Ellenzék, 1928. május (49. évfolyam, 98-121. szám)
1928-05-24 / 116. szám
ELLENZÉK 49. év. 116. szám. Hrmmcmillió kárt okozott szakértői megállapítás szerint a kolozsvári gázgyár a városnak és a fogyasztóknak Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Már több ízben foglalkoztunk a kolozsvári gázgyár siralmas állapotával. A város, mint bérbeadó évek óta megállapítja, hogy a gázgyár a várossal kötött szerződés pontjait nem tartja be és az egész üzemet valósággal csődbe kergeti. De nemcsak a várost, mint jogi személyt, hanem Kolozsvár város fogyasztó közönségét is súlyosan megkárosította a gázgyár. Hónapokkal ezelőtt egy szakértői bizottságot küldöttek ki, hogy az a gázüzem helyzetét megvizsgálja és arról részletes jelentést tegyen a város vezetőségének. Ettől a jelentéstől függ a városi tanács jövendő magatartása, amely szerint vagy perbe fogja a gázgyárat, vagy máról-holnapra megszünteti a szerződést és házi kezelésbe veszi az üzemet. A gázgyár üzemvezetésének a megvizsgálására kiküldött szakértői bizottságban helyet foglalnak dr. Blankenberg Nándor iparügyi vezérinspektor Kolozsvár városa, Filipescu tanár a bíróság és Arapu bukaresti műegyetemi tanár pedig a gázgyár képviseletében. Dr. Blankenberg Nándor, aki a vizsgálatot megejtette, már el is készült a jelentésével, amelyben megdöbbentő adatok vannak arról, hogy az utolsó években a gázgyár vezetősége milyen könnyelmű módon bánt a város vagyonával, mennyire tönkretette a hajdan virágzó üzemei és Kolozsvár város fogyasztóközönségét milyen vakmerő módon megkárosította. A Blankenberg által készített jelentésből megállapítható, hogy a gázgyár évekre visszamenőleg súlyosan megkárosította a várost. Ugyanis a fogyasztás után köbméterenként egy lejt lett volna köteles fizetni a városnak. A rossz üzemvezetés következménye, hogy a gáztermelést és a fogyasztást állandóan csökkentette, minek az eredményekép a város ötven százalékát vesztette el biztos jövedelmi forrásából. Azonkívül a szakértői megállapításból kiderül, hogy Kolozsvár város fogyasztóközönségét a gázgyár minimálisan négy-öt millió lejjel károsította meg, mert a szerződésileg garantált gáznál jóval kevesebb kalóriája gázt nyújtott. Megállapítást nyert továbbá, hogy a gázgyár valóságos rablógazdálkodása folytán olyan szánalmas állapotba jutott, hogy a rendbehozatala a mai viszonyok között huszonötmillió lejbe kerülne. Mindettől eltekintve a gázgyár épülete és felszerelése teljesen rozoga álapotba jutott, elromlottak a gépek, tönkrementek a gázcsövek és roszszak a lámpák is. Hogy milyen állapotba került a gázgyár a rossz gazdálkodás folytán, arra jellemző példa, hogy amíg a brassói gázgyárnál a gáz termelésénél csak két százalék megy veszendőbe, addig a kolozsvárinál az üzemi veszteség huszonöt százalék. E hét folyamán Blankenberg vezérinspektor a város jogügyi osztályának a vezetőjéhez, dr. Kertész Jenőhöz fogja benyújtani a jelentését, amelynek sorsa fölött a jogászbizottság dönt. Annak idején az Ellenzék is megírta, hogy a gázgyár vezetősége az iparügyi minisztériumot arra kérte, hogy a székhelyének Bukarestbe való áthelyezésére engedélyt adjon. Kolozsvár város tanácsa ez ellen a minisztériumnál tiltakozott, mert az áthelyezés kérésével a gázgyárnak nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a város és az üzem közt meginduló harcban pertechnikai előnyöket szerezzen. A tanács tiltakozása és intervenciója azonban teljesen meddőnek bizonyult, mert az iparügyi minisztérium döntése már megérkezett Kolozsvárra, amelynek értelmében a gázgyárnak megengedték, hogy a székhelyét Bukarestbe helyezze át. Rablómerénylet, amelyet a moreni-i szondatűz kilométerekre elterjedő fénye hiúsított meg Ravaszul elkészített terv szerint akarták kifosztani a filipesti-i kastélyt Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.) A morenii szondaégés még most is teljes erejével tombol. Az égő petróleumforrásokat nem tudják megközelíteni, az alagútépítés lassan halad előre és most már az a helyzet, hogy a mérnökök a véletlen szerencsétől várják a tűzkatasztrófa elmúlását. Minden rosszban van azonban valami jó is — mondja a közmondás — és ime, a morenti pusztulásnak is van valami kedvező eredménye. A tűz lobogása életet mentett és megakadályozta azt, hogy lelketlen emberek kiraboljanak egy kastélyt. A morenti veszedelem hírére — amint ez mindig történni szokott - nagyon sok kétes egyén sereglett össze a környéken, akik a zavarosban akartak halászni. Oda tette át működési helyét egy bukaresti jólszervezett rablóbanda is azzal a szándékkal, hogy a petróleumtársaságok irodáit vagy pedig valamelyik környéki földbirtokos házát rabolják ki. A filipestii uradalom kastélyát szemelték ki maguknak és pontos tervet készítettek a merénylet végrehajtására. Szombaton reggel a rablók közül kettő elegánsan felöltözve látogatást tett az uradalomban. A birtok intézőjével, Wittner gazdatiszttel akartak beszélni és ez alkalommal akarták kikutatni a viszonyokat. Az udvarbíró az idegen uraknak elmondta, hogy a gazdatiszt nincs otthon és pár napig nem is jön haza. Ez a válasz kedvezett a bandavezéreknek, körülnéztek az udvaron és azzal távoztak, hogy majd később jönnek vissza, hogy ha a gazdatiszt hazatér. Szombaton este a négy rabló állig felfegyverkezve körülvette az udvarbiró lakását, megtámadták, száját rongyokkal betömték és gúzsbakötötték. Aztán ugyanilyen módszerrel bántak el az udvari cseléddel és az egyik cselédleánnyal. A gúzsbakötözött embereket kihurcolták az útra, ahol már készen állt egy szekér. A cselédeket kivitték a közeli erdőbe, ahol levetkőztették és ruhájukat magukra öltötték, így tértek vissza a kastélyhoz. A gazdatiszt felesége közben az udvarbirót kereste. Miután kiáltó szavára választ nem kapott, benyitott lakásába, ahol dulakodás nyomait vette észre. Visszatért a kastélyba és két töltött revolvert vett magához. Az udvar szolga keresésére indult, ekkor azonban megnyílt a kapu és a szolgák ruhájában belépett két rabló, utánuk pedig egy női ruhába öltözött férfi. Az asszonyt könnyen tévedésbe hozhatta volna az udvari cselédek ruhája, de a moreni-i szondatűz lángja idáig világított és a gazdatiszt felesége nyomban észrevette, hogy az udvari cselédek ruhája alatt mások rejtőznek. Nem teketóriázott sokat, előrántotta a revolvert és a rablók felé lőtt. Aztán elrohant a gazdasági épületek felé és felverte a béreseket. Megindult a rablók ellen a hajsza. Reggel Aliton csendőrkapitány, akit még az éjszaka folyamán futárral értesített az asszony, egy egész szakasz csendőrrel ment ki Filipesti faluba és a négy rablót az erdőben elfogta. Vezérük kihallgatásakor elmondta, hogy a gazdatiszt feleségét meg akarták ölni, mert csak így juthattak volna a pénzhez. Tudták, hogy a házban fegyver van és hogy az asszonyt nehezen lehet megközelíteni. Ezért folyamodtak a ruhacsere trükkjéhez, mert azt remélték, hogy a cselédek ruhájában könnyen bejuthatnak a kastélyba és leteperhetik, vagy ha kell, meggyilkolhatják az asszonyt, még mielőtt fegyverhez nyúlhatott volna. A rablást végeredményében a moreni-i szondatát akadályozta meg, melynek fényénél a gazdatiszt felesége felismerte a veszedelmet. Revízió alá kell venni a telepadirovásokat Aránytalanságok is visszásságok, amiken változtatni kell.A telepadot csak az állami egyenesadók arányában szabad kizárni Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) „Az adókivető bizottságok ádáz ellenségeskedéssel hajszát vezetnek az adózó polgárok ellen“ — mondotta Groza Péter volt miniszter reggeli laptársunk hasábjain. Évek óta írjuk ezeket, de most egy volt miniszter megerősítésében talán határozottabb körvonalakat nyer az igazság. Az adókivető bizottságok ma valóban ádáz ellenségei a polgárságnak, mert olyan horribilis adókkal nyomorítják meg, amelyeknek a terhe alatt minden társadalmi osztály koldusbotra jut. A múltban csak az állami adókivető bizottságok ellen merültek fel ezek a súlyos panaszok, de egy idő óta a városok és községek is az állami adókirovások nyomdokain haladnak, sőt, mint a kolozsvári példa mutatja, még ezt az iramot is túlszárnyalják. A városi adókirovások Kolozsváron már hetek óta tartanak és különösen telepadó kivetése körül mutatkoznak és nagy visszásságok aránytalanságok. A taxatörvény a telepadó kirovásánál 1-30 százalékot jelöl meg alapul, de a törvény szelleme határozottan elárulja, illetve megjelöli, hogy a telepadó nagysága mindenkor párhuzamosan haladjon az állami egyenesadó összegének a nagyságával. A törvény éppen ezért jelöl meg 1-30 százalékot, óriási latitüdöt hagyva a bizottságoknak, hogy a százalékot mindenkor a speciális viszonyok szerint alkalmazzák. Kolozsváron a törvény határozott szelleme ellenére kategorikusan kimondották, hogy a luxusüzletek után huszonöt százalékot és más üzletek és vállalkozások után pedig tizenöt százalékot kell kivetni. A tanács már itt súlyos hibát követett el, mert Kolozsvár egyike azoknak a városoknak, ahol a lakbérek túl magasak és így a telepadó kirovása irreális. A törvény azonkívül az adókivetésnél a bizottságok figyelmébe ajánlja a kerületi rendszert is és kimondja, hogy a százalékok megállapításánál a kulcsot kerületek szerint kell megállapítani, ami alatt azt kell érteni, hogy a belvárosban magasabb, viszont a perifériákon alacsonyabb százalékot kell alkalmazni. A kolozsvári tanács, illetve pénzügyi osztály minderről megfeledkezett és egy valóban magas százalék rideg megállapításával azt érte el, hogy ma a perifériákon vannak kisebb üzletek, amelyek után a tulajdonost magasabb telepadóval sújtják, mint amennyit az összes állami egyenes adók címén a terhére kiróttak. Alkalmunk volt beszélgetést folytatni egy pénzügyi szakemberrel, aki még ma is az állami adók kirovásánál aktív szerepet játszik ; tekintettel azonban arra, hogy aktív állami tisztviselő, a nevét e helyen nem írhatjuk meg. Kijelentette előttünk, hogy a városi tanács, különösen a telepadó kirovásánál a törvény szellemét vagy nem értette, vagy nem akarta megérteni és olyan súlyos hibákat követett el, amelyet gyorsan és radikálisan orvosolni kell. — Itt csak a revízió segíthet — mondotta tovább. Aki ismeri a kolozsvári speciális lakbér- illetve üzletbérviszonyokat, minden különösebb fejtörés és szaktudás nélkül megállapíthatja, hogy a 15—25 százalékos telepadókirovás túl magas és az állami adókhoz viszonyítva, aránytalan. Az első kerületben, illetve a belvárosban 15 és 20, külsőbb részeken 12—8 és a perifériákon legfeljebb 8 és 5 százalékot lett volna szabad kiróni és a költségvetésileg előirányzott összeg így is könnyedén befolyt volna a városi pénztárba. Ezeket mondotta egy pénzügyi szakember, amihez hozzáfűzzük, hogy a mai telepadókirovás nemcsak általános méltatlankodást idézett elő a polgárság körében, hanem a felebbezéseknek is olyan lavináját indította meg, amely részben a behajtást akadályozza meg, részben pedig a nagy munkahalmaz miatt a pénzügyi közigazgatást megoldhatatlan feladatok elé állítja. Mindehhez hozzájárul, hogy a pénzügyi osztály szigorú utasítására még a felülbélyegzett szerződéseket sem veszik figyelembe és a pénzügyigazgatóság által túl magasan felértékelt lakbér megállapítások alapján rójják ki a telepadót. Tagadhatatlan, hogy a lakbérszerződések kiállításánál visszaélések vannak és egyesek eltitkolják a lakbérüket. De annak is megvan a módja, hogy a hamis bérszerződéseket üldözzék és bírsággal sújtsák azokat, akik a valóságnak nem megfelelő szerződésekkel operálnak. Viszont néhány hamisan kiállított szerződés miatt nem szabad büntetni az egész polgárságot. A választott tanácsnak tehát az eddigi városi adókirovásokat feltétlenül és gyorsan revízió alá kell vennie. (S Jós) Csúfszina fogak ellúzítják a legszebb arcot is. A száj kellemetlen szaga visszataszító. Mindkét bajt megszünteti azonnal teljesen ártalmatlan módon a bevált Chlorodont-fogpaszta, melyet hatékonyan támogat a Chlorodont-az Arviz, Шэ\