Erdélyi Helikon, 1933 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1933-08-01 / 7. szám
Kovács László: Erdély magyar irodalmi élete hadakozása csak annak a várnak védelme, amelyben a Nyugat-generáció szellemi kincsei konzerválódnak és játszanak ifjúságot a makacs magyar közvélemény előtt. Ezért történhetett az, hogy míg Magyarországon az irodalmi élet darabokra hullt és ereje az új nemzedékekben szétszóródott, addig a méreteiben annyival szőkébb erdélyi életben majdnem előzmények nélkül meglepetésszerűen erőre kapott. Lehet, hogy ezeknek a gondolatcsomóknak, a kibontása meghaladta a könyv írójának a célját, ezért maradnak rejtve vagy csak szürke adatok által megérintve a könyvben. De ezáltal éppen a világító fények és tüzelő pontok maradtak letakarva. A téma kényességei és érdekességei. Ezért erdélyi író számára, aki kisujjában érzi az alig évtizedes erdélyi irodalom minden izgalmát, nem sokat ad. Hűvösnek és külsőségesnek érzi. Negatívumokkal fogja, gondolatébresztő és emlékkeltő erejével. Igazságtalanok volnánk azonban, ha jelentőségét nem látnók már abban a külső tényben, hogy megjelent, s az erdélyi irodalom kérdését elviszi olyanokhoz, akik legfennebb hírét vették csak, vagy csupán felületes és szegényes képet kaptak róla. Magyarul az első terjedelmesebb ismertetése a mozgalomnak, s hibái is nyilván éppen onnan származnak, hogy első kísérlet a sok ágú kérdés összefoglalására. Hogy kívülről nézheti, egyfelől megkönnyítette munkáját, másfelől akadályozta abban, hogy adatait ellenőrizhesse és helyesen értékelje, össze van gyűjtve benne minden, égő vagy alvó kérdések megbolygatva vagy megérintve; jövő felé menő eleven utak és kiélt vagy elsatnyuló folyamatok. Ha nem is kép, de komoly vázlat mégis, amely írója kezében, aki fiatal ember, valamikor képpé szélesül, elmélyül és megvilágosodik. KOVÁCS LÁSZLÓ GY. SZABÓ BÉLA: Tusrajz. 523