Építők Lapja, 1969 (64. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-02 / 1. szám
2 Szocialista brigád tagjának lenni megtiszteltetés minden munkás számára Tantkcskostak as OSSSZI-K ssocialista brigádresetei Az építőipar egyik kulcskérdése a befejező, a szakipari munkák gyors, hozzáértő elvégzése. A festők, mázosok, szigetelők, üvegezők, tetőfedők, bádogosok és még jónéhány szakma mestereinek lelkiismeretes munkája, igyekezete nélkül hiába várnánk a lakások, az üzemépületek, a kórházak, az iskolák átadására, használatba vételére. Szerepüknek megfelelő felelősséggel dolgoznak a különféle építmények befejezésén az Országos Szakipari Vállalat műszaki szakemberei, szocialista brigádjai, munkásai. — Rajtuk — úgymond — ne múljék az éves építőipari feladatok teljesítése. A szocialista brigádmozgalom fejlődéséről, s egyúttal a megtisztelő címet már elnyert szakipari brigádok eredményes munkájáról adott képet a vállalat központjában nemrég megtartott szocialista brigádvezetői értekezlet. Jogos büszkeséggel és megelégedéssel állapíthatta meg Tátrai János, a vállalat igazgatója, hogy ma már 162 munkabrigád viselheti jól megérdemelt munkája alapján a szocialista jelzőt a neve mellett. Hozzá kell tennünk, hogy az igazgató által jelzett ma — mint azt Bálint Józsefné, a szocialista munkaverseny szervezője mondotta — tulajdonképpen a december 1-i helyzetet tükrözi, s év végéig elért eredményei alapján még 6—8 brigád esélyes a kitüntetés elnyerésére. Nagyszerű ösztönzője volt az elmúlt esztendőben a szocialista brigádversenynek a szakipari munkások körében, hogy jó muinkateljesítményekkel igyekeztek emlékezetessé tenni a KMP megalakulásának jubileumi esztendejét. Érdemes sorolni a példákat. Október 4-én a Budapesten dolgozó szocialista brigádvezetők rendkívüli megbeszélést tartottak, amelyen kimondták: minden lakást, amelynek átadását 1968 végéig tervezték, a szakipari munkások befejeznek. Ha kell, az erők átcsoportosításával, ha szükséges, az egymásnak nyújtott segítséggel fogják ezt a feladatot megoldani. Az a kérdés, állták-e szavukat? Igen, minden rájuk váró feladatot elvégeztek a lakásépítkezéseken. Vagy: Sátori Ferenc főépítésvezetősége megpályázta a Szocialista Főépítésvezetőség címet. A hozzá tartozó festők, dolgozzanak azok vidéken, vagy a fővárosban, maradéktalanul teljesítették minden ígéretüket, jó minőségben és több munkát végeztek, mint amenynyit számukra meghatároztak. Dunaújvárosban, a Hideghengerműben dolgozó szakipari munkások a szocialista munkahely címért indítottak nemes versenyt. A munkahely művezetője, László Dezső azzal dicsekedhet, hogy nála csak szervezett munkások dolgoznak, s egytől-egyig szocialista brigádban. Orosz Károly hőszigetelő brigádja a győri Magyar Vagon és Gépgyárban dolgozik, hagyományos szokásuk, hogy mindig többet végeznek az előírtnál. Ezúttal a tervükben szereplő 494 kocsi szigetelése helyett 498 szigetelését fejezték be december 22-ig. A szocialista brigádok tagjai és vezetői közül 89 dolgozó érdemelte ki 1968-ban a kiváló dolgozó kitüntetést. Közülük 34 szocialista brigádtag a decemberi tanácskozás alkalmából vehette át a kitüntetést. Különösen örvendetes, hogy az Országos Szakipari Vállalat szocialista brigádmozgalmában jelentős részt vállalnak a fiatalok. Ez idő szerint 21 KISZ-brigád vallhatja magáénak a szocialista brigád megtisztelő címet, ezen belül 192 fiatal munkás lépett a legjobbak soraiba. Hasonlóképpen figyelemre méltó a szellemi dolgozók — műszakiaknak, közgazdáknak stb. — bekapcsolódása a szocialista versenymozgalomba. A pénzügyi és számviteli osztály dolgozói vagy a műszaki fejlesztés vállalati munkásai csakúgy beletartoznak ma már a szocialista brigádok törzsgárdájába, mint mondjuk Számi István kerámiás brigádja, vagy Wise László és szaktársai, akik a Fogarasi úti lakótelep munkáit végezték el határidő előtt. Az Országos Szakipari Vállalat fizikai és szellemi munkásokat tömörítő szocialista brigádjainak közös célja: szeretnék, ha kollektívájuk, elnyerné a Szocialista munka vállalata címet. Az eddigi eredmények arra mutatnak, hogy számukra e cél elérése nem lehetetlen. K5 Cementipari ifjúsági vezetők tanácskozása A Hejőcsabai Cement- és Mészműben cementipari ifjúsági vezetők kétnapos országos tanácskozást rendeztek. A részvevők, köztük a KISZ Központi Bizottsága, valamint az iparág képviselői, megtárgyalták az üzemi KISZ-szervezetek által szervezett termelési mozgalmak eredményeit, s továbbfejlesztésének lehetőségeit. Foglalkoztak az ifjúsági szervezetek munkájával, továbbá a kollektív szerződésekkel, illetve a fiatalok ezzel kapcsolatos javaslataival Meghatározták, hogy az iparág üzemei miképpen segíthetik elő leghatékonyabban az országos fontosságú Beremendi Cement- és Mészmű építésének meggyorsítását. E nagyszabású beruházás felett a KISZ védnökséget vállalt. Átadták a sopron—balatonedericsi út utolsó szakaszát Határidő előtt, december 12- én a KPM képviselői jelenlétében adták át az idegenforgalmi szempontból is nagy jelentőségű Sopron—Balatonedericsi út, Ukktól Edericsig terjedő 31 kilométeres szakaszát. Az útszakasz építésén a Zalaegerszegi Közúti Építő Vállalat 120 munkása dolgozott. Többek között megmozgattak 386 ezer köbméter földet, s csak kevert aszfaltból beépítettek 62 ezer tonnát. A 106 millió forint értékű munkát minőségileg kifogástalanul végezték el. Az ünnepélyes átadás után a KPM képviselője, Benke István építésvezetőnek, Bárdi István brigádvezetőnek és Anti István gépkezelőinek a Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntetést adományozta. Szakmári Béla főmunkavezető, Kiss János és Stefanics Jenő brigádvezetők és Vasas Gergely segédmunkás miniszteri dicsérő oklevelet kapott. Jutalomként összesen 33 ezer forintot osztottak ki a dolgozók között. A zalai útépítők rászolgáltak a kitüntetésre és a jutalmazásra. Lőczi Lajos A hetedikért Nem sok brigád mondhatja el magáról azt, amit Varga József vegyes kőművesbrigádja. Eddig hatszor nyerték el a szocialista brigád címet és most érik a hetedik kitüntetés. — Ha minden jól megy — fűzi hozzá mindjárt az idős brigádvezető, akit mindössze három esztendő választ el a nyugdíjtól. Ez persze csak olyan szerénykedő megjegyzésnek minősíthető, mert a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat nagykanizsai főépítésvezetőségén közismert, ahova az „öreg” Vargáék mennek, ott már nem lehet nagyobb baj. A brigád egyébként nemrég tért haza Nagykanizsára. Nagytétényben dolgoztak, s mint mondják, gyorsan összehoztak két harminchat lakásos épületet, aztán siettek haza. — Nem volt éppen rossz munka, de azért itthon jobb. Nemcsak a család közelsége miatt, de úgy vagyunk — mondják —, hogy szeretjük elnézegetni a kezünk nyomát. S lehetőleg itthon. Nagykanizsán bőven van mit nézegetniük. A keleti városrész majdnem minden építkezésén dolgoztak, természetesen másutt is, most pedig az olajipar munkásszállóját és diákotthonát építik. Ma egyébként sűrű köd ül a városon, s az ember ruhája alá is besettenkedik a hideg. — Nem fáznak? — Jól is néznénk ki, ha munka közben dideregnénk — mondja egy markos legény, miközben szaporán növekszik keze alatt az egyik válaszra. Csak bemutatkozás után derül ki, hogy ő is Varga. — Igen. Varga József az édesapám, engem pedig Lászlónak hívnak. 1955-ben lettem ipari tanuló, 1957-ben szabadultam, s azóta dolgozom a brigádban. — Mivel jár ez, hogy az édesapja a brigádvezető? Az apa és fiú összenéznek, méregetik egymást, aztán László elmosolyodik — Körülbelül azt, hogy amit apám esetleg másnak elnézne, nekem nem. De igaza van — teszi hozzá egy kis szünet után —, furcsa is lenne, ha kedvezne. Egyébként más „összefonódások” is vannak a brigádban. Pető József és Pető Ernő testvérek, de a beszélgetés során különben is gyakorta elhangzik, hogy ez a brigád nemcsak egy munkaközösség, hanem egy nagy család is. — Miben jut ez kifejezésre? Szóljon erről Sipos János, aki 1961 óta tagja a brigádnak. — Régóta együtt vagyunk, de nálunk még egy összekoccanás sem volt. Igaz, az öregnél igazságosabb embert nemigen láttam még. Munkaelosztásban, bérben mindenki azt kapja, ami megilleti. Nálunk nincs kivételezés, válogatás rossz vagy jó munka között. — így van — helyesel Milley József —, ezért olyan nagy az egyetértés a brigádban. A brigádtagok többsége már hosszú esztendők óta dolgozik együtt, de érdeklődjünk egy olyan brigádtagtól is, aki később került a kollektívába. — Huszonhárom éves vagyok, több esztendeje dolgozom már az építőiparban, több brigádban is megfordultam és csak annyit mondhatok, hogy ilyen kollektívában még nem dolgoztam. Dehogyis kívánkozom el innen — mondja Bagarics István. Az elmondottak nem lényegtelen dolgok, de ezért még nem adnak szocialista brigád címet. Hát akkor miért? — Igyekszünk jól dolgozni — mondja az idős brigádvezető, ennyivel azonban nem zárhatjuk le a dolgot. — Milyen a teljesítményük? — Száz százalék mindig megvan. — Több nincs? — De van. — Mégis mennyi? — Százhúsz-százharminc körül. — Mikor kaptak minőségi kifogást? — Olyan még nem volt nálunk. Elégedjünk meg ennyivel, többet nem lehet „kihúzni” belőlük, bár még az is érdekes lenne, hogy mi a nyitja enek a jó munkának? A többiek aztán később még elmondják, ha egy újabb ember jön a brigádba, az öreg szeme mindig rajta van (egyébként most isBagarics Istvánnal dolgozik együtt, aki legifjabb tagja a brigádnak), de azt sem átallja, hogy műszak után minden munkahelyet külön meó alá vegyen. Bár most egy műszakban dolgoznak, de láttunk már az építkezésen este villanyfényben is munkásokat. — Hétfőn, kedden valóban este is dolgoztunk. Itt volt a daru, amiért óránként sokat kifizetünk, hát ki kellett jól használni — mondja a brigádvezető. — S mi a hasznuk ebből? — Hát nyereségre dolgozunk. Rajtunk is múlik, hogy mennyi lesz a nyereség. Még egy kérdés. — Hogy vannak megelégedve a keresettel? — Meg van a pénzünk — mondják, ami annyit jelent, hogy a szakmunkások két és félezer, a segédmunkások pedig ezerhétszáz forint körül keresnek. Búcsúzóul újra megkérdezzük: — Sikerül-e hetedszer is elnyerni a szocialista címet? — Majd meglátjuk — válaszolják, de szemük hunyorításán látszik, hogy biztosak benne. Szalai Zoltán PPSTOK LAPJA Megbecsülik . Sok szó esik manapság az újításról. Hallunk róla a rádióban, hallunk, látunk a tvben és olvasunk az újságokban. Vajon a jelenlegi rendelkezések alapján érdemes-e újítással foglalkozni? Megtalálják-e a számításukat az újítók és elősegíti-e a vállalat a törekvésüket? A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat három többszörös újítójával, név szerint Pszota Frigyes és Kovács Lajos géplakatossal, Varga Imrével, a termelési csoport vezetőjével, valamint Huszti Árpád újítási felelőssel beszélgetünk ezekről a kérdésekről. Mielőtt azonban a tárgyra térnénk, ismerkedjünk meg a három újítóval, akiknek az elmúlt évek során már több hasznos ötletük valósult meg, az idén pedig Pszota Frigyes 2, Kovács Lajos 3, Varga Imre 8 újítási javaslatot nyújtott be a vállalathoz. Tevékenységük tagadhatatlanul összefüggésben áll a személyes anyagi érdekeltséggel, de nem csupán ez a hajtóerő. -J- Ha valaki egyszer „belekóstol”, szenvedélyévé is válik — fejezi ki a véleményét társai egyetértése közben Kovács Lajos. — Melyik újításukra gondolnak vissza legszívesebben? Pszota Frigyes: — A cserépvágó kasza — vízszintes mozgással — görbén vágott. Akartunk javítani rajta, de sehogy sem sikerült. Id. Ferwágner Frigyes géplakatossal törtük a fejünket, hogy lehetne változtatni rajta. Gondoltuk, a kaszát függőleges mozgásúvá alakítjuk át. Vagy két-három hónapig tartott, amíg sikerült megkonstruálnunk a szerkezetet. És nagyszerűen bevált. Jóleső érzés volt, amikor elfogadták. — Aztán Pribolyszki Mátyással egy másikba is belekezdtünk... Agyagkalácsvágó-szerkezetet készítettünk, ami egészen újszerű. A vágáshoz az energiát maga az agyag súlya adja ... Most várjuk az elfogadását. Huszti Árpád véleménye: — Igen jelentős. Több tízezer forint megtakarítás várható. Kovács Lajos: — A cserépszállításnál elosztó két szalagra ... Nagyon sok szabad időm, sőt jó néhány éjszakám ráment. Közben szakemberek is mondták: „Hagyd abba, úgysem lesz belőle semmi.” Berki László, a vállalat igazgatója azonban bízott a sikerben. Eljött személyesen, buzdított. Húsz éve dolgozom a téglagyárban, ismerem a gépeket, nem hátrálhattam meg. És sikerült. Most már egészen egyszerűnek látszik. Huszti Árpád: — Rendkívül jelentős újítás. Nyolc embert tudunk vele megtakarítani. Már más vállalatok is érdeklődnek iránta. Várható éves gazdasági eredménye mintegy 200 ezer forint. Varga Imre: — A békéscsabai 2-es számú téglagyár cserépszárítójában sok selejt képződött. Nem volt kellő a műszerezettség. Lipcsei Mihály brigádvezetővel olyan mérőműszer-rendszert alakítottunk ki, amely mutatja a műszárító kamrák hőmérsékletét, páratartalmát. Ennek alapján a munkásoknak egy táblázat szerint kell dolgozniuk. Tévedés nem fordulhatelő. Alig van selejt. Huszti Árpád: Az éves megtakarítás mintegy 400 ezer forint. Azt hiszem, ez mindent megmond. Az újítási felelőstől azt is megtudjuk, hogy a vállalatnál az újítások számaaz idén az előző időszakhoz képest nem csökkent, az elfogadott újításokból eredő éves gazdasági eredmény pedig tavaly 1 millió 100 ezer forintot tett ki, míg az idén előreláthatólag eléri majd a másfélmilliót. Ez azt mutatja, hogy az újítógárda igényesebb feladatok megoldására törekszik, amit a vállalat többféle módon segít elő. Ilyen például az, hogy a legjobb újítók számára lehetőséget biztosít tapasztalatcsere-látogatásokra olyan üzemekbe, ahol valóban tanulni lehet és a BNV-re is. Az utazások költségeit fedezi, a dolgozó erre az időre a munkabérét is megkapja. Hogy mennyire hasznos egy-egy ilyen tanulmányút, arról Kovács Lajos így nyilatkozik: — Az embernek mindig támad valamilyen gondolata, amit a munkájában előbbutóbb hasznosítani tud. Tehát igyekszünk megszerezni magunknak, amire szükségünk van és azt a fejünkben „raktározzuk”. Ugyancsak figyelemre mind az a megállapítás, hogy a vállalat soha nem marad adós, más szavakkal: minden elfogadott újítást megfelelően díjaz. Előfordul ugyan, hogy hosszadalmas az elbírálás, ami azonban néha elkerülhetetlen. A vállalat az ügyvitel meggyorsítását úgy igyekszik elősegíteni, hogy a szakvéleményezőket, kalkulátorokat munkájuk szerint jutalmazza. A társadalmi megbecsülést fejezi ki, hogy évenként kétszer újítóankétot tartanak, amikor a résztvevők között értékes jutalomtárgyakat sorsolnak ki. Azt is meg kell említeni, hogy a vállalat a jól bevált újításokat az ország más hasonló vállalatainak is felajánlja megvételre. A: Az „üzlet” alapján az újító természetesen ismét díjazásban részesül. Van-e buktató? Szűkebb körben még nem mindenki érti meg az újítás jelentőségét. Egyesek csak a termelést „hajtják”, ragaszkodnak a „jól bevált” módszerekhez, ásni semmiféle kockázattal nem jár. Csak a szakmailag képzettebb művezetők állnak az újítók mellé. Olykor más műszakiak is több segítséget adhatnának és jobban kellene propagálni a téglagyárakban mindenütt az újítást. Hiszen van mit tenni, szinte korlátlan a lehetőség. Mind a három újító vallja: társadalmunk előrehaladásának, alapja a technika fejlődése. Ezt törekednek az újítók a maguk szűkebb munkaterületükön elősegíteni. Sok fáradozással, lemondással, de nagy-nagy szenvedéllyel. Így vívják ki a megbecsülést a vállalat többszörös újítói. Pásztor Béla Tényekkel bizonyítják: Alkalmazása nemcsak gazdaságos, biztonságtechnikai szempontból is kitűnő Baluha Antal technikus és Oláh János üveges művezető elektromos meghajtóművet működtető billenőlappal ellátott tábla és porálüveg szabóasztalt szerkesztett. Alkalmazása gazdaságosabb és munkavédelmi szempontból biztonságosabb a hagyományos, stabil lappal ellátott asztalokkal szemben, kezelése viszont egyszerű. Egy olyan üveges üzemben, mint amilyen a Győri Építőipari Vállalat részlege évente kb. 80 ezer négyzetméter tábla- és portálüveget dolgoznak , fel. E feladatnak az elvégzéséhez kb. kilencezer munkaóraszükséges, aminek 33 százaléka megtakarítható a billenő lappal ellátott asztallal. Az üvegtörés csökkentésével 3,5 százalék — 2800 négyzetméter tábla illetve portálüveg, azaz 112 ezer forint takarítható meg, így az összes anyagi megtakarítás évenként 150 ezer forintot tesz ki. Ezenfelül a balesetveszély is nagy mértékben csökken, s az üvegek vágása lényegesen könnyebb, mivel az asztallap függőlegest megközelítő állásában, egy méteren felüli szélesség is könnyen vágható. Az első elektromos meghajtóművel épített billenőlapos asztal fent említett jó tulajdonságai üzemeltetése alatt igazolódtak be. 1969. JANUÁR 2.