Érdekes Ujság, 1957. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-06 / 27. szám
4 ITT A JEGES - HOL A JEGES (Pesti jégvirágok) PASARÉT, reggel hét óra. Minden utcasarkon ,egy-két vödörrel, tállal felszerelt asszony vagy férfi várakozik, futballnyelven szólva: lesállásban. Ezek az emberek ugyanis lesnek. A jegest lesik, aki talányos játékot játszik, a várakozóknak kell kitalálni, mikor jön, és mikor nem jön? Rendszerint a várakozók vesztenek, elvesztik a türelmüket, és hazamennek. És akkor jön a jeges, remek tempóérzékkel, de csöndben. A Pasaréten reggel hét órakor várták, és megjött délután fél háromkor. Mi a baj Pasaréten? Lenne jég, ha a Szilfa utca sarkára telepített jegeskocsinak akadna kezelője, aki reggel kiárusítaná az éjjel leszállított jeget. De nincs vállakozó a napi 2—3 óra munkára, amely havi 500—600 forintot jövedelmez. A jegeskocsi, mit tehetne mást, befagyott magányában. * ATTILA UTCA, fél kilenc. Itt is lesik a jegest, aki meg is érkezik kilenc órakor. Az első fél percben hatan állnak sorban, a második percben harmincan. A sor nem növekszik a mértani haladvány szerint, mert a pótkocsis „nylon jegeskocsi” gyorsan kiszolgál. A sorjázó emberek és asszonyok közé Dongó motorral behajt egy pápaszemes diákgyerek. Egy asszony sikolt, a földre zuhan. Más baj nem történik, a diák két nyaklevessel megússza, az asszonyt felsegítik, a jeges fájdalomdíjként fél Vödör jégtörmelékkel megtoldja az adagot. Hogy legyen mivel borogatni az ütődés helyét. Amiből kitűnik, hogyha jege nincs is mindig a jegesnek, humora van. * TOLBUCHIN KÖRÚT, a csarnokba épített jéggyár. Kinn a kocsinál hosszú sor, benn éppen „húzzák” a jeget. Tíz tábla csuszszam a padlóra, azon nyomban viszik és árusítják Az emberek mozognak, pedig húsz perc alatt mindenki sorra kerül. A kis jéggyár azonban nem tud annyit termelni, amennyi kéne. Néhány adatot mond a Jégértékesítő Vállalat igazgatója, Vészi Gyula: a Jéggyáraink elöregedtek. A legfiatalabb is elmúlt hatvanéves, a Forgács utcait 1902-ben selejtezték ki a vágóhídon, azóta is termel, napi hét vagont. Tárolni szeretnénk nyárra a jeget. Ha kapunk egymillió forintot, akkor a régi istállóinkat átalakítjuk jégraktárrá. ■ * WESSELÉNYI UTCA, tíz óra. Hangosan zajong a tömeg, a bakon egy cserzett arc, amint éppen azt kiabálja, hogy nincs jég. Az utcán megáll egy tanácstag és követeli, hogy nyissák ki a kocsi ajtaját. Az erélyes közbelépés segídt, kiderül, hogy van jég. Az utca végén feltűnik egy teherautó is, amely jeget szállít. Ez az „utánfuvar”, amely a lovaskoresik után szállít. Néhány kemény káromkodás, a rendőr felír néhány nevet, a jeget kimérik, amikor egy tízéves fiú nyomul előre. Ez a gyerek a környék jégbizományosa. Tizenöt-húsz családnak szállítja a jeget, napi 50—60 forintot keres.* GARAY TÉR, dél. A „kontinent”, a jégárusító házacska üres. A kocsi nem ad senkinek, a boltokat „jegeli”. Az igazgató segélykocsijáról előkerül húsz tábla. Kimérik. Akinek nem jut, elfoglalja őrhelyét a lesállásban és várja, mikor tűnik fel a következő „segélykocsi”. (h. g.) A »mesebeli jeges«, akinek még délben is van jege A »nylon* jegeskocsi. Boldog az a vidék, ahol ez jár A gazdátlan, öreg jegeskocsi a Szilfa utcában. Ha gazdája lenne, a budai légellátás sokat javulna Féltékenység. Ketten sóváran nézik a szerencsés harmadikat, aki már kapja a jeget (Hemző Károly felv.)