Enigma, 2015 (22. évfolyam, 82-85. szám)

2015 / 82. szám

UJ FORRÁSOK 47 - írta Justh Zsigmond 1893-ban Feszty Árpádnénak. Justh Zsigmond naplója és levelei. Sajtó alá rend. Kozocsa Sándor. Budapest, 1977. 673.), így Mednyánszky Lászlóval is, akiről ő írta az első könyvet: Mednyánszky. Budapest, 1905. Med­nyánszky a „Buli” „Buldog” néven is emlegeti naplójában és leveleiben. Ld.: Gosz­­tonyi Ferenc: Kész regény. Malonyay Dezső 1905-ös Mednyánszky-monográfiája. Mednyánszky: Kiállítási katalógus. Szerk. Markója Csilla. Budapest, 2003. 71-88. Pálmai József (1873-?) költő, újságíró. (Eredeti neve Panegh, amelyet 1893-ban változtatott Pálmaira). Mednyánszky 1904-1905-ben ismerte meg s utóbb titkári és mindenesi szerepet játszott mellette. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján bizonyosra vehető, hogy visszaélt Mednyánszky jóhiszeműségével, anyagi és érzelmi kiszolgáltatottságával. Mednyánszky háta mögött a saját hasznára is értékesítette a festő képeit; döntő szerepet játszott Wolfner Józseffel való kapcsolatának megrom­lásában, szerződésük felbontásában, az áldatlan pereskedés megindításában. Med­nyánszky családja annak ellenére elfogadta szolgálatait, hogy - mint azt Kláber Gyula feleségének az Enigma jelen számban közölt levelei bizonyítják - tudtak arról, hogy Pálmai gátlástalanul a saját hasznára dolgozik. Pekár Gyula (1867-1937) író, publicista, az MTA tagja. Jogi tanulmányokat folytatott s diplomáciai pályára készült, azonban Justh Zsigmond hatására végképp az irodalom felé fordult. (1891-ben írta Justh Zsigmond Czóbel Minkának: „Olvasta a Pekár Gy. cikkét »A Hét«-ben, új tehetség!” (Justh Zsigmond naplója és levelei. Sajtó alá rend. Kozocsa Sándor. Budapest, 1977. 559.) 1892-től több nagy napilap munkatársa: Budapesti Hírlap, Magyar Hírlap, Pesti Napló, Budapesti Napló. 1893- 1896 között nagyobb európai utazást tett, illetve Párizsban élt. 1901-1935 között országgyűlési képviselő. 1919-1921 között vallás- és közoktatásügyi minisz­tériumi államtitkár. 1920-tól a Petőfi Társaság elnöke, a konzervatív irodalom egyik nagyhatalmú irányítója, a turanizmus lelkes támogatója és népszerűsítője. Justh Zsigmond révén ismerkedett meg 1891-ben Czóbel Istvánnal, Czóbel Minkával majd Mednyánszky Lászlóval. Mednyánszky találó jellemzést adott róla sógorának, aki azt 1894- ben megírta húgának, Minkának: „azt mondja, hogy a legravaszabb és kíván­csibb emberek egyike, soha ellent nem mond senkinek, csak azért, hogy kivegye belőle, hogy mi van benne, azután félre­dobja, szóval speculatív, analizáló, de egészen hideg, és az erkölcsi materializmusban roppant érdekes túlfejlődött barbár. Ő azt a propozíciót tette neki, hogy a nyár folytán álljanak be mindketten valamely gyárba egy hónapra munkásoknak, és ez Pékárnak nagyon tetszik. Úgy látszik, hogy maga is érzi szükségét, hogy kissé Tolstoizálja magát, és az általa frequentált Circék varázsköréből szabaduljon.” (idézi: Gosztonyi 2003. i. m. 81.) Mednyánszky „Hippi” vagy „Hippopotamusz” és „Víziló” néven is emlegeti naplójában és leveleiben. Afféle „szalon tollforgató” volt, ahogy találóan írta róla egy kortársa. (Teles Ede: ...éltem és művész voltam - Teles Ede visszaemlékezései és útinaplói. Sajtó alá rend. Merk Zsuzsa, Rapcsányi László. Baja, 2011. 132.) Több írásában is emléket állított Med­­nyánszkynak, s ő az első, aki a festő életének azt a másik oldalát - ha sokszor

Next