Erdélyi Helikon, 1943 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1943-06-01 / 6. szám
szólva szinte érezzük, hogy a mai kor áltudósainak szőrszálhasogatásáról van szó. Az ébredő szerelem finom lélekrezdüléseit mutatja a szerző Európának és a bika képében megjelenő Jupiternek az utazásában. Bontempelli a mítoszba és a képzeletbe menekül, hogy az örök ember kérdéseiről mondhasson véleményt. Megjelenítő ereje sokban hasonlít Papini »Góg«-jához. Bontempelli hősei Európa, Kolumbusz, Ruggero és Argentína inkább sorsszerűen, az élet áradatától mozgatva, irányítva jelennek meg. Papini »Góg«-ja viszont maga a tiszta ráció, az elvontság és a mindenre alkalmazott, szinte bántóan következetes logika. Európa utazása a mítosz születését akarja követni. Az olasz irodalomban a görögrómai mitológia ma is élőbb tartaléka az írói ihletnek, mint más irodalmakban. A mai német mítosz inkább hasznossági és politikai erőkből táplálkozik és szinte semmiben nem szolgálja a költői ihletanyagot. Bontempelli témaválasztásának gyökerét Benedetto Croce nemzeti idealizmusában és esztétikai szpiritualizmusában kereshetnők. Bontempelli a l’art pour l’artot egyesíti a romantikával. A tézis-regény csömöréből emeli ki a regény örök alapját — a mesét. Témáját röviden így összegezhetnék: az olasz lélek gyönyörködtető, de emellett racionálisnak megmaradó, tárgyilagos hazugsága. A kimerülő polgári regény helyett az olasz irodalomban eleven hagyományt jelentő mítoszt eleveníti fel. A két mitológiai regény eleven és kalandszerű. A Hippogriff hátán utazó Ruggero lovag, a felfedező, tisztalelkű ember, Argentína, a tengerentúli ország álmodozó lánya, pedig az első szerelem ízét hozó, kifinomult lelkű, természetben élő lélek. A csodálatos ország lakói énekelnek,tsinulnak, imádkoznak és a zakatoló, bűnös világot mintegy kizárják életükből. A Hippogriff, ez a madárszerű, latin táltosló is jelkép. A messziről jött ember hazavágyódásának és lelkének kényszerítő erejét jelképezi. A Kolumbusz útja c. kisregényben az egy célért élő ember viaskodik a potyautas Garcia képében megjelenő lelkiismeretével. Garcia, a bűnéért vezekelni akaró gyilkos, fellopódzik a Cipangót kereső Kolumbusz hajójára: Dante Purgatóriumába akar eljutni. Hívja az admirálist is, aki szerinte nem az Igét akarja a nap útján a pogányok közé vinni, hanem csak az arany utáni láz hajtja felfedező útjában. Az intimus Kolumbusz emberi valóságában áll előttünk. Naplót ír és Plátót, Senecát idézi, Dante kozmográfiai értelmezéséről beszél Garciával. Az örök költő Dante lelkét érezzük a két vitatkozó filozófiai és erkölcsi kérdéseket felvető szavaiban. A könyvnek ez a része szinte mozaikja az író lelkének. Az örökké munkáló intellektus, klasszicizmusból táplálkozó megnyilvánulása Kolumbusz útjának leírása. Bontempelli a közösségi és tézisregény béklyójából kiszabadulva, latinos tömörséggel és mélységgel magát az életet adja a megelevenített mítoszban. Mindhárom regénye zárt, lélektanilag következetesen felépített munka. Napjaink terjengősség fenyegette irodalmában jól esik Anatole Francé stílusára emlékeztető oldalakat olvasni. Stílusa a mieink közül talán Illés Endréére emlékeztet leginkább. Bontempelli számára a klasszikus keret több, mint díszlet , téma és életerő egyidőben. Bontempelli írói arcának új oldalát mutatja A nap útján című könyve. Ficzay Dénes