Építők Lapja, 1984 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1984-04-09 / 7. szám
2 Pályázati felhívás munkáskáderképző tanfolyami részvételre az 1984/85-ös oktatási évre A szakszervezeti mozgalom mindig nagy figyelmet fordított a képzésre, a munkások szakszervezeti munkába való bevonására, a dolgozók vezetővé nevelésére. Ennek érdekében szerveződött a SZOT Oktatási Intézetében a munkáskáderképző tanfolyam. Célja, hogy a fizikai munkás, művezető vagy technikus munkakörben dolgozó — már jelenleg is valamilyen társadalmi funkciót betöltő (bizalmi, főbizalmi, szb-tag, szocialista brigádvezető, KISZ-vezető stb.) —, a szakszervezeti munkához kedvet, elhivatottságot érző munkások számára elméleti, politikai, gyakorlati alapot nyújtson. Tegye képessé őket arra, hogy a szakszervezeti mozgalomban különböző tisztségeket el tudjanak látni. A tanfolyam résztvevői korszerű formában feldolgozzák az ML Esti Középiskola anyagát, valamint a szakszervezeti alapismereteket, melyről bizonyítványt kapnak. Az új ismeretek elsajátítása mellett a tanfolyam elősegíti a politikai-mozgalmi munkához szükséges készség, munkastílus és munkamódszer elsajátítását, olyan vezetői készségelemek kialakítását, melyek a mozgalmi munka végzésére nélkülözhetetlenek. A tanfolyammal kapcsolatos egyéb tudnivalók: A tanfolyam helye: Balatonfüred, SZOT Oktatási Intézet. A tanfolyam ideje: 1984. október 22—1985. március 1. Heti tanulmányi idő: 5 nap. Napi tanulmányi elfoglaltság: 8 óra. — A tanfolyam alatt a hallgató vállalatától átlagkeresetet kap. — A tanfolyami ellátás térítésmentes. — Heti hazautazáshoz az útiköltséget az intézet biztosítja. Pályázati feltételek: — Munkásállományú vagy közvetlen termelést irányító munkakör, — szakszervezetben vagy ifjúsági mozgalomban szerzett tisztségviselői gyakorlat, — 35 év alatti életkor, — egy hónapnál hosszabb időtartamú mozgalmi iskolai képzésben eddig nem vett részt. Pályázat módja: — Pályázhatnak személyek, szakszervezeti bizottságok, párt- és KISZ-szervezetek, vállalatok, intézmények egy vagy több személlyel. — A pályázatokat 1984. június 30-ig kell benyújtani az illetékes iparági-ágazati szakszervezeti központ szervezési és káderosztályára. — Személyi pályázatok benyújtása csak a vállalati szakszervezeti bizottságon keresztül lehetséges. — A pályázat tartalmazza: — önéletrajz, — káderkérdőív, — szb-javaslat, melyet a szakszervezeti bizalmi, az illetékes gazdasági vezető és a pártalapszervezet titkára támogatólag aláír. A pályázatokat a SZOT iparági-ágazati szakszervezetek illetékesei bírálják el. A döntésről augusztus 31-ig értesítik a pályázókat. SZOT Balatonfüred Oktatási Intézet Igazgatósága Díjkiosztó ünnepség A megszokottnál is nagyobb rend fogadta március 23-án a 18. sz. Kaesz Gyula Faipari Szakmunkásképző Intézetbe érkező diákokat, tanárokat, a meghívott vendégeket. Már a bejárati ajtónál kedves, barátságos volt a fogadtatás. A külsőségek, a sok virág, az ez alkalommal megnyitott „Pályatársak vagyunk” kiállítás is arról árulkodott, hogy valami kiemelkedő esemény van készülőben. Ugyanis az intézet kapta a megtisztelő feladatot, hogy a Művelődési Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium egyetértésével az 1983/84 tanévre — a szakmunkásképző iskolák és az egészségügyi szakiskolák végző tanulói, a középiskolát végzettek nappali szakmunkásképző tanfolyamának utolsó éves hallgatói és a szakközépiskolások részére meghirdetett szakmai verseny fővárosi szintű díjkiosztó ünnepségét megrendezze. Az iskolai versenyek a múlt év decemberében fejeződtek be, ahol a szakmunkásképzők és szakközépiskolák több ezer végzős tanulója mérte össze tudását, s köztük nagy létszámban képviselték magukat az építők is. A legjobbak vettek részt a február 9-én megrendezett fővárosi versenyen. A tanulmányi versenyeken kötelező írásbeli és szakmai gyakorlati feladatokkal kellett megbirkózniuk. A versenybizottság döntötte el, hogy a jók közül is kik a legjobbak. S e nemes versengés eredményhirdetése jegyében került sor a bensőséges ünnepségre. A győzteseknek kijáró ünnepség Balázs Gyula igazgató üdvözlő szavaival vette kezdetét, majd tiszteletükre rövid kultúrműsor köszöntötte a résztvevőket. S ezt követően Kálmán László főtanácsos, a Fővárosi Tanács VB művelődésügyi főosztály középfokú nevelési és oktatási osztályának vezetője értékelte a versenyt, majd átadta a nyerteseknek az oklevelet. A bensőséges ünnepség véget ért, gratulálunk a győzteseknek. Tudásukkal, felkészültségükkel dicsőséget, elismerést szereztek önmaguknak, iskolájuknak, szakmájuknak, iparunknak, s mindannyiunknak. A versenysorozat azonban még nem ért véget, az országos döntő még hátravan, melyhez kívánunk eredményes felkészülést és további sikereket. Apágyiné Anna ÉPÍTŐK LAPJA A Magyar Építőművészek Szövetsége kiállítótermében csend van, az udvarról behallani a madárfüttyöt. Nem zavar senki, kedvemre nézelődhetek. Az ajtóval szemköztes falról Kós Károly hatalmas portréja mosolyog. A mosoly és a pátriárka-ráncok alá hatalmas piros 100-as van festve. Hogy a tavalyi centenárium alanyaként, vagy tartós példakép gyanánt néz le a magasból a sztánai mester, nem tudom. Miként azt sem, vajon neki könnyebb-e ide lenézni onnan, vagy a magyar építészeknek innen fel,őrem. Megválaszolhatatlan kérdés ez is, az is. Ilyesféle összevetésekre az a kiállítás, amely a Kós-portré alatt volt látható, nem adott módot. Másfélékre annál inkább. Ami azonnal feltűnt, lehetőséget adva az első összevetésre, hogy ez az építészeti kamaratárlat mennyire nem ünnepi. Nálunk szinte már megszokott, hogy az efféle kiállítások és a valóság között óriási szakadékok meredeznek. „A lakásépítés új útjai” címet viselő osztrák tárlat első ismertetőjele a puritánság volt. Bécs, Alsó- Ausztria és Burgenland mérnöki kamarájának építészmérnökei hozták el terveiket, nekitámasz- Akik az utánpótlást nevelik Osztályfőnöknő a II/G-ből A tanárnő — Fasching Éva — a II/G osztályfőnöknője szőke, csinos fiatalasszony, a Közgazdasági Egyetem elvégzése után a 35. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe került, ahol a jövő festő-mázoló szakembereit képezik ki. — Közgazdász a festő-mázolóknál. Nem került túl messze a tanult szakmájától? — kérdem a fiatal tanárnőt. — A látszat csal — mondja mosolyogva —. Kémia-áruismeret szakon végeztem, tehát valahol mégiscsak van rokonság a kettő között. — Meggyőzött! Itt mit tanít? — A festékek összetételét, anyagvizsgálatát, a tapéták gyártását és felhasználási területeit oktatom. — Gyakorlatban is megpróbált festeni-mázolni? — Még nem, de nincs is rá szükség, mert a férjemnek éppen ez a szakmája. Szakoktató az intézetben. — Kitől tartanak inkább a gyerekek. Öntől, vagy a férjétől? — Egyikünk sem mumus. Egy férfi azért jobban meg tudja fogni a fiúkat. — Akadnak tanárszomorítók? Nevet. — Persze, hogy vannak. Ezek nélkül nem iskola az iskola. Jól ismerem a diákcsínytevéseket, nem is bosszankodom különösebben ezeken. — Osztályfőnökként mi a legnagyobb gondja? — Az általános iskolában megszokták a gyerekek, hogy a hiányzásukat a szülő igazolja. Itt viszont a hiányzást orvosi igazolással kell alátámasztani. Ebben akadnak olykor problémák ... — A tanár számára melyik a hét legnehezebb napja ? — A hétfő! Ilyenkor két nap után találkoznak újra az osztálytársak, rengeteg a közölnivalójuk egymással. Sajnos, sokszor az óra alatt is. — Milyen a tanulmányi színvonal? — Hm, lehetne jobb is. Az általánosból idekerülő tanulók megdöbbentően hézagos tudással érkeznek. Jó félév kell, amíg átismételjük az anyagot. Fasching Éva nyolcadik éve tanít, munkáját elismerik, megbecsülik. Kiváló KISZ-munkájáért a Művelődési Minisztériumtól kapott elismerést, nemrég kapta meg a Kiváló Munkáért kitüntetést. A szakszervezeti bizottságban gazdasági felelősként tevékenykedik. — Apró örömökből és bosszúságokból áll a tanár munkája — vallja. Mégis nagyszerű dolog másokat a tudás kapuján átvezetni. Milyen igaza van! — menj — „Elmebajnokság" Merész dologra vállalkozott a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-bizottsága. A tévé népszerű sorozatának mintájára — a forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatának első eseményeként — az MSZBT-vel közösen elmebajnokságot rendezett. A bajnokjelöltek tíz kérdést kaptak a Szovjetunióról, tizet saját szakmájukból és tizet választott témájukból. A szakmai kérdéseket a VÁÉV szakemberei állították össze, a többiek összeállításával testvérlapunk, az ÉPÍTŐK munkatársai segítették a rendezőket. A legmagasabb pontszámot Bagó János kazánházi dolgozó, Haas András szakszervezeti könyvtáros és Radó György raktáros érte el. Ők nyolcnapos jutalomutazáson vesznek részt a Szovjetunióban. A közönség is nyert: a szellemi gazdagodás — és remek szórakozás mellett — 1500 forint értékű könyvutalványt. Fiatalos tempóra vall, hogy a KISZ-esek már az eredményhirdetés után elhatározták: az ősszel szintén rendeznek vetélkedőt , de akkor már dunántúli szinten. Kovács Edit 1984. ÁPRILIS 9. Egy kiállításról Az építészetnek lehetnek szép hétköznapjai is í tották azokat a terem falának, aztán szépen hazamentek. Mi meg itt állunk és bámulunk. Először elolvastuk a kiállításhoz mellékelt tájékoztatót. Ilyesmiket találtunk benne: „A bécsiek lakáshelyzete az osztrák átlaghoz képest rossz. (...) A bécsiek lakáshelyzete azonban érezhetően javul. A lakosság száma ugyanis állandóan csökken (jelenleg 1,5 millió), a lakások száma az új építkezések folytán (évente 6—10 ezer lakással) állandóan növekszik és jelenlegi számuk 820 ezret tesz ki. (. ..) Bécs Városi Tanácsa a nyugati világ legnagyobb lakóház-tulajdonosa. A bécsiek 25 százaléka tanácsi lakásban lakik. A tanács maga épít lakásokat. Lakásépítő társaságok és építési vállalatok vannak tulajdonában, illetve részese azoknak. A lakásépítés területén ma a szociális kötelezettség és a sikeres gazdálkodás gondolatának elsődlegessége különösen kitűnik. Egy tanulság már nagyjában levonható: a lakóépületek tervjavaslatai sem jobbak, sem olcsóbbak nem lesznek, ha az egy tervben előirányzott lakások száma egy bizonyos nagyságrendet túlhalad ...” Az utolsó mondat olvastán — ki tudja, miért — azonnal Békásmegyer jutott eszembe, ahol még egy új sportpályát is elbontottak, hogy a helyére még egy házat bepréselhessenek. A négy kiállított terv végülis négy pályázat eredménye, melyben minden épületnek meghatározott pénzügyi kerethez kellett alkalmazkodni. Megadták még a lakások átlagos nagyságát — 75 négyzetméter — és neki lehetett látni. Hogy el ne felejtsem, az előregyártás lehetőségét is megkövetelték. Az osztrák építészek szerint a lakások egyéni kialakításának lehetőségei és az előregyártás jelenlegi feltételei nincsenek összhangban egymással, ennek ellenére azt vallják — és terveik is ezt tükrözik —, hogy az előregyártás feltételeinek kell az embernek a jó közérzetre és változatosságra vágyó igényeihez alkalmazkodnia és nem megfordítva! Ámulatunk a továbbiakban a bécsi hétköznapoknak szólt, amelyek, ezekben az építészeti tervekben, nem olyanok, mint nálunk. Hogy milyenek? Elsősorban és feltétlenül: zöldek. Szándékosan nem írtam azt, hogy zöldebbek, mint a mi új lakónegyedeink világa, mert ez nem igaz. Azoknál egy bukszus-sövény is impresszionista színorgiát okoz, míg ellenben a bécsi terveken ez az alapszín. A tervező ugyanolyan építőelemként dolgozik az élő, a növényi anyaggal, mint a betonnal, az üveggel vagy a kerámiával. Még a balkonok és a loggiák rajzain is ott virultak a növények, a virágok. A második, ami azonnal „megcsapta” a kiállítás nézőjét, hogy ezek a lakóépületek milyen gazdaságosan, szinte spórolósan készülnek. Okosan telepítik őket, mégis levegősek, racionálisan „centizik ki” belső tereiket, mégis tágasak. Szóval mindazt tudják, amit a mi hétköznapi építészetünk csak akkor hajlandó tudni, ha jól megfizetik , hogy Karinthynál maradjak. Nagyon sajnálom, hogy ez a kiállítás, amely április 2-án be is zárt, csak szűk körben volt látható. Ezt kétségkívül magyarázza, hogy elsősorban a szakmához szólt. Ám az építészeti kultúra terjesztésére mindenképp szükség van. S nem elég csak a népi és az úgynevezett modern építészet remekeit megismertetni szélesebb körben. Láttatni kell a hétköznapok lehetőségeit is. Amelyeket a józanság és nem az indulatok, a szakmai hozzáértés és nem öncélú művészkedés, valamint a humánum és nem a hűvös számolgatások vezérelnek. A bécsi építészek terveiből az előbbi sugárzott. És a sok zöld. Nem kellene már végre nekünk is színt váltani? De nehogy félreértse valaki, a szürkét sokallom . . . (végh V alpár) Építők Műszaki Klubja Nagy István János éremkiállítása Az Építők Műszaki Klubja április hónapban Nagy István János szobrászművész érmeiből rendez kiállítást. A művész szobraiból jelenleg tizenhét látható az ország különböző városaiban. Érmeinek száma mintegy negyven, ezek közül 33 szerepel mostani kamarakiállításán. Nagy István János Nagykanizsán született 1938-ban. A Képzőművészeti Főiskolán Pátzay Pál és Mikus Sándor volt a mestere. 1963-ban diplomázott, azóta részt vesz minden jelentős hazai csoportos kiállításon. A klubban most rendezett tárlat első egyéni kiállítása. Művészi tevékenységének két évtizede alatt érmeivel számos külföldi kiállításon szerepelt Párizstól Helsinkiig. 1974-ben a Firenze város által meghirdetett Vasari-pályázat nagy nemzetközi mezőnyében az ötödik helyet szerezte meg. (A 16. században élt neves olasz művészeti író és építész arcképe szerepelt az érem előlapján. A hátlapon, melynek fényképét közöljük, a firenzei városháza közismert részlete látható.) Egy évvel később Ravenna város Dante-biennáléjának díját nyeri el. 1981-ben tagja volt az ugyanott arany érmet nyert magyar művészcsoportnak. A Magyar Nemzeti Galéria több érmét őrzi, de szerepelnek ilyen alkotásai Ravennában, Nürnbergben és az amszterdami Van Gogh Múzeumban is. A kiállítás április 5-től 30-ig tekinthető meg az Építők Műszaki Klubjában. Dr. Soós Imre