Szabadság, 1935 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1935-09-22 / 35. szám
4 Szabadság Előretörnek a Rádiónál a fiatal írók és tudósok Cs. Szabó László műsorszerkesztő nyilatkozik programjáról és terveiről A nyári hónapok óta Cs. Szabó László, a kitűnő író és európai műveltségű esszéista a rádió tanácsadója, a szépirodalmi és tudományos műsor szerkesztője. E rövid idő alatt a műsor lényegesen javult és észrevehetően egységesebbé vált. Cs. Szabó László nem a meglevő átlagigényhez szabja a maga műsorát, hanem a tömegízlést akarja magasabb színvonalra emelni bölcs pedagógiai haditerv alapján. Lapunk munkatársa felkereste Cs. Szabó Lászlót s megkérte őt, hogy nyilatkozzék munkájáról és terveiről. Cs. Szabó László az alábbiakban vázolta munkamódszerét. Fiatalok előtérben A rádiófelolvasások szerkesztését egyszerű elvek alapján végzem. Műsoromat hétről-hétre lezárom, a folyamatosságot tehát nem sorozatok biztosítják, hanem a munkatársak kiválasztása. Ezek egyrészt fiatal írók, másrészt fiatal tudósok. Aránylag kevés „nagy névvel“ igyekszem dolgozni: a tudományos és ismeretterjesztő felolvasásokrészét pl. a Nemzeti Múzeum, az Országos Levéltár, a Fővárosi Könyvtár, az Egyetemi könyvtár, a Szépművészeti Múzeum stb. fiatal tudósai készítik. Jól betanult, lelkes gárda, amely napról-napra bővül, a Nemzet Múzeumból pl. már 14 fiatal tisztviselő sietett a segítségemre. Az együttesen kívül, mintegy a „kórus felett“, minden héten a különböző ismeretágak egy-egy kimagasló vezető elméjét is megszólaltatom. Átlag minden előadóval négy-öt felolvasást beszélek meg. Természetesen mindegyik megáll magában, de vagy tárgyuknál vagy a történelmi időrend következtében mégis szervesenösszefüggenek. Ezután a beérkező előadásokat úgy csoportosítom, hogy minden műsorhéten belül az előadások tárgya különböző, javarészük titokbanmégis összefügg, így a műsorszerkesztés kettős szervességet igyekszik érvényesíteni: egyrészt az előadó elgondolásában szervesen összefügg a fél esztendőre eloszló négyet felolvasás, merészt minden héten összefüggenek a látszólag szétszórt területről válogatott előadások is. A program „titkos magyar egysége“ Ábrázolásul röviden fölfedem egyik műsorhetem titkát. Az október 6-ától 12-ig terjedő műsorhét bevezetése vasárnap, 6-ika. E napra javasoltam Sárközi György megemlékezését.. Az Oldott Kéve kitűnő szerzője ismeri talán szépíróink közül legjobban a magyar szabadságharc emberi oldalát; övé az egyik legszebb negyvennyolcas magánkönyvtárunk is. Felolvasása a vértanukat emberi mivoltukban ábrázolja, hiszen ezek a tábornokok nemcsak hősök, hanem halálra készülő apák, testvérek, fiúk is voltak. Ugyanerre a vasárnapra ajánlott zenetörténeti előadásunk a magyar történelem másik tragikus szakaszát idézi fel. Haraszthy Emil a kitűnő zenetörténész, ki nemrég egy Rákóczi-tárgyú francia operáról tartott felolvasást, a Rákóczi-induló történetéről beszél. A hét ünnepi bevezetése után először egy etnográfiai előadást javasoltam. Szilády Zoltán „A megvádolt magyarság“ címen okos humorral és sok tudással védelmébe veszi az ősmagyarok nomád kultúráját az újkorban elterjedt nyugateurópai hiedelmek (kutyafejű tatár stb.) ellenében. Ezt az előadást a magyar történelem időrendjéban egy gazdaságtörténeti előadás követi: H. Pálffy Ilonáé, aki a magyar föld gazdasági birtokbavételéről szólva már a letelepült magyarság gazdasági kultúráját mutatja be. Következő, műtörténeti előadásommal eljutok a magyar szellemi kultúra egyik csúcsára: Hoffmann Edith a Szépművészti Múzeum igazgatója. Mátyás király budai könyvtáráról és a Corvinák sorsáról beszél. Itt jegyzem meg, hogy női munkatársaim a legjobb férfi előadókkal vetélkednek. A következő javaslat a magyarság technikai kultúrájára tér ki. Horváth Károly Széchenyi mérnökét, Vásárhelyi Pált ábrázolja. Végül a mai magyar életre vonatkozik Born József főorvos népegészségügyi előadása „Beteg falu, beteg város““ címen. Az előadó dr. Johann Béla államtitkárnak volt munkatársa s a szociális célú preventív terápia egyik fiatal harcosa. A látszólag független előadások tehát minden műsorhéten belül titkos magyar egységet alkotnak. Ezt a magyar önismereti szemináriumot egy idegen nyelvű előadás gyűrűjébe foglalom. Az erdélyi származású Hans Leicht Ungarns Geschichte im Spiegel seiner Gedichte címen rövid előadás keretében magyar versek ragyogó fordításait adja ■ elő. Leicht elgondolása tudtán kívül súrolja azt a tervet, amelyet tavaly Verses Történelem címen a Válasz valamelyik számában javasoltam. Felolvasása a magyar történelem egyik sorskérdését, a Nyugatra és Keletre tájékozódást mutatja be az események, de nem a verskeletkezések történelmi sorrendjében. A Szózat után pl. e magyar, lelki kettőség egyik első jelképét, Szent Margitot Ady emlékezetes szép versével mutatja be a külföldnek s nem utolsó sorában Erdély szerencsétlenül viselkedő német kisebbségének. A közgazdasági babonák ellen... Műsoromat természetesen nagyszámú semleges előadás egészíti ki. A javasolt csevegések közül egyik szintén magyar vonatkozású. Feszty Árpádné beszél nagyon kedvesen Jókai felvidéki diadalmájáról, ahonnan négy regénytémát hozott haza! A másik csevegés teljesen időszerű: Glass Imre, a Nemzeti Újság munkatársa mondja el abessziniai emlékeit „Útban a négus fővárosába“ címén. Kezdettől fogva a közgazdasági ismeretek szélesbítésére is törekszem. E műsorhétre közgazdasági tudományunk egyik büszkeségének, Heller Farkas professzornak előadását javasoltam. Reméltem, hogy a Heller Farkasok, Navratil Ákosok, Varga Istvánok stb. segítségével sikerül egy sereg közgazdasági babonát kiirtanunk s még talán a nemzetmentő csodadoktorokat is elnémítjuk. Természettudományos kérdéssel foglalkozik a Bergsonban és Einsteinssan jártas költi, Komjáthy Aladár előadása: Az atomok világa. Végül az anyákhoz szól Pécsivé Mann Ilona felolvasása a kisdedek táplálásáról. Körülbelül ennyiből áll a Budapest I-re tervezett műsorjavaslatom. Hasonló elgondolással készítem a valamivel szűkebbre szabott Budapest II. műsort; itt mindenesetre több a semleges tárgy. A közönség kulturális érdeklődését a centenáris megemlékezésekkel is élesztgetem. Úgy hiszem, az emberek általában szeretik az apropóst. A 300 éves francia akadémiáról Hevesi András tart előadást, Vidtor Hugó 50 éves halálának egy órás ,nagyszabású emlékestet szánunk, Tolstoj 25 éves haláláról két előadással emlékezünk meg, a Pasteur-oltás első alkalmazásának 50 éves fordulóját dramatizált helyszíni közvetítéssel ünnepeljük meg, de előadást tartatok Manizonni 50 éves haláláról s a 300 éves párisi füvészkertről is.Sajnos, heti javaslataim egy része állandó veszélyben forog. A rádió ugyanis rendkívül sokféle igényt elégít ki. Programja igen gazdag és ebben a felolvasásoknak aránylag szerény hely jult. Az ősszel meginduló nyelvleckék, gyorsírási tanfolyamok, a korán kezdődő Wagner-operák stb. lehetetlenné teszik, hogy minden egyes javaslatomat megvédhessem. Alig készülök el egy-egy műsortervvel, már azon töprengek, hogy a szerves elgondolással készített műsorhétből kényszerűség kihulló egy-két előadásomnak mikép szorítsak helyet a következő műsorhéten? Mesterségem, mint maga az élet, harcból, helytállásból és engedményekből áll, nagybirtok. Könnyű tehát az agitációnak úgy állítani be a dolgot, hogy a nincstelenek földigénye: támadás a középbirtok ellen. S ennek bizonyára sokan fel is ülnek olyanok, akik nem tudják, hogy a földreform kérdését csak országosan lehet megoldani és nem helyi vonatkozásokban. ———— Urak és nincstelen parasztok Szomorú tapasztalatok a hódmezővásárhelyi irál kirándulásról Az írók hódmezővásárhelyi kirándulásáról már több beszámoló látott napvilágot úgy a különböző napilapokban, mint a Szabadság hasábjain is. A vásárhelyi tapasztalatokról azonban nem lehet eleget írni. Alábbi sorokkal arra a megdöbbentő szakadékra akarok rámutatni, amely a nincstelen parasztság és a városi intelligencia között tátong, s amelynek eltüntetése érdekében minden erőnket meg kell feszítenünk. nendó vita egy NEP-irorikussal A tanyai találkozó keretében részt vettem egy ebéden, ahol a város vezető társadalmának néhány reprezentánsa is jelen volt. Arról folyt a szó, hogy miután a város egyik mandátumát az agrárszocialisták képviselője, Takács Ferenc már elvitte, veszély fenyegeti a második mandátumot is. Mit kellene tenni a megmentése érdekében, ez volt a kérdés. A választ az egyik városi korifeus, aki a tanyai találkozó napjai alatt tüntetőleg viselte gomblyukában a NEP-jelvényt, így adta meg: — Azokat, akik Takácsra szavaztak, korbáccsal kellene visszaterelni a nemzeti sáncok közé. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a Takács Ferenc igen derék, művelt és józanítéletű magyar ember, akinek nemcsak a nincstelenek, hanem a kisgazdák körében is fokozódó népszerűsége van. És aki a tanyai értekezleten a sok görögtüzes szónoklat után, általános tetszés mellett, tényekkel és számadatokkal jött s bölcs szóval utalt arra, hogy különbség van magyarság és magyarkodás között és hogy felettébb gyanús az, ha valaki állandóan szükségét érzi, mert veregetéssel bizonyítgatni a maga magyarságát. Megpróbáltam védelmembe venni Takács Ferencet. Hangsúlyoztam, hogy jó magyar embernek tartom, akire az új Magyarország felépítésénél számítanunk lehet és kell. Erre az illető NEP-korifeus kijelentette: — Nekem Takács Ferenc nem kell. Ha eszébe jutna belépni a NEP-be, abban a pillanatban otthagynám a pártot. Én ezen módfelett csodálkoztam. Nem értettem, hogyan gondolják hát beterelni az agrárszocialistákat a „nemzeti sáncok közé“, ha ugyanakkor bezárják előttük a kapukat. Ő így folytatta: — Engem a vörös uralom idején falhoz állítottak ezek a „proletárok“ és csak az isteni csodának köszönhetem megmenekülésemet. Nem fogok nekik megbocsátani soha. Próbáltam megmagyarázni neki, hogy másokkal, nagyobb urakkal is történt hasonló méltatlanság s mégis megbocsátottak és hogy elvégre is nem az embereket kell megsemmisítenünk, hanem az eszmét, amelyet képviselnek. És pedig egy más és különb eszmével. Ha ökölhöz vagy furkósbothoz folyamodom, azzal csak azt árulom el, hogy nem hiszek az eszmém erejében. Természetesen hasztalan volt minden erőlködésem, csak azt értem el, hogy engem is kikiáltottak ott a kommunistának. Ez a meddő vita mélyen bevilágított előttem abba a szellemi sötétségbe, amelylyel a mai intelligencia egy jórésze szemléli a jelenlegi szociális helyzetet. Kérdezem: mi a bűnük ezeknek a szegény földmíves proletároknak? Miért kezelik őket úgy, mint a bélpoklosokat s bélyegzik meg, mint hazátlan bitangokat? Ezek a szerencsétlen magyarok földet akarnak. Egy darabot a hazai rögből. S a magyar ember számára: a haza, az isten és minden — a föld. Aki a felépítés ellen szónokol A nemzeti társadalomnak ez a nincstelen rétege már hosszú évek óta bámulatos méltósággal és isteni türelemmel hordozza sorsát, hűnek maradva nemzethez és hazához. Pedig Krisztus minden szenvedését viseli testén és lekén egyaránt. S ez a szenvedés az idei tél folyamán még csak fokozódni fog. Az elkövetkező nyomor réme máris előreveti árnyékát. A feszültség folyton fokozódik. Ezt a feszültséget sürgősen le kell vezetni. És erre nincs más mód, mint a földreform és telepítés. Ám mit tapasztalunk e tekintetben is az intelligencia részéről? Résztvettünk egy vásárhelyi tanyai jubileum díszvacsoráján, ahol az egyik szónok, egy városi úr, a telepítés ellen tartott fulmináns beszédet. Ez jellemző a ma vezető társadalmára, amely a gazdaréteget úgy akarja megnyerni és kijátszani a nincstelenekkel szemben, hogy a telepítés ellen szónokol. S ez a taktika Hódmezővásárhelyen különösen is beválik. Ennek a városnak a határában ugyanis nincs A sorsközösség megható példája Pedig kár megrontani azt a testvéri jóviszonyt, amely ma még általánosságban a sorsközöség folytán összefűzi a nincstelen magyarokat a kisgazdaréteggel és amelynek megható példáját tapasztaltam éppen az egyik vásárhelyi tanyán. Székely Ferenc 73 éves gazdától néhány évvel ezelőtt kivette bérbe 12 hold földjét Faragó Imre tanyásbéres. Annak rendje és módja szerint megállapodtak, hogy Faragó Imre fizet évente a bérletért 24 mázsa búzát, 5 mázsa árpát, 10 mázsa csöves tengerit és 20 pengőt. Faragó Imre évről-évre pontosan eleget is tett a kötelezettségének, mert — ahogy mondja — jól megfogta mindyárt az elején a dolgot és így nem is történt semmi baj. Közbejött azonban az idén, az Alföldön immár tragikussá váló aszályos idő beköszöntése. Faragó Imrének az idén csak 18 mázsa búzája és 4 mázsa árpája termett, kukoricája sem lesz több 15 mázsánál. A termés tehát még a bérre sem elég. Ilyen körülmények között Faragó Imre számára nem maradt máshátra, mint felmondani a bérletet és visszasülyedni oda, ahonnan valahogy felemelkedett: gazdasági cselédnek. Beállított azért Székely Ferenc gazdához és elmondta neki, hogy csak 18 mázsa búzája termett, amelyből még a bért sem tudja kifizetni, tehát felmond. A gazda azonban nem fogadta el a felmondást: — Nézd Imre, együtt szenvedtünk, együtt küzdöttünk éveken keresztül. Most tönkrementünk. Maradj hát csak itt. Ha nem termett annyit, amennyi a bérre elég, akkor nincs más mit tenni, mint megfelezni azt, ami termett. Ideadod a gabona felét és 24 mázsa búza helyett kifizetsz 9 mázsát. És Faragó Imre nem ment el. Együtt a föld népével Budapestről körülbelül húsz író vonult le a tanyákra. Éppenséggel nem mondhatjuk el róluk, hogy egységes világnézetet váltanának. Abban azonban mind, annyian megegyeztek, hogy a nép olyan rettenetes körülmények között él, hogy sürgősen kell rajta segíteni! — Uram, féltizenkettő van — mondta nekünk az egyik nincstelen tanyai magyar. — Már csak kevés idő van hátra■ cselekvésre. Tegyenek valamit az urak, mert nagy bajok lesznek. A magyar szellem képviselői odaálltak a föld népe mellé. Mert ha a föld népe is egységes és zárt sorokban áll oda szellemi vezérei mellé, egész bizonyosan meg fogják találni a jövő útját. Akik pedig nem értik még ma sem az idők szavát, azok álljanak félre sürgősen a jövő útjából. Kovács Imre Hódít a magyar könyv a Felvidékien A beregszászi közkönyvtár most kiadott évi jelentése a magyar olvasók nagy könyves kultúraszeretetéről tesz örvendetes tanúságot. Az olvasótermet az elmúlt esztendőben 38.420 olvasó kereste fel, hogy a szakirodalmat és a folyóiratokat tanulmányozza. Az olvasóterem látogatóinak túlnyomó része magyar nemzetiségű. A kölcsönkönyvtár forgalma is igen élénk volt az elmúlt évben. 24.016 esetben kölcsönzött ki könyvet a könyvtár, nemzetiségek szerint a következő arányban: A csehszlovák könyvtárban 1795 esetben, az orosz könyvtárban 956 esetben, a magyar könyvtárban pedig 21.281 esetben. Vagyis a magyar osztály a könyvtár egész forgalmának 88 százalékát képezi, holott a legutóbbi népszámlálás szerint Beregszászon a magyarság 51 százalékát teszi a lakosságnak. A magyar könyvtár legolvasottabb könyve Viktor Hugó „Nyomorultak“ című regénye volt, a magyar írók munkái közül Zilahy Lajos „Két fogoly“ című regényének volt a legtöbb olvasója. Igen keresett könyv volt Stefan Zweig „Első élmény“ című regénye. A cseh könyvtár három legolvasottabb könyve Jókai Mór „Szeretve mind a vérpadig", „Párbaj az Istennel“ és „Páter Péter" című munkái voltak.