Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon öt kötetben. II. kötet. Biró-Dézsma - Magyar Jogi Lexikon 2. (Budapest, 1899)
C
Concludens cselekmény 591 kell lennie. E czélból a C. színhelyéül szolgáló termek deszkákkal elkülönített czellákra osztatnak, amelyek közül minden tábornoknak és conclavistának jut egy-egy a sorshúzás rendje szerint. Minden czella az illető bíbornok czímerét viseli. A C. és a zárlat feletti ellenőrzést titkos szavazattal választott 3 bibornok (capita ordinum) eszközli. A pápa halála utáni tizedik napon vonulnak be a tábornokok és conclavisták. E bevonulás után a C.-hoz vezető minden nyílás és ajtó befalaztatik egyetlen elzárt ajtó kivételével, s a bent levők senkivel a C.-n kívül nem érintkezhetnek, s étkeik is ellenőrzés alatt állanak. A C.-t csak betegség, vagy más fontos ok miatt lehet elhagyni. Az 1871. olasz garantiatörvény 6. és 7. §§ értelmében az olasz kormány gondoskodik arról, hogy a C.-k ne zavartassanak valamely nyilvános erőszak által és kimondotta, hogy semmiféle államhivatalnok v. közhatalmi megbízott be nem mehet a C. helyiségeibe, magának a C.-nak engedélye nélkül. L. még Pápaválasztás. keiner. Concludens cselekmény, az olyan cselekvés, amelyből valamely jogi akaratnyilvánításra lehet következtetni,anélkül, hogy ezen nyilatkozat magában a cselekvésben közvetlenül kifejezésre jutna. Aki pl. egy bizonyos időtartamra előre fizetteti magának a tőke kamatait, ezzel concludenter kifejezi, hogy amaz időtartamon belül nem él majd felmondási jogával. A vétel létrejöttéből a vételár megállapítására is lehet következtetni (Curia 1890 máj. 8.1435. sz.). Gyakran a hallgatásban concludenter meg van a beleegyező nyilatkozat valamely cselekvényhez, ajánlathoz stb. Ha valamely cselekvés többféleképen értelmezhető, tiltakozás (protestatio) útján kizárható a nem tetsző magyarázat, kivéve, ha a cselekvés szükségképen (józanul) másképen értelmezendő, amint azt a protestáló óhajtaná (protestatio facto contraria). A polg.rrkezési rendtartásról szóló 1868: LIV. t. sz. 155. §-a a bizonyítás (1. o.) módjai közé sorozza a tényekből vont okszerű következtetést is. Conclusio (lat., concludereból, a. m. bezárni, korlátolni, körülvenni), a római jogi forrásokban a. m. leírás, meghatározás (Cod. Theod. VIII. k. 4. ez. 8., 2. §), következtetés, befejezés. 1848 előtti íveinkben C. (befejezés) volt a neve a kir. szentesítő záradéknak, amely egyúttal felsorolta mindazokat, akik a tv. alkotása idejében magasabb hivatali tisztséget viseltek. C. incausa (C. actorum) az írásbeli eljáráson nyugvó, főleg azonban a római és kánoni perjogban az a cselekmény, amely a peranyag gyűjtését lezárta (pl. ellenvégirat), a feleknek az a nyilatkozata, hogy nincs több előterjesztésük; a bíróságnak az a végzése, hogy a felek részéről minden további előterjesztés ki van zárva. Conclusum diaetale (új lat.), 1848 előtt hazánkban a.m.országgyül. határozat,végzés (l.o.). Concordantia (lat.,concordareből, a. m. egyetérteni, összhangban lenni) a. m. egybehangzás, összhang. Concordantia discordantium canonum, Gratianus decretumának (1. o.) eredeti elnevezése. Concordat (fr.), a franczia jogban a. m. 1. concordatum (1. k.); 2. a vagyonbukott adósnak egyezménye hitelezőivel (Cod. com. 507— 526. sz.). Concordatum. I. Általában. C. a pápa, mint a kath. egyházfeje és valamely államfő — fejedelem, köztársasági elnök — között létrejött szerződés, amely által a szerződő személyek, az egyházat és az azon államfő alá tartozó államot közösen érdeklő ügyeket rendeznek. Ezen közös érdekű ügyek köre kiterjedhet az egyháznak azon államban való helyzetére és ennek minden részletére, aminek következtében a más felekezetekhez való viszony, az egyházi személyeknek esetleges közjogi — tehát tisztán államjogi természetű — jogosítványokban való részesítése, az egyházi személyek javadalmazásának az egyházjog szabályain kívül eső kérdései s általában az egyháznak azon államhoz való viszonya egész terjedelmében lehet ily szerződési megállapodásoknak tárgya.Tényleg ugyan a régibb.-ok inkább csak egyes, ezen körbe eső jogviszonyok és jogkérdések rendezésével s ilyenekre vonatkozó viták elintézésével foglalkoztak,igy az 1122. évi Pactum Calixtinum csak az investitura kérdését rendezte — míg az újabb C.-ok, az egyházi szervezet s a közös érdekű ügyek szélesebb körére kiterjedő szabályozásokat tartalmaznak — például szolgálhat az 1855. évi osztrák C. Lényeges az, hogy a C.-ot kötő szerződő személyek egyfelől a pápa és másfelől valamely állam főhatalmának birtokosa legyen. Éppen azért nem tekinthetők azoknak az oly megállapodások, amelyek valamely államfő és azon állam valamely püspökei érseke között jöttek létre , amilyenek különösen Németország újabb történelmében fordulnak elő a korlátozó állami törvények enyhítésére, az egyes államok kormányai és az egyházi jurisdictio egyes viselői között; az ily megállapodások csak — az illető ordinarius jogkörébe eső — csekély jelentőségű s inkább csak administrativ s vagyonjogi kérdésekre és ezen jogok mikénti gyakorlására terjedhetnek ki, azonban azokkal szemben a közönséges egyházjog szabályai érintetlenül maradnak; s így az ezekkel netalán ellenkező megállapodásoknál éppen a C. lényegének és elvi alapjának érvényesülése hiányoznék; innen van az, hogy még azok is, akik az ily megállapodásokat is a C. körébe vonják — pl. Scherer — a C. jogi természetének megállapításánál teljesen figyelmen kívül hagyják az ily megállapodásokat. Másfelől pedig államfőnek kell a pápával szemben, mint szerződő félnek állania, azért nem Concordatum