Építők Lapja, 1982 (75. évfolyam, 1-24. szám)
1982-04-26 / 8. szám
8 BEFEJEZÉSÉHEZ KÖZELEDIK a Győri Hőszolgáltató Vállalatnál a fűtőmű bővítéséhez tartozó új, százméteres vasbeton kémény építése. A Hőtechnikai Vállalat dolgozói jelenleg 70 méter magasságnál tartanak. A beruházás teljes üzembe helyezése 1983. első negyedévre várható. HATMILLIÓ DARAB födémbélesetem előállítását tervezik az idén a BVM miskolci gyára kazincbarcikai telepén. A terméket, amelyet főként a kislakásépítők vásárolnak, egységcsomagokban hozzák forgalomba. KOMMUNISTA MŰSZAKOT tartottak március 20-án az ÉPGÉP debreceni gyárának dolgozói több mint kétszázan, hatvanan pedig egynapi keresetüket ajánlották fel. A műszaki munkabérét és a felajánlott napi kereseteket lakásépítési és -vásárlási támogatásra, illetve gyermekintézmények segítésére fordítják. A TÉLI KÁROK útjavításához mintegy 1500-2000 tonna, és az erősen kopott pályaszakaszok erősítéséhez évi 8-10 ezer tonna aszfaltkeveréket készítenek a KMP győri Közúti Igazgatóság mosonmagyaróvári üzemmérnöksége központi telepén. OLCSÓBB LAKÁSOK készítésére ötletpályázatot hirdetett az Építőipari Tudományos Egyesület. A lakásépítés költségeinek csökkentését célzó pályázat kiírását április 30-ig vehetik át az érdeklődők az ÉTE budapesti titkárságán. HÚSZEZER FORINTTAL jutalmazták a Vas megyei ÁÉV-nél azokat az üzemrészeket, amelyek élen jártak tavaly a biztonságos munkakörülmények megteremtéséért indított versenyben. Ebből a pénzből hat üzemrészben főleg azok a dolgozók kapnak jutalmat, akik a legtöbbet tették a balesetek elkerüléséért. TÉGLA VÍZZEL. NDK szakembereknek először sikerült nyílt láng használata nélkül falazáshoz szükséges téglát előállítaniuk hidrotermikus eljárással. A vízgőzhasznosító új eljárás mintegy harminc százalékkal kevesebb energiát igényel, mint a régebbi módszer, s az égetési idő hatvanról húsz órára csökken. Albert Sándor 1946-1982 Tragikus hirtelenséggel örökre eltávozott körünkből április 12-én Albert Sándor, a Cement- és Mészművek lábatlani gyárának függetlenített szab-titkára. 1946. február 24-én született munkáscsalád gyermekeként. Tanulmányai végeztével a lábatlani gyárban helyezkedett el először mint üzemi gyakornok, majd mint minőségi ellenőr dolgozott. A gyár kollektívája 1972-ben választotta meg függetlenített szb-titkárnak. Munkásmozgalmi tevékenységét az ifjúsági mozgalomban kezdte; először KISZ-vezetőségi tag, majd szervező titkár lett, 1967- től 1972-ig — szakszervezeti funkcióba kerüléséig — a cementgyár KISZ-szervezetének titkáraként és a dorogi járási KISZ KB tagjaként dolgozott. Állandóan képezte magát, széles körű ismeretekre tett szert, világnézetileg szilárd, jól képzett, művelt ember volt. 1976-tól a marxista-leninista esti középiskola kihelyezett tagozatát vezette. Tevékenységét a munkáspolitika, a munkáskollektíváért érzett felelősség jellemezte. Nagy tekintélynek örvendett, a dolgozók és a vezetők egyaránt szerették. Jól végzett munkáját több esetben kitüntetéssel ismerték el. Mindössze harminchat évet élt. Fájó szívvel gyászolja két kiskorú gyermeke, felesége és családja. Megrendülten búcsúztak Albert Sándortól a munkatársak, barátok és ismerősök, mindazok, akik ismerték, tisztelték és szerették. A Cement- és Mészművek lábatlan gyárának saját halottjaként április 16-án kísérték utolsó útjára a lábatlan temetőben. Emlékét kegyelettel megőrizzük! Kommunista műszak Április 3-án a Hajdú megyei ÁÉV-nél szinte minden munkahelyen dolgoztak. Mintegy háromezren vettek részt a társadalmi munkában. A bevételt a vidéki tanácsok gyermekintézményeinek támogatására, a halálos és súlyos balesetet szenvedett dolgozók, illetve hozzátartozóik megsegítésére, valamint a tömegsport fellendítésére fordítja a vállalat. A Mi Világunk áprilisi száma A futball-labda terhei A labdarúgó-bajnokság lassan a fináléjához érkezik. Ám, még a végszó előtt is bőven akad izgalom ... Ma még mi is világbajnok „esélyesek” vagyunk, hiszen akik továbbjutottak, elvileg mindannyian nyerők lehet A felkészülés, a szereplés lázában talán a szurkolók számára sem haszontalan, ha megismerik a mérkőzésen játékosan ide-oda pattogó labda „terheit”. A szerző, Frenkl Róbert nézőpontja nagyon rokonszenves, hiszen nem a szakvezetők, az edzők szemüvegén át nézi a sportág fény- és árnyoldalait. A szerző — és a kiadó is — azt óhajtja, hogy a futballlabda terheit ne csak a mérkőzések profi rajongói ismerjék meg — bár érdeklődésükre a szerkesztők feltétlenül számítanak — ,hanem azok is, akik az egyik legnépszerűbb sportág „rejtelmei” előtt mindmáig értetlenül állnak... A zöld gyepen surranó-pattanó labdának azonban nemcsak terhei, örömei, hanem talányai is vannak — e játék szerelmeseinek feltétlenül szükségük van Fortuna mosolyára is. (Sándor) Meghalt egy ember... Meghalt egy ember, egy börtönbe kerül, egy melg lelkileg „agonizál”! A rendőrség még nem fejezte be a vizsgálatot, így csak az esetet és annak körülményeit vetem papírra okulásul mások számára. A szanatóriumban találkoztam az építés vezetőivel, aki, hogy lelki kínjaitól szabaduljon, vagy önsanyargató módon újra és újra átszenvedje a tragédiát, beszélni kezdett... — Nem vagyok bűnös. Legalábbis a törvény értelmében nem. Mégsem tudok megnyugodni. Félek, így lesz ez egész életemben. Az emberek kinn dolgoztak az építkezésen. Ott történt a baj. Nem, nem baleset, annál is roszszabb... Miég tartott a műszak, amikor úgy gondoltam, ha már kihoztam a pénzüket, nem tartogatom magamnál, kifizetem. Szépen rendben volt minden, én meg mentem tovább a dolgomra, a másik építkezésre. Bár ne tettem volna. A közeli kocsmáiban előbb csak egy-skét pohár sörre, majd más italra váltották át járandóságukat, s ahogy később megtudtam, már nem nagyon ment a munka, épp hogy csak ott voltak az emberek az építkezésen és iszogattak. Egy lakatos és egy festő fiú valami kutya miatt vitatkozni kezdett. Hogy kinek volt igaza, azt már soha nem tudhatja meg senki. Előbb csak a hangjukat emelték fel, odvódtak, aztán a lakatos egy sörösüveggel fejbe vágta a másikat... A festő olyan szerencsétlenül vágódott a betongerenda széléhez, hogy fejsérülése következtében meghalt ... Mindezeket a rendőrségen tudtam meg akkor este, amikor a jegyzőkönyvek és a helyszínelések részében rendelkezésre álltak. Azt hittem, eszemet vesztem. Olyan rettenetes érzés fogott el, hogy szinte kikapcsolt az agyam. Az egyik munkás huszonhat, a másik huszonnégy éves. Jó szakembereik, rendes emberek. Sajnáltam őket. Az egyik halott, a másik törvény előtt felel tettéért, börtönbe kerül... A jó hallgatás gyorsan ment. Rutinkérdésekkel ellenőrizték az adatokat és mivel minden egyezett, elengedtek. Ekkor már éjszaka volt. Otthon nem tudtam lehunyni a szemem. Tépelődtem. Miért munkaidőben fizettem ki a bérüket? Azután arra gondoltam, hogy talán ha mindent az előírás szerint teszek, akkor is bekövetkezhetett volna a tragédia ... Hiszen akocsma csak néhány lépésre volt az építkezéstől. S a munka végeztével első útjuk úgyis odavezetett volna.. . Nem találtam érveket, mentséget, ami megnyugtatott volna. Újra és újra végiggondoltam a rendőrségen hallottakat. Magam előtt láttam a két fiatalt, s a többieket, akik tanúi voltak az esetnek, akik némán statisztáltak, míg agyonütöttek egy embert! Ha egyetlen egy ember is közéjük áll, csitítja őket, megakadályozhatták volna a bajt.. Ekkor éjjel kaptam az első infarktust. Néhány nap múlva az intenzív osztályon tértem magamhoz. Megmentettek. Hónapok teltek el a tragédia óta, de én minden éjjel csak erről álmodom. Testem kiveri a verejték s nincs nyugalmaim sem éjszaka, sem nappal. Még ma sem foghatom fel, hogyan történhetett, hiszen jól megvoltak egymással.Eltűnődve néz maga elé az építésvezető. Szeme tőle könynyel... Arca piros, a fejébe tóduló vértől. Sír ... Alig múlt negyvenéves. Felesége, családja van és azok is őrlődnek. — Nincs kedve élni. .. — És a család? — Mindenük megvan. Szép családi ház, nyaraló. Nem szenvednek hiányt. Mint aki mindennel leszámolt, s elrendezte övéinek sorsát, önpusztító életet él. Egy alkalommal a szobatársa gyógyszereit is beszedte a saját napli adagija mellett. Remélte, hogy a sok méreg végez vele. Olyan, mintha „agonizálna”. Meghalni nem hagyják, élni meg már szinte képtelen. Nem hagyja a lelkiismerete az újra és újra felidézett tragédia, amilben neki is része volt. A bírák ítéletet hoznak majd. Ki-ki vétkessége arányában elnyeri büntetését, de az önvád alól soha nincs felmentés ... Vincze Eta ÉPÍTŐK LAPJA 1982. ÁPRILIS 26. Több mint kétszázan vettek részt a munkahelyi olimpia versenyein A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál olimpiai láz uralkodik. A kaposváriakat természetesen nem az 1984-es Los Angeles-i nagy sportesemény foglalkoztatja, hanem a munkahelyi olimpia, amelynek már három fordulóján jutottak túl. Az első fordulót még tavaly ősszel rendezték meg: sakk, asztalitenisz, lövészet, teke, atlétika, kispályás labdarúgás versenyszámokban. A második forduló színhelye a tornacsarnok volt, ahol különböző ügyességi számokban bizonyíthatták tudásukat a résztvevők. A jó hangulatú versenyen volt kosárra dobáls, tenisz-és kézilabdával, céllba rúgás, váltóverseny svéd szekrényen, kötélhúzás, fekvőtámasz- és egyéb gyakorlatok. Márciusiban lezajlott az olimpia harmadik fordulója is, ahol a győztesek és helyezettek szép díjakat kaptak. A sportversenyek tapasztalatairól beszélgetünk Antal Attila szib-ti tikárral. — Úgy érzem, sikeresnek bizonyultak a munkahelyi olimpia eddig megrendezett fordulói. Közel kétszázan vettek részt a versenyeiken. Sajnos, a női dolgozóink közül csak kevesen. Igaz, akik ott voltak, a férfiaknál is jobbnak bizonyultak. Zsíros Zsuzsa lövészetben és Major Tamásné asztaliteniszben például nem talált legyőzőre az erősebb nem körében sem. — Milyen tömegsport-lehetőségek állnak a vállalat dolgozóinak rendelkezésére? Az sztó-titkár nagyot sóhajt : — Régi nagy gondunk a létesítményhiány. 1978-ban betársultunk társadalmi munkávalés nem csekély összeggel a II. Rákóczi Ferenc általános iskola 18x42 méteres tornacsarnokának felépítéséhez. Nos, itt minden nap négy órától miénk a tornaterem. Az ötnapos munkahetet is figyelembe véve, olyan megállapodást kötöttünk az iskolával, hogy szombat-vasárnaponként is használhatjuk a termet. A szabad idő egészséges, hasznos eltöltéséhez egy kis tehetőség dolgozóink számára. Egyébként télen itt bonyolítottuk le a termelő egységek közötti kispályás labdarúgó terembajnokságot. Éves szinten húszezer forint bérleti díjat fizetünk. Szerződésünk van, hogy 2000-ig használhatjuk a termet ... — A munkásszálló lakói mit sportolhatnak? — Az étkezdében három pingpongasztalt állítottunk fel. Délutánonként nagy mérkőzések folynak itt. — Milyen összeget fordítanak sportcélokra? — Éves költségvetésünk négyszázezer forint. Ebből százezer jut a tömegsport céljaira. Sportkörünknek hatszáz pártoló tagja van, természetesen az ő tagdíjuk is sportcélokat szolgál. — Külső építésvezetőségeiken hogyan oldják meg a sportolást? — Marcaliban, Nagyatádon és Siófokon van kihelyezett főépítésvezetőségünk. Mindhárom helyen kispályás focicsapatunk van. Legutóbb éppen a siófokiak nyerték a vállalati bajnokságot. — A vállalat folyosóján olvastam az egyik plakáton, hogy van kondicionálótorna is. — Valóban. Az alagsorban kialakítottunk egy helyiséget kondicionálóteremnek. A testkultúraklub vezetője Bíróné dr. Mónus Katalin jogügyi osztályvezető. Este nyolcig nyitva áll a terem mindenki előtt. A fogyni- illetve erősödni vágyók megtalálnak itt minden segédeszközt. Súlyzók, szobakerékpárok és más „kinzűreszközök” várják a dolgozókat. Az elmondottak után nem meglepő: az utóbbi három esztendőben a megyei építőipari vállalatok között mindig a Somogy megyei ÁÉV dolgozói voltak a tömegsportversenyeik győztesei. Kemény György MINDENKIT SZERETETTEL VÁRNAK Töltsenek egy vidám napot családjukkal a szabadban Május 9-én rendezi hagyományos „Bokányi Dezső” emléktúráját szakszervezetünk. A Zugligetből induló túrán részt vevők János-hegy—Ságvári-ligeten keresztül érkeznek Hűvösvölgybe, a Munkásmozgalmi sétányon elhelyezett emlékoszlophoz. Az induló bélyegzőállomás 7.45—8.45.; a János-hegyi 8.15— 9.45; a Ságvári-ligeti 8.30— 10.45; a hűvösvölgyi 9.30—12.00 óráig üzemel. Az emléktúrán részt vevők emléklapban részesülnek. Az ünnepi megemlékezést Csorvási József a budapesti bizottság titkárhelyettese 13.30 órakor tartja az emlékoszlopnál. Ezután helyezik el a megemlékezés koszorúit és virágait a részt vevő csoportok, személyek. Az Építők Központi Művészegyüttes Munka Vörös Zászló érdemrendjével kitüntetett Szalmás Piroska kórusa munkásmozgalmi dalokkal emlékezik dicső elődeire. Akik sportolni, játszani kívánnak, erre is lehetőség nyílik az ünnepség után. A Nagyréten atlétikai számokban, kispályás labdarúgásban, lábteniszben vehetnek részt. Az emléktúrára, sportjátékokra szeretettel hív és vár minden dolgozót, családtagjaikat, ipari szakmunkástanulókat a rendező bizottság. Töltsenek egy napot kirándulással sporttal, játékkal a szabadban. Több tégla A teskándi téglagyárban márciusban befejezték a szokásos nagyjavítást. Csökkentették a nagyjavítási időt, s így a tervezettnél több téglát gyárthatnak az idén. Ebben a évben 50 millió darab téglát akarnak gyártani, s a tervet várhatóan 2 millió darabbal teljesítik túl. (Az említett számok kisméretű téglára átszámítva érvényesek.) A termelést a nagyjavítás befejezése után megkezdték, s jelenleg födémtégla, 6-os, 10-es válaszfaltégla készül Teskándon. ÉPÍTŐK LAPJA Az Építő-, Fa és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének lapja Felelős szerkesztő: Lehoczky Oszkár Szerkesztőség: 1068 Budapest VI., Dózsa György út 84/a. Telefon: 425-060. Kiadja és terjeszti a Népszava Lap- és Könyvkiadó 1130 Bp. XIII., Váci út 73. Telefon: 407-050. Postafiók: 42. Budapest Felelős kiadó: dr. Jandek Géza igazgató Előfizetési díj egy évre: 24.— Ft Egyszámlaszám: MNB215—51620 82—1793. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0230—2926