Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. V. kötet. Kiutalványozás-Perfüggőség - Magyar Jogi Lexikon 5. (Budapest, 1904)
K
Kiutasítás 2 vellával megváltoztatott — 33. §-a intézkedik következőleg: A száműzésre ítélt a kormány rendeletére a birodalom határain túl szállítandó; a száműzés tartama legalább öt, legfeljebb tíz év (32. §). Ha a száműzött büntetési idejének letelte előtt visszatér, várfogságra ítélendő és pedig annyi időre, mely a száműzés tartamából visszamaradt idő kétszeresével egyenlő (33. §). A kitiltás egyes meghatározott helyekről mint általános mellékbüntetés az 1885. évben szabályoztatott, tartózkodási tilalom (interdiction de séjouil neve alatt; a közigazghatóság a főbüntetés végrehajtása után megjelöli a kerületeket, melyeket az elitéltnek átlépnie nem szabad; a tilalmi idő maximuma 20 év ; megszegés esetén a büntetés fogház. A kitiltást az 1810-iki code pénal csak a hatóság elleni erőszak esetén ismeri, a 229. §-ban kimondván, hogy az e delictum miatt elitélt nem tartózkodhatik állandóan azon a helyen v. attól a helytől 20 kilométernyi távolságon belül, hol a sértett hatóság székhelye van, aki e tilalmat megszegi, száműzéssel büntetendő. Végre felemlítendő még a franczia bünv. prdts. 635. §-a, mely meghatározza, hogy amennyiben a bűntett miatt kiszabott büntetés elévült, az elitélt nem lakhatik ott, ahol a sértett v. annak egyenes örökösei laknak. 2. Az 1852. évi osztr. btkv. szerint az országból való K.-nak csak oly bűntettesek ellen lehet (facultativ rendszer!) helye, kik külföldiek s mindig az ausztriai császárság minden koronaországaira ki kell terjednie (25.§); imperative beszél már a tv. és tehát kötelezőleg írja elő a K.-t ama külföldiekkel szemben, kik külföldön elkövetett bűntettekért Ausztriában lettek elitélve (40. §). Vétségek és kihágások eseteiben a K.-t — egész Ausztriából — csak külföldiekkel szemben, a kitiltást valamely helyről vagy koronaországból pedig bel- és külföldiekkel szemben veszi fel (249. §). Ha a kiutasított egyáltalán, a kitiltott pedig a tilalmi idő alatt visszatér, fogházzal büntetendő (323., 324. §§). 3. A német bír. btkv. három helyen említi a K.-t: 1. a 39. § 2. pontjában a rendőri felügyelet alá helyezés hatásaként: «a felsőbb állami rendőrhatóság jogosítva van a külföldit az állam területéről kiutasítani»; 2. a 284. §-ban, hol ki van mondva, hogy: «aki szerencsejátékkal üzletszerűleg foglalkozik. . . ha külföldi, az állami rendőrhatóság által kiutasítható az állam területéről» ; végre 3. a 362. § 3. bek. meghatározza, hogy az államrendőrség a 361. § 3—8. pontjaiba ütköző büntetendő cselekmény miatt elitélt s büntetését kiállott külföldit az állam területéről kiutasíthatja. Ha a kiutasított engedély nélkül visszatér, a 361. § 2. pontja értelmében fogházzal büntetendő. 4. Szerbiában 1888-ig még gyakran kimondták az 1860-iki codex rendelkezései alapján a száműzést úgy bel-, mint külföldiekkel szemben; az 1888 decz. 22-iki tv. 14. §-a azonban kimondja, hogy szerb polgár többé nem utasítható ki, úgy hogy jelenleg a relegatio csak külföldiekre szabható ki. 5. Spanyolország és Portugália btő codexeiben (valamint a legtöbb amerikai btő tvkv.ben) a R. estranamiento, a kitiltás destierro név alatt szerepel és pedig úgy kül-, mint belföldiekkel szemben. 6. Svájczban a szövetségi alkotmány 44. §-a kimondja, hogy egy kanton sincs feljogosítva kantonbelit — illetve svájczi polgárt (v. ö. 60. §) — kiutasítani; amennyiben tehát az egyes kantonbeli codexek a relegatióról intézkednek, e szabályok csak a külföldiekre vonatkoztathatók (v. ö. Stoos: Die Grundzüge des schweizerischen Strafrechts 60., 61. és 358—360. 1.). A svájczi javaslat már nem említi fel a K.-t a büntetések között. IV. A K. vagy inkább kitiltás büntetésével őseink már a honfoglalás előtt ismerősek voltak; nem ugyan abban a formájában, melylyel e kényszerintézkedés jelenleg bir, de mégis olyanban, mely a relegatiónak mintegy primitiv alakja jelenik meg előttünk ; e büntetés a veszett állapotnak kitétel (exponi in causas desperatas), mely abban állott, hogy a hadban meg nem jelent bűnöst életveszélylyel járó vakmerő kalandokra s többnyire külföldön végzendő hadi vállalatokra késztették, melynek szerencsés végrehajtásával vétkét mintegy eltörölhette és szabadságát megtarthatta (Magyarom. tört. forrásai I. e. III. fűz. 16. 1. 3. 1.). A magyar államiság kifejlődének első századaiban nem említik törvényeink a száműzést, egyedül Szt. László decretumainak II. és III. könyvében akadunk annak homályos nyomára, midőn a lopásban bűnösnek talált egyénre nézve kimondatik, hogy bizonyos esetben — midőn ad ecclasiam fugerit — más vidékre eladassék (in aliam regionem venundetur II. 1. 3. §) és ha visszatérne, szúrassanak ki szemei (venundetur in aliam patriam, et si postmodum huc reversus fuerit, tollantur et oculi III, 5. 1. §). Mindazonáltal kétségtelen, hogy a .. hazánkban sűrűn alkalmazásban lehetett s annak kimondása valószínűleg nagy apparátussal mehetett végbe; legalább ezt látszik igazolni Mátyás király negyedik decretuma 10. czikkelyének 1. §-a, mely szerint: Neque aliquem ex praelatis, baronibus, proceribus et nobilibus hujus regni exulet, vel captivet, sine consilio et sententia praelatorum, baronum, procerum et nobilium, sicuti antiquitus erat consuetum (1478:X. t.cz. 1. §). Említést tesz végül a száműzésről az elévülést érintő hatálya tekintetében még a HK. (Et si quis per regiam majestatem exilio damnaretur . . . stb. I. R. 79. czim 1. §). A III. Ferdinánd alatt 1656-ban keletkezett s törvénykönyvünkbe felvett Praxis Criminalis, melynek formai érvénye hazánkban ugyan nem volt, a gyakorlatra mindazonáltal érezhető hatást gyakorolt, az exsiliumot illetőleg következőleg rendelkezik: Ad locum Amely szók a Si betűben nincsenek meg, a C-ben keresendők! Kiutasítás