Előre, 1921. január (17. évfolyam, 3045-3073. szám)
1921-01-14 / 3058. szám
»», ■ . HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER Published DAILY including SUNDAY. — Sunday lsstt includes Sunday Magazine Section. Published by the American Hungarian Workingmen*! Federation. — CH. VARGA. Secretary. HARRY H. KLEIN, Business Manager. entered AS THIRD CLASS MAIL THROUGH ________POST OFFICE AT NEW YORK. N. Y. AD.Vi ISSIOK THUS FOR SECOND CLASS APPLIED FOR. 33 East 1st Street, New York. N. Y. Telephones: ORCHARD 4927. 4S3S. SUBSCRIPTION RATES. United States and Canada one year. $8.00, 6 months. $4.00. 3 months; $2.00. Foreign countries, one year $12.00. 6 months $6.00. 3 mouth $3.00. ÍF/?1.01 IZKT£SI ARaK: az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre: $8.00; félévre: $4.00; negyedévre: $2.00. AI.1.01,ie, évre: $12.00; félévre: $6.00; negyedévre $3.00. MINDEN CSEKK és MONET ORDER az “ELŐRE HUNGARIAN DAILY' NÉVRE ÁLLÍTANDÓ ÉL E lap hasábjai KÖZÉRDEKŰ ügyekben mindenki számára nyitva állanak. AUSZTRIA BUKÁSA Az osztrák kormány beváltja fenyegetését: január 16-én átruházza Ausztria adminisztrárióját a szövetségesek kártérítési bizottságára. Kijelentette már hetekkel ezelőtt, hogy a szövetségesek által haladéktalanul nyújtandó nagy kölcsönök nélkül Ausztriát meg nem mentheti a bukástól egyetlen kormány sem, tehát kénytelen lesz lemondani anélkül, hogy helyébe új kormány jönne. A szövetségesek most már elhihetik, — ha esetleg kételkedtek volna benne, — hogy az osztrák kormánynak nem volt célja a revolverezés, Ausztria összeomlása tényleg bekövetkezett. Nem a proletárforradalom döntött meg ott egy uralkodó osztályt s rombolt le egy, a termelésre képtelen termelő rendszert, — a kapitalizmus belső válságai és ellenmodásai fejlődtek ki logikus végső eredményükig, mely nem lehetett más, mint a kapitalizmus összeomlása. A burzsoá forradalom, mely a monarchiát burzsoá köztársasággá alakította, a pusztulásnak indult kapitalizmusra új köpönyeget terített, nem volt képes feltartóztatni a bomlási folyamatot. A proletárforradalom pedig, mely hivatva lett volna, hogy a társadalom gazdasági alapjait alakítsa át s uj gazdasági alapokon teremtsen meg uj politikai és társadalmi intézményeket s viszonyokat, nem következett be. A proletárforradalom elmaradt részben a proletáriátus készületlensége miatt, részben azért, mert Ausztria teljesen az antant markában lévén, még a proletariátus forradalmi rétege is célszerűbbnek látta a várakozást. Várta, hogy antant országok forradalmi mozgalma megvédjék, hogy Szovjet Oroszország közelebb Ausztriához, hogy Németország proferradalma kifejlődjön és támasza legyen aznk proletáriátus forradalmának, szóval osztrák proletárforradalomra kedvezőbb kökényeket várt. Azonban a kapitalizmus sikamlása a lejtőn gyorsabb ütemű volt, mint a proletárforradalom fejlődése. A szövetségesek megfosztották Ausztriát nyersanyagai forrásaitól, megfosztották kereskedelmi utaitól és piacaitól, politikai határok közé zárták, melyek iparát megbénították, termelését kikapcsolták a szomszéd országok termeléséből s ezáltal produkcióját beszüntették. A francia burzsoáziának a német revanstól való rettegése megakadályozta, hogy Ausztria Németországhoz csatlakozzon, azzal gazdasági, politikai és kulturális egységet alkosson. Nem engedtek a szövetségesek Ausztriának más választást, mint az összeomlást, az anarchiát s az osztrák burzsoázia most ezt az anarchiát adja át a szövetségeseknek. Nem tudjuk még, hogy a szövetségesek kártérítési bizottsága átveszi-e Ausztria adminisztrációját. De ha átveszi is, a kapitalizmust Ausztriában új életre nem támaszthatja. A szövetségeseknek saját érdekei tiltják, hogy visszaadják Ausztriának a létfen tartás eszközeit, olyan erőre engedjék kapni,mellyel ismét ellenük fordulhat. Nem marad tehát más, mint hogy ruhával, élelemmel, ellássanak egy nemzetet s fedezzék adminisztrációjának a költségeit is. A saját terheik alatt roskadozva ilyen új terhet nem vehetnek magukra, vagy ha magukra veszik is, nem sokáig bírják. Azonkívül nem csupán Ausztriáról van szó. Az osztrák összeomlás csak előjele a többi középeurópai ország összeomlásának. A gazdasági és politikai csőd előtt áll Magyarország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Németország és Lengyelország is. Hiába üléseznek a szövetséges diplomaták minden második vagy harmadik héten. Hiába oldják meg a nemzetközi válságokat hónaprólhónapra, nem tudják megmenteni a kapitalizmust. Halad az feltartóztatlanul az örvény felé. Az osztrák kapitalizmus már belebukott az örvénybe. n ■ NEM IGAZ, hogy New Yorkon lakáshiány van. Eikman úr, New York egyik legnagyobb real estate társulatának a tagja a tanú, hogy New Yorkon könnyű lakást találni. Már pedig ő csak ismeri a lakásviszonyokat. Egész bátran elhihetjük neki: “akik évente három és fél ezer dollár lakbért tudnak fizetni, azoknak nem kell aggódniok, válogathatnak a lakásokban. De akik legfeljebb másfél vagy kétezer dollár évi lakbért tudnak fizetni, azok menjenek New Yorkból, azok hiába keresnek lakást.” Akiknek elegndő pénzük van, azok tehát nem szenvednek hiányt lakásban, mint ahogy nem szenvednek hiányt semmi másban. És kik azok, akiknek elegendő pénzük van? Kik volnának mások, mint a kapitalisták. Azok nem ismerik a lakásínséget. Csakhogy ezt mi tudtuk Elliman úr tanúvallomása nélkül is. A forradalmasítás költségei A háború folyamán a szakszervezetek voltak a leghatalmasabb támaszai a kapitalizmusnak, vagy legalább is hatalmas védőbástyái voltak az uralkodó osztálynak a proletariátus forradalma ellen. Az amerikai szakszervezetek szövetségének vezérei részt vettek a háború adminisztrációjának minden ágában s különösen az volt a feladatuk, hogy hazafias igavonásra bírják a munkásokat. Feladatuknak természetesen nem tehettek volna eleget, ha a munkások egyik rétege sem kapott volna valamelyes kedvezményt. A burzsoáziának kifizetődött, hogy megvesztegesse a munkások egyes csoportjait, különösen azokat, melyek a termelésben stratégiai pozíciókat foglaltak el, hogy azután az így megvesztegetett csoportokat szövetségesül használja fel a proletáriátus széles és irgalmatlanul kizsákmányolt tömegei ellen. A munkás arisztokráciának nem lehetett oka a panaszra a háború alatt. A fegyverszünet megkötése óta változott a helyzet. A győzelem után nem függött többé a proletariátus munkájától az európai kölcsönök biztosítása, a burzsoáziának nem volt többé oka, hogy kerülje a harcot, melyet a háború alatt kerülnie kellett az ellenséges imperializmuson aratandó győzelem érdekében. Sőt a burzsoázia érdeke lett a nagy gazdasági harcoknak a kiprookálása, mert a háború által felidézett válság) szükségessé tette a bérrabszolgáknak az eddig íginél fokozottabb kizsákmányolását, ez viszont szükségessé tette a munkásszervezetek letörés-ését. Az amerikai nagytőke úgyszólván minden átmenet nélkül fordult volt szövetségesei, a munkásarisztokraták szervezetei ellen, így a vasutasok szervezetei ellen is. A vasúttársulatok két ízben provokáltak ki vasúti sztrájkot, azonban úgy, hogy egyúttal a vasutasok egységét is megtörték. Az áruló szakszervezeti vezérek segítségével “törvényen kívül” helyezték a sztrájkolókat. Elbukott mind a két sztrájk, de azért a vasúttársulatok nem érték el igazi céljukat, nem tudták csökkenteni a vasutasok életszínvonalát, nem tudták fokozni a kizsákmányolást. A vasúti szervezetek vezérei segítséget nyújtottak a forradalmi elemek leveréséhez, de ennél tovább nem mehettek, ha a saját érdekeik ellen nem akartak cselekedni. Nem mehettek olyan messzire az árulásban, hogy a vasúti szervezetek szétzüllése teljes legyen. Nem mondhattak le arról sem, hogy a vezetésük alatt megmaradt többség munkaviszonyai változatlanok maradjanak. A vasúttársulatok most kísérlik meg azoknak a munkásoknak a letörését is, akik a múltkori sztrájkok megtörésében részt vettek. A javító munkások szervezetének tisztviselői megütközéssel tapasztalták, hogy az egymástól látszólag független vasúttársulatok egyremásra zárják le a saját javító műhelyeiket s a mozdonyokat, a vasúti kocsikat javítás végett kiadják magánvállalkozóknak. Olyan általánossá vált ez a gyakorlat, hogy a szakszervezeti vezérek végre gyanút fogtak: nem közös megállapodás alapján történik-e a vasúti műhelyek le- zárása? A gyanúra annál több okuk volt, mert köztudomású, hogy a “független” vasuttársulatok a finánctőke ellenőrzése alatt állanak s politikájukat néhány pénzfejedelem irányítja a Wall Streetről. Utána jártak, hogy melyek azok a társulatok, melyek a javító munkákat megkapják a vasuttársulatoktól, sőt megszerezték a vasuttársulatoknak a magánjavító társulatokkal kötött szerződéseinek a másolatát is. És mint azt egy hírünkben már jelentettük, furcsa dolgoknak jöttek a nyomára. Felfedezték, hogy a vasuttársulatok háromszor annyit fizetnek a magánvállalkozóknak a javítási munkákért, mint amennyibe a saját műhelyeikben került a javítás munkája. Felfedezték, hogy a javítási munkákat olyan társulatok kapták meg, melyeknek gyárai “open shop”-ok. Tehát a vasúttársulatok a saját union-műhelyeikből elbocsát-' ják a munkásokat, a munkákat kiadják olyan társulatoknak, melyeknek műhelyei nem állnak, a vasúti szervezetek ellenőrzése alatt, az elbocsátott munkások kénytelenek ezekben a mű-helyekben vállalmi munkát, a természetesen magasabb munkaidő és alacsonyabb munkabér mellett. A vasúti szervezetek tisztviselőinek számítása szerint a vasúttársulatoknak évente körülbelül hétszáz millió dollárjukba kerül ez a manőver, mellyel sztrájk provokálása nélkül züllesztik szét a vasúti munkások szervezeteit. Ezt a kiadást aztán felemelt tarifával igyekeznek behajtani mindazokon, akik a vasutakon utaznak és árukat szállítanak. Az államközi kereskedelmi bizottság, mely nemrégen 20—40 százalékkal emelte a szállítási díjakat azzal a megokolással, hogy a vasútfentar-tás költségei emelkedtek, tárgyalni fogja ezt a kérdést annak a vádnak alapján, melyet a vasúti szervezetek tisztviselői benyújtottak. A legjobb esetben elrendeli a szállítási díjak olyan csökkentését, mely fedezetlenül hagyja a hétszáz millió dollár többletkiadást, mint felesleges kiadást, s ebben az esetben a vasúttársulatoknak profitja hétszáz millió dollárral csökken. Azonban még így is marad elegendő hasznuk, hogy folytathassák a megkezdett manővert a vasutasok szervezeteinek lerombolására. Azonban mit érnek el vele? Csökkentik a vasutasok életszínvonalát, de ezzel egyidejűleg fejlesztik osztálytudatukat, forradalmi érzületüket s mindenekfelett a saját rendszerük egyik leghatalmasabb védőbástyáját döntik le. Hétszáz millió dollárt áldoznak a későbbi nagyobb haszon reményében, a kizsákmányolás fokozására, végső eredményben pedig a munkásarisztokráciának életszínvonalát egyenlővé teszik a proletáriátus nagy tömegeinek életszínvonalá- val. Egységesítik és forradalmasítják a prole- táriátust a kapitalizmus ellen. R E A nap legérdekesebb híre KRÓNIKA ! OROSZORSZÁG BELSŐ HELYZETE Mialatt a szövetséges nagyhatalmak egymással versengnek a szemforgatásban. Mialatt egy nagy amerikai lap kampányt indít az általános lefegyverzés érdekében. Mialatt az általános lefegyverzésről az egész világon, mint komoly programról beszélnek. Vivegnis-nél, a Liege közelében fekvő kis belga faluban összegyűltek a francia és a belga tüzérségi szakértők és kipróbáltak egy új ágyút, amellyel 200 mérföldnyire remélik röpíteni a halált osztó lövegeket. A Nemzetek Ligájának az alapszabálya, a műsora, az étrendje, vagy mije, a 8-ik pont alatt megszabja, hogy a Liga tagjai minden új gyilkos találmányról értesítik egymást. Ez azonban nem állta útját annak, hogy Belgium s Franciaország igenis titokban tartsák a legújabb találmányt, a 200 mérföldre lövő ágyút. Az egész világ beteg azoknak a sebeknek a következtében, amelyeket a háború alatt és után szenvedett. Francia-országnak még a füle sem láthattatok-e már megdühödt kutyát, amint a saját farkát veszi a szájába és dühében azt rágja, közben pedig forog veszettül, hogy beleszédül az ember. Ezt csinálja ipost Kováts Kálmán, a Monorigahelavölgyi plébános is, kinek nemcsak a hangja olyan, mint egy bikáé, hanem esze is körülbelül annyi van, mint egy féléves triónak. — Kováts Kálmán nagy dologra vállalkozott: lapjában, a Magy. Kath. Zászlóban, megvédte dr. Török Jánost — az Előre ellen, így védelmezte: “A bolseviki “Előre” harcol, újból harcol s megint harcol — mert hát egyebet úgy se tud... “Harcol pedig dr. Török János, egy az óhazából legújabban kijött magyar pap ellen. “No, mert az nemcsak keresztény, de katolikus is, sőt szörnyűség még reverendában járó pap is. “Jó előre bejelenti tehát az Előre, hogy ez a pap is éppen úgy megjárja itt, amint Huszár Károly megjárta azon bemutatkozó gyűlésen, amelyet számára az American Relief Committee for Hungarian Sufferers hívott a McAlpin Hotel egyik nagy termébe öszsze New Yorkban.” És így tovább, folyik a “védelem”, több mint egy oldalon keresztül egészen addig, míg leereszkedőleg és nagy kegyesen így szól: “Dr. Török János pedig ne féljen!” Ha nem csalódunk, ez egyszer akad valaki, aki megfogada tanácsát, mint főtisztelendő a tanácsot, mint főtisztelendő Kováts Kálmán. Dr. Török János — úgy látszik — tényleg nem fél. Legalább is azt kell következtetnünk ebből a kijelentéséből, aelyet a new yorki magyar munkásság hatalmas népgyűlésén, ezrek füle hallatára tett: “Megmondom mindenkinek, úgyhogy meghallja az egész világ, hogy Magyarországon ma nincsen más csak vér és szenny és bűnösök azok, akik ezt letagadni próbálják...” Hát csak védje Kováts Kálmán főtisztelendő továbbra is dr. Török Jánost. Sok szerencsét a védelemhez!* Ez a védőnekfölcsapott szerencsétlen, az Előre elleni kirohanásában ezt kérdezi: “...várjon fölemelte-e az Előre a magyar munkások pénze védelmére a szavát?” Furcsa dolog lenne bárkinek a részéről is föltenni ezt a kérdést, amikor Amerikábanminden magyar tudja, hogy a magyar lapok közül egyedül csak az Előre az, amely mindig, mindenki ellen- igenis fölemeli a szik ki az adósságból, amelynek még a kamatait sem tudja fizetni, nemhogy törleszteni tudna. De gondjuk — úgy látszik — nincsen egyéb, minthogy előkészítsék a legközelebbi tömegmészárlást. Egymás összeroppantására készítik a gyilkos szerszámokat, amelyek — a végén — valamennyi imperialista hatalom összeroppanását fogják elősegíteni. Dehát nem lehet ez másképen. Az imperializmus, a kapitalizmus és a militarizmus együtt jár. Egymás nélkül el nem lehetnek. A tőke hódítani kénytelen és a hódítás fegyverkezés nélkül el nem képzelhető. A Nemzetek Ligája, a szemforgatók, az újságok papolhatnak, amennyit akarnak a leszerelésről. Nem tudják megcsinálni, mert a fegyverkezésre szüksége van szülőanyjának , a kapitalizmusnak. Azt kell elpusztítani. Csakhogy ennek a munkának az elvégzésére a leszerelésért kiabálók nem vállalkoznak. Ez a munka a proletariátusra vár, szavat, ha a magyar munkások pénzéről, vagy érdekeiről van szó. De, még furcsább, ha ezt a kérdést Kováts Kálmán főtisztelendő teszi föl a monogahelavölgyi magányában. Éppen ő! Amikor jól tudja a bikahangú és tinóeszű szerencsétlen, hogy nem is olyan régen, az ő saját hívei, az Előre hasábjain, emelték föl a szavukat az ő csalásai és sikkasztásai ellen. Hát nem furcsa állat egy megveszett szent atya?! • Egy pittsburghi magyar hetilap legutóbbi számában ezt írja: “Apponyi Albert gróf, aki ma kétségkívül a legkiválóbb magyar ember, azokban a cikkekben, amelyeket egy amerikai magyar lapnak ír, jónak látta, hogy utolsó cikkeiben a királykérdést próbálja megmagyarázni az itteni magyaroknak. A magyarázat hosszadalmas és cseppet sem meggyőző és csak egy világlik ki belőle, az, hogy Apponyi is Habsburgpárti politikus és a volt király visszatérését kívánja és csak annyit kíván kikötni, hogy a magyar királ semmi más országgal kapcsolatban ne legyen. Valószínűleg nem ismeri a nemes író az amerikai magyarság hangulatát ebben a kérdésben és nem tudja, hogy ez a hangula már legalább egyszer kézzel fogható módon meg is nyilvánult akkor, amikor a 25 ezer taggal rendelkező Verhovai Egylet kimondotta, hogy neri óhajtja a Habsburgokat még egyszer Magyarország trónját látni.” Furcsa, hogy a vidéki kis újságoknál milyen nehezen értik meg a dolgokat azok, akiknek gondolatkörük az irredenta határain nem terjed túl. Hát olyat nehéz megérteni, hogy Apponyinak a legkevésbé nem fontos az hogy a mit gondol az amerika magyarság, hanem inkább az hogy mit gondolnak azok a fehér betyárok, akiknek a helybenhagyásával ő cikkeket helyez el az Amerikai Fehér Népszavában ?! Meg azután: mert legyen fontos a “nemes grófnak” az, hogy mit gondol az amerikai magyarság. Hát fontos nekünk, hogy mit gondol Apponyi? * Chicagóban van egy nagyon gyors munkás: Aurelius C. Turpin a leve. Egy órán belül 60 csókot adott Miss Virginia Fosternek, aki a nagy sebességbe kissé beleszédült és emiatt bepörölte Turint, a turpist. A bírónak, aki maga lassú ember volt, nem tetszett a nagy sebesség és ezért Miss Fosternek a csók darabjáért 59 dollárt ítélt meg, összesen166 dollárt. Aurelius azt monda, hogy ennyit nem ért meg. Tegnapi számunkban közöltük Lenin beszédének azt a részét, melyben az orosz kommunista párt moszkvai kerületének konferenciáján előadta, hogy az orosz forradalom befejezte a kapitalizmus lerombolásának és a proletárhatalom biztosításának munkáját s ezzel elérkezett a feladat második fázisához, a gazdasági konstrukció munkájához. Ennek a munkának alapjait Lenin a következőkben határozta meg: A munka javát még nem végeztük el. A proletariátusnak meg kell mutatnia, hogy fel tudja építeni a nagy iparágakat úgy, hogy ezáltal a parasztok előtt egy magasabb színvonalú gazdasági rendszer kapuit nyissa meg. A proletariátusnak nemcsak katonailag, hanem gazdaságilag is győzelmesen kell felemelkednie s be kell bizonyítania a parasztoknak és a kisburzsoáziának,s nem szavakkal, hanem tettekkel, hogy meg lehet alkotni az élet kommunista rendszerét. Ennek a feladatnak nemzetközi jelentősége van. Legutóbbi pártgyűlésünkön beszéltünk erről a problémáról s fölösleges, hogy itt bővebben foglalkozzam vele. A szovjetek legközelebbi kongresszusának figyelmét főleg ez a kérdés foglalkoztatja. A kongresszus napirendje olyan, hogy Oroszország minden részéből érkező küldöttek figyelemét gazdasági problémáinkra irányítjuk, mint amilyen a földművelés iparosítása, aminek kellő óvatossággal azt a nevet adtuk, hogy “a paraszt földmivelők támogatása”. Ez a program tulajdonképpen jól átgondolt tervekből áll, melyeknek céljuk az, hogy a parasztgazdálkodást, mely még sokáig fenn fog maradni, magasabb színvonalra emelje. Ezzel kapcsolatban a kongresszus elé terjesztjük azt a jelentést, mely Oroszország villamosítására tesz javaslatot s gondoskodik a tech nikai alapról, melyen létrehozhatjuk iparágaink felépítésének egységes tervezetét. Ahhoz nem férhet kétség, hogy iparágaink újjászervezéséről vagy a kommunizmusról szó sem lehet, ha Oroszországot nem szervezzük meg az eddiginél magasabb színvonalú technikai alapon. A kommunizmus szovjet kormányt jelent az egész ország villamosításával együtt, mivel a termelőképességet nem tudjuk fokozni a villamosítás nélkül. Óriási feladat ez, melynek kivitele legalább is tíz esztendőbe kerül, feltéve, hogy nagy számú specialista vesz részt a munkában. A kongresszus meg fogja kapni a részletes tervezetet, mely szerint az ország harminc nagy villamosított kerületre oszlik annyi állomással, hogy a kerületek iparágai szigorúan tudományos alapokra helyezkedhessenek. Ilyen munka kivitele legalább is tíz évbe kerül. Természetesen ilyen nagy ipari változás nélkül a termelésben, a szocialista konstrukció alig állhat másból, mint rendeletekből, melyek szabályozzák a viszonyt a munkásosztály és a parasztok között, akiket a proletárállam megmentett a Kolcsákoktól és a Denikinektől. Proletárállamunk mintául szolgálhat a világnak, de nélkülözi az igazi alapot. A kommunizmus feltételezi a szovjet kormányzatot, m mint politikai szervet, mely megadja a módot a tömegeknek, hogy saját ügyeiket intézzék. Nélküle elképzelhetetlen a kommunizmus. A szovjet kormányzat eszméje és programja diadalmaskodik mindenütt. Látjuk ezt minden epizódjában annak a harcnak, mely a Második Internationale ellen folyik, amelyet a rendőrség, a papság és a munkásmozgalom elaggott bürokráciája védelmez. A probléma politikai oldalát elintéztük. A gazdasági rész elintézetlen marad, amíg proletárállamunk villamosítása meg nem történik. A probléma súlyos, talán több időbe kerül, mint ahogy számítjuk. De mi nem félünk attól sem. Már az magában véve is nagy vívmány, hogy a burzsoá ideákkal eltelt mérnökök és tudósok százait nyertük meg ennek a Tunikának. Rájuk bíztuk azt a feladatot, hogy szervezzék meg, iparunkat és földmivelésünket, felkeltettük érdeklődésüket a terv iránt, információkat kaptunk tőlük minden egyes kerületre vonatkozólag s ezeket az információkat mindegyik kerületnek rendelkezésére fogunk bocsátani. Az északi kerületek villamosítása már meg is kezdődött. Mire a szovjet kongresszus megkezdődik, az egész tervet közöljük könyvalakban. Szükséges, hogy az ország minden vidékén minden egyes szovjet intézmény szisztematikusan dolgozzon a gazdasági terv kivitelén, hogy a legközelebbi jövőben láthassuk, mennyire haladunk ezzel a munkával, legyen tiszta képünk a nehézségekről. Ennek a gazdasági tervnek a kivitele a fő feladata a szovjet köztársaságnak. A kommunista pártnak e terv kivitelére kell fordítania agitációját és propagandáját. Elméletileg már eléggé megtárgyaltuk e kérdést és senkinek sincs szava ellene. De a munkának még századát sem végeztük el. Érthető, hogy súlyos politikai harcok és háborúk közepette nehéz volt figyelmünket új irányba központosítani, nehéz volt áttérnünk új vágányokra, különösen ahol még vágányaink sem voltak. Az Előre Képes Folyóirat EZ ÉVI HARMADIK SZÁMA F.HÓ 15-ÉN SZOMBATON JELENIK MEG. A füzet tartalmából kiemeljük : Barta Lajos novelláját: Régi ismerősök. Bródy Sándor elbeszélését: Az alkusz. A folyóirat svájci tudósítója terjedelmes cikkben Beethoven zeneszerzőnek sorsát ismerteti. Henry Barbusse kitűnő francia író nyílt levele, a kézi és szellemi munkás közötti különbségről szól. Egy bridgeporti munkásnő 1921 című cikkében a munkástársaihoz intézi szavait. Az egyik cikk a lengyel fehér terror képviselőjét, Barakovics tábornokot, egy másik cikk Horthy püspökét, Zadravec pátert helyezi kellő világításba. Neuwald e heti vezércikke a magyar politikai helyzettel foglalkozik. Mabel vőlegénye című amerikai humoreszk bizonyára az olvasó derűs mosolyát fogja kiváltani. Ezenkívül rajzpályázat, közgazdasági cikk, sakkrovat és apróságok. A folyóirat sztenden nem kapható. A három dollár évi előfizetési díjat közvetlenül az adóhivatalhoz, First Street 33-ik szám alá kell beküldeni. ---------------- A francia munkásszövetséget a bíróság feloszlatta PÁRIS, január 13. — A párisi legfelső bíróság elrendelte az általános munkásszövetség feloszlatását. A szövetség elnökét és négy tisztviselőjét 100— 100 frank pénzbírságra büntették. A feloszlatást azon az alapon rendelte el a bíróság, hogy a szövetség túllépte azt a hatáskört, melyet az egyesületi és gyülekezési törvény megenged. A feloszlatás elrendelése sem,miféle különösebb hatással nem lesz a francia munkásmozgalomra, mert a feloszlatott szövetség nem igen emelt gátakat a tőkés törekvések elé, sőt sok esetben egyenesen a tőkés érdeseket szolgálta. Hogy a bíróság enek ellenére elrendelte a szövetség feloszlatását, annak magyarázata az, hogy a radikális munkások kezdték megvetni fájukat az egyesületben és most tőkések biróságia annak akarja elejét venni. ------------------WASHINGTON, január 13. A népszámlálás adatai szerint az agglegények számában Amerika az egész világon az első hetet foglalja el. A statisztika szerint tiz milló agglegény él ,az Egyesült Álamokban.