Erdélyi Helikon, 1938 (11. évfolyam, 1-10. szám)
1938-04-01 / 4. szám
Művészeti Szemle az akkori magyar életnek milyen fölényes látása világít, anélkül, hogy nehézkes tanítássá nőne meg a színpadon a hang. Ilyen külső akarat nem zavarja meg a játék önmagáért való egészségét: a néző hadd lásson többet, ha akar, de a játékot ne zavarja semmi. Ezért tud eleven lenni ma is, mozdulatai nem az időhöz vannak kötve, amelyben megalkották, hatásai nem helyi hatások, amelyek a nézőtől külön belehelyeződést kívánnának keletkezése körülményeibe, hanem az ember örök, naív lelkéhez szólnak. Kisfaludy Károly a magyar színpadi irodalom első rendszeres művelője. Színdarabjai egyidősek az állandósulni kezdő magyar színjátszással. E darabja százhúsz esztendős. Hogy színpadi szerzői munkásságának jelentőségét megérezzük, gondoljunk arra, hogy a budapesti nemzeti színház most ünnepelheti csak százéves fennállását. S ha arra gondolunk, hogy a színpadi szerző számára mennyire nélkülözhetetlen inspiráló az eleven színpadi kultúra, tudjuk igazán fölmérni Kisfaludy Károly színpadi szerzői pályájának értékét és jelentőségét, aki a magyar színjátszás állandósulás felé tapogatózó idején látta el magyar színdarabokkal a magyar színpadot. Az az ízléses, alig észrevehető, finom rendezői munka, amely a mai nézőhöz közel hozta a darabot, Szabados Árpád hozzáértését dicséri. A sok jó alakítás, becsületes színészi munka közül kiemelkedett, mint magasrendű művészi teljesítmény Tompa Sándor alakítása, aki a falusi bíró szerepét játszotta. Kiemelkedett az együttesből Csóka József kántorja is, aki sok alakítása között talán e szerepében volt a legzavartalanabbul jó. Az előadásnak báró Kemény János bevezetője adott ünnepi keretet. KOVÁCS LÁSZLÓ SZÍNHÁZI NAPLÓ Az ördög cimborája Meséje majdnem olyan, mintha régimódi füzetes regényből került volna a színpadra, majdnem rózsasándoros romantikával. Társaságból kivert és kivadult hőssel, akinek nagy hatása van a nőkre; olyan akasztófa-betyár, akiről népballaták szoktak keletkezni. Aki előtt nincs se Isten, se ember, de szabad szeme van, amellyel a világ dolgain átlát, és szabad szája, amely gyöngédtelenül vágja a legkellemetlenebb igazságokat az emberek fejéhez. A társadalom ellensége, a bevett konvenciókat félrelöki; az emberek elkerülik, mint a mételyt, vagy az ördögöt. Az ördög cimborája. De meglepő pillanatokban úgy buggyan ki a szíve, mint az érett szőlőszem. Érzékeny lelkű és majdnem szentimentális. Majdnem vizenyősen és édeskésen nyilvánulnának meg érzései, ha nem lenne rokona annak az érdekesfajta felsőbbrendű embernek, akit Shaw nem egyszer formál meg különböző változatokban későbbi színdarabjaiban. Legközelebbi rokonságban talán Blanco Posnet-tel van, de nem tagadhatja meg a rokonságot Brasbound-dal, Dubedat-tal, és Shawnak számtalan hősével, akik mind törvényen kívül helyezik magukat; de ezek a törvé