Márkus Dezső: Magyar Jogi Lexikon hat kötetben. VI. kötet. Pergátló kifogás-Zsupán - Magyar Jogi Lexikon 6. (Budapest, 1907)
T
Társtettesség 518 1891 decz. 31. és 1892 decz. 17-iki törvények pótolják. Irodalom: A bányajogi (1. k., I. k.) kézikönyveken felül: Knapp : Das Bruderladenges.; Haberer ez. az Oest. Staatswb. I. k. Társtettesség (ném. Mittäterschaft). I. T. a ВТК. szerint a részesség (1. o.) egyik alakzata, mely a bűntett v. vétség elkövetésében való együttes v. közös közreműködést jelent (70. §). Alanyi feltétele a v.-nek a közös elhatározás a czélbavett büntetendő cselekmény elkövetése iránt, pontosabban: a közös vagy együttes elkövetés tudata s akarása. Tárgyi kellék: a véghezvitelben való tényleges részvétel, ami a büntetendő cselekmény valamelyik ismérvének megvalósításán kívül a tényálladéki cselekvés létrehozásában való részvételt is jelenti. A merev objectivista felfogás az «elkövetés»-t emeli ki a törvényi körülírásból, s ..-et csak ott vesz fel, ahol az illető elkövetési cselekedettel járult az eredményhez. Így a Curia a Dt. III. foly. II. 111. sz. a. esetben azt állítja oda irányadóul a T. megállapíthatására, hogy vájjon oly cselekménynyel vett-e részt a vádlott, mely kísérleti cselekményt képez. De nem vihető következetesen keresztül e tétel; a C. ism.-et állapított meg, mikor a vádlott a megfojtás közben a megölendő személy kezét tartotta (BJT. XV. 137.), vagy mikor a vádlott a megöltet lefogva tartotta (XXIV. 374.), továbbá mikor a vádlott a lopásnál gyertyával világított (Dt. XXII. 115.), s mikor a vádlott kivülről a zsákot tartotta, amelybe a többi vádlottak belülről a kukoriczát öntötték (BJT. XI. 251.), sőt a Dt. IV. 54. sz. a. határozatban akként nyilatkozott, hogy az is társtettes lehet, aki a bűnös cselekmény esetleges megakadályozására vagy gyöngítésére szolgáló erőt visszatartja, kifejtésében akadályozza s igy az ellentálló erő leszorításával a bűnös eredményt okozó erő hatását biztosítja vagy fokozza. Viszont a C. is tettes cselekedetet követel meg a T.-hez a következő határozatokban: Segéd, aki a sértettet a méreg adása alatt ölben tartja (BJT. III. 403.), aki a tolvaj által elvett dolgot átveszi (XXIII. 268.), aki eltűri, hogy társa a lopott pénzt nyomban a lopás után az ő zsebébe csúsztassa (XXXVIII. 235.), aki a megölt személyt üldözte s bántalmazásra készen állott (XXXI. 142.) stb. A Reichsgericht subjectivistikus felfogása ismét végletet képvisel; e szerint az őrtálló is társtettes, ez is a tettes által czélzott eredményt akarván. — Bemer, Frank, Birkmeyer közvetítő álláspontot vallanak. Thon szerint a T. «selbstständige Gefährdung des Rechtsguts oder Förderung der durch andre erfolgenden Gefährdung». Fayer nem is tartja szüségesnek a T. körülírását, utalva arra, hogy a részesség másik két formájának meghatározása mellett a T.-i forma önként kidomborodik, s így legalább a hézagok kikerülhetők. Finkey szerint pedig, ha a közreműködőnek kifejtett tevékenysége nélkül az eredmény nem jött volna létre, ez esetben az illető társtettesnek tekintendő. A német BTK. 47. §-a lényegileg a magyar ВТК. vonatkozó §-ával azonos. Az osztrák s a svájczi javaslatok nem ismerik a Т.-et önálló részesedési alakzat gyanánt. Ezekben a társtettesi közreműködők (fő-) segédek gyanánt bűntettetnek. Miglen a magyar BTK.-ben (71. §) s a vele azonos rendszerű codexekben a T. büntetése a tettesség büntetésével egyenlősíttetik, az egyenlősítés természetesen csak elvileg áll s nincs kizárva, hogy concret esetben a társtettes büntetése a tettes büntetését meghaladja (v. ö. a 74. §-t is, s 1. még Személyes tulajdonságok). Nem T., hanem önálló tettesség forog fenn oly esetekben, mikor a bűntett vagy vétség tényálladékához több személy közreműködése tartozik, pl. а ВТК. 152. §-a esetében a lázadó csoport minden tagja önálló tettes s itt а ВТК. 70., 71. §§ alkalmazása ki van zárva. Ez áll а ВТК. 308. §-ában foglalt bűntettre nézve is(Dt. XXI. 35. sz.; BJT. XVI. 68.1.). Irodalom: Csemegi Károly, Wlassics Gyula, Németh János czikkei a BJT. IV. évf.-ban (3., 5., 6. sz.) a T.-ről; Haas: Mehrtäterschaft 1898; Jamakawa: Mittäterschaft, 1898; Freudental: Notwendige Teilnahme, 1901; Birkmeyer: Lohre v. d. Teilnahme, 1893; 1. még Részesség, Segítés, Fősegéd- lengyel aurél dr. Társországok alatt Horvát-Szlavon- és Dalmátországokat szokás érteni. A közjogi viszonyt az 1868 : XXX. t. sz. rendezte (az u. n. magyar-horvát kiegyezés, 1. Horvát-Szlavonországok, IV. k.) mindazonáltal Dalmácziának tettleges visszacsatolása nélkül. Távbeszélő (telefon). Hazánkban Puskás Ferencz hazánkfia, ki huzamosabb ideig Amerikában tartózkodott és az Edison-társulattal összeköttetésben állott, 1880. Bpesten elsőnek mutatta be a T.-t és még ugyanabban az évben 1880. évi 4767/11. sz. FIKM. rendelettel (1. R. T. 294.1.) 20 évre engedélyt nyert, hogyBudapesten T. hálózatot állíthasson és abba Újpestet is bekapcsolhassa. 1883-ban történt elhalálozásával az engedély testvérbátyjára, Puskás Tivadarra ment át, ki kieszközölte, hogy az állam beválthatási jogáról lemondjon, de annak fejében az államot az első engedélyezési időben is a bruttó jövedelem 5°/0-ával, annak leteltével pedig 10°/6-ával részesíti. Azonkívül még engedélyt nyert Puskás Tivadar, hogy hasonló feltételek alatt Temesvárt, Szegeden és Aradon T. hálózatokat berendezzen. Mivel azonban Puskás sok más nagytőkét igénylő vállalkozásba bocsájtkozott, nem tudott sem ezekre, sem a budapesti hálózat fejlesztésére szükséges tőkét előteremteni és több sikertelen kisértet után az állam kénytelen volt a Pál- Távbeszélő