Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-01 / 146. szám
RtET, LEN 7. 1R NÉPKÖNYVTÁR falukutatók, faluvezetők Sokait panaszkodtak a múltban, hopp a magyar min nem olvas, vagy ha okos is, akkor sem a legjobb, a nép számára legértékesebb munkákat olvassa. H gy tőinek ha volt ne oka, ot t sokat vituiták, sokat feszegették. Ma már azonban más a helyi l ett.A falu, amelyikről most szó lesz, nem nagy, felében magyar, felében idegen lakoságú . A templom közelében van a falu szellemi középpontja, az iskola és mellette az ottasókör helyisége. Vasárnap délután nintünk be ,a beszélgető öregek és nevető fiatalok közé. „Te Kazt — halljuk az egyik legénytől — hadd már azt a fene képes újságot, igyekezzünk, mert négy óra és ötkor kezdődik a tánc". Jóköté sír legény mndja ezt, akiről megtudjuk, hogy nemrégen szerelt le és most bizony nem a betűn jár az esze. De vannak itt olyan fiatalok is, akik a tánc mellett a betűvel barátkoznak. Kenderes Jánost a főolvasó. Húsz év körüli legény, népfőiskolát végzett, most magántanuló ez egyik városi polgáriban Olvasmányairól érdeklődünk. „Hát bizony szeretek olvasni — mondja kissé bátortalanul. Talán van még benne valami a falusiak vestelkedéséből, ami akkor vesz rajtuk erőt, ha írásról-olvasásról van szó. .. Móricz Zsigmondtól olvasom, most a Kerek Ferkót, meg Veres Péter kis füzeteibe is belenéztem" — folytatja most már nekibátorodva. Lassan-lassan körénk gyűl az olvasóterem népe, öregek-fiatalok vegyest. Az öregek inkább az újságot kedvelik. ..Tudja fiatalul, ezeknek a betije is nagyobb, mint a könyvekén — mondja az egyik okulárés öreg. A könyvtáros ma fogaja a kör újabb szerzeményeit Népművelési füzetek, a Nemzeti Könyvtár füzetei, Mikszáth, Gárdonyi egy-egy füzetes novellája. ,,Mostmég csak szokják az olvasást, mert két évtizedig csak dugva olvashattak magyarul“ — világosít fel a könyvtáros, őmaga is nagy olvasó, nem hiába sáfárkodik annyi betűvel. Az egyik félreeső aztálon tartja a saját könyvtárát. Kopott füzetek, adomászokból idekerült Jókai kötetek, népiskolai jutalmkönyveik alkotják ezt a „magánkönyvtárat“. Arról beszél a fiatal könyvtáros, hogy olykor-olykor egyegy érdekesebb kőnyidőt meg is vitatnak a falubeliek. Pénzt ugyan nem szívesen adnak könyvért, de amit ajándékba karónak, azt becsülettel elolvassák. Milyen kár, hogy valaki nem irányítja rend,kevesen mit és hogyan olvassanak ezek a betűre rákapott magyarok? A NYOMDÁSZ Még ifjkim került a nyomdába valahonnan Erdélyből, mint kis harisnyás, az asztalig alig felérő gyerkőc. Szigorú mesterek és művezetők keze alatt formálódott hasznos munkásemberré. Közben volt gépszedő, korrektor, tördelő és minden, ami csak lehet a nyomdásziparban. Éveivel műveltsége is nőtt, belső világa kitárult felvilágosult, öntudatos magyar munkás lett belőle. Esetleg a nagy leépítések idején még a tájvolt Bukarestbe is elveődött, vagy még távolibb európai országokba. Látott, élt, dolgozott és tapasztalt. Keze ma is fáradhatatlan. Amit tudósok, írók, igazak és hamisak leírnak, az mind az ő kezén megy keresztül. Valóságos villamossági központ az agyveleje, amelyben számok, adatok, nevek, fzalmak keringenek. Tud mindenről, pedig olvasni a munkáján kívül csak nagyon kevés ideje van. Ha beteg egykét napig, árnyas parkokat, hús szanatóriumokat utalnak neki ki, de itt sem képezheti tovább magát. Szellemi emberek, toll forgatók, akik annyit hadakoznak írásban és szóban, talán soha nem gondolnak a lelküket hasábokba, hezükbe szedőkre, a magyar nyomdászokra. Pedig ezren és ezren vannak az országban. Dolgoznak hatalmas rotációs népek mellett és apró kézisajtóknál. Szednek, tördelnek, korrigálnak, de nevük soha nem kerül be a halhatatlanok, a soha el nem felejtettek közé. Pedig a lelküket adják a munkájukért. Egészségük sokszr ott hal el az szedőasztalok, az ólompárás szedőtermek gyilkos levegőjében. Az olvasó sok mindenre gond. ., de legkevésbé arra, aki a Gondolatot betűbe öni. A rutai francia ifjúság egy, az első világháborúban hősi halált halt költődrámadáró nevére esküszik. Azt mondják, hogy a költő, akit különben Charles Péguynek hívnak, a modern francia szellem előfutára. Péguy nemcsak nagy író volt, hanem nagy emberszerető, a munkásban testvért látó, a SZÁSZ BÉLA riportja LátogatásKolozs vármegye egyik ,9 idegenforgalmi központjában Ahol a lakosság tizenöt százaléka “ Egy koloz\$tmegyei kisközségben, jun. hó A,' a koloz&mt'Kyei kikötés*ig ne hite volna, hogy idegenforgalmi központtá vál.dik. Btt./és idciklben nehezen érhette volma el ezt a ,,ikválságos“ ideilyzinet, mert apró hé®al, cimnde-, otthontülő népié nem igen csátolitgtat áik a* látogatókért. Mégcsak fiatmdmni se lehet, mert a kecsi határában döcögő patakinak nevezett apró vizecskében a legmagasabb vízállás mellett sem ér tovább térdnél a víz, rendei körülEzek azonban mind nem idegenforgalmi varázsok. Hogy a természet frrga ..idegenforgalmi tényezővé" váljék, ahhoz többezer méteres helyvek, termékétkén tónak, vad regényes tájéknak kell lennie. Ebben a ki-kőségben majd ebbőől semmit sem .aülni Hogy mégis keresett helységé vált, azt egyedül annak köszönheti, hogy falu. Falu a javából, meglehetős távol a várostól, ahol mostanában kellemetlen látogatóktól kell tartani akik cinikus nemi erődörűségig v árasztja el halált osete „ajándékai kk.«!“ a békés embereket. Ezért lett mi a kívánatos hely a falu, ahol nincs villány, nincs folyóvíz, nincs mozi, és nincs színház, kényeim is alig, de nincs lámpa pislogás és szirénázás sem. S van crend és nyugalom, ami ma megfizethetetlenebb minden összkomfortnál s a civilizáció megannyi dicső ármányánál. . mémek között, pedig jó, ha bokáig „felhasap". Környéke már cialogtatóbb, aki isneret sétálni, kedves helyieket találhat. Ritupás erdőket, sűrű tisztás ideal, gomba éti epersaedié-a lehető-ét ■’fsccel,enyhén hajló dombokkal, gyönyörű búzaföldeket bele pip room! és szelíden kékütő búzavirágba is széles mezőket, amelyek messzire ill irtózzák a friss széna minden parfümnél kellemesebb, erős, üditő szagát. 876 lakója van a falunak s 123 kolozsvári kiköltözött. A vendégek tehát 15 százalékát teszik ki a lakosságnak. Ilyen magas százalékban a megye kevés községét keresték fel az emberek. Hogy miért éppen ezt a helységet választották ilyen elő^Tceretortel, arra nehéz, magyarázatot találni. Valaki úgy látszik jó hírét terj^sztettje s az ilyen hir gyorsan terjed azok között, akik vidékne akarnak menni. S még egy nagy előny, autóbusz közlekedés van s három nágy teherezőkocsit fuvarozó is is helyezte el családját. Jól meglehet tehát közelíteni, akár a társas-, akár a manónként forduló tehervéckocsik ". Az autóbuszra a kéz feljutna, napokkal előre lefoglalják a helyeket, a teherkocsikra már könnyebb, csak bizonytalan, mert nem tudns, hogy pontosan mikor mennek hoz szoktak az emberek. Kialakultak már a kapcolatok, kink, kinek meg vann a rendes helye, hova tojást, tejfölt visz a városiak is ismerik már a beszerzési forrásokat, számon tartják, hogy melyik faluházban, mikor mi kapni, a gazdasági vérkeringés erőteljesen megindult. Ngy értéke van a dohánynak, dohányvalutával kitűnően 1,-het vásárolni. A legmagasabb árfolyama az árucsereforgalomban a 60-as dohánynak van. Barátságos viszony A fentebbiekből már látható, hogy a vendéglátók és a vendégek viszonya kielégítő, sőt barátdos. Tényleg ez a helyze. A falusiaknak, mint már mondottuk, jól jött a kiáramlás, mert pénzt jelent számukra s aránylag kevés kértivelmetlenség"-t kell ennek ellenében vállalniok. Napközben alig vannak otthon, így kevés a torlódási lehetőség. A várónak többet dolgoznak, mint otthon. Főzniök, mosniok kell, ha takarítás is rájuk hárul. Csinálják is szorgalmasan. A gyermekek az udvarokon játszanak, kis csirkék és ruhák között, nekik igazán jót tesz a falusi levegő szabadon, vidámiaan élnek, barnák, egészséges szinüek. Az egyetlen baj, hogy nincs orvos a községiben s ha netán beteg lene valaki, bizony Kolozsvárra kell jönni orvosért A vendégek egymás közt Maguk a vendégek, a beköltözöttek még nem közeledtek egymáshoz. Lehet, hogy a berendezkedéssel járó sok gond, lehet, hogy ma ennek az oka. Úgy látszik, egymás között több idő kell a felengedéshez, mint az itt talal falusiak felé. Azokkal szemben nem bizalmatlanok és kitérők, egymással azonban *.gsen- Furcsa jelenség, ami a városi ember erediendő bizalmatlanságára vezethető vissza. Vagy talán nem is bizalmatlanság, hanem senki seme hajlandó az első lépést megtenni. Mindenki amásiktól, a szomszédtól várja a kezdeményezést. Bizonyos, hogy fel fog engedni ez a jeges közöny, csak meg kell indítania valakinek a folyamatot. Ebben a kis faluban mindössze a református pap képviseli az intelligenciát és felesége a felekezeti iskola tanítónője, se jegyzői hivatala, se postája nincs — nekik kellene talán kézbevenniök a dolgot s valamilyen úton-módon összehozni a kolozsváriakat. Ez a falusiaknak is javára válnék — tartalmas műsoros estéket, felolvasásokat rendezhetnének — a városiak is jól járnának, mert a főzésen, mosáson s egyéb házkörüli munkán kívül kellemes szórakozási lehetőségül szolgálna. Ami a hírszolgálatot illeti, a rémhírek — hála az átmenő forgalomnak — ide is idejében megérkeznek, de korántsincs olyan hatásuk, mint bent a városban. A falusiakat csak a tények érdeklik, s nem sokat tárgyalnak a szállongó hírekről. Rádió csak egy van a faluban — a paplakban —, az is gyakran felmondja a szolgálatot, miikor kifogy a telepe A technikának ez az annyi aljas célra kisajanstott csúcstalálmánya senkinek sem hiányzik, sőt örülnek az emberek, hogy nem kell hallgatniok. Ujság jónéhány jár, de soak két napos, mert a posta a szomszéd faluba viszi s onnan csak kétnaponként hozzák át. Ebben foglalhatók ősze az idegenforgalmi központtá vált kisközségben szerzett tapasztalataink. Az ellátás jó, jóval olcsóbb, mint városon, az emberek nyugodtak, a „bennszülöttek" és „bevándoroltak” köztti viszony barátságos s ami a legfőbb, a lámpa semi pislog, hacsak a petróleum kifogyóban nincs, vagy a gyertya nem tart mar a csonkjanal. I t - ------ Falu a javából ti Tiz holdas latifundiumok A falu rendkívül szegény. Akinek tíz holdja van, az már-már nagy gazdának számit s a lovat mintha nem is ismernék — alig néhány van az egész faluba — tehén, bivaly teszi ki az állatállományt. Jobban kijönnek ezekkel az állatokkal, mert amellett, hogy fiára használhatók — s használják is alapodon — tejet is adnak s abból mindig lehet pénzt csontteni. Apró kis házakban élnek az emberek, zolup fedi őket, alig néhánynak van cserépteteje. Sok háznak kerítése sincs, úgy állnak árván, egymagukban. A falu füvesen, mondhatni ön’ómrrvel fogadta a kolozsváriakat. Ez érthető is, hiszen a 15 százaléknyi idegen erős gazdasági fellendülést hozott. Képzeljük el, mit jelentene Kolozsvárnak, ha hónapokra 15 ezer vendég telepedne le a városban s megfizetne lakásért, kiszolgálásért, érelemért. Persze nem manapság, hanem békeidőben. Falun milm érződik annyira a háború sulya, ott még mindig akad valami eladni való s a „vendégek“ mindent örömest megvesznek Lakbérszabályozás Lássuk először a lakáskérdést. A körjegyzőség megállapitotta a kéhető legmagasabb lakbért: 40 pengőben. Ezért egy szoba jár s konyha használd'. A szobák nagyrésze földkis, pdlcs alig akad az egész községben. Egy ilyen szobáért 40 pengő tényleg méltányos ár. Nem is igen lépi túl senki. A falusiak megelégszenek ennyivel s nem kénenek többet. Azt a szobát, amit kiadnak, az úgynevezett tiszta szobád, amúgy sem használják, még ünnepen is ritkán s a konyhahasználat sem jelent zavarást részükre — lehet, hogy máshol nincs így, de itt ez a helyzet —, mert a maguk szegény ebédjeit, vacsoráját két-három napra előre megfőzik — krumniliptree, puliszka — s amíg az el nem fogy, nincs több gondjuk a főzésre. A tiszta szobáiban azután megítéhetősen összezsúfolódnak az emberek. Hárman-négyen alusznak a szobában, ők helyütt még többen is. Ágyban, akinek éppen jut, a többiek matracon, dunyhán, ki hova kerül. Ha azután látogatók is érkeznek, szombatonként, vagy ünnepek előtt, akkor még inkább össze kell szorulni. De senki sem zúgolódik. Utgg veszik a falusi életet, ahogy van, megalkusnak alehetőségekkel, többre tartják a nyugalmat, mint a kényelmet. Ez lenne a lakáskérdés. Minint mondottuk, anyagiakban nem ró különösebb terhet a kiköltözétekre s a falusiak is elégedettek. Itt aicím ütötte fel fejét a lakásuzsora, mint például egy Kolozsvár közvetlen szomszédságában levő nagyközpépben, ahol 150 pengőt kértek el egy szobáért. Nem tudjuk, de lehet, hogy eletyin a községben nem maximálta a jegyző a lakbéreket. Élelmezés, beszerzés Az élelmezéssel sincs baj. Tejeet jócskán kapni, annyit, hogy abból vajat és tejfölt is készíthetnek. Zöldség az nincs a faluban, de a városi látogatók, akik hetenként pontosan megjelennek, gondoskodnak az utánpótlásról. Érdekes egy falu ez, semmi friss zöldséget nem termelnek. Ők nem élnek zöldséggel, a város máig messze van, nincs miért dolgozniuk rajtba. Mert a zöldségtermelés elég sok gondot és utánjárás igényel. Eddig nem volt piiac, ahol elhelyezhették volna terményeiket , így távolról sem gondoltak erre a sehestőségre. Most mindent eladhatnának, de ki gondolt erre. A nép egyéébként lassú gondolkozása nehéz elhatározása s ha meg is győznék a zöldségtermelés kifizetődő voltáról, akkor is nehezen szánná el magáit erre a forradalmi újításra. Kenyér bőven van. A városiak kenyérlisztre váltották és váltják be jegyeike, s otthon sütnek. Hús is akad hetenként egyszer-kétszer, finom fiatal borjú. Csirkét is karom, ez már többibe kerül. 20—25 pengő darabja. Aki bírja ezt ez árat, az akár minden nap csirkét ránthat. A falusiakat „illetékes helyről“ felizó- tották, hogy ne igyekezzenek a városiakon meggazdagodni s az emberek tartják is magaikat ehhez. Uraik nem éppen maximálisak ugyan, de városon rosszabb társadalmi váltásokért lelkesedő igaz ember is. Egyik drámájának végszavában nemcsak barátainak figyelmébe ajánlotta művét, hanem név szerint felsorolta a szedőket, tördelőket, javítókat, könyvkötőkért, akik szerinte éppen olyan részesei a költői dicsőségnek, mint ő maga. Nem ilyenszerű megemlékezésre gondoluk, hanem csak mint érdekes példáját említjük a munkástestvérek megbecsülőinek. Mert nem szürke robos, gépszerűen dolgozó munkás a nyomdász, hanem egy-egy Misztótfalusi Kis Miklós, aki nem csak tudásét, lelkiismeretét, hanem egész egyéniségét beleolvasztja — a munkájába. I—es.) 194« John« 1. Kifosztották a debreceni Újságíró Klub összebombázott épületét. Debreceniből jelentik: A Debreceni Új Újságírók Klubja helyiségét a Debrecen ellen intézett, angolszász terrrortámadás alkalmával bomba találat érte. A találat következtében szinte teljesen megsemmisült a klubhelyiség berendezése és értékes könyvtára. A ráírtak eltakarítása során most egyik helyiséget át lehetett vizsgálni és megállapítást nyert,, hogy komorétlen tettesek a romok között lévő épületrészben fosztogattak. A fosztogató tettes — mivel légitámadástól összerombolt épületből lopott, ha kézibekerül, rögtönstéle bíróság előtt tálal tettéért.