Erdélyi Helikon, 1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1930-04-01 / 4. szám
AZ ERDÉLYI HELIKON HÍREI így a művel szembeszáll. A Tabéry Géza regényében valóban lehetnek apró történelmi botlások, de ha ezek nincsenek ellentétben azzal a nagy ténnyel, amely meséje központjában áll, s alakjai az ember örök törvényei szerint mozognak, akkor legfeljebb csupán a szaktudós élvezetét zavarják meg, de értékéből nem sokat vonnak le. Mályusz Elemér nem régen egy történelmi tárgyú darab sajtófogadtatásával kapcsolatban a magyar újságírás históriai műveletlenségéről írt, örömmel éreztük meg cikkének igazát és hasznát. Ez a cikke azonban a Vértorony című regényre vonatkozó részével nem használ annak a nemes, konzervatív gondolatnak, amely a múltnak minél teljesebb és komolyabb ismeretét kívánja a mai magyar nemzedéktől. Tragédiánk sötét függönye lehullt. A magábaszállás tisztító percei vannak itt. Megcsalni nem szabad magunkat. Könyv ritkán fejezte ki fájdalmasabban, hogy a forradalmakban milyen céltalanul ömlik a vér, mint a Tabéry Géza regénye, s ha egyforma fájdalommal látja minden oldalon a hibát, a céltalanul ömlő vért, ez csak nemessége és nemcsak szeretetének igazsága, hanem történelmi igazsága is. Kovács László AZ ERDÉLYI HELIKON HÍREI A Helikon írói már régen foglalkoznak azzal a tervvel, hogy akár előadások, akár szemináriumok formájában modern irodalmi és esztétikai kérdésekről előadássorozatot rendeznek. A tervet megvalósítani egészében még nem lehetett, de jelentős előzményekként emelhetjük ki e téren úgy R. Berde Mária és Moher Károly rendszeres előadásait Marosvásárhelyen, mint a kolozsvári Ref. Nőszövetség rendezésében azt a március 29-ikén elkezdett előadás-ciklust, amelyen öt helikoni író: Bánffy Miklós gróf, Szentimrei Jenő, Kós Károly, Kuncz Aladár és Makkai Sándor szerepelnek modern irodalmi és esztétikai kérdések megvilágításával. Az Erdélyi Helikonnak ebből a számából nyomdatechnikai okokból kimaradt Spectatornak a mai Aradról írt roppant érdekes tanulmánya. A következő számban valószínűleg Podlipny Gyulának, a Barabás Céh kolozsvári kiállításán oly nagy feltűnést keltő festőnek rajzaival közöljük. Ugyanerre a számra maradt Imre Sándornak Wesselényi erdélyi nevelőiről írt új adatokat tartalmazó Erdély-műveltségtörténeti cikke. Május elseji számunk egyébként nagyobb illusztrációs anyagával és terjedelmével is el fog ütni rendes számainktól, mert műmellékletekben fogja bemutatni a Helikon írói-csportosulással párhuzamosan megindult Barabás Céh festő-csoportjának erdélyi magyar képzőművészetünkre oly jelentős munkásságát. Ezenkívül ugyanebbe a számba tanulmányt ír Gorkijról Osvát Kálmán, a freudizmus új programjáról Kádár Imre. Novellákat közlünk Károly Sándortól, Kacsó Sándortól, Ormos Lászlótól, Szabó Máriától. Kosztolányi Dezső újabb japáni versfordításokat ad. E nagy modern magyar írónak Édes Anna c. németül megjelent regényéről is e számunk hoz ismertetést. Májusi számunkban folytatja Bánffy Miklós gróf nagy feltűnést keltő visszaemlékezéseit is. Azonkívül örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy a Debrecenben élő kiváló magyar író, Oláh Gábor is munkatársaink közé lépett Debrecenről írt érdekes tanulmányával, amely az ugyancsak Debrecenben élő Szondy György novellájával együtt júniusi számunkban fog megjelenni.