Erdélyi Helikon, 1940 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1940-10-01 / 8. szám
Kovács László: Az erdélyi költő politikája győzni és uralkodni, amely e gondolat útján járni megtanult. Ez a szellem teheti valósággá a magyar nép dunamedencei hivatását, s töltheti meg újra egészséges, tartós, meleg élettel Szent István Kárpátok koszorúzta magyar birodalmát. Ez az a magyar »irredenta« gondolat, amelynek híve és harcosa lehet az a más ajkú nép is, aki e földön a magyar mellett él. A különbség az, hogy a magyar a szívével és minden idegével, a »másként nem lehet« sors érzésével, a más ajkú nép ellenben az eszével, az örök háborúskodás és önálló álmok kergetése helyett a legcélszerűbb utat és legjobb békét választva, a testvéri együttélést a magyarsággal. Az erdélyi írót a népe életerejében való töretlen hite és az elnyomatásban népe jövendője feletti önző gondja vezette e szellem felé. Tudta, s a múlt és jelen sok meséjével tanította másoknak is, hogy e gondolat ezeréves, s e föld békére vágyó szellemének nagy gondolata. Magyar gondolat. Kormányzásra termett nép gondolata... Az erdélyi íróban ezt a bátor gondolatot az a nagy bizalom és hit táplálta gazdagon, amelyet a maga népétől kapott: ha a népi erők szabadon érvényesülnek a dunamedencei versenyben, a magyar fog ebből győztesen kikerülni. Ha az erdélyi magyar az elnyomatás kemény évtizedei alatt nemcsak töretlenül meg tudott állni, de bizonyos vonatkozásokban meg tudott erősödni, hogyne győzne akkor, amikor szabad?!... E folyóirat, amely több mint tizenkét éven át hasábjain »másodközlést« nem adott, most az egyszer csupa régi, már megjelent, vagy éppen jól ismert írást közölte újra. Az erdélyi irodalom két évtizedének kisebb terjedelmű költői és írói megnyilatkozásai közül néhányat, illusztrációként arra, miként nyilatkozott meg a trianoni ítélet nyomasztó évei alatt az erdélyi író; miként volt nemzeti költő; szavával hogyan kísérgette népe és nemzete sorsát és életét. Talán a költővel és szerkesztővel együtt az erdélyi irodalom hűséges figyelője és olvasója is szívesen idézi ma emlékezetébe ezeket a megnyilatkozásokat. KOVÁCS LÁSZLÓ