Ellenzék, 1922. július (43. évfolyam, 144-169. szám)
1922-07-01 / 144. szám
1922. július 1, szombat Ás*21 1 1931 k Cluj-Kolozsvár. 43. év, 144. szám mUS^Bmsmsasms^s^sma^asi B* ® 6 ® ELLENZÉK FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG, STÁTUS-PALOTA Telefon , Sürgönyeim, ELLENZÉK, CLUJ. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Romániában Havonta 25, negyedévre 70, félévre 130, egész évre 240 lej. Negyedévre: Magyarország 350 K, Csehszlovákia 70 Ck, S. H . 70 dinár, Ausztria 8000 pK, Németország 200 M, Amerika 1 dollár. EGYES SZÁM ÁRA: 1 lej, Bukarestben 1*56 lej, Magyarországon 5 korona, Csehszlovákiában 1 Ck, S. H. S. 1 dinár, Ausztriában 150 pK, Németországban 3 márka, Olaszországban és Fiuméban 1 líra, Amerikában 2 cent. KIADÓHIVATAL: STÁTUS-PALOTA Telefon 109. Hirdetések díjszabás szerint. Preludium A Bratianu-kormány tulajdonképpeni parlamenti munkásságát a törvényhozás őszi ülésszakán fogja kifejteni. Az eddigi ülésszakok csupán rövid ismerkedésre adtak egy kis szektet, az igazi majd szeptemberben jön. Az államélet két legfontosabb törvényét akarja a kormány akkor megalkottatni. Egyik az alkotmányreform,a a másik a közigazgatási törvény. Ezek előkészítésére bizottságokat is küldtek ki, amelyek megkezdték működésüket. Kétségtelen, hogy e két törvény mikénti megoldása fogja hosszú időre eldönteni az ország konszolidálásának folyamatát, a polgárság gazdasági és kulturális fejlődését, de főleg az államélet benső békéjét. Az alkotmánytörvény tervezetéről sok részlet szivárgott ki máris a nagy nyilvánosság elé, de ezekből minket az érdekel leginkább, hogy a kormány az alkotmány egyik sarkalatos alapkövének a nemzetiségi kérdés megoldását tekinti. A liberálisok közigazgatási reformjáról viszont annyit tudunk, hogy az a világ legmodernebb adminisztrációs törvénye lesz. Az előzetes tájékozódásra bizonyennyi nekünk aligha elég. Okosabbak tőle nem igen leszünk. Márpedig a minket leginkább érdeklő irányelvekre nézve a Bratianu-kormánytól eleddig egyetlen szabatos, egyenes, nyílt nyilatkozatot sem hallottunk. Ne érezné talán szükségét ennek ? Dehogyis nem. Vagy talán opportunusnak nem tartja valódi fölfogásának színvallását ? Igazán nehéz volna megmondani. Annál nagyobb fontosságot tulajdonítunk ilyen körülmények között az egyes jelenségeknek és kivált a kormány egyik-másik tagjának a kérdéseket érintő, azokkal vonatkozásba hozható kijelentésének. Vaitoianu belügyminiszter nyilatkozata, melyet egyenesen a nyilvánosság számára szánt, ekként bir jelentőséggel előttünk és ez teszi szükségessé a vele való foglalkozást. A belügyminiszter Kolozsvárra jött, színe elé bocsátotta a sajtó képviselőit és a prefektus,mint hatósági tanú jelenlétében ekként tolmácsolta nézeteit . „Természetesnek tartjuk hogy az állam alkotóelemei, a falvak, községek és városok a legnagyobb adminisztratív függetlenséggel rendelkezzenek. A függetlenség alatt azonban nem az autonómiát értjük, mert nem tudom elképzelni még a magyarlakta vidéken sem, hogy két hivatalos nyelvtegyen. Romániában csak román lehet a hivatalos nyelv." A miniszteri nyilatkozat hírlapi leközlése után vártuk a hivatalos cáfolatot. Vártuk, mert lehetetlennek tartottuk, hogy a kormány ne igyekezzék a kijelentés „helyes értelmét" valahogyan kimagyarázni. Hiszen utóvégre is Vaitoianu belügyminiszternek tudnia kellene, hogy az államnak nem csupán „a falvak, községek és városok" az alkotó elemei, hanem sok egyeben kívül az állampolgárok is. Azt is tudná, hogy a falvak is községek, a városok is községek és a „község" lehet város is, falu is. És akkor megmagyarázná, hogy mit ért az „adminisztráció függetlensége" alatt, ha nem az autonómiát és mit ért „autonómia" alatt, ha azt képzeli el, hogy az ön- kormányzat a község hivatalos nyelvét jelenti. De a belügyminiszter, nézet szavaiból kristályosan csillan ki az az aggodalomszülte elgondolás, hogy a közigazgatási szervezet egyedeinek azért nem lehet megadni az önkormányzatot, mert akkor azok a maguk ügyeit esetleg magyarul vagy németül, szóval az ottani lakosság anyanyelve szerint intéznék. Ami pedig veszedelmes dolog és igen nagy kárára lehet az államnak és a közrendnek, ugyebizony ? Bizony nem. Mi szerintünk az a fő, hogy azt a várost, vagy falut jól igazgassák, hogy a polgárok minél nagyobb biztosságot élvezhessenek, minél nagyobb boldogságot biztosítsanak neki. Ez pedig nem a nyelvtől függ. Vagy ha igen, éppen attól, hogy a polgárok közügyeikben minden kényszertől mentesen saját anyanyelvüket használhassák. Mert hiszen ezt már a gyulafehérvári határozatok is így mondották meg. Visszafelé pedig nem haladhat az alkotmány szekere. Ragu monarestista tüntetés fünchenben Zavargások Rathenau temetése alkalmából — Az Ellenzék távirata — Berlin, június 30. A Lust-Gartenben lefolyt tüntetés után a város több helyén zavargások voltak. Az utcákon több ezer emberből álló tömeg vonult végig és amerre elhaladtak, számos ablaktáblát betörtek. Egydiákot elfogtak és alaposan elverték. A rendet a rendőrség csak nagy nehezen állította helyre. Egyébiránt azok a tüntetések, amelyek Rathenau meggyilkolása és temetése alkalmával Németország különböző részében voltak, a birodalom legtöbb helyén nyugodtan folytak le. Csak Darmstadtban voltak komoly incidensek. A tömeg betört Dingeldey és Osan néppárti képviselők lakásaiba. Előbbit súlyosan megsebesítették, úgy, hogy felgyógyulása valószínűtlen. Osant is bántalmazták. Ezután a tömeg a Vossiche Landes-Zeitung és a Tüglicher Anzeiger szerkesztőségei elé vonult és azokat szétrombolta. Újabb jelentés szerint a súlyosan megsebesült Dingeldey képviselő állapota javult. Osannak sikerült elmenekülnie. Mindkettőjüknek lakását tökéletesen elpusztították, illetve kifosztot tták. A rendőrség jelentései szerint a zavargásokon csak egy ember halt meg. A berlini rendőrség nyomozása folyamán elkerítette azt az automobilt, amelyet Rathenau miniszter gyilkosai használtak A müncheni egyetem fennállásának másfélszázados évfordulóján nagyszabású monarchista tüntetés volt. Az egész ünnepséget olyan színezettel rendezték, mintha Bajorország még ma is királyság volna. Az egyetem tanácsának felvonulását az egyetemiszolgák a címeres koronás diszbottal nyitották meg. A rektor jobbján Rupprecht volt trónörökös a bajor trón mostani pretendense haladt. Utánuk Lipót és Lajos Ferdinánd királyi hercegek, majd Ludendorff és Bothmer vezetésével a tábornokok tekintélyes csoportja. A rektor megnyitóbeszédében a Wittelsbach-dinasztiát magasztalta. Hálás köszönetét fejezte ki a trónörökösnek megjelenéséért. A közönség Rupprechtet és Ludendorffot lelkesen ünnepelte. * 1 Rakovszky magyar belügyminiszter az internálásokról __ ____ * Még fenn kell tartani az internálást. — Magyarország katonai helyzete. — Megszűnik az antant ellenőrzése Budapest június 30 A nemzetgyűlés szombati ülésén Rakovszky Iván belügyminiszter reflektált Benárd Ágoston interpellációjára. Eközben kitért Peidl Gyula azelőtt megtartott beszédére is. A kormány nevében a leghatározottabban tiltakozik Peidl ama kijelentése ellen, hogy a kormány bolsevista eszközökkel dolgozik. Peidl olyan állításokat kockáztat meg, amelyeket meg sem kísérel bizonyítani. Peidl azt mondta, hogy a bolsevizmus megakadályozásában a polgári osztály lanyhasága gátolta meg a szociáldemokratákat, holott a Károlyi-forradalom idejében a szociáldemokraták tevékeny szerepet vittek a polgári társadalom leszerelésében. A belügyminiszter kijelenti, hogy a kormány semmi olyan eszközhöz nem nyúlt, amilyent a bolsevisták használtak. Ígéretet tesz arra, hogy a kormány minden egyéni akciót meg fog szün — Az Ellenzék távirata — tenni. Ebben különbözik a bolsevistáktól. Az internálás ügyére rátérve megállapítja, hogy 150 politikai internált van még ezidőszerint Zalaegerszegen. Peidl azt állítja, hogy a polgárság csak akkor mozdult meg, amikor a románok már Budapesten voltak. Amikor Peidl a kommunizmus bukásának napján átvette az uralmat, a magyar polgárság épp azért nem léphetett közbe az események irányításában és a Szegeden megszervezett nemzeti hadsereg azért nem tudott feljutni Budapestre, mert az antant Peidlékkal együtt Kun Bélának és társainak különvonaton való megszöktetésén mesterkedett. (Óriási zaj és mozgás a Ház minden oldalán.) Közbekiáltások: Ki hívta be a románokat ? Friedrich: — Ne emlegessék a ro mánokat, mert súlyos leleplezéseket lennék kénytelen elmondani ! Rakovszky: A polgárság a kommunizmus bukása után a legnagyobb becsületességgel járt el az egykori terroristák ellen. Budapest utcáin egyetlen népítélet sem volt. A polgárság és az egész nemzet azonnal a törvényes útra tért és az igazságszolgáltatás kezére adta a kommunistákat. Az internáló táborra is szükség van. A magyar törvény ugyanis nem tud kommunista bűncselekményekről, mert a magyar mentalitás nem ismeri az egész kommunizmust. (A kormánypárt és Gömbös tüntetően tapsolnak). Rakovszky folytatja : Vigyázzanak a szocialisták, mert a polgárság csak egyszer sülyedt le. (Óriási taps és éljenzés a kormánypárton) Én a szociális fejlődés híve vagyok, demokrata és egyszersmind nemzeti alapon álló. A kormánypárt nagy ovációt rendezett beszéde végén a belügyminiszternek. Belicska Sándor honvédelmi mi■niszter Magyarország katonai helyzetéről tájékoztatta Ernst és Wolff képviselő- két, továbbá az egységes párt vezető embereit. Ismertette velük a honvédség mostani szervezetét, amely a békeszerződés rendelkezéseinek megfelelően hét vegyes dandárból áll. Vázolta a kormánynak a hadkötelezettség fenntartására irányuló tevékenységét, amelyet legalább átmenetileg akartak biztosítani, miután a hadkötelezettség állandó jeleggel való fenntartása kilátástalan volt. A múlt évben az antanthatalmak követelése folytán a hadkötelezettség alapján szolgáló legénységet záros határidőn belül el kellett bocsátani. Ez a körülmény halaszthatatlanná tette a kiegészítési rendszerre való áttérést és a hadkötelezettség átmeneti fenntartásának kérdését akként hidalták át, hogy az erre vonatkozó rendelkezést függelék alakjában csatolták a törvényhez. Az ellenőrző-bizottság tiltakozására később e függeléket is hatályon kívül helyezték. Az antant ellenőrzésének kérdéséről kijelenti, hogy az ellenőrző-bizottság elnöke feladatát a lehető legnagyobb előzékenységgel igyekszik végrehajtani. Az antant ellenőrzés folyó évi április hó 15-ig havi 30 millióba került az államnak. Ezt az összeget időközben sikerült 18 millióra csökkenti. Az ellenőrző bizottság követelései hosszabb tárgyalásokat tettek szükségessé, ami természetesen az antant-bizottság Magyarországon való tartózkodását meghosszabbította. Az ellenőrzés zavartalan lefolyása már befejezéshez közeledik. A hadianyag gyártására vonatkozólag azt a határozatot hozták, hogy csupán állami gyárakban termelhetnek muníciót, de ezt a rendelkezést később oda módosították, hogy egyes magánvállalatoknál is előállíthatnak hadianyagokat. A honvédelmi tárca költségvetését már kidolgozták és gondoskodtak a legénység felszerelésének a békeszerződésben megengedett méretekig való kiegészítéséről.