Építők Lapja, 1969 (64. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-08 / 8. szám
VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! LXIV. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM 1969. ÁPRILIS 8. ÓRA: 40 FILLÉR AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐ ANYAGIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA . * Új épületszárny Új épületszárnnyal bővült Esztergomban a Komárom megyei Tanácsi Tervező Iroda, amit március 27-én ünnepélyesen adtak át rendeltetésének. Ez alkalommal került sor az iroda eddigi munkáit bemutató kamarakiállításra, amely megtekinthető április 15-ig munkanapokon 10—17 óráig. (Esztergom, Jókai utca 8.) 200 0OO köbméter beton Az év első felében megkezdi próbaüzemelését a Budapesti Mélyépítő Vállalat 72 millió forintos beruházással készülő új létesítménye, az észak-pesti betongyár. Amikor majd teljes kapacitással működik, évente 200 ezer köbméter beton előállítására lesz képes, óránkénti kapacitása 100 köbméter beton. Az új gyár előnye valamennyi eddigi magyar betonkeverő-üzemmel szemben, hogy adagolóberendezése maximálisan pontos, s a keverék a megrendelő kívánságának megfelelően többféle receptora szerint állítható elő. Döntés a kitüntető címek odaítéléséről ÜLÉST TARTOTT AZ ELNÖKSÉG Szakszervezetünk elnöksége március 25-én tartott ülésén az illetékes minisztériumok vezetőivel egyetértésben határozatot hozott arról, hogy a múlt évben elért eredmények alapján melyik vállalatokat javasolják az MTA SZOT vörös vándorzászlóval történő kitüntetésre és melyik vállalatoknak adományozzák a „Kiváló vállalat” kitüntető címet. Határozat született a „Szocialista munka vállalata” kitüntető cím odaítéléséről, továbbá arról, hogy melyik vállalatokat részesítik dicséretben az 1968. évben végzett munka alapján. A hagyományoknak megfelelően május elseje előtt kerül majd sor a kitüntetések átadására. Megtárgyalta és elfogadta az elnökség a munkaidőcsökkentés eddigi eredményeiről és a további feladatokról szóló tájékoztató jelentést. Kitűnik a jelentésből, hogy április elsejétől számítva az ÉVM-hez tartozó ipari és építőipari vállalatok dolgozóinak 88,9 százalékát már heti 44 órás munkaidővel foglalkoztatják. A KPM-hez tartozó építőiparban és a közúti igazgatóságoknál már százszázalékos a munkaidőcsökkentés és végrehajtása a tervezett létszámhoz viszonyítva. A Könnyűipari Minisztérium bútoriparában foglalkoztatott dolgozók 86 százaléka, a MÉM elsődleges faiparában foglalkoztatottak 86 százaléka már ugyancsak csökkentett munkaidővel dolgozik. Az elért eredmények alapján várható, hogy a szakszervezetünkhöz tartozó szakmák területén a tervezettnél másfél évvel korábban befejzést nyerhet a 44 órás munkahét bevezetése. Elnökségünk megtárgyalta az 1968. évi pénzügyi gazdasági munkáról készült jelentést és a tagszervezési verseny értékelését, s azokat a központi vezetőség elé terjesztik. Határozatot hozott az elnökség az 1969. évi építők napja és az országos sportünnepély, valamint az Építők Bokányi Dezső kerékpáros emlékverseny megrendezésére. Az elnökség elismeréssel fogadta az 1968. évi mozgalmi statisztikai tájékoztatót, amely a központ szervezési és káderosztályának szerkesztésében készült, sokoldalú elemző munkával. Az elnökség ezután különféle ügyeket tárgyalt. Szalontai Lajos titkár javaslatára az elnökség úgy határozott, hogy április 25-re összehívják a központi vezetőséget. A központi vezetőség ülésén napirendre kerül az alapszervezeti választások értékelése, a pénzügyi gazdasági beszámoló, továbbá az elnökség beszámolója a központi vezetőség legutóbbi ülése óta végzett munkáról. Apró Antal látogatása szakszervezetünk központjában Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese március 27-én délelőtt szakszervezetünk központjában tett látogatást Részt vett a találkozón Somoskői Gábor, a SZOT titkára is. Elnökségünk nevében Reszegi Ferenc elnök köszöntötte a kormány elnökhelyettesét, majd Szalontai Lajos titkár tájékoztatta szakszervezetünk munkájáról, az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozókat foglalkoztató problémákról. A tájékoztató kitért a gazdasági reform végrehajtását és a harmadik ötéves terv teljesítését segítő munkára, a szocialista brigádmozgalom eredményeire. Ismertette a munkaidő-csökkentésben elért eredményeket A szervezeti életről szólva elmondotta Szalontai Lajos, hogy alapszerveink sokat erősödtek a most lezajlott választás eredményeként. Beszámolt a kollektív szerződések megkötéséről, majd a problémák sorában említette meg az anyagi érdekeltség fejlesztésének kérdését Ezek után Apró Antal közvetlen, baráti beszélgetés keretében adott tájékoztatást az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Méltatta a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testülete budapesti ülésszakának jelentőségét. A hét szocialista ország javaslatai reális lehetőségeket kínálnak a bizalom légkörének megteremtésére, az enyhülés elősegítésére Európában. A gazdasági reform eredményeivel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a munkaidő-csökkentés legbiztosabb fedezete a magasabb termelékenység. Gondoskodni kell arról, hogy a több szabad időt kulturáltan hasznosíthassák a dolgozók. Részletesen értékelte Apró elvtárs a 20 éves KGST eredményeit, fejlesztésének kitűnő lehetőségeit. Külön elismeréssel szólt a KGST építésügyi állandó bizottságának munkájáról, majd a feltett kérdésekre válaszolt. Befejeződött a 7-es út korszerűsítése Befejeződött a Balaton déli partján húzódó 7-es fő közlekedési útvonal 200 millió forintos költséggel végrehajtott korszerűsítése. Az úttest szélességét átlagosan 7 méterre növelték s megszüntették a veszélyes útkanyarokat. A KPM Somogy megyei Közúti Építő Vállalata és a Betonútépítő Vállalat a nagyszabású korszerűsítést úgy szervezte meg, hogy a forgalmat az építkezés alatt sem kellett megszüntetni. A KGST üveg- és kerámiaipari munkacsoportjának ülésszaka A KGST építésügyi állandó bizottságának üveg- és kerámiaipari munkacsoportja rr március 25-től 28-ig Budapesten tartotta második ülésszakát, amelyen megtárgyalta a tagországok érdekelt ágazatainak együttműködési munkatervét az 1971—1975 közötti időszakra. Magyar javaslatra egyes kerámiaipari termékek gyártásszakosítását célzó ajánlások kidolgozását is előirányozták ebben a tervezetben. A korábbi előkészítő munkák alapján a munkacsoport most jóváhagyta azt az előterjesztést, amelyben javasolják, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia rendezkedjen be a polírozott síküveg és a nagy átmérőjű üvegcső szakosított gyártására. A tagországoktól kapott információk alapján a munkacsoport magyar szekciója dolgozta ki és terjesztettette elő javaslatait azokról az üveg- és kerámiaipari alapanyagokról, amelynek a KGST-országok közötti termelés szakosítását célszerűnek és gazdaságosnak tartják. A munkacsoport ülésszakán elfogadott javaslatokat az építésügyi állandó bizottságnak továbbítják. Műanyag az építőiparban Huszonnyolc külföldi és tizenegy hazai kiállító mutatta be termékét A ChemoUmper Külkereskedelmi Vállalat és a HUNGEXPO szervezésében, március 21—27 között Műanyag az építőiparban címmel rendkívül érdekes kiállítást rendeztek a BNV 27-es pavilonjában. A kiállításon 28 külföldi cég és 11 magyar vállalat mutatta be termékét. A kiállítók között olyan ismert cégek is képviseltették magukat, mint a Shell, az angol ICI, az olasz Montecatinoi és az NSZK-beli Hoechst, hogy néhányat említsünk. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az utóbbi tíz évben megnőtt a műanyagok felhasználása. Különösen ugrásszerű a fejlődés az építőiparban. Ezt jól tükrözte a kiállítás is, amely elsősorban a szakemberek, a tervezők és kivitelezők számára hozott sok újat. A bemutatott termékek, a dia- és keskenyfilmvetítéssel kísért szakelőadások egyértelműen igazolták: a műanyagok helyes alkalmazása az építőiparban, számos területen előnyösebb a hagyományos anyagoknál. A sokféle műanyagburkoló mellett a könnyű, rugalmas műanyagból készült mosogató és mosdótálak, a sokszínű, könnyen tisztítható padlóburkolatok, tapéták, a különböző tetőfedő elemek, rugalmas tömítő anyagok, PVC-csövek, szerelvények, szilárd szigetelő anyagú fóliák, műanyag nyílászáró szerkezetek, mindmind a műanyag térhódítása mellett szólnak. Feltűnt, hogy a kiállítók többsége igen sok korszerű hő- és hangszigetelő anyagot mutatott be. Az egyik külföldi cég ablaka például tökéletesen hangszigetelt. Természetesen a magyar vállalatok sem vallottak szégyent. Közülük elsősorban az Északmagyarországi Vegyiműveket, az Országos Gumiipari Vállalatot és a Győri Pamutszövő és Műbőrgyárat kell megemlíteni. A kiállítás szervezői, mint azt a Chemolimpex illetékeseitől megtudtuk, azt a célt tűzték maguk elé, hogy felkeltsék az építőipari szakemberek érdeklődését a műanyagok még fokozottabb alkalmazása iránt. Túlzás nélkül elmondhatjuk: a kiállítás elérte célját, hiszen naponta mintegy 2000 látogatója volt. Megtekintette a kiállítást Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, Bonder József építésügyi és városfejlesztési miniszter és az ÉVM számos vezető beosztású dolgozója. A szakemberek az ott látottakból lemérhették az építőipar helyzetét, lehetőségeit a műanyagfelhasználást illetően.. A lehetőségek nagyok, csak bátrabban kell élni velük. —vf— Gondolatok — ünnepen Emlékezetünk mindörökre megőrzi az igazán sorsfordító események képeit; a nagy napok dicsősége — valahányszor felidézzük — lelkesítést, bátorítást jelent valamennyiünk számára, erőt kölcsönöz a holnap harcaihoz, az alkotáshoz, a munkához. Ilyen emlékezetes események és egyúttal tanulságok forrása népünk egészének, hazánk felszabadulásának napja, a 24 esztendővel ezelőtt beköszöntött április 4-e. Most, az évfordulón ezeket a történelmi időket idézzük. Ünnepeljük a magyar nép végső honfoglalásának dátumát, a magyar szabadság hajnalát. De emlékezünk egyúttal azokra a hősökre, akik drága áldozatok árán segítettek bennünket hozzá az új élet kialakításának a lehetőségéhez, minden előzőnél igazságosabb, humánusabb társadalmi rend megteremtésének a feltételeihez; emlékezünk a szovjet nép hős katonafiaira. Nem felejtettük el ezt a soha vissza nem fizethető áldozatot, s ha most visszagondolunk az új szocialista társadalom építésében megtett csaknem negyedszázados útra, akkor méltóképpen igazolva látjuk, hogy emlékükhöz méltó, amit tettünk, s ahogy tettük. Az építőmunkások több százezres serege is jóleső örömmel teheti mérlegre mindazt, amit felszabadulásunk első pillanatától végzett. Mert 1945-ben félig romba dőlt ország jutott a szabaddá vált magyar nép osztályrészéül. Elpusztult a nemzeti vagyon legalább negyven százaléka, súlyosan, részben helyrehozhatatlanul megsérült a gyárait, üzemek 90 százaléka, a lakások tízezrei dőltek romba a bombázások és az ostrom nyomán a fővárosban és vidéki városainkban egyaránt , az építőmunkások dicséretes buzgalommal álltak neki a romok eltakarításának, a legsürgősebb helyreállítási munkák elvégzésének kórházakban, iskolákban, lakóházakban és kisebb-nagyobb üzemek százaiban. A Magyar Kommunista Párt hívó szavára tömegesen kapcsolódtak be az újjáépítés nagyszerű programjának megvalósításába. Csak az újjáépítés három esztendeje alatt újjá- és felépítettek 48 ezer lakást, ötezer általános iskolai osztálytermet, 15 ezer kicsiny elhelyezésére bölcsődét és óvodát. Egyedül a közlekedési hálózat építésén több mint 700 millió forint értékű munkát végeztek. A felszabadult ország a súlyos gondok ellenére már ebben az időben nagy ügyeimet fordított az építőipar fejlesztésére. Nyilvánvaló volt, hogy a tervbe vett gigantikus feladatok már nem oldhatók meg a manufaktúra szintjét alig meghaladó fokon. S ahogy teltek az évek, az építőmunkások mind többet hallottak ismét magukról. Gondoljunk csak a Dunai Vasmű, Inota, Kazincbarcika, Komló és más nagyszerű alkotások legendás korszakára, a Tiszalöki Vízilépcső építésére. Hány meg hány építőmunkás őrzi ma is legféltettebb emlékei között azokat a kitüntetéseket, plaketteket, emlékérméket, amelyek ország-világ előtt dokumentálják részvételét e nagy művek megalkotásában! Hány meg hány munkás vált ezeknek a feladatoknak a végzése során végleg tagjává a szervezett építőmunkások nagy családjának! Feledhetjük-e, hogy népünk ezeket a hatalmas alkotásokat a népi demokrácia, a szocializmus építésének rendkívül rövid időszaka alatt hozta létra? S ezek mellett újjávarázsolta a háború pusztításainak áldozatul esett, előzőleg, évszázados munkával létrehozott hidakat, gyárakat, kohókat,a több városnyi lakónegyedeket, erőműveket. Úgyszólván mindent a semmiből teremtett meg a felszabadulást követően a formálódó népi demokratikus Magyarország. Építőmunkásaink tudják a legjobban, hogy 1945-ben a szovjet hadsereg alakultaitól kölcsön vagy ajándékba kapott gépi eszközökkel, szerszámokkal kezdhettek munkához. Azok a tehergépkocsik és dömperek, szállítószalagok, daruk és betonkeverők jelentették az építőipar gépparkját, műszaki-technikai bázisát. S az idők előrehaladtával ugyancsak a Szovjetunió volt az, amely saját roppant építési-újjáépítési kötelezettségének megvalósítása mellett rendszeresen ellátta iparunkat nagy teljesítményű gépekkel, eszközökkel, megismertette szakembereinket a nálunk addig ismeretlen, korszerű munkaszervezési és építési eljárásokkal. Tekintsünk azonban körül ma is. Ezek a gyümölcsöző kapcsolatok a magyar és a szovjet építőipar között még jobban kiteljesedtek. A szovjet segítség most persze sokkal áttételesebben, szervezettebben, államközi és KGST-megállapodások keretében valósul meg. A szervezettséggel és a rendszerességgel, az előre megtervezett kapcsolatokkal hatékonyabbá vált az együttműködés. Gondoljunk csak a műszaki-tudományos tapasztalatok kicserélésére, a szovjet rendszerű házgyárak hálózatának megteremtésére országunkban. Egyik legjelentősebb építési programunk, a 15 éves lakásfejlesztési terv hathatós eszközeivé váltak ezek a házépítő kombinátok Budapesten, Győrött, Miskolcon. Április 4-én, ezen a nevezetes ünnepünkön jó ezekre gondolni, helyes az emlékeket az építőmunka hősi korszakáról is felidézni. S érdemes a mát vizsgálni, így a következtetés, a tanulság levonása egyszerűvé válik. Szoros barátságban kell együtt haladnunk azzal a nagyszerű néppel, amely már 1919-ben bebizonyította a magyar nép iránti rokonszenvét és szolidaritását, amely meghozta 1945-ben számunkra a felszabadulást, s amely azóta is mellettünk áll jóban, rosszban. Ez az, amiről április 4-ét ünnepelve, különösen nem szabad megfeledkeznünk, nekünk, építőmunkásoknak sem.