Építők Lapja, 1982 (75. évfolyam, 1-24. szám)

1982-04-26 / 8. szám

8 BEFEJEZÉSÉHEZ KÖZE­LEDIK a Győri Hőszolgáltató Vállalatnál a fűtőmű bővíté­séhez tartozó új, százméteres vasbeton kémény építése. A Hőtechnikai Vállalat dolgozói jelenleg 70 méter magasság­nál tartanak. A beruházás tel­jes üzembe helyezése 1983. el­ső negyedévre várható. HATMILLIÓ DARAB fö­­démbélesetem előállítását ter­vezik az idén a BVM miskol­ci gyára kazincbarcikai tele­pén. A terméket, amelyet fő­ként a kislakásépítők vásárol­nak, egységcsomagokban hoz­zák forgalomba. KOMMUNISTA MŰSZA­KOT tartottak március 20-án az ÉPGÉP debreceni gyárá­nak dolgozói több mint két­százan, hatvanan pedig egy­napi keresetüket ajánlották fel. A műszak­i m­unkabérét és a felajánlott napi kereseteket lakásépítési és -vásárlási támo­gatásra, illetve gyermekintéz­mények segítésére fordítják. A TÉLI KÁROK útjavítá­sához mintegy 1500-2000 ton­na, és az erősen kopott pálya­­szakaszok erősítéséhez évi 8-10 ezer tonna aszfaltkeveréket készítenek a KMP győri Köz­úti Igazgatóság mosonmagyar­óvári üzemmérnöksége köz­ponti telepén. OLCSÓBB LAKÁSOK ké­szítésére ötletpályázatot hir­detett az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület. A lakásépítés költségeinek csökkentését cél­zó pályázat kiírását április 30-ig vehetik át az érdeklő­dők az ÉTE budapesti titkár­ságán. HÚSZEZER FORINTTAL jutalmazták a Vas megyei ÁÉV-nél azokat az üzemré­szeket, amelyek élen jártak tavaly a biztonságos munka­­körülmények megteremtéséért indított versenyben. Ebből a pénzből hat üzemrészben fő­leg azok a dolgozók kapnak jutalmat, akik a legtöbbet tet­ték a balesetek elkerüléséért. TÉGLA VÍZZEL. NDK szakembereknek először sike­rült nyílt láng használata nélkül falazáshoz szükséges téglát előállítaniuk hidroter­­m­ikus eljárással. A vízgőz­hasznosító új eljárás mintegy harminc százalékkal kevesebb energiát igényel, mint a ré­gebbi módszer, s az égetési idő hatvanról húsz órára csökken. Albert Sándor 1946-1982 Tragikus hirtelenséggel örökre eltávozott körünkből április 12-én Albert Sán­dor, a Cement- és Mész­művek lábatlani gyárának függetlenített szab-titkára. 1946. február 24-én szüle­tett munkáscsalád gyerme­keként. Tanulmányai vé­geztével a lábatlani gyár­ban helyezkedett el először mint üzemi gyakornok, majd mint minőségi ellen­őr dolgozott. A gyár kol­lektívája 1972-ben válasz­totta meg függetlenített szb-titkárnak. Munkásmozgalmi tevé­kenységét az ifjúsági moz­galomban kezdte; először KISZ-vezetőségi tag, majd szervező titkár lett, 1967- től 1972-ig — szakszerveze­ti funkcióba kerüléséig — a cementgyár KISZ-szerve­­zetének titkáraként és a dorogi járási KISZ KB tag­jaként dolgozott. Állandóan képezte magát, széles körű ismeretekre tett szert, vi­lágnézetileg szilárd, jól képzett, művelt ember volt. 1976-tól a marxista-le­ninista esti középiskola ki­helyezett tagozatát vezette. Tevékenységét a mun­káspolitika, a munkáskol­­lektíváért érzett felelősség jellemezte. Nagy tekintély­nek örvendett, a dolgozók és a vezetők egyaránt sze­rették. Jól végzett munká­ját több esetben kitüntetés­sel ismerték el. Mindössze harminchat évet élt. Fájó szívvel gyá­szolja két kiskorú gyerme­ke, felesége és családja. Megrendülten búcsúztak Albert Sándortól a munka­társak, barátok és ismerő­sök, mindazok, akik ismer­ték, tisztelték és szerették. A Cement- és Mészművek lábatlan­ gyárának saját halottjaként április 16-án kísérték utolsó útjára a lá­batlan­ temetőben. Emlékét kegyelettel meg­őrizzük! Kommunista műszak Április 3-án a Hajdú megyei ÁÉV-nél szinte minden mun­kahelyen dolgoztak. Mintegy háromezren vettek részt a társa­dalmi munkában. A bevételt a vidéki tanácsok gyermekintéz­ményeinek támogatására, a halálos és súlyos balesetet szenve­dett dolgozók, illetve hozzátartozóik megsegítésére, valamint a tömegsport fellendítésére fordítja a vállalat. A Mi Világunk áprilisi száma A futball-labda terhei A labdarúgó-bajnokság las­san a fináléjához érkezik. Ám, még a végszó előtt is bőven akad izgalom ... Ma még mi is világbajnok „esélyesek” vagyunk, hiszen akik továbbjutottak, elvileg mindannyian nyerők lehet­ A felkészülés, a szereplés lázában talán a szurkolók szá­mára sem haszontalan, ha megismerik a mérkőzésen já­tékosan ide-oda pattogó labda „terheit”. A szerző, Frenkl Róbert né­zőpontja nagyon rokonszenves, hiszen nem a szakvezetők, az edzők szemüvegén át nézi a sportág fény- és árnyoldalait. A szerző — és a kiadó is — azt óhajtja, hogy a futball­­labda terheit ne csak a mér­kőzések profi rajongói ismer­jék meg — bár érdeklődésükre a szerkesztők feltétlenül szá­mítanak — ,hanem azok is, akik az egyik legnépszerűbb sportág „rejtelmei” előtt mind­máig értetlenül állnak... A zöld gyepen surranó-pat­­tanó labdának azonban nem­csak terhei, örömei, hanem ta­lányai is vannak — e játék szerelmeseinek feltétlenül szükségük van Fortuna moso­lyára is. (Sándor) Meghalt egy ember... Meghalt egy ember, egy börtönbe kerül, egy melg lel­kileg „agonizál”! A rendőrség még nem fejezte be a vizsgá­latot, így csak az esetet és annak körülményeit vetem papírra okulásul mások szá­mára. A szanatóriumban ta­lálkoztam az építés vezetőivel, aki, hogy lelki kínjaitól sza­baduljon, vagy önsanyargató módon újra és újra átszen­vedje a tragédiát, beszélni kezdett... — Nem vagyok bűnös. Leg­alábbis a törvény értelmé­ben nem. Mégsem tudok meg­nyugodni. Félek, így lesz ez eg­ész életemben. Az emberek kinn dolgozta­k az építkezé­sen. Ott történt a baj. Nem, nem baleset, annál is rosz­­sza­bb... Miég tartott a mű­szak, a­mikor úgy gondoltam, ha már kihoztam a pénzüket, nem tartogatom magamnál, kifizetem. Szépen rendben volt minden, én meg mentem tovább a dolgomra, a másik építkezésre. Bár ne tettem volna. A közeli kocsmáiban előbb csak egy-skét pohár sörre, majd más italra váltották át járandóságukat, s ahogy ké­sőbb megtudtam, már nem nagyon ment a munka, épp hogy csak ott voltak az em­berek az építkezésen és iszo­gattak. Egy lakatos és egy festő fiú valami kutya miatt vitatkoz­ni kezdett. Hogy kinek volt igaza, azt már soha nem tud­hatja meg senki. Előbb csak a hangjukat emelték fel, od­­vódtak, aztán a lakatos egy sörösüveggel fejbe vágta a másikat... A festő olyan sze­rencsétlenül vágódott a be­tongerenda széléhez, hogy fej­sérülése következtében meg­halt ... Mindezeket a rendőrségen tudtam meg akkor este, ami­kor a jegyzőkönyvek és a helyszínelések részében rendel­kezésre állta­k. Azt hittem, eszemet vesztem. Olyan ret­tenetes érzés fogott el, hogy szinte kikapcsolt az agyam. Az egyik munkás huszonhat, a másik huszonnégy éves. Jó szakembereik, rendes emberek. Sajnáltam őket. Az egyik ha­lott, a másik törvény előtt fe­lel tettéért, börtönbe kerül... A jó hallgatás gyorsan ment. R­utinkérdések­kel el­lenőrizt­ék az adatokat és mivel minden egyezett, elengedtek. Ekkor már éjszaka volt. Otthon nem tudtam lehunyni a szemem. Tépelődtem. Mi­ért munkaidő­ben fizettem ki a bérüket? Azutá­n arra gondoltam, hogy ta­lán ha mindent az előírás szerint teszek, akkor is be­következhetett volna a tragé­dia ... Hiszen a­­kocsma csak néhány lépésre volt az épít­kezéstől. S a munka végezté­vel első útjuk úgyis odaveze­tett volna.. . Nem találtam érveket, mentséget, ami meg­nyugtatott volna. Újra és új­ra végiggondoltam a rendőr­ségen hallottakat. Magam előtt láttam a két fiatalt, s a többieket, akik tanúi vol­tak az esetnek, akik némán statisztálta­k, míg agyonütöt­tek egy embert! Ha egyetlen egy ember is közéjük áll, csi­tít­ja őket, megakadályozhat­ták volna a bajt.. Ekkor éjjel kaptam az első infarktust. Néhány nap múl­va az intenzív osztályon tér­tem magamhoz. Megmentet­tek. Hónapok tel­tek el a tra­gédia óta, de én minden éjjel csak erről álmodom. Testem kiveri a verejték s nincs nyu­galmaim sem éjszaka, sem nappal. Még ma sem fogha­tom fel, hogyan történhetett, hiszen jól megvolta­k egymás­sal.­­Eltűnődve néz maga elé az építésvezető. Szeme tőle köny­­nyel... Arca piros, a fejébe tóduló vértől. Sír ... Alig múlt negyvenéves. Felesége, család­ja van és azok is őrlődnek. — Nincs kedve élni. .. — És a család? — Mindenük megvan. Szép családi ház, nyaraló. Nem szenvednek hiányt. Mint aki mindennel leszá­­molt, s elrendezte övéinek sorsát, önpusztító életet él. Egy alkalommal a szobatársa gyógyszereit is beszedte a sa­ját napli adagija mellett. Re­mélte, hogy a sok méreg vé­gez vele. Olyan, mintha „ago­nizálna”. Meghalni nem hagy­ják, élni meg már szinte kép­telen. Nem hagyja a lelk­iis­­merete az újra és újra fel­idézett tragédia, amilben neki is része volt. A bírák ítéletet hoznak majd. Ki-ki vétkessége ará­nyában elnyeri büntetését, de az önvád alól soha nincs fel­mentés ... Vincze Eta ÉPÍTŐK LAPJA 19­82. ÁPRILIS 26. Több mint kétszázan vettek részt a munkahelyi olimpia versenyein A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál olimpiai láz uralkodik. A kaposváriakat természete­sen nem a­z 1984-es Los An­geles-i nagy sportesemény foglalkoztatja, hanem a mun­kahelyi olimpia, amelynek már három fordulóján jutottak túl. Az első fordulót még tavaly ősszel rendezték meg: sakk, asztalitenisz, lövészet, teke, at­­létika, kispályás labdarúgás versenyszámokban. A második forduló színhelye a tornacsar­nok volt, ahol különböző ügyességi számokban bizonyít­hatták tudásukat a résztvevők. A jó hangulatú versenyen volt kosárra dobáls, tenisz-és kézi­labdával, céllba rúgás, váltó­­verseny svéd szekrényen, kö­télhúzás, fekvőtámasz- és egyéb gyakorlatok. Márciusiban lezajlott az olim­­pia harmadik fordulója is, ahol a győztesek és helyezet­tek szép díjakat kaptak. A sportversenyek tapaszta­latairól beszélgetünk Antal Attila szib-ti tikárral. — Úgy érzem, sikeresnek bi­zonyultak a munkahelyi olim­pia eddig megrendezett for­dulói. Közel kétszázan vettek részt a versenyeiken. Sajnos, a női dolgozóink közül csak ke­vesen. Igaz, akik ott voltak, a férfiaknál is jobbnak bizo­nyultak. Zsíros Zsuzsa lövé­szetben és Major Tam­ásné asztaliteniszben például nem talált legyőzőre az erősebb nem körében sem. — Milyen tömegsport-lehe­tőségek állnak a vállalat dol­gozóinak rendelkezésére? Az sztó-titkár nagyot só­hajt : — Régi nagy gondunk a lé­tesítményhiány. 1978-ban be­társultunk társadalmi mun­kával­­és nem csekély összeg­gel a II. Rákóczi Ferenc általá­nos iskola 18x42 méteres tor­nacsarnokának felépítéséhez. Nos, itt minden nap négy órától miénk a tornaterem. Az ötnapos munkahetet is figye­lembe véve, olyan­ megállapo­dást kötöttünk az iskolával, hogy szombat-vasárnaponként is használhatjuk a termet. A szabad idő egészséges, hasznos eltöltéséhez egy kis tehetőség dolgozóink számára. Egyéb­ként télen itt bonyolítottuk le a termelő egységek közötti kis­pályás labdarúgó terem­baj­­noksá­got. Éves szinten húsz­ezer forint bérleti díjat fize­tünk. Szerződésünk van, hogy 2000-ig használhatjuk a ter­met ... — A munkásszálló lakói mit sportolhatnak? — Az étkezdében három pingpongasztalt állítottunk fel. Délutánonként nagy mérkőzé­sek folynak itt. — Milyen összeget fordíta­nak sportcélokra? — Éves költségvetésünk négyszázezer forint. Ebből százezer jut a tömegsport cél­jaira. Sportkörünknek hat­száz pártoló tagja van, termé­szetesen az ő tagdíjuk is sport­célokat szolgál. — Külső építésvezetőségei­ken hogyan oldják meg a sportolást? — Marcaliban, Nagyatádon és Siófokon van kihelyezett főépítésvezetőségünk. Mind­három helyen kispályás foci­­csapatunk van. Legutóbb ép­pen a siófokiak nyerték a vál­lalati bajnokságot. — A vállalat folyosóján ol­vastam az egyik plakáton, hogy van kondicionálótorna is. — Valóban. Az alagsorban kialakítottunk egy helyiséget kondicionálóteremnek. A test­kultúraklub vezetője Bíróné dr. Mónus Katalin jogügyi osztályvezető. Este nyolcig nyitva áll a terem mindenki előtt. A fogyni- illetve erősöd­ni vágyók megtalálnak itt minden segédeszközt. Súlyzók, szobakerékpárok és más „kin­­zűreszközök” várják a dolgozó­kat. Az elmondottak után nem meglepő: az utóbbi három esztendőben a megyei építő­ipari vállalatok között mindig a Somogy megyei ÁÉV dolgo­zói voltak a tömegsportver­senyeik győztesei. Kemény György MINDENKIT SZERETETTEL VÁRNAK Töltsenek egy vidám napot családjukkal a szabadban Május 9-én rendezi hagyo­mányos „Bokányi Dezső” em­léktúráját szakszervezetünk. A Zugligetből induló túrán részt vevők János-hegy—Ság­­vári-ligeten keresztül érkeznek Hűvösvölgybe, a Munkásmoz­galmi sétányon elhelyezett em­lékoszlophoz. Az induló bélyegzőállomás 7.45—8.45.; a János-hegyi 8.15— 9.45; a Ságvári-ligeti 8.30— 10.45; a hűvösvölgyi 9.30—12.00 óráig üzemel. Az emléktúrán részt vevők emléklapban részesülnek. Az ünnepi megemlékezést Csorvási József a budapesti bi­zottság titkárhelyettese 13.30 órakor tartja az emlékoszlop­nál. Ezután helyezik el a meg­emlékezés koszorúit és virá­gait a részt vevő csoportok, személyek. Az Építők Központi Művész­­együttes Munka Vörös Zászló érdemrendjével kitüntetett Szalmás Piroska kórusa mun­kásmozgalmi dalokkal emléke­zik dicső elődeire. Akik sportolni, játszani kí­vánnak, erre is lehetőség nyí­lik az ünnepség után. A Nagy­réten atlétikai számokban, kis­pályás labdarúgásban, lábte­niszben vehetnek részt. Az emléktúrára, sportjáté­kokra szeretettel hív és vár minden dolgozót, családtagjai­kat, ipari szakmunkástanuló­kat a rendező bizottság. Tölt­senek egy napot kirándulással sporttal, játékkal a szabadban. Több tégla A teskándi téglagyárban márciusban befejezték a szo­kásos nagyjavítást. Csökken­tették a nagyjavítási időt, s így a tervezettnél több téglát gyárthatnak az idén. Ebben a évben 50 millió darab téglát akarnak gyártani, s a tervet várhatóan 2 millió darabbal teljesítik túl. (Az említett szá­mok kisméretű téglára átszá­mítva érvényesek.) A termelést a nagyjavítás befejezése után megkezdték, s jelenleg födém­tégla, 6-os, 10-es válaszfaltég­la készül Teskándon. ÉPÍTŐK LAPJA Az Építő-, Fa és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének lapja Felelős szerkesztő: Lehoczky Oszkár Szerkesztőség: 1068 Budapest VI., Dózsa György út 84/a. Telefon: 425-060. Kiadja és terjeszti a Népszava Lap- és Könyvkiadó 1130 Bp. XIII., Váci út 73. Telefon: 407-050. Postafiók: 42. Budapest Felelős kiadó: dr. Jandek Géza igazgató Előfizetési díj egy évre: 24.— Ft Egyszámlaszám: MNB215—51620 82—1793. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0230—2926

Next