Erdélyi Helikon, 1930 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1930-06-01 / 6. szám
442 KOVÁCS LÁSZLÓ: IMRE HERCEG szólnak azok az intelmek, amelyeket nemcsak a magyar bölcselet, hanem a magyar jogtudomány is a magáénak tart, s elsőnek iktatta be „corpus juris“-ába. És ennek a jövendő magyar királynak képe a legendák virágai mögött elveszett. Az aszkézisben, szűzi tisztaságban élő ifjú legendájának költői fátylát fellebbenti egy-egy adat. Például az, amely halálát említve mondja, hogy vadászaton vadkan ölte meg. Azok a misekönyvek, amelyekbe a papok az akkori eseményeket jegyezték, csupán halálát említik. Talán ezzel a hallgatással a királyfinak ezt a férfias, pogány szenvedélyét rejtegetik; ezt a titkos kibuggyanását az ősi vérnek, a friss keresztény lélek alól. Milyen izgalmas, mai szemléletünk közelébe férő lelkikép adódhatna a tudós előtt, aki rekonstruálni akarná Imre herceg alakját. Az Árpádok nagy alakjai hogy elvesznek ma már mind a múlt ködében! Mennyire félrevonultak eleven tudatunk elől. Hol van az a mai, reális történelmi szemlélet, amely közelünkbe hozza őket ? A protestáns szabadsághősök mögött hol vannak eleven, húsvér alakjaikkal a magyarokat Európába beleplántáló hősök ? .. . Eddig talán indokolta háttérbenállásukat az, hogy a protestáns szabadsághősök problémái telítve voltak aktuális politikai izgalmakkal. Ma azonban darabokra hullt az a nagy monarchia, amelynek uralkodóházával szemben, s népei keretében a magyarságnak szabadságára kellett vigyáznia. A mai Magyarország sok tekintetben az Árpádok Magyarországának problémáit kapta vissza. Ezekkel a visszakapott nagy problémákkal bizonyára majd rendre előjönnek a magyar történettudomány és művészet alkotásaiban az akkori magyarság hősei. Nem csupán a legendák virágai között, hanem emberi közelünkbe, ahol a történelem igazán az élet tanítómestere lehet. Szélesen, emberi mozdulataikkal, és nem csak egy-egy történelmi esemény villámfényében, hogy az utána jövő homályban csupán a káprázatunk maradjon ... Mennyit lehetne most tanulni tőlük, életmozdulatot, cselekvési irányt! ... És mennyi vigasztaló tudatot, lelki föllendülést... Magyarokat látnánk viharok között Európában ... Látjuk-e mi az Árpádok ifjú liliomát, akit István magyar király a maga koncepciója és a magyarság akkori céljai szerint európai uralkodónak nevelt ? Aki dacos lázadók között, pogányok leshelyei mellett tovább kellett volna építse a keresztény Magyarország gondolatát. Aki magában legyőzte az ősi vért, hogy másokban is legyőzhesse azt, mert régi és új hiten túl az élet ősi ösztöne parancsolta, hogy így tartsa meg nemzetét. Akihez titokzatos messzelátásával, kifürkészhetetlen probléma-sorozatokra gondolva, apja, az első keresztény magyar király „intelmei“-ben így szól: „az egynyelvű és egyerkölcsű ország gyönge és törékeny ...“ * Midőn a magyar katolikusság nagyszabású ünnepekkel, mély áhitatban idézi a tiszta ifjúság ideáljának, szent Imrének emlékét, történelmi tudatunk és képzeletünk keresi, mai szemünk elé szeretné hozni az első európai magyar királyfi, Imre herceg alakját... KOVÁCS LÁSZLÓ