Uj Előre, 1924. április (20. évfolyam, 4194-4223. szám)
1924-04-19 / 4212. szám
MINDEN HATALMAT (fp) A MUNKÁSOKKAL UJ ELŐRE • r.ntered as second matt».- 3, 1911, at the Fost Oftiet W»1' Vork. N 7. me Act of March 3rd. 1Í74 Published eve-- day - ■he >-«u bt tb< S B S PuhlisV.t." CoetJVAfeV to» : Street New York N. Y. QKfrRtr* TKF.ITUEK Business Kaifcgci ébbscrlptlon rates On* year $*.03. six months, $3.00; three tr.wsn--. see month. $— 71 — Foreign Countries: One year. $12.00; si.7 cion -s. *■ V. three months. $3.50; one month, $1.50. il.Jt COPIES DAILY 3 CENTS. SUNDAYS » CENTS Kiadja . » év mindé- napjtn t>. B S. Publishing Cc.n;>*.a>", Ino., 33 First Sitw Nets Yota, N. Y. Előfizetés* árak: Egy évre ,S.On; hat hónapra »3.06; három nőnapra. egy hónapra $—.76. — Külföld« Egy évre 1.12.00; hat hónapra $6.00; rom hónapra $350; egy hónapra $l.b0. egyes szám ara: hétköznap 3 cent; vasarnap 6 cent. Minden chefek, money order, stb. az alábbi névre állítandó ki: ‘UJ ELŐRE.” 33 FIRST STREET. NEW YORK, N. Y. Feltámadunk! Nagyszombat hangulatába riadóként zúg bele a nagyharangok szava, feltámadást hirdetve a templomok tömjén füstjével elkábított hivők seregének. Bazilikák, dómok, kathedrálisok, székesegyházak és szerényebb templomok misztikus homályában cifraruhás papok az embermegváltásról és Krisztusi feltámadásról prédikálnak. s ünnepi hangulat szállja meg a jámbor robotosokat és megilletődött lélekkel állnak a vörös baldachinok alatt felmutatott Krisztusszobrok közül arra gondolván, hogy: Megváltazott az Ember! Künn, a nagyvilágban pedig, messze tengereken és távolságokban, fekete halálseregként vonulnak a gyárak, , bányák, műhelyek, ipartelepek véres láncokkal lekötött rabszolgái a bizonytalanság felé és nem érzik a felszabadítottság örömét semmikép. . . Elkábitott, hiszékeny, jámbor és szolgalelkű tömegek vakon tekintenek a messzeségbe, a tépelődő vörös reggelek felé, míg éretteszű, megnyiltszemü, harcra lendült seregek új zászlókkal egy új Megváltás felé indulnak. Nagyszombat ünnepi hangulatába riadóként zúg bele milliók forradalmi hangja és a Krisztusi feltámadást ünneplő templomosok, a kathedrálisok és dómok cifraruhás komédiásai megrettenve látják, hogy a misztikummal befont feltámadási legendából vérrel lüktető valóság lett és hogy “Egy” Krisztus helyett Krisztusok tábora tör fel az eltaposottság sírjából lázadást hirdetni egy felszabadított, új Emberiségnek! Feltámadunk! Rabszolgamilliók érces riadója tör át a tavaszi jégen és orkán erővel száguld földrészeken át oda, ahol eltaposottak, szegények, kizsaroltak, elvakítottak és tudatlanok élnek. Feltámadunk! — hangzik a német, mayar, olasz, lengyel, finn, angol és másnyelvű proletárok ajkán és ez a harci riadó ezerszeresen túlharsogja a harangok kongását, a papok prédikálását, az orgonák bugását... A mártírlelkek szellemei: Marx, Engels, Robespierre, Danton, Marat, Dózsa, Liebknecht, Luxemburg, Korvin, Lenin támadnak fel az emlékezés szárnyán és ható erővel lendítik előre az új élet felé az egész emberiséget. Tömjént szóró lélekidomárok — a papok — Krisztus kínszenvedéseire hivatkozva alázatra, tűrésre, lemondásra, a túlvilági jutalom boldogságával biztatva tartják a milliókat a vérszomjas tökésrendszer irtózatos jármában. .. A mi Mestereink, a mi Krisztusaink, mártírjaink a harcban, a munkában, a tudományban és embernevelésben éppen ellenkezőleg: a kínszenvedések, a golgothák, a proletársors elleni lázadásra ösztökélik a dolgos emberiséget, hogy a feltámadást valóra váltsa! Feltámadunk! Új Megváltót sem várunk és azt harsogjuk az emberiségnek: nem a názárethi ácsivadék, hanem a kommunizmus nagy eszméje és a forradalom ereje az, ami megvált a mai tömjénes, hazug, gyilkos társadalmi rabszolgaságból. Mi is Keletre nézünk, de nem csodatevő kisdedet várunk, nem égi csodát lesünk, mint a Keleti Királyok, hanem harcos erőt merítünk a forradalom országának erős népétől, az orosz munkások és parasztok millióitól, akik mindmegannyi Krisztusok az egész emberiség feltámasztásáért véreznek és dolgoznak. Feltámadunk! De nem csodatevés útján, hanem a magunk erejéből. Talán nem is harangzúgás, hanem diadalmas ágyuszó, rohamozó harcosok vörös serege nyomán, amelyek egy meggyűlt világ tűztengerén át megtisztult, új Emberekként vezetnek bennünket a Jövő országába központosított moziipar Az Egyesült Államok nagyon kifejlett filmipara és moziüzlete mindinkább arra törekszik, hogy trösztifikálja és inkorporálja az egész ipart. A Famous Players-Lasky Corporation elég nagy és koncentrált vállalat, de ennél sokkal nagyobb és több egységből, sőt összetett társulatból alakult most ki egy újabb mozi-tröszt a Metro, Goldwyn, Cosmopolitan és a Louis B. Mayers Companyból, amely “Metro-Goldwyn Corporation” név alatt $65, 000,000 alaptőkével kezdi meg működését. Kétségtelen, hogy ez a presztifikáció, amely magába foglalja a Leon-érdekeltségeket és Moredall Realty Corporationt is — mindkét korporáció a színház- és színházépületek százait kontrollálja az országban — a mozitermelést, illetve filmelőállítást és bemutatást olcsóbbá teszi, mert a koncentrált erő következtében költségmegtakarítás érhető el. De mivel olyan iparágról van szó, amelynek roppant fontos agitatív hatása van és amely éppen úgy csinálhat roppant rosszat, mint jót a nagy tömeg lelkületében, fontos és figyelemreméltó ez a presztifikáció. A már meglevő Famous Players-Lasky Corporation ellen az a vád merült fel, hogy egyedáruságával úgyszólván kisajátítja a művészi munkát és monopolizálja a piacot. A moziiparban fel is lázadtak ez ellen és megalakultak a Fairbanks, Chaplin és Mary Pickford vállalatai, amelyek maguk állítják elő filmjeiket vagy azoknak legalább jelentékeny részét. Bizonyos, hogy az új kombináció sem fogja a közönség és a művészek javára végezni munkáját, hanem arra törekszik, hogy minél kevesebb kiadással, minél nagyobb profitot termel- ut ELŐRE A szovjetek természeti kincsei A Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetsége területe a földkerekségnek egyhatodrészét teszi ki. A föld mélye olyan gazdag, mint talán egyetlen más országé sem. A cári uralom nem sokat törődött ezzel a ténnyel, csak anynyiban, hogy ezek kiaknázása fejében óriási kölcsönöket kaphatott a külföldi tőkésektől. Valami érthetetlen bornírtsággal a tudományos kutatásokat nem csak, hogy elő nem segítette, de lehetőség szerint meggátolta. Jellemző példa erre a kurszki tartományban észlelhető mágneses elhajlás, amelynek kutatását a cári kormány akadályozta s amelyről a múlt évben — a szovjet kormány hathatós segítségével — megállapították azt, hogy azt a mágneses elhajlást egy óriási, a világ minden eddig fölfedezett vasérctelepét fölülmúló vasérctelep okozza. Erről az óriási fölfedezésről az amerikai munkásságnak annak idején, e lap hasábjain, több cikkben számoltunk be. Az utolsó hat hónapban a földrajzi bizottság több mint száz expedíciót küldött ki a Szocialista Köztársaságok Szövetsége legkülönbözőbb részeire a föld méhének tanulmányozására. Egyegy expedíció olyan helyen is megjelent, ahol még emberi láb nem taposott. Különösen értékes munkát végeztek Dagesztán köztársaságban és a termi-területen működő naftakutató bizottságok. Kiderült, hogy ezeken a helyeken teljesen érintetlen naftaterületek vannak, amelyek fölülmúlják Oroszország eddig ismert legnagyobb naftaterületét. Jelentős naftaterületet fedeztek föl az Uralban is. A jeniszejvszki-i és miruszivszki-i területeken gigászi méretű vasérctelepekre akadtak, amelyekről eddig egyáltalán nem tudtak. A marijszki területen, valamint a Jeniszej folyó környékén nagy aranyterületekre bukkantak. Ferhánban óriási rádium-területekre és rézoxidra akadtak, amelyet idáig csak Délamerikában találtak. Kaukázus ásványvizeinek tanulmányozása azt eredményezte, hogy Kiszlovodstól és Pjatigorszktól nem meszsze olyan források bukkantak, amelynek hatásukban fölülmúlják az előbb említetteket. Nagy rádium-területek vannak Turkesztán nagy folyói mentén is. A kuznyecki szénmedence és a tomszki kormányzóság tanulmányozásából kiderült, hogy ezek széntartalma, gazdagságra nézve, tízszeresen múlja fölül a doni szénmedence széntartalmát, de a legtöbb helyen még kísérleteket sem tettek a szén föltárásához. Rádium, arany, szén, vas, petróleum, szinte szédül az ember feje ekkora gazdagság hallatára.És ez csak egy kicsike kis része az orosz föld összgazdagságának. A orosz föld mélye valószínűleg érzi, hogy a föld felszínén új emberek kerültek hazahessen. Ez világos. De ennél van egy súlyosabb tény is, amely ebben a koncentrációban hátrányos: tudniillik nem kerülhet az aránytalan verseny következtében piacra Amerikában olyan film, melyet ez a társaság színházaiban előadhatna, ha az a film nem felel meg a korporáció érdekeinek. És mivel a leg-több mozi ennek a vállalatnak a kezében van (a new yorki Capitol is az övék, amely az ország legnagyobb ilyen színháza) monopolizálva lesznek a színházak és — mondjuk — egy forradalmi film vagy munkásirányú film, modern tudományos film nem kerülhet a közönség szeme elé. Szinte előrelátható, hogy ez a korporáció ki fogja használni a helyzetet és a kapitalista tényezőkkel karöltve olyan erkölcsi kampányt vezet majd be a mozikba, ami tiszta szellemi méreg lesz. Pedagógiai szempontból és a köz érdekéből tekintve ezt az amalgamation nem örülhetünk neki, bár gazdaságilomra , százezeréves nyugalmát zavarják meg most. Az álmos, csak a forradalmi mozgalmakkor éber cári kormány nyugodtan hagyta őket aludni és csak a legfontosabb szükségleteiktől is idáig megfosztott munkások és parasztok kormánya küld bátor kutatókat, tudósokat hozzájuk, hogy fölhozza őket a föld színéről és kielégítve velük a dolgozók anyagi s szellemi szükségleteit — általános jólétet és boldogságot teremtsen a földön. Sz. Gy. ----------------- A LEVÉL Irta: Gorogyeckij Szergej. Késő ősszel volt, 1920-ban, valamiféle intézmény előtt, egy hosszú sorban egy kis ablaknál sötét volt, meg tolongás, s egy asszony kiejtett kezéből egy csomó igazolványt és belőlük — láttuk — kiesett egy kis, ijságból kivágott Lenin-kép. Az asszony gyorsan lehajolt, felemelte a képet és tárcáját, gondosan megfujta, megtörölte a képet s elrejtette valahová a mellébe. — Hát fényképet is kell megmutatni? — kérdezte ijedten egy mellette álló öregaszszony. — Nekem nincs fényképem. Megtörölve tárcáját is, az asszony elmosolyodott, boldogan és elgondolkozva. — Nem, nem kell. Ez az én képem. Mindig velem van. Nem válok meg soha tőle. Megvan az oka. — Micsoda? — Hát... A múlt télen állapotos voltam. Hetedik hónapban. És hó esett — nem lehetett járni. Parancs volt, hogy mindenki köteles a havat eltakarítani. A mi házbizottságunk mindenkit kirendelt az utcára, hogy a havat söpörjék. Megpróbáltam — nem bírom. Megfogok egy lapátot, de nincs erő. Ez is fáj, meg az is. Ereszszenek el, kérem. “Ne vonja ki magát, polgártársnő, mondják. A munkakötelezettség mindenkire vonatkozik.” Aznap, senkinek sem szólva, levelet írtam neki, magának Leninnek. Azt írtam neki: Lenin elvtárs, hetedik hónapos állapotban vagyok, havat nem bírok hányni, engedje el nekem, szülés után majd ledolgozom a részemet.” Megírtam s gondolkozom: válaszol-e vagy sem? Félek, hogy valami baj ne legyen belőle. A másnap még el sem múlt, már hívnak a házbizottsághoz. Ott áll egy férfi és azt kérdezi: “Maga, mondja, ez meg ez a polgártársnő?” Igen — mondom. Magára vonatkozólag, mondja, itt van Lenin elvtársinak egy intézkedése, mely szerint ön betegsége folytán fel van mentve a munka alól.” szervezeti alapon jobban szervezkedhetik a munkásság egy koncentrált iparban, mint egy szétszórtban. Valószínű azonban, hogy ez a korporáció is átveszi a nagy, koncentrált amerikai iparok (acél, dohány bánya) módszereit az “American Plan” (nyílt műhely) bevezetésére. Egy újabb ellenséget jelent, mégpedig erőset az amerikai filmiparnak és moziiparnak ilyetén való nagybani összpontosítása. A munkásságnak is ezen az úton kell haladni a nagy ipari szervezetek kialakítására és a szakszervezetek amalgamation útján való átformálását szorgalmazni kell. Koncentrált kizsákmányoló erővel csakis koncentrált harcoló erőt lehet a siker reményében szembeállítani. -a VÁLASZ AZ UJ ELŐRE MAI HÁROM KÉRDÉSÉRE 1. A kapitalista termelés folytonos fejlődése. A kapita Az amerikai munkásmozgalom csődje Írta: William Z. Foster (Amit a szerző eddig mondott: Az amerikai munkásmozgalom elmaradt az iparilag fejlett más országok munkásmozgalma mögött. Nem látja tisztán a saját céljait, politikailag éretlen, számra nézve gyönge, szervezeti formája kezdetleges, sajtója és vezérkara reakciós. Az amerikai munkásmozgalom csődjét nem lehet indokolni sem a bevándorlással, sem a prosperitással. A csőd igazi oka a duálunionizmus, mely a forradalmi elemeket elszigeteli a szakszervezetektől és ezáltal a szakszervezeteket megfosztja a legértékesebb elemektől. A duálunionizmus jelentékeny szervezeteket nem tudott alkotni, de a szakszervezetek között nagy pusztítást végzett). Hatalmas szakadár mozgalom volt a váltóőrök híres “outlaw” sztrájkja is 1920- ban, ugyanolyan pusztító eredményekkel, melyekkel hasonló mozgalmak járnak. A balsikerű mozgalom indítóoka az a széleskörű elégületlenség volt, melyet a union vezérei keltettek a munkások panaszai iránt tanúsított közönyösségükkel. A helyzet kritikus volt. Ha lett volna egy jól szervezett harcos kisebbség, a forrongás konstruktív munkává alakulhatott volna s egyrészt a munkások követelései kielégítést nyerhettek volna, másrészt a reakciósokat : el lehetett volna söpörni. Azonban a vasúti iparban hosszú időn át folytatott dualisztikus propaganda lehetetlenné tette ilyen kisebbségnek a megszervezését. Tehát a vezetés nélkül levő mozgalom hamis csapásra terelődött és egy ’’autlan” sztrájkra vezetett. Természetesen megalakult mindjárt egy új szervezet is. A végső eredmény a vasúti munkások súlyos veresége volt. A sztrájk elbukott, a legaktívabb emberek ezrei a fekete listára kerültek, a unionok a legjobb emberek elvesztése által meggyöngültek, a reakciósok uralma megerősödött a szervezetben, a radikális ellenzék pedig teljesen összeomlott. Az 1920-iki “outlaw” sztrájk egyike volt azoknak a súlyos büntetéseknek, melyeket az amerikai munkásoknak szenvedniük kellett az utópista duálunionizmushoz való ragaszkodás miatt. Éppen ilyen tipikus volt az a rombolás is, melyet 1918-ben a kanadai One Big Uniont életre hívó mozgalom végzett A munkások forradalmi rétege egy időre megszabadulván a duálunionizmus eszméjétől, felvette a harcot az ipari unionizmusért a régi szakszervezetekben. Megnyerte a munkások tömegeit, melyek szabadulást láttak a reakciós politika és reakciós vezérkar elöl. Egyik union a másik után került radikálisok ellenőrzése alá, a mozgalom végigsöpört egész nyugati Kanadán. Úgy látszott, hogy a szakszervezetekben végre megszilárdul a harcosoknak egy jól szervezett tábora, mely nélkül nincs haladás. De amikor a mozgalom a legnagyobb reményekre jogosította az embereket, a dualisták felülkerekedtek és szakadást idéztek elő. Megalakították a One Big Uniont, mint egy új munkásmozgalmat. Pusztító volt a hatás. Az union kátyúba került, a régiek ketté szakadtak és meggyengültek legjobb tagjaik ezreinek elvesztése miatt. S ami még rosszabb, a szakszervezetekben lévő szervezett harcos kisebbség szétmorzsolódott és a szakszervezetek ismét teljesen a reakciósok uralma alá kerültek. A One Big Union mozgalom sok évre vetette vissza a kanadai munkásmozgalmat. A Western Federation of Miners összetörése A duálunionizmus által okozott tragédiák egyike volt a Western Federation of Miners összetörése. Az ércbányászoknak ez a szervezete 1893-ban alakult s eleinte nagyszerű mintája volt a munkásszervezeteknek. Ipari és nyíltan forradalmi szervezet volt, sok éven keresztül folytatott tüneményes és sikeres harcokat a bányabárók szövetsége ellen. Brissenden azt mondja, hogy ennek a munkásszervezetnek a sztrájkjai Coeur d’Alene-ben, Cripple Creekben, Leadvilleben, Telluride-ben, Idaho Springsen és más helyeken “az amerikai munkásmozgalom történelmének legerélyesebb és legdrámaibb sztrájkjai voltak.” A bányászok sokszor fegyvert fogtak és megütköztek a bányatársulatok gunmenjeivel. Harcaik világhírűvé váltak. (A Western Federation of Miners története is megcáfolja azt az állítást, hogy a prosperitás kiöli a munkásokból a harci szellemet. Ez a szervezet amerikai születésű munkásokból állott és olyan területen működött, mely az ország egyik legvirágzóbb kerülete volt abban az időben.) Azonban ez a nagy szervezet, kétségtelenül a legjobb, amelyet az amerikai munkásmozgalom eddig produkált, régen tönkrement. Tagjainak száma összezsugorodott, harcos szellemét elvesztette. Nemcsak jelentéktelenné, hanem annyira konzervatívvá is vált, hogy még ragyogó történelmi nevét is szégyenli. A Bányászok és Ércolvasztók Nemzetközi Szervezete nevet vette fel. A Western Federation of Minerse szánalmas összeomlása egyenesen a duálunionizmusnak tulajdonítható. Részletekbe kell bocsátkoznunk, hogy megértsük, miként történt ez. Elsősorban meg kell értenünk, hogy a szervezet fénykorában a tagoknak alig öt százaléka volt tevékeny forradalmár, amint azt Vincent St. John, a szakszervezet egyik volt harcos vezére megállapította. De ez a jól szervezett kisebbség tartotta megszállva a sztratégiai pontokat a szervezetben. Csakis ezért tudták a saját forradalmi szellemüket beoltani a tömegekbe is. Ez a forradalmár szervezett kisebbség tette a Western Federation of Minerst erőteljes, harcos szervezetté. A Western Federation of Miners 1905- ben egyike volt azoknak a szervezeteknek, melyek az I. W. W.-t megalakították. Két évig volt tagja az I. W. W.-nak s aztán kilépett. A harcos elemek, melyek a Western Federation of Minerst azzá tették, ami volt, elkeseredetten harcoltak a kilépés ellen, ők megmaradtak az I. W. W.-ban és sorsára bízták a Western Federation of Minerst. A legjobb harcosoknak, mint amilyen Haywood vagy St. John volt, százai hagyták el a régi szervezetet vagy ha tagok maradtak is, nem vettek részt a szervezet munkájában. Az I. W. W. rosta volt, melyen a Western Federation of Miners keresztülment s hátrahagyta legjobb elemeit. Amikor az I. W. W.-ba ment, forradalmi szervezet volt, amikor kijött belőle, forradalmi elemeinek hátrahagyása által arra volt ítélve, hogy konzervatív szervezetté váljon. (Foster a következő szakaszban elmondja, hogy a duálunionisták hogyan pusztították el a Western Federation of Minerst és azután ismerteti a duálunionizmusnak a politikai pártokra gyakorolt pusztító hatását.A lista piac terjeszkedési lehetősége. Az Osztálytudat hiánya a szervezetlen proletárok nagy tömegeiben. A szervezett tömegek életsorsának lassú javulása. A munkásságnak az a hite, hogy a kapitalisták képesek megszervezni a termelést. * Végül pedig a kapitalista államszervezet (az erőszak) mindent elnyomó hatalma. 2. A németországi helyzet legfőbb jellemvonása az osztályharc kiélesedése. A közép után álló ingadozók tábora egyre fogy és az egész társadalom, ez esetben Németország lakosságának minden rétege, mindinkább két nagy, egymással szembenálló osztályra bomlik. A középpártok gyöngülnek és a tömegek vagy balra vagy jobbra tolódnak. 3. A fizikában többféle feszültség van. 1. Valamely testnek az alak- és térfogatváltozás ellen kifejtett ereje; hasonló jellegű a gázok nyomása a tartó edény falaira. 2. Elektromos feszültség A Vörös Szakszervezeti Internacionálé (Profintern) Végrehajtó Irodája legutóbbi ülésén elhatározta, hogy június 25-ikére Moszkvában összehívja a Profintern harmadik kongresszusát. Az előzetes napirendet következőképpen állapította meg: 1. A Végrehajtó Iroda jelentése ; 2. a forradalmi szakszervezeti mozgalom legközelebbi feladatai ; 3. nemzetközi harc a 8 órás munkanapért; 4. szakszervezetek és a gyári üzemi tanácsok; 5. forradalmi szakszervezetek viszonya a szakmai nemzetközi egyesülésekhez; 6. sztrájksztratégia; 7. szervezeti építés (az ellenzék szervezeteinek formái, a független szervezetek és az ellenzéki kisebbségek viszonya, egységes szakszervezet, stb. 8. a Profintern híveinek feladatai Angliában; 9. a Profintern feladatai a gyarmati és félgyarmati országokban (Angol-Indiában, Egyiptomban, Holland-Indiában, Algériában, Kínában, Indo-Kínában, Koreában, stb.) 10. Paraszt-Internacionálé és a mezőgazdasági munkások szervezetei; 11. szakszervezetek és szövetkezetek; 12. választások. A Profinternhez csatlakozott összes szervezeteket felszólították, hogy június 1-ig közöljék véleményüket ezen előzetes napirendre vonatkozólag. A Vörös Szakszervezeti Internacionálé júniusban tartja harmadik kongresszusát Terjesszétek az “Új Hírét”