Előre, 1909. november (5. évfolyam, 45-48. szám)
1909-11-06 / 45. szám
ELŐRE (FORWARD) Organ of the Hungarian Socialists* of America. ISSUED EVERY SATURDAY. Published by the HUNGARIAN SOCIALIST FEDERAT. of AMERICA 1528 Second Avenue, New York City. Telephone 1542 Lenox. Alex. Süssholz, National Secretary. Hennán Koenigsknecht, National Treasurer TERMS TO SUBSCRIBERS: Six months .......................................................................................$0.50 One year ........................................................................................... 1.00 Foreign ............................................................... 2.00 Entered as 3econd~class matter September 11th, 1908, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3rd, 1879. A Munkás Betegsegélyző és önképző Szerv. hiv. közlönye. “Előre” hirdetési vállalat, 1347 First Ave., hová minden, a hirdetéseket illető levelek küldendők. Minden levél, mely a lap szellemi részét illeti, szerkesztőségünkhöz címzendő, minden pénznemű a kiadóhivatalhoz. AZ ÁLLAMI SZERVEZET ALAPJAI. Irta: Harrer Ferenc. (Befejezés.) De ezen egyesületi életben az osztályküzdelmet is megtaláljuk; tegyük fel, hogy a tagok egy része tetemes költségekkel és így tagdíjemeléssel vagy külön díjakkal járó testedzési ágat, pl. tennis-t vagy csónakázást kíván meghonosítani; ekkor már elő fog állani a jobbmódúak és kevésbbé jómódúak tagozódása és küzdelme. És végre az egyéni külön törekvések mutatkoznak pl. abban, hogy egyes tagok oly versenyek kiírása mellett küzdenek, melyekben egyéni különös rátermettség folytán nekik vagy jó emberüknek kínálkozik a győzelmi pálma. De látjuk a vázolt alakulást a legmagasabb fokú társadalmi alakulatban, az államban is, így pl. a szervezett munkásság a polgári társadalom által uralt mai nemzeti államnak működésére már jó ideje jelentős befolyást gyakorol, de az állami szervek, így elsősorban a törvényhozótestület alakításában csak igen lassan tud érvényesülni. Az állami társadalomban mindezen társadalmi, osztály és egyéni törekvések különböző fázisainak mozgalmas képét magának az államnak működésén kívül legélénkebben az egyesületi élet és a sajtó nyújtják.Minden társadalmi szervezésnél két irányt kell azonban megkülönböztetnünk: az egyik a társadalmi kapcsolatnak szervezkedése tagjaival és általában a keretén belül levőkkel szemben, a másik a kapcsolatnak szervezkedése kifelé más kapcsolatok és más kapcsolat keretébe tartozók irányában. Mindkét irányzat természetesen a szervezkedésnek a most kifejtett általános alapvonásait tünteti fel. De azért van különbség a kettő között. A belső szervezkedés alapjában a szerint megy végbe, amint a kapcsolat tagjai közt a közösségi érdek felismerésére és követésére való képesség és készség megvan. Világos, hogy minden társadalmi kapcsolatban azok fognak legjobban érvényesülni, akikben a legerősebb az erre való törekvés, vagyis a készség, melynek alapján az illetőknek a társadalom egészével való érdekösszefüggése és akikben azonkívül megvan az illető szervre, illetőleg ennek a működésére szükséges képesség, mely majd anyagi és szellemi, majd csak ezen javak egyikéből áll. Már kevésbbé érvényesülnek a szervek alakulásánál azok, akikben a társadalom bizonyos működésére a szükséges képesség megvan, de önmagukban nincs meg a készségük ezen képességeknek a társadalom egész javára való kifejtésére és akiknek képessége ennélfogva köztük és a társadalom egésze között valamely különös érdekkapcsolatnak létesítésével, pl. díjazással, vagy a társadalom kényszerével, pl. hátrányok vagy kizárás sanctiojával biztosíttatik a társadalom számára. Még kevésbbé érvényesülnek persze azok, kik, ha készségük van is, nem bírnak a fontosabb társadalmi működésekre való képességgel. S végre teljesen jelentéktelen szerep jut azoknak, kikben sem képesség, sem készség nincs a társadalom működésében való részvételre; ezek az illető társadalomnak az igazi heréi. Ezzel szemben a társadalmi kapcsolat kifelé való szervezkedése már nem függ egyedül tagjainak a közösségi érdek mellett kifejtett erejétől, hanem egyúttal az őt környező társadalmi kapcsolatok erejétől is és ehez képest a kapcsolatok erőviszonyaihoz mérten majd a mellérendeltség, majd az alá, illetőleg fölérendeltség viszonyában vannak, azaz majd egymás mellett, majd egymás alatt, illetőleg fölött állnak. Sőt a kifelé való viszony visszahatással van a belső szervezetre is, mégpedig a mellérendelt társadalmi kapcsolatoknál (pl. t államkapcsolatokban) csekélyebb mértékben, le az alárendelteknél (pl. állam és község között) jelentékenyen. És ezzel már érintettük a társadalmi kap■solatok közt levő lényeges különbséget, meget a társadalmi szervezkedés most vázolt iltalános vonásai mellett ki kell emelnünk. Az összes társadalmi kapcsolatok ugyanis médiát árazott időpontra vonatkoztatva, uralkodókra, állami létre emelkedettekre és aláren-1 eltekre, állami kereten belül élőkre oszlanak. Az előbbiek az érdekköröket feltétlen és kizárólagos hatalommal úgy közvetlenül, mint a jogrend megállapításával és biztosításával közvetve megvalósítók; az utóbbiak az érdekük megvalósításában az állami hatalom és jogkör által korlátozottak. Az alárendelt társadalmi kapcsolatoknak peiig ismét két csoportja van: az egyik azokat foglalja magában, amelyek az állami szervezetet akár szervezetük bekapcsolása, akár új szervezet útján összeköttettek és pedig részint azért, mert érdeküknek bizonyos határok közt való kielégítése az uralkodó társadalom érdekében is biztosítandó volt, részint mivel az uralkodó társadalomiszervezetüket a maga céljai megvalósítására is igénybevehetőnek találta; a másik csoport azokat öleli fel, amelyek érdekének kielégítését az uralkodó társadalom a magántevékenység által biztosítottnak vagy közömbösnek tekinti, vagy a maga érdekével ellentétesnek látja ugyan, de egyenesen megakadályozandónak nem tartja és ennélfogva mindezen társadalmaknak csak magánjogkörben, azaz közhatalom nélkül való érvényesülését engedi meg. Megjegyzendő, hogy az állam és a vele szervezetileg egybekapcsolt alárendelt társadalmak (jelesül a községek) is bizonyos viszonylatokban, nevezetesen ott, hol az állami társadalom érdeke azt kívánja, hogy az állami szervezet ne nehezkedjék a közhatalom súlyával a gazdasági életre (állami és községi üzemek) magánjogkörben mozognak. Az egyén végre az állami szervezethez majd közvetlenül, majd a különböző alárendelt társadalmi kapcsolatokban közvetve fűződik. Az állam keretén belül tehát számtalan társadalom él és pedig sokszorosan összefonódva olykép, hogy egyrészt az egyes társadalmak a maguk egészében vannak egymáshoz több-kevesebb fölé-, illetőleg alárendeltségi viszonyba kapcsolva, másrészt az egyének vannak bekapcsolva a legkülönbözőbb társadalmi kapcsolatokba. Ezen összefonódás eredménye azután, hogy egyrészt az egyéni, másrészt a számtalan kapcsolat közösségi érdekeinek rugói az állami kereten belül a legellentétesebb mozgások egész tömegét idézik elő, amely mozgások végső eredője az állami szervek alakulásában és működésében adódik; másrészt természetesen az államnak minden életnyilvánulása többé-kevésbbé visszahat az állami keretben élő egyénekre és társadalmi kapcsolataikra. Az állam keretében levő egész társadalomban tehát szembeállítható egyfelől az uralmilag szervezett társadalom egyénisége, az állam, mint szervezet, másfelől az állami kereten belül élő összes társadalmak konglomerátuma. Csak ennyiben lehet az állam és a társadalom ellentétéről beszélni. ITO HERCEG HALÁLA. A legszámottevőbb japán államférfi, Hirobumi Ito herceg, vagy ahogy hazájában hívták, Japán Bismarckja, áldozatul esett egy merénylőnek. Egy hazafias koreai kinek hazáját a japánok elfoglalták, lőtte le a diplomatát s elfogatásakor bevallotta, hogy tettét előre megfontolt szándékkal követte el. Ito herceg megöletése nemzeti fanatizmus szülötte. A merénylő kijelentette, hogy hazáját akarta megbosszulni azon az emberen, a ki annak első idegen leigázója volt, de egyben megbosszulta mindazon barátait is, kiket Ito, mint koreai kormányzó halálra ítélt és ki végeztetett. Szóval, egy politikai merénylet, személyes bosszúval párosítva. Semmi különös! Ki mint a japán kormány mely Korea népét leigázta, az országot a maga céljaira lefoglalta és embereivel elárasztotta, kell hogy lenyelje ezt a keserű labdacsot, melyet az elnyomottak és kifosztottak készítenek elnyomóik számára. Hogy ez nem mindig a nemzetközi jogban előírt szabályok szerint történik, nem változtat a tényen. Az elnyomottak ugyanis azon fegyvereket használják, melyek nekik leginkább rendelkezésükre állanak. Kár csak az, hogy a merénylő tette Korea helyzetére nem lesz kedvező befolyással. MÉREGKEVERŐ HENTES. Brooklynban az egészségügyi hatóság emberei számos feljelentésre leleplezték Weil Emanuel hentest, aki a 217 Sands Street alatt levő bódéjában különféle mérges anyagok kotyvalékát keverte a dobozhús és kolbászfélék közé. A hurokra került hentest a rendőrállomásra vitték, hol lecsukták, a mérges anyagot tartalmazó husnemüeket pedig elkobozták NYILTTÉR. * MINDAZOK, kik lotjaikat el- vagy visszaadni, avagy elcserélni akarják forduljanak SCHWABACH és FIA MAGYAR BANKÁROKHOZ 1347 FIRST A VE., NEW YORK _ a 72 és 73-ik utcák között. ELŐRE MAGYARORSZÁGI KULTURKÉPEK. Szabadság. Az öreg temesvári állami főreáliskolának még öregebb tanárai között, kik a nyúlt idők ideológiáján nevelkedtek, akadt egy ifjú tudós, kinek agyában a jelen tudása, a jövő társadalom iránti lelkesedés lakott. Megtörtént az, hogy egyszer az általános, egyenlő, községenként titkos választójogért elvtársaink részéről indított s vezetett küzdelem egyik hulláma elért Temesvárra is egy népgyülés alakjában. A fent említett ifjú tanár is a szabadság honában érezve magát, elment arra a népgyülésre, sőt — horribile dictu — fel is szólalt azon. S hogy kívánhatjuk mi, hogy az ifjú tanár a piros-fehérzöld piszkos szürkévé összefolyt ócska, kopott zászlóját lobogtassa fennen, mikor arca pírjához a vérvörös zászló életet lehelő mezeje jobban illik. Igen, elvtársaim, az a kopott, avult alkotmányra felesküdt állami tanár nem mondhatott s nem mondott egyebet, mint amit Marx, Engels, Lassalle, Haeckel és más nagyoknak meg nem dönthető sziklakénti gondolatainak, köszörült elméje vallhatott. Természetes, hogy ezek után megengedték neki, hogy a tanári állásáról lemondhat, szabad volt a magyar szociáldemokrata pártba lépnie s itt vezérszerepet vállalnia, mert a magyar szabadság egyformán kijut mindenkinek, aki nem veszi be magát a inhatlan várba, az alkotmány sáncai közé. Egyenlőség. Dr. Goldzicher Ignác, a világ legnagyobb orientalistája — keleti nyelvekkel foglalkozó tudósa — nem tudott egyetemi tanár lenni soha, mert egyenlőség uralkodik Ott Lion Oszkár, a nemrég elhunyt svéd király, aki maga is kiváló tudós volt e szakban, Bécsben létekor megkérdezte Andrássy Gyula volt külügyminisztertől hogy olyan sok Goldziehere van-e Magyarországnak, hogy nem teszik meg egyetemi tanárnak. Andrássy ily magas közbenjárásra felszólította Trefortot, az akkori vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy nevezze ki. Trefort magához kéreti Goldziehert s meghagyja neki, hogy hozzá közvetlenül, az egyetemi tanács megkerülésével adjon be kinevezés iránti kérvényt. Megtörtént. Pár napon belül Andrássy meghal s Goldzieher megkapja aoorgatóriumot az egyetemi tanács megkerüléséért. Igen, ez már régen volt, vélem hallani az ellenvetést. De az ellenvetők elfelejtik, hogy Magyarországról, az egyenlőség honáról van szó, s a régi “szabadelvű" rendszerrel teljesen egyenértékű a mostani “nemzeti.” Igen, Visontai Soma, a koalíció házi zsidója interpellálja Apponyit, az européert, azért, mert még nem nevezett ki egyetlen zsidó tanárt sem s egyáltalában kevés nem katholikus tanárt állami középiskolához. Felolvas Apponyi erre két nevet, melyek viselőiről mindenki tudja, hogy nem rendezett vallási viszonyok között élnek. Persze, az államférfiak — s Apponyi nagy államférfi — nem sokat beszélnek s így nem tudja vagy nem akarja tudni Visontai s a többi honatya, hogy az egyik a zsidó tanítóképzőböl kerül a rabbiképzőbe s a másik a rabbiképzőböl a tanítóképzőbe. Testvériség. Testvéri ölelkezésből született meg a koalíció, talán ezért olyan torzszülött. Papok, mágnások, stréberek s egyéb kabarék pártokba tömörült hazafias értelmiségek testvérekül ismerték el egymást a nyilvánosság előtt s titokban nemzésre egyesülvén, létrehozták a koalció kormányát. Ez az ujdonszülött saját koros voltának tudatában erkölcstelennek deklarálta azt a testvéri viszonyt s mindent elkövetett, hogy bebizonyítsa, hogy szülei nem testvérek. Tényleg olyan is a marakodás ma közöttük, mint amilyen szokott lenni az örökségen, a szabadelvű kormánytól itthagyott koncon, marakodó testvérek között. Szóval dühöng a testvériség a hármas bérc honában. A négy folyó lehordja a bérceket s romjaikkal betemeti a termő zónát. Ennek a testvéri harcnak piszkos hullámai a szabadság, egyenlőség A testvériség hármas bércének honában az egyetlen biztos alapját nem engedik lerakni az általános, egyenlő, titkos választói jogot. Akik ezt a harcot felidézték, tették azzal a célzattal, hogy igazolják a választójog Andrássy-féle formáját. De eltévedtem, kultúrképet akartam adni. Ez a mának a képe. Álljon itt egy mozzanat a múltból is. A szabadelvű aera egyik erkölcsi tisztaságáról híres miniszteri tisztviselője, K... egy megyének közigazgatási viszonyait vizsgálva rájön, hogy egy faluban a megszavazott 40 százalékos pótadó helyett 80 százalékosat szednek. Miért? Ki sül, hogy az egyik kiváló állású megyei tisztviselőnek sógora, e községnek földesura — kinek aközköltség felét kellene fizetni — évek óta nem fizetett, et bántani nem volt szabad, a parasztokon kellett hát behajtani a szükségeset. Az említett miniszteri tisztviselőnél a hibás megyei tisztviselő számára következő mentséget hozták fel: “Ne bántsd méltóságos uram, hisz csak tótok voltak a '/•n »*1 -rí 11 /-illő ír ^ MI ÚJSÁG OTTHON? Mit akart a látogató? A Ferenc Józsefrakparton a 17. számú ház félemeletén van a lakása Kürthy Lajos nyugalmazott főspának, aki ezidőszerint távol van a fővárostól. A lakást Kaszás Györgyné 56 éves szakácsiéra bízta. Kaszásné egy délelőtt csöngetésre ajtót nyitott és bebocsájtotta Dajka István 36 éves urasági inast, aki azelőtt a főispán testvérénél szolgált és többször ellátogatott ebbe a házba is. Kaszásné épp a fürdőszobát takarította, amikor Dajka István azzal a kéréssel fordult hozzá, mutassa meg, hogyan kell a fürdőkályhába befűteni. Az asszony megkezdte a szemléltető oktatást. Abban a pillanatban a látogató fölkapott egy ott heverő kendőt, az asszony fejére dobta és össze akarta húzni. Kaszásné rémülten védekezett és a kendőt magáról lerántva, segítségért kiabált, mire a támadó elővette a revolverét és az asszonynak szegezte : — Egy hangot se, mert azonnal lelőlek! — kiáltott rá. De már akkor a segélykiáltást meghallotta a lépcsőházban dolgozó házmesterné és a szomszédság: Kaszásné segítségére siettek és a menekülő legényt elfogták. A közeli rendőrkapitányságról egy rendőrellenőr elment a helyszínre és a támadót bevitte a IV. kerületi kapitányságra. Dajka István itt azzal védekezett, hogy azért ment a nyugalmazott főispán lakására, hogy segítséget kérjen tőle, mert most kereset nélkül van. A főispánt nem találta otthon, diskurálni kezdett a szakácsnővel, aki megtetszett neki. Miután az nem hajlott a kérésére, erőszakot akart rajta elkövetni. Gyilkosági kísérlet vagy rablás esze ágában sem volt. A rendőrség mégis letartóztatta és mindenáron azt akarja kisütni, hogy Dajka István rablógyilkosságot tervezett. Meghasadt a szive. Háromszék megyében történt. Kozma Mihályné szárhegyi lakos egyetlen fiát besorozták katonának és most kellett neki bevonulni. Édesanyja elkísérte fiát a vasúti állomásig, hol búcsút vett tőle. Alig hogy a vonat elindult, Kozma Mihályné a szivéhez kapott, összerogyott és meghalt. A vizsgálat nyomán kiderült, hogy az özvegyasszonynak a szive repedt meg fia utáni bánatában. Kútba esett anyakönyvvezető. Tiszapolgáron a község közepén a legforgalmasabb helyen évek óta van egy kút, amelynek kávája sincsen és csak néhány szál deszkával van letakarva, úgy, hogy már több ízben történt baleset a nyitott kút miatt. Nagy Kálmán anyakönyvvezető, amikor egy társaságból hazafelé indult útját a kút felé vette és egész nyugodtan haladt át rajta, amikor hirtelen lába alatt a deszka megroppant és Nagy Kálmán a kutba esett. Segélykiáltására a közeli lakók odasiettek és nagynehezen kimentették. Az anyakönyvvezető súlyosan megsebesült. A tanyai kultúra. Hódmezővásárhelyről írják, hogy a városhoz közel fekvő tanyán Füvesi József kilenc éves gyermek egy bősz szupengéjű késsel a nyakán megsebezte magát, azután a hasába szúrt. A kerületi orvos megoperálta és a borzalmas sebeket bevarrta, délutánig a gyermek eszméletlen állapotban volt és mikor magához tért, elmondta az öngyilkossági kísérlet okát. Szülei mészszire kintlaknak a pusztán, ő nagyatyjának, Gajdán Pálnak a tanyájáról járt az iskolába. Három nappal ezelőtt beteg lett, megfájdult a torka, hogy iskolába sem mehetett. Mivel fulladozott is, kérte nagyatyját, hogy vigyék el az orvoshoz, de az kérését nem teljesítette, ami végleg elkeserítette. Attól való félelmében, hogy a torokfájás megfullasztja, elővette a kést és először a torkába, majd a hasába szúrta, hogy haljon meg egyszerre és ne kínlódjon sokáig. A tiszti kard. Aradon a város legforgalmasabb helyén Zay Imre honvédhuszárhadnagy összeszólalkozott Brassay Ernő városi adótiszttel, kardot rántott és összevagdalta Brassayt. A szerencsétlen embert, akinek mindkét kezén több szúrt és vágott seb van, eszméletlen állapotban vitték egy közeli fűszerkereskedésbe és onnan a kórházba. A verekedés után nagy tömeg nép gyűlt öszsze, amely meg akarta verni a hadnagyot, de Zay revolvert nyitott és fenyegetődzött, hogy lelövi, aki hozzányúl. Brassayt délután a kórházban kihallgatták. Azt vallja, hogy Zay hadnagy őt hosszan követte és egy néptelen utcán minden inzultus nélkül megtámadta. Három súlyos sebet kapott. A kis “törvénytelen.” A szegedi árvaszékhez két följelentés érkezett Richter József államvasúti hivatalnok ellen. A följelentések szerint Richter négy éves leánykáját állandóan ütik-verik, sötét odúban tartják és csak korpával etetik. Pálffy József árvaszéki elnök intézkedésére Richter leánykáját bevitték a gyermekmenhelyre, ahol az orvosi vizsgálat a leányka testén sanyargatás és külső erőszak nyomait konstatálta. A kisleány testén levő szederjes véraláfutások naponkénti bottal való veréstől származtak. A kis leány Richternek törvénytelen származású gyermeke. Petráss Sári soffőrje, Kiss Ernő, a színésznő egyik kirándulása alkalmával azzal szórakozott, hogy revolverrel lövöldözött a Hungária körúton, mert állítólag megdobálták az automobilt. A lövés egy Puskás András nevű fiút veszedelmesen meg is sebesített. A soffőrt letartóztatták, azonban a bájos mosolyit ifjú művésznő kérésére csakhamar szabadlábra helyezte az udvarias vizsgálóbíró. Hiszen nem olyan nagy bűn az utcán járókat meglőni, mint szocialista cikket írni. A bíróság azonban a lövöldöző soffőrt mégis elítélte hat havi börtönre. És most a tábla elé került az ügy. A híres budapesti tábla elé, amely a szocialisták büntetését megduplázza. A bájos mosolyú ifjú művésznő soffőrjéhez kegyes volt a tábla. Leszállította a büntetését négy havi fogházra. Templomszentelés borral. Sajólúd, borsod m.-i községben templomszentelés volt. Farkas Gyula plébános ebből az alkalomból híveinek 210 liter bort adott, hogy mulassanak. Mulattak is annyira, hogy mikor már jól berúgtak, még apapot is megverték. A községi ,biró szétverette őket és a mulatságot beszüntette. A hívek egy részének sehogysem tetszett ez az eljárás s bosszút forraltak a községi bíró, Dorbák János ellen s mikor hazafelé ment, utána sompolyogtak, házának az összes ablakait beverték s több kárt is okoztak. Szóval a templomszentelés örökké emlékezetes marad a sajóládi hívek életében. Gyilkosság önvédelemből. Kévés József, tarnazsadányi ácslegény Szolnokon átutaztában bement a vasúti állomás közelében lévő Szabó-féle korcsmába, ahol ételt és italt fogyasztott. A fizetésnél összeütközés támadt közte és a korcsmáros között. Szóváltásba keveredtek majd a korcsmáros többször arcul ütötte Kévést, aki panaszra ment a vasúti csendőrséghez, majd egy csendőrrel tért vissza a korcsmába, amikor Szabó felesége rárontott és mielőtt a csendőr megakadályozhatta volna Kévést fojtogatni kezdte. Kévés önvédelemből bicskát rántott elő és az asszonyt agyonszúrta. Kévést letartóztatták. A lefoglalt cápa. Budapesten néhány nap óta óriási cápát mutogat a Váci köruton belépődíj mellett Bátori Jenő vállalkozó. Bátori egyik hitelezője a Kallós Jenő és Rónai Gyula malomépítő cég egy régi 400 koronás követelésének födözésére Már János végrehajtó útján lefoglalta a cápát a mélyért a Nemzeti Múzeum igazgatósága időközben már 5000 korona vételárat ajánlott föl. Ugyancsak lefoglalta a bírósági végrehajtó a belépődíjakat is. A cég zárgondnokot vezetett be a ki most a belépődíjakat szedi, a melyből a fölperes követelését ki fogja egyenlíteni. Húszan agyonvertek egyet. A pestvármegyei Tápiógyörgyén busz legény kapával, kaszával,bottal megtámadta Varró József földmivest és agyonverte. A szerencsétlen embernek fejét teljesen szétverték. .Cafatokban lógott le testéről a hús és fölismerhetetlen ronccsá lett. A tápiószentgyörgyi csendőrség a gyilkossági ügyben már letartóztatott tizenkét embert és a többi nyolc ellen is kiadták az elfogató parancsot. Az alkohol. Székesfehérváron Vagyoczky Ferenc 50 éves kőmives a feleségére és fiára lőtt, de a golyók célt tévesztettek. A merénylő ezután földdel töltötte meg pisztolyát és szájába lőtt. A lövés oly erős volt, hogy fejét teljesen letépte és szétroncsolta. Vagyóczky iszákos ember volt és ezért örökös viszálykodásban élt családjával. Harc a medvével. Vöröskő gömörmegyei községben Iván Józsefet, a Koburg uradalom erdőőrét szarvascserkészet közben négy medve megtámadta. A közelben levő munkások a veszedelemben forgó erdőőr segítségére siettek, de az állatok letépték a szerencsétlen ember kezét és hátát úgy összemarcangolták már akkorra, hogy haldoklik. Megölte a pálinka. Bede József, gacsályi (Szatmár) földmives nagy mulatságot csapott a minap. Úgy elázott a mulatság során, hogy eszméletlen állapotban volt, amikor haza szállították a korcsmából. Otthon rosszul lett és egy félórai kínlódás után meghalt. A vizsgálat megállapította, hogy halálát a túlságos mértékben fogyasztott pálinka okozta. Gyilkos család. Tavaly májusban eltűnt Simon Mátyás irsai tanyai lakos. Hosszas nyomozás után kiderült, hogy a szerencsétlen embert saját családja pusztította el. Felesége és menye bujtották föl két fiát a gyilkosságra, mert az öreg durva, iszákos és dologkerülő volt, akitől az egész család sokat szenvedett. Két fia fojtotta meg zsineggel, azután elrejtették a disznóólban, majd elásták a homokbuckák között. Mikor holttestét megtalálták, még nyakán volt a zsineg, zsebében pedig félig telt pálinkás bütykös. A pestvidéki törvényszék vizsgálóbírájamost hallgatja ki az egész letartóztatott családot, elsősorban a meggyilkolt vejét akinek beismerése vezetett a szörnyű eset kiderítésére. 1909 november 6.