Építők Lapja, 1962 (62. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-08 / 1. szám
2 Mi történt Barna Mihály szocialista ácsbrigádjával ? Szocialista brigádjaink életét, munkáját híven tükrözik naplóik. Nézzük meg, hogyan fest naplóba foglalva a Barna szocialista ácsbrigád néhány hónapjának története. 1961. augusztus eleje. A brigádvezető közölte művezetőnkkel, hogy munkánk egyre fogy, kérte, gondoskodjék új munkalehetőségről. Nem lelkesedtünk érte, de tudomásul vettük azt a döntést, hogy ácsbrigádunkat a József Attila lakótelepre hlyezik előregyártott elemek összeszereléséhez. Átmenetileg vállaltuk, mivel arra vatkoztak, hogy áldozathozatalunkra szüksége van a vállalatnak és a népgazdaságnak. 1961. augusztus vége. Állandó tagokból álló brigádunkat hét fővel növelték. Ebbe is beleegyeztünk, mert azt mondták, hogy csak négy napról van szó. 1961. szeptember közepe. Az előző havi bért elszámolták és az építésvezető közölte, hogy fejenként 5,60 Ft. órabér jött ki. A tagság egyhangúlag megbízta a brigádvezetőt, tudassa a vállalat vezetőségével: adjanak ácsmunkát, mert csak addig rakjuk a blokkokat, amíg új brigádot össze nem szednek helyettünk. 1961. október 5. Barna brigádvezető tolmácsolta kérésünket a vállalat termelési osztálya vezetőjének. Ő arra kérte a brigádot, hogy folytassa a munkát, 8-án 11 órára kijön és megbeszéljük a továbbiakat. 1981. október 9. Tegnap a munkaterületen járt a termelési osztályvezető szaktárs, sokakkal beszélt, de bennünket nem keresett fel. Elhatároztuk, hogy teljes létszámmal, bemegyünk a központba. Egész délelőtt vártuk Mucsi elvtárs, szb-titkárral az osztályvezető szaktársat, de hiába. Délután 2 órakor megjött az igazgató elvtárs, akinek az szb-titkár elmondta a brigád helyzetét. Az igazgató kurtán válaszolt és ügyünk elintézése nélkül otthagyott bennünket. Azt mondta másnap ismét menjünk be. 1961. október 10. A délelőttöt ismét a vállalat központjában töltöttük. Úgy vettük észre, hogy az osztályvezető és az ács művezető ismét nem tudnak mit kezdeni velünk. Az osztályvezető azt is mondta, hogy ha befejezünk egy másik házat, gondoskodnak részünkre ácsmunkáról. Brigádvezetőnk azonban az emberek nevében kijelentette, hogy elég volt a hitegetésből. Mucsi elvtárs azt javasolta, hogy mivel a 42. Vállalatnak kell ács, adjanak oda át bennünket. Az ács művezető és a termelési osztályvezető gyorsan hozzájárult a javaslathoz, úgy nézett ki — ami nagyon bántotta brigádunk tagjait —, szinte örülnek, hogy megszabadulnak tőlünk. A döntés után Nemes elvtárs, a vállalat párttitkára behívatta brigádunk tagjait. Látszott: nagyon sajnálja, hogy elmegyünk a vállalattól, de végeredményben ő sem tudott segíteni. Mi viszont — mondottuk neki —, azt sajnáljuk, hogy az SZKP XXII. kongresszusa tiszteletére tett felajánlásunkat nem tudtuk teljesíteni. 1961. december. A brigád elhatározta, hogy új munkahelyén a történtek ellenére is változatlan lelkesedéssel fog dolgozni. Büszkék vagyunk arra, hogy egyik"tagom, Budis Lajos, művezető lett, Horváth Györgyöt pedig a 14. Vállalat függetlenített műhelybizottsági elnökének választották a József Attila lakótelep területén. Eddig a Barna szocialista ácsbrigád néhány utóbbi hónapjának rövid története. Szocialista brigádjaink általában folyamatosan el vannak látva munkával, de akad közöttük még olyan — mint a Barnabrigád esete is mutatja — amellyel nem törődnek eléggé. Ezért közöltük, bírálatként is, a fenti naplóformátumú cikkünket. Úgy hisszük, hogy a 44. Vállalat vezetőségének az eljárásához felesleges kommentárt fűzni. Az Építők Hajdú Néptáncegyüttes új műsora A Hajdú Néptáncegyüttes 1954. évi első bemutatója óta 240 alkalommal adott önálló műsort. Az együttes keresve az új kifejezési lehetőségeket, a tovább vezető utat, a népitánc hagyományos formáinak felhasználásával újfajta, cselekményes, tematikus táncok létrehozásával kísérletezik. A Fehér Anna c. műsorukat 1961. decemberéiben mutatták be Debrecenben a CsokonaiSzínház kamaraszínházában.Elismerést érdemel a bátorság, a kezdeményező kedv, és a fiatal táncosok lelkesedése, szorgalma. Az új bemutató műhelytanulmány, a műsoron cselekményes táncok, népdalok, balladák, szimfonikus és népi zenekari számok szerepeltek. Jól sikerült a Fehér Anna táncjáték, amely eredeti népballada alapján készült, és a Betyár táncjáték. Mind a koreográfia, mind az előadásmód jó színvonala magával ragadta a közönséget. Az Aratóünnep a mai falu új életét jeleníti meg, megoldása azonban problematikus. A „Tavasz 1945" a felszabadulást szimbolizálja, a répitánctól bizonyos fokig a modern balett felé közeledik. A többi számok, a Rábaközi legénybúcsúztató, Mojszejev: Orosz néptánc-szvit, a Hajdútáj stb. a gazdag programról tanúskodik. Az egész műsor kicsit zsúfolt volt és túlságosan igénybe vette a táncosok tudását. Egyénileg senkit sem emelünk ki, az együttest viszont a jó közösségi szellem, a lendület, a fiatalság kísérletező hajlama jellemzi. Technikailag még fejlődniük, csiszolódniuk kell. A zenekar nemrég alakult, így érezhető volt az összeszokottság hiánya. Az Építők Hajdú Néptánc Együttese a műkedvelő művészeti csoportok színejavához tartozik, további jó eredményeket és sok sikert várunk tőlük. Verseghi György Egy új szállás életéről Ez év tavaszán adták át rendeltetésének a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat salgótarjáni 250 személyes új szállását és az átadás óta jól szervezett mozgalmi, kulturális élet alakult ki a létesítmény helyiségeiben. A szervező munka kora nyáron a szállásbizottság választásával indult meg. A bizottság célkitűzései között elsősorban a fegyelem megszilárdítása és az oktatás szerepelt, továbbá az, hogy miképpen tehetik otthonosabbá és kényelmesebbé második otthonukat. A bizottság megalakulása óta eltelt időben bebizonyosodott, hogy az állandó szervező és nevelőmunka hamarosan meghozza az eredményeket. A dolgozók megbecsülik a szállás berendezéseit, tisztaságát. Bár voltak esetek, amikor a szállásról ki kellett tiltani — többszöri figyelmeztetés után — a szállás rendjét zavarókat, ilyen esetek azonban csak szórványosan fordultak elő, illetőleg az utóbbi időben teljesen megszűntek. Az új szállóban a rendet és a kulturáltságot nagyban elősegítették a különböző tanfolyamok, így elsősorban a munkavédelmi oktatás, amit filmvetítésekkel kapcsoltak egybe, továbbá a nyolchónapos művezetőképző iskola, valamint a munkásakadémia. Fejlődést eredményezett a politikai iskola is, amelyet egyébként a szállás gondnoka vezetett. A szállásbizottság nem hanyagolta el a könyvtár segítését sem. Erre azért is szükség van, hogy a megyei Építőipari Vállalat több mint kétezer kötet könyvét magába foglaló letéti könyvtárát kellőképpen kihasználják a dolgozók. Ennek a szép könyvtárnak egyetlen hiányossága, hogy nem fejleszthető elég gyorsan, mert az építőipari vállalat vezetősége három év óta könyvtárfejlesztésre egy fillért sem biztosított. A tömegsport is kezd a szálláson tért hódítani. Elsősorban az asztaliteniszt kedvelik, de érdeklődnek más tömegsportágak iránt is. Az előbbiekben felsorolt eredmények a dolgozók és a szállásbizottság fejlettségén kívül annak is tulajdoníthatók, hogy a pártbizottság, az szb és a vállalatvezetőség rendszeresen ellenőrzi a szállásbizottság munkáját és a dolgozók életkörülményeit. A hiányosságokra felhívják a szállásbizottság figyelmét és együttesen intézkednek a pótlások érdekében. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a korszerű 250 személyes munkásszállóban a dolgozók kényelmes, második otthonra találtak. Bozó János megyei könyvtáros építők lapja 1962. JANUÁR 8. A Szakma ifjú mestere mozgalom eredményei a Víz- és Fűtésszerelő Vállalatnál Két évtizede kezdett hozzá a Víz- és Fűtésszerelő Vállalatnál a Szakma ifjú mestere mozgalom szervezéséhez Tóth Ferenc stb.-titkár és Jäger Gyula KISZ-titkár. — Az első tennivalónk az volt — mondja Tóth Ferenc —, hogy egy öttagú bizottságot alakítottunk kiváló szakmunkásokból és műszakiakból, s velük közösen határoztuk meg a konkrét tennivalókat. Arra a véleményre jutottunk: a versengésnek az adja meg igazán az értékét, ha magas követelményeket tűzünk a fiatalok elé. Persze arra is vigyázni kellett, nehogy elvegyük a kedvüket a to-vábbtanulástól. A „Szakma ifjú mestere címért vetélkedőknek a következő tárgyakat tettük kö- telezővé: matematika, fizika, rajzismeret, anyagismeret, szakmai tudás és politikai kérdések alapos tanulmányozása. Az a tizennégy fiatal, aki jelentkezett a versenyre, tudta: keményen kell tanulniuk, de állták szavukat. S mikor a hat hónap után számot adtak a tanultakról, nem kellett szégyenkezniük. A vizsgabizottság nagyon szigorúan vette feladatát, ennek ellenére ketten — Józsa István esztergályos és Szántó Endre fűtésszerelő elnyerték a Szakma ifjú mestere cím aranyfokozatát az oklevéllel, valamint az igazgató által adományozott háromszáz forintot. Ketten pedig — Hazai János fűtésszerelő és Csete Béla lakatos — az ezüstfokozatot nyerték el a kétszáz forintos jutalommal együtt. A többiek pedig a bronzfokozatnak megfelelően adtak számot tudásukról. Józsa István esztergályos, az aranyfokozat tulajdonosa, a beszélgetés során elmondotta: a versengés kedvet adott neki a tanuláshoz. Fiatalon csupán az általános iskolát végezhette el, most viszont beiratkozott a gépipari technikumba. Az eddigi osztályzatok alapján ötös rendű, és ezt az eredményt végig tartani akarja. — Meg aztán az sem volt mindegy — teszi hozzá —, hogy a mestermunka elvégzése után az osztályzatnak megfelelően 40 filléres órabérjavítást kaptam, így a havi keresetem állandóan kétezer forint körül mozog. A versengés során kapott kíséret a továbbtanulásra Szántó Endre is, aki most az Épületgépipari Technikumon tanul. A tapasztalatok arra serkentettek bennünket, hogy tovább folytassuk a vetélkedést — mondja Jáger Gyula KISZ-titkár. Már szervezzük is a következő versenyt, s az agitáció során a 14 fiatal példájával érvelünk. A Víz- és Fűtésszerelési Vállalatnál szerzett tapasztalatokat jól hasznosíthatják máshol is. Hiszen, ha tanulnak a fiatalok, alaposan megismerhetik a szakma rejtelmeit, jobban helytállnak a munkában. Jól járnak a dolgozók, mert fizetéskor több kerül a borítékjukba, de hasznát látja szorgalmuknak, nagyobb tudásuknak a gyár kollektívája is, így találkozik az egyéni érdek a közös érdekkel. A. E. Józsa István esztergályos, a Szakma ifjú mestere mozgalom aranyfokozatát nyerte el Új eljárással készítik a barna üvegcsövet tásával már régen foglalkoznak a gyárban. Sok nehézséget kellett leküzdeni, hiszen gyártása igen nagy körültekintést igényel. A színező anyag hatására az üveg felhabzott, a cső falán a húzásnál légszálak keletkeztek. Huszonöt-harminc százalékos sejtejt volt mindig a barna üvegcsőnél. A színező anyag problémái nemcsak hazai viszonylatban jelentkeztek. A gyárban járt jénai küldöttség is beszélt ilyen panaszokról. Közben tudomásukra jutott, hogy a népi demokratikus országokban szakítottak a színező anyaggal és új anyaggal dolgoznak a régi helyett. Deák Mihály, a laboratórium vezető mérnöke vezetésével új színező anyagot kísérleteztek ki. Az új eljárás alkalmazása óta a selejtszázalék jóval a régi alá süllyedt, s a barna üvegcső minőségileg felveszi a versenyt a külföldi készítményekkel is. A légszálképződés szinte teljesen megszűnt. Ez az eredmény gyógyszeriparunk szempontjából is jelentős , mert sokszor akadályozta a külföldre szállítást az ampullák rossz minősége. (Tudósítónktól.) A magyar gyógyszeripar egyre több barna üvegampullát igényel, melyben a napfényre érzékeny és gyorsan borító szérumokat tárolják. Barna üvegcső előállít Egyenletes lakásátadási terv A Borsod megyei Építőipari Vállalat felkészült az ez évi feladatokra. Dolgozói 1962-ben számos üzemi, szociális és kulturális létesítményen kívül 1225 lakást építenek. A munkát úgy szervezték meg, hogy elkerüljék az év végi hajrát és folyamatosan engedhessék át az építési területet a szakiparosoknak. A műszaki vezetők a fizikai dolgozók javaslatait figyelembe véve, egyenletes lakásátadási tervet készítettek. Eszerint az új lakások hetven százalékát, szám szerint nyolcszázötvenhatot a harmadik negyedév végéig felépítik. Szép kis munkásellátás! A Betonútépítő Vállalatnál a „személyi karton” rendszer van elterjedve és ennek rendelnek alá mindent. A „személyi karton” rendszernek vannak már olyan megszállottjai, akik csak abban az esetben adnak a 8 fős szállásszobába kályhát, vagy függönyt, ha valamelyik dolgozónak a kartonjára írhatják. Asztal, pad azért nincs a szobában, mert egyetlen szobalakó sem volt hajlandó a „személyi karton”-jára íratni. A közös mosdóban — amelyet kb. 50 szálláslakó használ — azért nincs kályha, ebben a dermesztő hidegben, mert nem lehet valamelyik dolgozó személyi kartonjára rávezetni. Evőkanalat az étkezdében nem adnak és csak annak a dolgozónak van, aki személyi kartonra felveszi és egész nap a zsebében hordja. Evőtálka kiadása is hasonlóképpen történik. Mosdólálat, ivókannát is csak az kap, aki személyi kartonjára íratja. A felsoroltak világosan bizonyítják a személyi karton megszállottjainak felfogását a dolgozókról való gondoskodást illetően! A „személyi karton kultusz” vállalati jelenség és azokat a konkrét eseteket, amelyekről szó van — a Veszprém megyei, úrkúti munkahelyen tapasztaltuk, ahol december 14-én jártunk. A dolgozók itt egy 8 km-es útszakaszt csinálnak, de melegedőhelyiség egyáltalában nincs az egész vonalon, nyilván azért, mert nem akadt dolgozó, aki a személyi kartonjára kivételezte volna a melegedőbódét. Ide vezet a személyi karton kultusz, melynek megszállottjai fittyet hánynak a kormányrendeleteknek, amelyek a dolgozók védelmét, ellátását szabályozzák. Reméljük, hogy erre a fonákságra az illetékes felsőbb szervek is felfigyelnek és intézkedést tesznek megszüntetésére. Wodicska György Újítási kiállítást rendeztek az építőipari szállítási vállalatok Egy hétig volt nyitva mindössze a szállítási vállalatok újítási kiállítása, de ez az egy hét is gazdag tapasztalatokat adott a szervezőknek és a látogatóknak egyaránt. Megmutatta: nemcsak az építőipar gerincét alkotó magas- és mélyépítőipari vállalatoknál fejlődött sokat az újítási mozgalom, de az építést szolgáló, az építéshez nélkülözhetetlen, sokszor nem is eléggé méltányolt és a gazdasági, valamint mozgalmi munkában mégis nagyszerűen tevékenykedő „segédvállalatoknál”, amelyeknek a létszáma kisebb a tröszt jellegű nagyobbakénál, de éppen ezért, ha kicsiny voltuk mellett kezdeményeznek, érdemük nagyobb, mint a több lehetőséggel rendelkező mammut vállalatoké. Ebben az esetben elsősorban az Építőipari Autójavító Vállalatról van szó, amely az említett kiállítást a minisztérium felhívása nyomán propagálta, megszervezte. A kiállításon a szállítással foglalkozó vállalatoknak tárgyakban több mint 70 újítását mutatták be, ezenkívül 12 tablón láthatók voltak azok az újdonságok, amelyek az építőipari szállításokat gyorsítják, könnyítik és amelyek a fuvarozást minőségileg is javítják. A helyiségbe belépőket általában először a tablók érdekelték, mert róluk leolvashatták a szállítási vállalatok újítási eredményeit. Az összesítő grafikonokból kitűnt, hogy a szállítási vállalatoknál a múlt években mutatkozó újítási tevékenység változatlanul fejlett. Sok újítást nyújtanak be, magas az elfogadott újítások aránya és jelentős a népgazdasági haszon is. A kiállított tárgyak közül a látogatók elsősorban a galvanikus úton történő acélbevonást és azt a 30—40 különböző célszerszámot vizsgálták nagy figyelemmel, amelyeket az Autójavító Vállalat állított ki. Sikert aratott a hidraulikus felújításhoz szerkesztett hegesztő készülék, a tányér és kúpkerék összejáratógép. A látogatók elismeréssel nyilatkoztak az újítókról, hogy csak néhányat említsünk, Konrád Endréről, aki az I. sz. Éptunál ZYL első tengely egyengető sablont készített és társával, Kereszthegyi Ervinnel szelepcsiszológépet is szerkesztett, vagy Fehér Jenőről, Lelesz Lászlóról, Majoros Dénesről és Takács Zoltánról, vagy a Győri Épfutót kiállító Görög Sándor és Kaproncai Jenő szaktársakról, akik szintén nagyon hasznos újításokat mutattak be. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy a kiállítás szervezőit, a kezdeményező felettes szerveket, a vállalatokat, köztük elsősorban az Autójavító Vállalatot dicséret illeti. Munkájuk bizonyára tovább lendíti a szállítási vállalatok eddig is szép eredményekkel rendelkező újítási mozgalmát. Kötelességükhöz híven 1961-ben tovább erősítették a munkások és a termelőszövetkezeti dolgozók kapcsolatát, barátságát a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Sok önzetlen munkával, társadalmi segítséggel járultak hozzá a patronált tsz-ek fejlesztéséhez, megszilárdításához Az alsógagyi tsz elnöke például a vállalat kommunistáinak taggyűlésén mondott köszönetet a dolgozóknak, a falu részére nyújtott segítségükért.