Erdély, 1904 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1904-01-01 / 1-2. szám
három Körös, főképen pedig a Maros, sőt (a Bisztra felől) valamennyire a Temes is egyenesen utat nyitnak e felföldhöz. A régi magyarok, kik vizek mellett, patakok fejénél áldoztak, alföldi létekre is tájékozottak voltak, midőn a nyugati határok kijelölésében nem annyira a hegygerincek kanyargását, hanem — ami ettől különben majdnem elvárhatatlan — a patakfők, források összekötő vonalát, a vízválasztót fogadták el alapul. Így lett a délkeleti felföld, a régi Erdély nyugati átlagos határa a greenwichi keleti hosszúság 23. foka. Ez a 23. fok derékban metszi a Biharhegységet, hová a Szamos és Maros közt a Meszes-, Réz- és a tulajdonképeni Biharhegységet, az Érmelléket, a gyalui havasokat, az aradi hegyalját s még az erdélyi érchegységet is számítjuk. Ezen fok és a 22. fok (a Maros és a Duna) közt terjed el odább délen a délmagyarországi hegyvidék. Az így megjelölt nyugati rész legmagasabb emelkedése a tulajdonképeni Biharhegységben a Kukurbeta és a Vlegyásza, melyek nem egészen 1850 méter magasak. A három Körös, a Meleg- és a Hideg-Szamos, valamint az Aranyos völgye vezet hozzájuk, a krónikások Igfon-erdejébe, melynek egy részét most is Királyerdőnek nevezik. A hegység belsejében ma sincsenek helységek. Fölséges magányban rejtőznek csont- és jégbarlangjai, a kalugyeri időszaki forrás, a sok búvópatak, zuhatag. Pedig ez a vidék valaha Európa Eldorádója volt, és Nagyág, Boka, Brád, Körösbánya, Verespatak, Offenbánya, Abrudbánya, Zalatna arany- és ezüstbányái, keleten a gazdag sóbányák és a pompás bortermelő vidékek s mindenütt a regényes szép erdőségek a közgazdagodásnak ma is fontos tényezői. A délmagyarországi hegyvidék hazánknak ásványokban szintén leggazdagabb részei közé tartozik. Aranyán, ezüstjén, rezén kívűl különösen óriási vas- és kőszéntelepeiről híresedett el. Bányászat, állattenyésztés a lakosság fő foglalkozása; a földnek csak alig egyötödét szántják, vetik; több mint egyharmadát erdőségek borítják Maga a hegyvidék öt csoportra (Pojána- Ruszka, Godján-Szárkő, Domoged, a délmagyarországi érchegység a Szemenyik-Plesuvával és az Almás-Lokva-Szrelinye csoportjára) oszlik. Legmagasabb csúcsa 2294 méterrel a Gugu, legnevezetesebb hágója 656 méterrel a Vaskapu, mely a Temes és Bisztra völgyéből a hátszegi völgybe, a felföld déli párkányhegyei közé vezet. Az erdélyi havasok, ahogy a déli párkányhegyeket nevezik, a hátszegi völgytől a tömösi szorosig mintegy 260 kilométer hosszúságban mindenütt Magyarország és Románia határán húzódnak. Hat főbb szakaszuk : az egymással párhuzamos Retyezát és Vulkán, a Paring, a szebeni, fogarasi és brassói hegység. Legmagasabb csúcsuk, a Negoj (2.536 méter), a fogarasi havasokban van ; 2.000 méternél magasabb a Retyezát, Paltína, Mundra, Surian, Csindrel, Steffistye, Szurul, Királykő és a Bucsecs is. Ezek nem mérkőzhetnek a Magas-Tátra ormaival, de sokkal nagyobb számban sorakoznak egymás mellé s átlagos magasságukat nézve, kivált a fogarasi havasok, Magyarország legnagyobb és leghosszabb gerinces emelkedései. Állandóan egyiket sem borítja hó, de (mint például 1899. június 8—9.) egy-egy erős nyári havazás után valóságos alpesi tájképekkel gyönyörködtetik a szemlélőt. Erdélyben két Kárpát-egyesület buzgólkodik, hogy szépségeiket minél többen élvezhessék.