Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-04 / 275. szám

vazunk. A v«96/.áttért területek jelentősége pedig a/. egész magyarságra nézve­­.Ura ép­­­­p*n az, hogy tágabb látókörűvé. váltóZAlo­­*»bhá. alm­asoktól teszik a magyar tf®odojko­­'«lift «s. uttMl felszabadítják a magyarságot élteti «r&kSfd­. .— a netanet fleténriki szempon­tjéból­ az or- Kídg egyes részeit nem lehet csupán az ott terelhető gazdasági kincsek és energiák alapján elbírálni. A gazdasági javak mellett az ország tulajdonaképent gazdagságát azok a szellemi értékek adják meg, amelyeknek a lelőhelye nem mindig esik egybe az ország anyagilag jövedelmező­­területeivel. A szellemi gazdagság — így szemlélve az ország egyes tájegy­ségeit, ha a visszatért Erdély gazdasági szem­pontjából defici­tes tesíthetnek is számít, im­­merhetetlen az a szellemi gazdagság, amit visszatérése Magyarország számára jelentett. Erdély Magyarország részére sohasem anyagi kincsei miatt képezett értéket, hanem Erdély igazi jelentőségét a magyar élet szempontjá­ból kiváló fiai adták meg, akikben ennek az országrésznek mélyebb történelmi tudata, ki­egyensúlyozott társadalmi felfogása és sajá­­tosan magyar műveltsége öltött testet. Ezért mikor Délerdélyről beszélünk, akkor gondo­lunk elsősorban arra a­ Tordára, ahol 375 év­vel ezelőtt a vallásszabadságot kimondták, ann a Gyulafehérvárra, ahol a 800 éves szé­kesegyház román hajtású évei alatt Hunyadi János, a Zápolyák és Bethlen Gábor nyu­­gosznak, arral a Nagyenyedre, amelynek ősi kollégiumában Apáczai Cseri János, Körösi Csom­a Sándor, Szász Károly, Kemény Zsig­­mond, Barabás Miklós, Bolyay Farkas taní­tottak, vagy nevelkedtek. — T. Házi! Elismerjük, sőt hangsúlyozzuk, az á­lamigazgatásban az erős, központi hata­lom szükségességét. De amilyen mértékben szükség van a központi irányításra rendészeti vonalon, olyan mértékben kell a közigazga­tásnak felszínre segítenie és gondoznia az egyes tájegységek sajátos színezetű kultúrá­ját, és annak a társadalomnak az öntevé­kenységét, amely ennek a­ kultúrának hordo­zója. A közigazgatás szükségszerű központo­sításának ez adja meg a maga természetes ellensúlyát, s amint a központi hata­lom gya­korlásával kerülhetjük­ el a kisebb közössé­gek elzárkózását a maguk lokálpatriotizmusá­nak szűk­ korlátai közé, úgy az egyes vidé­kek sajátos szellemiségének a közigazgatás­ban való érvényre juttatásával vehetjük elejét annak, hogy a központi hatalom nyomasztóan nehezedik reá a vidékre. A kisebbségi élet élő tanulságai ■— Beszédemnek ebben a részében legyen szabad azokat az elveket is felmutatnom, amelyek a kisebbségi sorsot átélt magyarság tapasztalataiból szűrődtek le. A kisebbségi élet lényegében az állam nélkül, tisztán tár­sadalmilag szervezett magyar életet jelen­tette. A magyar államtól elszakított magyar­ságnak meg kellett kísérelnie az állami élet tevékenységeit a lehetőség legmesszebbmenő határáig társadalmi szervezkedéssel és mun­kával pótolni, s vitathatatlan, hogy ez a munka bizonyos területeken igen komoly eredményeket is tudott be mutatni.­­ Ennek a társadalmi szervezkedésnek az alapelve az, hogy a nemzeti élet minden funkciója számára külön szervezetet létesít­sünk, azaz a kulturális, gazdasági és társa­dalmi élet kielégítésére lehetőleg külön ke­retet állítsunk be s ezeket azután az egysé­ges irányítás és munkai el­oszt­ás céljából egyetlen csúcsszervezetben egyesítsük. Ezzel a rendszerrel ta­án legtöbb lehetőség van arra, hogy az önkéntes együttműködés szél­lemet felébresszük szélesebb rétegekben is továbbá a társadalmi rétegek egymás közötti bizalmát felébresszük, erős közösségi tudatot alakítsunk ki és széles körből biztosítsuk a vezetők kiválasztását. Sőt mód nyílik arra is hogy a mai időkben egyre jobban kidombo­rodó szakmai és szakszerűségi érdekeknek is eleget tudjunk tenni.­­- Ami a kulturális­ életet illeti, vélemé­nyem szerint ezen a téren a legmaradandóbb értékű és legrugalmasabb, legmesszebbre ki­ható szervezkedést a felvidéki SzMKE te­remtette meg, amely ma is kitűnő ered­ménnyel égzi a visszatért felvidéki részeken a népművelés munkáját s ezzel az államot tehermentesíti egy feladattól. A mezőgazda­­sági életben viszont az Erdélyi Magyar Gaz­dasági Egyesület szervezete a legkimagaslóbb amely a földművesréteget igyekszik gazdasági tudásban, műveltségben alkalmassá tenni arra, hogy sorsát megjavíthassa. Társadalmi téren a kolozsvári Times Szervezet nyújt ér­dekes tanulságokat­ Ennek munkája sikeresen és szervesen kapcsolódik bele a közigazga­ időszerű és utazási cikk, művészet, sport, humor szórakoztatja a közönség minden rétegét Megjelenik kéthetenként­­ Mesrendelhel£ IBUSZ ntl, V. Akad­émia­ u. 10. Egyes szám 4rr 40 .»»ér­ tásnak szociális, kulturális és közellátási fel­adataiba s bizonyos fokig a közvetítő szere­pét játszja a közigazgatás és a társadalom kö­zött. Ha ezeket a szervezeteket nem a reális szükségesség, hanem Csak­ a közös elnyomás és kitaszítottság hívta volna életre , nem lett volna okos, reális programjuk, a felsza­badulás után alighanem szétbomlottak volna Azonban az élet a visszatérés után is iga­zolta a célok és munkamódszerek helyessé­gét és időtállóvá tette a kisebbségi sorsban életrehívott munkát. — Az ilyen közösségek felébresztik az em­berekben a tudatot, hogy a közügy valóban mindnyájunk közös ügye, s annak érdekében önkéntesen együtt kell dolgoznunk. A kis közösségek, foglalkozási csoportok, tájegysé­gek autonóm szervezetei, visz­onylagos önál­lósága nélkül nem alakulhat ki szerves élet A magyar alkotmányban is kifejezésre jutó önkormányzati szellem felélesztéséről van te­hát itt szó, ami — akár vármegyei szervezet­­ről, akár gazdasági vagy közművelődési célú társadalmi szervezetekről legyen is szó — köze­lbb hozzák a kisembert a közélethez felébresztik felelősségtudatát, kicsiszolják po­litikai gondolkodását, s hozzászoktatják a maga életének irányításához. Társadalmi­­autonómiát Társadalmi öntevékenységet és autonómiát a legtöbben csak a liberális állami berendez­kedés keretében tudnak, elképzelni, mely az erők játékának szabad teret enged. Ezért a kis társadalmak önkormányzatát pártálásaik­­nak megfelelően vagy elvetik, vagy ennek kizárólagosságára esküsznek. Pedig az erős központi hatalom és állami irányítás össze­­egyeztethető a kisebb közösségek önkormány­zatával. A jövő fejlődési­ irányának a mi meggyőződésünk szerint az állam és társada­lom­ között­­ összhanghoz és együttműködés­hez kell vezetnie. Ez pedig csak úgy való­sítható meg, ha az állam a társadalom által elvégezhető feladatokat a társadalom szabad társulásaira bízza, ebben a vonatkozásban te­hát az államnak kell az irányt megszabnia, a terveket elkészítenie, s a végrehajtás fel­adata pedig a társadalomra vár. Csak így ál­lítható vissza az állami és társadalmi tevé­kenység megbomlott egyensúlyai. A magyar társadalom szétbomlik a magyar állam gon­doskodása nélkül, de a magyar állam is el­hal, ha nem élnek benne a társadalom eleven erők Város és falu kétféle műveltsége A társadalom kérdésével kapcsolatban, t. Ház, még csak egy problémára szeretnék rámutatni. A bajok egyik gyökere abban van hogy az állam és társadalom közötti távolság megnőtt. De távolságok vannak életformá­ban, gondolkodásmódban, kultúrában az egyes emberek, vagy egyes társadalmi ré­tegek között is. Itt elsősorban talán arra a távolságra kell utalnom, amely a várost a fa­lutól elválasztja. — T. Ház! Azt h­iszem, a város és a falu vezető és vezetettek közötti ellentétek elő­idézője legtöbb vonatkozásban a magyar ne­veltség kettőségéből származó művelődési különbség. A vehető réteg egy olyan mű­veltséget alakított ki magának —­­ ebben a nagyszámú asss zimi'áltasának hatása is meg­mutatkozik —, amely alapvető elemeiben el­hajlik az ősi magyar* műveltségtől, s nem egy elemében semmiben sem különbözik a szomszéd nyugati népek műveltségétől. Vi­szont a népi műveltség — ha nem is őrzi romlatlanul az­ Ősi magyar kultúrát, azon­ban még mindig híven őrzi — éppen leg­újabb kutatásaink bizonyítják — ősi kultú­ránk főbb elemeit Ennél a kétféle műveltségnél nem arról van szó, hogy mások a körülmények, ame­lyek között él, vagy mások az ismeretei a városi, vagy a falusi rétegnek, hanem mivel a műveltség az ember egész egy­éniségét meg­szabja, kétféle gondolkodásmód, kétféle ma­gyar látás, kétféle érzelem és akarat alakul ki. A feladat tehát az alsóbb műveltséget telíteni a felsőbb műveltség­­szükséges ele­*­­ meivel — ismeretek, civilizáció — másrészt pedig a felsőbb osztályoknál újra élővé kell tennünk a magyar hagyományt, hogy a két­­féle magyar újra találkozhassék érzésben, gondolkodásban, magatartásban, akaratban s igy a magyarság igazi szellemi egysége kiala­kulhasson. Magyar tartalmat kell tehát ad­nunk műveltségünknek, mert a nemzet ön­álló életformája is kultúrájának egységes­­­ségének, szel­lemének és leckének eredetisé­gén alapszik. A magyar szintézis A kisebbségi balsorsnak, úgy hiszem, leg­nagyobb tanúsága az volt, hogy megtanultuk, hogyan lehet egy idegen faj uralma alatt és tisztán társadalmi keretek között nemzeti életet fenntartani és fejleszteni. Mivel a ha­­zátlanságban­ a népi erők és a szervezett tár­sadalom tartotta meg, ma a magyar államban olyan magyar élet megteremtéséért küz­dünk, mely ezeket az értékeket megtartja alátámasztja, megnöveli, mert úgy látjuk, hogy köz­ponti helyzetünkben, különböző erők ütközőpontjában, ezek a mó értékek a ma­gyarság számára nélkülözhetetlenek. A trianoni ország magyarsága ezeken a tapasztalatokon nem ment át, s társadalom belső erőivel kevésbé tanult­­meg gazdál­kodni, de ezzel szemben sokkal világosabban látja az államnak szerepét és feladatát a nem­zet eretében, mert tudja azt, hogy a magyar állam ereje és biztonsága nélkül a magyar nemzet­ kérdései sem találhat­­ak megoldást A kisebbségi életet átélt magyarság szemlé­lete tehát társadalmi, a trianoni ország ma­gyarságáé állami. Úgy érzem, ennek a két szemléletnek kell találkoznia és összeötvöződ­nie, hogy egy új magyar megtartás és látás jusson uralomra. Csoór Lajos, Szabó Zoltán, vitéz Lénárd János, Gosztonyi Sándor és Vajna Gábor felszólalásai után az elnök a vitát bezár­ta és napirendi javaslatot tett, amely sze­rint a Ház szombaton délelőtt 10 órakor tartja legközelebbi ülését, napirendjén a tárgyalás alatt lévő javaslat vitájának folytatásával. Röntgen, föté, stb. orvosi gépek átalakítását és javí­tását Vella­om, Vidéken is. MEDVESSY villamossági műszerész, Jókai­ utca 9 ­­vi]­ai cimfilr «. p,z.sliszUtUávi tevés AZ ELSŐ A legnagyobb, legöszlntébb pr«vtl «Iker « b­­ben d pl bim»tban ker»-^»k»vlelini KL«s Martm ebő darabja, az Első. A kritikusok mind m­rg­­gyo­tiak abban, hogy ez a darab, ha ugyan magán viseli­k a ke/dó nzínpadirtk technikai fogy­atékosságait s a dramaturgiai törvények szempont­jából egyes jelenetei ta­lán kirogákolhatók­­ egé.Az színpadi estet a tehetség fénye világítja és tüzesítl el, va­lami belső b­iróság, a m­ondanivaló őszinte­sége, a mély és igaz emberi érzések nagy skálája. Élő emberek mozognak a színpadon, hiteles és elvetdobogtató a történet s az előadás — egy zenésen rempk­ed­ nagy s/.in'és/l­akikirá.s te**f­éleim ny­­nyé a darabot, azonfelül, hogy a néző az első pillanat­ót érzi, hogy igazi író szól hoz­zá. Ez Dayka Margité és Bulla Elmáé Szí­nészi rangban nem is lehet összehasonlítást tenni közöttük, vagy párhuzamot vonni pro­dukciók között. De talán mégis Darka az, aki elállítja az ember lélegzetét. Valami as­­­szonyiság van benne, őszinte, mély és igaz, kis hangjai,­­egy-egy szemrebbenése, gesz­tusa felejthetetlen. A másik asszony — az első" — Bulla Elma alakításában fájdalmas és szelíd és mindent elhitet a nézővel, amit akar. Hangjának ezer színe és játékának nagyvonalúsága avatja őszinte sikerré a nagyszerű együttes munkáján kívül Kere­csenyl Kiss Márton első színpadi munkáját, amelyhez hetekkel előre kell megváltani a jegyet. JOSEPHINE Az Andrássy Színházban ötvenedik eladá­sát ünnepli Hermann Bahr: Josephine című vígjátéka. A darab, amely könnyedén, játé­kosan és mulatságosan mutatja be a nagy Napóleont akkor, mikor még csak ,,a­ki a korzikai" volt, két nagy színészi alakítás si­kere mellett ünnepli második jubileumát. Az egyik Muráti Lilié, ezé az ellenállhatatlanul egyéni és eredeti színésznőé, a másik Csor­­tosé, aki egy napóleoni tisztiszolgát játszik, azzal a színészi monumentalitással és ,,csor­­tosi" egyszerűséggel, amely minden szín­padi szereplésénél újat ad azoknak is, akik rajongói ennek a nagy színésznek. Murata valósággal villog a szerepben, díszes empire ruháiban, loknis frizuráv­á merész, szemte­­l­en, hódító és mulatságos. A darab bizonyára eléri majd azt a szériát, amit az Andrássy Sínház első sikere, az ,,Egy nap a világ"" ért el. SZABÓ MIKLÓS HIHETETLEN BEUGRÁSA A pesti színházi világban sokat beszél­nek arról a példátlan beugrásról, melynek hő­se Szabó Miklós, az Opera fiatal, nagytehet­­ségű tenoristája. Az a szokatlan eset történt ugyanis, hogy Szabó Miklós az utolsó pilla­­na­ban beugrott a megbetegedett Laurisin Miklós szerepébe — de ugyanakkor megtar­totta saját szerepét is Kenessey Jenő ,,Az arany meg az asszony" című operájában. Két teljesen különböző mnaszki és jellemű­ figurát kellett színpadra hoznia, gyakran öt­perces szünetekkel. Ezalatt a színfalak mö­gött állt, hárman öltöztették és a sminkmes­ter pokoli gyorsasággal változtatta meg maszkját. ő maga ebben a rendkívüli izga­lomban csak a szövegkönyvet és a zongora­kivonatot nézegette, mert hiszen szerepét délelőtt kapta kézhez és egyetlen próbája sem volt A főrendező mindössze a kis és be­járásokat mutatta meg neki A darab szerkezete szerencsére olyan, hogy a két szereplő mindössze egyszer van együtt a színpadon, de az egyik akkor egy hangot sem énekel. Erre a néma jelenetre egy statisztát állítottak r♦ee a színpadra, Lau­risin, illetve most már Szabó maszkjában. Az izgalmas beugrás után Szabó Miklós órákig tartó ideg- illetve látási zavart ka­pott a kiállott hihetetlen idegfeszültségtől. Saját bevallása szerint előadás után­­ min­dennek csak a felét látta... MARTON LILI MEGHÍVÓ A Nemzeti Munkaközpont Kolozsvári Bőripari Szervezete 1943. december hó 5-én (vasárnap) délután 3 órai kez­dettel az Apor­ utca 7. szám alatti székháza nagytermében nagy műsoros „M I K U L É I" a délutáni ünnepélyt rendez a szegénye orrú munk­ás gyerekek ré­szére. Az ünnepélyen fellépnek a ko­lozsvári Nemzeti Színház művészei közül Versényi Ida színművésznő, Turján Vilma énekesnő és Tóth Baba táncszámokkal, a zongorakíséretet a­­ színház karmestere, Szita Oszkár lát­ja­ el. Minden gyermek egy Mikulás­csomagot kap. Tekintettel a jótékony célra, minden munkáscsaládot szere­tettel vár a Rendezőség. Belépődíj: Felnőtteknek 80 fillér, gyerekeknek

Next