Építők Lapja, 1959 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-05 / 1. szám

1950. JANUÁR 5. 1959 októberében 24-től 28-ig Budapesten szakszervezetünk székházában tartja III. nemzetközi konferenciáját az Építőipari, Fafeldolgozóipari és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szö­vetsége. Konferencián több mint ötven ország 250 képviselője, valamint számos megfigyelő és 25 újságíró vesz részt. A kon­ferenciának­­két napirendje lesz. Első napirendi pontként a Nemzetközi Szövetség főtitkára Erkki Salomaa elvtárs tart beszámolót a két kongresszus közötti időszak eseményeiről, második napirendi pontként a szakmai szövetséghez tartozó építőipari dolgozók helyzetéről és munkafeltételeiről tartanak beszámolót, különös tekintettel a gyarmati dolgozók helyzetére. A kongresszus egy napján szakmai konferenciákat tartanak. Az építőipari konferencia előadója argentin, a faipari konfe­rencia előadója francia, az építőanyagipari konferencia elő­adója pedig olasz szakszervezeti vezető lesz. A kongresszust megelőzően Nemzetközi Szövetség végre­hajtó bizottságának elnöksége május 2—3—4-én ülést tart Budapesten, az elnökség tagjai résztvesznek a május 1-i ünnep­ségen is. KEDVES VENDÉG kereste fel a napokban szak­szervezetünket. Mr. P. Lay­­cock a skóciai Glasgow város építőipari szakszervezetének egyik vezetője. Mr. P. Lay­­cock foglalkozása kőműves és mint elmondotta, tapasztalat­­csere céljából kereste fel ha­zánkat, illetve szakszerveze­tünket. Itt-tartózkodása alatt felkeres több építkezést is, hogy megnézze milyen körül­mények között dolgoznak, él­nek a magyar építőmunkások, ígérem — mondotta —, hogy a valóságnak megfelelően mondom el odahaza, hogy mit láttam és tapasztaltam itt, hogy eloszlassam azt a sok rágalmat, amit a reakciós ka­pitalista sajtó terjeszt Ma­gyarországról és népéről. Mr. P. Lay­cock ezután az angol szakszervezeti életről tájékoz­tatta szakszervezetünk veze­tőit. Többek között elmon­dotta, hogy míg azelőtt 14, most 19 szakszervezetbe tömörülnek az angol építő-, fa- és építőanyagipari mun­kások és ezt a sok szakszer­vezetet nehéz egy cél érdeké­ben mozgósítani. Ha hoznak is néha valamilyen közös ha­tározatot a dolgozók érdeké­ben a magánvállalkozók nem mindig­­tartják azt be. El­mondotta azt is, hogy a kor­mány a munkaügyi miniszté­riumon belül létrehozott egy bizottságot, mely a munkások érdekeit védelmezné a kapi­talista vállalkozóval szemben. Sajnos, ez a bizottság leg­többször a tőkésnek ad igazat, s így nem sok hasznát látják a munkások. Mint Mr. P. Laycock beszá­molójából kiderült, mind a nyugdíj, mind a táppénz és egyéb szociális juttatások te­kintetében is messze mögöt­tünk kullognak. Nem beszél­ve arról, hogy míg nálunk munkaerőhiány van, addig náluk tovább fokozódik a munkanélküliség, mert a ma­gas bankkamatlábak miatt leálltak a lakásépítkezések. A tőkések nem hajlandók köl­csönt felvenni lakásépítkezés­re, mert egy 2000 fontba ke­rülő lakás 7000 fontba kerül mire kifizetik az építkezésre felvett kölcsön kam­atait. Mr. P. Laycock búcsúzóul tolmácsolta a glasgowi szak­­szakszervezeti vezetők üdvöz­letét és egyben meghívta szakszervezetünk két vezető­jét, hogy látogassanak el Skó­ciába tapasztalatcserére. Boldog karácsonyestét szerzett szakszervezetünk el­­sősége, valamint 52 építő-, f­a- és építőanyagipari vállalat, üzem az újpesti Bányai Júlia gyermeknevelő-intézetben lakó gyermekeknek. (Az otthonban 180 gyermeket nevelnek az óvodásokkal együtt. Ezek egy része árva, vagy félárva, a többi pedig szociális helyzete miatt került az intézetbe). A kicsinyek 5 órakor vonultak be a társalgóba, ahol hatalmas, a plafonig érő gyönyörű kará­­csonyfa csillogott szemkápráz­­tatóan. Körülötte hatalmas s­zándékhegyek, babák, társas­ig lékek és más egyebek vár­tak kis­gazdáikra. (Az otthon munkatársai egy napig dolgoz­tak, míg szétszoríírozták a két teherautónyi ajándékot és megfelelően összeállították, ki mit kap). A kis Bérces Ilonka meg­köszönte a szakszervezet el­nökségének és a vállalatoknak a gyönyörű ajándékokat és a szép karácsonyfát, s aztán az ajándékok szétosztása után örömmel mutogatták egymás­nak, ki mit kapott. Nincs szó leírni azt az örömet, boldog­ságot, amellyel szerény aján­dékainkat fogadták a kisgyer­­mekek. Akik adták, jó szívvel adták, céljukat elérték, bol­­dog karácsonyestét szereztek a sok kisgyermeknek. építők LAPJA Miről tárgyalt szakszervezetünk központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége 1958. december 23-án ülést tartott. Első napi­rendi pontként Brutyó János, főtitkár beszámolt az Építő­ipari, Fafeldolgozóipari és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetsége III. nemzetközi konferenciájának előkészíté­sével kapcsolatos feladatokról. Második napirendi pontként a központi vezetőség megvi­tatta az elnökség jelentését a szakszervezeti mozgalom 1958. évi fejlődéséről, valamint az 1959. évi feladatokat és az el­nökség első negyedévi munka­tervét. A központi vezetőség tagjai egyetértettek abban, hogy a magyar szakszervezetek XIX. és szakszervezetünk XXVII. kongresszusa határozatainak útmutatásai alapján szakszer­vezeti mozgalmunk jelentős mértékben fejlődött. Ennek eredményeként a tartalmában javuló, módszereiben változa­tos és egyre szélesebb körű po­litikai nevelő és felvilágosító agitációval eredményesen se­gíti a munkás-paraszt hatalom megszilárdítását. E tevékeny­ség kezd közvéleményt for­máló jellegűvé válni a dolgo­zók között. Mindnyájan egyetértettek abban, hogy a legfontosabb fel­adat 1959-ben a politikai ne­velő munka tartalmának to­vábbi javítása. Ennek érdeké­ben széleskörűen ismertetni kell a szocialista állam funk­cióját, a hatalmon lévő mun­kásosztály és legnagyobb tö­megszervezetének, a szakszer­vezetnek szerepét, s a népi erők részvételét a proletárdik­tatúra gyakorlásában. A dolgozók igényeit figye­­lembe véve állandósítani kell a fontosabb kül- és belpolitikai események ismertetését, össze­függésbe hozva azokat a dolgo­zók életével, a szocialimus épí­tésével és a béke megvédéséért folyó harccal. A központi vezetőség tagjai egyöntetűen helyeselték, hogy a vállalatoknál és üzemekben folytatott kulturális és nevelő­munka fontos bázisai a szállá­sok és a kolóniák legyenek és a jövőben jobban kell foglal­kozni különböző rétegekkel. Hatékonyabban kell segíteni a fiatalok nevelését is. Tovább kell fejleszteni a munkásgyű­lések eddig kialakult formáit oly módon, hogy a gyűlések megtartása előtt egy héttel az előadók keressék fel a dolgozó­kat és beszélgessenek el velük, hogy megismerjék problémái­kat. A továbbiakban a központi vezetőség a szakszervezetnek, a párt és a kormány gazdaság­politikáját segítő tevékenysé­géről tárgyalt. Megállapították, hogy ez a tevékenység mind­inkább konkrétabbá válik. A szakmai bizottságok jól össze­működnek az iparág vezetői­vel, illetékes szerveivel és egyre hatékonyabban segítik a vállalatok termelési problémái­nak megoldását. Ennek ered­ményeként javult a munka szervezése és a műszaki felté­telek biztosítása. Jelentős mér­tékben javult a munka minő­sége és az anyagok gazdaságos felhasználása. Tovább szilár­dult a munkafegyelem és elő­rehaladás történt a társadalmi tulajdon megbecsülése és meg­védése tekintetében is. A szocialista munkaverseny célkitűzéseinél általában érvé­nyesültek az MT- és SZOT- határozatban lefektetett el­vek. Az üzemi tanácsok a leg­több helyen hatékonyan von­ták be a dolgozókat a termelés irányításába és ellenőrzésébe. Ezáltal jelentősen szélesedett az üzemi demokrácia. Megállapította a központi vezetőség, hogy nem foglalkoz­tunk megfelelően az újítások és fejlettebb munkamódszerek elterjesztésével, a kivitelező műszaki vezetők problémáival, valamint a tanulóképzés és a szakmai továbbképzés helyze­tével sem. De sok a pótolni való a munkaversenyek nyil­vánossága tekintetében is. Eze­ket a hiányosságokat 1959. év­ben meg kell szüntetni. A központi vezetőség tagjai egyetértettek abban, hogy fel kell eleveníteni a munkaver­seny szervezésében régóta be­vált jó módszereket és el kell terjeszteni a fejlődésnek meg­felelő új kezdeményezéseket is. A továbbiakban a bérezésről és munkaügyi kérdésekről, va­lamint az üzemegészségügyi és balesetelhárítási kérdésekről tárgyalt a központi vezetőség és meghatározták mit kell tenni, hogy a balesetek száma a jövőben csökkenjen. Végezetül megállapította a központi vezetőség, hogy a szervezés és vezetés tekinteté­ben igen pozitív eredmények mutatkoznak egész szakszerve­zeti mozgalmunk területén. Je­lentősen javult a vállalatok szervezett tevékenysége és a kollektív vezetés módszere kezd gyakorlattá válni. A tag­gyűlések, aktívaértekezletek, munkásgyűlések, bizalmi érte­kezletek és konferenciák szín­vonalasabbak. A szervezés és a vezetés meggondoltabb és céltudatosabb. A sokrétű szakmai képvise­letet szakmai bizottságokkal közmegelégedéssel oldottuk meg. Persze az egyes iparága­kon belül tovább kell fejlesz­teni ezt a tevékenységet. A szakmai bizottságok szuvere­­nitása és a szakszervezet egy­séges vezetése a lefektetett el­vek betartásával kellő össz­hangban van. Mindjobban erősödik a szak­­szervezeti tagság és a vállalat­­vezetők kapcsolata is, a szak­szervezeti demokrácia tehát fejlődik. Ennek eredményekép­pen a szakszervezet iránt foko­zódik a bizalom és a megbe­csülés. Növekszik és stabili­zálódik a taglétszám és a tag­­díjfizetési készség. A szervezés és vezetés tekin­tetében bekövetkezett fejlődés mértékével azonban nem sza­bad megelégednünk. Nem ki­elégítő még a mozgalmi veze­tők és aktivisták tájékoztatása. Ebből adódóan gyenge a szak­­szervezeti mozgalomban a min­dennapi és sokrétű politizálás. Több elvi, politikai és gyakor­lati segítséget kell nyújtani a választott vezetők, funkcioná­riusok és aktívák számára. 1959-ben napirendre kerül­nek a soron következő szakszer­vezeti választások, ezek lebo­nyolítása a közép- és alapszer­veknél előreláthatóan az év fo­lyamán be is vezetődik, míg a kongresszus összehívása való­,­színűleg az 1960. év elejére tolódik át. Befejezőben a központi ve­zetőség arról tárgyalt, hogy a szakszervezet tagsága a válasz­tott vezetők és funkcionáriusok kapcsolatát még közvetlenebbé kell tenni. Ennek érdekében a választott vezetők minél több időt töltsenek a tagság között, vegyenek részt taggyűléseken,, tanácskozásokon, szólaljanak . , Idős harcosok megbecsülése Szakszervezetünk elnöksége nemrég 32 nyugdíjba vonult s veterán építőmunkást küldött el üdülni a tubicsányi gyógy­­­üdülőnkbe. A beutaltak igen jól érezték magukat és az üdülés ,letelte után az alábbi levelet küldték szakszervezetünk elnöksé­gének: „Alulírott több évtizedes szakszervezeti múlttal rendelkező­­ nyugdíjasok őszinte köszönetünket fejezzük ki azért a szíves­­ gondoskodásért, kitűnő ellátásért, melyben itt a dubicsányi üdü­­­­lőben részünk van. Jólesik érezni és tudni, hogy az „idős harcosok” megbe­csülése nem csupán szólam, hanem szerető, szociális cselekede­tekkel bizonyított valóság. ) Mégegyszer megköszönjük a szakszervezet elnökségének,­­ hogy részünkre ezen üdülésben való részvételt lehetővé tette — és kívánunk Önöknek személyenként külön-külön — boldog, harcos új esztendőt, erőt, jó egészséget!” el. Szakszervezetünk elnöksége ezúton mond köszönetet mind­azoknak a vállalatoknak, üze­meknek és dolgozóknak, akik az új év alkalmából üdvözlő lapot vagy táviratot küldtek. HELYREIGAZÍTÁS Az­ Építők Lapja december 4-i számában megjelent „Ég és föld között” című cikkben elírás történt. A Batthyány té­ri templom és az Iparművésze­ti Múzeum rekonstrukciós munkálatait nem a Fővárosi Épí­tő Vállalat, hanem a Buda­pesti Magasépítő Vállalat dol­gozói végzik.________ December 10-én teljesítette éves termelési ter­vét a Baranya megyei Építő­ipari Vállalat — jelentette táv­iratilag szerkesztőségünknek a vállalat vezetősége. Sok sikert kívánunk a vállalat minden dolgozójának az 1959-es évben. A minőségi munkáról tanácskoztak szakszervezetünk szakmai bizottságának képviselői , minő­, Szakszervezetünk elnöksége novemberben határozatot ho­zott az építőipari munkák mi­nőségének megjavításáról. A határozat alapján december hónapban összegyűltek a szak­mai bizottságok képviselői, hogy megbeszéljék a teendő­ket. A megbeszélés vezetői mintegy tíz pontból álló javas­latot terjesztettek a részvevők elé. A sokrétű, tartalmas ja­vaslat számos ötletet és lehető­séget jelöl meg a minőségi munka megjavításával kapcso­latban. Röviden ismertetjük a javaslat pontjait.­­ A minőségi munkáról termelési tanácskozáso­kon és üzemi tanácsüléseken egyaránt tárgyalni kell és a helyi problémák megoldását ilyen módon is elő kell segí­teni. I .­­ A szakmai bizottságok­­­­i­á nak ajánlatos lenne oly an cétokat szervezni, melyen az anyaggyártó és anyagfel­használó vállalat dolgozói kö­zösen vennének részt (pl. tég­lagyár dolgozói egy építkezé­­sen rendezett ankéton). Az eddiginél szélesebb- I ö'­­ körű selejtkiállításokat kellene szervezni például fény­képek és makettek szemléltető ábrázolásával.­­ Az építőipar egyes ága­zatai készítsenek cikklis-­ tát azokról az anyagokról, me-­ lyekkel kapcsolatban jégi problémák vetődtek fel,­ hogy a cikklisták alapján lehessen járni a gyártó válla-­ latok minisztériumainál. ' m Szükséges felújítani a­­ minőségi munkával kap-( csolatos minimum követelmé-, nyeket. I m~7~} Be kell vezetni a lépcsős ( f)- I munkaátvételi rendszert.­­ A jelenlegi helyzetben ugyanis ' a kész munkát érdekeltek ve- '■ szik át, akik nem szabnak mi- ( nőségi követelményeket.­­ | r, | Szükséges lenne minél' *• I több minőségi őrjáratot ( szervezni, például műszaki dől- / gőzökből, akik szúrópróbasze­rűen látogatnak az építkezése-' ket, faipari üzemeket, mun-­­ kahelyeket. I '"q.....I Fokozni kell a minőség _| megjavítására irányuló­­ munkaversenyt. j q I Segíteni kell a minőség ■ | megjavítását célzó újítá- ' sok létrehozatalát és elterjesz-­­ tését. ['T^j Az eddiginél jobban kell' Lü'.’l foglalkozni a minőségi­­ munka végzésére alkalmas­­ szakemberek, főleg a fiatal szakmunkások kiképzésével, a ' f­iatalok minőségi munkaverse-­­ nyével. A javaslat nagy érdeklődést­ váltott ki a megbeszélés rész­­vevőiből. Szöllősi szaktárs, az­­ OTP-lakások építésvezetője­­ például elmondotta, hogy ter­vezési hiányosságok miatt ed­dig mintegy 25 százalékkal több munkát kellett végezni a tervezettnél. Hangoztatta, hogy a kész lakásokat átvevő kü­lönféle szervek mindegyike kö­zelebbi átvételi határidőt szab, hogy biztosítsa magát, ezáltal az építő vállalatokat a munka minőségének rovására menő, az eredeti határidőnél általá­ban 3—4 hónappal rövidebb határidőbe hajszolják. Fék Miksa szaktárs a szere­lőipar részéről hangoztatta, hogy a közelmúltban 200 kád­ból csak tíz volt szerelésre al­kalmas. Hiányolta, hogy a szakipari munkákat még a je­lenben sem lehet ütemezni és így nem lehet jó minőségű munkát végezni. A legtöbb problémát jelentő szakmunkák éppen a befejezési határidőt megelőző időszakra esnek és eluralkodik az „akárhogyan, de minél előbb legyünk túl raj­ta” jelszó. Más hozzászólások az anya­gok helytelen kezelésével, a felületes munkaátvétellel, a szakmunkásképzéssel és a mi­nőségi bérezés szükségességé­vel foglalkoztak. A­ megbeszélés valamennyi részvevője nagy hozzáértéssel és féltő gonddal beszélt a munkákról és sürgette, hogy közös összefogással minél előbb meg kell szüntetni a még meg­levő hiányosságokat. Végezetül Hercegfalvi István, szakszerve­zetünk munkaügyi osztályveze­tőjének javaslata alapján az értekezlet részvevői elhatároz­ták, hogy a jelenlevőkből szű­­kebb körű szakmaközi bizottsá­got alakítanak az akcióprog­ram végleges kidolgozása és megvalósítása céljából. p. v. A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL érkeztek újévi jókívánságok, üdvözlő lapok és táviratok szak­­szervezetünk elnökségéhez. Többek között a szovjet, német, csehszlovák, francia, finn, albán, vietnami és a cyprusi testvér­ szakszervezeteit, illetve vezetői küldték el jókívánságaikat szakszervezetünk vezetőinek és tagságának. k fel, ismerjék meg a tagság vé­leményét, javaslatait, kívánsá­gait és mondják el véleményü­ket a felmerült problémákkal kapcsolatban. A dolgozókat ta­nítva és tőlük tanulva erősít­sék a szakszervezeti mozgal­mat, a munkásosztályt. Harmadik napirendi pont­ként a központi vezetőség vita nélkül elfogadta a szakszer­vezet 1959. évi költségvetését, melyet Papp János elvtárs ter­jesztett elő.

Next