Előre, 1915. január (11. évfolyam, 907-931. szám)

1915-01-06 / 911. szám

& ---------------:--------- ' ~ " ’__________ A TÉL AZ OROSZORSZÁGI HARCTÉREN Lehet e télen folytatni a háborút? V.vajon lehet-e a háborút foly­tatni délen Oroszországban? Ezt kérdezik most sokan, amikor a tél a nyakunkra szakadt és a há­ború befejezése még mindig na­gyon messzire van. Nagyon sok­nak eszébe jut, hogy Napóleont­, s amikor csaknem egész Európát i­s leigázta, 1812-ben a borzalmas tél arra kényszerítette, hogy lemond­jon Oroszország ellen indított hadjáratáról. Most az a kérdés,­­ vájjon megtörténhetik-e ez az eset­­ a Középeurópa lakosaiból álló­­ hadseregekkel? Nem valószínű. Napóleon idejében a közlekedés eszközei nagyon szegényesek vol­tak, a hadsereg számára szolgáló szállítások meg hiányosak. Azon­kívül Napóleon katonáinak na­gyobb része olyan nyugat európai­­ területekről származott, hol a tél­­ sohasem szigorú és a legénység, fölszerelésében sem számoltak egy­­ orosz tél szigorúságával. Egészen­­ más azonban a helyzet ma, ami-­­­kor a mi katonáinknak kill Orosz­országban téli hadjáratot folytat­­niok. Úgy a mi hadseregünk, va­­­­lamint a német hadsereg nagy- j­órészt olyan katonákból áll, akik­nek lakóhelyén nem kevésbé hi­deg a tél, mint Nyugat-Oroszor­­szágban vagy Orosz-Lengyelor­­sz­ágban, így Kelet-Poroszország, Szilé­zia, Galicia, Bukovina, az alpesi vidékek, Bosznia és Erdély lako­sainak minden télen csaknem oly hideget kell elszenvedniük, mint Nyugat-Oroszország lakóinak. • Orosz-Lengyelországban vagy Nyugat-Oroszországban a hava­zások nem sokkal jelentősebbek és nem akadályozzák jobban a forgalmat, mint például Kelet- Németországban, Északkelet-Ausz­triában vagy az Alpok között. Végül pedig a téli hidegek tarta­ma sem lényegesen hosszabb Oroszországnak azon a részén, hol a habom folyik, mint csapataink országában. Az orosz tél csak Pétervártól északra, Nagyoroszországban, így Moszkva környékén és attól kelet felé lényegesen szigorúbb. De ezek a területek kívül esnek szá­mításainkon és csak annyiban ér­dekelnek bennünket, mert az orosz hadseregeket és szükségle­teiket onnét szállítják. Varsótól kezdve, ahol január­ban átlag 4 fok a hőmérsék a fagy­pont alatt, kelet felé 150 kilomé­terenként átlag 1 fokkal esik a téli hőmérséklet, de ez alól kivé­tel is lehet. Középeurópában­ rend szerint fokozódik a hideg a sík te­rületeken, amint délnyugatról északkelet felé haladunk; ezzel szemben Nyugat Oroszországban a januári hideg csaknem egyenlő vonalban halad északról déli irányban. Szó volt arról, hogy az oroszok megkísérlik jégtörőhajókkal szá­lláson tartani az archangeli kikö­tőt, hogy onnan egész télen át háborítatlanul folytathassák ha­jóforgalmukat. Archengel az oro­szok egyetlen kikötője Európá­ban, mert most lehetetlen nekik a Fekete-tengeri kikötőikből a ki- és behajózás, a Keleti-tengeri orosz kikötőkből való hajóforga­lom pedig a német hadihajók fel­­ü­gyelete alatt áll. Az oroszoknak most csak két lehetőségük van a külső világgal való forgalomra. Hajóikat Vladivosztokból küld­hetik ki áruikkal vagy pedig a vladivosztoki kikötőbe hajózhat­ják be áruikat, hogy azután a szibériai vasúton szállítsák tovább az ország belsejébe vagy pedig, hogy Archangelen keresztül a Fehér-tengeren tartsanak fenn ha­jóforgalmat. Télen át azonban mind a két kikötő befagy. Vladi­­vosztokban már rendszerint no­vember 11-én elzárja a jég a ki­kötőt. A fagy 137 napon keresztül — tehát március végéig — tart. Az archangeli kikötő még koráb­­­ban, október végén befagy és nor­reális télen is ilyenkor már annyi­ra erős a jég, hogy megakadá­lyozza a forgalmat Itt a­ jég tel­jes félesztendeig, tehát április vé­géig tart. Ilyen hidegek Orosz-Lengyelor­­szágban és Nyugat-Oroszország­ban rendszerint nem fordul­nak elő. Orosz-Len­g­yelo­r­­szágban is téli hónapokban az át­lagos hőmérséklet 2—7 fok f­agy­pont alatt. Hasonló a hideg Ke­let-Poroszországban és Galíciá­ban. Októberben már megkezdő­dik a tél­havazással és ez gyak­ran egész májusig eltart. Kelet-Poroszország és Német­ország leghidegebb helye azon­ban az orosz határtól nem messze, eső Marggrabova. Normális esz­tendőkben a fagy itt már novem­ber harmadik hetében beköszönt ,és rövid megszakításokkal márci­us végéig tart. Meglehetősen hasonlók az idő­járási viszonyok a tavak terüle­tén, ahol nagyon kemény tél szo­kott lenni és gyakran már decem­ber elején teherképes jégfelü­let borítja a tavakat és a mocsara­kat. Itt s Lengyelországban ilyen­kor a viszonyok másként alakul­nak, mint a meleg évszakban, mi­kor a sok vízfelület és sáros út akadályozza, a közlekedést. A fagy megkeményíti a talajt, a fo­lyók többnyire már decemberben annyira befagynak, hogy át lehet kelni rajtuk és így megkönnyítik a közlekedést. Hasonlóképpen alakulnak a viszonyok Nyugat- Oroszországban, a Pripet, a Bere­zina és a Dnyeper mocsaras vidé­kein. Éghajlatikig ez a terület hason­ló Kelet-Poroszországéhoz. A tél mind a két területen egyszerre kezdődik: a november körülbelül két fokkal hidegebb, mint Berlin­ben vagy Bécsben, december is körülbelül ennyivel hidegebb, a január és február azonban rend­szerint három fokkal hidegebb, mint Észak-Németországban vagy Bécsben. Természetesen itt is,van­nak kivételek, mert az évszakok nem ragaszkodnak a megszokott hőmérséklethez, így 1887—88-ban a szigorú tél Kelet-Poroszország­­ban rendkívül hideg volt. Bár Marggrabovánál a november át­lag 1,7 hideg volt, egyes napokon a hőmérő 16 fokra is esett fagy­pont alatt. November 12-én beállt a tél és nemcsak a Mazuri-tavak környékén, hanem egész Nyugat- Oroszországban ritka keménység­gel tartotta magát április köze­péig. Decemberben átlag három fok hideg, januárban, február­ban és márciusban pedig 7 és 8 fok volt a fagypont alatt. Decem­bertől kezdve voltak azonban 20 —30 fokos fagyok is. Ezalatt a négy­ hónap alatt ritkán olvadt, a leghidegebb pedig március köze­pén volt. Ebben az évben egész Kelet- Európában olyan fagyok voltak, amelyek lehetetlenné tették volna a háború folytatását. Normális esztendőkben Lengyelországban, Kelet-Poroszországban s Galíciá­ban nem esik 40 centiméternél magasabb hó, ha a leesett hótö­meg mind megmarad. Mivel azon­ban részben elpárolog, részben pedig a nap és az enyhébb időjá­rás megolvasztja, ezeken a terü­leteken is a hó télen át ritkán ma­rad 20 centiméter magas. Ebben a magasságban még lehetővé ten­né csapatainknak, hogy hókuny­­h­ókat ássanak maguknak, ame­lyek megvédik a tél hidege ellen. Mihelyt azonban januárban és februárban a hóviharok és a 20— 30 fokos hidegek beköszöntenek, szünetelnie kellene a harcoknak, mert merev kezekkel nem lehet ütközeteket vívni, a fegyverek jéghideg fémalkatrészeit kezelni és a kemény talajból nem lehet fedezéket ásni, ha csak vékony hólepel borítja a­ földet, így tehát szükségszerűen szü­netnek kellene bekövetkeznie, mi­kor a tél fölemeli tiltó szavát. Némely tél olyan borzalmas, hogy a szabadban minden mozgást, meg akadályoz. Ilyen tél volt, 1893- ban. Rendkívül hideg január volt. Vilmában a normális 5,7 fok he­lyett 16.7 fok volt, fagypont alatt,, Moszkvában. —11.1 helyett —20.5 fok volt, és még rendes kö­rülmények között a meleg Odesz­­szában is - 10.2 fok volt az átla­gos —3.3 fok helyett. Európa más részein 20-nál több fokos hidegek fordultak elő. Ez mindenesetre rendkívül kemény tél volt. . Természetesen fordultak elő olyan esztendők is, amelyek ép­pen ellentétei voltak az 1893-nak. Ilyen volt a legutóbbi tél. 1914 január elejétől február közepéig egész Ausztriában pompás idő volt a magaslatokon, a síkságo­kon pedig fagyos köd. Egyetlen napon sem volt olvadás ebbe­n az időben, amely olyan lelet, hozott reánk, amilyent csak Pétervárott ismernek. Klagenfurtban —14.2, Innsbruckban —­11.3, Óráéban 11.1, Szegeden, Budapesten, Zág­rábban és Bukarestben —9.4, Bécsben —8.8, Krakóban —5.1, Münchenben —4.1, Berlinben —1.3, Varsóban—1.8, Kiel­ben s Pétervárott —2.0 fok hideg volt. Január utolsó harmadában még hidegebb volt. Eszerint ezekben a illetékben a hőmérséklet Észak- N­émetországban körülbelül nor­mális volt, Bécsben, Közép-Ausz­­triában és nálunk 6—7 fokkal hi­degebb, ugyanekkor azonban Nyugat-Oroszországban olyan eny­he volt a tél, amilyen 160 eszten­dő óta nem fordult elő. Moszkvá­ban és Pétervárott 6—7 fokkal melegebb volt. Egyszerűen kicse­rélték velünk az éghajlatot. Kö­­zépeurópában pedig igazi orosz tél köszöntött be, amelyhez a la­kosság azonban lassanként any­­nyira hozzászokott, hogy egészen jól kibírta. A világűrben működő ismeret­len befolyások egyszerre más te­rületre szontottá­k a legmagasabb légnyomást és a leghidegebb az Alpesek közé vonult. Ott azonban nem ismeretlen. Svájctól kezdve Tirolon keresztül az Alpesieken végigvonul egy terület csaknem Bécsig, amelyen a január átlag 5 fok fagypont alatt. Egy másik hasonló terület magában foglalja a Kárpátok egész kanyarulatát le Erdélyig. Ugyanez az éghajlati terület Tarnopoltól kezdve kelet­nek és északnak vonul Orosz-Len­gyel­országon keresztül egészen a Mazuri-ta­vakig. A keletporoszországi, a kárpáti és az alpesi lakosságra nézve te­hát nem szokatlan az orosz hőmér­séklet és Középeurópa egyéb te­rületeinek lakói sem fognak ke­vésbé alkalmazkodni tudni a hi­deg januári hőmérséklethez, mint az oroszok. A franciáknak ter­mészetesen ma éppen úgy, mint Napóleon idejében, nagyon nehe­zükre esne a téli hadjárat Oroszor­szágban, mert Franciaország klí­mája általában enyhe és lakosait csak néha éri szigorúbb hideg Mikor Napóleon hadserege Orosz­országban elpusztult, a november és a december nem volt hidegebb, mint ez év januárja Középeuró­­pában. Kora tavasszal azonban a had­viselés nagyon nehéz lesz, mert a hó elolvadásával a talaj Oroszor­szágban annyira föllágyul, mint ősszel és ehhez járul még az, hogy Oroszországban az olvadás na­gyon gyakran változik a fagyos hideggel. I AZ AMERIKAI MAGYAR PAÍf W A UIY Organ of lb»* Hungarian MUNKÁSSÁG LAPJA ^ JK WAlCi/ People of America. issued daily exeepi Sunday by the Joseph I. Sugar prps Leo Sonnen« Előre Fnbutiiiibg Association, liiu J schein* see y. Joseph Takfitn tr^aFiire?’ * E 3rd Street, New York T elephone: Orchard MiHHk-8:101. ELŐFIZETÉSI ÄRA: < St RSORTPTION H ATES Egy évre $4.00 Negyed évre $1.00­ 1 year $4.00 3 months $1.00 Fél évre 2.00 Egy hóra —.4­0­­0 months 2.00 1 month —.40' Pénzküldemén­yek postai 441 Heminit­tances may be vagy Express Money made by rost Office or crAeroxi • vagy ajánlott UAnnjCCUNCU. ft Express Honey Orders levélben k Old end dk «** IteuiMÍered mail. Entered as Secor.ú class, matter under the act of March 3, 1679. ..... 1 . ■ - - A FEGYVERKEZÉS ŐRÜLETE Amist,' Európában a 'háború mindent megemésztő fú­riája dühöng és ugyanakkor, amikor minden gondolkodó ember rá kell, hogy eszméljen arra az igazságra, hogy ezt a világrengető háborút az európai népek esztelen és min­den méretekét meghaladó fegyverkezése siettette, az amerikai kapitalizmus nem hogy ebből a tényből a helyes következtetéseket levonná, éppen ellenkezőleg, mintha csak megirigyelte volna az európai kapitalisták háborús dicsőségét és üzleteit, éppen ezekben a válságos időkben kezdi a fokozott fegyverkezést követelni. A háború okozta gazdasági válság mind nagyobb sulival nehezedik a tömegekre, milliókra rúg már a mun­kanélküliek száma, de a kapitalista “hangadók” ahe­lyett, hogy a válság mérséklésén gondolkoznának, sze­rintük sokkal fontosabb dolgon törik a fejüket. BbA­z Amerika felfegyverzése most a jelszó és minthogy e jelszó propagálásában az üzlet­ileg érdekelt acél-, hajó-, és fegyverszállító t­ruszt veszik ki az oroszlánrészt, egé­szen bizonyosra vehetjük, hogy rövid időn belül egy erős fegyverkezési mozgalommal kerülünk szembe. Ez a fegyverkező­ truszt, amely nagyrészben a hajó­zási- és acéltruszt és hasonszőrű társaik csoportjából ve­rődött össze és a “Biztonsági­ Liga” gyanús hangzatos­­sága em­e alatt űzi kisded, de mind veszedelmesebbé váló játékait, néhány nap előtt a new yorki Belmont Hotelben tartotta idejét. Ezen az ülésen afelett tanácskoztak a “hangadók”, hogy a szárazföldi és tengeri haderő erősítésére vonatko­zó követeléseiket a kongresszus elé terjesszék-e vagy pe­dig a népet igyekezzenek előbb menyerni a fokozottabb fegyverkezés eszméjének. Elhatározták, hogy egy olyan értelmű javaslatot fog­nak a kongresszus elé terjeszteni, amely szerint 3000 képzett embert azonnal katonai kiképzés alá vegyenek, hogy belőlük tiszteket neveljenek a hadsereg számára. Valószínűleg úgy gondolkoznak e derék urak, hogy ha tiszt van, majd akad legénység is. Kívánják, hogy a hadsereg és haditengerészet létszá­­­­ma a törvény keretében megengedett maximum határáig haladéktalanul felemeltessék és van szívük ahhoz is, hogy az egyelőre szükséges költségekre 100 millió dollárt fel­ajánljanak. Ez az összeg államkölcsön alakjában volna felveendő, amelyhez máris felajánják saját és bankjaik fekvő pénzeit. Ajánlják, hogy az Egyesült Államok iskoláinak és egyetemeinek növendékeit katonai irányban és különö­sen a céllövésre tanítsák. Ez a követelésük valószínűleg abból a tiszta üzleti érzésből fakad, hogy ez esetben több millió fegyvert és évenként több millió tonna lőszert le­hetne elhelyezni. Követelik, hogy az állandó hadsereg létszáma 100.000- ről 200 000-re, a milícia létszámé pedig 200.000-ről 300 ezerre emeltessék fel, hogy ilyenformán a létszám az 500.00­1 embert elérje. Mialatt a “Biztonsági Liga” konyháján ezt a koty­­vasztékot főzik, más oldalról is mozognak a háborús visz­­ketegségben szel­­­vedők. Britten kongressman agyában -született meg az a ja­­vaslat-szörnyszülött, amely most a kongresszus előtt fekszik és amely azt célozza, hogy a jótékonysági intéz­mények segélyezésére szoruló fiatal munkanélkülieket négy hónapra a hadseregbe sorozzák be és ez alatt az idő alatt képezzék ki őket. Britten úr mindössze azt feledte el közelebbről megjelölni, hogy vájjon kényszer útján óhajtja-e ezeket a sorozásokat eszközölni? ’ A háború-truszt egyébként is teljes erővel látott munkához. A “Times” és “Herald” máris pontos értesítéseket kapnak Manillából, hogy ott az amerikaiak ellen összees-­s köveseket szítanak. Washingtonban ugyan minderről egy szót sem tudnak és éppen Garrison tengerészetügyi titkár jelentette ki, hogy e célzatos híresztelésekkel a fegyverkezési javaslatokat akarják keresztül erőszakol-t­a ni. Garrisonnak valószínűleg igaza van és nagyon való­­,mi szint az is, hogy a jól megfizetett polgári lapok a legkö­zelebbi időkben állandóan háborús rémhírekkel fogják iz­gatni az amerikai közvéleményt, mert a fegyverkező­­truszt érdekei ezt most így kívánják. Mindezekből kitűnik, hogy éppen legfőbb ideje már annak, hogy az amerikai munkásság tiltakozó szavát a ■ háborús­ őrület ellen felemelje. Ii,gB2 ~ - ■ !- . • , -vc A HÁBORÚ EGYEDÜLI ELLENSÉGE A SZOCIALIZMUS Trta: Allan Benson, átdolgozta: Lőwy Armin­ ow. Bentiek is mutatják, hogy a Unió munkássága mit árt el az úgynevezett forradalom által. Megengedjük, hogy a Unió alkotmánya nem ad annyi okot panaszra, mint Anglia alkotmánya adott. Mindezt, sőt még töb­­­bet is megengedve, tegyük fel, ha az akkori angol ural- I­kodét osztály nem akarta volna, lett volna ok a háború­­­­ra? Nem-e tény az, hogy ha Anglia népe irányította vol­tem az ügyeket, nem kellett volna a háborúnak kitörni?­­ Mily alkalommal sértette vagy sérti meg egymást bár­mely ország népe? Nemely alkalommal mulasztotta el a rabláson alapuló tőkés­ rendszerből alakult uralkodó­­ osztály, ha magára nézve hasznot hajtónak látta, a né­­­pek békéjét feldúlni? Here és ostoba sokaknak az a feltevése, hogy egyik ország munkásosztálya el tudna keseredni egy másik ország munkássága ellen, amellyel soha semmi dolga nem volt. Tudnál-e haragudni a szerb, japán, orosz, belga , földmivesre, aki valahol egy kis dombocskát szánt-vet, hogy abból az emberiségnek haszna legyen? Meg tud­­­nád-e őket avagy családjaikat ölni, nyomorítani, földön­­­­fuóikká tenni ? De te, “hazafiasnak” nevelt polgár, egy napon ren­deletig kapsz a hadsereghez bevonulni és te abban a hit­ben, hogy a “zászló”, a “nemzet becsü­letén” esett csor­ba, mész a háború poklába. Igen, ily jelszavakkal vezet­tek bennünket félre évtizedeken át. Ugyanezen ócska, elkopott jelszavakkal tudták még most is, a huszadik század második tizedében, húszmillió embertársunkat ki­ragadni övéik köréből, hogy a németek császárjának és az angol, francia, japán, osztrák és magyar kapitalista rablók politikájának érdekében, magukat a srapnellek, 42 centiméteres ágyuk és egyéb emberirtó szörnyetegek elé vessék. Mily édes meghalni, megnyomorodni Mr. Guegenheimerért, Mr. Krappért, mily édes örökre kol­­­dulni, ha erre engedélyt kapnak keresztény, kapitaliszti­kus rendszerünknek szerencsétlen áldozatai. . A Mexikóval folytatott halom oly borzasztó hatás-­ssal volt magára Grant tábornokra, hogy emlékirataiban Ja. következőképpen nyilatkozik az első kötet második szakaszában: “Texasnak megszállása, elkülönítése és elfoglalása az eszme megszületésétől annak befejeztéig, egy összees­küvés volt abból a célból, hogy rabszolga-államok alakít­tassanak az Egyesült Államok részére. Magát az elfog­lalást talán még lehetne igazolni, de a módot sohse, mely­nek alapján Mexicot a háborúba kényszerítettü­k... A dél­i lázongásának jobbára a mexicoi bábom volt az oka.” Tehát megértettük, hogy két bábomnak a rabszol­gaság volt az okozója. Eredménye 700.000 ember elpusz­títása volt; húsz billióba kerültek a hadiköltségek, me­lyek részben kárpótlásra, nyugdíjakra, stb. kellettek. És miért? A rabszolgaság kérdésének elintézése céljából és egyenesen amaz okokból,­­mert az alkotmánynak meg­­szerkesztői főleg a déli rabszolga-államokból kerültek ki. A rabszolgaság rendezése nem volt más, mint természe­tt­es folyamata a fejlődő kapitalista rendszernek. Nos, hát miért is volt szükség a rabszolgaságra? Nem egyébért, mint embereket a munkájuk gyümölcsé­től megfosztani. Bizonyára­ nem a munkásosztálynak és kisebb ültetvényeseknek volt erre szükségük. Ebben csak a déli földbirtokosok voltak érdekelve, mert a földnek él­ese megmunkálására a legalkalmasabb a rabszolga volt. Az északnak ipari tőkései nem voltak a rabszolgaságban anyagilag érdekelve, mert az ipari vállalatokba befekte­tett tőkére nem volt hasznothajtó a rabszolga munkája. Dacára ennek, az észak tőkései nem ellenezték a déli rab­szolgaságot. Sőt oly férfiú is, mint Phillips Wendel, a­­ki a rabszolgaság ellen küzdött, az északiak bántalmazá­sának volt kitéve. Ha az észak mezőgazdaságai foglal­kozott volna, mint a dél; ha nem lett volna fejlődő ipara, akkor hihetetlen, hogy annak eltörlését keresztülvitték volna. Az észak leginkább azt ellenezte, hogy a Unióba újonnan felveendő államokban a rabszolgaság fennmarad­jon. A délnek földarisztokratái ebben saját érdekeik­nek veszélyeztetését látták, felismerték, hogy az ún. ke­letkező államok felett elveszítik a hatalmat. Az észak tő­kései ugyancsak a maguk számára akarták az uralmat­­ biztosítani. Amikor a dél földbirtokosai, észrevették,­­hogy a felszabaduló territóriumokból államokká felvett­­ területek felett hatalmuk elvesz, megüzenték az északnak jó háborút. Ez elfogadta a kihívást, mondván, hogy I .“Unió” van veszélyben. Emlékezzél csak jól vissza. Tehát az észak azért­­ ment háborúba a dél ellen, hogy a Unio-t megvédje és nem a rabszolgaság megszüntetésének céljából. Tehát nem is a rabszolgák felszabadítása volt a cél, hanem az egységet fenyegette veszély és ezt nem kisebb ember mondta- mint Lincoln. Lincoln eme szavakat üzen­te a délnek: “Ha megengeditek, hogy csak egy szót ejt­hessek a béke érdekében, a többit már magatok is el­mondhatjátok, e bizonyos szócska a “Unió”. Lincoln maga is ellenezte a rabszolgaságot, de nem volt hajlandó érte háborút viselni, a háborúba csak a dél magatartása kényszerítette bele, így hát, tisztán megállapítható, hogy a rabszolgaság okozta a polgárháborút is. (Folytatjuk.) ----------------­OLASZ KÖLCSÖN. Az olasz kormány felbuzdulva a háborús országok példa­adásán, hadügyi kölcsön jegyzésére szó­lította a népet. A kölcsön összege 200.000.000 dollár s a horibilis pénzösszeg kizárólag hadicélok­ra szolgál. A kölcsön 25 esztendő­­ alatt törlesztendő s 50n százalé­kot kamatozik. ----------------­Az ELŐRE szombati száma New Yorkban 2 cent.

Next