Erdély, 1945. január-június (2. évfolyam, 1-86. szám)
1945-04-06 / 18. szám
XI. évfolyam II. utol. ^ KolonTár, 1045 április 6. Péntek Mr Ara 1pengő S ZOCIÁLD EMOKRATA NAPILAP ■Mnum Á megbántott zsidóság nevében . • • Írta: LAKATOS ISTVÁN Lapunk keddi számában „Tisztogassunk szigorúan, de igazságosan címmel cikk jelent meg, amelyben követeltem a háborús bűnösök legyetlenebb megbüntetését. Hadd tanulják meg végre a népek vezetői a bőrükön, hogy nem lehet emberimilliók életével sakkpartit játszani. Nem lehet minden negyedszázadban minden lelkiismertfurdalás anélkül felégetni egész Etiópát. Ha jajd megtanulja mindenki, hogy a hábomms uszításért, a rablásért és gyilkolásért nem kitüntetések és vitézi telkek, hanem akasztófa jár, akkor majd nem lesz merszük az embereknek a jövőben háborúsdit játszani. Az elképzelhető legszigorúbb büntetést kértem, de ugyanakkor tiltakoztam az ellen, hogy a nagy háborús bűnösöknek azokat az apró köztisztviselőket tekintsék, akiket a fasiszta hóhérok internálással való fenyegetésekkel kirendeltek a zsidók összeszedéséhez és akik közül a legtöbb nem is érintkezett közvetlenül az elhurcoltakkal, hanem személyi adatokat vett fel, vagy az üresen maradt házakat pecsétlte le. Tiltakoztunk, mert a mi szocialista rtreggyöbződésünk szerint nem lehet embereiket kihallgatás nélkül, vagy tinnítsiségük megállapítása nélkül tiroszt egyedenként, vagy szolgálati feosztásuk szerint egyszerűen intergubii. Ez a fasizmusnak volt a specilitása és nem méltó hozzánk. Aki hibás, az szenvedjen, ha kicsi, ha nagy, de tessék a legmegbízhatóbb elvtársakkal előbb lefolytatni a vizsgálatot, mert mégsem lehet több száz ember életével és szabadságával játszani. Megállapítottam, hogy politikai szempontból, a demokrácia szempontjából, óriási hiba lett volna pontosan most, a reinkadrálások idején az öszszes magyar városi tisztviselők internálása, mert azt a látszatot keltené, hogy faji bosszúról, vagy soviniszta kalkulációról van szó, amit én nem tudok elhinni, de mégis megnehezítette volna a nemzetek közötti megbékés mielőbbi megvalósítását. A megbántott zsidóság nevében egy Bolgár István nevű ur a „Világosság“ sasábjain tiltakozott ekken gondolatmenete ellen és legnagyobb meglepetésemre a „Világosság“ a Magyar Népi Szövetség lapja is Bolgár úrral azonos álláspontra helyezkedett. Ne akaron én kioktatni sem Bolgár urat, sem a „Világosság“ szerkesztőit, hogyan védjék meg a saját fajukat. Menjenek csak tovább, azon az úton, amelyet saját maguk választottak. Mi azban kitartunk amellett, hogy a kolozsvári zsidóság lerakatlan fájdalma nem lesz kisebb, ha Vásárhelyi László, Olajos Domokos, Finla Zoltán, Abrudbinyai-Fikker, Pipás-Juhász és a többi bandita helyett gutóba hurcoljuk azokat a vékonydongájú prolkit, akik parancsuralom idején parancsot teljes tettek, vagy beiratkoztak a Munkaközpontba, mert ott olcsóbban mérték a kolbászt. Mi nem vagyunk hajlandók a tábornok helyett felakasztani a tisztiszolgát. Igaz, bizonyos mértékben hibásak ottak a tisztviselők is. Nem lázadtak fel, nem tagadták meg a szolgálatot. De nem lázadtunk fel mi sem, de a zsidók se, akik ezt mástól elvárták. Mindenki hibás volt! A kereskedők, akik a Baross-szövetségtől elfogadták az árut, a katonák százezrei, akik fegyvert emeltek a világ egyetlen proletárállamára, a nyomdászok, akik a fasiszta lapokat kiszedték, a város lakossága, amely nem támogatta az anti-fasiszták kétségbeesett küzdelmét. De köztük hibás volt az a tizenhétezer zsidó is akik között március 19.-e előtt nem akadt 500 demokrata, akiket a szociáldemokrata pártba, amelyben ott küzdöttek a kommunista elvtársaink is, be lehetett vola rángatni. Nem érdekelte őket a demokrácia élet-halálharca. Nem találtunk Kolozsváron ezer zsidót, aki hajlandó lett volna havi 5 pengőt áldozni a „Népszava“ előfizetésére, hogy ezáltal támogasa az utolsó antifasiszta munkáslapot, amely kétségbeesetten küzdött a faji törvények és az emberek lelkének megmérgezése ellen. Természetesen, ma mindenki demokrata, magyarok, zsidók egyaránt. Miért nem ismerjük el valamennyien, hogy a fasizmus bűneiért nemcsak a kicsi tisztviselők, hanem valamennyien bűnösök vagyunk. Én is, aki 22 éve verekedek az első sorokban, mert lehet, hogy nem vereketem eléggé a fasizmussal, de azok a magyarok, románok és zsidók is, akik nem verekedtek egyáltalán. De szeretném a megbántott zsidóságot valamire kérni. Barátságosan, mint elvtárs. Ne tekintse saját magát a háborús bűnösök megítélésében az , egyetlen kompetens ügyésznek. Mi megértjük a zsidóság leírhatatlan fájdalmát, de értsétek meg ti is elvtársaim, más nemzeteknek a fájdalmát. Gondoljatok arra, hogy az orosz, a lengyel és a román nép is sok millió fiát vesztette el. A magyar nép pedig többmilliós vesztesége mellett, ma éli át a mohácsi vész óta a legnagyobb nemzeti tragédiáját. Aki ma belerúg, az rosszul teszi. Az többé aligha lesz barát. A magyar fasiszták nemcsak a zsidó népet gyalázták meg, hanem saját nemzetüket tették földönfutóvá. Bízzátok tehát reánk az akasztást. Lehet, hogy nem fogjuk felkötni mint háborús bűnöst Deretei Lilit, aki egy félnapon keresztül körmölte a papírt a gettó-kapunál, de egy nép, amely ezer év alatt annyiszor hordozta magasan a szabadságharcok zászlaját, rendelkezik annyi politikai érettséggel, hogy a zsidóság állandó preszsziója nélkül is meg tudja tisztítani a saját portáját és a történelem színe előtt örök időkre tisztára tudja mosni magát. Mindenképpen feltétel nélküli megadás vár Németországra Teljes fejetlenség lett úrrá a német hadseregben A Balkán felől is behatolt Ausztriába a Vörös Hadsereg LONDON, április 6. Stimson, az Egyesült Álamok külügyminisztere kijelentette, hogy a német népnek választania kell aközött, hogy most adja-e meg magát feltétel nélkül, amikor még megmentheti néhány városát a teljes pusztulástól, vagy pedig rövid időn belül, amikor már csak a romok tetején beszélhet majd feltétel nélküli megadásról. A német városok oktalan pusztulása London, április 6. Az angol rádió beszámol egy nyugatnémetországi városka bevételnek történetéről. A várost az angol-amerikai csapatok néhány kilométernyire megközelhették s felszólították a vezetőséget, hogy kapituláljanak. A lakosság a polgármestert küldte ki a tárgyalások felvételére, aki meg is jelent a szövetségesek előtt. Az angolszász parancsnokság megmagyarázta neki, hogy minden ellentállás céltalan s harminc percet ad a városnak a kapitulációra. A náci polgármester kijelentette, hogy a polgárság hajlandó is lenne a helységet átadni, de előbb még beszélnie kell a katonai parancsnoksággal. EzLondon, április 6. A nyugati hadszíntér eseményeiről közölt beszámolókban hangsúlyozzák azokat az eredményeket, mlyeket a felszabadító hadak az északi szárnyon értek el. Itt az együttesen előnyomuló angolamerikai erők a holland—német határról kiindulva negyven kilométernyire közelítették meg Brémát és Hannovert A déli szárnyon, a Neckar mellett, az amerikai csapatok egyesültek a felvonult francia egységekkel. A Lőcse irányába előretörő amerikai erők bevették a Gotha mellett fekvő Mühlhausen helységet. — Ugyancsak jelentik Benefeld és Stolsenau elestét. Más csapategységek öt kilométernyire közelítették meg Dortmund városát. — München szintén szövetséges kézen van. London, április 6. Az angol rádió híradása szerint az amerikai és brit hadsereg Hannovertől 40 kilométerre fel visszatért. Eltelt a harminc perc, de a megadásról semmi jel. Erre az angol ütegek el kezdték lőni a helységet s másik harminc perc alatt kifüstölték a hiányosan felszerelt németeket. Viszont ez a makacsság a város létébe került, mert amikor a szövetségesek benyomultak, már csak romokat vettek birtokba. A polgármesternek nyoma veszett. Az esetből az angol ráció azt a következtetést vonja le a németek számára, hogy félóráig tartó uralomhosszabbításuk érdekében őrültség egész városokat és annak lakosságát kitenni a teljes pusztulásnak is átkelt a Weseren. A 9-ik amerikai hadsereg most utánpótlása számára hidakat épít. Ezen szövetséges egységek eddig 150 különböző fajtájú német hadialakulatból ejtenek foglyot, ami arra mutat, hogy a német katonaság sorai között a legteljesebb fejetlenség uralkodik. A Weser balpartján egyébként már mindenütt a szövetségesk az urak. A szövetséges csapatok az újabb offenzíva megindulása óta 300.000 náci katonát ejtettek fogságba. Tito Moszkvában tanácskozik Moszkva, április 6. Tito tábornagy és Lukasics bolgár tábornagy Moszkvában tajékoztak, ahol hosszasabb megbeszélést folytatnak, minden valószínűség szerint a balkáni helyzetről. Moszkva, áprils 6. A Bécsbe benyomuló orosz csapatok Bécs környékén ezidáig 30 különböző helységet szabadítottak fel, köztük Gatent is. Ugyanezek a csapatok ezidáig az elmúlt napokban 75.000 németet ejtettek fogságba. A Jugoszláviában támadó Tolbukin serege Marburg és Gratz irányában folytatják előnyomulásukat. A Szovjet felmondta Japánnak a semlegességi egyezményt London, április 6. Ma kora reggeli híradás szerint a londoni rádió moszkvai adás alapján bejelentette, hogy a Szovjet felmondta Japánnak a semlegességi egyezményt. Az angol rádió nagy örömmel vette tudomásul a nagyfontosságú és nagyhorderejű döntést, mely lényegesen megrövidítheti a háborút és jobb belátásra bírhatja Japánt. Az angol sajtó a ma reggeli kiadásokban hosszasan foglalkozik a Szovjet legújabb nagyhorderejű diplomáciai lépésével. Megállapítja, hogy ez a lépés még abban az esetben is igen súlyosan érintené Japán amúgy is katasztrofális helyzetét, ha nem követné formális hadiüzenet. A semlegességi szerződés egyébként még egy évig lett volna érvényben s igy e szerződés hirtelen felmodása még jobban aláhúzza a szovjet kormány gesztusát. Lemondott a japán kormány London, április 6. Tokióból jelentik, hogy az eddigi japán kormányfő, Koiso lemondott és tisztét Sosoki admirális vette át. A japán kormányválság minden bizonnyal kapcsolatban van Japán súlyosodó katonai hetyz°tével és a Szovjet ama lépésével, hogy felmondotta a két ország közötti semlegességi szerződést. A japán kormányválság az angol sajtót arra a reményre jogosítja, hogy az európai hadszíntereken bekövetkező hadiesemények Japánt hamarosan jobb belátásra bírják majd s ez a távolkeleti ország okosabb lesz, mint nyugati szövetséges,s nem viszi végsőkig az esztelen harcot. A japán kormányválsággal kapcsolatosan — nemzetközi dplomáciai körök — még a közeli órákban vagy napokban döntő fordulatot várnak. Hannover és Bréma felé törnek az angolszász csapatok