Hazai Híradó, 1827. december - 1828. június (1-52. szám)
1828-06-11 / 48. szám
léljban. — A’ frantzia követ, Durand Úr, tegnap érkezett ide Angliából az York Ilzg. gőz-postahajón, ’s azt a’ hírt hozta, hogy az említett béke-aláírás Brasilia és Buenos-ayres között, nem való. Némellyek azt állíttják, hogy a’ királyi méltóság igazi felvétele, máj. 8-adikán, mások szerént, 13-adikán esne meg. Álmélkodással olvassák itt az udvari Híradónak egy tzikkelyét, mely a’ dolog’ közelgetésénél , ennek gyengeségét árúlja el. ”A’ törvények, úgymond, és a’ történetek kéltségbe döntenek minket, melyben, az igaz, tsak nem az egész köz-akarat ki van mondva ■ de e’ még nem teszen törvényes just, még inkább nem engedi meg egy magánosnak azt a’ szabadtságot, hogy azt a’ just bevehetővé tegye. A’ Trombita’ (Híradó) írója, oktalanúl és törvényes teljes hatalom nélkül hányya saját decretumait ezen tárgy felől a’ világba, és a’ hallatlan vakmerőséget vagy merő vakságot annyira űzi, hogy magát, mint nemzet választott orgánumát (életmiszerét), bántatlja. Isten és emberek előtt ditsekszik okainak tsalhatatlanságával, és semmi egyéb országlásmódot nem esmer meg a’ maga’ gyökérértelmein ’s értelmein fekvőknél. Egy efféle magának tulajdonítás egy igazi hiba : mert, egy polgárnak sints jussa, a’ fejedelmi hatalom’ nyakára törvényeket nyomni, tsak rostálgatni szabad azt neki, ha egyszer a’ politikai nagy kérdést az ország’ rendei meghatározták. Kerülnünk kell , nehogy Európának just adjunk, minket követ-fúvó pártosoknak nézni, ’s azt gondolni , hogy a’ zenebonás pártok’ járma alatt vagyunk. Azt fogják mondani, a’ köz-szózat és még a’ tartománybeli Municipalitások által írt eredet-írások is a’ mindennel-köz kívánságot mutatták. Ugye, ez az eggyesűlt akarat, nem törvényes , és nem elégséges egy gondolt legitimitás’ (törvényesség’) megbizonyíthatatlan jussát kiszabni vagy bevehetővé tenni, és, még kevésbé a’ portugalli koronára következést, tsak bolondjában megállapítani. Nem maradandó kamarát kell felállítani, hanem az egész nemzet’ köz ítélőszékére kell a’ dolgot vinni, hol a’ nép’, nemes’, pap’ Helytartói, eggyesűlve, azt, a’ mi a’ portugalli nemzet’ jussának leginkább megfelel, javallják, meghányyák-vélik és meghatározzák. A’ tartományok’ minden Municipalis Hivatalai egymás-lilán, az ország’ bölts kezdeteredeti intézeteit hívták segedelmük Vajha tehát szót fogadnának, ’s ezen intézetek’ lelkét megvisgálnák, mellyek nekik megengedik a’ tanáts adást, de, nem a’ tanátskozást. Ha Vtodik Joao király 1826-ban, a’ maga’ mártz. 6- odikai végzése által, a’ koronára-következés’ meghatározását a’ törvényszerző Hatalomnak adta , hogy lehetne ezt a’ meghatározást törvényesnek mondani, valamíg az, tsak zenebonás lárma és ütött mutatott örvendezés által jelentőtlen ki? Nem vagyunk mi azon rendkivűlvaló esetben, midőn a’ kikiáltásnak szabad megelőzni a’ törvényes megerőssítést. Mikor I. .Joao portugalli királyivá kiáltatott , Portugalliát, fenyegette volt a’ Spanyol Monárka megtámadással, ki a’ Donna Beatrix’ jussának helyt akart adni. Mikor IV-edik Joao-t választották, szintúgy a’ volt a’ szándék, hogy a’ III dik Fülöp’ jármát lerázhassák. Minő távol van ,pedig a’ mi mostani állapotunk amazoktól elkerülhetetlenül szükséges tehát, hogy a’ Municipalitások és a’ Státus’ 5 llendei, mindég szorossan megmarkolják azt a’ gondolatot, hogy csak egy törvényes mód egegyesíthet minket azon érzelmekkel, melylyek többféle diplomatikai jegyzésekben