessük tovább ez úgyis mindnyájunk által érzett eszmének hasznos voltát, hanem fejtsük fel röviden a módozatokat, melyek által ezt kivihetőnek véljük s tájékozásul adjuk elő eddigi, e tárgyban tett munkálkodásunk eredményét. Felkérésünk folytán biztos reményünk, alapos kilátásaink vannak arra nézve, hogy Kolozsvár városa a sétatéren a kiállítási épületek számára alkalmas helyet adand díjtalanul s ezen felállítandó épületekre vonatkozó számításaink következők : 80 drb szarvasmarhát, 50 lovat, 60 juhot, 60 sertést, s a szárnyas állatok különböző nemeit magában foglalható, állandó s külsőleg is csínnal kiállított épületek kerülnek körülbelöl 7000 frtba s ez úgy az épületek térfogata, mint árára