Élő Sziget, 2014 (1-12. szám)
2014-01-01 / 1. szám
Élő Sziget VII/1. szám Ifjúsági előszilveszter December 29-én, vasárnap az esti hatos mise „ifjúsági mise” volt, ahol a zenei szolgálatot az Egy Út együttes adta. Ez után következett héttől a plébánián az ifjúsági csoport előszilvesztere. Először Judit néni néptáncozott velünk az udvaron, de a társaság jelentős része csak kelletlenül állt be, a páros táncot egy kis „bújj-bújj zöld ág” után lefújták, a körtánchoz meg szintúgy nem volt hangulat sokáig. A tánc után bementünk, és a régi hittanteremben evésnek-ivásnak láttunk. Utána a fenti új hittanteremben ActivityTM-ztünk, majd székfoglaló következett, kicsit módosított játékszabályokkal. Végül egy új történetalkotási módot ismerhettünk meg - nagy nevetés közepette. Tíz óra előtt kevéssel ért véget a játék. Köszönjük a szervezőknek, hogy az év egyik utolsó estéjét együtt tölthettük. Horváth Ábrahám Szállást talált a Szent Család December 15-én a misén László atya által megáldott Szent Család kép útjára indult otthonainkba, szállást keresni. Mi először kapcsolódtunk be ebbe, az egyházközségünkben már hat éve élő szép, népi hagyományba. Izgatottan vártuk Szilvit és Vilmát, akik meghozták a képet. Felemelő érzés volt az együtt imádkozás és éneklés. Még egy kis jó hangulatú beszélgetésre is maradt idő. Másnap mi vittük el a Szent Családot Vodicska Marikáékhoz, ahol a szomszédokkal együtt köszöntöttük a gyermeket váró Szűzanyát és jegyesét, Szent Józsefet. A bensőséges, kis áhítat után jóleső érzés volt feleleveníteni a korábbi közös élményeket, szép emlékeket is. Imabokrunk meghitt karácsonyi készülődésének egyik állomása Székely János atya otthona volt. A püspök úr is szállást adott a Kisdedet váró Szent Családnak, és szeretettel fogadta kilencedünk résztvevőit. Együtt imádkoztunk, énekeltünk, majd kedves vendéglátásban, társalgásban volt részünk, ami nagyon megtisztelő volt. Ezúton is hálásan köszönjük. December 23-án zárult az ájtatosság, a Szent Család kép visszatért a templomba. Ide mindhárom csoport (fiatalok, családos közösség, idősebbek) képviselői eljöttek a születésre való várakozás örömével. Igazán szépek voltak ezen kilenc nap alatt történt találkozások, az áhítat, ami lelkünket gazdagította és előbbre vitt karácsonyvárosunkban. Erzsi és Ani Családos közösség Egyházközségünk történetében első ízben került megrendezésre az adventi kézműves foglalkozás. A plébánia emeleti termében az érdeklődők sok érdekes feladat között válogathattak. Apró kezek igyekeztek minél több alkotást elkészíteni. Lehetőség volt gyöngyből angyalkát fűzni. Aki a papír világa felé vette az irányt, az készíthetett függő karácsonyi díszeket, dekorációkat. Az idei télben nem bővelkedtünk hópelyhekben, mindezt pótolhattuk olló és papír segítségével. Szebbnél szebb pelyhek készültek. Hogyan lehet maroknyi betlehemet csinálni? Erre is megkaptuk a választ. Ehhez nem kellett más, mint egy gyufásdoboz, színes ceruza és egy csipet kézügyesség. A gasztronómia sem maradhatott ki. Mézeskalácsból templomot lehetett építeni, a gyerekek örömére ehető „ragasztóval” (cukor-krém). Szép számmal jöttünk össze, sok boldog gyermek térhetett haza szebbnél szebb apróságokkal. Ám mindennél fontosabb, hogy a szeretet, a közösségi együttlét örömteli pillanatait is magukkal vihették a gyermekek és szüleik. Reméljük, hogy a jövőben még sok hasonló foglalkozás kerülhet megrendezésre a plébánián. (Szent Anna Plébánia facebook oldalán megtekinthetők a kézműves foglalkozáson készült fotók) Erős Norbert A hit hegyeket mozgat Bár mindannyian ismerjük a jézusi mondást, miszerint a hit erejével képesek lennénk hegyeket mozgatni, gondolom, még senki sem tapasztalta ezt a gyakorlatban. Nekem a családommal azonban november 30-án abban a szerencsében lehetett részem, hogy láthattuk, ahogy a hit ugyan nem egy hegyet, hanem csak egy lakás minden berendezését átviszi az egyik helyről a másikra. Plébániánk családos közösségének négy férfitagja szép példáját adta a felebaráti szeretetnek, amikor a hétvégi pihenőnapjukat feláldozva reggeltől egészen sötétedésig töretlen jókedvvel költöztettek minket, sőt, még a berendezkedésben (csillárszerelés, mosógép és gázpalack bekötése, ágyak összeszerelése, stb.) is segítettek. Ugyanakkor az asszonyok is kivették részüket a munkából: Erős Vera szerezte az autót, Fritz Kata és Kierblewskiné Zsuzsa sütött-főzött, Dobai Eszter pedig elvitte a legkisebb gyereket, így nem volt láb alatt a pakolásban. A végére maradt a pingpongasztal: míg a társaság egyik fele az asztal szétszerelésével foglalatoskodott, a kis csapat többi tagja behordta a tűzifát. Estére vígan dorombolt a cserépkályha, és amikor meggyújtották az adventi koszorún az első gyertyát, valóban átéreztük, hogy a szeretet ünnepe közeledik. Amikor öt évvel ezelőtt Esztergomba költöztünk, puszta véletlennek tűnt, hogy a Szent Anna plébánia tagjai lettünk. A megélhetés miatt jöttünk a városba - és bár a munkahelyem már nem köt ide, tudom, nincsenek véletlenek, jól döntöttem, amikor úgy határoztam, ebben a városban akarok letelepedni, ahol több olyan plébániai közösség is létezik, amelyről a környezete az őskeresztényekhez hasonlóan elmondhatja: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” Kérem Isten áldását erre a lelkes kis csapatra, és kívánom nekik, hogy példájuk nyomán minél több keresztény testvérünk érezze meg a közösségi élet fontosságát és szépségeit! Farkas Edit Nyugdíjas közösség Elérkezett közösségünk a bensőséges szeretet-ünnephez: Urunk Jézus Krisztus születésnapjának megünnepléséhez. Megérkezvén plébániai hittantermünkbe, csodás látvány fogadott: „Itt járt a Kisjézus ajándékaival? Vagy megbízást adott földi angyalainak, akik odaadó, leleményes szeretetükkel előkészítették karácsony ünnepét?” Valóban ez történhetett. Süteményektől, szendvicsektől roskadozó asztalok, mindenki részére apró ajándékok vártak bennünket: egy szép karácsonyi lap, szaloncukor, teacsomag és egy kis batyuba csomagolt birsalmasajt. Meglepetésünk közepette megérkeztek velünk ünnepelni lelki vezetőink is: László atya, István atya és Zoltán atya. Hálaadó imánk után köszöntöttük Szabóné Erzsikét, aki hosszú távollét után ismét velünk lehetett a 90 évéves, korát meghazudtoló fiatalos, vidám mosolyával. Jelenlétén kívül még nagyon finom házi korával is megörvendeztetett minket. Ezzel kívántunk egymásnak áldott, kegyelmekben gazdag, boldog karácsonyt. Egy szomorú megemlékezésre is sor került: nemrég távozott közülünk E.-né Ancika nyugdíjas és rózsafüzér testvérünk, aki a Jóisten hívására már az égiekkel ünnepelt. Karácsonyi énekekkel, versekkel, vidám beszélgetéssel folytatódott összejövetelünk. Hálát adtunk a boldogságos Isten- 56