Építők Lapja, 1963 (63. évfolyam, 1-26. szám)

1963-09-16 / 19. szám

Szeretettel várjuk a IV. világkonferenciára a testvérszakszervezetek küldötteit E­zekben a napokban az építkezéseken, faipari és építőanyagipari üzemek­ben a világ minden táján hallani lehet hazánk és szép fővárosunk, Budapest nevét. Japántól Chiléig, Finnországtól az afrikai Mali Köztársaságig minden országban megválasztották az építő-, fa- és építőanyag­­ipari dolgozók küldötteiket, akik részt vesznek az Épí­tő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetei IV. Világkonferenciáján. A IV. konferencia szep­tember 24—28-ig tanácsko­zik Budapesten szakszerve­zetünk székházában. Nagy öröm és megtiszteltetés szá­munkra, hogy a nemzetközi szövetség úgy határozott: másodízben is hazánkban tartja meg a konferenciát. Szakszervezetünk központi vezetősége, egész tagságunk nagy szeretettel várja a küldötteket. Mindent meg­teszünk, hogy a konferen­cia a legjobb feltételek kö­zött folytassa le tanácsko­zásait. A konferencia fő felada­ta, hogy mérleget vonjon a nemzetközi szövetség és tagszervezetei által végzett munkáról; meghatározza nemzetközi politikai moz­galmunk feladatait; meg­válassza a nemzetközi szö­vetség új vezetőségét; érté­kelje azt a küzdelmet, amit a nemzetközi munkásmoz­galom széles frontján ipar­ágaink harcos szervezetei folytattak a békéért, a tár­sadalmi haladásért, az épí­tő-, fa- és építőanyagipari dolgozók munka- és élet­­körülményeinek javításáért. Ez a küzdelem gyökeresen más körülmények között folyik a szocialista orszá­gokban, ahol — mint ná­lunk is —, a munkásosztály van hatalmon. A szocialista országok küldöttei egybe­hangzóan arról számolhat­nak be a konferencián, hogy kezük nyomán a lakások tíz- és százezrei épültek fel. Új üzemek, gyárak, váro­sok építésével megváltoz­tatták hazájuk képét. Mun­kájukkal hozzájárulnak né­pük jólétének emelkedésé­hez, az új üzemek építésé­vel lendületesen bővítik a szocializmus anyagi alap­jait. Ebben a harcban az egész világ számára példa­mutatóan élen haladnak a szovjet építők, akik kor­szerű módon, a legtöbb la­kást, nagyüzemet, erőmű­veket, egyedülállóan rövid idő alatt építenek fel. A szocialista országok építő-, fa- és építőanyagipari dol­gozóinak másik közös vo­nása, hogy örökre véget ve­tettek a munkanélküliség­nek, széles körű szakmai képzéssel, továbbképzéssel, tanulással igyekeznek eny­híteni a tervek jó teljesíté­sét akadályozó munkás­hiányt. A közös vonás az is, hogy­­­ az elmúlt négy év alatt lényegesen fejlődött a dolgozók bér- és kereseti színvonala. A munkafelté­telek jobbak, csökkent a nehéz fizikai munka ará­nya, új gépek, a faiparban modern gépsorok teszik könnyebbé és biztonságossá a munkát. Iparágaink dolgozói mind a szocialista országokban, mind a kapitalista orszá­gokban hitet­ fognak tenni a világ népeinek békéje mellett. Az ő munkájuk nemes hivatása a békés építés, az életet boldoggá varázsoló meleg otthonokat jelentő lakások építése, ké­nyelmes, tartós bútorok ké­szítése. Ezért mindig elsők között voltak és lesznek, ha a béke védelmére, a há­borús rombolás elleni küz­delemre van szükség. A konferencia, mint az építők, fások és építőanyag­­ipari dolgozók világparla­mentje, össze fogja gyűjte­ni azokat a harci tapaszta­latokat is, amelyeket szak­­társaink a kapitalista ki­zsákmányolás elleni harc­ban a munkásegység meg­teremtéséért, a munkanél­küliség ellen, a demokrati­kus szabadságjogokért, a szervezkedés szabadságáért, népük függetlenségéért vív­tak. Az építőmunkások, fa­ipari dolgozók osztályhar­cos szervezetei az első so­rokban vannak a tőke el­leni küzdelemben szerte a világon. Nehéz küzdelmük­ben az elmúlt négy év alatt is biztosan számíthat­tak a nemzetközi szövetség nagy erejére. A nemzetközi szövetség erkölcsi, anyagi, politikai támogatást nyúj­tott a sztrájkoló munkások­nak, segítette a columbiai cementipari munkások több mint 80 napig tartó győzel­mes sztrájkharcát, az olasz építőmunkások, a finn kő­művesek, a japán építő­ipari napszámosok, a kapi­talista országokban élő bú­toripari munkások szociális és bérköveteléseit; a túl­óráztatás elleni, bércsökke­nés nélküli munkaidő csök­kenésére irányuló küzdel­müket és azt a harcot, amit az osztályelnyomás alatt élő testvérszakszervezeteink vívnak az egyenlő mun­káért egyenlő bért elve megvalósításáért. A nemzetközi szövetség­­i egy percre sem szűnt meg harcolni a szakszerve­zeti szabadságjogokért, a spanyol, a portugál, angolai, dél-afrikai unió bebörtön­zött építő- és famunkás szakszervezeti vezetők sza­badon bocsátásáért. A nemzetközi szakmai szövet­ség aktív tevékenysége az építő- és faipari munkások életkörülményeinek meg­javítása, a szakszervezeti mozgalom szervezett meg­erősítése és akcióegysége érdekében növelte ipar­ágaink dolgozóinak a nem­zetközi szakmai szövetség iránt megnyilvánuló bizal­mát és érdeklődését. Meg­győzően bizonyítja ezt a ta­gok és a tagszervezetek szá­mának állandó emelkedése. Az NSZSZ az 1949. évi mi­lánói alakuló konferenciá­ján körülbelül négymillió tagot számlált, a taglétszám most körülbelül 8,6 millió. A III. nemzetközi konfe­rencia után csatlakoztak hozzá iparágaink kubai­, costa-ricai, ecuadori, viet­nami demokratikus köztár­­saságbeli országos szerveze­tei és néhány japán szak­­szervezet, ami által az NSZSZ még jobban meg­erősödött. Meg lehetünk győződve arról, hogy szak­mai szövetségünk tovább növekedik és jelentősége mint az építő-, fa- és épí­tőanyagipari munkások nemzetközi szervezetéé még nagyobb lesz. Erre az alapra épül az­ a munka, amelyet az építő-, fa- és építőanyagipari dol­gozók IV. nemzetközi kon­ferenciájának kell elvégez­nie. Ez a konferencia — a megelőzőekhez hasonlóan — nagyon széles körű lesz és nyitva áll az építő-, fa- és építőanyagipari munká­sok valamennyi szakszerve­zetének képviselői előtt, függetlenül attól, hogy me­lyik szakszervezeti központ­hoz tartoznak. Valameny­­nyi építő- és faipari mun­kás, fajra, nemre és ideoló­giai álláspontjára való te­kintet nélkül szabadon fel­használhatja a szónoki emelvényt, senki sem köve­tel tőlük egy bizonyos ideo­lógiai állásfoglalást. A konferenciára kikül­dött valamennyi képviselő­nek joga van, hogy szaba­don megmondja véleményét és előterjessze javaslatait a megvitatásra kerülő kérdé­sekben. Ezáltal a világ minden részéből érkezett szaktársak hozzájárulhat­nak munkásaink és szak­szervezeti tagjaink törekvé­seinek támogatásához, ame­lyek a megélhetés jobb le­hetőségeire, a jobb munka­­körülményekre és az építő-, fa- és építőanyagipari mun­kások szebb jövőjére irá­nyulnak valamennyi kapi­talista országban, s együt­tesen fejleszthetik a testvé­ri kapcsolatokat a világ összes munkásai között. a konferencia előtt is örömmel állapíthatjuk meg, hogy szakszervezetünk 270 ezer főnyi tagja, de valamennyi építő-, fa- és építőanyagipari dolgozó eredményes termelő mun­kájával és nemzetközi kap­csolataink bővítésével, a konferencia anyagi és szer­vezeti előkészítésével jelen­tősen hozzájárult a nem­zetközi szövetség nagy munkájához. Meleg elvtársi együttér­zéssel várjuk a küldötteket, munkájukhoz sok sikert kí­vánunk. Azt kívánjuk, hogy a konferencia szélesítse és erősítse tovább a nemzet­közi munkásmozgalom ak­cióegységét. Ez a harcos egység záloga annak, hogy a konferenián elfogadott határozatok iparágaink dol­gozóinak gazdasági és szo­ciális követelései megvaló­suljanak és elősegítsék az emberiség nagy ügye, a vi­lágbéke védelmér­. Somoskői Gábor főtitkár VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐ­ANY­AGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXIII. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM ARA: 40 FILLÉR ÉV 1963. SZEPTEMBER 16. letartóztatások a Dél-afrikai Köztársaságban A Dél-afrikai Köztársaság­ban a hatóságok újabb táma­dásokat indítottak az ország szakszervezetei és más de­mokratikus szervezetek ellen. A legutóbbi letartóztatáskor a rendőrség 146 szakszerve­zeti funkcionáriust vett őri­zetbe. Az SZVSZ titkársága éppen ezért felhívást tett közzé, amelyben a bebörtön­­zöttek szabadon bocsátása mel­lett foglalt állást. Továbbá érvénytelenítsék Dél-Afriká­­ban a fasiszta törvényeket és szüntessék meg a féktelen terrort és fajüldözést. Alkalmazzák mind szélesebb körben a folyamatos termelésszervezési módszert TÖBB MINT EGY ÉVE je­lent meg az építésügyi minisz­ter 17/1962. ÉM. sz. utasítása, mely elrendelte a folyamatos építőipari termelésszervezési módszer fokozatos bevezeté­sét az Építésügyi Miniszté­rium felügyelete alá tartozó építőipari vállalatoknál. Az utasítás megjelenése óta szerzett tapasztalatok meg­győzően bizonyították a mód­szer alkalmazásának helyessé­gét, szükségességét,­­ továbbá azt is, hogy megteremtődnek a módszer széles körű alkal­mazásának műszaki feltételei. Azokon az építéshelyeken, ahol a termelést e módszerrel szervezték, ez év első félévé­ben a munka termelékenysége 30 százalékkal volt magasabb, mint az azonos műszaki fel­tételek mellett folyó egyéb építési helyeken. A gépek ki­használása megnövekedett, a toronydaru teljesítménye meg­kétszereződött. Nem kétséges, hogy a mód­szer széles körű bevezetése az építőipar tartalékainak feltá­rásával döntő fontosságú. Az elért eredmények mellett tapasztalható azonban néhány olyan jelenség is, amely a szé­les körű bevezetést akadályoz­hatja. A legsürgősebben meg­oldandó probléma a vállalatok tervkötelezettségeinek és a módszer alkalmazásával kap­csolatos kötelezettségeink ösz­­szehangolása, így pl. megálla­pítható, hogy a vállalatok túl­nyomó része a gazdasági ter­vekben előírt kötelezettségeik­re hivatkozva az év első felé­ben vakolási, válaszfalazási munkákat végzett az építke­zéseken, arra való hivatkozás­sal: az elmúlt év végén a fo­rint­tervek teljesítése érdeké­ben sürgősen összeszerelt, illetve felhúzott épületek ez évi átadása csak így oldható meg. Ugyanakkor előrelátható, hogy ez év IV. negyedében a magasépítőipari vállalatok döntő többsége csak nyersépít­ményi, szerkezeti munkákat végez, hogy a forinttervben mutatkozó lemaradásból is bepótoljon valamit. Nyilván­való, hogy a munkaterület ilyen módon való széthúzása a jövő év első felére az ez évvel azonos feltételeket te­remt. AZ AZ ÁLTALÁNOS TÜ­NET, hogy az építőipari vál­lalatoknál a különböző mun­kafajták végzése az év folya­mán egyenetlenül oszlik meg, nagyon megnehezíti az építő­ipar rendelkezésére álló ter­melőerők maximális és egyen­letes kihasználásának meg­szervezését. Ezért különösen nagy jelentősége van a folya­matos termelésszervezési mód­szer alkalmazásának, melynek lényege, hogy a termelés min­den időben, minden munka­fajta tekintetében egyenletes legyen. A miniszteri utasítás ren­delkezéseinek értelmében ez év közepétől kezdődően vala­mennyi nagyelemes lakásépít­kezésnél, ahol az évenként át­adandó lakások száma a 300 lakást meghaladja, alkalmaz­ni kell a szóban forgó szer­vezési módszert. Az utasítás végrehajtásaként már sorra alakulnak az új, folyamatos termelésszervezési módszer­rel dolgozó szakosított építés­­vezetőségek. Megkezdte mun­káját Debrecenben az Új Élet parkban, létesülő lakótelep ki­vitelezését végző szakosított építésvezetőség, Miskolcon a Kilián déli lakótelepen dolgo­zó építésvezetőség, továbbá Győrött, Pécsett stb. A módszer sikeres alkalma­zásának egyik fontos feltétele az is, hogy időnként tájékoz­tatást kapjunk azokról a leg­fontosabb problémákról, jó és rossz tapasztalatokról, ame­lyek a szakosított építésveze­tőségek munkáját jellemzik. Ezért célszerűnek látszik, hogy az új szervezési mód­szerrel dolgozó szakosított épí­tésvezetőségek munkájáról, az építésvezetőségek dolgozói rendszeresen számoljanak be, adjanak tájékoztatást a saj­tón keresztül is. A TOVÁBBIAKBAN TEHÁT sorra véve a szakosított épí­tésvezetőségek rendszeres idő­közökben rövid áttekintést nyújtunk egy-egy szakosított építésvezetőség tevékenysé­géről, munkában szerzett ta­pasztalatairól, elért sikereiről és megoldásra váró problé­máiról. Remélhető, hogy a rendszeres tájékoztatásnak hasznát látják a többi szako­sított építésvezetőségek és a nem folyamatos termelés­szervezéssel dolgozó vállala­tok és építésvezetőségek dol­gozói is. E cikk bevezetése kívánt lenni egy olyan cikksorozat­nak, melynek keretében a fo­lyamatos termelés­szervezési módszer alkalmazásának prob­lémáit, egyes építésvezetősé­gek viszonylatában vizsgál­juk meg. Ezen építkezések sorban a tatabányai, a mis­kolci, a pécsi, debreceni, győri lakásépítkezések lesznek. Ú­j megoldások a szolnoki pártszékház építkezésen Szolnok „belvárosában” az úgynevezett csarnokok és a mellette lévő kisebb épületek lebontásakor rövid hír közöl­te a sajtóban, hogy ott épül az új pártszékház. A terv szerint a 6 emeletes 43x13 m-es téglalap alaprajzú főépület párhuzamos lesz a Beloiannisz utcával. A főépü­let mögött, középen, zárt fo­lyosóval csatlakozik a föld­szintes, 200 fős előadóterem, melyet a Ságvári körúttól 25 m széles parkosítot sáv vá­laszt el, középen díszkúttal. Júniusban kerítés és ma­gasra nyúló daru jelezte, hogy az ÉM Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat megkezdte a felvonulást. Ma már a munka teljes erővel folyik. Az exkavátor 3 műszakban emeli ki a pince­­tömböt, s ezzel egyidejűleg megindult a függönypanelek sorozatgyártása. Varró Sándor építésvezető elmondotta, hogy a monoliti­kusan készült keretvázat füg­gönyként fogják tartani a szobafal nagyságú, fehér kő­szerű, bordákból álló panelek, melyekben teljes ftdfelületen végigfutó ablak alatt sötét színű „Marbronit”-üveg fog csilogni, igen dekoratív külsőt adva az épületnek. A felület hőszigetelését sa­lakgyapot paplan biztosítja. A függönypanel ily módon először kerül alkalmazásra hazánkban és megoldási mód­ját Sallai Imre, az ÁÉTV ter­vezője nyomán Kis Lajos vál­lalati főmérnök irányításával kísérletezték ki. A kísérletek során a megfe­lelő sablon elkészítése, vala­mint a panelek összeillesztésé­nek megoldása volt a legne­hezebb probléma. Biztosítani kellet a sablonok pontos, ál­landó méretét, a panelek jó kiemelhetőségét, anyaguk megfelelő szemszerkezetét s az ablakok befogását A kísérleti tervek szerinti kivitelezés Szakalai András művezető irányítását, a mil­liméter pontos beton sablon­magok pedig Orosz Sándor és Tóth István kőművesek mun­káját dicsérik. Négy mag ké­szül s a kész 18 q súlyú pa­nelokat 24 óra után szakít­ják, majd újabb 24 óra után emelik ki és viszik a portál­daruval a tárolóhelyre. A ke­retváz elkészülte után daru­val emelik a végleges helyé­re, ahol hegesztéssel függesz­tik a vasbeton vázra. Úgy tervezik, november végére készülnek el a 132 db panel­lel. A 3500 m2 födémet alátá­masztás nélküli csővázas ÉTI tartókra helyezett előgyár­tott zsalutáblákon betonozzák, ami 20 ml zsaluanyag megta­karítását jelenti. Új megoldással készül a pinceszigetelés elnyiródás el­leni védelme. A lépcsősen ki­képzett alaptesteken élőgyár­tott vb. pallók biztosítják a falak, az aljzat és a szigetelés egymáshoz képest mozdulat­lan helyzetét süllyedés ese­tén is. A keretváz és a panelek el­helyezése 1964. május végén készül el, majd a szak- és szerelőiparosok veszik át az épületet, hogy 1965. április 4-én vagy — a versenyfel­ajánlások nyomán — még előbb adják át a megye egyik legkorszerűbb irodaházát. Schmidt Tibor tudósító Építészeti kiállítás nyílt Szegeden az ÉM tervező vállalatnál Valentiny Károly, a tervezé­si főosztály vezetője nyitotta meg a kiállítást, amely a vál­lalat által régebben rendezett kiállításokkal szemben sok­kal szemléltetőbben, több gya­korlatban megvalósult objek­tummal mutatja be Szegeden és Dél-Magyarországon folyó nagyarányú építést. A kiállítás színes és fekete­­fehér fotóval, ezenkívül 40 db komplett tervvel, 14 db makettal, továbbá korszerű építőanyagok, szerkezetek, bútortextíliák alkalmazásának bemutatásával ad hű képet a Szegedi Tervező Vállalat Sok­rétű tevékenységéről. A kiállítás megrendezésé­ben saját anyagjaikkal részt vettek — mint ahogy a gya­korlatban is együttműködnek — az ÉM Budapesti Szakipari V., Fa- és Vászon redőnygyár­tó, Fémmunkás Lakatosipari V., Komlói Építőipari V., Kő­szegi Agy­terítőgyár bemutató­­terme (bútortextúrákkal). Kákonyi József

Next