Erdélyi Helikon, 1939 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1939-10-01 / 8. szám
Kovács László: Móricz Zsigmond A parasztnál szinte jobban érdekli az, aki az úrból közvetlenül a paraszt fölött áll. Aki közvetlenül kapcsol ki a szabadabb élet felé, aki közvetlenül sújthat a mélyben élő falura, s akinél ott a közvetlen felelősségérzet, aki még mindig sok mindent javíthat, ha fennebb rontanak. De nyilván ez a maga leggazdagabb élményanyaga is, annak a rétegnek az élete, amely fél-lábbal a parasztsorban és faluban, s fél-lábbal már magasabb régiókban jár. A magyar parasztot ezeknek a szemén át látja, ezért marad egészséges és soha nem válik szentimentálissá falu- és parasztlátása. Ezért nem lesz az a vikend-élmény műveiben a falu, mint néha még a legjobb úgynevezett falukutató könyvében is... De az egész magyar élet is innen látható jól. Felfelé és lefelé. E rétegben bujkál a nemzet életének idegközpontja. Itt van az ideális felvevő, még a múlt és jövendő felé forduló öntudat is. Bölcs nagy relativitás len© az élet fölött, mint minden nagy művész teremtett világában. Hogy hova hull az öröm és boldogság, az kiszámíthatatlan; csak az bizonyos, hogy ott lenn a faluban csirázik a jövendő, onnan repül ki az élet, mint a fészekből. S vigyázni kell, hogy az a szeretet, amely e fészek fölé hajol, legyen igaz, és bensőséges, mint a Móricz Zsigmondé. S ne csak ügyes ambíció legyen arra, hogy a városban jobban kiabálhassunk. Lássunk mindig egy egész világot, az egész nemzetet, mint ahogy ő tudja látni egész világunkat, s megjeleníteni a magyar életet. KOVÁCS LÁSZLÓ 543