Uj Előre, 1922. március (18. évfolyam, 3456-3486. szám)
1922-03-03 / 3458. szám
% ' reiseRe: 1*»f.ered «.a Ne«M clan matter A orvat 17, Ilii, at the Poet OCŰtl of Kew York, N. Y., under tbe Act of March Srd, 117*. "UJ BLŐRE-. S3 First Street. New York. N. Y. Kiadja as ér cnlndoc sapJAx as S. B. ft* Published every day is ^ne yeer »3 *** PubliahiBf Company. Inc., tt First 8W ft. B. S. Publlehln« Company. 1»S New York. N. Y. 12 Bast Flret ftt.. New York, N. Y. Treltier Qyttrpy, flzlotvexotA. Qeerve Trsitler. Bnaine»» Mannfttr, 16 Bast Flgrt St root. St Bast First ftt. A raaAraapl ix4n Ara • went. Sunday lasno 6 Centn. Eléfisetésl Arak: Br7 évre lt.lt, kát hé- Subscription rates: Oar year, It.tt; «I* fcapra $3.00, három hónapra 11.76. egy months, $3.30, three months $1.76: *>n® kénapra $«.76. Külföldre: £gy évre $12.«#. menth, $t.7t. Foreign Countries: On« yens kát kénapra ff,««, kérem hónapra SS.el, 112.9«; «1* month«, $6.«9; three fccntkn *»«y hónapra $1.6«. SS.6«; one menth, $1.60. Beire« «itat Ara két «ont. Sinrle copies twe «ent«. Minden eeekk, saemay erder, sth. n Tc#v«t- AU check«, money ordere, et«., to W »a4e nee« nArre Állítandó ki: paynhle te "VJ mi,«»B". St B. First Street. New York. M. Y. “HELP WANTED” Az Egyesült Államok nagy ipari centrumaiban a munkások milliói vásárolják meg a kapitalista lapokat jókor reggel. Lázas sietséggel böngészik át a “help wanted” rovatot, kijegyzik a címeket, ahol munkásokat keresnek és aztuán rohannak, hogy az elsők legyenek. Az óriási többség számára hiábavaló minden igyekezet. Minden egyes munkaalkalomért több száz munkás versenyez, ahol csak néhány munkásra van szükség, ott néhány százra keserű csalódás vár, így folyik ez a reménytelen Trajsza a munkaalkalom után napról-napra, hétrőlhétre már vagy két év óta. A munkanélküliek tömegjei reménytelen reménykedéssel ostromolják meg a műhelyek, gyárak kapuit, hogy eladják munkaerejüket, néhányan kapnak munkát, de a nagy tömegnek járni kell tovább a nyomor kálváriáját. És mi vár azokra a “szerencsésekre,” akik munkát kapnak. Dolgozniok kell erejük végső megfeszítésével, alacsony munkabérekért. Embervoltukat megtagadva, félénken lesik és gyorsan teljesítik a munkáltató minden parancsát, mert a munkáltatónak csak egy szavába kerül, hogy ismét a munkanélküliek közé kerüljenek. Alávetik magukat a legembertelenebb kizsákmányolásnak, szótlanul tűrik a legvérforralóbb megaláztatásokat, mert a munkáltatók most nagy urak, tőlük függ, hogy melyik munkásnak legyen és melyiknek ne legyen betevő falatja. Néhány nappal ezelőtt a munkáslapokban is megjelent egy “help wanted” hirdetés. Munkaerőre van szükség, de nem a kapitalisták keresnek munkaerőt megvételre. Sőt azoknak a munkásoknak, akiknek számára munkaalkalom nyílik, egyáltalán el sem kell adniuk a munkaerejüket. Munkába állhatnak anélkül, hogy a munkára engedélyt kellene kérniök bármelyik kapitalistától. Javakat termelhetnek anélkül, hogy a javak oroszlánrészét kapitalistáknak kellene átengedniük. Birtokosai lehetnek a földnek, amelyen dolgoznak, az eszközöknek, amelyekkel a munkát végzik és nem kell attól tartaniok, hogy munkájuk gyümölcsét kizsákmányolók szedik le előlük. Az a terület, amelyet a szovjet kormány a Kuznetz völgyében amerikai munkások számára enged át, hogy ott autonómiával bíró ipari kolóniát alakítsanak, körülbelül egyenlő New Jersey állam területével. Éghajlata kellemes, földje termékeny, szén- és vasbányái gazdagok, erdőségei bőséges faanyagot nyújtanak. Ezt a területet, amely kapitalisták számára milliárdokat érne, a szovjetkormány átengedi letelepülni szándékozó amerikai munkások számára. A szovjetkormány a munkanélküliség problémájának megoldását ajánlja ezernyi ezer amerikai munkás számára. Nem csak munkát ajánl, hanem alkalmat arra is, hogy a letelepülő munkások irányítói legyenek saját sorsuknak,tulajdonosai saját munkájuk jövőjének. Azok az amerikai munkások, akik megragadják a szovjetkormány által nyújtott alkalmat, egyszer és mindenkorra kiszabadulnak a “help wanted”-es kapitalista Amerika ipari poklaiból s minél jobb munkát végeznek a Kuzenetz völgyében a saját javukra és Szovjetoroszország javára, annál közelebb hozzák az itt maradók felszabadulásának napját is. A MUNKÁSHADNAGYOK JÓL MŰKÖDNEK A hajózási tanács másfél év alatt ötven százalékkal csökkentette az amerikai tengerészek munkabérét. A tengerészek e másfél év alatt háromszor sztrájkba léptek, de egyszer sem egységesen. A tengerészszervezetek vezéreinek minden egyes esetben sikerült mgakadályozni az egységes front kialakulását s, ezért elbukott a tengerészek mindég sok sztrájkja. A munkáshadnagyok nagyszerű munkát végeztek a kapitalisták javára. A vasúti munkatanács másfél év óta a vasúti munkások hol egyik, hogy másik csoportjának csökkenti a bérét s emeli a munkaidejét. A vasúti szervezetek először egymástól függetlenül, később együttesen határozták el a sztrájkot, azonban a vasúti szervezetek vezéreinek minden egyes esetben sikerült a határozat végrehajtásának elsikkasztása. Azoknak a vasutasoknak a sztrájkját, akik végre fellázadtak a szakszervezeti vezérkar uralma ellen, az állam, a vasúttársulatok és a szakszervezeti vezérkar egyesült ereje törte meg. A munkáshadnagyok ebben az esetben is nagyszerű munkát végeztek a kapitalisták javára. A vasutasok és a bányászok, akik ellen a nagytőke mozgósította minden erejét, szükségét érezték a szövetkezésnek, a közös védekezésnek. A bányász és vasutas vezérek végre, egyesülési konferenciát tartottak Chicagóban és ott semmitmondó “egyezmény”-kötéssel sikerült elsikkasztaniuk e két nagy iparág munkásainak egységét. A munkáshadnagyok ismét nagyszerű munkát végeztek a kapitalisták javára. A lakás az egyetlen árucikk, melyre szinte korlátlan a kereslet. Az Egyesült Államokban egy millió családnak nincs megfelelő lakása. Az építkezési vállalkozók azért nem kezdik meg az építkezést, mert kiéheztetéssel meg akarják törni az építőmunkásokat. Az építőmunkások eddig sikeresen álltak ellent. Most a washingtoni konferencián az építőmunkások szervezeteinek vezérei megegyeztek a vállalkozókkal. Ezek a megegyezés értelmében korlátlanul fokozhatják a munka intenzitását. A munkáshadnagyok ismét nagyszerű munkát végeztek a kapitalisták javára. A new yorki gépmesterek felbőszülten vonultak ki a . ...V£ U'?y:’ 1 * VjSlers Felhívás az osztály tudatos szervezetekhez és munkásokhoz! Elvtársak! Munkástársak! A kapitalisták zsarnoki uralma a tetőpontját érte el. A háború alatt a helyzetet arra használta föl a tőkésosztály, hogy a munkásokat megfossza a legelemibb politikai jogaiktól. A tőkésosztály valamennyi pribékje lábbal tiporta a gyülekezési jogot, a szólásszabadságot, a sajtószabadságot és az összes “alkotmányos” jogokat. S e széles országban nem volt fórum, ahová az elnyomott munkások fölebbezhettek volna. A politikai és a gazdasági szervezetek nem voltak elég erősek és nem voltak elég osztálytudatosak sem, hogy az uralkodó osztály elnyomásának ellentálljanak. Gyáva népnek nincs hazája! A tunyaságért és a gyávaságért meg kell szenvedni a munkásosztálynak. A polgári jogok elrablását nyomon követte a gazdasági előnyök letörése. A háború után bekövetkezett ipari pangást fölhasználják a tőkések a munkásság életszínvonalának a lesülyesztésére. A “háborús” árak még nagyrészt megvannak,, de a “háborús” béreket levágták — sok esetben felére. A túlórázások ideje elmúlt. Ahelyett itt a munkanélküliség. A tőkések úgy érzik, hogy most lehet letörni a munkásszervezeteket, hogy azután a legféktelenebb kizsákmányolás áldozata legyen valamennyi munkás. Munkástársak! Az osztályharcnak a legkíméletlenebb fázisához értünk. És a munkások nagy tömegei itt állanak tétlenül, tehetetlenül. Mégha akarnánk is harcolni, nem látják a helyes utat, nem ismerik a helyes eszközöket. De nagy részük még nem is kész a harcra. A mi kötelességünk harcra buzdítani, osztálytudatra kelteni és osztályharcra vezetni a munkástömegeket! A mindennapi kérdések, a kenyérkérdések kapcsán kellismertetni eszménket. Részt kell vennünk a gazdasági harcokban. A kommunista eszméket. az osztályharcot, az ipari szervezkedést, a proletárdiktatúrát, a közös tulajdonon alapuló munkástársadalmat — mindezeket a munkásoknak mindennapi küzdelmében részt véve, kell terjesztenünk. Aminthogy ezekhez a megállapításokhoz nem férhet kétség, úgy az is bizonyos, hogy ebben a munkában az első lépés csak egy lehet. EGY HETILAPNAK A MEGTEREMTÉSE! Munkáshetilapot kell kiadnunk, amely nemcsak “hirdeti” az osztályharcot, hanem azt VÍVJA is! Olyan hetilapra van szükség, amelyet népszerű stílusával és alacsony árával a munkásosztály minden rétegei közé el lehet vinni. Olyan hetilap kell, amely az osztályharcot a maga EGÉSZÉBEN elfogadja és nem CSAK RÉSZLETÉT, vagy CSAK EGY ESZKÖZÉT hirdeti. Egy ilyen lapnak nagy tere van! Eltekintve attól, hogy a nagy magyarlakta városokban ezrével lehet olvasókat szerezni e lap számára, a tény az hogy bizonyos iparokban és munkásszervezetekben csoportosan dolgoznak magyarok, akikhez csakis egy ilyen magyar hetilappal lehet hozzáférni. E lap megindítását szorgalmazó bizottság bátran állíthatja — a helyzet lelkiismeretes tanulmányozása után — hogy egy fél éven belül HÚSZEZER példányban fog a lap megjelenni. Az angolajku elvtársaink segítségével New Yorkól San Franciscoig, Kanadától Mexikóig minden nagyobb magyar “prészen” megismerik ezt a lapot. Amíg a bizottság eme összeköttetéseket megteremti és a talajt előkészíti, addig a magyar elvtársaknak és a munkásszervezeteknek van idejük a lap megindításához szükséges alapot megteremteni. ÖT HÉTEN BELÜL ÖTSZÁZ DOLLÁR KELL!! A lapot május elsejére fogjuk kiadni. Május elsején legalább tízezer magyar munkás kezében lesz a lap. Az előfizetési ár és az egyes példányok ára a lehető legalacsonyabb lesz. Április 15-ig bejöhet 5000 példányra rendelés egyedül a magyar szervezetektől. Ennek be kell jönni, ha dolgozunk rajta. És ugyanaddig 500 dollár készpénznek kell összejönni, hogy a lapot megindíthassuk. Több jön be, ha minden tagunk CSAK EGY DOLLÁRT gyűjt vagy ad. Több jön be, ha minden magyar munkásszervezet CSAK TÍZ DOLLÁRT szavaz meg. Több jön be, ha csak a legnagyobb tíz “magyar” városban tartanak erre a célra egy kis kedélyes estélyt vagy mulatságot. DE EZEKET MIND MEG KELL TENNÜNK! Föl a munkára! Ki a küzdőtérre! Előre a küzdelemben, melyben EGY AZ ELLENSÉG, EGY A FRONT és EGY A CÉL! * ' Minden levelet erre a címre küldjenek: A Munkáspárt Ipari Bizottsága 33 East First Street New York, N. Y. Nagy vihar a cseh nemzetgyűlésen Az a példátlanul bátor és merész beszéd, melyet a cseh kommunista képviselők titkára tartott a nemzetgyűlésen, egyenesen felszólítva a katonákat, hogy a burzsoá kormánynak és hadseregének tagadják meg az engedelmessséget, másnap óriási viharnak vált okozójává, amelyhez hasonló éles támadást nem mutathatnak fel a cseh parlament annalesei. A beszéd hihetetlen izgalmat váltott ki, úgy hogy a cenzúra jónak látta kitörölni úgy a képviselőház naplójából, mint az összes lapokból. Ez váltotta ki aztán másnap az emlékezetes vihart, amely sokáig emlékezetes marad a cseh forradalmi mozgalom történetében. Már az ülés megkezdésekor feszülten éles volt a helyzet. A szocialista Tomaschek, aki a képviselőháznak elnöke volt, felkésve nyitotta meg az ülést, hogy a kapitalista képviselőkkel összejátszva akadályozza a tárgyalást. Amint megjelent, viharos: — Szégyelje magát! — Nem szégyenli magát? — Gyalázatos! — így érti a demokráciát, és hasonló kijelentésekkel fogadták és a padok rázása növelte meg a vihart. — Még nem alkalmaztak elég cenzort? — A ház elnöke még segít nekik ? — kiáltoztak. Az elnök megpróbál beszélni, de hangja elfullad a nagy zajban. — A kommunisták viharosan lobogtatják a pártlap példányait, háromnegyed részben üres foltokkal tele, ahol a cenzúra minden szöveget törölt. Más kommunisták megfenyítik az elnököt s szidalmakat szórnak feléje. — Hol van a kormány! ? — kiáltja az egyik. -- Hol van Benes ? (A miniszterelnök.) — követelik mások. — Közben a német szocialisták közül többen is csatlakoznak a tiltakozáshoz. A zaj süketítő. A többi pártok sorából senkinek sincs kedve beleavatkozni. Egy képviselő dr. Prategdl, megpróbál a szószékre menni, de nem hallani még csak a megszólítást sem, egyszerűen a gyorsíróknak mondja el, amit közölni szeretett volna. A miniszteri emelvény előtt a cseh szocialisták tanácskoznak a németekkel. Az elnök rendre inti a kommunistákat, mire még több: — Pfuj — —Le vele! Szégyelje magát! és hasonló kiáltás fogadja. A képviselői padok majd összetörnek a súlyos rázástól. — Egy kommunista képviselő kigöngyöli a kommunista párt karácsonyi kiáltványát, amelynek terjesztését a szocialista kormány betiltotta és az elnöki emelvényre erősíti. Az összes kommunista képviselők felemelkednek és énekelni kezdenek. Fel, fel, ti rabjai a földnek, — hangzik fel a forradalmi Internationale. Majd a cseh Vörös Zászló dalt éneklik, s a forradalmi dal hangja az egész házat betölti, mintha csak az alpesek visszhangoznák... Utána pedig kivonulnak a kommunisták. Magukra maradva a német baloldali szocialisták, megkettőztetik a viharos tiltakozást, hogy a kivonult elődeik helyét is pótolják. Követelik az ülés azonnali bezárását, hogy nyomban megkezdődhessen a házszabálybizottság önkényes határozatainak érvénytelenítése. A cseh szocialisták és más cseh képviselők hangosan védelmezik a szigorú cenzúrát, mit a szocialista elnök gyakorol. A női képviselők a nőkkel, a férfiak a férfiakkal veszekednek, vitatkoznak. Leírhatatlan zaj tölti be a termet. Az elnöki székre és a falra különféle tárgyakat dobálnak. Bűzbombát dobnak. Az elnök a szégyentől vörösen rohan a miniszteri padok felé, ahová éppen most egyenként ülnek be a miniszterek. Strbrug képviselő odakiált egy szociáldemokratának : — Te tett! A másik visszafordul s azt hiszik, mindjárt verekedésre kerül a sor. A német dr. Czech rohan oda, hogy megakadályozza a verekedést. A vihar még sokáig tart. Végül az elnöki kihirdeti, hogy három kommunistát a hászabálybizottság öt ülés látogatásától eltiltott. A cseh szocialisták kézfeltartással járulnak hozzá a büntetéshez. A német nemzeti képviselők kijelentik, hogy egyik párttagjuk, dr. Bearen dobta a büzbom-:bár s ők nem helyeslik ezt és sajnálkozásukat fejezik ki. A nagy vihar azonban csak egy fejezete a cseh nemzetgyűlés újabb, forradalmibb periódusának, mert a cseh kommunista párt el van tökélve, hogy a parlamenti szószéket még radikálisabban fogja ezentúl felhasználni, hogy a burzsoázia soraiban zavart idézzen elő. : műhelyekből, nem akarták alávetni magukat Manton bíró döntésének. A szakszervezeti vezéreknek sikerült visszaterelni őket a munkába. A tőke és munka bármelyik harcát tekintjük is, a munka táborában élén ott látjuk a munkáshadnagyokat, akik vereségről vereségre vezetik a m munkásokat. A munkáshadnagyok jól működnek a kapitalisták érdekében. Amíg a szervezett munkások el nem söprik áruló vezérkarukat, addig nem számíthatnak másra, mint vereségre. A mezőgazdaság szervezése.”1 ■■ - ■ ■ - “ Mezőgazdasági szövetkezetek. “11 kommunizmus ábécéje” (Folytatás.) Már a forradalom előtt is nagy elterjedettsége volt a parasztság között a szövetkezeteknek, amelyek különböző mezőgazdasági termékek feldolgozására alakulta. Ide tartoznak a sajtkészítő- és olajsajtoló társulatok is, melyek különösen az északi kormányzóságokban és a felső Volga-menti terméketlen vidékeken voltak elterjedve. Ide tartoznak a különféle formájú és összetételű termelőtársulatok és egyesülések, melyek a len kezdetleges feldolgozásával, répaszörp előállításával, zöldségfélék szárításával, szénapréseléssel stb. foglalkoznak. A tanácshatalom mindezen egyesüléseket a legteljesebb támogatásban részesíti. A kommunista párt feladata az, hogy a falu dolgozó rétegeit ilyen szövetkezetek létesítésére buzdítsa, a már meglevők fejlesztésére és megnagyobbítására, munkamódszerünk tökéletesbítésére hívja föl. Ugyanekkor azonban küzdelmet kell folytatni a kistőke ama kísérletei ellen, hogy lábát megvesse az ilyen szövetkezetekben és onnan harcoljon a tanácshatalom és a nagybani szocialista gazdálkodás ellen. (Folytatjuk.) » A kurzus szétbomlása Amit a kommunisták régen előreláttak, amire a magyar munkásosztály jövő harcát alapították, egészen kézzelfoghatóan bekövetkezett: az a magyarországi fehér ellenforradalmi front, mely a munkásság forradalmával szemben a proletárdiktatúra letörésében, a “bűnösök megbüntetésében” egységes tudott lenni, részeire bomlik. Miután az ellenforradalmi rétegek érdekei nem egységesek, nem tarthatták fenn a politikai egységet sem. Az ellenforradalom természetesen a magántulajdon, a kizsákmányolás biztosításának érdekében indult meg. Csakhamar azonban megindult a nagyobb profitért való kölcsönös versengés. Az a kispolgári réteg, amely magát “magyar intelligens középosztálynak” nevezi, különítményekben, ébredő alakulatokban szervezkedett, felfegyverkezett és a fehér terror közepette nem a nagyburzsoázia engedemes eszköze lett a munkásság fékentartására, hanem önállósította magát, kezébe kaparintva az egész államhatalmat. Ezáltal nemcsak a munkásság elnyomójává, de a nagytőkés és nagybirtok zsarolójává, élősdijévé vált. Ez ellen az állapot ellen kezdte meg a legerélyesebb küzdelmet a kapitalista osztály, mely maga akar uralkodni. Ebben a harcában a nagyburzsoázia a ‘‘liberalizmus” jelszavait szegezi a fehér terrorral szembe, mert a kapitalizmus uralmának formája: a polgári demokrácia. A munkásosztály természetesen nem csatlakozhat egyik félhez sem. Nem érdeke sem a fegyveres terror alátámasztása, sem a kizsákmányoló nagyburzsoázia kizsákmányolási szabadságának biztosítása. A munkásosztálynak önálló osztálypolitikát kell folytatnia, hogy az egymással marakodó uralkodóosztályok gyengeségét kihasználva, forradalmi harccal egyre újabb meg újabb állásokat vegyen be. A magyarországi szociáldemokrácia azonban nem a munkásosztály érdekében csinál politikát. A Vanczák-féle Népszava -lovagok, amikor a Horthy-féle fegyveres terror a polgári ellenzék csapásai alatt már-már inog, a Horthy-hóhérok segítségére siettek, titkos paktumban eladva a már ébredező munkásosztályt. Ennél nagyobb árulást még a szociálde- mokrata párt sem követett el a munkássággal szemben. Az egész magyarországi munkásosztály megbotránkozással és felháborodással felelt erre az árulásra. Vanczákék rémülten látják, hogy a magyar munkásosztály minden árulásuk dacára is erősebb mint ők gondolták: nem engedi magát gúzsbakötve áruba bocsátani. A szociáldemokrata pártban és a szakszervezetekben elemi erővel tör fel az ellenzéki mozgalom, amely eddig szétdarabolva, egységes célok nélkül, aktuális bérkérdésekhez kapcsolódva darabokra, tördelve harcolt. A Vanczákárulók utolsó lépése egységbe tömörítette ezt az ellenzéket, mely tudatosan adja ki a jelszót: Le a Horthyrval paktáló Vanczák-szocialistákkal és szakszervezeti vezérkarukkal! A magyarországi munkásosztály most megértette, hogy további harcának legelső feltétele az, hogy lerázza testéről azokat az árulókat, akik nemcsak a kizsákmányoló tőkét, de a gyilkos fehér terrort is testükkel takarják a munkásosztály támadásaival szemben. A Horthy-terror eltakarításáról rövidesen az a burzsoázia fog gondoskodni, amely a fegyveres erőben — nem zsaroló államhatalmat, — hanem engedelmes eszközt akar látni. A munkásosztálynak azonban ugyanakkor Horthy szocialista vezéreit kell elkergetnie, hogy azok meg ne akadályozhassák a fehér terror megbuktatását és ne védelmezhessék testükkel az államhatalomhoz jutó burzsoáziát. A fehér terror és a Vanczák-árulók bukása után nyitva áll az út a kapitalista rend két ellenséges osztálya: a burzsoázia és munkásosztály közötti küzdelemre, a forradalmi osztályharcra. Ez a forradalmi osztályharc természetesen nehézkesen, zavaros jelszavakkal, hiányos szervezetekkel fog megindulni. “Igazi szociáldemokraták” fognak harcolni a “szociálárulók” ellen, “a munkásság helyzetének javításáért” a kapitalizmus ellen. A kommunistáknak és nekünk forradalmi ifjúmunkásoknak kötelességünk, hogy ezt a harcot tudatossá és szervezetté tegyük. A legvilágosabb munkásárulásból a minden szociáldemokrácia elleni harcnak, a munkásosztály pillanatnyi helyzetének javításáért folyó küzdelemből a munkásság önálló forradalmi osztályharcának kell majd kinőnie. fr~--------------------------—------------------- -...—.... .............. ==•»‹ MA, pénteken este 8 órakor az Amerikai Magyar Ifjúmunkás Szövetség new yorki osztályának gyűlése lesz a Munkás Otthon 5-ös termében (350 East 81st St.) A tagok hozzák magukkal régi tagsági könyvüket. Új tagok felvételre jelentkezhetnek. — Előadás is lesz. v: 1 , - u ..... ........ ........... — ...... .....j