Ellenzék, 1892. január-június (13. évfolyam, 6-146. szám)
1892-03-26 / 70. szám
Uoozsvár, ISAS'. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA 1892. márczius 26 Magda. Irta: M. H. Tennyson. Angolból fordította: Arnica. XXIX. (Folytatás.) (69) Ekkor az egyik ember durván azt válaszolta: „Ahá, tán azt gondolta, hogy bolonddá tesz bennünket — mi ? De nem elég ügyes arra, hogy bennünket kijátszón.* E szavak után maga után kezdte vonszolni a fiatal asszonyt, midőn egy öreg ur tört utat magának a tömegen keresztül s nehány szót súgott az ember fülébe, mire az eleresztette a fiatal asszony karját, a ki rögtön oda szaladt, a hol Krisztián haragtól égő arczczal állott. — A tömeg között — folytatá az öreg asszony, a kíváncsiság moraja hallszott. - Hallják barátaim, kiált Krisztián, megmondom maguknak, hogy ez a kis jelenet mit mit jelent. Ezek az emberek detektívek, egy szegény ártatlan leányt keresnek, ki a legkegyetlenebb üldözéstől menekült. Azok, kik természetes védelmezői kellett volna hogy legyenek, ellenségei a pénzéért, halljátok palások, reá, akarják fogni, hogy őrült, s a tébolydába akarják elzárni, holott épen úgy helyén van az esze, mint nekem vagy nektek, gondoljatok erre a szörnyűségre ! ők tudják, hogy én szívesen segítenék rajta, ha telhetném , a hogy segítenék bármelyik elhagyott nőnek, ha egy férfi védelmére volna szüksége ; üldözői, azt gondolták, hogy ez a szerencsétlen leány hozzám fog jönni, s kémekkel vettek körül, s az utóbbi három nap alatt minden lépésemet követték. De hála az égnek áldozatuk nem került a kezükbe. Most már barátaim mindent tudtak. — És ekkor — folytatá az öreg aszszonyság — látnod kellett volna a tömeg izgatottságát. Nehányan azt kiáltották — ,Háromszor éltessük a derék tengerészt!“ — s midőn az éljenzés bevégződött azt kiáltották: „Háromszor ismételjük, hogy vesszenek a hitvány kémek!* — Midőn körülnéztem — folytatá az öreg asszony — Krisztián eltűnt, s a két detektív az ordítozó s őket csúfoló tömeg bosszújától félve oly sápadtan, mint a halál, vonultak félre. Egész délután együtt ültünk, a jó öreg asszony szeretett öcscséről mondott nekem történeteket; s őszinte tiszteletem s bámulatom perczenként nőtt mind a kettőjük iránt; s midőn végre azt mondta : „Az én drága fiam nyers és műveletlen, de jobb, nemesebb és becsületesebb ember nincs nála a világon, a gyengék, betegek és a szenvedők iránt oly gyöngéd mint egy asszony, de ahol a gyengéket és elnyomottakat védelmezni kell, oly erős mint egy oroszlán.“ Tudtam, hogy nem mondott többet az igazságnál. És ekkor azt is megtudtam a nénjétől, hogy minő kötelék fűzi oly erősen az én Gerárdomhoz. Különös, de igaz, hogy mint a legtöbb tengerész, Krisztián nem tudott úszni, s öt évvel ezelőtt Gerárd a saját élete veszélyeztetésével megmentette őt a vízbefulástól, és e tette által egy hű barátot biztosított magának. Három óra múlva elbúcsúztam az én kedves öreg barátnémtól, s Livornó utczáin döczögtem végig. A kocsi, amelyben ültem, nagyon sötét volt — olyan sötét, hogy a velem szemben ülő Dicksee kapitány vonásait nem tudtam megkülömböztetni, sem a húgáét, a ki mellettem ült, de a hangja, midőn üdvözölt, nagyon nyájas és kellemes volt, midőn észrevette, hogy felindulásom miatt alig tudok beszélni, ő is elhallgatott, s részvétét meleg kézszorítással fejezte ki. De csakhamar megszégyeltem magam lehangoltságomért, hálátlanságnak látszhatott. — Tehát elhatároztam, hogy nem ejtek több könnyet. Soha sem felejtem el, hogy minő benyomást tett reám, midőn a nagy fekete folyót minden irányban óriási hajókkal a hátán először megláttam. Az éj nagyon felleges volt, s a holdat nem lehetett látni, tehát, kivéve ott, ahol a partokon és hajókon levő lámpák visszatükröződtek a felszínén, olyan fekete volt mint a tenta, s a tapasztalatlan szemek előtt ünnepélyes kinézése kimondhatatlan borzalmasnak látszott. Még nyomottabb kedélyű lettem, midőn megtudtam, hogy a mi hajónk is épen mint a többi, a folyó közepén horgonyozik, s láttam, hogy egy előttem veszélyesnek látszó kis csolnakot kerítettek elő, hogy az bennünket a hajónkhoz vigyen. Némi időbe került, mig a podgyászzt a csónakba tették, s miután erős szél fiyt, a csolnak félelmesen hánykódott, mig a podgyászt rakták Dicksee kisasszonyt a csolnak kicsinységére tettem figyelmessé, de ő nevetett oktalan félelmem felett, s biztosított, hogy ő sokkal kisebb lélekvesztőkön ült már anélkül, hogy a legkisebb veszélyből tartott volna. De nem éjjel! mondány. És milyen sötét van — tevém hozzá, a félelemtől reszketve — s a tenger oly háborgó! — Háborgó! — kiáltó, vidáman nevetve. Hiszen a víz alig hullámzik egy kicsit! — Reményem, hogyy nem ideges? Nem mertem beismerni, hogy az vagyok, tehát összeszorítottam a fogaimat, s elhatároztam, hogy bármi történjék némán fogom azt elviselni. — Midőn az indulás ideje elérkezett, Dicksee kisasszony mint egy igazi tengerésznek méltó testvére, majdnem segítség nélkül ugrott a hánykodó csolnakba; de én nem tudtam magamat reá venni, hogy lábamat a folytonosan mozgó párkányra tegyem, s még mindig haboztam, midőn a hátam mögött elfojtott nevetést hallottam, ekkor Diksee kapitány átölelte karjával a derekamat, felemelt 8 , csalnak közepibe helezett. Rémület kiáltást legóztam a hozzám legközelebb levő tejizerészhez, s csak akkor eresztettem el, hridőn a kis csalnak hátuljában levő ülőere letett. Hogy miképen tudtam a nagy hajó oldalán felmászni, midőn a nekem oly veszélyesnek tetsző utunk után oda értünk — arról fogalmam sincs. Ahogy Krisztián mondá az utasok kényelméről itt nem volt gondoskodva. Azt hiszem soh sem lett volna erőm és bátorságom a számunkra leeresztett lajtorján felmászni, ha nem hallottam volna azt az indítványt, hogy köteleken húzzanak fel. Ez azonban oly borzasztónak tetszett előttem, hogy összeszedtem a bátorságomat, s egy tengerésszel a hátam mögött, hogy megfogjon ha esni találok, megkísértettem a felmenést. Dicksee kisasszony, ki előttem könnyede ment fel, aggályos figyelemmel nézte az én lasm haladásomat. Kétsze vagy háromszor kénytelen voltam pihenni, de végre, hihetetlen erőfeszítéssel annyira haladtam, hogy Dicksee kapitány a hosszú karjait lenyújtva megtudott fogni, s a következő pillanatban a fedélzeten állva, minden irányban tántorogtam. (Folyt, köv ) ELLENZIK (27.) Marczina 26. A t. Ház. Budapest, márc. 25. A felirati vita véget ért. Bokros Elek az erdélyi gubernátor és a kormánypárt egyik oszlopa a kormánypárt feliratának az ellenzék által kifogásolt passzusát megváltoztatva olvasta fel s igy elfogadták vita nélkül a trónbeszéd parafrázisát. Az utolsó párbeszédet a 48-as párt vezére Ugron Gábor tartotta. A fővárosi lapok csak halvány képét sem adják annak a hatalmas beszédnek, melynek ereje a kormánypártot olyan fájdalmasan sújtotta és amelynek varázsa minden pártot egyaránt meghódított. Ugrón akkora hatással, akkora ékesszólással és annyi igazsággal beszélt, amelylyel a zajongásra kész kormánypártot is tökéletesen megfékezte. Ugrón sok frappáns igazságot mondott és több ízben nagy sikerrel vágott vissza a többség soraiból jött zajra és közbeszólásra. Szellemének és temperamentumának egész hevével szállott a harczba, és beszéde nyomot hagyott. Különösen szép volt az a hasonlata, melyben Görögország hanyatlását festette, a római fenhatósággal szemben. Beszéde végeztével perczekig tartott a taps és éljenzés az ellenzék soraiban. Ugrón Gábor után Szapáry állott fel hogy feleljen a zárbeszédekre. Egy olyan gyenge, tehetségtelen és színtelen szónokot, mint Szapáry, alig érhet nagyobb szerencsétlenség, mintha épen Ugrón Gábor után beszél. Ez a tespedő és csekély menynyiségű víz bizony nem tudta eloltani azt a hatalmas tüzet, amelyet Ugron Gábor lobbantott fel a parlamentben. Különben a Szapáry beszéde annyiból állott, hogy védte a kormánypárti választások tisztaságát, amiben amúgy sem hisz senki, még az ő pártja sem, mert hiszen épen azok tudják, hogy miós eszközök használata által jutottak mandatumaikhoz. Még azt is megígérte (Eötvössel szemben), hogy az országban szervezni fogjaa szabadelvű köröket. Ezenkívül beszélt még sok mindent, amit már Temesvárt is mondott. A többség pedig természetesen jenzett. A költségvetés vitája a jövő szeri®11 fog megkezdődni. Politikai hir. Uj képviselők. Tegnapelőtt 5 kerületben volt uj választás. Megválasztottak Bpsten Falk Miksa osztrákpárti, Szombathelyett Ernuszt Kelemen nemzeti párti, Pécsett Preth János pártonkivüli, Csornán Lindne György nemzeti párti és Győrszigeten vári Elemér osztrákpárti, Eötvös-Andrássy ügy. Említettük volt múltkori számunk, hogy Eötvös Károly párbeszédében teljes gal beszélt arról a kiegyeezési theoriárt mely az 1867-iki kiegyezést, változhatja”“"' állítja. — És teljes joggal megemlékezem egy nyilatkozatról, melyet a néhai Andrer Gyula gróf tett volt a véderő vita alksl®, val a főrendiházban. Ugyancsak emlékezés volt, hogy a néhai gr. Andrássy Gyula de e Wekerle (Derültség a szélsőbalon.) nem mertek volna akkora nagy vállalatba fogni, mikor oly csekély területet és népet képviseltek. De itt van Dánia ? Miért nem mond le Dánia a maga önállóságáról? Vagy Belgium vagy Holland a magáéról? Belgium csatlakozhatnék Francziaországhoz, bővíteni a nagy franczia birodalmat, Hollandia, mely német fajú, Németországhoz, hogy a világ uralmát megalkossa, a hollandi kereskedelmet és tengeri hatalmat a német szárazföldi hatalommal egyesítse. Saját nemzeti létének és egyéniségének fennmaradása, annak szabad kifejtése reá nézve sokkal nagyobb értéket képvisel, mint, hogy azon államnak legyen tagja, melynek nyelvét beszéli, a melynek népcsaládjához tartozik. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) S mi, kik rokon nélkül való nemzet vagyunk, kik saját nyelvünkkel, saját történetünkkel bírunk, egy más nemzet kultúrájához sem vagyunk hozzákapcsolva s a magunk kultúrájából kell, hogy éljünk és fenmaradjunk, kételkedünk afelett, hogy az önálló és független létre hivatottak vagyunk. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hiszen tehát, ha Magyarország fügetlensége nem aktuális és nem gyakorlati, akkor azt kérdezem, hogy azoknak a nemzeteknek a léte, mint Schweiz, Belgium, Dánia, Svéd- és Norvégország nem szól arról, hogy gyakorlati dolog önállónak és függetlennek lenni ? És ha látjuk, hogy másoknak hasznára vált a szabadság, hogyan kételkedhetünk, hogy az nekünk hasznunkra válni nem fog? Németország apró államai sokkal czivilizáltabbak, műveltebbek és gazdagabbak, daczára annak, hogy rosszabb talajon élnek, mint Ausztria tartományai. Miért ? Mert ezen államok úgy a múltban, mint a jelenben a szabadság, önállóság élvezete mellett erejüket jobban kifejthették, érvényesíthették és tőkésíthették. Hiszen, ha az önállóság és szabadság, nem az erőknek jobb kihasználási módja, akkor miért történt, hogy a jobbágyságot felszabadították, csupán azért, hogy a jobbágyság a maga földjének ura legyen és tudva, hogy meg nem kell osztania senkivel azt, amitkeres, hanem, hogy magának keresve többet dolgozzék ? Nem. A jobbágyságot azért szüntették meg, hogy szabad legyen a föld, jobban legyen művelve, és hogy a nemzeti gazdagság jobban előlegyen mozdítva. És miért kellene akkor Magyarországnak Ausztria jobbágyságában maradnia? (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) Hivatkozott a t. előadó úr a szabad gazdálkodásra is. Nem akarom őt félreérteni, azt hiszem, a szabad tulajdont érti, amelyet a tagosítás és arányosítás rendje földjeinknél behozott. Miért történt ez ? Azért, hogy bárki szomszédaitól függetlenül határozhassa meg, hogy mily ág felel meg a talajnak legjobban, és amely művelési módon földjét legjobban hasznosíthatja és értékesítheti. Csak Magyarország volna az az állam, amely önállóságra és szabadságra nem érdemes, arra a szabadságra, mely akkora termékenyítő erővel bír, mely annyi népet tett gazdaggá ? Mert nem lehet egyébből megmagyarázni, hogy Hollandia silány talajával gazdagabb lett, mint az abszolutisztikus Spanyolország dús talajával. Skóczia is csak azért jutott a gazdagság oly fokára, oly magas fokára, mert tudta, hogy minden munkásságát czéljára fordítja és annak eredményét a zsarnokok nem emészthetik fel. Mindezen államok épen a szabadság alapján haladtak annyira. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a 1.pénzügyminiszter úr, hogy a legelemibb kívánalmat kellékeivel sem bír a függetlenségi politikának megvalósíthatása, és hogy az megrázkódtatásokra vezet. Én nem tudom, hogyha azonban a függetlenség más nemzeteknél sikerül, mert nem sikerülhetne ez nekünk is. És honnan fenyeget az a megrázkódtatás, mert ezen megrázkódtatásokra nézve jó volna felvilágosításokkal szolgálni. Nem kell ide rémeket festeni, meg kell mondani, hogy ki volna az, aki, ha a nemzet elfogadja a függetlenséget és azt törvénybe akarja iktatni, a nemzetnek ellene fog állani? Mi legálisak vagyunk az uralkodó iránt, de önök nyilatkozatukkal bizalmatlanságot keltenek iránta a nemzetben. Önök úgy tüntetik fel, mintha az uralkodó állna útjában ennek, holott annak semmi sem áll útjában más, mint az önök gyávasága. (Mozgás jobbfelől. Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Álljanak ő Felsége elé nyíltan, férfiasan, mondják meg neki, hogy a nemzetnek mi a törekvése, mondják meg neki, hogy a nemzet többsége önöket nem támogatja. (Derültség jobbfelől. Igaz! Úgy van a baloldalon, hogy önöknek a nemzetiségekre kell támaszkodniok, hogy a kormányon maradhassanak, mondják meg, hogy Magyarországon önök csak a nemzetiségekkel tudnak olyan politikát folytatni, aminőt folytatnak, amely nem magyar, s nem magyar nemzeti eszmének megfelelő politika. Ha ezt megmondják ő Felségének, meg vagyok győződve, hogy ő Felsége be fogja látni, hogy meg kell nyitni az utat, hogy a nemzet akarata érvényesüljön, ereje jobban tömörüljön, az institucziók a nemzet akaratát koncentrálják és ekként az a kultúrát, a politikai és a phisikai harczba bevezettessék. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Te hát! Mikor arról van szó, hogy megrázkódások fenyegetik az országot, kérdem: talán bennünk kétkednek? (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Legyenek meggyőződve, ha mi nem volnánk hívek és ragaszkodók az uralkodóhoz és uralkodóházhoz, az önök visszaéléseit eddig sem tűrtük volna, csupán a lojalitás, melylyel a trón iránt viseltetünk az, ami bennünket mindig arra figyelmeztet, hogy csak törvényes eszközökkel és csak alkotmányos úton kell előrehaladnunk. (Igaz ! Úgy van! Helyeslés a szélsőbalon.) Azt is tudjuk, hogy a mi törekvéseinknek támogatására fog jönni az idő s azoknak önök ellent nem állhatnak. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Én látom azt, hogy amikor Tisza Kálmán a harmadik factorról szóló theóriáját felállította, ez csak azért történt, mert félnek, hogy az önök közjogi kiegyezése a mi ostromlásunk alatt össze fog roskadni. (Úgy van a szélső baloldalon.) és ezért Ausztriát akarják segítségül hívni, mert el akarják hitetni a nemzettel, hogy saját sorsának nem lesz képes ura lenni, hanem Ausztria képes a magyar törvényhozásban a nemzeti akarat törvénybe iktatását meggátolni és megakadályozni. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a szélsőbalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Az diktálta önöknek felirati javaslatukba a kiegyezés változhatatlanságára vonatkozó részt, hogy az ország, hogy ez az állapot megváltozhatatlan, és ezen önök is változhatatlanok. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Önök nem mernek magyar állami politikát folytatni Ausztriától és nem mernek magyar nemzeti politikát folytatni a nemzetiségektől való félelmükben.(Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon. Ellenmondás és nyugtalanság a jobboldalon.) Midőn látjuk, hogy az országgyűlésre a törvényalkotó többséget a nemzetiségi kerületek választják és küldik e házba, midőn tudjuk, hogy választók és képviselők közt milyen viszony van, midőn tudjuk, hogy még ha a legdraszikusabb eszközökkel történik is a választás, mindig marad fenn egy szálacska, mely a választók akaratát még a leggőgösebb egyénnek lábaihoz is elhozza. (Isagy mozgás és zaj a jobboldalon) mert erre már példák voltak statuálva, mit igazol az is, hogy a miniszterelnök urat, amikor a törökszentmiklósi választókerület akaratát megvetette, az a kerület újabban meg nem választotta. (Igaz ! Úgy van a bal és szélsőbalon) midőn látjuk, hogy majdnem valamennyi nemzetiségi kerület kormánypártit választott meg, akkor önkéntelenül is arra a meggyőződésre kell jutnunk: a képviselők és választók között fennálló ezen kapocs az oka annak, hogy a magyar törvényhozás többségére a nemzetiségek akaratának olyan nagy a befolyása (úgy van a szélsőbalon) és hogy ezen befolyás okozza azt, hogy önök nem mernek a mi törvényhozásunkban eléggé magyarok lenni, hogy a magyar kormány nem mer a nemzetiségek visszaélései, üzelmei ellen kellő erélylyel fellépni. (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbalon.) Egy vegyes ajkú lakossággal biró államban a nemzetiségekkel szemben én is elmegyek addig, a meddig a kulturális feladatok sabad érvényesülése ezt követeli. (Helyeslés balfelől.) Eddig nekik én is hajlandó vagyok tért engedni, hanem az állami feladatok valósítására csak azon faj jogosult, amely közöttük a legkiválóbb s itt Magyarország történeti rendén, történetileg jogosult faj egyedül a magyar (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélsőbalon.) Következőleg ennek az államnak, ha helyes politikát akar folytatni, magyar politikát kell folytatnia. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) minő az, hogy Magyarországon államférfi s miniszter csak az lehet, aki kitűnő német, mert csak így érvényesítheti magát. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Ugyanakkor a magyar nemzet nyelve ki van zárva a hadseregből, a külképviselet belkezeléséből. Magyarországon azonban nem mernek eléggé magyarok lenni, mert a magyarság erős hangoztatása visszatetszést kelt Bécsben és a nemzetiségeknél (Mozgás és ellenmondás jobbról.) Ez mutatja, hogy önök ezen állam jellegét nem ismerték és nem ismerik fel és ha felismerték is, azon összeköttetés, melyben a nemzetiségi választókerületekkel vannak, rontja és gátolja azt, hogy magyar nemzeti politikát folytassanak. (Nagy mozgás jobb felől. Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon) hogy a közjogi kiegyezés megszüntettessék, s Magyarország önálló és független legyen, mert akkor többé nem kell, hogy az a kormánypárt, mely nem a népszerűség talajából nő fel, hanem egyszerűen mesterséges utón hozatik ide a képviselőházba a nemzetiségekre támaszkodjék, mert ha igaz, magyar politikát követ, a magyar nemzet zöme fogja a törvényhozási működésben támogatni. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a pénzügyminiszter úr, hogy mi a függetlenségi politikával ábrándoknak élünk, micsoda elvek azok, melyeket mi hangoztatunk, s kérdi, hogy a pragmatika sankcziót elfogadjuk-e ? Ha a pénzügyminiszter úr politikánkat elítéli, legalább ismerje azt meg. Hiszen jól tudhatja, hogy a pragmatika sankcziót mi is elfogadjuk, hogy a kölcsönös védelmet ép úgy elismerjük, amint az az 1867. XII. t.-cz. 4. §-ában kifejezve van, hogy: .Magyarország kész volt a múltban s kész leend jövendőben is mindenkor teljesíteni mindazt, amit a pragmatika fankczió szerint a közös biztosságnak együttes erővel védelme és fentartása, mulhatlanul megkíván , úgy másrészről oly kötelezettségeket, melyek e czélon túlterjednek, s annak elérésére nem elkerülhetetlenül szükségesek, magára nem vállalhat.S így fogadjuk mi el s igy értelmezzük mi a kölcsönös védelmet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Miért ítél tehát el minket a pénzügyminiszter úr, ha politikai álláspontunk legelemibb részét sem ismeri ? Hiszen pláne attól sem vagyunk idegenek, hogy az 1867-iki kiegyezésből minden megrázkódtatás nélkül kivezessük e nemzetet, s hogy az átmeneti intézkedések egész sorozatát elfogadjuk, hogy a nemzetet a kiegyezésből kivezessük, a múlt bűneit megsemmisítsük, s a nemzetbe saját jellemét s lelkét öntsük. Hisz az a politka, amely egy nemzetről azt hirdeti, hogy annak minden aspirácziója ki van elégítve, holott annak tényleg semmi aspirácziója sincs kielégítve, — a nemzetnek összes vágyait s törekvéseit vagy ignorálja, vagy eltagadja, vagy megrontani és meghamisítani kívánja. (Úgy van a baloldalon. Élénk ellenmondások jobbról.) Hisz oly kis nemzetnek, mint a magyar minden egyes tagjába a nemzeti öntudatot a legnagyobb mértékben be kell iktatni, minden magyar embernek éreznie kell, hogy ő egy nagyraképes nemzet tagja, hogy ő egy hatalmassá válható nemzet részecskéje, hogy minden munkássága, törekvése és önfeláldozása egy nemzetet s egy államot visz előbbre. (Élénk helyeslés és tetszés, de midőn önök azt hirdetik, hogy e nemzetnek aspirációi ki vannak elégítve, gyakorlati politikájuk miatt megfeledkeznek és nem látják a világot. Hisz a világ körülöttünk huszonöt év óta roppantul megváltozott. Hogyha az ötödrangú államiságtól félt volna vagy attól, hogy a nemzet nem oldhatja meg kicsinysége miatt feladatát Piemont mikép vállalkozhatott volna, hogy Olaszországot egységes állammá tegye s miként valósulhatott volna meg az olasz egység, ha az olasz államférfiakban szintén annyi elhatározottság és a bizalom lett volna a nemzet iránt, mint a t. pénzügyminiszter urban (Élénk tetszés a balon.) A t. pénzügyminiszter ur a nemzetnek ne csak a zsebében bizzék, hanem bízzék lelkesedésében, férfi erejében és elszántságában is. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a szélsőbalon.) Olaszország az elvont fogalomból egy nagy egységi állammá alakult át. Németország Poroszország vezérlete alatt, nagy és egységes birodalmat alkotott s császárjukat úgy, hívják hogy a németek császárja, a mivel a germán törekvések ki vannak fejezve, északon az orosz czári hatalom a Dunánál újból visszafoglalta régi positióját; a keleti államok felépültek s Románia, mely csak fejedelemség s alárendeltségi állapotban volt, ma független királyság. (Úgy van a baloldalon) mely velünk paczkázik és nem fél attól, hogy lenézi a t. pénzügyminister ur ötödrendü keleti kis államocskának, hanem szembe mer szállani az osztrák kereskedelmi és politikai törekvésekkel. Szerbia itt a szomszédunkban önálló és független. Kopár szikláin Montenegrónak államférfiai nem esnek kétségbe, hogy Montenegró függetlenségét nem fogják megvédelmezhetni, de bíznak hazájuk bérczeinek erejében és férfiaik vitézségében. (Úgy van a szélsőbalon.) Mindenütt körülöttünk új népek és nemzetek alakultak és fejlődtek 25 év óta. Lajtán túl a lengyelek mennyivel más közjogi helyzetben vannak és nemzeti létüket mennyivel jobban biztosíttatják mint biztosíthatták 25 év előtt! Hiszen a csehek újabb kiegyezés előtt állottak, új kiegyezéssel kínáltattak meg, amely nemzeti egyéniségük kifejtésére több alkalmat és módot nyújtott. Vagy ugyanazon uralkodó, aki a lengyeleknek megadta a módot nemzeti létük biztosíthatására, aki a cseheket megkínálta új kiegyezéssel, vájjon ugyanazon uralkodó a magyaroktól megtagadhatná-e ugyanazt, amit a cseheknek és lengyeleknek megadott? (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbalon.) Hiszen tehát, önök is elfelejtik, hogy Horvátországgal 1867 óta második kiegyezést kötöttek, amely Horvátországnak sokkal több autonómiát és önállóságot biztosít! Mi következik ebből? Hogy bármerre tekintünk is Magyarország határai körül, akár Lengyelországra, akár Csehországra, akár Horvátországra, akár Szerbiára, akár Romániára, akár Bulgáriára tekintsünk, mindenütt azt látjuk, hogy e nemzetek a maguk egyéniségének fentartására a létküzdelemben a legerősebb szervezetre törekesznek, s az önállósági és függetlenségi formát választották úgy a miként választották már a nyugati nemzetek és a magyar nemzet a létharca elé kevesebb erővel, kevesebb szervezettel menjen, mint e népek körülöttünk ! (Élénk tetszés a szélsőbalon.) És akkor előállanak előttünk férfiak, akik azt mondják, hogy a függetlenségi és önállósági törekvés ábránd és nem gyakorlati politika! Én ezt határozottan visszautasítom. (Zajos tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a nemzet erejének, ez a nemzet törekvéseinek nem ismeréséből indul ki. Ha az uralkodó a maga politikai súlypontját Magyarországra helyezi, Magyarország is erős birodalmat fog alkotni és alkothatni maga körül, mert egyetlen egy állam sem létesült a nyugaton máskép, minthogy nemzeti uralkodóházzal birt, mely a nemzeti törekvéseket nemcsak személyesítette, hanem igyekezett is érvényesíteni; az államnak nemcsak királya volt, hanem az állami létnek folytonos gondozója és képviselője és őre volt a király maga. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Itt minálunk is, ha az uralkodóház a nemzetre helyezi a súlypontot, a mi nemzeti törekvéseinktől nem lesz idegen és nem fog minket gyanús szemekkel nézni, hanem ennek a nemzetnek az erejére fekteti, a maga hatalmának súlypontját, ha a mi nemzeti törekvéseink élére fog állani, a magyar nemzet önállóságának és törekvéseinek utat fog nyitni, akkor ez a nemzet élni fog, akkor ez a nemzet a föld felett uralkodni fog, daczára annak, hogy volt egy korszak, amelyben kishitű államférfiaink voltak. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Ajánlom felirati javaslatomat elfogadásra. (Zajos tetszés, helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.)